Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-07 / 56. szám
1911. március 7. DUNANTÜL! NAPLÓ 5 Új törvény a tanácsokról A lakosság szolgálatában Utolsó ülésén, mintegy a négy esztendei munka betetőzéseként fogadta el az országgyűlés a tanácstörvényt. A népképviselet legmagasabb szerve határozott arról: hogyan működjenek ezután a népképviselet alsóbb szervei, köztük azok, amelyek a legközelebb állnak az egyes emberekhez: a helyi tanácsok. A törvény- javaslat vitájában hangzott el: ,,A tanácsok tevékenységének célja ... a lakosság szolgálata. Ez adja munkájuk társadalmi jelentőségét, politikai jellegét." Meghatározza a törvény, hogy a helyi tanácsokhoz tartoznak - és a közeli jövőben még szélesebb körben fognak tartozni - azok az államigazgatási feladatok, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik. A jövőben szükségessé váló új intézkedéseket pedig már abban a szellemben hozzák, hogy amit csak lehet — intézzenek helyben, a községekben, nagyközségekben, városokban a tanácsok. Csupán egyetlen példa; sok városnak1, nagyközségnek voltak már korábban is olyan gondjaik, hogy a fiatalok otthon tartása, a nők foglalkoztatása érdekében szükség volna valamilyen üzemre. Azt is jól tudták a helyi vezetők, hogy üzem telepítése fellendülést hozna, magát a helységet is fejlesztené — ám ipartelepítésre, gyártelep létrehozására sem pénzük, sem jogkörük nem volt. Az új törvény most lehetőséget ad önálló vállalatok alapítására a tanácsoknak, s a nagyobb gazdasági önállóság révén megteremthetik hozzá az anyagi alapokat is. Mindez - lehetőség. A törvény szándéka és betűje nem a kötelező előírások rendszerén alapul, hanem éppen ellenkezőleg: kereteket ad a helyi követelményeknek megfelelő önálló munkához. Egyetlen törvénynyel aligha lehetne meghatározni mindazt, amit többezer településen végre lehet hajtani. A helyi tanácsok éppen azért is kapnak fokozott önállóságot, nagyobb hatáskört, hogy a helyi viszonyok ismeretében élni tudjanak vele. A törvény az egyes helyi tanácsok belső szervezetét is csak nagy vonalaiban határozza meg. Azt viszont, hogy hány tagú végrehajtó bizottságot, hány függetlenített vezetőt választ a helyi tanács, mekkora és mivel foglalkozó szakigazgatási szervezetet hagy jóvá - a tanácsnak, a frissen megválasztott testületnek kell eldöntenie. Abban is a tanácsnak van döntési joga, hogy saját hatásköréből melyeket ad át — az ügyintézés meggyorsítása érdekében — a végrehajtó bizottságnak. Ezekben a kérdésekben a tanácsnak továbbra is döntő szava van: a végrehajtó bizottság ilyen ügyekben hozott határozatait megváltoztathatja vagy meg is semmisítheti. Olyan esetekben viszont, amikor a végrehajtó bizottság a törvényben számára előírt hatáskörében — tehát nem a tanács által ráruházott ügyekben - járt el, a tanács ugyancsak kifejtheti ellenvéleményét: ekkor a felsőbb szintű végrehajtó bizottsághoz - a megyeihez - fordulhat. Éppen a tanácsok önállóságának megnövekedéséből adódik, hogy több joga és kötelessége lesz ezután minden tanácstagnak. A törvény külön leszögezi, hogy a tanács minden tagjának azonosak a jogai és a kötelességei. így bármelyik tanácstag a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé terjeszthet megvizsgálás végett közérdekű kérdést vagy javaslatot. Ahhoz is joga van — az országgyűlési képviselők interpellációs jogához hasonlóan —, hogy a tanácsülésen vagy azon kívül felvilágosítást kérjen bármelyik helyi vezetőtől, illetve a szak- igazgatási szervektől. A megkérdezett köteles a tanácstag kérdésére lehetőleg a tanácsülésen, s ha erre nincs mód, 15 napon belül válaszolni. A tanácstagnak joga, hogy képviselje választóit — s ez egyben kötelessége is. Rendszeres kapcsolatot kell tartania azokkal, akik a tanácsba küldték, s be kell számolnia nekik munkájáról. Az is kötelessége, hogy mindig és mindenütt tanácstagi megbízásához méltóan lépjen fel és viselkedjék. Hivatalos személynek kell tekinteni - s hivatalos "személyhez méltó magatartást is kell tanúsítania, mint a törvény kimondja: „minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetőleg magatartás, amely ellentétben áll a nép érdekeivel, összeférhetetlen a tanócstagság- gal”. Demokrahikus, szakszerűen működő közigazgatás Az utóbbi években egész sor hatáskört adtak le a megyei és járási tanácsok a községeknek, városoknak, így lassanként formálissá váltak a járási tanácsülések, egy-egy ülés előtt sok fejtörést okozott az előkészítés a végrehajtó bizottságoknak. A járási tanácstagoknak pedig jobbára csak bosszúságot, hiszen egyéb dolgukat halasztva be kellett menniük a járási székhelyre, hogy mégiscsak megtartsák a tanácsülést. Egykor élő szervezetből — a fejlődés hozta így -, megfelelő tartalom híján, mindinkább bürokratikus formaság lett. Április végén, a választások után hivatalosan is megszűnnek a járási tanácsok, ugyanakkor megkezdik működésüket a járási hivatalok, amelyek az új tanácstörvény előírása szerint a megyei tanácsok végrehajtó- bizottságainak egységes, önálló hatáskörű szervei. A fokozott önállóságot kapott helyi tanácsok minden bizonnyal úgy látnak majd munkához a választás után, hogy feladataikat a lehető legjobban akarják ellátni. Ez azonban nem csupán elhatározáson múlik. Az igazgatási, hivatali munkának is — mint minden szakmának — ezernyi ága-boga van, a jószóndék mellett jelentős szakmai tudás és tapasztalat is szükséges hozzá. A járási hivatalok egyik legfőbb teendője lesz, hogy az önállóság velejáróira — a döntés biztonságára, az intézkedéssel járó felelősség érzetére és vállalására, a törvényesség tiszteletben tartására, s még az alaki-formai teendőkre is - megtanítsa a helyi tanácsok végrehajtó bizottságait, a szakigazgatási szerveit. S maradnak ügyek, amelyeket - első- vagy másodfokon - továbbra is a járási székhelyen intéznek. Elvileg kimondja a törvény, hogy a tanács, mint népképviseleti-önkormányzati szerv irányításának legfőbb eszköze a jogszabály. Legfelső irányító: az országgyűlés, amely „meghatározza a tanácsok fő feladatait, szervezetük és működésük alapvető szabályait és anyagi eszközeit; ellenőrzi a törvények végrehajtását". Az országgyűlés két ülésszaka között a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja az alkotmányos felügyeletet a tanácsok felett. Az Elnöki Tanács azon kívül, hogy kiírja a tanácstagok választását, gondoskodik a tanácsok önkormányzati jogainak védelméről is és feloszlathatja azt a tanácsot, amelynek működése az alkotmányba ütközik vagy amely súlyosan veszélyezteti a nép érdekeit. A Minisztertanács pedig ellátja a tanácsok tevékenysége törvényességének felügyeletét. Ugyancsak a Miniszter- tanács feladata az általános elvi irányítás is. Mostanáig, az új tanácstörvény életbe lépéséig a tanácsok egymásnak alá- illetve fölérendelten működtek. A községi tanács a járásinak, az pedig a megyeinek volt alárendelve. Ez most megszűnik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága azonban törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi tanácsok működése felett, megsemmisíti azok jogszabálysértő rendeletéit vagy határozatait. Ugyanígy a Minisztertanács is megsemmisíti a fővárosi vagy a megyei tanács olyan rendeletét vagy határozatát, amely valamilyen jogszabályt vagy társadalmi érdeket sért. Közvetlenül- irányítja a Minisztertanács a megyei és a fővárosi tanács végrehajtó bizottságát — a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának közreműködésével. Ezeknek a magas szintű tanácsoknak elnökei és elnökhelyettesei megválasztását, illetve visszahívását is a Minisztertanács hagyja jóvá, a fővárosi, megyei vb-titkár személyére pedig — tekintettel a titkár megnövekedett feladatai, hatásköre miatt — a Minisztertanács jelöl. A tanácsok munkáját tehát csupán a jogszabályok irányítják, a legfelső államhatalmi és államigazgatási szervek pedig törvényességi felügyeletet gyakorolnak fölöttük. A végrehajtó bizottságoknál megmarad az alá-fö- lérendeltség. A miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői is segítik és figyelemmel kísérik a tanácsok tevékenységét. Az irányításuk alatt álló szakigazgatási ág területén kiadott rendelkezéseik és utasításaik végrehajtásáért ugyancsak a vb-k felelősek. Természetes, hogy a jogszabályok — a törvények, törvényerejű rendeletek, minisztertanácsi és miniszteri rendeletek, határozatok — az egész országra érvényesek. Ezek végrehajtása a mindennapi munka során a szakigazgatási szervek feladata, tehát a miniszter vagy az országos hatáskörű szerv vezetője a megyei végrehajtó bizottságokon keresztül ezek feladatait is meghatározza. Jóelőre számoltak a törvényjavaslat kidolgozói azzal a lehetőséggel is, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága és valamelyik miniszter vagy országos szerv vezetője között vita támadhat. Ilyen esetekben a Minisztertanácsé a döntés joga. Egyértelműen azt szolgálja tehát az új tanácstörvény, hogy tovább szilárduljon a központi irányítás az országos vagy általános érvényű kérdésekben, egységesen valósuljanak meg a népképviselet legmagasabb vezető testületéinek határozatai — s ugyanakkor minél szélesebb területen érvényesüljön a helyi tanácsok önállósága a saját területüket érintő kérdésekben. önállóság és központi irányítás — nem kettősség, csupán egy dolog két oldala. A szocialista demokrácia két, egyenrangú követelménye. Várkonyi Endre MOHÁCSI REGÖS FERENC: MOHÁCSI VÁROSKÉP Zenei krónika A HVDSZ „Szilágyi Erzsébet" Női Kamarakórus és a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusának közös hangversenyét Bartók és Kodály műveiből állították össze. A budai Szilágyi Erzsébet Gimnáziumból kinőtt fiatal nőikar egyike a leghivatottabb előadóknak e stílusban. Karnagyuk, Mohayné Katanics Mária, olyan rejtett szépségeket fedez és fedeztet fel e kórusművekben, amelyekre á legtöbb karvezető nem is gondol. Gondoljunk a Három gö- móri népdal vagy a Genfi zsoltár (mindkettő Kodály-mű) szokatlanul expresszív hangvételére, Bartók Kánonjának költőien emberi felvázolására! Katanics Mária zenei elképzelései a zene mély megértéséből fakadnak, énekeseibe is át tudja plántálni elképzeléseit, akik szuggesztív erővel sugározzák tovább vezetőjük zenei élményét. Az énekkar hpngzása ezúttal még a szokottnál is kedvezőbb, zörejmentesebb volt, intonálá- suk szinte hibátlan, a legnehezebb helyeken is. Emberfeletti feladat harminc énekessel előadni Kodály Molnár Annáját, £sté-jét. A kórust és a vezénylő karnagyokat (Tillai Aurél, Dobos László) dicséri, hogy komoly művészi szinten, színesen, helyenként drámai erővel szólaltatták meg e monumentális kórus-freskókat, felidézték Molnár Anna-előadásuk tavalyi debreceni nagy sikerét, mégis az a véleményünk, hogy ilyen sokszorosan osztott szólamú, a csúcspontokon nagy erőt igénylő műveket csak lényegesen nagyobb létszámú énekkar tud igazán, teljességükben megoldani. A hideg időjárás okozhatta, hogy a szopránszólam erőtlenebb, színtelenebb volt a többieknél. Az Adventi ének-ben és a Pange lingua-ban (Hollay Ke- resztély orgona közreműködésével), e kamara-jellegűbb Kodóly-művekben igaz élményt nyújtott a pécsi kamarakórus. * A Pécsi Filharmonikus Zenekar vonószenekarának hangversenyét hallottuk a Filharmónia „B" kamarabérletének utolsó estjén. Gyermán István Bach a-moll hegedűversenyének szólistájaként szerepelt a vonószenekari hangversenyen. Nagy sikert aratott érzelmi kifejezésben gazdag, érzékenyen intonált, hajlékony hangú hegedűjátékóval, a zárótételt meg is kellett ismételni. A második tétel középrészét éreztük az előadás csúcsának, ahol szólista, karmester és zenekar elképzelése és a megvalósítás különösen szép pillanatokat eredményezett. Händel h-moll concerto grosso-ját és Csajkovszkij Vonósszerenádját hallottuk a teljes vonószenekar előadásában. A Handel-mű, amely egyike a nagy barokk mester legeslegszebb alkotásainak, helyenként, talán a címet illusztrálva, kissé vastagon hangzott, a szólisták — Vass Ágnes, Ribly lános és Sassy Iringó — finom játéka nem emelkedett ki igazán, a kon- csertálás, a „versenyzés” eleve a zenekar „javára” dőlt el. A nagyméretű romantikus szerenádmuzsikóban viszont legszebb erényeit vonultatta fel zenekarunk: lelkesen, nagy kedvvel játszottak, igen alapos próbák előzhették meg a nehéz helyekkel teli mű előadását. Breitner Tamás igazi érdeme ezúttal egy nagy jelentőségű pécsi bemutató előkészítése és odaadó, megszólaltatása volt. Szöllősy András III. concerto-ja egyike az utóbbi évtized legnagyszerűbb zenealkotásoinak. Ebben o műben valóban kamarajellegű zenekar szerepel, szokatlan szólamosztásokkal, nálunk még szokatlan hangzásvilággal. Leginkább Penderecki tavaly hallott nagyhatású Hi- rosimá-jához hasonlíthatjuk Szöllősy hangzáseffektusait, ritmusvilágát, dallamszövését. Ez az egészen korszerű technika Szöllősy esetében is mély emberi érzelmeket hordoz, de ellentétben Pendereckivel, nem annyira a borzalmat fejezi ki, hangvételét alapvetően lírainak, humánusnak éreztük. Egyike a modern zene legsikerültebb alkotásainak: az eszközök nem tűnnek öncélúnak, szerves a forma felépítése és lélegzése, a hangzás élvezhető. Méltán nyert az elmúlt évben Párizsban díjat. A pécsi közönség is lelkesen fogadta a bemutatót, kár, hogy nem ismételték meg az alig tízpercnyi művet. Mái a befektetett munka miatt is reméljük, újból hallhatjuk majd Szöllősy An .',ás III. con- certo-ját és izgatottan va juk a Rádióban már elhangzott IV concerto pécsi bemutatását. Szesztay Zsolt önkormányzat és központi irányítás A járási hivatal, mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának szak- igazgatási szerve rugalmasan, operatívan működő intézmény kell, hogy legyen. Apparátusának létszáma megközelítően egyharmadával kisebb lesz, mint volt a járási tanácsoké - hiszen feladatkörének jelentős részét és számos szakemberét a helyi tanácsok, illetve azok szakigazgatási szervei veszik át. A járási hivatal elnöke és munkatársai nem választás, hanem kinevezés alapján töltik be hivatásukat. Ám azért, hogy munkájuk megfeleljen a törvényes előírásoknak, a felsőbb szervek rendelkezéseinek, választott testületnek: a megyei tanács végrehajtó bizottságának tartoznak felelősséggel. Előreláthatóan ritkább lesz a kapcsolat ezután a járási hivatal és az ügyeiket intéző állampolgárok között, mint volt korábban a járási tanács és a sokszor minden apró-cseprő üggyel oda fordulni kénytelen emberek közt. Ritkább - de közvetlenebb kapcsolat alakul ki, s ezért áll az a megállapítás a járási hivatalokra is, amit az igazságügyminiszter hangsúlyozott országgyűlési expozéjában: „Az apparátusnak úgy kell dolgoznia, hogy az állampolgárok az ügyintézőkben valóban a szocialista állam képviselőit, a nép szolgálóit lássák". S ha fennáll ez a járásokra - még sokkal inkább vonatkozik a helyi - községi, nagyközségi, városi - ■ tanácsok szakigazgatási dolgozóira. Az ügyeiket intézni akaró, személyes dolgaikban a „tanácshoz" forduló állampolgárok elsősorban az apparátus dolgozóival, a szakigazgatási szerv munkatársaival találkoznak, náluk tesznek bejelentést vagy panaszt, tőlük kérnek egy-egy hatósági igazolást — azaz számukra ők testesítik meg a tanács munkáját. A szakigazgatási szerv meghatározott jogkörökben önállóan dönt, egész munkásságát azonban a végrehajtó bizottságnak alárendelve végzi. A szakigazgatási szervek vezetőinek kinevezése a tanács hatáskörébe tartozik. Mindez - a szocialista demokrácia biztosítéka: a tanácson keresztül a választók ellenőrzik a szakigazgatás működését.
