Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

T971. augusztus 15.

DUNANTŰLI NAPIÖ

7

Évforduló

A Baranya—Bajai Magyar—Szerb Köztársaság

ISMERETES, hogy a történelem nem egyszer teremt drámai helyzeteket. 50 évvel ezelőtt, 1921. augusztus 14-e és 20-a között Pécsett, valamint a megye 2/3-ón a szerbek által megszállt területeken rendkívül izzóvá, kiélezetté vált a politikai légkör.

A munkásosztálynak és akkori pártjának a Pécsi Szocialista Pártnak 1921 augusztusában, bár már korábban is, több oldalú nyomással kellett szembenézniök.

Az ellentmondósok a párton belül éppúgy jelentkeztek, mint azon kívül, tartozékaként a munkásosztálytól „független” politikai tényezők alakulásának.

Mert mi is volt tulajdonképpen a helyzet?

Meg kellett őrizni a Szocialista Párt függetlenségét a megszálló hatalommal szemben, ami egyáltalán nem volt könnyű dolog, különösen azután nem, hogy a pécsi városházán a nevezetes új városi tanács működött e napokban, melynek szocialisták is tagjai voltak.

Ámde a pártvezetésnek meg kellett küzdenie a szocialista munkásság köreiben lévő és többször kinyilvánított, érthető álláspontjával is, amely a Tanácsköztársaság megdöntése után a Magyarországon kibontakozó ellenforradalmi terror légkörében nem akart az ellenforradalmi rendszerben élni, nem óhajtotta életét a terrornak feláldozni.

A munkásságot, éppúgy a helyi vezetők egy részét is éltette a remény, hogy az ellenforradalmi rendszer hamarosan megbukik, s éppen ezért potenciális lehetősége van annak, hogy a pécsi és baranyai viszonyok (megszállás alatt lévő) demokratikus és szocialista alakulása, annak fenntartása, esetleg meghosszabbítása, az ellenforradalmi rendszer bukását közelebb hozza.

Nagy volt azonban annak veszélye, hogy a kívánság könnyen a nyílt vagy burkolt annexionisták malmára hajtja a vizet, mint ahogyan történtek is erre nézve kísérletek.

EZEKBEN a terhes időkben a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) vezetősége a Bécsben szerkesztett Proletár című újság hasábjain elemezte a helyzetet és igyekezett tanácsokkal segíteni a baranyai szocialistákat. A baranyai köztársaság c. vezércikk (Proletár, 1920. dec. 30.) fi- gyetmeztet a megoldások veszélyeire és az illúziókra. Az SHS taktikát világosan felismerve utal arra, hogy a szocialistákat fel akarják használni, nem kevésbé az „önrendelkező baranyai népet” a sokkal prózaibb és materiá- lisabb érdekek szolgálatára (mecseki szén, katonapolitikai célok). „Először jött a Pécsi Nemzeti Tanács, azután a Baranyai Köztársaság, holnapután esetleg más jelszó kerül felszínre. Ez azonban mind csak eszköz arra, hogy minél tovább tarthassa Jugoszlávia Baranyát.” Tanácsolja továbbiakban, hogy a baranyai kérdést nem csupán Pécs szempontjából kell vizsgálni, hanem jugoszláviai és magyar- országi, illetve közép-európai, egyszóval nemzetközi relációkban is.

A Szocialista Párt vezetőinek egy része hasonlóan ítélte meg a helyzetet, azonban végső kibontakozásban az események forgatagában a párt nem tudott és nem is lehetett ura a helyzetnek. Számos képviselője és tagja beleesett, a KMP tanácsai ellenére, az ún. emiaráns illúziókba. „Alig van azonban példa a történelemben arra, hogy reménytelen emigráció útja nem ugyanez lett volna.” (Babies A.: Pártharcok és munkás- mozgalom. Pécs, 1960.)

Az események 1921 augusztusának derekán hihetetlen gyorsasággal peregtek.

Már 1921 nyarának elején a szociális, valamint a politikai helyzet, nem kevésbé a politikai közérzet, napról naora rosszabbodott a városban és vidékén. Július 28-án átdobott fehér tiszti eayének és ágenseik merényletet kíséreltek meq a városháza vezetői ellen. Ennek során Cserta Béla, a város rendőrkapitánya megsebesült.

Augusztus 10-én terjed el az első hír arról, hogy a város kiürítése megtörténik és hoqy az ellenforradalmi „nemzeti hadsereg" bevonul Baranyába.

Augusztus 11-én megérkezik a városba Gosset ezredes, az Antant ha- tórmegáliaoító bizottsáa angol vezetője a kiürítés előkészítésére.

KrmdtdMM td»4A»I

)»» **~o*cao »■> «

V.—, yyj* . ... - . ., , w. ,,, y- „ „

^ V- •>:..Sjyí pv

xxr' -.-r- •y-'-yo :

■rr-.r..yr.222

> «W.*y-1ÍK;

' - 'Ä,.. ä,.' .....—-yszr

*

®**‘»>! ***<*> íxtixvm mmw« mmmm

Augusztus 12-én a város munkássága demonstratív tüntetést rendez, s mintegy 15 ezres tömeg tiltakozott Horthyék bevonulása ellen.

Augusztus 14-én szakszervezeti kongresszust hívtak egybe Pécsre. Ezen a vasárnapon a délelőtti órákra a Szocialista Párt vezetősége is népgyűlést hívott egybe, amelynek napirendjén egyetlen tárgypont, a kiűrités elleni tiltakozás szerepelt. Szinte beláthatatlan, mintegy 20 ezer főnyi hatalmas tömeg várta a népgyűlés kezdetét a Széchenyi téren. Schmira Károly párttitkár nyitotta azt meg, majd a szónokok következtek sorban egymás után, akik egyöntetűen és ékesszólóan tiltakoztak az ellenforradalmi csapatok bevonulása ellen. A nagy meglepetés ezután következett. Az utolsó hivatalos beszéd elhangzása után Dobrovics Péter a városháza erkélyére lépett és szenvedélyes, dinamikus szónoklata befejezéseként harsogta: „Vegye tudomásul a világ, hogy innen kiáltjuk ki a Baranya—Bajai Magyar—Szerb Köztársaságot, amelyet vérünkkel fogunk megvédeni." (Idézet Cserta Béla memoárjából.)

A tömeg tapsolt, éljenzett, s a határozatot elfogadta. Szinte teátrális jellege volt annak, amikor Dr. Fekete felolvasta az esküt, melyet előre néhányon elkészítettek, s amelyre a tömeg visszhangként válaszolt: „Becsületünkre és lelkiismeretünkre fogadjuk azt, hogy vérünket, testünket, lelkünket, mindenünket áldozzuk... a Köztársaságért."

Ezután megtörtént az Intéző Bizottság megválasztása. Elnöke Dobrovics Péter lett, a tagok között ott találjuk Dr. Doktor Sándor nevét is, bár ő a köztársasági ügyektől távol tartotta magát, hasonlóképpen a megválasztott Steinmetz István is, aki a köztársasági mozgalom irányában passzív volt.

Felmerült a terve annak is, hogy a Köztársaság élére az emigrációban lévő Károlyi Mihályt kérik fel. Erre azonban nem került sor.

A Köztársaság hat napig állt fenn. Tiszavirág életű volt, nem is lehetett más. Hiszen nemzetközi jelentőségű események, a trianoni szerződés végrehajtása elsöpörte.

Augusztus 20-án a Munkás című lap hivatalosan is megpecsételte és elbúcsúztatta azokkal a szocialista harcosokkal együtt, akik más kiutat nem találván, emigrációba kényszerültek.

1921. augusztus 14 és 20 között a nemzetközi burzsoá-nacionalista osztályérdekek döntötték el sorsát. Mást várni nem is lehetett, éppen ezért a pécsi és baranyai szocialista munkás- mozgalom viszonylagos fellendülésének, erőrekapásának a megszállás második felében jellemző folyamata, a Köztársaság kikiáltásával nem a csúcspontot, nem a betetőzést érte el, hanem nemesnek hitt, ámde illuzórikus finálét eredményezett.

VILÁGOSSÁ vált, hogy csak a szocialista forradalom képes a nemzetek közötti viszonyt az önrendelkezés joga alapján rendezni. Éppen erre volt közeli példa a Magyar Tanácsköztársaság. 1921-ben azonban a forradalom apálya következett be. Ezért sem hiábavaló a Köztársaság kikiáltásának és rövid életének vizsgálata, amely számos tanulsággal jár.

Fancsovits György

Kaposvári műfordító

Papp Árpád

Filozopter alkatú, de a világirodalom — főleg szerelmi és ellenállási költészetének — mindig megújuló színeire, húrjaira fogékony, szerény, halkszavú műfordító.

A kaposvári Táncsics Gimnázium tanára, könyvtárosa és Somogy középiskolai könyvtárainak szakfelügyelője. Élete az óravázlatok, a könyvtári munka és az iskolai kiszállások közt pereg immár több, mint 10 esztendeje.

Hetente egyetlen napot az alkotásnak szentelhet. Ilyenkor — és éjszaka, ha lepihent a család — odaül a könyvespolc elé, alig rajztáblányi asztalkájához.

Nézem legutóbbi, az újgörög nép- költészetből fordított válogatását. A betétlap tanúsága szerint Papp Árpádnak — 1961-től 1970-ig — eddig 21 kötetben több száz műfordítása látott napvilágot, illetve született meg ezen a lehajtott rajztáblányi í-r-'---. kán. Kezdetben német, orosz és olasz műfordításait közölte több iloaoimi folyóiratunk. (Átültetésében 1963—66 között olasz és görög versek a lelen- korban is megjelentek.) Később mindinkább újgörög és modern olasz műfordításai keltettek figyelmet. Elsősorban a harcos — ma is háziőrizetben tartott — szocialista alkotó, Jannisz Ritszosz művei: a Holdfényszonáta (Válogatott versek). Publikált Dimit- risz Hadzisz Védtelenek (Válogatott elbeszélések) ; a Modern olasz költők antológiája; e Bolgár költők antológiája című kötetekben, továbbá Sztra- tisz Mirivillisz Élet a sirban című regényének önálló fordítása és a Kövek című újgörög lírai antológia mellett az utóbbi négy évben a — két kiadást is megért — Kazantszakisz-regény, a Zorbász, a görög valamint Kamba- nellisz Mauthausen című regényének (Szabó Kálmánnal közös) fordítása jelent meg: tavaly pedig az ellenállási költészet antológiájában a Tengerre néző cellákban publikálta fordításait.

Egyszer a műfordító szerepéről beszélgetve megkérdeztem: mi indította arra, hogy elsősorban az újgörög irodalom közvetítésére vállalkozzék? Azt válaszolta, hogy a görögség újkori sorsa. A több évszázados alávetettség, a nagyméretű, szétszóródás, amely - ellentétben a görög kultúra helyével, szerepével az európai művelődéstörténet kibontakoztatásában — kevéssé ismert. Lényegében az, vajon hogyan látják a görögök saját magukat, a harmincas években kibontakozó nagy szellemi mozgalmuk, a Hellász fölfedezése tükrében. Mindez a görögség szabadságeszményével; harcával a második világháború után, politikai küzdelmeivel és mai helyzetével együtt sajátos problémákat sejtetett számára, amelyekről — úgy érezte — a műfordító eszközeivel szólnia kell. Különös tekintettel arra, hogy hazánkban több ezer görög emigráns, volt partizán él ma is 1949 óta.

Munkássága az egyetemen Kardos László műfordítói körében kezdődött. Latin szakosként négy évig görögöt is tanul. A budapesti kolónia könyvtárából fordítani valót, a hazánkban élő görög írótól, D. Hadszisztól ösztönzést kap és 1963-ban lefordítja Ritszosz megrázó ertjű költeményét, a Makro- niszosz szigetére deportált görög szabadságharcosokról. A verset — amely később kötetben is megjelent — először diákok irodalmi színpadi előadása népszerűsíti. Közben autodidakta módon ismerkedik mindennel, ami hozzáférhető a mai görögséggel kapcsolatban. Az Akadémia hároméves ösztöndíjával megszerzi a kandidátusi címet.

A műfordítás ihlete és alkotó folyamata közti összefüggésre vonatkozni kérdésemre adott válaszát szinte műfordítói ars poétikájának érzem:

„Ha a költészet a legteljesebb értelemben vett valóság sajátos gondolat- és képrendszerben történő újjá- teremtése, okkor a műfordítás esetében is ide kell eljutnunk: a valósághoz. Ha egy elolvasott mű valóságesztétikuma nem ragad meg eléggé, ha első olvasásra nem jelent számomra élményt, valószínű, hogy nem azt választom ki műfordításra . .. Ehhez is tehát elsősorban az eredeti mű igazságélménye, valóságfedezete szükséges, amely a műfordításban érzelmi, esztétikai hatást: élményt kelt. A műfordítónak ugyanakkor tiszteletben kell tartania azt, amit valaki már sajátos eszközökkel megfogalmazott. A műfordítás alkotó ihlete ennyiben bonyolultabb az eredeti versnél, a csak magamon szubjektív módon átszűrt valóságnál. Voltaképpen dialektikus folyamat ez, amelyben a választás szabadsága műfordítói alázattal párosul.’’

Ezzel az alázattal és a választásnak ezzel a szabadságával fordul újra és újra a több, mint egy évtizede fogva tartott, szocialista elkötelezettségű Jannisz Ritszosz műveihez.

Harmincnégy éves. Tíz éve magyar- latin—olasz szakos középiskolai tanár és tíz éve műfordító. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent és készülő Világirodalmi Lexikon kötetek egyik főmunkatársa.

W. E.

papp árpád műfordítása

JANNISZ RITSZOSZ

A LÁNY

Semmi mása nem volt, hogy ellenálljon —

tizennyolc éves lány — csupán két karcsú kéz,

egy fekete ruha, s egy gondosan

sokfele-osztott kenyér emléke és az, amit

titokban, éjjelente, egymás közt úgy hivunk: Haza.

Mikor a sötétbe lökték,

benne szakadt a szó. A többi cella

nem hallotta a hangját. Csupán Perszephoné madara

hozott neki egy zsebkendőbe kötve néhány birsmagot.

Meg kicsiny tanitványai rajzolgatták az iskolai

füzetükbe, a mécses alatt —

kis Szüzanyát: egyszerű, durván faragott

székben ült, sok hallal és madárral

a vállán és a térdein.

Turgenyev

ismeretlen levele Pécsett

A DUNANTŰLI NAPLÓ 1969. február 16-i száma „A pécsi Engel József karlsbadi találkozása I. Sz. Tur- genyewel” c. cikkemben említést tettem egy levélről, amelyet Turgenyev írt jánosi Engel Józsefhez. Az azóta eltelt idő kutatásai, valamint a Magyarországra is eljutott legújabb Tur- genyevrkiadás (I. Sz. Turgenyev ösz- szes művei és levelei 28 kötetben, oroszul, M.—L. 1961—68) tanulmányozásának eredményei azt bizonyítják, hogy az a levél, amit a világhírű orosz író, Ivan Szergejevics Turgenyev 1873. július 21-én írt Karlsbadban a pécsi Engel Józsefnek — Turgenyev ismeretlen levelének számít.

A levélről, Engel Józsefről, valamint Turgenyev és Engel találkozásáról nem tud a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orosz Irodalmi Intézete sem, mivel a levél nem szerepel I. Sz. Turgenyev összes művei és levelei legújabb, 28 kötetes, teljes kiadásában sem.

Nem tudok róla, — mivel a szak- irodalom sem említi,—hogy jánosi Engel Józsefen kívül á magyar szellemi élet kiválóságai avagy más honfitársaink közül jelentősnek mondható levelezési vagy egyéb kapcsolatot ki- épitett-e bárkivel is Turgenyev. Pedig Arany János is épp 1873 nyarán járt Karlsbadban (ötödik nyara ott!) — pontosan abban az időben, amikor Turgenyev. Arany a fürdővendégek sorában mint „az Akadémia titkára" szerepel, de semmi utalás sem mutat arra, hogy találkozott volna Turge- nyevvel. Arany ebben az időben már sokat betegeskedik, Karlsbadban „csendes, kispolgári módon éldegélt, csaknem mindig egyedül volt, társaságba alig járt..." (Dr. Molnár Béla: Arany János Karlsbadban, Gyoma, 1933.) Elbűvöli a táj, a csodálatos vidék, s egyik levelében bevallja, hogy pihenő óráiban fordít Arisztofanesz- ből. (1873. július 14-i levél.)

Engel József bizonyára tisztában volt a birtokában lévő Turgenyev-levél értékével már akkor is, mivel csak 1926-ban engedte át publikálásra a Pécsi Naplónak. A levél szövegében nincs semmi rendkívüli, de a benne említett találkozás ténye, Turgenyev

és a magyar Engel kapcsolata összehasonlító irodalomtörténeti szempontból is jelentős momentum, amelynek elhallgatása és degradálása feltétlenül hiba lenne. Hiszen — tudomásom szerint — ez az egyetlen, eddig felkutatott szál, ami Turgenyevet személyes kapcsolat révén magyar emberrel összeköti.

A Pécsi Napló 1926. június 6-i számában az Engel birtokában maradt eredeti alapján közölt Turgenyev-levél eredetiségéhez nem férhet kétség. Erre abszolút garancia jánosi Engel József udvari tanácsos személye, társadalmi pozíciója, s legfőképpen minden adata, amit a találkozás körülményeivel kapcsolatban ellenőrizni lehet közel száz év távlatából — a gyér adatok ellenére is.

Az ipari világkiállítás 1873. május 1-én nyílt meg Bécsben, s Turgenyevet, aki orvosai tanácsára Párizsból Baden-Badenen és Bécsen keresztül Karlsbadba tart, Bécsben baleset éri. Június 13-án érkezik Bécsbe, s ahogy száll ki a kocsiból, megbotlik, s megüti az egyébként is fájós, bal térdét. Egy hétig maradt Bécsben betegen, és 1873. június 20-án érkezik Karlsbadba az österreichischer Hofba, s Ny. A. Kisinszkijnek azt írja első karlsbadi levelében, hogy kb. 6 hétig marod Karlsbadban.

Engel József ír Turgenyevnek egy levelet (ami eddig nem került elő!) az österreichischer Hofba, de Turgenyev közben átmegy a König v. Eng- landba, mivel a Friedrich Bodenstedt- hez írt levele (1873. júl. 4-én) mór itt kelt. Vagyis: Turgenyev átkerül abba a szállóba, ahol Engel József lakik, mégsem találkoznak. Turgenyev elég későn kapja meg Engel levelét az österreichischer Hofból; 1873. július 21-én, 3 nappal Karlsbadból való elutazása előtt. Turgenyev a meglehetősen gyakori vendégek és látoaatók zaklatásai közepett is szakít időt az Engellel való találkozásra, és a következő, nagyon udvarias, német nyelvű levelet írja Turgenyev válaszul Engel levelére:

Herrn Josefph Engel Wohlgeboren

Carlsbad im Preussischen Hof 3-te Stock

Carlsbad, König v. England

Montag d.21 Juli 73 6 Uhr Abend Mein Herr! Ich wohne nicht mehr in österreichischen Hof und bekomme erst jetzt Ihren Brief. Wenn Sie die Mühe geben wollen, übermorgen (Mittwoch) gegen 11 Uhr zu mir zu kommen, so wird es mich freuen, Ihre Bekanntschaft zu machen. — Empfangen Sie die Versicherung meiner Hochachtung

Ivan Turgeniew A találkozás lefolyásáról már szóltunk másutt is (A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969, Seria 3.), koncentráljunk most a levélre, pontosabban: annak másolatára.

Igazi, hamisítatlan Turgenyev-levél. Pontosan beillik azok közé, amelyekből jó néhányat tartalmaznak azok a kötetek, amelyek felölelik Turgenyev leveleit. (Címzés a levélen belül, pontosan megjelölve a levél írásának a helye, dátuma, legtöbbször az óra is.)

De hol a helye ennek a levélnek az fró összegyűjtött levelei között? Ez igen könnyen megállapítható. Az En- gelhez írt levél Turgenyev levelei 10. kötete 3157. számú helyére való (126. lap.); vagyis az A. F. Onyeginhez Ischlbe írt 1873. július 15-i és július 23-i levelek között, amelyek szintén a König v. Englandban keltek, s az utóbbiban Turgenyev már jelzi is, hogy búcsút int Karlsbadnak; indul Párizsba: „...Holnap indulok Párizsba, s nagyon örülni fogok, hogy ott találkozom önnel és Zsukovszkijjal.” Turgenyevnek a pécsi Engel Józsefhez írt levele pontos másolatát tehát megőrizte a Pé^si Napló. De a többi izgalmas kérdésre még nem kaptunk választ. Vajon hol lehet az eredeti Turgenyev-levél? Pécsett? . . Baranyában? . . . Avagy elpusztult a II. világháború kegyetlen forgatagában? És Engel levelével mi lett Karlsbadban? Elégette Turgenyev Párizsba való elutazása előtt? . ..

MINDEZEK még megválaszolatlan kérdések. De ha egyik-másik kérdésre is kieléqítő választ tudunk majd adni, annyival is gazdagabb lesz a pécsi vonatkozású magyar kultúrtörténet és a hazai Turgenyev-kutatás.

Dr. Hajzer Lajos