Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
DUNANTŰLI NAPLÜ 1971. július 8. Földváraink ^l^omcilvárhegy A magyarság Kárpát-medencei történetének első évtizedeit nem tisztázhatjuk úgy, hogy szállás-váraink problémakörével egyáltalán nem foglalkozunk. Sajnos, a múltban történet- írásunk, nyelvészetünk, régészetünk egyaránt igen kevés figyelmet szentelt a kérdésnek, elsősorban azért, mert fel sem tételeztük, hogy „félnomád sá- torlakó" őseink műveket létesítettek korai szállásaik védelmére. Úgy véltük, igénye sem volt őseinknek a várvédelemre, másrészt elhittük, hogy „halászó, vadászó" életmódjuk mellett idevágó ismeretekkel nem rendelkeztek, így aztán nem csoda, ha Gerő László neves „Magyar- országi várépítészet” című művében még 1955-ben is ezt írta: „A magyarság várépítészete első szakaszának földvárai közül még egyet sem tártunk fel . . Tudom, hogy azóta már folyamatban van a szabolcsi földvár módszeres feltárása s Györffy György „A honfoglaló magyarok települési rendjéről” című, s legutóbb általam is ismertetett dolgozatában már arról ad hírt, hogy a magyar régészet egyik fő feladatává emelkedett a földvár kutatás, s örömmel értesülünk arról is, hogy „a szabolcsi földvár kutatását egyéb feltárások is fogják követni." Azonban szállásvóraink kutatása terén nemcsak a történetírásnak és régészetnek vannak feladatai, hanem a helynév kutatásnak is. Ezért bármily jelentéktelen is a műkedvelő szerepe e kutató munkában, pár tollvonással megkísérlem a kérdéshez hozzászólni. Emberi kéz műve Amikor pár év előtt először jártam a Várhegyen, a roman- t tikus fekvésű Nagyág falucska felől érkeztem oda. A „Tamás gyakra” út fölé borult fái a'ól indulva, rekkenő hőségben kapaszkodtunk fel a szőlőhegyre, majd a szénágtetői füves útra, s boldogan élveztük a déli szellőt, mely itt a környező világ tetején hamarosan felszárította izzadt homlokunkat. A kilátás gyönyörű volt. Hátunk mögött Nagyág sűrű lomboktól takart házai, a lombok fölött a templom karcsú tornya, a hegyoldalban sárgult búzavetések, a szőlőkben, földeken a hőséggel dacoló munkások, keleten pedig sötét bükkök és csererdők. Dél felé pedig kitárult előttünk a világ. A végnélkülinek látszó erdők peremén a Zengő, Hármashegy és a párás ködben úszó Mecsek körvonalai zárták le a határt, s a szikrázó kék égben vastag felhőhabok törtek a magasba. A tetőn mezőgazdasági kultúrának, útnak nyoma se látszott, így hasig érő fűben, találomra indultunk délkelet felé. Vaszar községet akartuk elérni. Úgy látszik jó irányt vettünk, mert előbb bizonytalan, majd határozottabb nyomok arra utaltak, hogy útra értünk. A bokrok, cserfák elmaradoztak, gyümölcsfák, kissé elvadult szőlők következtek s balkéz felől a mélyben, a meredek domb lábánál megpillantottuk a falut. A szűk, köves kocsiút váratlanul délre fordult, ezzel elszakadtunk a hegytől, s egyetlen kocsinyom széles nyergen, szédítően meredek lejtő felett haladtunk. Az út azonban hamarosan letért a keskeny dombhátról és meredeken süllyedt a faluba vezető szurdokát felé. Mi nem követtük az új útat, hanem kíváncsiságunk tovább vezetett a keskeny csapáson. Pór lépés még, s több öles mélység tátongott előttünk. Szemmel láthatóan emberi kéz műve. A három oldalról igen meredek domb peremére vezető egyetlen útat ketté vágták s így védelemre igen alkalmas menedékhely készült. . A nép nem tudja, hogy kik, mikor, milyen céllal „építették” a várat. A dombtetőn szőlő- művelés nyomai látszanak, pincéket is vágtak a meredek partba.* De úgy mondják semmiféle lelet nem került elő, ami a „vár” építési korára utalna. De a dombot Várhegynek, Komál-várhegynek hívják. S ez talán némi támpontot nyújt árra, hogy tájékozódhassunk, kik használták védelmi célra e helyet. Hogy a kérdést megfejthessük, anológia után kell kutatnunk. Feltűnő egyezés A kutatás kedvéért bemutatom először a Komál-várhegy környékének településképét s felhívom a figyelmet, hogy ez a szópár az Árpádok településterületén Puta(h) - Buda(h) - korábban előadott véleményem szerint Árpád puszta személyneve — által foglalt tilalmas (Avas) erdőben egy vámmal, „Vas-kapuval” őrzött útvonal mellett jön elő, ahol Budának „olcsa” (szál iásvára), Buduócsa is van. Azután figyeljünk fel arra is, hogy a Várhegy ismerős kifejezés. Előtagja az ismert értelmű, iráni eredetű „vár”, utótagja a finnugor korból származtatott „hegy” nevünk. Azonban a „Komái” második tagja, a „mái" is hegyet, elsősorban napsütötte, déli hegyoldalt jelent, s így felmerülhet a gondolat, hogy az előtag, a „ko” itt is valamilyen erősséget, védőművet jelentő kifejezés, s így a Komál-várhegy tulajdonképpen kétszer ugyanazt jelenti. Analógiaként megemlítem, hogy a mátraaljai Pata várát, illetve várhegyét is mál-nak, azonkívül Patócs, illetve Ba- dács-nak hívják s a hegy és erdő e mögött „Fehér", „Avas” és „Szár" a kapu: Vas-kapu, s a vár előtt Bágyon felé elvonuló főútvonal sarokpontján ott is feltűnik a „Komái". Azt hiszem, az sem meglepő ezek után, hogy a somogyi Hetes határában rég elpusztult Pata területen még ma is ismerik a Pat-komál nevű helyet. További analógiaként megemlítem, hogy a Hont megyei Kővár már 1244-ben varas hely: „Koarzeg". De a helynevek vallomása, a magyar és külföldi krónikát híradása nyomán is nyilvánvaló, hogy honfoglalóink Kárpát-medencei településük hajnalán Erdő elvén települtek meg legelőbb s így analógiá kát ott is kell keresnünk. Éspedig, mivel a baranyai Va- szartól délre Torda helynév tűnik fel, elsősorban Torda vára körül. S íme Torda körül sorra feltűnnek a Mecsekhátról is jól ismert település és helynevek: Bágyon, Orkány, Rákos, Szakái, Bodon, Bikái, Gerend, Csákó, Gyertyános, Piricske, Avas, Bogát, Bodok, Hajmás, stb. Hagenau grófnő világcsúcsa Kilences ikrek Az utóbbi hetekben több szó esik az ikerszülésrőli mint 1935 óta bármikoi. Persze, nem ok nélkül. 1935-ben születtek a híres kanadai ötös ikrek, az öt kis Dionne-testvér, akik mindnyájan szerencsésen életben is maradtak. A kanadai ötös ikrekről mindenki tud. Kevésbé ismert azonban, hogy nekünk is jutott hajszál híján egy ilyen világszenzáció a két nagy háború közötti időben, de a magyar ötös ikrek anyja nem tudta kinordani a bö gyermekáldást. A mostani ikerhir-dömpinget május 13-án a gdanski ötös ikrek megszületése indította el. Leokadia Richert asszony szült előbb három fiút, majd két kislányt, s mindezt öt perc híján másfél óra alatt. Mind az öt csöppség él. Június 7-én Garcia Garrido. 31 éves madridi asszony négy egészséges gyermeknek adott életet. A madridi négyes ikreket egy héttel később kilences ikerszülés követte Sydneyben. Geraldine Brodrick, 29 éves asszony kilenc ikermagzata közül hetet élve hozott a világra. Az orvosok minden igyekezete ellenére sem sikerült őket életben tartani. Embernél meglehetősen ritka az ikerszülés Átlagban minden nyolcvanadik, nyoicvanötödik szülésre esik egy ikerpár, 80x80, vagyis 6400 szülésre számíthatunk egy hármas iker világrajöttére, több min* félmillió szülésre esik sgy négyes iker, (80x80x80) és ha nyolcvanat a negyedik hatványra emeljük, kijön az ötös ikrek adata: 40 960 000 rendes terhességre esik egyetlen ötös. Az ikerterhesség olyanoknál jön általában létre akik maguk is ikerszülésre hajlamos szülőktől származnak. Orvosi szakkönyvek megemlékeznek egy bécsi asszonyról, aki 11 szülésre 32 gyermeket hozott a világra. A gyerekek apja maga is ikergyerek volt, a szapora anya pedig négyes iker. Ráadásul az anyai nagymama 38 gyereket szült. Burger Károly szülészeti munkája sok ilyen esetet említ. Egy Vasziljev nevű orosz parasztnak két asszonytól 87 gyermeke született, egy párizsi férfi felesége 7 év ólat* 21 gyermeket szült, s a szolgálójuk is szült közben egy iker-hármast. A középkori, úgynevezett Rajna-legendót is említi Burger professzor (persze csak kuriózumként) : Hagenau grófnő, főrangú hölgy állítólag 365 magzatot hozott a világAz ókori tudomány rejtélyei A maya csillagászat A mayák az Ókor, sőt a prehisztória légnagyobb csillag- tudósai voltak. Időszámításaik több régi, csillagászati módszerekkel pontosan rögzített dátuma is van, melyek megállapítása kiállotta a tudományos kritika vizsgáját. E megállapítások újkeletüek és Hans Ludendorff, berlini egyetemi tanárnak, a potsdami obszervatórium igazgatójának nevéhez fűződnek. Ludendorff az 1940-es évek elején halt meg, 1920-tól több mint egy évtizeden át foglalkozott a maya emlékek csillagászati és naptári hieroglifáival, minthogy ezek a maya „írás” megfejtetlensége ellenére is érthetők. Ludendorff azt kívánta felderíteni, miért épp ezeket a dátumokat tartották a mayák megörökítésre méltónak, illetve olykor új időszámítások bevezetésére alkalmasnak, vagyis hogy milyen jelentős csillagászati eseményekkel, csillag- konjunkciókkal azonosíthatók. Számításai, mint Richard Hen- nig, düsseldorfi egyetemi tanár írja, és mint Robert Henseling, a bonni csillagvárta igazgatója megállapította: „azt a vitathatatlan számtani bizonyosságot adták eredményül, hogy mindezek a dátumok, talán kettő kivételével, amiket még nem lehetett azonosítani, a csillagos Ég különösen figyelemre méltó, fontos eseményeivel kapcsolatosak. Nap- és Holdfogyatkozásokat, feltűnő égitest-konjunk- ciókat, csillagtakarásokat, ritka együttállásokat s efféle jelensé- j geket lehetett újra meg újra pontosan kimutatni a maya feliratokon feljegyzett dátumokról”. Korkó = úr vára Ezek után fel merem, vetni a gondolatot, hogy Pot-Sága szomszédságában Toroszkó és Toroczkó vár tulajdonképpen az Árpádok birtokán (1. baranyai Tarros) épült ko-vár. Hasonló a kép az udvarhelyszéki Budvár-nál, mellyel szemben Kuvár nevű hely van s kissé távolabb Bágy és Máré. S mit mondjak a számos középkori „Korkó" helynevünkről. Ismételten kifejtettem mór véleményemet, hogy az „úr” szavunk a korai századokban hor — kor-nak hangzott. (Korszak, Korpát, Korond, Hor- pács, Horong stb.) így a baranyai Szebény határában elpusztult Horpát-s és Ferigy- házzal határos Korkó (Kare- kó) sem lehetett más, mint: úr-vára, úr-szállása, úr-háza (németül ezért Lazaret), azaz olyan valami, amit később majornak, kúriának, kastélynak hívtunk volna, ha a török időket túléli. Dr. Zsolt Zsigmond lagászok, hiszen erre az indító okuk hiányzott, — vagy ha igen, akkor is többezer éves gyakorlattal kellett bírniuk, ami velejében ugyanaz: tudniillik régi hagyományokkal rendelkeztek. Mindkét esetben a maya csillagászati gyakorlat hatezer éves múltra tekint vissza. — Két romániai magyar irodalmi és művészeti lap kapható az újságárusoknál. Az egyik a Bukarestben megjelenő A hét c. hetilap, a másik a Román Szocialista Köztársaság írószövetségének lapja, a Kolozsváron kiadott Ütünk. Q BUDRPE5T Jó keresettel munkát biztosít a megye területén PÉCS. MOHÁCS, BEREMEND {-|- 30%-os pótlék; 10 munkanap, 4 pihenőnap) és az ország bármely pontján. Felveszünk: CSŐSZERELŐKET, VÍZVEZETÉK SZERELŐKET, LAKATOSOKAT, HEGESZTŐKET, valamint BETANÍTOTT SM„ és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: SIKLÓS, KOSSUTH TÉR 6. FELVÉTELI IRODA. (Hétfő du., kedd, szerda 8—16 óráig, csüt de.) Egyik legrégibb közülük ie. 3380. január 19., midőn Közép- Amerikában teljes holdfogyatkozás volt látható. Tudományos tekintetben fontosabb ennél ie. 3374. október 15.; több bolygó és az Antares állócsillag találkozott ekkor a maya égbolt nullpontján, azaz a Tejút és az Állatkor metszőpont- ! jón. Ezt a konstellációt a rtiayák ( oly fontosnak tartották, hogy napját időszámításuk kezdő I idejévé tették meg. (V. ö. az j előbbi táblázaton a maya vi- lógév-naptár rendszeresítésének I évével: ie. 3373.: — egy év a | különbség.) Minthogy ezek a régi dátumok csillagászatilag rögzítettek, s egzakt ellenőrzés alá vehetők, nincs helye a kételynek . arra nézve, hogy a feljegyző maya papok ősrégi eredetű adatokkal rendelkeztek, amik az égi események közvetlen szemtanúitól származtak, azaz maguk is régi feljegyzések, megfigyelések alapján művelték tudományukat. És mert mai értelemben vett írás akkor még nem volt, talán kőbe vésték, vagy szájhagyomány útján tartották fenn őket. Elképzelhetetlen, hogy ezek az egy-kétezer évvel ezelőtt működött papok visszafelé számítottak volna, mint Ludendorff és a mai csilAzazhogy ennél is sokkal régibb időre, s épp ezt akarjuk megvilágosítani. Ugyanis az előbb említett ie. 3380. január 19-i dátumról az egyik maya kézirat megjegyzi, hogy I, 869,560-ik napja volt egy még régibb naptárszámításnak. Mi sem volna könnyebb, mint a milliós számokkal dobálódzó mondák körébe utalni ezt az állítást, azonban az ellenőrző számításból kiderült, hogy csakugyan az előbbinél 5000 évvei régibb dátumra vihető vissza. Olyan eseményre, melyet Ludendorff „saecularis ritkaság"- nak nevez az Égen. Ha ti. 3380. január 19-től 1,869,560 napot számítunk visszafelé, ie. 8498. június 15-ét kapjuk; ezen a napon pedig egy rendkívül különös konstelláció állt be az Égboltozaton, amint pontosan megállapítható: a Vénusz és a Mars bolygók s az Antares és Alpha librae állócsillagok holdközeiben voltak, míg a Jupiter a Bak-ponton volt látható, a Szaturnusz közvetlenül a maya Ég nullpontján, azaz a Tejút és az Állatkor keresztezésében, — ami így, egyszerre csak igen hosszú idők alatt következhe- tik be. Mint Henseling kiszámította, ezt az együttállást ie. 8498 és iu. 1358 közt csak egyetlen egyszer lehetett megfigyelni. Lehetetlen föltenni, hogy a csillagvallásban élő, tehát a legnagyobb mértékben csillagfigyelő mayák véletlenül i választották vo'na naptárkezdetnek azt a napot, amelyen egy ily végletesen ritka csillagállás tűnt fel az Égen. (Itt közbeszúrom, hogy Henseling Luden- dorffal egyidőben vizsgálta a mayák csillagászati emlékeit, s teljesen önálló eredményekre jutva, sikerült úgyszólván az egész kérdést tisztáznia.) Ám a felsorolt dátumok és számítások további kombinációkra serkentenek. így ha a fenti konstelláció évszámához, ie'. 8498-hoz hozzáadjuk az egyszer leforgatt (vagyis megfigyelhetett) maya világévet, 2760 esztendőt, akkor ie. 11,258- at kapunk, ami feltűnően közeljár a maya naptárrendszer kezdőpontjához, 11,653-hoz. Ha pedig a másik dátumtól, a holdfogyatkozás ie. 3380. évétől számítunk visszafelé a maya világciklussal, úgy a kezdőponthoz még közelebb eső időt nyerünk: ie. 11,660 évet. Végül ha a harmadik adattal, ie. 3374. évvel tesszük ugyanezt, ie. II, 654-et kapunk, tehát egy év híján magát a kezdő esztendőt, összegezve szögezzük le: három különböző, csillagászatilag pontosan és hitelesen rögzített, régi maya naptári dátum vezet el a negyedikhez, időszámításuk kezdő évéhez, s erősíti meg azt. E négyfelől levont eredmény pedig ismét egybeesik a káldeus, az egyiptomi és az indus naptár-rendszerek ke- .letidejével. És mindenképpen helyes és jogos Henseling megállapítása: „le. 8498. június 15-e az emberi történet legrégibb szavatolt dátuma”. Egyébként henseling csillagászat-történeti vizsgálódásai során — a fentieken kívül — arra az eredményre jut, hogy egyes ókínai kozmogrammák nem .érthetők meg a maya csillagászat ismerete nélkül. így (például a régi kínai hagyomány két gyenge fényű, alig látható csillagnak igen különös neveket ad. Az egyiket Napnak hívja: ez az imént említett maya nullanap (ie. 3373. okt. 15.) idején majdnem pontosan a nappálya csúcspontján (nyárpontján) állt. A másik csillag neve Hold, az előbbivel éppen szemben állt ugyanakkor, vagyis a nappálya mélypontján (télpontján). Azaz a két nép ezeket a csillagokat használta, többek közt, egy fontos időszámítási kör kezdőnapjának (nullapontjának) meghatározására. Az időkör a mayáknál — mint láttuk — ie. 3373. október 15-én kezdődött, és é'vényben volt a spanyol hódításig. Az a néay csillag pedig, amely a kínai Su-king („Kiváltképpen való könyv") szerint az évszakok kezdetét jelzi, azonos a maya nullanap négy évszak-csillagával, ezek: Szing (Alpha Librae), Fang (a Skorpió Bétája és Deltája), Hiú (a Vízöntő Bétája), Mao (Plejádok). Folytatása a iövő csütörtöki számban. Várkonyi Nándor Szilánkok Egyszerűen nem értem, hogyan tudsz egy nap alatt ennyi ostobaságot összefecsegni?! — Nagyon korán kelek. * Schmidt perbefogta Braunt becsületsértésért. A bíró felelősségre vonja Braunt: — A kutyáját elnevezte Schmidtnek és állandóan kiabált neki: „Ejnye Schmidt, ejnye te naplopó!” Ezzel nyilvánvalóan meg akarta sérteni szomszédját. — Téved — tiltakozott Braun — a kutyámat akartam megsérteni. A feleség vendégségből hazatérve, meséli a férjének: — Nagyszerűen telt el az este. Petrovék felkértek, hogy énekeljek és én beleegyeztem. Egy románcot énekeltem nekik. — Jól tetted, — bólogatott a férj. — Ki nem állhatom ezeket a Pctrovékat,.. 1 k
