Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

T971. júliusi. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A felüdülésnek csak az illúziója / Milyen vízben ? Tervek, remények között „úszik el“ a harmadik strand? Hiába kerekedik fel a nyári hétvégeken sok ezer pécsi la­kos és keresi fel a szélrózsa minden irányában található üdülő- és fürdőhelyeket, a vá­ros strandjainak zsúfoltságán ez mit sem segít. Tömegek lepik el Harkányt, Sikondát, Orfűt, Szigetvárt, Szentlőrincet és tö­megek ostromolják, árasztják el a Balokányt és a Hullámot. Pécsett 1950-ig lehetett normá­lisnak mondani a közfürdőellá­tottságot, azóta a lakosság létszáma megkétszereződött, s a .fürdőkapacitás egyetlen me­dencével bővült. Kánikulai hétvégeken nem iparkodik mindenki vidékre, so­kan itthon szeretnének „fel- üdüln-i”, ezért választják az egyszerűbbnek tűnő megoldást. Közben sorba női Inak a jegyért, a bejutásért, a vetkőzésért, százszámra vonulnak a meden­cékbe, amelyekben ilyenkor mindent lehet, csak úszni és felüdülni nem, aztán ismét sorboállnok a felöltözésért és elmenvén tűnődnek azon, mi­re volt jó ez az egész. Híg szennyvíz Ebből az egész strand-tor­túrából csupán egyetlen dolog­ra vagyunk kíváncsiak ezúttal: milyen az a víz, amiben für- dünk? Szakemberek rendsze­resen vizsgálják a strandok vi­zének minőségét és az állandó vízforgatás, a maximális fertőt­lenítés ellenére is lesújtó a vélemény egy-egy forgalmas hétvége után. Tömören, velő­sen (és talán ijesztően) így fo­galmazzák meg a véleményü­ket: hígabb szennyvíz, Magas az ommóniatartalom, sokszor hihetetlenül nagy a coli-bak­tériumok száma, de „termé­szetesen" egyéb szennyező anyagok is rontják a fürdő­vizet. Ez a víz — érthetően — nem a felüdülést, hanem annak csak az illúzióját kelti a stran- dolóban. Márpedig nem az il­lúzió kedvéért járunk a strand­Fegyelmezetlenek vagyunk Tulajdonképpen két szemben­álló fél kilátástalan küzdelmé­nek lehetünk nyaranta tanúi a strandokon. A Vízmű minden eszközzel és erővel arra tö­rekszik, hogy lehetőségeihez mérten - nem tisztán, mert arról már le kellett mondani a krónikus vízhiányos viszonyok között — legalább fertőzésmen­tesen tartsa a vizeket. A for­gatásnál nem elegendő már a klórgáz, tehát klórmésszei kell biztosítani a fertőtlenítést. A másik oldalon pedig a stran­dolok százai, sokszor ezrei, akik - legyünk őszinték - nem valami fegyelmezettek. A stran­dot sokszor tisztasági fürdőnek nézik, a medencét magát külön még wc-nek is a (szerencsére) kisebb dolgok elvégzésére. Hiába a zuhanyozók, hiába a wc-k (igaz, ezek is ludasak a következményekben), így egy­szerűbb. Uszodai betegségek Pedig egy kis fegyelmezett­séggel sok bajnak lehetne az elejét venni. Ilyenkor nyáron jelennek meg ugyanis azok a tipikusan uszodai betegségek, amelyek nem szükségszerű ve­lejárói a nyár örömeinek. Van, akinél enyhébb és van, akinél súlyosabb lefolyású betegség­ként jelentkezik ilyenkor az ún. uszodai kötőhártyagyulla­dás. Ugrásszerűen növekszik nyaranta a gombás megbete­gedések száma. A lábon je­lentkező betegségnek szinte a melegágya a medenceszéli ta­posó, amelyben a felmelege­dett víz terjeszti a