Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

DUNANTOLI NAPLÓ 1971. május 16. Per dönti et, ki a hibás Miért drága a szövetkezeti lakás fenntartása ? Országos visszhangot keltett az a szokatlan per, amely im­már egy esztendeje folyik a Központi Gazdasági Döntőbi­zottság előtt. A Pécs—Üjmecsek- eljai 2. számú Lakásszövetke­zet igazgatósága a tagság megbízásából szavatossági és kártérítési igényt igyekszik ér­vényesíteni. Érveik igen súlyo­sak és elgondolkoztatok. Az Endresz György úti tízemeletes toronyházakról van szó, ahova 1968-ban költöztek be a tulaj­donosok. A lakások vételára előnyös, a fizetési feltételek kedvezőek, fenntartásuk azon­ban jóval költségesebb, mint a más típusú házakban lévő la­kásoké. A szövetkezet perbe hívta ezért a toronyházak ter­vezőjét, a kivitelező Baranya megyei AHami Építőipari Vál­lalatot, valamint több alvál­lalkozót. Szeretnék elérni, hogy a legkirívóbb hibákat az ille­tékesek mielőbb javíttassák ki és a vételárat méltányosságból utólag hivatalosan csökkent­sék. Érvek, ellenérvek — Miért drága a szövetke­zeti lakás fenntartása? Dr. Radó Imre, a lakásszö­vetkezet elnöke, aki egyben a felperes jogi képviselője is, tá­jékoztatójában három fő prob­lémát említett, amelyek meg­oldását reméli a késlekedő ha­tározat megszületésétől. — Támadjuk a zárt lépcsőházi rendszert, a természetes meg­világítás hiányát. Kénytelenek vagyunk éjjel-nappal égetni a lépcsőházi villanyt, s bár a szintenként betervezett hat da­rab százas égő helyett csak két 25-ös körte világít, az áram­díj így is havi 1500-2000 forint házanként. A költség tehát rendkívül magas, ugyanakkor a lépcsőház mégis sötét. — Mivel érvel a tervező? — Irányelvekre hivatkozik, amelyek nem tiltják a zárt lépcsőház tervezését. Vélemé­nyünk szerint semmilyen „in­tern" tervezői rendelkezés nem állhat ellentétben a jogsza­bállyal, amely kimondja, hogy a terveknek a gazdaságos üze­meltetést kell megalapozni. — A másik probléma: nem megfelelő szövetkezetünk házai­ban az egycsöves fűtési rend­szer alkalmazott formája. Van­nak forró, illetve didergő laká­sok. A felsőbb szinteken néhol gőzfürdőnek is beillő magas a hőmérséklet, az alsóbb eme­leti, valamint a földszinti la­kásokban ugyanakkor a 18- 20 fokot sem éri el. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kivitelező nem tartotta be a tervben lévő előírásokat, sok a minőségi ki­fogás. A toronyházak tudva­levőleg belső kürtőhatásnak ki­tett épületek, olyanok, mint egy gyárkémény. Erős a belső lég­áramlás, a huzat, amely a rossz nyílászáró szerkezetek miatt csökkenti a fűtés haté­konyságát. Ezt, csak a külföl­dön már előírt és alkalmazott új szerkezetű nyílászárókkal, az ablakok, ajtók tömítésével le­hetne kiküszöbölni. Sorolhat­nánk a hibákat: a mellékhelyi­ségek levegőcseréje nincs meg­oldva. a szellőztető ventilláto­rok csak a felsőbb szinteken éreztetik szívóhatásukat. A ki­vitelezési problémák sajnos nemcsak a tízemeletesekre, a Magyar Lajos utcai négyeme­letes házakra is vonatkoznak. Szerepel a perben egy új liftre vonatkozó tétel is, amely mindössze néhány hónapig működött, s meghibásodását vagy rejtett anyaghiba, vagy szakszerűtlen beszerelés, illet­ve karbantartás okozta. A ja­vítási költséget nem vállalhat­ják s lakók, hiszen a gyakran hibásodó liftek amúgy is ez­rekbe kerülnek. Az említettek miatt sok a kiadás, sőt újab­bakkal is számolni kell. Már megint 20 forint Viharos volt a lakásszövet­kezet legutóbbi közgyűlése, ahol háromszáz család ezer tagját érintő kérdésekről esett szó. A tíz emeletesekben lakók elsorolták, hogy különböző cí­meken milyen összegeket kell havonta kifizetniük. A lakás vételárának havi átlagos tör­lesztése 307 forint, ehhez jön még a 41 forint felújítási hoz­zájárulás, valamint a 100 forint havi üzemelési költség. Az utóbbi tartalmazza a hideg­víz órát, a szemétszállítás dí­ját és olyan közös költségeket, mint a fűtési berendezések kar­bantartása, a lépcsőházi áram- fogyasztás, a házfelügyelő bére, stb. A heves vitát az váltotta ki, hogy az igazgatóság a 100 forintos üzemelési költség 20 forintos emelésére tett javas­latot. Mire kell már megint a pénz! — békétlenkedtek a ta­gok. A beszámolóból megtud­hatták, hogy az emelést újabb szolgáltatások indokolják. A korábban vásárolt kuka-szemét­gyűjtő edényeket nem használ­hatják, szeméttároló kontínere- ket kellett beszerezni. Mivel megvételük sokba kerülne, úgy bérli a kontínereket a szövet­kezet. A bérleti díj egy családra eső része 7 forint minden hó­napban. Az előírás szerint na­ponként kell karbantarttatni, a hidroforokat, nyomásfokozókat, amely újabb 6 forint kiadást jelent családonként. Három fo­rint a közösen fizetett lakáso­kon belüli vízvezeték karban­tartási díja. Számítva, hogy a lakásszövetkezet irodát nyit az ügyes-bajos dolgok intézésére, s ez sem valósítható meg bizo­nyos költség nélkül, máris ösz- szegyűlt a lakásonként és csa­ládonként kért 20 forint A tapasztalati adatok szerint más lakásszövtkezetekben is hasonló a helyzet. Azért magas az üzemeltetési költség, mert tartalékolni kell olyan jelentő­sebb összegeket kitevő költsé­gekre, mint a liftek javítása, központi gázboylerek vízkőte- lenítése, stb. A felújítási alap­ból erre nem költhetnek, azt az OTP kezeli és csak az épületek állagromlásakor engedi fel­használni. Gyanakvás és bizakodás Azon túl, hogy 2. számú la­kásszövetkezet tagjai hátrányos helyzetben vannak az említet­tek miatt, egyesek hanyagsága, felelőtlensége is terheket ró a közösségre. Akadnak házak, ahol több ezer forintra tehető az évi megtakarítás, másutt két év alatt 26 ezer forint rá­fizetéssel zártak. A deficit okai között a rongálások miatti Ja­vítási költség, vigyázatlanság miatti meghibásodás, csöpögő csapok, beázások, s a közös helyiségekben égve hagyott lámpák is szép számmal talál­hatók. Túlfűtött indulatok, sérelmek hangoztatása, gyanakvás és bizakodás egyaránt tapasztal­ható a lakásszövetkezet tag­jai között. Nem tudni, hogy mi­kor és milyen formában orvo­solják majd a panaszokat, de a per — legalábbis az újonnan alakuló lakásszövetkezeteknek — mór eddig is hozott eredmé­nyeket. Ilyen megoldású tíz­emeleteseket, mint az Endresz György úti, nem építenek töb­bé szövetkezeti lakások céljára. Weszt! Márta Úttörő nagykórusok találkozója A Baranya megyei Öttörő­elnökség és a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya rende­zésében ma kerül sor Mohá­cson a pécs—baranyai úttörő nagykórusok IV. megyei talál­kozójára. A rendezvényen a mohácsi Széchenyi téri, dunaszekcsői, rózsafai, mágocsi. Komló Ken­derföldi Ált Iskola kórusa, a pécsi Jókai utcai, a Bánki Do- nát úti, az Alkotmány úti isko­la énekkara, a mohácsi, sikló­si és szigetvári ének-zenei ta­gozatos ált. iskola kórusa vesznek részt A mintegy ezer énekest fél 10 órakor a Széchenyi téren Fischer János, Mohács város Tanács elnökhelyettese kö­szönti. Ezután Bartók Béla mohácsi szobrához vonulnak az énekkarok és megkoszorúz­zák azt. A kórusok hangverse­nye o Kossuth filmszínházban lesz. Délután kórusvezetői ta­nácskozást tartanak. Megnyílt a „csillagmozi“ Gurul a zöldborsó — ki tudja, hol ^11 meg... A primőr aranyat ér A mázsa az udvar közepén áll, körülötte zsákok, emberek. Az arcokon komolyság, szem­öldökök összevonva. Remény- teljes aggódás a levegőben. A hátsó udvar kerítésénél hatal­mas pulyka lődörög és gurgu- lózik megállás nélkül. Mögötte húzódnak a földek, a napfény elönt mindent, a földeken dol­gozó színesszoknyós cigányasz- szonyokat, káromkodó tulajdo­nost. a pulykát, az udvart, a kereskedőt, embereket, zsáko­kat. Szedik a borsót Móriagyű- dön. Több pénz Az okos ember tudja, hogy Pesten többet kap a borsóért. Az okos és tehetős ember fel is viszi. Az első kocsi zöldbor­só a Bosnyák téren: aranyat ér. Igazi primőr. A fuvar drága, az első napon kevés a borsó, töb­ben állnak össze. Szedik a primőrborsót a Tenkes-hegy lábainál. Hazaérkeztek Eszékről a kiállítók Nem kellett visszaszállítani az eszéki munkásotthonban ren­dezett magyar ipari kiállítás anyagát, a bemutatott árucik­kek nagy részét megvették a jugoszlávok, elsősorban az eszé­ki szupermarket és NA MA áru­ház. Azokdt az árukat, amelyek nem találtak gazdára, a MAS- PED tegnap visszaszállította Pécsre és Budapestre. Eszéken maradt a Baianya megyei Háziipari Szövetkezet kiállítási anyaga, a paksi és a szigetvári konzervgyár kollek­ciója, az UNIVERZUM által ki­állított divattáskák. Az áruhá­zak ezekkel a mintakollekciók­kal piacfelmérést végeznek, s ezt követően tesznek megren­deléseket. Mintaként Eszéken maradtak a Pécsi Porcelángyár épületburkoló elemei. A jugosz­lávok részéről elhangzott egy olyan kívánság, hogy a Porce­lángyár önálló kiállítással mu­tatkozzék be Eszéken. A Pécsi Idegenforgalmi Hiva­tal vásárirodája a közeli na­pokban készíti el értékelését, összegezik az eszéki magyar hét tapasztalatait, számbave- szik az üzleti sikert és javasla­tokat tesznek a kapcsolatok to­vábbi bővítésére. Jóismerősömet keresem, az­tán rálelek. Lót, fut, sündörög, intézkedik, kiabál, sír, nevet Nem is vesz észre, pedig ott állok mellette. Most hozták a borsóját, azt pakolják, majd jön a teherautó, lehet felrakni, hatkor indulás Pestre ... Nem lát ő már senkit, sem­mit csak a végeredményt Az egyenlet így fest: borsó plusz Budapest egyenlő pénz. Az okos ember azt is tudja, hogy a borsó még nem jó, ke­vés a szem. — Vétek ezt még leszedni. Egy hét kellene még neki. Jó­val többet jelentene súlyban. Kétszeresét háromszorosát A másik: Gyűdön van az ország­ban először. Ha mi nem vi­szünk, máshonnan úgysem tud­nak megelőzni. Minek sietnek? A nyerészkedés, a zsugoriság... Leszaggatják az üres hüvelyt és pássz, mehet a felvásárlóba. Mindig akad egy-két bolond, aki elkezdi, aztán akkor neki­esnek a földeknek mindenütt Okos ember volt, oki elmond­ta mindezt, el is hittem neki. Az elsők között szedett az első nagy kvantummal utazott a borsójával Pestre ... Attól függetlenül, igazat mondott Mindenki elégedett Kihirdették a felvásárlási árat: huszonnégy forint De aznap nem vettek át, csak Sik­lóson. Másnap kilójáért tizen­hetet fizettek Gyűdön ... A fel­vásárlók vonogatták a vállukot. És a hír — érdekes — nem terjed. Volt gazda, akinek én mondtam el o tizenhét forintos árat a földjén. Repült a mici­sapka, jól meg is taposta és közben ordított: — Rablás! Százhúsz a nap­szám, meg a bor, ebéd, a fu­var, a vetőmag... Száradt vol­na meg a kezem, amikor elve­tettem a borsót! Rohadt volna meg a földben a fagykor, nem fizetnék rál Nem vetek jövőre egyetlen szemet se, az Isten engem úgy segéljenl Minden évben elmondják. Vannak ólálkodók. Pesti, szombathelyi maszek zöldsége­sek. Eljönnek furgonnal és egy­két forinttal többet adnak, mint a MÉK. Akkor mindenki elégedett. A büszke polgárt irigyli a többi. Mondogatják: hallotta? A Gyu- lóék huszonháromba adták... Bólogatva mindenki magá­ban számolgat. 'Éjjel egy óra, Kamaraerdő. Budapest húszforintos zöldbor­sóról álmodik. Kilenc mázsa kanyarog belőle az „Osztya- penko" felé, aztán Hegyalja út, Rákóczi út, Thököly út... És a „Bo:nyák". Begurulunk a salátahegyek, káposztagulák, hortyogva alvó parasztok közé. Ne< 1edmillió csomag retek. Ka­ralábéval égigrakott pótkocsis teherautó. Az aszfalton minden megterem, kapálni sem kell. Kétoldalt állnak a kocsik, a „mustra” kitéve. Árcédula nincs, csak mondják, úgyis alakul az. Középütt ide-oda őgyelgő em­berek — százszámrá. Potrohos, keszeg, ősz, fiatal, férfi, nő, fess és csámpás .,. Zsebrevá- gott kézzel ődöngenek. A zse­bekben tízezer forintok lapul­nak. A kereskedők — Hogy a borsótok, gyere­kek? Villan a zseblámpa, a kocsit húszán körülállják. Tisztes ősz úr a tárgyaló, mustrálja a ki­tett zsákot. Szája sarkában szi­var ég. — Huszonkettő — mondom. — Tizennyolcban viszem az egészet. — Urasógod összetéveszt bennünket a Róbert bácsival. — Akkor adja el a Televízió­nak ... Az udvarias diskurzus után elszélednek, újabb húsz jön. Egyik bizalmasan odaszól: — Arany barátom, rátok fog rohadni a cucc. Reggelre örül­tök, ha tizenhatért valaki elvi- szL Ócsárolják, simfelik az árut mindenütt. Aztán háromkor jön valaki, feliratkozik négy zsákra — huszonkettőért. Százas elő­leg, négy óránál hamarabb úgysem lehet mérni, majd jön. Kérdezem a nevét, bediktálja: bajuszos. Tényleg az. Még el se megy, már harmincon lobogtatják a százasokat: írom o neveket: Csöpike a Teleki térről, Jocó, Bőrkabátos, Anti, Tamás ... Hat perc alatt elkelt a borsó. Négy órakor csöngetnek. Mintha rajtpisztolyt sütöttek volna el: megindulnak a hor­dárok. Rogyásig rakott kocsik, teher- és magánautók . .. Bá­beli hangzavar. Indul a szajré a fogyasztóhoz. ötven vagon A piaci felügyelőségen meg­tudtam, hogy átlagosan ötven vagon áru érkezik naponta a Bosnyák térre, sokszor több, mint Nagyvásártelepre. Ez hu­szonötezer forint helypénzt je­lent Tíz óráig kiürül minden. Ak­kor jönnek a gépek, locsolnak, sepernek, fertőtlenítenek. Tizen­egyre kész — este kezdődhet elölről minden. Indulás előtt egy kukkantás a kispiac standjaira. A zöldborsó harminc, harminckettő, harminc­hat . . . Megbámulom az ellen­őrző mérleget, jó ötlet, bizto­san nem új, tűnődöm: Pécsett miért nincs? Gyors számtanára: o pesti piac jóval drágább, mint a mienk. Az autó indul. Thököly úl, Hegyalja, Osztyapenko, Kama­raerdő . . , Mindenki szótian, fáradt. Meleg van, délután lesz, mire hazaérünk. K. P. Nem tudom, hogy a munka­pszichológusok mit szólnának hozzá, de szerintem teljese« megnyugtató munkahelyet te­remtettek péntek délután Isten- kúton a mozigépésznek. Kifűré­szelték, átalakítgatták a hely­béli vendéglő raktárát, így a filmművészet ezen az ablakon keresztül vetítődik majd ki a nagy szabadtéri szélesvászonra, a gépész pedig, aki a vetítőt kezeli, szép zöld műanyag bar- rikád mellől irányít, s a mű- anyagbarrikád sőrősládót je­lent, benne sör is meg pivó Is - horvátul ugyanaz —, oldalt ürmösök, szép totyakos üvegek­ben, szóval hangulatos kis mun­kahely ez a gépház. Arról van szó, hogy a Bara­nya megyei Moziüzemi Vállalat meg a Turistaházakat Kezelő Vállalat pénteken este megnyi­totta a megye első „csillagmo- ziját". A tető a csillagos nyári ég lesz, vetítővászon a lombos fák alatt, széksor egy sem, csak asztalok, négy ülőhellyel, össze­sen másfélszáz vendégnek, meg italok, ételek, pincérek és na­gyon kellemes, nagyon könnyű filmek - egyszóval nagyon nyá­ri mozi. Igaz, a pincérektől gi­gantikus önfegyelmet kíván majd éz oz özlet, mert ugye, ha a művésznő éppen kezdi lehúz­ni azt a kis blúzát e nyári me­legben, odafönt a filmvásznon, s ettől néhány néző szája he­lyett a szivarzsebébe kanalazza a halászlét - hát az még nem nagy baj. De ha a pincér bal­ra indul egy tizenhat kriglis tálcával és tekintetét csak egy pillantásra is jobbra veti a mű­vésznőre ..., szóval ehhez ön­fegyelem kell. * De tréfán kívül, nagyon kel­lemesnek ígérkezik ez az új mo- zivendégló, olyan sötét sosem lesz, hogy enni-inni ne lásson a vendég, s olyan világos sem, hogy o filmet ne figyelhessé zavartalanul. Ha e kettős öröm helyett valaki illetlen módon egy harmadikat választ és nője szemét kutatja, hát az‘itt is messzemenően magánügy ma­rad. Vendégre sokra számíta­nak, főleg az autósokra, kár, hogy az út kissé keskeny az ís- tenkúti kisvendéglő táján, s hosszú sorban parkolnak majd a Trabantok, a Zastavák, és más „szekerek". De van egy új nyári szabadtéri mozi Pécsett, kellemes környezetben, egysé­ges 4 és fél forintos helyárak­kal és olyan filmekkel, mint a Csendőr nősül, a Kalózkapitány, az Idegen a cowboyok között, a Hallgatag ember és - ez volt a tegnapi premier - a Vigyá­zat, hekus! Tehát jó könnyű fil­meket, jó étvágyat és jó nyarat kívánunk. F. D, i i

Next

/
Thumbnails
Contents