Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-10 / 85. szám

1971. áprilisi«.

DUNÁNTÚL' NAPLÓ

1

Tudósok a jövőről

Két Nobel-díjas

Szentgyörgyi Albert és Medawar, a két Nobel-díjas orvosprofesszor nyugodtabb, inkább a jelenben elmélyedő, a jövőt „gondterhelt számvetés” felelősségteljes komlyságával néző bölcs szavai, azoiké a tudósoké, akik maguk művelik a tudományt, . munkájuknak egy részét, élettapasztalatukkal átszőtt darabját adják. Fejezeteik talán csendesebbek, kevésbé színesek, meghök- kentőek az első pillanatra, de valahogy helyére teszik a kérdést, hogy vállaljuk emberi mivoltunkat a mában élve, de a holnapra is gondolva, nem jobban félve a holnaputántól, mint a holnaptól. Reális tényéktől el nem szakadó szavak, amelyek azonban szintén óriási perspektívát bontanak ki.

Medawar a biológiai Nobel-díjas tudós az ember jövőjéről tartott hat rádió előadást adja könyvében angolos precizitással, lelkiismeretességgel, kimért pontossággal tájékoztat. Képei nem döbbentetlek meg, csak mélyen elgondolkoztatnak. Az ember eljutott valahonnan oda. ahol ma mi vagyunk, a kérdés: mi várható tovább, milyen ember fogja átlépni a jövő század küszöbét. A „sci-fi”-k jobbára a jövő emberének öltözetét, hajviseletét adják igazi arcával, hangjával, gondolataival többnyire adósak maradnak.

Medawar is a testet akarja mutatni, hogy mi a következő lépés. Mint a nagy tudósok, valóban szerény, nem száguld évszázadokat csupán néhány lépésre utal, a holnapra és a kimondatlanul — a majd akkor élő tudós társára bízva a következő lépés megfejtését. Nyugodt, higgadt szavak, — mégis ha Taylor „16 éven felüli”, Medawar csak „felnőtteknek való”, serdülők, fiatalok nagy része valószínűleg az első fejezetek után letenné. Sok megállapítása nem több egyetlen számadatnál, de logikus gondolkozása, megfontolt következtetései, időtálló, szilárd tábláknak látszanak talán még holnaputánra is. Gondterhelt figyelmeztetése, hogy a természet tud mindent legjobban és ki vagyunk téve tetszésének és csak saját veszélyünk árán élhetünk vele vissza — visszhangot talál napjainkban mindinkább világméretű szennyeződésekben, a környezetünk, a levegő, a víz fokozódó denatu- rálásában. A demográfiai robbanásról írt egyetlen megdöbbentő mondatát Taylor színes rémképpé feszíti szét. Az emberi nem mesterséges denegerálódásának nyugtalanító árnyékában a párválasztás „hagyományos módja” könnyelmű lepketáncnak tűnik. Könyvét Hemingway gondolatához hasonlóan fejezi be: „A harang, amely az emberiségnek szól a mi saját nyakunkon lóg, ebben hasonlóak vagyunk a' borjakhoz, és mi vagyunk a hibásak, ha ez a harang nem harmonikusan, vidáman csilingel.”

Szentgyörgyi Albert az „Egy biológus gondola- tai”-t a laikusokhoz írja. Visszatér a táblához, kísérletekhez, elmélyült, nagyon- is józan, töprengő gondolatokhoz. A lelkesedés itt nem lobogás, hanem kandallótűz. Kísértetiesen hasonlítanak a Nobel-díjasok, amint megközelítik a témát, amelyre életüket teszik fel! A célt látják, — az utat alig — de vállalják: „Kutatásaimat a szövettannal kezdtem. Miután az az információ, amelyet a celluláris morfológia nyújtott számomra nem elégített ki, az élettan felé fordo

M

ni ka

dúltam... Az élettant túl bonyolultnak találtam...” — így leírja hogy jutott a gyógyszertanon, bakteriológián, molekuláris kémián, fizikokémián át az izom vizsgálatához és 20 évi munka után jön rá, hogy az izomfiziológia megértéséhez az

elektronok szintjéhez kell

leereszkedni a hullámmechanika problémája a

kvantummechanikáig vezette és az a véleménye kristályosodott ki, hogy a problémát csak olyan tudós fejtheti meg, aki egyformán ért a biológiához és a kvantummechanikához. Milyen megdöbbentő hasonlóság, ha a DNS-kutató szintén Nobel-díjas Watson tudományos útjára gondolunk, aki sziritén belekóstolt a kémiába, de „nehéznek találta”, vagy Medawar aki szerint: „a korszerű humán biológusnak egy személyben demographusnak, genetikusnak, anthropológusnak, pszichológusnak és szociológusnak kell lenni.”

Minden fejezetben látjuk, hogy munkája egy-egy téglát helyez a tudomány épületéhez. Leölt állatok heka- tombájából csak milligram- nyi anyagot nyer, mellékvesék mázsáiból, néhány cseppnyi hormont. A természet a

Feleslegessé vált új és használt

villanymotorjait

maSa§ áron

V Jg MEGVÁSÁROLJA ^ A MŰSZAKI AN VAGES GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT

Budapest, V., Bajesy-Zsilinszky u. 44.

Telefon: 311-120.

Telex: 0-3576.

magyar szegedi piros paprikát a legcsodálatosabb as- corbinsav raktárral látta el, és megszületett a „Nobel Preiss für Paprika” — ahogy akkor egy irigy cikk kommentálta, — egyik magyar Nobel-díj. Aktív professzor korában, mikor a Szegedi Egyetemen oktatott már tisztán látta, hogy a mind jobban felhalmozódó információs rengetegben nem az adatok betanulása a lényeg, hanem tudni kell mit hol kell keresni a könyvekben.

Nobel-díj. világhír, amerikai kutatóintézetek szinte korlátlan lehetőségei — mégis egy szerény mondatban vállalja: „— nem tudom megmondani mi az élet.” Ezzel nem kudarcot vall be, csak belátja egy ember életének és tudásának véges mivoltát. A nagy tudós, aki annyi fontos téglát tett a tudomány épületére körülnéz és látja a laboratórium falán túl a világ problémáit és most már messzehangzó szavát emeli fel: „őrült ma- jom”-nak nevezi az atommal, a „biológiai pokolgéppel” játszó embert, aki a tüzet az „égből kapta”, — de a kereket maga találta fel, kutatja az életet izomrostokban. molekulákban, tenger mélyén, vagy a Hold kihűlt felszínén.

Mégis reméli, hogy az emberiség felismeri, hogy: ,,A tudomány korlátlan, új terjeszkedés számára nyitotta meg az utat és amennyiben valamennyien egymásba tudjuk fonni kezeinket és értelmünket, olyan jövőt tárhatunk fel, amelynek nagy- szerűségét, magasztosságát és szépségét ma a legmerészebb képzelet sem képes elénk idézni”.

Fizikusok, biológusok, orvosok, tudósok gondolatai a jövőről talán csak rövid szakaszt világítanak még éles reflektorral, vagy kósza lidérc-lánggal, azon az úton, amelyet vállalnunk kell, és amelyen a boldogságot a küzdelem jelenti, mint Shakespeare mondja: „— cél az út maga”.

Konkoly Thegc Aladár

Üj felfedezés!

A rákbetegség kulcsa: a sejtek elektrokémiája

Minden jel szerint a sejt- ! hártya villamos tevékenysé- ! ge az a központi mechaniz- j mus, amely a sejtek osztó- ! dúsát irányítja, vezérli a , szervezetben — erre a ge- j netika, s különösen a rákku- j tatás szempontjából döntő j fontosságú megállapításra ju- ! tolt legújabban Clarence D. j Cone amerikai biológus, a I NASA Langley-kutatóköz- i pontjában működő moleku- | láris biológiai intézet igazgatója. Cone felfedezése tulajdonképpen az űrkutatás „mellékterméke”. Eredetileg arra szeretett volna pontos felvilágosítást kapni vizsgálataival, milyen módon állítják vagy zavarják meg a sejtek osztódását a világűr sugárzásai.

Kutatásaival kimutatta, hogy a sejthártyájukon nagy negatív töltéssel rendelkező sejtek ritkán vagy egyáltalán nem osztódnak, a legnagyobb osztódási ütem viszont a kis negatív pontenciálú sejteken tapasztalható. Ebből a megfigyelésből arra a következtetésre jutott: végső soron a sejtszintű ionkoncentrációtól függ, hogy a sejt osztódik-e vagy sem. Később átfogó kísérletsorozattal is sikerült bizonyítania, hogy a sejthártyán kialakult ionkoncentrációnak döntő szerepe van az osztódásban.

Cone elmélete az első, amely a rák két patológiai jellegzetessége (a burjánzó sejtosztódás és a sejtek csökkent egymáshoz „tapadása”, aminek következtében áttételek keletkeznek és a betegség az egész testre kiterjedhet) közötti összefüggéseket egyértelműen megmagyarázza. Vizsgálatai segíthetnek annak megértésében is, hogyan működik a sejtekben a visszacsatolás. Ez a jelenség a normalizálás és megújulási folyamatokban, továbbá az azonos sejtek „szövetségének” megtartásában léphet akcióba.

A molekuláris biológia kutatói már hosszabb ideje gyanítják, hogy sejtfelszíni molekuláknak az anyagcse'

■

|

w

* *•** fn 'Hl

, K

0

vA !

$

■M

. flpl

*

L

i

,1 *M

> Wm

Sv:

lt^

. iKSI

I,EFOGYOTT SZEGÉNY: James Chasse 30 éves amerikai fiatalember annyira büszke alakjára, hogy alapítandó cége reklámja akar lenni. Chasse ugyanis fogyókúrázott és azt mutatja, hogy fogyasztása előtt mekkora nadrágszíj kellett, hogy körül érje derekát. A fogyás előtt Chasse 342 kg volt, és d erek bősége elérte a ”60 centimétert, míg most a fogyás után. súlva „csupán” £51 l g, és derékbősége „alig” 150 centimeter. Chasse fogyasztó szalonokat akar nyitni New Jersey déli városaiban,

refolyamatok révén kiváltott és stabilizált változásai döntő jelentőségűek lehetnek a rosszindulatú sejtek keletkezésében. Ezek a változások csökkenthetik a felületi ad- héziót, ami azután a hibás anyagcserefolyamatot. — amely ennek kialakulását előidézte — stabilizálja. Ezért összpontosítják a tudományos kutatók figyelmüket az utóbbi időkben elsősorban a sejt felszínére és azokra az anyagcserefolyamatokra, amelyek összefüggnek a felszíni molekulák kialakulásával és összekapcsolódásával.

Cone most azt javasolja: kezdjenek széles körű kísérleteket olyan egyszerű felépítésű ráckvírusokkal. amelyekben csak négy vagy öt gén van, s ezekkel a kísérletekkel próbálják leleplezni azt a gént, amely a felületi rendellenességekért felelős, esetleg próbálják meg tisztázni az általa okozott elváltozásokat is az anyagcsere folyamataiban. A sejthártya felszíni molekuláinak meghatározó szerepe van abban, hogy valamely vírus képes-e behatolni a sejtbe. A kutatások fényt deríthetnek arra a ma még megmagyarázhatatlan és részleteiben ismeretlen folyamatra, hogy a sejtbe behatoló rákvírus megváltoztatja a sejt tulajdonságait, de maga eltűnik és a daganatban már nem található meg. A sejt- hártya, rákkal összefüggő felületi rendellenességeinek pontos felderítése különféle rákformák kialakulására szolgálhat magyarázattal. A kísérletek következő szakaszában pedig megpróbálhatják majd gyógyszerekkel befolyásolni a sejthártya anyagcseréjét a rosszindulatú elváltozások kivédésére.

Miért haltak ki a Föld nagytestű állatai?

Földünk múltjának egyik legtitokzatosabb jelensége, hogy mintegy ötvenmillió évvel ezelőtt a geológiai középkor és újkor fordulóján, a kréta és a tercier között radikálisan, eddig ismeretlen okok miatt kipusztultak a nagytermetű állatok. Akkoriban a dinoszauruszoknak többszáz fajtája élt a Földön, a korszakváltás után azonban minden átmenet nélkül eltűntek a Föld színéről.

Mi történt velük? — Egyik feltételezés volt, hogy egy gigantikus természeti katasztrófa pusztította el a kor élővilágát. Ez a jólismert Cuvie-féle kataklizma elmélet. Közben egyre világosabb lett, hogy ez a hipotézis nem igazolható, mert égy ilyen katasztrófa esetén az egész állat- és növényvilágnak meg kellett volna tizedelődnie, márpedig néhány jelentéktelenebb és kisebbszámú fajoktól eltekintve seholsem találni ilyen nagyarányú kataklizma nyomait.

A múlt század második felében kezdték a paleontológusok komolyabban firtatni ezt a rejtélyt. De csak tíz évvel ezelőtt bukkantak rá Provence-ban arra a helyre, ahol kilenc különböző nagyságú dinoszaurusz-fajta tojásainak maradványai hevertek. A tojások szemlélésekor feltűnt, hogy a tojáshéjtöredékek nagyrésze igen vastag, nyilvánvalónak tűnt, hogy többrétegű. A kutatásokat vezető professzor mikroszkópos vizsgálatokkal kimutatta, hogy a feltűnően vastag tojáshéj többrétegű mész-rárakodással, oppozíció- val képződött. A leletek között akadt olyan is, amelynek hétszeres kálcium-rétege volt. Megjegyzem, hogy ilyen többértegű vastag tojáshéjat napjainkban is találhat a baromfitenyésztő.

Mit jelenthetett a többrétegű tojáshéj képzése a dinoszaurusz nőstényre, annak szervezetében okozott-e rendellenességet? — Az állat számára nyilvánvalóan nagymérvű kálciumveszteséggel járt, ami nemcsak a vérplazma kálciumszintjének csökkenésében mutatkozott meg, hanem a csont és a fogak atrófiájában, sorvadásában. és a D-vitamtermelés fokozódásában. Tehát a nagyfokú, mondhatni kóros tojáshéj képzés a szervezet mészsó anyagcsere-zavarát idézte elő. De a tojásokba zárt embriókra nézve még ennél is súlyosabb következményekkel járt a héjvastagodás — a többszörösen vastagodott mészhéj eldugaszolta a héj pórusait, így az embrió fejlődéséhez szükséges légzés lehetetlenné vált, ha mégis eljutott az embrió a kikelésig, akkor az csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudott kiszabadulni a kórosan vastagodott héjú tojásból.

Ezzel a tojáshéj-vastagodással már kellően tudják magyarázni a dinoszauruszok megtizedelődését.

De mi okozhatta, hogy az állat kórosan vastagodott héjú tojásokat rakjon? Mai ismereteink alapján azt tarthatnánk legvalószínűbbnek, amit az állatorvosok tartanak a megvastagodott héjú tojásokat tojó tyúkokról —. hogy tudniillik bizonyos stresszhelyzetek érik a tyúkokat, aminek következtében a madár agyalapi mirigye, a hipofízis kóros hormontermelése áll elő — ez okozhatja az aberrációt. Megemlítem, hogy néhány évvel ezelőtt városunkban járt Sellye János is stressz-hatásokkal magyarázott bizonyos kálcium-anyag- csere-zavarokat állatoknál

T I.

Hogyan viselkedik a fej hidegben?

Egy régi egészségügyi szabályzat tartja: „Tarsd a lábad melegen, a fejed meg hidegen.” A régi szabály most korszerű kísérletek útján is igazolást nyert. Igaz, hogy a kísérletet nem emberekkel, hanem tehenekkel folytatták. A dolognak az a lényege, hogy melegben a tehénistállókat fokozottabban kell szellőztetni. A friss, hideg levegő beáramlása jelentősen növeli a tehenek tejhozamát. Ám ha minden helyiségben mesterséges klímát akarnának létrehozni, ez nagyon sokba kerülne. Ezért

egy szovjet egyetem klímalaboratóriumában ellenőrizték. milyen befolyással van a tehénre, ha csak a fejét és a nyakát hűtik le. Amikor az állat hűvösre vágyott, maga dugta be a fejét abba a kamrába, amch'on 15 fokra lehűtött levegőt fúvattak keresztül. Magában a tehénistállóban ez alatt 30 fokos meleg volt. Azok a tehenek, amelyeknek módjukban állt, hogy időnként lehűtsék a fejüket 20 százalékkal több tejet adtak, mint azok, amelyeknek — ellenőrzés céljából — nem biztosították ezt a lehetőséget.

\

1

i