kórokozókat. Az ártalmak elleni védekezés nemcsak a Vízmű feladata. Valamennyiünk ügye, hogy amíg ez a mérhetetlen zsú­foltság tart, (persze azután is), őrizzük a strandok vizének tisz­taságát. De meddig tart még ez az egészségtelen zsúfoltság? „Elúszó“ strand Igen, meddig? Nehéz kér­dés. A jelenlegi helyzetben két megoldást — ha ugyan . meg­oldásnak lehet mondani —lát­nok az egészségügyi szakem­berek. Az egyik: mereven ra­gaszkodni az előírásokhoz, s omikor a strand látogatottsága eléri a megengedett szintet, bezárni a kapukat Ez nem megy, ezért itt a másik: to­vábbra is tudomásul venni a jelenlegi állapotokat, és köz­ben reménykedni, hogy ez úgysem tarthat örökké. Ismét a kérdés, amire nem leliet halogatni a választ. Évek óta napirenden van az Újme- csekalján építendő strand Társadalmi munkások a Mecseki Kultúrparkban Pór'' hete adtunk hírt arról, hogy a Mecseki Kultúrparknak ismét társadalmi munkásokra van szüksége: sok a felújítani való mind az Allatkertben mind a Vidámparkban. A Mecseki Ércbánya Vállalat Vosztok 6. brigádja azonnal jelentkezett a Kultúrparkban, s egyben bri­gádülésen megszövegezte fel­hívását is, melyben a város szo­cialista brigádjait kérték: segít­sék a munkát. A MÉV-es brigád azóta már három alkalommal jött ki, ösz- szesen 97 óra társadalmi mun­kát végzett a szabad szombat­jaikon. Főleg a parkosításban, a karámok festésében, oszlopai­nak állításában segítettek so­kat. Felhívásukra egyedül csak a MÁV két brigádja figyelt fel, akik szintén sokat dolgoztak. Az egyik a pályafenntartási főnök­ség Kossuth-briqádia, a másik pedig a fütőhnzi KISZ-brigód volt. összesen 170 órával járultak hozzá az Allatkert csinosításá­hoz. Ezenkívül a gimnazisták tettek még ki magukért: a Szé­chenyi, a Nagy Lajos diákjai élen jártak. A legkisebbek kö­zül is akadt, aki „szívügyének" tekinti a mecseki pihenőt. Az István téri általános iskolások ügye. Jó volna, szükség lenne rá, de . .. A tervek készek, bármikor el lehetne kezdeni az építését, ha lenne rá pénz (ez a fontosabb) és kivitelező Pénz nincs, a területet egye­lőre sikerült biztosítani és köz­ben szó van arról, hogy vala­melyik strand egyik medencé­jét be kellene fedni. Hogyan? Túlnyomásos műanyagsátor­ral .. . de ha kiszúrják? . . . Sőt újabban arról is van szó, hogy Tettyén a kőbányában kellene valamit csinálni. Aztán remény­kedünk, Ellendben is ... És a sok remény, tervezgetés közben nem a strandolni vágyó polgár, hanem maga a strand úszik el évekre és marad a zsúfoltság, a felüdülés illúziója. Hársfai István Csütörtökön munkába áíi a MALÉV két új Tu—134| a típusú gépe A Malév a növekvő személy- szállítási igények kielégítésére két Tu—134/a típusú gázturbi­nás, sugárhajtóműves gépet vá­sárolt. A ,,Tu-k” a napokban megérkeztek a Szovjetunióból. A 72 utast, 850—900 kilométeres sebességgel szállító gépeket, a Malév részben nyári menetrend szerinti vonalain állítja forga­lomba, részben a különjáratok zavartalan lebonyolítására hasz­nálja fel. A két Tu—134/a csütörtökön áll munkába; az egyik 6.50-kor indul Dubrovnikba, o másik el­ső hivatalos útja — 12.30 órás indulással Prágába vezet. Bekötőút Gyódra m Ötszáz ember hatszáz méterért Amikor az első gépek megje­lentek a falu határában, Gyód megkapta a felmentő ítéletet. A sorvadás már kikezdte a fa­lut, egyre több lett az üres ház, megindult az áramlás a rossz időben megközelíthetetlen tele­pülésről, a biztos jövőjű, kul­turáltabb környezettel biztató községekbe . . . Azután megjelentek a gépek, megerősítve az alig hitt híre­ket: ebben az évben bekötő­utat kap Gyód. Felszabadultak a kedélyek, hirtelen perspektí­vája lett a községnek, s az el­költözőitek közül néhányon már jelezték, hogy szívesen haza­költöznének. Az út néhány évtizedre bizto­san eldöntötte: Gyód nem jut Gyűrűfű sorsára. Az út alig re­mélt lehetőségeket kínál: ha meg lehet közelíteni, az autó­busz is bejárhat oda, ha gép­A pihenést pénzzel megváltani nem szabad... Az üdülés hónapjai és a Megye utcai állami nevelő­otthon védencei segítettek. Jelenleg a kisragadozósor parkosítása végig elkészült, az állatóvoda és környéke szintén csinosabb lett. A bölény és dám-karám füvesítését, valamint az összes palás karám oszlo­painak cseréjét elvégezték már. Ugyanis a régi fa-karámokat fémmel cserélik fel. A fém-ka­rámok festése elég nehéz mun­kának bizonyult — még csak a korrózióvédő alapozás ké­szült el. Talán szót leTietne ejteni a területhiányról, mely igen sok problémát jelent. Hiába, az ál­latkert egyre több állattal ren­delkezik. egyre inkább bővül. Ügy néz ki, hogy a jelenlegi területet már kinőtték. Talán az illetékesek meghallgatják e ké­rést is: akad az állatkert mö­götti erdőből még biztosan. A vidámpark szintén sok tár­sadalmi munkát fogadna, új játékok űzembehelyezéséré. A vitorlázó játék befejezése még hátra van, épül egy új lovas­körhinta is. A kultúrparkban fő­leg a lakatos és a hegesztő brigádokat látnák szívesen. — Jelentkezéseket a kultúrpark , igazgatójához címezzék. A fáradtság nem az aktív pi­henés után jelentkezik: erdőjá­rás, kirándulás, hosszú séták, manapság divatos kocogás, kiskertben végzett munka — mind-mind felfrissíti a szerve­zetet és pihenteti az agyat. Az igazi fáradtság-érzés hetek és hónapok alatt lassan árad szét az emberben. És ettől megsza­badulni közel sem úgy lehet, hogy a nyári szabadságot hűs szobában tétlenül heverészve töltjük el, hanem ki kell lépni a megszokott környezetből is. Sikerül-e mindenkinek? Hosszú évek távlatában, azt hiszem, erre mindenkinek lehetősége nyílik. Ha az idén nem, hát jö­vőre. Vagy teljes költségén — saját fedezéssel — vagy kedvez­ménnyel, beutalóval, akár itt­hon, akár külföldön. Élnek-e ezekkel a lehetőségekkel? Valamikor megváltható . volt az évi szabadság. A lehető legokosabb törvény — ma tiltja. A pihenést pénzzel megváltani nem szabad. Pécsi középüzem. Saját üdü­lőt tart fenn Harkányban, a Balatonon, pontosabban Fonyó­don villát bérelnek. Mindkét üdülőre fordított évi kiadás 58 800 forintjába kerül az üzem­nek. Augusztustól Orfűn lesz két szobájuk. Harkányban a szobakulcs mellé megkapja a vendég a konyhakulcsot — bel­ső folyóvíz, villanytűzhely, edé­nyek, főzőfelszerelések. A szo­báért az üzemi dolgozó fizet napi 7 forintot, gyerek, asszony után 5, illetve 9 forintot. A fo- nyódi villában 10 forint a fej­kvóta. Mindkét