Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

1971. szeptember IS. DUNANTOLI NAPLÓ 3 „Kirázzák“ a kért müvet Könyvtárak a kutatókért A kutatóknak, szakemberek­nek manapság nem amiatt fö a fejük, hogy nem találnak anya­got egy-egy témához, hanem azért, mert túl sok szakirodalom jelenik meg. Áttekinthetetlenül sok. Világstatisztika szerint na­ponta ezernél több szakkönyvet ódnak ki, s a harmincezer szak- folyóirat évente legalább két­millió cikket közöl. Minden nap ötszázzal több folyóiratcikk je­lenik meg, mint egy évvel ko­rábban I A tudomány szinte a saját „zsírjába” fullad bele. A kutató bemegy a könyvtár­ba, és megmondja milyen té­mához keres anyagot. Az ideá­lis az lenne, ha minél rövidebb idő alatt rendelkezésére bocsá- tanák a kért cikkeket. Itt van a hagyományos módszer, a kata­lógus: ha a könyvtár jól feldol­gozta a folyóiratokat, akkor több-kevesebb böngészéssel előkerül a keresett anyag. Vi­szont ennek a feldolgozó mun­kának több akadálya is van; kevés a megfelelő szakember, másrészt, ha kiválóan fel is tár­ják a folyóiratok anyagát, ak­kor meg a katalógusok duzzad­nak fel használhatatlanul ter­jedelmessé, Már ma is a nagy könyvtárak katalógusai több termet is betöltenek. A megoldást más úton kell keresni. A bűvös szó: lyukkártya! Boda Miklós, a pécsi Egyete­mi Könyvtár tudományos mun­katársa részt vesz a Könyvtár­tudományi és Módszertani Köz­pont két éves programozási és rendszerszervezési tanfolyamán. Itt képezik a jövőnek a könyv­táros szakembereket. — Az Egyetemi Könyvtár tu­dományos könyvtár, mintegy 300 ezer kötetnyi állománnyal. Egy tudományos könyvtárban a hagyományos katalógusoknál egy-egy fontos könyvet, cikket 30—40 szempont szerint is nyil­ván kell tartani, ami azt is je­lenti, hogy legalább ennyi kata­lóguscédulának kell készülnie. A katalógusok következéskép­pen nagyon felduzzadnak. A gépi feldolgozás és adatszol­gáltatás mindezt nagyon leegy­szerűsíti. Amit ott egyszer leír­tam, a gép által nagyon sok­féleképpen hasznosíthatom. Ná­lunk most van folyamatban egy nagyarányú átszervezés a gépi adatszolgáltatás követelményei­nek megfelelően. A könyvtár funkciójának leginkább megfe­lelő szakosztályokat alakítunk ki. Kétféle gépi feldolgozás van: mechanikus és elektronikus. Elektronikus számítógép alkal­mazása egy könyvtárnak nem kifizetődő. A hírek szerint az első számítógép csak a követ­kező ötéves tervben lép mun­kába a Széchenyi Könyvtárban Budapesten. A pécsi Egyetemi Könyvtárban a kézilyukkártya rendszerekkel kezdenek kísérletezni. Mivel el­sősorban a jogtudományi kar igényeit kell kielégíteni, ezt az anyagot kívánják lyukkártyára vin-ni. — Kétféle lyukkártya van — mondja Boda Miklós. — Az egyik a perem a másik a fény- lyukkártya. Az előbbinél a kár­tya szélén körben lyukak van­nak. A kártya közepére rágépe­lik a mű legfontosabb adatait. A szélén a lyukak illetve lyuk­kombinációk egy-egy szempont­nak felelnek meg: pl. „család­jog” — ez egy lyukkombináció, amit belyukasztanak. „Francia- ország" — ez másik lyukkombi­nációnak felel meg. „XIX. szá­zad" — ez újabb lyukkombiná- ció. Ha tehát jön valaki, hogy neki a XIX. századi francia csa­ládjogról adjunk művet, a lyuk­kártyákba beszúrjuk a tűket, fel­emeljük a kártyákat, s kihullik az a kártya, amely a keresett témába vág. Baranya már „átvilágítható“ Ami az Egyetemi Könyvtárban még terv, az a Megyei Könyv­tárban már készen is van. Leg­alábbis a Baranya Könyvtár helyismereti anyagára vonatko­zóan. Az 1945—65 között meg­jelent folyóiratcikkeket mór lyuk­kártyára vitték — fénylyukkár- tyára. Az elv ugyanaz, csak itt a kártya közeprén lyukasztanak. Van egy katalógusdoboz, a cé­dulákon folyóiratcikkek címei és egy szám. Ez a szám — lyukasz­tás formájában — rákerül egy lyukkártyára is. Itt viszont a kü­lönböző szempontoknak (pl. „1950” vagy „Siklós” vagy „iro­dalmi éiet”) külön lyukkártyájuk van. Amikor a kutató megmond­ja a témáját, kikeresik a meg­felelő fogalmú lyukkártyákat, egymásra helyezve egy kis vilá-> gító asztalkára teszik őket, s ahol a fény átlátszik, azt a szá­mot megkeresik a katalógusdo­bozban — az ott található cím a keresett témához ad anyagot. Mindez nem tart egy percig sem. Számítógép bérmunkában Számítógépet egyetlen könyv­tár sem képes vásárolni Pécsett —, de nem is érné meg. A hely­zet ugyanakkor nem reményte­len. Az Orvostudományi Egye­tem Könyvtárában van egy lyukszalag-írógép. NDK gyárt­mányú, több mint kétszázezer forint értékű. Ez a gép számító­gépek ún. bemenő részeként Bábfesztivál, fúvószenekari nap Közművelődési rendezvények Pécsett Megyeszerte mostanában kezdődik, Pécsett már az utolsó harmadában jár a művelődési év. (A városban naptári év sze­rint, a megye községeiben vi­szont művelődési évadra, tehát ősztől-őszig készülnek a kultu­rális tervek). Ez is magyarázza, hogy Pécsett az év második fe­lében kevés nagy rendezvény­ről számolhatunk be. A színházi és az októberben induló kon- certévod eseményein túl két fontosabb rendezvény várható a város szervezésében. Mint ismeretes, hét ország 18 együttesének részvételével ok­tóber 20-24. között bonyolítják le Pécsett a nemzetközi felnőtt bábfesztivált. A másik nagyobb rendezvény ezt megelőzően szeptember 19-én. vasárnap délelőtt a pécsi fúvószenekarok napja. Ezen három együttes, a Mecseki Szénbányák, a Mecseki Ércbányászati Vállalat fúvósze­nekara és a MÁV fúvószenekor ad szabadtéri hangversenyt a Sétatéren. Az országos múzeumi és mű­emléki hónap várható esemé­nyeiről már szóltunk korábban. Megkérdeztük: milyen felada­tok, tervek foglalkoztatják a Városi Tanács népművelési cso­portját az év hátralevő részé­ben? A válaszok címszavakban: megalakítják a Fiatal Művészek Klubját: ankétot rendeznek a felnőttoktatás népművelési se­gítéséről: megkezdik az 1972. évi ismeretterjesztési évad, mű­sorprogram, valamint a műsza­ki propaganda hónap előkészí­tését. Ezenkívül folynak az 1972. évi nagyrendezvények: a már­ciusi Janus Pannonius ünnepsé­gek, a kamarakórus fesztivál és a pécsi népművészeti hét elő­készítő munkálatai is. használható. A gépet így, elekt­ronikus számítógép nélkül csak katalóguscédulák sokszorosítá­sára lehet használni. Van azon­ban egy kooperációs lehetőség. A Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola a hírek szerint számító­gépet kap. A főiskola könyvtá­ra is tervezi, hogy lyukszalag írógépet szerez be (IBM rend­szerűt szeretnének). Mindkét lyukszalag-írógép használható lenne a számítógéppel együtt, s akkor a könyvtári dokumentá­ciós, visszakereső munka nagyon meggyorsulna. A számítógép időnként „bérmunkát” vállal­hatna a saját — s esetenként más — könyvtár részére. A műszaki főiskola könyvtárá­ban egy másik nagyszabású munkán is dolgoznak: mikro- kártyákra viszik a folyóiratanya­gukat. Egy oldalra ráfér egy 180 oldalas folyóirat. A korszerűsítés a pécsi tudo­mányos könyvtárakban nem ön­cél. Az igények, az élet diktálja az iramot. Reméljük, hogy ahol még csak tervekkel találkoz­tunk, mihamarabb ott is a ku­tatók rendelkezésére áll a kor­szerű adatszolgáltatás. M. L. Csütörtökön kezdődik a Liszt—Bartók zongoraverseny Csütörtök este - a hagyomá­nyokhoz híven — a Zeneakadé­mia nagytermében tartják a Liszt—Bartók zongoraverseny ün­nepi nyitóestjét, és az ezüstser­legbe ezúttal 47 név, illetve szám kerül, ennyien neveztek be oz idei zenei versenyre. A szocialista országok mellett olyan távoli országokból is ér­keznek fiatal muzsikusok, mint a Fülöp-szigetek, Argentína, Uruguay, USA és Japán. Ha­zánk „színeiben" 13 zongorista indul, köztük Falvai Sándor és Gyimesi László, akiknek neve nemcsak idehaza, hanem kül­földön is jól ismert már a kon­cert-termekből. A külföldiek so­rában is találkozunk olyan zon­goraművészekkel, akik már si­kerrel szerepeltek nagy verse­nyeken. A nemzetközi zsűriben kiváló hazai és külföldi zongoraművé­szek foglalnak helyet. Nemrégiben Pécsre és Siklósra látogatott Puskás Sándor VIT-dijas kolozsvári szobrászművész, aki a következő nyáron szeretne be­kapcsolódni a siklósi müvésztelep munkájába Évente 4000 előadás, 1500 szakelőadó Á korszerű műveltségért Szakmai tapasztalatcserék a TIT ez évi programjában Évente közel 4000 előadást tartanak Baranyában a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat előadói. Bizonyos formák­ban nyáron is, jobbára azon­ban — főképp vidéken — Ősz­Változások Dencsházán Bevallóm, néhány hónappal ezelőtt azt sem tudtam, hogy van egy Dencsháza nevű köz­ség a világon. A véletlen hoz­ta, hogy megismerkedtem az ál­talános iskola igazgatójával, Csirke Ernővel, s általa némi­leg a faluval is. Nem bántam meg. Sőt, kicsiben mintha or­szágos gondok közelébe is fér­kőztem volna. Dencsháza Szigetvártól délié, úgy nyolc kilométerre fekszik. Különös nincs benne, pár tu­cat hasonló község van még Baranyában. A falu közepén templom, mellette az általános iskola (éppen most száz éves), átellenben meg az „apaszent- egyház", a kocsma. Csirkéék igazgatói lakása az iskola egyik szárnyában van. Az előszoba egyben könyvtár is, folyóiratokkal, jegyzetpapí­rokkal. A nagyszoba nemcsak a családot szolgálja — ez a ta­nári is, amíg fel nem épül az igazi tanári szoba. — Örökös vendéglátók va­gyunk, a tanárok örökös vendé­geink — mondja az igazgató. — Jó is ez, nagyon együtt van a nyolc tanár. Ritka merészség kell, hogy valaki felnőtt fejjel pályát vál­toztasson. Csirke Ernő néhány évvel ezelőtt gondolt egyet, otthagyta Nagyvátyot, ahol ag- ronómus volt - „mezőgazda”, ahogy ő mondja — és eljött pe­dagógusnak Dencsházára. — Azért hozzátartozik az igaz­sághoz az is, hogy hajnalban mentem, este jöttem, alig talál­koztam a családdal. A felesé­gem osztatlan felsőtagozatbon tanított, én meg mohácsi ipari tanulókat, esti iskolán felnőtte­ket is, tudtam tehát mit jelent a felnőtt értelem számára taní­tani. Meg kellett tanulni „gye­rekül értetni”. Munka mellett szereztem pedagógus képesí­tést. Talán a legdöntőbb az volt, amit a feleségemtől hal­lottam: „Baj van falun!” Az igazság az, hogy az általános iskolából a közepesnél jobbak elmennek középiskolába, akik meg senkinek, semminek nem kellenek sehová, elmennek a mezőgazdaságba. Ezt láttam hat-nyolc évvel ezelőtt. S ez nem jó, mert ilyen embereknek kell átvenni azoknak a helyet, akik termelési tapasztalattal, rutinnal rendelkeztek a mező- gazdaságban. Ma már tudunk értelmes embereket irányítani a mezőgazdaságba. Innen, a fa­luból kell kinevelni ezeket az embereket, akiket aztán nem fogadnak idegenekként, ha visszajönnek. Tőlünk még min­den évben ment mezőgazdasá­gi szakközépiskolába gyerek, s bírták is a versenyt az osztott iskolákba járókkal.- Itt van a Kátai — szólt be az igazgatóné. A tornácon harmincon túli férfi áll, egy futó pillantással gyanakvóan végigmér. Félrehú­zódom, hogy ne zavarjam a be­szélgetést. Amikor elmegy, meg­tudom a történetét is.- Valamikor még ő is Kalá- nyos volt. Nagyon jóravaló, szorgalmas ember, de nemrégi­ben csúnyán megemelte magát. Most próbálja befejezni- az ál­talános iskolát, elég szépen ha­lad. Esténként együtt gyúrjuk az anyagot. Van egy másik hc- sonló eset is. Tudja, milyen nagy szó, hogy ezeknek a cigá­nyoknak már a gyerekük is ügyük? Hogy érdeklődnek utá­nuk? Dencsházán 39 cigánycsatád él, közel 200 ember, a lakos­ság egyharmado. 15 évvel ez­előtt valamennyien putriban éltek. Ma már csak négyen. Kilenc család a tanács segít­ségével jutott házhoz, voltak, akik az elköltözöttek házaiba mentek, s volt, aki saját erő­ből teremtett otthont magá­nak. A négy putri (no, nem olyan igazi, mert az igazi teljesen a földbe süllyed, ez a négy meg csak egy kicsit) az anyagbánya tava mellett éktelenkedik. Tete­jük már messziről csillog a nap­fényben. Fényes szegénység. Az állami gazdaság a műtrógyás fóliát átadta az itt élőknek, hogy ne ázzon be a viskók teteje.- Ezek közül is van, akinek már készül a háza. Tudja mit jelent az, hogy a többség rend­szeresen dolgozik, ugyanazon a helyen 10 évesnél hosszabb munkaviszonyuk van. Van kö­zöttük szakmunkás is. Mekkora fejlődés az attól, amíg valaki csak alkalmi kereső és iszik, majd alkalmi kereső, de nem iszik. A putri körül kacsák, csibék szaladgálnak. Az asszony kar­ján apró gyerekkel kijön és in­vitál bennünket. Amikor belé­pek, az alacsony gerendába beverem a fejemet. Itt meg kell hajolni. Legyek dongnék a szűk helyiségben, meleg van, mint egy dunsztosüvegben. A putrit a meleg óvásáért süllyesztik a földbe. A faluban a névváltoztatások jelzik az asszimilálódási: a Bogdánok Füredire és Borosirc, az Orsósok Havasira, Pincehe­lyire, Hollósira cserélik a „bé­lyeges" neveket — Nem magyarok akarnak ők lenni, hanem éppolyan embe­rek, mint mások — mondja az igazgató. — A legszegényebbek­nek anyagi segítség kell, aki meg már megindult az úton felfelé, sok törődés és időnként szorítás is, ha kell. Az iskolá­ban 100 gyerek közül 56 a ci­gány. Ha ezek megmaradnak olyan szerencsétleneknek, ami­lyen környezetből jöttek, akkor később is, az egész társada­lomnak a nyakán lesznek kö­löncök. Tudja, mikor év elején bejönnek az iskolába, valami­lyen kétnyelvűséget hoznak. De a magyarból sem a köznyelvet beszélik, hanem valami rossz konyhanyelvet. Egyszer elvégez­tem egy felmérést. A televízió fővárosi óvodásokat kérdezett meg az iskolába kerülésük előtt. Ugyanezeket o kérdéseket fel­tettem nekik — az eredmény messze az óvodások szintje alatt maradt a mi I. és II. osz­tályosainknál. A legtöbb segít­séget a napközi jelenti nekik. Az otthoni, ingerszegény kör­nyezet után a napköziben ál­landó foglalkozás, szabadpol­cos könyvtár várja őket. Most hatvan napközis van, de 100 lenne a jó. Szerencsére az ille­tékesek úgy értették meg ezt a problémát, ahogy kell — egy forintért tarthatjuk a gyerekeket a napköziben. Néhány éve még előfordult, hogy 16 éves dencsházai ci­gánygyerek nem volt Pécsett. Csirke Ernő két évenként viszi a tanítványait kirándulni. Mre az alsót befejezik, bejárták Ba­ranyát, mire a felsőt, megismer­ték az országot. Idén az első év, hogy nem kellett tetűvel vesződni az isko­lásoknál. Megérte a fáradság. Ha Pesten járnak, az igazgató szántszándékkal jobb étterem­be ülteti le a gyerekeket. Ricsaj helyett megilletődött rendben foglalják el helyüket. És néz­nek, ámulnak a gyerekek. Lás­sanak is — hogy mivé lehetnek. — Nézze, az igazság személy­től független, önmagától is elő­tör - tiltakozik a dicséret ellen. - Szerintem a cigánykérdés is megérdemelne egy felelős fó­rumot, ahol összegyűjtenék a vé­leményeket, s a megoldásnak is irányt szabnának. Maratkó László tői tavaszig hangzik el az elő' adások nagyobb része. Élőké szítésükre, mint minden évben, az idén is még augusztusban közreadták a TIT közel másfél­ezer ismeretterjesztési előadás- témát javasló ajánlójegyzékét. Ilyenformán (a Népművelési Tanácsadó ajánló témajavasla­tait is hozzávéve) igen széles választékból készülhetnek el az éves művelődési tervek isme­retterjesztési előadássorozatai, tématervei. Ezt segíti a TIT ajánlójegyzé­ke, amely formában és a té­mák sokrétűségében is tükrözi a tudományos igényű ismeret- terjesztés új — és szinte évente megújuló —, korszerű követel­ményeit. E jegyzéket — a kul­túrpolitikai követelmények sze­rint - úgy állították össze, hogy az előadástémák az egyszerű emberektől a magas szintű szakképzettséggel rendelkező­kig mindenkinek nyújthassanak korszerű ismereteket. (A szak- tudományok területein pedig a legújabb fejlődés eredményei­nek ismeretében szinte napra kész információkat is.) Hangsúlyos szerepet kapnak a TIT jegyzékében a természet- tudományos ágazatok előadás- témái. Mind a korszerű művelt­séget megalapozó tárgykörök­ben, mind a különböző szak­körökben. A hagyományos is­meretterjesztési formákat kor­szerűsítik: több és jobb szem­léltetéssel. Ugyanakkor, mint minden évben, ezúttal is van­nak új formák, kezdeményezé­sek is a TIT tématerveiben. Ilyen például a kísérletképpen mórt meginduló levelező idegen- nyelv-oktatás. Ennek az a célja, hogy a főleg vidéken élő dol­gozók, szakemberek szabadabb időbeosztással tanulhassanak valamilyen idegen nyelvet. A szabadegyetemi formában elő­adássorozat indul az amatőr­filmesek jr részére. (Ök eddig csak klubszerűén foglalkozhat­tak a fílij)|zés szakmai-techni­kai ismeráteivel.) Növekvő ten­denciát mutat, várhatóan tema­tikában is szélesedik a szakmai tapasztalatcserék lebonyolítása, a TIT égisze alatt: új ismeret- szerzési és vitafórum lehető­ségekkel. Megközelítően 4000 TIT-elő- adós hangzott el a korábbi években. Ez a szám az idén vár­hatóan növekszik, mivel a tan­folyami formák iránt egyre na­gyobb az érdeklődés. Az előadásokra, akadémiai, tanfolyami, nyelviskolai, sza­badegyetemi vagy tematikus so­rozatokra és egyéb ismeretter­jesztési formákra, (klub, veté'- kedók, túrák, bemutatók stb.) o jelentkező igények szerint most kötik meg a szerződése­ket. Teljesítésükhöz a TIT Ba­ranya megyei szervezetének mintegy 1500 ismeretterjesztő szakembere, szakmai előadója áll a falvak, városok, üzemek, klubok — és a társadalmunk legkülönbözőbb rétegeinek — rendelkezésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents