Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

DUNANTÜLI NAPLÓ 1971. augusztus 20. Megyei nagygyűlés Komlón (Folytatás az 1. oldalról) százalékkal több tejet és tej­terméket, 30 százalékkal több tojást, 32 százalékkal több gyü­mölcsöt fogyasztottunk tavaly, mint öt évvel korábban, öt év alatt 40 százalékkal nőtt a mo­sógépek, kétszeresére a tévé- készülékek, négyszeresére a vil­lamos hűtőszekrények száma. Ugyanilyen - sőt még nagyobb — célokat tűztünk ki a negyedik ötéves tervben, amit el is érünk, ha továbbra sem feledkezünk meg arról: elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Nemcsak gépekre, házakra van szükség Óvári Miklós kiemelte: cé­lunk, hogy jobban érvényesül­jön a munka szerinti elosztás elve, hiszen aki nagyobb mér­tékben járul hozzá hazánk fel­virágzásához, annak az elosz­tásnál is nagyobb rész jár. Ezt követően így folytatta beszédét: — Tudjuk azt is, hogy a csa­ládok életszínvonala ma még nagyon különböző, mert jelen­tősen befolyásolja az eltartot­tak száma is. Szocialista álla­munk feladatának tekinti, hogy fokozódó mértékben gondos­kodjék a gyermekekről, a be­csületes munkában megörege­dett emberekről, s ezáltal csök­kentse a nagycsaládosok hát­rányára jelentkező életszínvo­nal-különbségeket. Ezért anyagi erőforrásaink növelésével össz­hangban tervezzük a családi pótlékok emelését és a nyugdí­jak, járadékok differenciált nö­velését. A negyedik ötéves terv időszakában a pénzbeni társa­dalmi juttatások összege gyor­sabban fog nőni a munkából származó jövedelemnél, s ez kedvezően befolyásolja majd azoknak a családoknak az élet- színvonalát, ahol több az eltar­tott. A negyedik ötéves terv első félévéről szólva Óvári Miklós megállapította: az utóbbi évek átlagának megfelelően nőtt az ipari termelés, fokozódott az építőipari termelés üteme. Az idén a tavalyinál jobb mező- gazdasági termésre számítha­tunk, sertésállományunk minden korábbi színvonalat meghalad. A szocialista iparban a terme­lés növekedésének egésze a termelékenység növekedéséből adódik, ami igen figyelemre méltó eredmény. Ugyanakkor fel kell figyelni arra — amire a Központi Bizottság legutóbbi ülése is figyelmeztetett —, hogy a beruházási kiadások lényege­sen gyorsabban nőttek a terve­zettnél, a folyamatban lévő be­ruházások továbbra is lassú ütemben valósulnak meg. Ja­vítani kell a külkereskedelmi forgalom tervszerűségén is. Mindezekkel a kérdésekkel kor­mányunk foglalkozik, s meghoz­za a szükséges intézkedéseket.- A gazdasági fejlődés szá­mait vizsgálva sohasem szabad elfelejteni, hogy legnagyobb nemzeti kincsünk népünk szor­galma és tehetsége - mondot­ta Óvári Miklós. - Legnagyobb eredményünk az, hogy olyan rendszert teremtettünk, melyben minden a dolgozó emberért van. Az embernek persze nem­csak gépekre, házakra, élelem­: re és ruhára van szükségük, ha- i nem jószóra, őszinteségre, igaz- I ságosságra is, tehát arra, hogy j lássák munkájuk értelmét. Mert j a jókedvvel, örömmel, szívesen végzett munka kétszeres érté­kű. A szocializmus: nemzeti program Hazánk belső életéről szólva Óvári Miklós emlékezetett köz­életünk nagy eseményeire, a X. pártkongresszusra, a szakszer­vezetek kongresszusára, az or­szággyűlési és tanácsi választá­sokra, majd így folytatta beszé­dét: — Alkotmányunk ünnepén, az új kenyér, vagyis a munka és az élet ünnepén azt kérjük a munkásoktól, parasztoktól, ér­telmiségiektől, minden hazáját szerető dolgozó embertől: ahogy szavazataival támogatta politikánkat, úgy támogassa munkájával, tetteivel, állásfog­lalásaival is. — Azt akarjuk, hogy a dolgo­zó ember becsülete szüntelenül növekedjék, s a szorgalmas munkával eltelt évek után min­denkit békés, nyugodt öregség várjon. Azt akarjuk, hogy az anyák nyugodtak lehessenek annak tudatában, hogy gyer­mekeik számára biztos jövő épül. Azt akarjuk, hogy a fia­talok biztonsággal indulhassa­nak el a munkásélet útján, sza­badon bontakoztathassák ki ké­pességeiket. Azt akarjuk, hogy erősödjék népünk, nemzetünk egysége, hogy a magyar és a nemzetiségi dolgozók testvéri egységbe forrva együtt munkál­kodjanak közös, boldogabb jö­vőnkért, a szocialista Magyar- országért — mondotta befeje­zésül Óvári Miklós elvtárs. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget Ünnepel a megye (Folytatás az t. oldalról) méltatta alkotmányunk és az új kenyér ünnepének jelentőségét. Ugyanekkor avatták fel a több mint félmilliárdos farostlemez­gyári bővítés első objektumát, a hóromszintes új irodaépületet, valamint a hozzá kaocsolódó 600 adagos konyhát és étter­met. Tegnap tartotta meg az ön­tödei Vállalat mohácsi gyáregy­sége és a Mohácsi-szigeti Du- navölgye Tsz a már hagyomá­nyos munkás-paraszt találkozó­ját is. Az öntöde dolgozói üzem- látoqatáson kalauzolták a ter­melőszövetkezeti tagokat, majd a közös ünnepség után vendé­gül látták a szigetieket. Au­gusztus 19-re elkészült az ön­tödei Vállalat Duna-parti hét­végi pihenőháza, amelyet ünne­pélyesen birtokba vettek a dol­gozók. Tegnap este adták át Szabad- szentkirályon, négy tunyogmatol- csi árvízkárosult családnak az új házakat, amelyeket a termelő- szövetkezet brigádja épített. Megemlékezések, ünnepi gyű­lések, kultúrműsorok és bemu­tatók zöme a mai napra esik. A pécsi események közül ki­emelkedik az úttörő zeneka-ok kétnapos országos fesztiválja. Délelőtt 10 órakor a Sétatéren a Nyíregyházi Ifjúsági Zenekar, Meszesen a Szeptember 6. té­ren a Tótkomlósi Úttörő Fúvós- zenekar, a Mecsek Aruház előtt a kiskőrösi, Harkányban a pécs- gyárvárosi, Babarcon a helyi és a nyíregyházi, Szászváron pedig ugyancsak a helyi és a madarasi úttörő fúvószenekarok adnak szabadtéri hangversenyt. Délután fél 5-kor a Mecseki Kultúrpark szabadtéri színpadán tartják az ünnepi hangversenyt. Népművelők kitüntetése Pécs és Baranya kiváló nép­művelőit köszöntötték csütörtö­kön, alkotmányunk ünnepe előtt. Délelőtt 10 órakor a Me­gyei Tanácson dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyette­se nyújtotta át a kitüntetéseket a kiemelkedő munkát végzett népművelőknek. A Szocialista kultúráért ki­tüntetésben részesült: Pirisi Já­nos, a Baranya megyei Tanács VB Szigetvári Járási Hivatalá­nak vezetője, Gábor Péter, a Mohács városi Tanács Művelő­désügyi Osztályának vezetője, Pál Ferenc, a Baranya megyei Tanács VB Szigetvári Járási Hi­vatalának népművelési előadó­ja, Matusek László, az Átai Ál­talános Iskola tanára, az átai délszláv tánccsoport vezetője. Mészáros Bálint, a Baranya me­gyei Moziüzemi Vállalat műsor­propaganda osztályának veze­tője, Ternai Nándor, a Mágocsi Községi Könyvtár vezetője, Vaj­da József, a Sásdi Járási Műve­lődési Központ szakkörvezetője. Miniszteri dicséretet kapott: Erdős József, a Boly! Körzeti Művelődési Ház felügyelője, Nékán Paula, a Pécsváradi Já­rási Művelődési Központ zene­oktatója, dr. Cziglányi Imre, a Baranya megyei Moziüzemi Vál­lalat főkönyvelője. A Népművészet mestere cí­met szerdán Budapesten nyúj­tották át Gyurka Mihályné egy- házaskozári népi énekesnek és Ardai József drávakeresztúri dudásnak. Délben a Városi Tanácson Szentistványi Gyuláné, Pécs Megyei Város Tanácsa elnöke adta át a kitüntetéseket a vá­ros népművelőinek. A Szocialista Kultúráért ki­tüntetést kapta: dr. Bécsy Ta- másné, a Doktor Sándor Műve­lődési Központ főelőadója, Ku­tas Antalné, a Fehérhegyi Ál­talános Iskola könyvtárosa, Raj­nai Henrik karnagy, Tamásy Béla, a Városi Tanács Művelő­désügyi Osztályának csoport- vezetője. Miniszteri dicséretben része­sült: Csordás Józsefné, a Vasas I. Kossuth Művelődési Terem vezetője, dr. Földessy Dénes, a Dunántúli Napló munkatársa, néhai Varjas István, a Városi Tanács Pénzügyi Osztályának csoportvezetője, dr. Zinhober Ferencné, kertvárosi könyvtáros. A kultúrpark egyébként más meglepetéssel is szolgál ezen a napon. így többek között ná- zisütésű kerek kenyérrel aján­dékozzák meg az alkotmány ünnepén az első látogatót. Egésznapos program várja a nagyobb községek lakóit. Bere- menden az ünnepi nagygyűlés után lovas- és kutyabemutatót tart a határőrség a sportpályán, amely délután tréfás versenyek­kel és vetélkedőkkel folytatódik. Este tábortüzet gyújtanak, amely után utcabál lesz. Drávaszabol- cson, Sásdon, Szászváron, Bika- Ion sportrendezvények lesznek, míg Hidason a helyi irodalmi színpad tagjai és az óvodások adnak műsort. Egyházasharasz- tiban körzeti szántóversenyen mérik össze tudásukat a tsz-ek legjobb erőgépvezetői, délelőtt 11-kor pedig hűségjutalmat adományozó ünnepi közgyűlés veszi kezdetét. Elsőízben avat­nak 10 éves törzsgárda-tagokat az egyházasharaszti Jóbarát Termelőszövetkezetben, s a leg­régibb dolgozók között 600 ezer forint hűségjutalmat osztanak szét. Sorolhatnánk az esemé­nyeket. Sikondán ifjúsági napok kezdődnek, Orfűn horgászver­seny lesz, Mohácson pedig a nemzetközi evezős verseny ígér­kezik izgalmasnak. Hetvehelyen honismereti kiállítás nyílik, míg az olasziak az alkotmány ünne­pén veszik birtokba az új köz­ségi klubkönyvtárat. A gyűlé­sek, hivatalos rendezvények után csaknem valamennyi bara­nyai községben aratóbóllal zá­rul az alkotmány és úi kenyér ünnepe. Az alkotmány-ünnepséghez hagyományosan kapcsolódó budapesti honvédelmi nap ren­dezvényeit nyitja meg a 11 óra­kor kezdődő vízi- és légiparádé a Duna Margithíd és Lánchíd közötti térségében. A délutáni főbb rendezvények közé tartozik az az ünnepség, amelyet a Gellért-hegyi sza­badtéri színpadnál rendeznek az alkotmány méltatására. Mint ismeretes, 21 órára elő­rehozták — a korábbi 22 órával szemben — a tűzijáték kezdetét. Felvonták az állami zászlót Az alkotmány napjának elő­estéjén, csütörtökön a Parla­ment előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvon­ták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Kürtszó jelez­te Pesti Endre vezérőrnagy, bu­dapesti helyőrségparancsnok érkezését. A katonai elöljáró meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad pa­rancsnokának jelentését, majd — a Rákóczi induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte a katonákat. Ezután az állami zászlót dísz­őrök kíséretében az árbochoz vitték és a Himnusz hangjai, valamint a díszszázad tisztelet- adása közepette vonták fel az árbocrúdra. A Gellért-hegyen a felszaba­dulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel az alkotmány ünnepének tiszteletére a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös zászlaját. „Ujjé, a ligetben nagyszerű..." Rikoltozó forgatag, zörgő au­tomobilok. A napfény sárgán ömlik át a műanyagtetón. Két vihogó kamaszlány húz el mel­lettem, kiskatona üldözi őket hevült arccal, keze görcsösen fogja a kormánykereket. Emitt egy gyerek. Mellette a papa, óvatosan adja az instrukciókat. Komoly, ünnepélyes tekintet — „az úttestet nézd fiam, most jobbra, figyelj oda, azt a hét..." — a kis autó áramszedője szik­rázik. Dodzsemeznek. Gyors leltár a piros korlát mellől; dél van, meleg, fenyő­illat, óriáskerék, repülő, eldo­bott virslivég. És hosszú sor. A platzon, piros kocsival nyakken- dős ember kanyarog. Odafi­gyel, élvezettel húz el a gumi­kerék mellett, kalkulál, centizik — nincs is jelen. Ismerem kü­lönben. Régóta kocsit szeretne, de nincs neki. Ö is a lottótól várja. * Dodzsemeznek. Minden újnak szokványos tör­ténete van: megálmodják, meg­fogan, megszületik, él. Már rég volt, amikor megálmodták a Mecseki Kultúrparkot, az Állat- kertet és ezt a nagy játszóteret, ahol a gyerekek forintért ha­lászhatnak, a felnőttek „hosszú- nyakúért” karikát dobálhatnak, célba lőhetnek, a fenyők között ózonnal tölthetik a tüdejüket, kompenzálhatják a hétköznap szerzett sérelmeiket. Gyógyul a neurózis. Homo ludens. Már rég volt, de megálmodták, az álom meg­fogant és tizenegy esztendővel ezelőtt megjelentek az embe­rek csapatostul odafönt, jelent­keztek a barakknál, kézbefog­ták a csákányt, lapátot. Aztán felvették a „fizetést”, a bélye­get, amely igazolta a jelenlé­tet, a munkát, a város és az emberek szeretetét, s azt, hogy imádunk játszani. Utak nőttek, tereprendezés folyt, fákat vágtak ki, virágokat ültettek, játékokat építetek. És 1961. augusztus 19-én, tíz év­vel ezelőtt a bába - az a sok­ezer ember, aki közel nyolcvan- ezer társadalmi munkaórával építette meg - kijelenthette, hogy a mű megszületett: a Vi­dámpark megnyitotta kapuját a pécsieknek. A nyitás előtt már elkalauzolt bennünket a ripor­ter. Címek az 1961. augusztus 11-i újságból: „Jövő héten meg­érkezik az óriáskerék — Készül a második autópálya - Könyv­kölcsönző pavilont építenek". Tizenhat játékkal indult — ma negyven van. Az eredeti já­tékokból már csak öt üzemel. Tempora mutantur. Világtájak követei Tudósok, ha találkoznak, biz­tosan fontos mondanivalót tar­togatnak egymás számára. Min­ket viszont inkább tudományuk közvetlen, gyakorlati haszna ér­dekel. A pécsi földrajzi szim- pozion vendégeivel is ennek je­gyében beszélgettem. Az egyik neves vendég, Sz. A. Kovaljov moszkvai professzor egy kicsit már „hazajött". 1950—1952. között Budapesten tanított, az ő keze alatt nőtt fel az a fiatal magyar föld­rajztudós nemzedék, amely már marxista szellemben kezdte mű­velni ezt a tudományt. Kovaljov professzor elsősorban a falusi településeket tanulmányozza, de egy másik, napjainkban na­gyon aktuális kérdéssel fordul­tam hozzá: mit tehetnek a földrajztudósok az emberi kör­nyezet, a természet védelme ér­dekében naojainkban? — A probléma nagyon is ak­tuális — mondotta a professzor. — S azt mondhatjuk, világprob­léma, az USA-ban éppúgy fog­lalkoznak vele, mint nálunk. Kezdik meghallgatni ebben a kérdésben a földrajztudósokat is. A helyzet ugyanis az, hogy a probléma komplex jellegű: nemcsak a víz vagy a levegő védelméről van szó, hanem sok­kal többről. Aminek érdeké­ben az erőket és a szakembe­reket is koncentrálni kell, A leg­különbözőbb tudományágak képviselőit be kell vonni ebbe a munkába. A másik neves vendég, M. Shafi, az indioi Aligar város egyetemének földrajz professzo­ra egyben a Nemzetközi Föld­rajzi Unió alelnöke is. De nem tisztsége, hanem érdeklődése miatt jött el hazánkba és Pécs­re. — Magyarország komoly fej­lődést mondhat magáénak a körzetesítés problémájának megoldásában — mondotta, omikor az előadások közti szünetben felkerestem. — A mezőgazdasági települések problémái napjainkban az egész világon aktuálisak. A Pécsett elhangzott előadásban, I amit dr. Kolta János tartott, az volt számomra a legérdeke­sebb, hogy a mezőgazdasági települések problémáit mind gazdasági, mind szociális ol­dalról megközelítette. Joggal merül fel a kérdés, hogy én, aki Indiából jöttem, miért kí­sérem ilyen érdeklődéssel ezt a témát hazámtól távol is. A lényeg az, hogy India mezőgaz­dasági ország, de nagy léptek­kel halad az iparosítás útján. Ez kihat a mezőgazdaság fej­lődésére is, ami azután köz- ' tudomásúan összefügg a mező- gazdasági központok kialakulá­sával. Korábban Szegeden a mezőgazdasági termelékenység kérdéseiről sok szó esett. Ki­derült, hogy a magyar kollé­gák komolyan tanulmányozzák a magyar Nagyalföld terüle­tén a mezőgazdasági termelé­kenységet. Nyugodtan mondha­tom, hogy India sok vonatko­zásban hasonlít Magyarország­hoz — többek között az utób­bi kérdésben is. Indiában az utóbbi időben a nagy ipari fej­lődés miatt például a Himalá­ja alatti területen új települé­sek jöttek létre a kiirtott er­dők helyén. Ezek az új község­típusok a földrajztudósok ku­tatási témájául szolgálhatnak. A pécsi szimpozion a-telepü­lésföldrajzi problémák komoly fóruma. A kialakult vita sok összehasonlító adatot szolgál­tatott azoknak a települések­nek a problémáihoz, amelyek mindig olt jönnek létre, ahol szükség van rájuk. Végül, hadd szóljak szemé­lyes élményeimről. Úgy érzem, mind Budapesten, mind Szege­den és Pécsett jól szervezték meg a tanácskozásokat. A de­legátusok között olyan meleg emberi kapcsolat jött létre, ami a népek közötti barátsá­got is erősíteni fogja. (Marafkó) Itt, a fák alatt újfajta erőjá­ték teszi próbára a fickós ked­vet. Keszeg kis emberke álldo­gál előtte, felméri a helyzetet. Rezignált arccal áll odébb, de visszajön. Óvatosan körülnéz, aztán félkézzel odanyúl. Díjbir­kózó külsejű urat pingáltak a játékra — ni, a kis ember már húzza is a fogantyút, erőlködik, vörös az arca. Ha rövid időre is, de díjbirkózó lett. Dr. Péterfalvi István ügyész, az elsők között fogta meg a csákányt, sokat dolgozott ide- fönt, díszpolgár lett.- Szólt a zene, mindenkinek jó kedve volt. üzemek anyag­gal, fuvarral, az emberek két­kezi munkával segítettek. So­kan. Látja, itt, ezen a helyen állt a barakk, már itt nincs semmi. Most azért más a kép. Nem tetszenek nekem az utak, sok az esővízmosta árok, kátyú. Fű egyáltalán nincs. Sokat beszélgettünk, korábbi időkről, az eltelt tíz esztendőről később, az ügyészség irodájá­ban. Kérdezem: végzett-e vala­[ mi társadalmi munkát ez Idő I alatt? I Szó nélkül elém tesz két fény­képet. Négy gyerek mosolyog a képekről. Ez aztán társadalmi munka - a javából. i * I Nagyhasú „páterfamíliász” j tereli a családot a főbejárat- | nál. „Pisti és Klári a céllövöl- I déhez, anyu az elvarázsolt kas­télyhoz, Bibi néni és öcsi a hullámvasúthoz menjenek..." És ő? Lassú, de határozott léptekkel a vendéglátó büféjé­hez igyekszik. Asztal, szék, j látom: egyszerre három üveg sört visz ... * A lovak szépen kipingálva, kantárral, kengyellel várják, hogy elszállítsák őket. 1968-tól kihelyezett játékai is vannak a parknak. Falura járnak, nép­szerűek. A legújabb: a lovas körhinta, magyarul ringlispil. Ma Kisasszonyfán mutatkozik be. A tíz év alatt több mint egy­millió ember látogatta meg a vidámparkot. Sokmillió forintot hagytak ott. Szórakoztak. Átla­gosan háromszor annyi felnőtt jár ide, mint gyerek. Fülöp Ist­ván igazgató és Bajor Ferenc, a helyettese elmesélték a ter­veket is. Kihasználatlan ven­déglátó pavilon — jövőre kiad­ják maszeknak. Akkor lesz majd pecsenye, kolbász, lángos. Go­kart-pálya: a masinák elrom­lottak, de helyére szellemvasút kerül. Játékterem. Vitorlázó. Újabb és újabb játékok kerül­nek ide. Nagy a rezsi, a fenn­tartás költsége. Dolgozóiknak szép szociális épületet létesítet­tek. Pénzekről beszélünk, szán­dékról, hozzáállásról... Azért kiderül, hogy ez a park mindenkinek szívügye. Néhány embernek gondot, gazdálkodási problémákat, tartozik-követelt, százezreknek pedig könnyű, de­rűs perceket jelent. K. P.

Next

/
Thumbnails
Contents