Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

mi. fűflus ti DUNANTOLI NAPI ö 3 A szolgáltatások helyzete Pécsett Egy mostoha ágazat előre lép Interjú Dunavölgyi Istvánnal, Pécs megyei város Tanácsa ipari osztályvezetőjével Nincsenek elkényeztetve a pécsiek: a lakossági szolgáltatások színvonala még messze elmarad az igényektől. Az országos hely­zet is ez. Tíz dolgozó közül mindössze hármat foglalkoztat az ún. tercier-ágazat, amely magába foglalja a lakossági szolgáltatáso­kat is. A gazdaságilag fejlett országokban ez a szám 5—6. Mire számíthatunk Pécsett az elkövetkezendő öt esztendőben? Duna­völgyi Istvánnal, Pécs megyei város Tanácsa ipari osztályvezető­jével készítettünk interjút. — Pécsett a személyi szol­gáltatások — fodrász, fényké­pész stb. — terén viszonylag jól állunk. Bizonyos egyenet­lenségek tapasztalhatók: a pe­remkerületekben néha előfor­dul, hogy tétlenkedniük kell a fodrászoknak, ugyanakkor a belvárosban sokszor zsúfoltak az üzletek. Nyilvánvaló azon­ban, hogy nem rendezkedhet­nek be arra, hogy minden idő­ben szabad szék álljon a ven­dég fogadására. Sokféle szol­gáltatás létezik. Ezúttal indul­junk ki az 1038-as kormányha­tározatból, amely a textiltisztí­tó, az elektroakusztikai és ház­tartási gépjavító, a lakáskar­bantartó és az autójavító ka­pacitás erőteljes növelését írja elő. A szolgáltatások négy gyenge pontja. Milyen színvo­nalon állunk ezekben az ága­zatokban és mire számíthatunk? Patyolat — A Patyolat lépést tart az igényekkel. A mosás vállalási ideje n£m éppen rövid, de van lehetőség gyorsmosásra is. Egy pécsire jelenleg évente 1 ki­logram mosodában tisztított ru­ha jut. Berlinben 28, Moszkvá­ban 13, Budapesten 5 kilo­gramm. Megjegyezném azon­ban, hogy úgyszólván az egész világon drágább o mosás, mint Magyarországon, a „fran­cia patyolat" például ötször drágább, öt év múlva Pécsett egy főre 2,5 kilogramm mo­sott ruha jut. A Patyolat a ne­gyedik 5 éves terv időszaká­ban 10 millió forintot ruház be, ebből 4,5 millió forint ta­nácsi támogatás. Többek kö­zött két új patyolat szalon nyí­lik, o belvárosban és valame­lyik új városrészben. A szalon­rendszer egyébként kitűnően be­vált, a helyben mosás esetén közvetlenebb a kapcsolat a fo­gyasztókkal. Áremelkedéssel a negyedik ötéves tervben nem számolunk. Autójavítás — A legtöbbet kifogásolt szolgáltatás a gépkocsijavitás. Az autók száma rohamosan nő, mi lesz a javításukkal? — Az autómosás, ha van víz, még úgy ahogy, megoldott. A szerviz- és javítókapacitás azonban rendkívül szűk. Kevés a szakember, főként a karosszé­rialakatos. Csapnivaló az al­katrészellátás és ez az, ami na­gyon visszaveti ezt a szolgál­tatási ágazatot. Az alkatrészel­látás az utóbbi években egy bizonyos javulás után ismét romlott. Mindezt a kereskede­lem számlájára írhatjuk. Ta­lán húsz év múlva mindez nem lesz gond, olcsóbb lesz új ko­csit vásárolni. De addig? Pé­csett öt év alatt meghárom­szorozódik a magángépkocsik száma. Ez alatt az idő alatt a javítókapacitás is meghárom­szorozódik, a jelenlegi évi 200 ezer óráról 600 ezer órára növekszik. Sőt. Jóval nagyobb lesz, ha meggondoljuk: ez alatt a 600 ezer óra alatt a jelenleginél sokkal termeléke­nyebb javító munka folyik. — Milyen fejlesztéseket ter­veznek az autójavítók? — Az AFIT a Szigeti úton, a Fémipari helyén egy 100 fős, évi 200 ezer óra kapacitású javítóüzemet hoz létre. A költ­ségek 35 millió forintra rúgnak, amelyhez a tanács 14 millióval járul hozzá. A gépi berendezé­sek hányada jelentős, az üzem magas műszaki színvonallal fog rendelkezni. Növekszik a ka­rosszériajavító és a fényező kapacitás. A fényező kapacitás azonos létszám mellett megdup­lázódik. Az AFIT javítóüzeme, amelynek lesz Cecattoja és al­katrészeket is árusít, 1974-ben lép be. Ugyanitt még előbb ka­put nyit egy, a Munkácsy Mi­hály utcainál nagyobb, évi 50 ezer órás kapacitású vevőszol­gálati egység, ahol szervizt vé­geznek. Az AFIT-on kívül az Autó- és Motorjavító Ktsz is tervez fejlesztést. Tízmillió fo­rintra lenne szüksége, amihez a tanács 3 és fél milliót aján­lott fel, de még így is hiány­zik másfél-kétmillió forint. A szövetkezet kibővítené Diósi úti telepét és itt biztosít helyet a Majláth ucában bármelyik pil­lanatban megszűnő motorjavító részlegének is. Az elképzelések szerint, hagyományainak meg­felelően, elsősorban a karosszé­rialakatos részleget fejlesztik magasabb műszaki színvonal­ra. Szó van még arról is, hogy a negyedik ötéves terv idősza­kában az INTERAG Rt. a ta­nács 4 millió forintos támoga­tásával 500—600 gépkocsi tá­rolására alkalmas garázst épít : a belvárosban, ahol szervizt is végeznének. Lakáskarbantartás — A lakáskarbantartás talán a legmostohább szolgáltatási ág. — A lakáskarbantartás való­ban nem képes lépést tartani a lakáskultúra fejlődésével. Rendkívül munkaigényes terület, kevés az ember. Erre alig ké­szültünk fel, most tesszük meg az első lépéseket. A tanács az idén, tehát a negyedik ötéves terv _ első évében összesen nyolcmillió forint támogatást adott a Pécsi Tatarozó Válla­latnak,' a PIK-nek, a Bádogos Ktsz-nek és a VILLGÉP-nek. összes beruházásuk 17 millió forint lesz. A vállalatok a ta­nácsi pénzt kizárólag a lakossá­gi szolgáltatásokkal összefüg­gő fejlesztésekre költhetik, ezt szigorúan ellenőrizzük. A szak­mát gépesíteni kell, s felszer- számozni a műhelyeket. Háztartási gépek — Az elektroakusztikai és háztartási gépek száma gyorsan növekszik, intenziven fejlődik a GELKA is, de még közel sem lehetünk elégedettek ezzel a szolgáltatással. Itt is lerontja a szolgáltatás színvonalát az al­katrészhiány. — Nagy gond a garanciális javítás. Az ipar képtelen meg­oldani egyedül. A GELKÁ-nak önálló importjoga nincs, a ke­reskedelemre van utalva, hi­szen az alkatrészek házilagos előállítása lehetetlen. Feltétle­nül olyan kereskedelempoliti­kát kellene folytatni, hogy a készülékekkel együtt megfelelő tartalékalkatrész is rendelkezés­re álljon. Hogy a javítások át­futási idejét csökkenthessék, alkatrészcserére kell berendez­kedni, sőt, előtérbe kerül a szerkezeti egységek cseréje. Az elektroakusztikai készülékek, te­hát a rádiók, tv-készülékek stb. javítását a GELKA 10— 15 százalékban a magánkis­ipar; a háztartási gépek javítá­sát túlsúllyal a VILLGÉP, to­vábbá a GELKA végzi. A ne­gyedik ötéves tervben a GEL­KA a Kossuth és a Líceum ut­ca sarkán, az ÉGSZI helyén ha­talmas szervizt épít. Ehhez a tanács 2 millióval járul hozzá. A többszintes, összesen 6 millió forintba kerülő épület 1974-ben készül el. — mondotta Duna­völgyi István. Miklósvári Zoltán A kereseti kérelmet elutasították — 1899. szeptember 22-én születtem, 551 forint özvegyi nyugdíjat kapok, férjem 1961- ben meghalt, hozzátartozóm nincs — mondta magáról a fel­peres a Pécsi Járásbíróság egyik tárgyalásán. „Volt 5400 Ft meg­takarított pénzem, és úgy álla­podtunk meg az alperessel, hogy ezért az összegért és a havi nyugdíjamért életem vé­géig saját háztartásában eltart. Hamarosan bútort vásárolt a pénzemen és pár hónap után azt mondta, hogy nem tűr meg a lakásban. El is költöztem, de fizesse vissza a pénzemet". „Kiszolgáltam mindenben, a bútorát kiadom, de fizesse meg omiért nálam lakott és tartot­tam, pénzt visszaadni nem tu­dok, én is a nyugdíjamból élek. Eltartartani nem tudom, mert Párádra leszek beutalva hosz- síabb időre" — így az alperes. A per még folyik. A felek között írásbeli tartási szerződés ne«i jött létre, csak „szóban" állapodtak meg. Hogy mi lesz a per vége? Érvénytelen szerző­dés esetében — bármilyen ér­vénytelen szerződésről van szó — a bíróságon a szerződés­kori állapot helyreállításának van helye, vagyis a feleket el kell számoltatni. Valószínűnek látszik, hogy az alperesnek visz- sza kell fizetni bizonyos össze­get, de mint mondta, fizetni Bizalom, ragaszkodás után — gyűlölet? nem tud. Mikor fogja vissza­kapni pénzét az eltartott? Mi­hez kezd addig? Egy másik ügyben mondta a felperes: „A leányommal és az unokámmal egyeztem meg ab­ban, hogy eltartanak a laká­somért. Hozzám is költöztek. Később kérték, hogy főbérleti jogomról — mert egyeneság­beli rokonaim — mondjak le javukra, mert csak így lesz biz­tosítva, hogy a halálom után megkapják a lakást, Javukra le­mondtam. Most már ők a fő­bérlők, de nem tartanak el. Követelem, hogy fizessenek ha­vonta 500 forintot tartásom fe­jében." A kereseti kérelmet a járásbíróság nem jogerős hatá­rozatával elutasította. Bármennyire közismert, hogy tartási és életjáradéki szerző­dést érvényesen csak írásban lehet megkötni és azt jóváha­gyás végett be kell mutatni az illetékes tanács hivatalának, — sokan úgy vélik, hogy ez az el­járás bizalmatlanságot jelent. Márpedig ők megbíznak egy­másban, s ez a szerződés zá­loga, Sajnos tévednek. Számta­lan perben tapasztalhattuk, hogy a nagy bizalom, a leg­nagyobb bizalmatlanság, gyű­löletbe csapott át párhónapi tartás után és a bíróság előtt már egymásra sem néztek azok, akik korábban úgy ragaszkod­tak egymáshoz, Szocialista államunk nem né­zi közömbösen az idős, elag­gott, magukról gondoskodni képtelen emberek küzdelmét. Szociális otthonok létesítésére, bővítésére jelentős összeget költ. Valamennyi eltartásra szo­rulót azonban szociális otthon­ban elhelyezni hely hiányában még nem lehet, Sokan vannak olyanok is, akik inkább a ki­sebb közösséget vállalják ma­gukénak, él bennük a család utáni vágy. Ezek inkább kötnek I családokkal eltartási szerződést i több, kevesebb vagyonuk eile- | nében. Ezeket a személyeket messzemenően meg lehet érte- j ni. De nem lehet egyetérteni j azzal, hogy nem a jogszabály­nak megfelelően ruházzák át vagyonukat eltartásuk fejében, sokszor anélkül, hogy kellően | megfontolnák a szerződéskötést és tájékozódnának a tanácsi, igazságügyi szerveknél vagy ép­pen ügyvédi munkaközösségek­nél arról, hogy jogaikat mi­ként biztosíthatják. Társadalmi munkában új járda Szigetváron társa­dalmi munkában vállalták két utca lakói, hogy felépí­tik az utcájukban a járdát. Anyagot és a szállítást a tanács biztosítja részükre. Egy utca kész, s a másik utca most van ké­szülőben. Foto: Rácz József Istállótól az Alfa-Laval gépig Az újpetrei fiatalok jövője H1 |át „csirásnak” aztán végképpen nem adják a lányt. Érett­ségi bizonyítvánnyal bolond is lenne beállni a tehenészet­be, még ha az istállót az egekig kprszerűsítették, akkor sem. És akkor mi lesz vele? Pontosabban: velük? Mert 1960 óta 36 új­petrei fiatal végezte érettségivel a középiskolát, jelenleg 22 tanul és a következő oktatási évadra még tizenegyen jelentkeztek. A gondot a lányok okozzák, akik az évente végzős középiskolások között többségben vannak. És a női munkahelyek — az újpetrei termelőszövetkezetben — meglehetősen behatároltak. Újpetre, 1957—19©7 idő alatt végzi el egyszerre 360 Kezembe került egy kis füze- tecske: „Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Ujpetre, 1957—1967” — címmel. Tizen­négy portré azokról, akik ala­pító tagok voltak. Megfáradt nagyapák, nagyanyák, néme­lyik neve mellett már kereszt látható , . . Valamennyien túl voltak az ötven—hatvan eszten­dőn már a szövetkezet indulá­sakor is. Ma, 1971-ben a tagság át­lagkora 30 esztendő. A Petőfi létszáma 601 fő. ötezer holdon gazdálkodnak. Főprofil: állattenyésztés. Jelen­leg 6 ezer sertésből, 900 szarvasmarhából tevődik ki az állomány. Két éven beiül 12 ezer sertésük és 1200 szarvas- marhájuk lesz, ha befejeződd a tenyésztelep építése. Még egy adat: a jelenlegi hatszázas taglétszám öt éven belül körül­belül 500 főre csökken. A fej­lesztés tehát - és ez elkerül­hetetlen - élőmunkaerő kiszo­rítással jár. Még akkor is, ha ez a természetes folyamat bizo­nyos csalódást okoz az alapító­tagok, vagy az utána következő generáció körében. Akik emlé­keznek még a téesz-szervezés idején elhangzott ígéretekre: „Lépj a szövetkezetbe, csalá­dod boldogulása érdekében!” Mindez valóra vált, hiszen ma­napság Újpetrén senkinek sem kell már megmagyarázni, mi­Az eltartók többsége jóhisze­mű, aki ténylegesen biztosítani is kívánja a tartóst. Ezek közül többen a lehetőségekkel nem számolnak, — mert nem egy esetben megállapítható volt a bíróság előtt, hogy már a szer­ződéskötés időpontjában sem voltak biztosítva a tartás fel­tételei. Éppen ebben a kérdés­ben kerül előtérbe a tanácsi hi­vatal szerepe, amikor a jóvá­hagyásnál vizsgálja, hogy a szerződés teljesíthetőségének reális feltételei fennállnak vagy sem. A szerződés jóváhagyása esetében továbbra is figyelem­mel kíséri annak teljesítését és közreműködik az esetleges né­zeteltérések megszüntetésében. Akik azonban írásbeli szerző­dést nem kötnek — a bizalom hamis illúziójában —, a társa­dalmi segítséget nem igénylik, később az érvénytelen szerző­dés alapján jogokat nem érvé­nyesíthetnek. A társadalom, — a jogszabály útján — felajánlja segítségét a családi körben el­tartottaknak, ugyanúgy, mint az eltartóknak, ha azt a megfelelő módon és időben igénylik. Dr. Futó Tibor ügyest lyen magas fokot értek el an­nak a bizonyos életszínvonalnak emelésével, amelynek hangoz­tatása már közhely. Hogy a Petőfi Tsz milyen vonzást gyakorol, arra elég annyi, hogy három—négy esztendeje körül­belül 90 ember jött vissza az iparból. De a tagság ma már elvárja, hogy - a hajdani agi- tációnak megfelelően — gyer­mekeik jövőjéről is a szövetke­zet gondoskodjék. Vagyis, biz­tosítson számukra munkaalkal­mat, mert a keresetek nagyon jók. Munkalehetőség pedig van is, meg nincs is. Elég rápillantani a szövetkezet „korfájára". A 16—20 évesek száma 36, ebbő! csupán három lány, a többi fiú. A 21—30 év közöttiek ro­vatában 53 férfi és mindössze 8 nő van, a 31—40 évesek ne­mek szerinti megoszlása pedig: 105 férfi , és 20 nő. Mindebből kiderül, hogy egy­re kevesebb nő vállal munkát a szövetkezetben. Az érettsé­gizett fiúk nem válogatnak, számukra egy a lényeg: szak­mát tanuljanak a téeszben és jól keressenek. A lányok — érettségi bizonyítvánnyal — iro­dai beosztásra tartanak igényt, íróasztal pedig nincs. És azért nincs, mert egyetlen ügyviteli munkahely létesítése 40 és 100 ezer forintos költségráfordítást igényel. És ez közel sem a feti­sizált „íróasztal” ára, hanem az egy főre jutó ügyviteli gépek költséghányada. Közbevetőleg: rövidesen vásárolnak egy kö­zel 200 ezer forintos, szinte mindent tudó gépet a könyve­lésnek. De tegyük fel, hogy akad egy irodai munkakör és a szövetkezet hajlandó az emlí­tett átlagköltséget lekötni. Az újonnan belépő ügyviteli dol­gozónak munkát is kell biztosítani. De tekintve, hogy minden irodai alkalmazottra 20 termelőmunkás jut, logikusan következik ebből, hogy 20 ter­melő-munkahelyről is gondos­kodni kell. A fejlődés iránya Csakhogy mór a fizikai mun­kahelyek - ha lassan is — de csökkennek, illetve jellegük merőben eltér a hagyományos fogalomtól. A 33 millió forint beruházással épülő — jelenleg részlegesen már üzemelő — sertéstelepen mindössze 15 em­ber dolgozik és viseli gondját a 6 ezer sertésnek. És a tizenöt főből öten szakirányító funkciót töltenek be, agrármérnöki, ál­latorvosi diplomával, szaktech­nikusi képzettséggel. Számuk nem többre, mint húszra emel­kedik, ha a következő másfél évben az állományt 12 ezerre növelik. Másik példa: o napok­ban fizették be a banknak azt az egymillió forintot, amelyen megvásárolják a korábban megrendelt Alfa-Lovai svéd fe­jőgépet. Ez a gép nagyon rövid tehén fejését. A fejest persze eddig is géppel végezték, de a berendezés — amely egyébként 19—21 munkást foglalkoztatott - már elavult és a svéd géphez elég lesz 10 főnyi munkaerő. Munkaerő? Szaktanfolyamot végző szakmunkások! És éppen erre a munkakörre vár a ter­melőszövetkezet jelentkezőket, méghozzá érettségizett lányok közül (ez persze nem kikötés, csupán a gondok enyhítése cél­jából) tehát szabad a pálya. De nincs jelentkező. A szülők egyike-másika nem képes fel­fogni, hogy a hajdani „csirás” vagyis a tehenészeti dolgozó nem azonos, a modern gépek­kel ügyködő, magasabban kva­lifikált szakmunkással. Aki - mellesleg — egy éves gyakor­lat után már havi 3—4 ezer forintos keresetet is elérhet. A termelőszövetkezet major­jában szintén építés alatt áll a csehszlovák gyártmányú Mo- rava-Vitkovice silótorony-rend-: szer. Erről a berendezésre* csak ennyit: a kombájn levágja a silótakarmányt, tehát a női vényzethez már ott sem ér em­beri kéz — és a szállító, illetve a feldolgozó berendezés gép­sorain át, szintén emberi érin­tés nélkül az állat elé jut az eledel. A gépek kezeléséhez itt már olyan szakmunkások áll­nak rendelkezésre, akik univer­zálisak, tehát értenek a gépja­vításhoz, vízvezetékszereléshez, villamosberendezésekhez, to­vábbá ív- és lánghegesztenek, kovácsolnak... stb. Havi 3-A ezerért... A tsz vezetősége a múlt esz­tendő telén 300 ezer forintot fordított szakoktatásra, jelenleg ötven fős traktoros gárdájuk van, de öt év múlva felére sem lesz szükség, mert kizárólag ne­héz gépekkel dolgoznak, a szántóterület 98 százalékát egy típusú gépekkel kívánják meg­művelni. Húsz—huszonkét esz­tendős traktorozás után ezek az emberek már elfáradtak, egyikük sem kerülhette el a foglalkozási betegséget, gyo­morsüllyedést, reumát, foghul­lást, hátfájást. A vezetőség megbecsül; traktorosait: átké­pezted őket többnyire műhely­munkára, hogy keresetükben csökkenés ne következzék be, másrészt pedig tapasztalatukra, tudásukra ezután még inkább szükség lesz. Látszólag most eltértünk az érettségizett fiatalok okozta gondoktól, de csak látszólag A munkásgárda természetes el­öregedése az utánpótlás bizto­sítására figyelmeztet, akár a modern sertéstelepen, szarvas­marhatelepen, de akár a nö­vénytermesztésnél is. A fiata'ok előtt tehát nincs lezárva az ér­vényesülés. Sőt, a gépesítés, és a fejlett technika szinte meg­kívánja már, a magasabb fokú iskolázottságot. A rátartiságtól kell megszabadulniuk a szülők­nek, némely fiatalnak. Ne tart­sák megalázó munkának, az „istállóbeli” munkát, mert ezek az „istállók” korszerű, gépesí­tett üzemek, ahol érettségi bi­zonyítvánnyal — havi három- négyezer forintért — mégis csak el lehet „dolgozgatni...!” Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents