Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

mi. fűti ut 20. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Nézzünk szembe a tényekkel! Illatos, falusi kenyér A tsz-ek melléküzemei segítsék jobban a lakosság ellátását Közel egy ere, hogy »étnéztem a szigetvári járásban kenyér- figyben. Panaszkodtak néhány községből, hogy nem jó a kenyér. Meghallgattam az illetékeseket, megtekintettem a sütőüzemet. Emberfölötti munkát végeztek a pékek és a segédmunkások. De: a kenyeret raktározni nem lehet — legalábbis raktár híján... A friss kenyér nem kerülhet azonnal a fogyasztóhoz, ha a gép­kocsi lerobbant. A másik meg mikor ér Szentlászlóra? Ki tudja... Azt hi»em, a panaszos levelek akkor érkeztek a szerkesztőségbe, amikor az ibafai maszek pék megszüntette az ipart. Esznek-e a falusiak friss kenyeret? A korszerű kenyérgyárak a városi lakosságnak születtek. Nem felelne meg a valóság­nak, ha azt (mám: néhány nagykapacitású, modem üzem ellátná Baranya hóromszáz- egynéhány települését Nem elég ugyanis a korszerű üzem — és most ne vessük fel azt a kérdést, hogy valóban kor­szerűek-e a baranyai sütőüze­mek? — hanem komoly gép- kocsipark is szükséges — ami nincs. Aztán, ha van, igen sok községbe utat is kellene épí­teni — ahol még nincs. Addig, amíg zord teleken a hadsereg tankjait kell segítségül hívni, hogy X faluba eljusson a ke­nyér, abszurdum korszerű gyá­rakról beszélni, addig — férfia­son be kell vallanunk — na­gyobb szolgálatot tesz egy kis péküzem a faluban, addig az a korszerű. — Hogy mennyi kenyeret sütök? Három hét alatt tizen­hatezer forintot költők lisztre. Szombaton tíz mázsa kenyeret adtam ki... Hatvanöt óta va­gyok maszek, harmadmagam- mal sütök itt Szekcsőn, Süthet­nék többet is, elfogyna, de nem győzzük ... Nálam megkapják a népek félötkor, négykor, mert ügye, mire a bolt kinyit, már dolgoznak. Dagasztani se na­gyon érnek rá már az asszo­nyok, a cseresütés megy job­ban. Dolgoztam én a gyárban is, de ott nem értem rá törődni a kenyérrel, higgye el, a tészta olyan, mint egy élőlény . .. An­nak lelke van. Érezni kell, mi­kor veti be az ember, erős kemencét kell-e vagy gyengét készíteni? A napokban járt itt egy szaktárs, bátai. A bátaszéki kenyérgyárban dolgozik, de ott­hagyja most, azt mondja: nem érzik a kenyeret, a tésztát, meg másutt többet keresnek, köny- nyebb munkán, szabad a szom­batjuk, a vasárnapjuk... Én még csak bírom, de a Frigyes már idős, beteges is, mi lesz, ha egyedül maradok? Felesé­gemmel dolgozom, mert egy pékműhelybe ketten kellenek, ő meg nincs bejelentve, más­hova pedig nem tud elmenni dolgozni... Inast? Tarthatnék, de Kaposvárra kellene járnia is­kolába ... Süteményt? Süthet­nék, hiszen mesterlevelem van. Sütők-e? Áh ... Divatos fogalom Makk Mátyás negyvenhét éves, dunaszekcsői maszek. Délutáni álmából zavarom fel, papucsban, kötényben — mun­karuhájában pihent le . .. Azt mondja, elég lenne a falunak egy kétkemencés sütöde, egy kis bolttal, három pékkel ... Divatos fogalommá vált a melléküzemág ... Egyik termelő. A Talajerőgazdálkodási Vállalat kovácshidai tőzegbányájában termelik és tisztítják az alapanyagot a kiváló minőségű talajerősítö trágyakeverékhez. Évente négyezer vagon tőzeget termelnek és ezt keverve szállítják a rendelőknek. A legnagyobb felhasználó a Villányi Állami Gazdaság évi 1000 vagonnal, a mohácsi Új Barázda Tsz 800, a villányi tsz 700, a kovácshidai 500 vagonnal. Képünkön: a kovácshidai telepen megtisztítják a frissen bányászott tőzeget a nádgyökerektől szövetkezet búvárszivattyúkat exportál, másikuk tengeri her­kentyűket fest bérmunkában lilára ... Jó dolog, ha a tsz- ek folyamatos foglalkoztatást biztosítanak tagjaiknak, de még jobb lenne, ha e melléküzemek sokkal inkább segítenék a la­kosságnak nyújtott közvetlen el­látást, szolgáltatást. Drávaszabolcson kitalálták, hogy sütőüzemet működtetnek. A termelőszövetkezeti „kenyér­gyár" Mattyon termel, a Dózsa Termelőszövetkezet öt községét, s az itt élő 2364 embert látja el friss, illatos, jóminőségű ke­nyérrel. Napi tizenöt mázsát sütnek . . . Nem lehet elég szen­vedélyesen és lelkesen dicsérni a drávaszabolcsiak példáját. Ők azok, akik megértették: a termelőszövetkezetnek komplex feladata van. Gazdasági, kul­turális, politikai feladata. Az emberek érzik, hogy itt értük tettek valamit — a hála előbb- utóbb valamilyen formában megmutatkozik. Mi lesz, ha kiöregszenek? Sokhelyütt megoldaná a rossz ellátás problémáját a tsz sütö­déje. Persze, péket is szerezni kellene valahonnan: Baranyá­ban mindössze negyvenhárom maszek működik, tanulójuk egy sincs... Köztudott a sütőipari vállalatok szakmunkáshiánya is. Utánpótlás — nagyon szegé­nyes ... A maszekok átlagos életkora' ötvennyolc év. Korai a vészharangot húzogatni? Ők negyvenhármán havonta több tonna kenyeret sütnek. A csi- kóstöttösi pék — aki maga te­ríti áruját a szomszédos falvak­ba — egymaga évi négyszáz- ezer forintos forgalmat bonyo­lít. (Biztos vagyok, hogy holnap kint lesz nála az adóhivatal, s ezért tájékoztatásul mégegy- szer közlöm: forgalma ennyi, ami nem jefent tiszta jövedel­met!) Mi lesz, ha elérik a nyug­díjhatárt? Egyszerre tűnnek el a porondról ... Van egy másik megoldás is: el is hangzott egy fórumon. Először is ne együnk olyan sok kenyeret. Aztán gondoljuk meg: a friss kenyér egészségtelen. Ne együnk hát friss kenyeret. A javaslat jó lenne, ha meg­szívlelné mindenki... De a ja­vaslattevők is a friss, gusztusos, illatos kenyeret szeretik. S ha azt esznek, a javaslat mindjárt úgy szól: egyen szikkadt, há­romnapos kenyeret az, aki ... De ki?! Jó lenne szembenézni a té­nyekkel, okosan megépíteni o járható utat. Mert most csak a tények néznek szembe velünk, s mi: vagy mellébeszélünk, vagy szemlesütve hallgatunk ... Kampis Péter Miaíenkit arra készítünk fel, Épül a szükséghid Fotó: Cs. Nagy Lajos amit „akkor“ keii lennie Mit tud oz epiméter? Híd a Zagyván A gyorsaság jellemzi a korszerű polgári védelmi technikát Sok szó esik a polgári vé­delemről, de még többet kell beszélnünk róla. És persze nem­csak beszélni, hanem cseleked­ni is. Az újrendszerű kiképzés­nek is az a célja, hogy az egész lakosságot felkészítse egy eset­leges háborúban tanúsítandó legmegfelelőbb magatartásra, ami — joggal mondhatjuk ezt — a túlélés egyik biztosítéka. Erről tájékoztatott Tornai József ezredes, a polgári védelem or­szágos parancsnokának első helyettese is a Hatvanban meg­tartott polgári védelmi bemu­tató alkalmával. Tapasztalatok — Az eddigi gyakorlatok kel­lemes meglepetést keltettek bennünk. A lakosság nagy meg­értést tanúsított, támogatása, segítsége, együttműködése im­ponáló volt, s azok a rétegek is helyesen fogták fel a gyakorla­tok lényegét, amelyekkel külö­nösebben nem foglalkoztunk. Többet lehetett produkálni, mint amennyire felkészítettük a la­kosságot — mondta Tornai ez­redes elvtárs — és mi ennek kiegészítéséül hadd emlékeztes­sünk a közel két évé megtartott nagyszabású komlói gyakorlat­ra, amelyen egy város egész la­kossága mutatott nagyszerű pél­dát és vizsgázott kitűnőre e fon­tos „tantárgyból". — És még egy figyelemreméltó tapaszta­lat: könnyebben ment a lakos­ság bevonása a polgári véde­lem szervezeteibe, mint gondol­tuk, s ahogy felkészültünk erre. A lakosságnak erre a nagyszerű hozzáállására kell alapítanunk a jövőben is. — Előtérbe kerül a kevésbé veszélyeztetett területek bevo­nása a polgári védelmi felké­szítésbe. Továbbépítjük a köz­ponti riasztási rendszert, sugár­figyelő jelzőrendszert hozunk létre. Egyszerű, olcsó légzésvé­dő álarcok kerülnek forgalom­ba, közel 3 millió példányban kiadunk egy könyvecskét, amit minden családhoz el akarunk juttatni, s amiben mindenki vá­laszt kaphat a polgári véde­lemmel kapcsolatos legfonto­sabb kérdésekre. Negyedmilliós példányban pedig egy 25 köte­tes közületi kiskönyvtár segíti majd a vállalatok, intézmények polgári védelmi tevékenységét. — Mindenkit arra kell felké­szítenünk, amit háborús körül­mények között maga és ember­társai érdekében tennie kell. Ehhez készül már az oktatási i anyag. Maximum 30 órás kikép­zésbe vonjuk be differenciáltan az egész lakosságot. Ezt a ki­képzési szakaszt 1975-ig befe­jezzük, utána a felkészítéssel kapcsolatos változásokat a tö­megkommunikációs eszközök se­gítségével közöljük rendszere­sen a lakossággal. A kisebb te­rületekre kiterjedő gyakorlato­kat felváltják majd olyanok, amelyek legalább három me­gyét ölelnek fel, mert ezeken nagyobb vezetési gyakorlatra lehet szert tenni. Bemutató Felvonultatták a bemutatón a legkorszerűbb technikai eszkö­zöket, amelyek támadás esetén nélkülözhetetlenek a mentésben és a mentesítésben, A legújabb, egy magyar találmány a bemu­tató sztárja. Az epiméter egy különleges műszer, ami nagy távolságból is érzékeli az atom­bomba-robbanást és rögzíti a legjellemzőbb adatokat: az atomfegyver nagyságát, a rob­banás irányát... A fényérzékelő előtt vakut villantanak fel, s a következő pillanatban már fel- üvölt a sziréna. Ugyanez tör­ténik „nagyban" is. A távoli fényvillanás, a robbanás keltette légnyomás hat az érzékelőegy­ségre, ami a lökéshullámok re­gisztrálásával a robbanás irá­nyát is rögzíti. Több epiméter együttes adataiból pontosan megállapíthatják a robbanás helyét, s ennek ismeretében te­heti meg a legsürgősebb intéz­kedéseket a polgári védelmi szervezet. És a többi eszközök? Itt van például egy teljes víztisztító be­rendezés,, amely a szennyezett­ségtől függően 3,5—8 ezer liter vizet tisztít óránként, a hozzá­tartozó mini-laborban pedig fo­lyamatosan ellenőrizhetik a tisz­títás fokát. A darus gépkocsi, a gumikerekes kotró-rakodó a I polgári életben sem ismeretlen, a nagyteljesítményű lánctalpas bulldózer azonban mindenkit lenyűgöz méreteivel, fürgeségé­vel és munkateljesítményével. A Zagyva felett gépkocsik az általuk a helyszínre szállított elemekből szinte pillanatok alatt építik meg a szükséghidat, ar­rébb pedig egy légsűrítő erő­központ, mellette egy kisebb áramfejlesztő centrálé dolgozik teljes üzemmel. Több egység foglalkozik a mentesítéssel. A személyzet mindenütt beöltözve úgy, ahogy „akkor” is kell: talpig gumiöltönyben, gázálarc­ban és így végzik munkájukat a fertőtlenítőnél, a fürdőnél és valamennyi mentesítő berende­zésnél. Minden gépkocsira sze­relve, gyorsan mozgatható álla­potban, és ahogy elmondták: gyorsan üzembehelyezhető álla­potban van. „Kétszer ad...* A gyorsaság egyébként a leg­fontosabb szempont. Kétszer ad, aki gyorsan ad — tartja a régi közmondás. Sokszorosan érvé­nyes ez ebben az esetben, ami­kor a gyorsaságon emberéletek ezrei múlhatnak ott, ahol a nuk­leáris robbanás másodlogos ha­tásai érvényesülhetnek. A be­mutató arról győzött meg, hogy a korszerű eszközökkel felsze­relt polgári védelem a szó igazi értelmében az állampolgárok védelmét jelenti. H.l. — Szárnyaló dallamok. A Pé­csi Szabadtéri Színpadon július 25-én este nyolc órakor köny- nyűzenei műsort rendez a Me­cseki Kuitúrpark. Fellépnek: Né: meth Marika, Sárosi Katalin, Petress Zsuzsa, Zentay Anna és Delhousa Gjon albán táncdol- énekes. Konferál Szuhay Balázs, A zenét Túrán László triója szol­gáltatja. Az előadást rossz idő esetén július 30-án tartják meg. LED A nép nagy védelmezőinek névsorát jelzős szerkezetekbe ágyazva, színes krétával örökí­tették meg ismeretlen króniká­sok. így lett az egykori Zsol- nay Mauzóleumból — hősök fola. Zorró, Ajvenhu, Illés, Ome­ga és a Hűje Jóska bevonul­tak Led irva történetébe. Innen a faltól indul tóm el, egy kis szétnézésne. * Esóvíz-vójta, kétoldalt a ter­mészet bokrosította rövid kap­tatón ér a vándor Ledina szívé­be. Van ugyan egy szép széles út is — mentén hosszú árkot ástak —, de a buszvégállomás miatt az arra járás jókora ke­rülőt jelentene. — Ahogy fel­ér az ember, mindjárt szemébe ötlik, egy nagy szeméttároló. Mauzóleum formája sokakat el­gondolkoztat: az idősebbek még halványan emlékeznek arra, hogy mielőtt az épület bejára­tának tetejét gondosan leszed­ték, szép park volt itt. . . Ahogy jobbra kanyarodva ki­érek, az új ABC áruház szom­szédságában egy kis kör alakú, parkformájú „valami" tűnik elő i I NA Látszik, voh Idő, om-ikor még gondozták. Kilenc pad körben, a megfáradtaknak nyújtana pi­henőt: a panoráma Meszestől az épülő tévétoronyig csodá­latos. Csak éppen a kilenc pad egyikének sincs ülőkéje, támla viszont kettőn van. Talán a gaz benövi őket. Szürkül. Körbe a város távo­labbi pontjain villanyok gyúl- nak. A gyengén fújdogáló déli szélben szúnyoghad ad talál­kát az ideiglenesen felállított munkásbódé mellett. Egy bokor tövében átmenő forgalmat és 20 kilométeres átlagsebességet hirdető táblák hevernek. A bó­dén lakat. Az ABC áruház öt szeméttároló ládája szintén láncraverve. Mint a dupla vagy semmi. Ha valaki viszi, hót mind az ötöt vigye. Jobban megnézve azonban a lánc vége felkanyarodik az ablakrácsig, (gy csak az áruházzal együtt le­hetne a ládákat elemelni. Lán­con van odébb egy betonlap­kollekció — szépen felrakva, egybefűzve. Hatalmas TUTO la­katok alatt a becsület. Lassan sötétedik. Szemben egy árva pózna, erőtlen fény­sugár prőbófja a földet elém! Kivernivaló célpont — legin­kább csak a bogarakat vonzza. Fönt egy denevér húz el ... * Már csők botorkálni lehet a KISZ-hózak közötti huppanó­kon. Vadász utca 25. sz. A lépcsőházban világosság. Balról, a lakónévsor felett: e ház összes lakása a Porcelán- gyár készenléti lakása. Mellet­te felhívás: Lakótársak! Körze­tünkben a képviselő jelölőgyű­lést március 20-án, a művelő­dési házban tartjuk . . . minél többen jelenjenek meg. Egy asszony lavórral lép ki a szemközti épületből, s a tér­re loccsintja. Az emeleti ab­lakból valami kiröpül — csö­römpölve ért földet. A „szaltó martálé" megy a tévében, igye­kezni kell. Egy bong a sötétben: — Mit kódorognak itt! Men­jenek a fenébe, mert rendőri hívok . . . A lakótelep felső végén az egyik lépcsőház előtt a lakók székeken, „hokedliken" ülve beszélgetnek. Szokásos esti idő­töltés, téma van bőven. Ahogy meglátnak, leveszik a hangot, méregetnek. — Jó estét! Mondom, mi járatban va­gyok. Az egyikük — idősebb ember — cigarettát kotor elő, rágyújt. A láng megvilágítja az arcát. Látom, keresi a szavakat. Végül kifakad: — Tizenkét esztendeje, ami­óta itt lakom, csak ígérgetnek Hogy lesz út, meg világítás, meg minden ... De ki hiszi már? Tudja, hogy van ilyenkor? Meg­fáradtunk, megteltünk. Több listát küldtünk mór a tanácsra, a lakók aláírásával. Odaért. . ,? Por van. Ha esiíí az eső, da­gasztani lehet, télen csicson- kázni. Ez népiesen van, annyit tesz, hogy sokat áll fel az em­ber. Mutatnak arra, . emerről jöttem. Van az út közepén egy nagy gödör. Aki nem ismerős erre, bizony lábát törheti. A sötét a másik átok. — Ha itt kap egy pofont, még azt sem tudja, ki adta! Mesélik, hogy a múltkoriban az egyik fiatalasszony elé ki­ugrott valaki innen a ház mö­gül és lepofozta. Szegény ki­abálni kezdett, mire ott termett az ura. A pofozó elnézést kért. Egy bőrgyári lányt várt, s hm . .. összetévesztette vele. Megesik ez. — Ott verték meg a Gungl Sanyit . . . Bolt nemigen volt a környé­ken. Amikor o nagy ABC fel­épült, igen megörültek. Most arra is panaszkodnak. Lavór meg edény van bőven, de mi­re a munka után háromkor ven­ni kéne valami vacsorára valót, megáll o tudomány. — Egy hónapja, még hatvan forint volt a paradicsom kilója: lehetett kapni! Egyesével vet­ték. Most próbálja meg, dél­után, a műszak után .. . Hétkor bezárnak, de jobb is. Talpon­álló lett a presszórészből. Gye­reket se merek már küldeni. A közelmúltban betörtek az áruházba. Lehet, hogy a tük­rök miatt. Mert azokat szerel­tettek fel a falra, hogy lássák a vevőket a fakkok között. Sok a ragadóskezű. Hogy hon­nan . ..? * Ledina. Elhanyagolt vidék. Nem tö­rődik itt senki semmivel. A lép- csóházakat 12 év alatt egyszer festették ót. Igaz, voltak itt a minap ajtómózolók, s lefestették a lakások ajtojait „börtönszí­nűre". Hiába tiltakoztak a la­kók. Most mindegyik festéket vesz — s maga tünteti el a sötétszürkét fehérre. „Magát az isten küldte" — mondták, ami­kor igazolni akartam személyem szólni akartunk már, hogy jöjje­nek, s nézzék meg, mi folyik itt”. Ledina. Mást akartam én írni. Keres­tem, hogy valaki megmondja: Honnan ered e név? Sokféle változatot hallottam, de vala­hogyan mind ráillik a jelenre is. Akár tegnap tartották volna a névadó ünnepséget. Szlávul ledina rétet, gyepűt, parlagot jelent. Más szerint valaha vesztőhely volt itt. A ré­gi földbirtokos gyakorolta ehelyt a pallosjogát, még a törökdú- lás előtt. Pallosjog — ius gladü. Gladina . . . ledina ... A leg­szavahihetőbb történet így szó' • Valaha lakott a dombon egy szépséges vendéglősné. Feke­te... tűzszemű. Éjjelente gyer­tyát rakott a ház ablakába, így várta a környék legényeit. A vendéglő udvarán feneketlen kút ásítozott. A legényeket, akik éjnek-évadján felmentek a szépasszonyhoz, sohasem lát­ták többé... A szépasszonyt úgy hívták, Ledina, — Sintérdomb. Az volt ez! * Tíz óra is elmúlt, mire véget vetettünk a beszélgetésnek. Mu­tatták az utat, merre menjek. Lebotorkáltam a házak kö­zött, s mire o Sörház utcába értem, szemem megszokta a sö­tétet . . . Kozma Ferenc í « « flf

Next

/
Thumbnails
Contents