üdülőben egész nyáron „telt ház" van. Az idén szakszervezeti beutalót 21 csa­lád kapott. Ez a legjobb, leg­olcsóbb. A beutalók száma per­sze kevés. Tavaly 29 dolgozó utazott Olaszországba, az NDK- ba, Lengyelországba, Jugoszlá­viába. Egyéni vagy turistaútle­véllel. Egy egész brigád — la­katosok — öt személykocsival romániai tájakra látogatott. Ennek az üzemnek párttitká­ra. — üdülsz? — A fene megette. Nősül a fiam, eddig kilencezerben van. Kivettem a szabadságomat, ló- tok-futok, tudod, ilyenkor sok minden intéznivalója akad az embernek. — Tavaly üdültél? — Két napot a vállalatiban. Már nem is tudom, miért, de valami közbejött. Előtte eszten­dőben is... — Fáradt vagy? Vállatvon. , ' * I Termelőszövetkezeti elnök. Nyolcadik éve, hogy nem vette ki a szabadságát. — Nem igaz! Két éve voltam országjáráson .. . — És hazaszöktél .. . Nélkü­lözhetetlen vagy? — Nem. Csak idegeskedek, ha nem vagyok itthon. A termelőszövetkezet párttit- káróval beszéltem, azt mondja, az elnöknek adnak egy beuta­lót és még két tsz-taggal egy­szerűen elzavarják szabadság­ra. Ultikártyát adnak a kezébe, talán kibírja majd két hétig. A másik kettő is vad ultis. Karbantartó lakatos, ötvenöt esztendős, medvejárású, erős testalkatú férfi. Nyolc napja van szabadságon, a nyolcból most jött be másodszor az üzembe. Egyszer reggel fél nyolckor, és most tíz óra körül. Beszól a portásfülkébe: — Mi van, Ilonka? — Hát maga Frici bácsi, me­gint itt van? Elkapom az udvaron: — Ittfelejtett valamit talán? — Mit csináljak otthon? Az asszony dolgozik, a gyerek is... Megöl az unalom. Belvárosi udvari lakásban la­kik. Kaputól az udvar végéig ka­vicsos az út, élére rakott tégla­szegéllyel. Csenevész barackfa, soha nem termett még, az ár­nyékos fal mellett vizenyős fű, hulló, salétromos vakolat, pá­radús, dohos levegő. Szabad­ságának első délelőttjén kivit­te a hokedlit, újsággal próbál­kozott, de a napot visszaverte a papír, szédült. Az emeletről leszólt egyik asszony: „Frici- kém! Van francia kulcsa?" Megcsinálta a csapot. Felöltö­zött, lement az István pincébe, estére spicces volt, fáradtab­ban tért haza, mint a munká­ból. Másnap beállít az üzem­be, ténfereg a satupad körül, tíz percig élvezte a tétlenséget, de mindig félrelökték. Miért nem mész haza? Vagy menj lányozni, szabadságon vagy, nem?” — üdülőben is eltölthetné idejét... — Nyugtalan vagyok. Hiá­nyoznak a haverok. Az üzem­ben úgy megy az idő, mint a rosseb. Jövünk haza, csopor­tosan, megy a duma, kime­gyünk a gyári csapat edzésére, sörözés utána ... szóval most meg unatkozom. — Hány éve dolgozik? — Tizennégy éves korom óta. Most már érti. Építőmunkás. Festő és má­zoló. — Szabadság? Ugyan kérem. Két éve nősültem, nem lógha­tok apámék nyakán. Már há­rom éve minden „szabi” alatt maszekolok. Kell a pénz. — Mire? — Telket vettem, az idén majd az építőanyagra kell, jövőre építkezem. Aztán majd meglát­juk. Talán egyszer eljutok egy üdülőig. — Mennyit maszekol össze a két hét alatt? — Két hét alatt nem sokat. De máskor is van mellékes munka, egész évben. Ügy va­lami összejön. „Valami összejön". Idegki­merülés, örökös fáradtság, rossz kedélyállapot. Ezek nem azon­nal jelentkeznek. Később csak, évek múltán és akkor, amikor az ember kezdi elveszíteni azt a fura örömöt - amelyet mun­kájában, hivatásában korábban meglelt. Amikor a szakmasze­retet már rutinná válik. És ez a nagy baj. Rab Ferenc kocsival elérhető, jobb lesz at üzlet áruellátása, ha nem kell gyalogolni többen vállalhatnak munkát a városban . . . Az út egy kis csalódást is okozott. A falubeliek azt sze­rették volna, hogy a község tel­jes hosszában megszabadulja­nak a sártól, kövesét fusson vé­gig a házak előtt. Erre viszont nincs pénz, a megyének éppen elég azokat a milliókat kisaj­tolni, amelyek a legrövidebb, legfontosabb utak megépítésé­hez kellenek. A tervek szerint a keszü—gyódi bekötőút kicsit Be­nyúlik majd a faiuba, körülbe­lül a 17-es számú házig, ott fordul majd, s onnan mar csak visszafelé visz. Ez is nagy szó, de a középületek, — tanácsi kirendeltség, kultúrterem, tűz­oltószertár, vegyesbolt — éppen a falu ellenkező oldalán van. A nagy lehetőség lázba hozta a gyódiakat. Arról van szó, ha már időtlen idők óta vártak a bekötőútra. most használják ki a kínálkozó alkalmat, s valamilyen módon építsék meg azt a hiányzó hat­száz méter, ötszáz ember ér­dekében. Most itt vannak a gé­pek, a szakemberek, viszonylag kevés ráfordítással ki lehetne pótolni az utat. A falu mindent vállal, ami emberileg lehetséges. Nádor János, a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának elnöke így érvelt a KPM Közúti Igazgató­ságán: „Ha vállalják a hiány­zó útszakasz megépítését, a köz­ség lakói a földmunkától a durva kőbeépítésig mindent el­végeznek társadalmi munká­ban, s a továbbiakban is segí­tenek, csak gépeket, szakembe­reket biztosítsanak. A gyódiak már bebizonyították néhányszor, hogy van bennük összetartás, Jószerint csak a saját erejükből építették a művelődési házat, s a jelenlegi salakút is a kezük munkájával épült. Szervezett, folyamatos munkát kívülállók segítségére építeni nagyon nen- hé^ — általában a helyszínen derül ki, hogy az ígért munká­sok fele sem jött el, s mindjárt csökken a lelkesedés, ha csá­kányt, lapátot kell fogni. A gyó­diak azonban biztosak a dol­gukban: „Tessék, jelöljenek ki egy útszakaszt, amit egy nap alatt meg kell csinálni, mi a kétszeresét elvégezzük”— mond­ják. És nem lesznek egyedül, mert a témával foglalkozó ta­nácsi vb-ülésen ígéretet kaptak a szomszéd községbeliektől, az aranyosgadányiaktól is: segíte­nek megépíteni az utat, s ha majd nekik lesz szükségük mun­káskézre, visszasegítenek a gyó­diak ... A termelőszövetkezet fuvarral tudna segíteni, a kisajátítási el­járás során a megváltási össze­get az útépítésre ajánlják fel — a község lakói arra is haj­landók, hogy házanként pénzt adnak össze, ezzel is hozzájá­rulva a költségekhez. Ekkora nekibuzdulás láttán a Közúti Igazgatóság is hajlik a dologra; ha sikerül előteremte­ni a még hiányzó összeget, ők vállalják az út megépítését. D. Kónya József Megnyílt A FODRASZIPARI SZÖVETKEZET férfi­fodrászata Szigeti út 6/a szám alatt (tízemeletes épületben) A KORNYÉK LEGSZEBB, LEGKORSZERŰBB FÉRFI FODRÁSZ SZALONJA NYITVA: naponta 6—22 óráig,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents