Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
t*W. JBiriu* 1 DUNANTOLI NAPLÓ .5 /A színház és o JELENKOR is MB AZ" EV ELEJEN figyelemmel kitérte vasárnapi számainkban a Jetemkor, 1970 címmel közreadott kritikai áttekintéseket, sorban képet formálhatott a folyóirat szerkezetéről, szerkesztésének fő irányairól. Megtudhatta - ha ismerte felidézhette, kiknek milyen témájú, színvonalú, al- kotómódszerű stb. műveit közölte szépprózájában, lírájában: tanulmányai, kritikái és képzőművészettel foglalkozó írásai között a Jelenkor. Sorozatértékelésünkön sok téma szerepelt. Egy viszont nem. Pontosabban - két kisebb utalástól eltekintve - színházzal foglalkozó, színházkritikai írásokra tekintő észrevételeket hiába kerestünk Itt Vajon nem lett volna mft észrevenni; nem voltak ilyen írások? Voltak. Arányaikat, (főképp a közölt drámákat illetően) súlyukat tekintve azonban elenyésztek például a képzőművészeti krónikák, tárlat-kritikák, alkotói portrék, arcképvázlatok, tanulmányok és egyéb, a képzőművészettel kapcsolatos írások rendkívül gazdag, koncessziózus szerkesztési elveihez, a képzőművészeti írások folyamatosan, minden számban visszatérő csoportjaihoz képest. Szóm szerint - a számokkal itt arányokat szeretnék jelezni ha a három drámát, illetve részletet: (Cseres Tibor: Barbár változatok; Végh Antal: Egyedül a kastélyban és Illyés Gyula: Előjáték a Tiszták című drámához), valamint Bécsy Tamás többrészes nagyobb drámaelméleti munkáját is ideszámítom, sportnyelven szólva akkor is 10:17 a „képzőművészet javára”. Az említett drámákról már szóltak előttem. S azzal lényegében egyet is érthetünk. Azzal is, hogy Bécsy Tamás A dráma-modellek és mai dráma című tanulmánysorozatára valóban nem vállalkozhatunk egy napilap jegyzetsorai között. Maradt tehát két színház-kritikai írás. Taxner Ernő pesti Színházi levele három részben és Fu- taky Hajnától a Pécsi színházi esték I. része, amely megkezdett színházi évadot jelez. Élvezetes, egyéni hangú elemzéssel; érdekes színvonalas folytatás ígéretével. De hát erről majd később. Ez esetben viszont egyetlen anyag képviseli a Jelenkor színházi kritikáját 1970-ben: a budapesti színházi levél. Végignézem a tartalom- jegyzéket, átlapozom az elmúlt évi példányokat. Nem, nincs tévedés. Nyilvánvalóan arányeltolódás ez. És ha történetesen nincs most a birtokomban egy (1970. júniusi keletű) magánlevél, amely említi, hogy a pécsi színházi évad értékelése is szerepelt a nyári szám tervében, de a szerkesztő egyéb szorító kötelezettségei okán kész cikkét kihagyni kényszerült, akkor mit tudom, milyen okokat gyaníthatnék az évad „elhallgatása" mögött. Nem feltételezve, hogy a Jelenkornak nincs véleménye, vagy nem látja fontosnak szólni például olyan kitűnő Brecht-előadásról, mint az elmúlt évi Arturo Ui. (Mellesleg itt Haumann Péter alakítása, vagy Silt Ferenc rendezése akár egy külön tanulmányt is megérdemelt volna.) A dolgok miértjét véletlenül ismerem, ám a tények r tények. Most viszont összevetve a tapasztalatokat, meglepő és jólesően izgalmas (elsősorban koncepcióbeli) változásokra figyelhetünk. Az idei év első öt számában több színház-kritikai írással találkozhatni, mint az elmúlt évben együttvéve. Ennyit az arányokról. Igen szerencsés elgondolás (eltérve a korábbi gyakorlattól) egy kritikus szemére-szívére-tollára bízni egy színházi idény elemző krónikáját. Ezt a kötelezettséget, a jubileumi évad előadásainak értékelő bemutatását Futaky Hajna vállalta és teljesíti megnyerő közvetlenséggel, imponáló fel- készültséggel. Elemző módszere változatos, egyéni. Jobbára az írói-rendezői szándéktól kezdi meg egy-egy produkció vizsgálatát. (Nemegyszer in- terjúszerűen, vagy idézve megszólaltatja magát a rendezőt is.) Hogy milyen a végeredmény, hogy a mű és önmaga eszmeiségét az előadás milyen hőfokon és milyen eszközökkel su- gározzá át a rivaldán elemző műgonddal megszerkesztett írásai erről informálnak. Alapkövetelmények —, mondhatja bárki, és nem téved. Igen, de vajon mondhatjuk-e általában is ezt? S ho igen, vajon élvezetes olvasmány, esztétikai öröm-e is egyben kritikáink jobbik fele? Ml AZ, AMI SAJÁTOS, szuggesztiv hatást kelt ezekben az írásokban? Mindenekelőtt maga az írás szuggesztiv ereje. Kevés színházi bírálat képes ennyire belülről vizsgálni a színpadi alkotó folyamat megvalósulását, magáénak érezni és ab ovo közelről vizsgálni eredményeit, fiaskóit. Futaky Hajna produkció-elemzéseket végez. Lényeglátó szemmel, szigorú tárgyilagossággal. S hozzátenném — színházjáró ember számára — a legjobb értelmű közérthetőséggel. Kerüli az idegén szakkifejezéseket - és lám így is szakszerű —, stílusa üde, friss, élvezetes marad és nyelvében is gazdag. Vizsgálódása méreteit nem billenti sem az irodalom, sem a színház javára: közönség-központú. A színpad felől közelít a műhöz és ide tér visz- sza. A szándékot és a produktumot a szövegkönyvvel is végigkíséri. így véletlenül sem dicséri meg a szerzői instrukciót - rendezői ötletként, ahogy erre van példa olykor. Az adaptációkat (pl. A kutyás férfi esetében) az eredeti művel összevetve, érdekes, eleven és hasznos felismerésekre jut. Mindezzel együtt csaknem valameny- nyi előadás elemzésével (talán a Nyomozás bizonyos részleteit kivéve) teljes képet ad a színházi évadról. Annak is, aki egy darabot sem látott; annak is, aki „elbliccelte” egyiket- másikat. Egészében véve ezért és több más tulajdonságáért olvasom szívesen a Pécsi színházi estéket. Taxner Ernő budapesti színházi levele régi hagyomány immár a Jelenkorban. Rendszeres értékelései ablakot nyitnak a legfontosabb pesti színházi törekvésekre, bemutatókra. Újabban: a színházi élet — másutt is gyakran fölpanaszolt és vitatott - belső problémáira is. Hasznosak és érdekesek, olvasmányosak ezek a mind több helyi színnel jelentkező beszámolók. Ami új bennük, már megfogalmazták előttem. A „Jelenkor 1970” Tanulmány, kritika című januári összegezésében a szerző Taxner más írására utalva állapítja meg: „A kritikusi hang hellyel-közzel itt a megszokottnál jobban fölerősödik ..Egyetértek. Azzal, hogy ez jótékony hatású a budapesti színházi levelekben is. A Jelenkor valóban évek óta nagy gonddal törődik az elsősorban mai irodalmunkat felmérő-értékelő-elemző írásokkal. Többségük irodalmi közvéleményt foglalkoztató, szélesebb érdeklődést vonzó írás. Ide sorolom Czímer József munkáját is a Jelenkor utóbbi három számában. írója Beszélgetések a mai színházról alcímű „Házi kis enciklopédiában" szerkeszti csokorba a mai magyar színházművészet néhány fontos és sokak által sokat vitatott kérdését. Ahogyan egy lábjegyzetből, majd a szerkesztőségi állásfoglalásból megtudjuk, a Jelenkor fenntartásokkal közölte Czímer József írását; véleménye több ponton eltér a szerzőétől. Ebből és több utalás révén magából a tanulmányból is kiderül, hogy a vita már a sorozat befejezése előtt megindult. (Mellesleg Czímer is hangsúlyozza egy helyütt: erre szánta írását.) így várhatóan a megkezdett polémia folytatódik, különösen két sarkpontján: a közönség-színház kapcsolat, illetve a művek eszmeisége; másrészt az abszurd dráma szerepe, jelentősége, hangsúlyo szempontjából. Ez — miként maga a vitaindítás is - tovább gyarapítja a Jelenkor mai színházzal, mai színháztudományi kérdésekkel foglalkozó írásait és témaköreit. Bertha Bulcsu érdekes drámai helyzetet teremtő tv-játék szövegkönyve egészíti ki a drámával, színházzal kapcsolatos írásokat a Jelenkor ez évi öt számában. MINDEZ EGYÜTT úgy érzem, tudatos szemléletváltozást jelent a korábbi (arányaival is jóval szerényebb) témakörökkel szemben. S ha ez nemcsak a Pécsi Nemzeti Színház jubileumának szól, ha szellemében is következetes marad, akkor az a tendencia örvendetes fejlődést, közgondolkodást formáló új irányokat kaphat. és ha a pécsi koncertévad értékelésével; a pécsi opera- és balettelőadások rendszeres kritikáival is kiegészülne, úgy gondolom fontos társadalmi igényeket szolgálna és talán nem is újkeletű adósságokat is tőr- leszthetne a Jelenkor - a jövőben. WaNinger Endre II J— // / ráesett, az 1930-as év őszén dr. Lovász Pál, az OTI akkori ügyvezető igazgatója, költő, felvetette egy irodalmi társaság megalakításának gondolatát. Tervének megvalósításához sikerült megnyernie a baranyai születésű, egykori pécsi diákot, akkor már neves írót: Surányi Miklóst, aki örömmel üdvözölte kezdeményezését. „Ott (t. i. Budapesten) - mondotta Surányi - nemcsak politikai, társadalmi és kulturális szerv, nemcsak minden klub és társaskör, nemcsak minden irodalmi és művészeti intézmény, nemcsak minden sajtóorgánum és asztaltársaság, hanem minden egyén külön-kü- lön meg van terhelve az érdekeltségek, lekötelezettségek, kapcsolatok és tekintetek mázsás ballasztjával. A vidék steril és érintetlen a kulturális babonáktól és nem burjánzottak el rajta a tradíció és kultúrálatlan szempontok hínárjai és iszalagjai. Itt egy önként adódó tabula rázával állunk szemben. A televény kitűnő, a táj napsütéses, a levegő tiszta, valósággal rendeltetése, hogy abban az új magyar stílus megszülessék. Ha Pécsett akadnak kultúrlelkek, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek kollektív irodalmi élet kialakítására, ám jöjjön ez az új stílus Pécsről. Kitűnő geográfiai helyzeténél fogva, közel a Dunához és az Alföldhöz, központja lehet az új magyar irodalmi törekvéseknek.” A Társaság alapításának szorgalmazói, a „Dunántúl” c. napilap szerkesztőségében találkoztak, ahol előkészítő bizottságot alakítottak. Ennek tagjai voltak: Fischer Béla, Fitz József, Kocsis László, Koszits Ákos, Linder Ernő, Lovász Pál, Máté Károly, Surányi Miklós, Thienemann Tivadar, Tolnai Vilmos és Várkonyi Nándor. Negyven évvel ezelőtt, 1931. június 10-én így született meg a Janus Pannonius Társaság az akkori Nemzeti Kaszinóban, a mai, átalakítás alatt álló Tiszti Klubban. Az alapszabály szerint: „A Társaság célja: Janus Pannonius Pécs városából és Baranya vármegyéből kiindult humanista törekvéseinek a magyar szépirodalom, esztétiko és szellemi tudományok terén való ápolása" volt. Az alakuló ülésen elnöknek Surányi Miklóst, titkároknak pedig Fitz Józsefet és Várkonyi Nándort választották meg. Az írók közül tiszteletbeli tag lett: Babits Mihály és Bárd Miklós. A választás után Tolnai Vilmos Janus Pannonius pályafutásával foglalkozó tanulmányát olvasta fel, Babits Mihály és Kocsis László pedig verseikből adtak elő. Ezzel a Társaság megnyitotta felolvasó üléseinek sorozatát. „Az ősi vár- megyeháza díszterme a város leglátogatottabb szellemi találkozóhelye lett” - írja visszaemlékezésében Lovász Pál, a Társaság későbbi főtitkára. A felolvasó üléseken a Társaság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a szereplő írók közül ki milyen világnézetet vall, egyhez viszont szigorúan ragaszkodott: a haladás szellemét képviselje. A Társaság 2000 pengős regénypályázatot hirdetett, de díjazásra alkalmas mű nem érkezett be. Ezt a jelentős összeget könyvkiadásra fordították. A Társaság Könyvtára elnevezésű sorozatban több, mint negyedszáz kötet jelent meg: versek, műfordítások, tanulmányok. Köztük olyan jelentős mű, mint Huszti József Janus Pannonius- monográfiája, Weöres Sándor két verseskötete, Csorba Győző, Takáts Gyula, Bárdosi Németh János, Lovász Pál könyvei. Tíz esztendő telt el, amíg megjelent a Társaság folyóirata: a „Sorsunk”. Várkonyi Nándor egyetemi magántanár, író szerkesztésében. A Társaság működése egybeforrt Pécs irodalomtörténetével. Nem véletlen, hogy most emlékezünk meg a 40 éves jubileum alkalmából, amikor a jövő évben a baranyai végek egykori szülöttjének, Janus Pannoniusnak, a „fagyos Ister leghíresebb költő”-jé- nek évfordulóját ünnepeljük. P. i. Két évtized krónikája A Liszt Ferenc Kórus forró sikerekben, felejthetetlen emlékű hangversenyekben gazdag két évtizedének krónikájában lapozunk. Dátumok, világhírű karmesterek neve, a kórusirodalom kimagasló alkotásainak címei bukkannak fel. Valamennyi felsorolására nem vállalkozhat a krónikás, csupán a kórus életére jegjellemzőbb eseményeket ‘idézi. , 1951. Pécsett, oz állami zeneiskolában Antal György vezényletével énekkar alakul. Első hangversenyén többek között Bach: Thönet ihr Pauken című művét szólaltatja meg. 1952. A kórus Pécsett először mutatja be Sosztakovics: Dal az erdőről c. oratóriumának néhány részletét, valamint Szabó Ferenc: Nótaszó c. kantátáját. 1953. A város jelentős kórusává növekedő együttes felveszi a Liszt Ferenc Kórus nevet. Kodály Zoltán születésnapja alkalmából országos visszhangot kiváltó hangversenyen Pécsett először hangzik fel a Psalmus Hungaricus. A művet Melles Károly vezényli, a tenorszólót Rosier Endre énekli. 1954. A Magyar Zene ünnepi Hetén ismét megszólal a Psalmus. Decemberben, Kodály születésnapján a budapesti Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezett kórushangversenyen Antal György vezényletével a Psalmus Hungaricust adja elő, országos visszhangot keltve. Bemutatja még Bárdos: Baranyai vasárnap c. művét. 1955. Megkezdődik Händel oratóriumainak sorozatos bemutatója : A sort a Sámson nyitja meg Antal György vezényletével. Decemberben Mozart Requiemje szerepel a műsoron. 1956. Vaszy Viktor Sugár: Hősi ének c. oratóriumát vezényli. Júniusban a kórus fejlődésének új állomásához érkezik: előadja a zeneirodalom egyik legszebb alkotását: Beethoven IX. szimfóniáját. (Ez a mű is számtalan alkalommal csendül fel az évek során Sir Eugen Goosens, Urpo Pesonen, Rolf Kleinert, Lukács Ervin, Lukács Miklós, Robert Satanowsz- ky vezényletével.) 1957. A Bach-művek repertoárja a 21. kantátával bővül. Decemberben Kodály Zoltán 75. születésnapján a kórus Antal György vezényletével a Psalmus Hungaricus mellett bemutatja a Mester másik hatalmas oratórikus alkotását, a Budavári Te Deumot. 1958. A Liszt Ferenc Kár«» Győrben od hangversenyt. A műsorban «elhangzik Kodály: Budavári Te Deuma, Händel: Békeódája, valamint Beethoven: Karfantáziá-ja. 1959. Bach 207/a. kantátája szerepel a kórus műsorán. Debrecenben újra előadja Händel: Sámson oratóriumát. A másik nagy erőpróba: Verdi Requi- emjének sikeres megszólaltatása Forrai Miklóssal. 1960. Händel nagyszabású oratóriuma, a Jephta hangzik ef a kórus tolmácsolásában. Ugyanebben az évben szólaltatják meg Sugár: Kőműves Kelemenné című alkotását. 1961. A Szabadtéri Színpadon hangzik fel először Orff: Carmina Burana-ja Lehel György vezényletével. Keszthelyen, a Festetich. kastély parkjában Haydn: Évszakok c. oratóriumát éneklik. 1962. Szelényi: Spartacus- ának előadása azt bizonyítja, hogy a kórus a mai magyar mesterek műveinek is avatott propagálója. Antal György vezényli újból a Carmina Bura- na-t 1963. Ojabb modern mű megszólaltatása: ezúttal Honegger: Dávid királya szerepel a kórus műsorán. 1964. A kórus fejlődése olyan állomásához érkezik, hogy vállalkozhat Bach: Máté passiójának előadására. Vezényel: Antal György. 1965. Magyarországon először mutatja be a Liszt Ferenc Kórus Händel világi oratóriumát: Az idő és igazság diada- lá-t. Ferencsik János négy koncerten vezényli a Jephtát Pécsett és Budapesten. 1966. Nagy megtiszteltetés éri a Liszt Kórust: alapító karnagyát, Antal Györgyöt a Lisztdíj I. fokozatával tüntetik ki. Ez az év is több ősbemutatót, illetve magyarországi bemutatót hoz: Szigetvárott, majd Pécsett a kórus mutatja be Farkas Ferenc új alkotását, a Laudatio Szigetiana-t, Ferencsik János vezényletével. A finn Urpo Pesonen pécsi vendégszereplése ad alkalmat Sibelius: A fogoly királyné c. kantátájának bemutatására. Üjabb Händel oratóriumot is hallhat o pécsi közönség: a Judás Makkabeust, továbbá Liszt: Esztergomi miséjét. A Psalmus Hungaricust Lukács Ervin vezényli az Állami Hangversenyzenekarral. 1967. Az esztendő nagy eseménye a Liszt Kórus első külföldi útja Finnországba. Lahti- ban, a helybeli Oratórium Kórussal együtt adják elő Beethoven: IX. szimfóniáját, valamint Finnországban először Kodály: Budavári Te Deumát. A második hangversenyen a Budavári Te Deumon kívül Bach- és Hän- del-művek szerepelnek. — Kodály utolsó nagyszabású, kórusra és orgonára írott művét, a Laudes organit a Liszt Kórus szólaltatja meg először Antal György vezényletével. A Hän- del-oratóriumok sorában ebben az évben a Herkules a válaszúton szerepel. Műsorára veszi a kórus a magyar zeneirodalom óriásának, Bartók Bélának művét is, a Cantata profanát. 1968. Tovább folyik a hatalmas Bach-művek tolmácsolása: A H-moll mise forró sikerű előadását jegyzi fel a krónikás. Szerepel ebben az évben is a Cantata profana, valamint Sző- nyi: Hazug katona c. művének előadása, 1969. Második finnországi útján a lahti hangverseny műsorában Händel: Herkules a válaszúton és Kodály: Missa bre- vis-e szerepel. Mindkét művet a Liszt Kórus szólaltaja meg először Finnországban. Helsinkiben a Helsinki Szimfonikus Zenekarral együtt három magyar művet adnak elő: Kodály Missa brevis-ét, a Psalmus Hungaricust és Bartók Cantata profana-ját. — Baján a h- moil misével szerepel a kórus. Bemutatóként szólaltatja meg Kosa György alkotását, a Cantata humana-t és magyarországi bemutatóként Vivaldi: Beatus vir c. művét a híres Vival- di-kutató, Angelo Ephrikian vezényletével. 1970. Újabb Bach-mű kerül a Liszt Kórus repertoárjára: a János passió. 1971. A kórus fennállásának 20. évfordulója alkalmából adja elő Händel: Messiás oratóriumát. Az előadásokat a kórus karnagya: Antal György vezényli. ddig tart a krónika . . . Minden bizonnyal újabb sikerek, külföldi és hazai hangversenyek kerülnek majd az elkövetkező évek krónikalapjaira ... N. T. Évforduló ' Janus Pannonius Társaság
