Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

6

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1971. június 12.

»

Az ókori tudomány rejtélyei

A csoda

IV.

„Egyiptomban, vagyis a Nílus völgyében 5000 éves kultúra emlékeit találjuk, — írja Almásy László, Líbia történetelőtti emlékeinek világhírű föl- i fedezője. —- Az egyiptoló- j gusok megáhapították, hogy ezek közül a szak- karai lépcsőpiramis és a ; negadei kifestett tégla- sírok a fáraói Egyiptom legrégibb műemlékei. De hogy ezek előtt milyen kultúralkotós, mi'yen civilizációs fok létezett Egyiptomban, arról nem tanúskodik semmi rom. semmi maradvány. Lehetséges az, hogy egy nép máról , holnapra olyan műemlékekkel inditsa meg kulturális fejlődését, mint amilyen a hatalmas szakkarai zikkurat? Akik ilyen épületet emelnek, akik ilyen freskókat festenek, azok már építettek, festettek azelőtt is".

Ha ezt a föltevést nem fogadjuk el, akkor csak egy magyarázat marad, de az paradox: a csoda. „Csodaképpen áll a mai szemlélő előtt ez a világ, ! mely egy-két évszázad alatt az egyszerű földművelő kultúrából nőtt ki városi életformává, s legbenső lényegében világosan rendezett, és be van illesztve az Egészbe, a Kozmoszba ... E rend neve maat, a világrendet és az állam rendjét jelenti, az istenekét és az emberekét”, — írja H. Kühn. Mindezek szerint tehát Babilónia és Egyiptom kétszáz év alatt teremtett primitív kezdetekből oly kultúrát, mely alapja lett minden későbbinek a Föld egyfélén, s ezek rajta állanak ma is. Történészeink nagy része gyakorlatilag ragaszkodik ehhez a csodához, noha ilyesmit az okkereső tudomány nem ismerhet el.

INDIA

Az induskultúra emlékeinél még ilyen néhány századnyi előzmény nyomai sem találhatók; Ha- rappa, Mohendzso-daro, Csanhu-daro, Rupar, Hai- derabad, Amri romvárosai a IV. évezred végén már oly fejlett és fényűző I kultúráról tanúskodnak, aminő Mezopotámiában és Egyiptomban akkor még ismeretlen. Kezdetei az ún. chalkolitikumba esnek, az átmenet idejébe a kő- és a bronzkor között, másfél-kétezei évig él, virul, tengeri cserekereskedelmet folytat Babilóniával, Arábiával, j Afrikával, azután éppoly hirtelen és érthetelenül I elhal, ahogyan megjelent.

F. Gordon Childe szerint „a terület, amit az Indus-civilizáció a Ha- j rappa korszakban magába foglalt, kétszer akkora volt, mint az egyiptomi légi birodalom, s talán négyszerié nagyobb Su- í mérnál és Akkádnál". Váiosias, ipari és kereskedelmi fejlettsége szélesebb skálát ölelt fel, mint o Nilus vagy a Kétfolyó műveltsége, inkubációjához hosszú idő volt szükséges, mégis „első mutatványaitól az utolsókig semmi jele a haladásnak, hsában, művé szetben. fém-munkában vagy építésben, készen jelent meg. előzménye nincs.”

Várkonyi Nándot

(holytatása következik a jövő csütörtöki szám ban.)

Víz a város alatt

Emelkedő vízszint Megakadályozható az üregképződés? A belváros földtani „fehér folt"

Egyszerűnek látszó feladat volt a pécsi pincék vizesedésének .vizsgálata. A most elkészült jelentés azonban páratlanul érdekes megállapításokat és szenzációszámba menő következtetéseket tartalmaz. A vizsgálatra a Központi Földtani Hivatal déldunántúli területi szolgálata kapott megbízatást, a kutatás egy évig tartó első szakasza nemrégiben zárult le, s az eredményekről dr. Szederkényi Tibor geológussal, a szolgálat vezetőjével beszélgettünk.

Vizesedő pincék

Az utóbbi két évtizedben egyre nagyobb mértékben jelentkezett a belváros egyes területein a mélyebben fekvő pincék elvi- zesedése. 32 olyan pincében jelent meg víz, ahol korábban ilyesmiről szó sem volt.

Az előzményekhez tartozik, hogy évszázadok óta szó sem volt ilyesmiről Pécsett. A régi rómaiak jól ismerték a föld alatti vizek mozgását (az ókeresztény sírkamrákat a nyugalmi vízszint felett létesítették) és a törökök is (egykorú és ma is meglévő kutak, vízszállító alagutak bizonyítják ezt), viszont félreérthetetlen nyomok szerint a régebbi múltban magasabb volt a vízszint a város mai területe alatt.

A 60-as évek elején született feltevés szerint esetleg a mecseki karsztvíz, amelynek egyik dúshozamú kibúvása a Tettye-for- rás, jut be a város alá. Ezt akkor elvetették, mivel az ismeretek szerint a karsztvizeket vízzáró rétegek választják el a várost hordozó fiatal pannon üledékektől.

Kérdések, feltevések tehát voltak, a választ azonban a most folyó és a további -kutatásoknak az eredménye adja meg.

„Hömpölygő“ vizeken járunk

A vizsgálat nagyjából a belváros északi peremére, az Ágoston tértől a Kóczián Sándor utcáig terjedő részre terjedt ki. Mindenütt mélységi eredetű vízre találtak és megállapították, hogy az ismert törvésvonal tövében úgynevezett vízdomb húzódik. Ebben a környezethez viszonyítva magas a vízszint, ami a vízdomb alatt hirtelen több métert zuhan. A jelenség a mélységből történő vízbeáram- ,lásra vall, s ez a víz a föld alatti rétegekben jelenleg még ismeretlen vastagságban áramlik a város alatt.

A vízdomb az Aradi vértanúk j útja és a Káptalan utca közötti j területnek megfelelő sáv alatt 1 húzódik 4—5 méter mélyen a 1 talajszint alatt. A Káptalan utca [ és a Zrínyi utca sávjában időszakosan változik a víz szintje

12—-18 méter között, ettől lej - jebjo pedig ismét kiegyenlített nek mondható az általában 13

méter mélyen elhelyezkedő vízszint.

Következtetések

A jelenleg rendelkezésre álló adatokból a szakemberek érdekes következtetéseket vonnak le. A vízdomb jelenléte alapján igazoltnak látják a korábbi hipotézist, miszerint a Mecsek karsztvize a törészóna alatt, vagy annak repedésein át hatol be a város alá- Figyelemreméltó ebből következően a vizszint emelkedésére vonatkozó feltevés. A földkéreq lüktető mozgást végez több évezredes periódusokban, s ez főleg a nagy törésvonalak mentén érezhető. Korábban említettük, hogy félreérthetetlen nyomok szerint a régebbi múltban a mai Pécs alatt a mostaninál magasabb volt a nyugalmi vízszint. Nos, akkor valószínűleg tágulási időszak volt, s azt követte az elmúlt néhány ezeréves összehúzódás, aminek következtében a vízszint lejjebb szorult. A feltevés szerint újabb tágulási időszak kezdődhetett. A tágulás maga a milliméter töredékeiben mérhető, az ember életkörülményeire nincs hatása, a vizek járását azonban megkönnyíti. Ha ez így van, a régebbi nyomok alapján számolhatunk a vízszint további emelkedésével, ennek viszont beláthatatlan következményei lehetnek.

A pillanatnyilag tisztázatlan okú második övezetbeli vízszint- ingadozásnak nem csekély szerepe lehet a Pécsett oly sok gondot okozó üregképződésben. A víz mésztartalmú homokban közlekedik, a meszet kimossa, ezzel elindul az a folyamat, aminek a vége egy megroggyanó ház, egy beszakadó úttest.

A kiegyenlítettebb vízszintű zónában feltehetően azért változnak ismét a viszonyok, mert valahonnan alulról mélységi eredetű vízbetáplálás van, ami független a külszíni tényezőktől. Igaz, a középső zóna vízszint- ingadozásába sem szólhatnak bele a külső tényezők, hiszen ötven év tapasztalati adataiból tudjuk, hogy a hegyoldalon lezúduló víztömeg a területnek alig 8 százalékán szivároghat a talajba, ez éves szinten csak 3 ezer köbméter vizet- jelent, ami ebben az esetben elhanya golható mennyiség

Feladatok

Az elmondottakból következik, hogy az egyéves vizsgálat után nagyon sok újat tudunk már a Pécs alatt mozgó vizek természetéről, de ez még mindig kevés a hatékony intézkedések megtételéhez. Ismerni kellene többek között a vízszint további változásait hosszabb távon. Ezért tíz vizes pécsi pincében folyamatos vízszintméréseket végeznek. Fel kell tárni a belvárosi földtani „fehér foltot”, ezért elő kell készíteni egy (vagy több?) kutatófúrást erre a területre. E célból mór az idén lemélyítenek a Szigeti úti vizátemelő-telep közelében egy nem nagy mélységű fúrást, aminek a feltételezett mészkőréteget ha- rántólnia kellene. További feladat a törésvonal mentén átölelő karsztvíznek a vízdombnál való megcsapolása több kút segítségével és állandó szivattyú- I zással. Ezzel hármas célt lehet elérni: leszorítani a város alatt ! áramló víz szintjét, javítani az j így nyert vízzel a város vízház- J tartását és elejét venni a továb- ! bi üregképződésnek.

Ha igaznak bebizonyul a : szakemberek feltevése a törés- ! vonal mentén jelentkező tágu- | lósi periódust illetően, akkor a ) vízdomb megcsapolása olyan feladat, amit nem lehet sokáig halogatni,

Hársfai István

Tökéletes kiszolgálás a Hírlap presszóban

Fotó:

Rácz József

Baset-ttől a toronyóráig

A mester és az órái

j Hosszú, forró, pünkösd-dél- j előtti várakozás után végre megkaptam bérmálkozási aján- i dékomat. Barna számlapos, fekete szíjas karórát csatoltam vézna kölyök-csuklómra és ha- | zafelé - fröccs-szagú bérma- aoám előtt illedelmesen lépkedve — magasra emelt karomon minduntalan az időt fi- ayeltem. És azt hittem, min- J derrki enqem néz és majd a j kisváros lakói elismerően bó- 1 lintgatva osztoznak boldogságomban.

Azóta talán a huszadik karórámat teszem most tönkre, rá- zogatom, bicskával piszkálgatom, csavargatom, mert igazán jó, márkás órám soha nem volt. Ügy tűnik, hoav bérma- aiándékom pillanatától kezdődően életemet, sorsomat a szigorú percek, órák, huszonnégy órák egyszer és mindenkorra behatárolták, a múló időtől szabadulni soha nem tudok. De csak úgy „tűnik”. Mert nem igaz az egész, hiszen fönnállásom óta minduntalan késtem, iskolából, katonai bevonulásról, esküvőkről, megbe-. szőlősekről, munkából, kis randevúkról percekkel, órákkal, néha napokkal. így aztán tisztára önámítás az a „süket- csend érzés”, ha éppen az órásnál vár sorára „kronométerem”.

Tehát csupán megszokás - legalábbis számomra -, hogy viselem-e, vagy sem. De amikor a különböző fazonú, értékű, állapotú órákról egyrakáson annyi van, mint Járovits László mesternél itt a Sallai utca 36. alatti kis üzletben, akkor már fölöttébb érdekel e fura kis szerkezetek, még fúrább világa. És milyen szakma ez? A mester ül a három oldalról üvegfallal körülhatárolt munkaasztalnál, szemén a nagyító, a ,,lupé” és csipesszel — bocsánat a hasonlatért - bizdergálja a köröm-nagyságú női karóra

belsejét. Én is fölteszem a lupét, aztán bizonytalan vibrálás után felfedezem a hirtelen megnőtt fogaskerekeket, csavarokat, vérpiros köveket, rugókat, tengelyeket és mindezt erősen megvilágítót csillogó réz „ágyban”. Szemetrontó, idegőrlő, szép munka ez.

— Meg lehet szokni. Harmincöt éve csinálom ...

— Hol kezdte?

— Fehérváron egy neves mesternél, Regényi Lajosnál. Először csak stifteket reszeltünk. Az inasidő első két évében alig jutottunk komolyabb szerkezetekhez, csak a harmadikban kaptunk kezünkbe finom kis- órát. Azt megelőzően csak nagy ütőórákat, Schwarzwal- dokat engedett a mester javítani.

Nem tudom, láttam-e valaha Schwarzwaldokat, de kakukkos órát annál inkább. Nagyszülőm hűvös „tiszta”-szobájának ridegségét oldotta furfangos, kedves hangjával. Aztán a kerregő, felhúzós fali masinák, majd a karikatúristák által gyakran megidézett kétlábú vekkerek, amelyek éktelen berregéssel zavarták fel a gyárakba induló hajnali külvárosi 1 népet. Ezek voltak a „proletár- I órák".

— Volt-e már keze alatt va- j lamilyen különleges szerkezet?

j - Hát, különlegesnek éppen I nem mondható, legföljebb érdekes. Azt hiszem, tíz észtén deje javítottam egy „kronog- raphot”. Ez tulajdonképpen egy zseb-stopper, de mutatja az időt és ütötte is.

— Mi volt a legnagyobb szerkezet?

— Két évig kezeltem annak- dején a veszprémi székesegyj ház toronyóráját. Voltak olyan alkatrészei, amelyet géplakatossal készíttettünk el. A csuklós, úgynevezett transzmissziós tengelye — amely négy órát kapcsolt szinkronba, - öt méter hosszú volt.

A műhelyt az eladótértől a pult és a mögötte lévő üveg- szekrény választja el. Az ügyfelek minduntalan érkeznek, jönnek-mennek, itt hagyják órájukat, néhány szóval közük a „diagnózist”, mások a már kijavított masinákat emelik fülükhöz megnyugtatás végett, aztán fizetnek. Járovits László órásmester nem mulasztja el közölni az ügyfelekkel, hogy egyéves garanciát vállalt a javításért, tehát nyugodtak te hetnek.

Egyszer egy cipész kisiparos panaszkodott, nem tud mit kezdeni a „nála felejtett” lábbelikkel, pedig „nagyon sürgős’' óhajjal adták le javításra. Benne a munka és anyag, pénz meg nincs. Istenem, Öreg. feslett topogókról könnyen megfeledkezik, sót, lemond az ember. De órákról!? A mestei jókora dobozt szed elő;

— Ez, meg ami otthon a lakásomon van, összesen vagy két kiló óra, ha nem több. Pedig van közöttük nem is egy, egészen kitűnő márka,,,- Aranyóra nincs?- Azt nem hagyják itt, ne féljen, de ezüst zsebóra akad Ez is például.

Duplafedelű, ezüst Anker, legalább 80 éves régi szerkezet, felső fedőlapján kis dombormű, galopp-versenyt ábrázolva. A lánctartó karikára fűzött kis papírcetlin még olvasható a név: „Czimer János”. Nos, úgy látszik Czimer Jánosnak nem kell ez az antik portéka.- Mi a divat?- Férfiaknál újra a zsebóra. A nők a közelmúltig férfi karórát viseltek, most ismét előtérbe került a kicsi, valóban nőies Basett. Ami a márkát illeti, ritkán találkozom Schaffhausen, Omega vagy mondjuk Patek órával, ezek drágák. Régen is csak a nagypénzűek tudták megvásárolni. Az viszont biztos, hogy ma még a tízéves gyerek is órát visel. Valamikor a bányászok megvásárolták a kő nélküli, nem sokat érő zsebórákat, de a jobb márkát mór nem tudták megfizetni. A kispénzűek közül még a vasutas hozzájutott a különben nagyon pontos, kitűnő Doxához, enélkül nem is volt igazi vasutas. Manapság viszont — ha jó ez a kifejezés - az úgynevezett „tömegóra” 17 kövesnél kezdődik. Változnak az igények itt is. Az utóbbi években rendkívül jó minőségű szovjet gyártmányú órák jönnek be, és, ha jól tudom, a világpiacra is betörtek.- Mi az átlag-óhaj az ügyfelek körében?- Pontosság. Sokan azt mondják, inkább siessen néhány percet, mint késsen.

Mégis késünk, késegetünk.. pedig lám, a jószándék megvan a dolgozóban.- Melyek az órás jellegzetes szerszámai?- Mondjuk a lupé és a csipesz. Persze ezekkel ipart kiváltani még nem lehet. Sok finom szerszám kell ahhoz, hogy az ember jó munkát végezzen.

Szerszámok; 20 féle tűreszelő, fúrógép és fúrók — némelyik hajszálvékonyságú - aztán ilyenek, hogy zsakó, pucholc, nittstekli, bulzni, „Mississippi-kő”, rundráfcirkli, aztán lapos-, csipö-, spic- és gömbfogók. És még valami: NDK-ból importált Cuypers- olaj, ezzel az achát-kö kely- heket olajozzák. Két centiliter Cuypers-olaj ára 100 forint.- Rosszmájúak mondják, hogy egyes órások kicserélik a jó alkatrészeket, és erre soha nem jön ró a fogyasztó, mert nem ért hozzá.- Félkézzel megcáfolom. Az óra nagyon finom szerkezet Rossz alkatrésszel - sok mást sem - úgy az órát sem lehet „megjavítani", mert okkor egyszerűen nem jár. Ezt pedig a legostobább laikus is észreveszi, amint a füléhez emeli.

Elbúcsúzom a mestertől, az utcán fülemhez emelem az órámat. Jár, Megnyugodtam,

Rab Ferenc

1

h

A fénycsők! hatét