Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
1971. április ZZ. DUNÁNTÚLT NAPLÓ Baranya megye 2000-ben Csökken Pécs túlsúlya — Növekszik a többi város szerepe Erőteljes iparosítás az alsó Duna-szakaszon Milyen is lesz Baranya megye 1985-ben, illetve 2000- ben? Evvel a témával foglalkozik a budapesti Város- építési Tudományos és Tervező Intézet egy vaskos tanulmánya, mely a múlt évben készült el. Előre bocsátr juk, hogy nem tervről, hanem csak fejlesztési koncepciókról van szó, az alább leírtak tehát még nem tekinthetők elhatározásnak, hanem csak olyan gondolatoknak, amelyeket figyelembe vesznek majd, amikor elkészítik a megye távlati fejlesztési tervét. Az országos modell — kicsiben Nézzük az országot! Lakossága 10,3 millió, ebből 2 millió a fővárosban él. Minden 5. ember budapesti, az ország többi városának lakossága együttesen nem tesz ki 2 milliót. A hazai ipar mintegy 45 százaléka, szellemi kapacitásának kb. 90 százaléka a fővárosban összpontosul. Most lássuk Baranyát! A megye lakossága az 1970-es népszámlálás adatai szerint 426 ezer. Ebből 146 ezer Pécsett lakik. A megye másik három városában 58 ezer ember él csupán. Az ipari foglalkoztatottak 60 százaléka Pécsett, közel 80 százaléka a pécs—komlói ipari koncentrációban dolgozik. A szellemi kapacitás túlnyomó többsége Pécsett koncentrálódik. Bármilyen kicsi is a megye, az a modell, amit itt láttunk, nagy vonalakban mégiscsak hasonlít az országoshoz. Ezért nem meglepő, hogy a VÁTI fejlesztési koncepciója — ugyancsak nagy vonalakban — az országos mintát Követi. Mert ml is ez' a minta? Egy alkalommal már szót- ejtettünk róla a „Magyarország 2000-ben” című cikkünkben. Ha vissza- emlékszünk, arról volt szó, hogy csökkenteni kell Budapest túlsúlyát, növelni kell a vidéki városok — különösen a vidéki nagy- és középvárosok — szerepét. A lényeget tekintve ugyanezek az elvek érvényesülnek majd —: kicsiben — Baranya megyében is. Mi történik a falvakkal? 426 ezer ember él a megyében, ebből Pécsett 146 ezer, a másik három városban 58 ezer, a négy városban összesen 204 ezer. Baranya lakosságának több mint fele — 222 ezer ember — falun lakik. A VÁTI szerint 2000-ben 480 ezer ember él majd a megyében. Ebből 185 ezer Pécsett, 40 ezer Mohácson, 30 ezer Komlón, 20 ezer Siklóson és 17 ezer Szigetvárott. A megye négy „vidéki” városának lakossága tehát eléri a 107 ezer főt, azaz több mint fele lesz annak, mint amennyi akkor — várhatóan — Pécsett él. Ez az adat önmagában is azt bizonyítja, hogy Pécs túlsúlya csökken majd. A VÁTI tanulmányából ítélve további 35 ezer ember él majd a megye 10 kiemelt alsófokú központjában, tehát Boly, Szenllőrinc, Pécsvárad, Szászvár, Mágocs, Sásd, Beremend, Vajszló, Villány. Sellye községekben. További 153 ezer ember lakik a 26 alsófokú központban és a hozzájuk tartozó településeken. Mindent egybevetve: 188 ezer ember, az akkori lakos— Emberek egészségügye a tudományos és technikai forradalomban. Ezzel a címmel tart előadást dr. Bakács Tibor, az OKI főigazgatója 23- án délután 17 órai kezdettel a MTESZ klubban. Az összejövetelt a TIT egészségügyi •aakosztálya rendezi. ság csaknem 40 százaléka még 2000-ben is falun él majd. Ezt mondja a papírforma. A valóságban viszont már most is megfigyelhetjük, hogy a 10 kiemelt alsó- '• fokú központban csatornázás i gondolatával foglalkoznak. Más szavakkal: a 10 község \ és annak 35 ezer lakója | olyan életkörülmények, élet- , viszonyok közepette él majd ! 30 év múlva, mely nem sok- ! ban különbözik a városi életmódtól. A 10 kiemelt alsófokú központ, plusz 26 alsófokú központ összesen 36. Evvel szemben ma mintegy 90 körzeti központ van Baranyában. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a VÁTI-szak- i emberek — a már említett I 10 községet követően — | Lánycsók, Dunaszekcső, Hi- mesháza. Majs, Somberek, Szederkény. Véménd, Kővá- I gószöllős, Hosszúhetény, Hidas, Kozármisleny, Szalánta, Görcsöny, Űjpetre, Bükkösd, Abaliget, Magyarszék, Ka- posszekcső, Baranyajenő, Nagyharsány, Bogádmind- szent, Kétújfalu, Nagypeterd, Mozsgó, Szentlászló, Nagy- dobsza településeknek jósolnak nagyobb jövőt, a többi szerényebben fejlődik, vagy egyenesen visszafejlődik, illetve kihal. Komló jövőjéről Ha megfigyeltük, a VÁTI- szakemberek még 2000-ben is csak 30 ezer lakost „jósolnak” Komlónak, s 40 ezres Mohácsról beszélnek. Ugyan mire alapozzák a két várossal kapcsolatos feltevéseiket? Mint tudjuk, Komló iparában még ma is a szén dominál, a széntermelés pedig az egész mecseki medencében stagnál. A '"bányászók létszáma csökken. Nyilván, hosszú ideig szükség lesz még a kitűnő mecseki feketeszénre, de arra már nem számíthatunk, hogy a szénbányászat olyan dinamikus, városfejlesztő elem lesz, mint 1950— 1960 között volt. Át kell alakítani az egész város ipari struktúráját, ami már meg is kezdődött. Ha a szenet nézzük, Komló ipari vonzáskörzete jelentős, ha a többi iparágat tekintjük — meglehetősen szerény. Márpedig a vonzási körzet is városfejlesztő elem, s ha az ipart kihagyjuk, marad még az egészségügy, kereskedelem, kultúra és köz- igazgatás. Gyakorlatból tudjuk, hogy a komlói rendelő- intézet és kórház ellátja a környéket is, minden más szerepkört megtartott azonban magának Pécs. Komló annyira közel fekszik Pécshez, hogy a két várost gyakorlatilag egyetlen agglomerációnak kell tekinteni. Mindez nem azt jelenti, hogy Komló nem fejlődik, s nem lesz ott szebb és jobb az élet 2000-ben, mint ma. De ha a távlatokat tekintjük, valóban kedvezőbbek Mohács lehetőségei, s hogy miért azok, azt korunk vízéhségével kell magyarázni. Miért fejlődik gyorsan Mohács? Ahhoz, hogy Mohács perspektíváit világosan lássuk, vessünk egy pillantást az ország térképére. Menjünk végig gondolatban Budapest és Komárom között, a Duna mentén! Mit látunk? Ipar- | telep ipartelepet ér, olyan Duna-parti falvak — Nyergesújfalu, Lábatlan, Almásfüzitő stb. — füzére követi egymást, amelyeket a szó megszokott értelmében már nem is lehet falvaknak ne- 1 vezni. Ezek már minivárosok, maholnap egyetlen ipari településhalmazzá válik az - egész környék. S mit látunk a Duna alsó szakaszán, tehát Dunaújvárostól lefelé? Némi túlzással mondva: háborítatlan falusias idillt. Az északi DunaI szakasz zsúfolt, a déli ki nem használt, nem véletlen tehát, hogy az Országos Tervhivatal vezetői a közelmúltban azt hangoztatták egy sajtó- tájékoztatón, hogy a következő évtizedek iparosítási programjának jelentős része a déli Duna-szakaszon fog lezajlani. Ugyancsak az OT- ben közölték, hogy már most is helyet keresnek a déli szakaszon egy 150 ezer tonna évi kapacitású cellulózgyárnak, s azt követi még több más is. Hogy Mohács, Baja, vagy más lesz-e a kiszemelt hely, azt persze még nem tudni. Egy viszont bizonyos: ez a program pezsdítően fog hatni Mohácsra. Nem látszik túlzottnak a VÁTI ama feltevése, hogy Mohács az ezredfordulóig országos jelentőségű ipari központtá alakul, s Pécs legjelentősebb ipari ellenpólusává válik. Az elmúlt 100 év alatt alig növekedett Mohács lakossága j — annak a korszaknak múlhatatlanul vége. Közismert, hogy Pécs ipari struktúrája is egyoldalú, s ha nem is komlói arányú, de jelentős átalakításra lesz szükség. A város közgazda- sági fekvése elég kedvezőtlen, mert távol van Pesttől. Tatabányán például vagy féltucat pesti gyáregység települt le az elmúlt években, mert közel fekszik a fővároshoz. Nyilván, valamiképpen ellensúlyozni kell a távolságból eredő hátrányokat. Egyébként ez a téma is szóba került az Országos Tervhivatal közelmúltban megtartott sajtótájékoztatóján. Kérdésemre válaszolva Köböl József, az OT főosztály- vezetője elmondotta, hogy ismerik és méltányolják ezt a problémát, s az öt megyei város közül egyedül Pécs kap preferenciát. Csak a jövő döntheti el. hogy elegendő lesz-e ez a preferencia. Egy biztos: Pécs ipari struktúrájának átalakítása még ma is nyitott kérdés, a VÁTI tanulmánya nem tud — pontosabban: nem is tudhat — kielégítő választ adni erre a problémára. Ezt az alapvető kérdést Baranya megye 1972- ben készítendő távlati fejlesztési tervében kell majd tisztázni. Magyar László Közúti Igazgatóság üzemének dolgozói lemossák, megtisztítják a szennyeződésektől a 6-os út mentén a korlátokat, oszlopokat majd ezt követően újrafestik a fehér részeket és a fekete sávokat. Erb János felvétele Mi történt a Műszaki Főiskola kollégiumában? i Egy döntés tanulságai Elmúlt dolgokat nem szívesen emlegetünk. Olykor mégis elkerülhetetlen szembe nézni már lezárt tényekkel. Kezdem az elején: A Pollack Mihály Műszaki Főiskola kollégistái közt szinte „palotaforradalmat'’ váltott ki a főigazgató — a főiskolai tanáccsal egyetértésben hozott — intézkedése. Eszerint — ideiglenesen — megszűnt a koedukáció és ezzel együtt a fiúk és a lányok egymás lakószobájába való látogatásának kialakult rendszere is. A fiúkat egységesen áttelepítették az új tízszintes diákotthonba. A lányok maradtak a régi-épületben, az időközben Pestről (a fiúk helyére) érkezett másodéves lányokkal együtt. (Egymással — a lakószobák kivételével — valamennyi régi és új teremben, helyiségben változatlanul találkozhatnak. Ilyen pedig bőven akad, beleértve a játék- és klubtermeket, a rajz- és egyéb tanulószobákat s az új épület szintjein a társalgókat: tv-vei és kényelmes fotelokkal). A választásokat üdvözölve Kommunista műszakok A választásokat üdvözölve, a lenini évforduló tiszteletére sok üzemben, gyárban társadalmi munkafelajánlást tesznek a dolgozók — kommunista műszakokban vesznek részt A Mecseki Szénbányák valamennyi termelő és a termelést közvetlenül segítő — kiszolgáló üzemek — munkahelyén 24-én tartanak kommunista szombatot. Hozzávetőlegesen kétezer-kétezer-hatszáz bányász munkájára számítanak. A munka ellenértékének jelentős részéből vietnami segélyakciókat szerveznek, a többit a KISZ- alapszervezetek anyagi helyzetének javítására fordítják. Az elmúlt héten a mecseki ércbányászok két üzemében tartottak jól sikerült kommunista szombatot. Az Ércdúsító üzemben közel kétszáz ember dolgozott. Az üzem területét parkosították, vezetékhelyeket ástak ki, az üzemi labdarúgó-pálya felújításán dolgoztak. A Münnich-brigád a Csertetői Gyermekotthonban a játékokat javította, parkosított, festett. A IV-es Bányaüzemben szintén összejöttek a dolgozók — az üzem környékét csinosították. Ugyancsak jól sikerült az epitögépgyártók szombati plusz-munkanapja. A KISZ- szervezet főleg a fiatalok munkájára számított, de szinte minden korosztály képviseltette magát. A munkanap megszervezése követendő — sok ötletet adhat más vállalatnak is. Reggel 6-tól 12-ig tartott a műszak, majd a gyár KISZ- szervezete ebéden látta vendégül a munkásokat — este pedig hangulatos családi est zárta a napot. A kommunista szombat bevétele közel 80—100 ezer forint volt, mely összeget a KISZ céljaira fordítják. A tavalyi jól sikerült „egymillió vetés” után az idén sem maradhat el a kommunista szombat megrendezése a Hirdi Kenderfonóban. A gyár KlSZ-szer- vezete a munkanapot a választások után rendezi. A jelenleg dolgozó három műszakból egy — erős — műszakot szeretnének kialakítani. Közel 300 fő részvételére számítanak. A Beruházási Vállalttól a pécsi Bajcsy-Zsilinszky utcában kaptak egy lebontásra ítélt házat A bontást a fonó és a cementipari kiszesei végzik. Az így nyert téglából viszont Hirden a község számára egy óvodát építenek — társadalmi munkában. A főigazgató indokai ké- zenfekvőek, nevelési szempontból helyesnek bizonyultak. Miéri;? Juhász Jenő főigazgató a következőket sorolta el: 1. A februárban Pestről érkezett mintegy kétszáz hallgató jó egyharmada lány. Az új diákotthonban az építőipar késése miatt melegvizet egy ideig egyáltalán nem tudtak biztosítani a szobákban. A lányhallgatókat következésképp csak a régi kollégiumban helyezhették el. 2. A régi kollégiumban fiúk és lányok egymás szobáit este 9-ig látogathatták: együtt tanulhattak, készíthették rajzaikat. Az alapvető konfliktust ennek a kedvezménynek a megszüntetése okozta. Jóllehet, aki egy csöppet is gondolkozik, megértheti, kérdéses, hogy a kialakult közösségi fegyelem tartható-e, amikor több száz, a kollégiumi közösséghez még nem szokott fiatal is bejárhat egymás szobájába. 3. A tanulmányi fegyelem érezhetően meglazult. Az elsőévesek mintegy 30 százalékát eredménytelenségük miatt félévkor eltanácsolták. 4. Az új hallgatók megérkezésével az addigi közösség szocialista kollégiumi szintje, azaz minősítése automatikusan megszűnt. — (Mindaddig, amíg az új közösségben is sikerül kialakítani a belső önkormányzat kollégiumi jogait megillető színvonalat.) Mindezt részletesen ismertették mind az új, mind a régi hallgatókkal. Az eredmény: egyfelől hosszú, egymást őrlő, éjfélekbe nyúló viharos „tanácskozások” az intézet vezetői, a diáktanács és a fölheccelődött hangadók között. Másfelől — és ez az egész ügy igen szomorú tapasztalata: — bizonyos hallgatók „S. O. S”-hangnemű névtelen levelek sorozatával keresték meg „az illetékeseket”. Ami kifejezetten felháborító: „400 kétségbeesett hallgató” nevében illetve ilyen „aláírással”. Egyebek közt az MM és az ÉVM, továbbá a Magyar Ifjúság és a Magyar Rádió segítségét kérve „egekre kiáltó” sérelmükben .., Egyszerű lehetne most elintézni annyival, hogy ezek a fiatalok jó dolgukban képtelenek mértéket tartani. Kár lenne azonban figyelmen kívül hagyni a történtek néhány fontos tanulságát. Mindenekelőtt az igazsághoz tartozik az is, hogy a fiatalokat nem tájékoztatták kellő időben. Magyarán szólva rosszul időzítették a főiskolai tanács határozatának kihirdetését. A hallgatók nagyobb része mintegy tíznapos vizsga utáni szünetben otthon tartózkodott. Csak az utóvizsgások voltak jelen, amikor az intézkedés „kirobbant”. A többség kész tényre érkezett vissza. — Tehát nem beszélték meg idejében és megfelelően a határozatot azokkal, akiket érintett. Ezzel lehetőséget nyújtottak néhány hőzöngő fiatalnak egy széles hatókörű hecckampányra. Nem vagyok híve szociális juttatásaink állandó emlegetésének. Ezek oktatási rendszerünkben a fejlődés törvényszerű velejárói. Mégis azt hiszem, nem ártana oIjét kor jobban, hatékonyabban tudatosítani, megismertetni; a fiatalokkal a magyar állam áldozatvállalásainak mértékét. Azt, hogy a jó szakemberképzés érdekében korszerű, európai színvonalon minden elképzelhető feltételt biztosít a részükre. Ügy tűnik. fiataljaink egy része egy kissé túl természetesnek tekinti ezt és a viszonylagos jólét, az átlagosnál több szabadság közepette hajlamos minden ok nélkül is követelőzni. (A fiatalok többsége 50—100—200—300 forint étkezési és szálláshozzájárulást fizet havonta. Ennél többet csak az igen jó anyagi helyzetű szülők gyerekei térítenek. A többit az állam vállalja. Nem kevés rizikóval. Példaként: az I. évesek 30 százaléka képességhiány és a fegyelem meglazulása miatt félévkor kibukott a főiskoláról.) A főiskola vezetői az ügy rendezése után úgy ítélték, hogy ami történt, nem tekinthető destruktív indulaté és tudatos lázításnak. A rosszízű hangulatkeltés — vélt jogos sérelmük ürügyén — a tapasztalatok és a kellő tájékoztatás hiányának eredménye. Ezért nagyvonalúan és jó pedagógiai érzékkel még a hangadókkal szemben sem indítottak fegyelmit. Retorziók helyett a rend és a fegyelem mielőbbi megszilárdítására törekedtek az új diákbizottság és a KISZ segítségével. Sikerrel. A vihar hullámai viszonylag gyorsan elültek. Közvéleménykutatások szerint a hallgatók 95 százaléka egyetért a hozott intézkedésekkel és a maradék 5 százalék is elfogadja azokat. A kedélyek megnyugodtak, a fiatalok energiáikat a maguk és a közösség hasznára. a kollégium minősítés mielőbbi megszerzésére törekszenek fordítani. Ez pedig magasfokú önkormányzati jogokat és kötelezettségeket jelenthet majd a felnőtté válás, a szocialista szakemberképzés új pécsi műhelyében. Wallingcr Endre t
