Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-07 / 56. szám
i 1971. március 7. Q lß , oiirá(j(jal a fűzgallysóhaitásnyi szellő fodrain, a nyusziselyem barka pihe-bolyhain zümmögő, a virágkápolnákban zso- lozsmázá méhek, pillék, bogarak stárnyrebbenéseiben; a tél- és halálüzö, a megújuló életet hirdető allelujás föl- Sij támadásban, a zöldaranypántlikás harangszó ritmusában, f ' rendíthetetlen nyugalommal az ötök időben: részeseként a meg nem szűnő, teremtő akaratnak; nő, virággal, a nelelejcs-szegélyezle vízparton, elszomorodó pillantásában a menekülni igyekvő őzek riadt várakozásával; mert nefeiejcsből-margarétából gyönyörű virágkorbácsot fon a szerelem: virágból korbácsot, hogy megűzessék-haj- szolódjék halálig, aki a szerelem mérgező-éltető vizét szomjúhazza; virágkoszorúsan-liliomosan borzongó Bárány, a nászindulót hallucináló boldogtalan-boldog ünnepi zűrzavar látomásában, de mégis vállalva a beteljesítendő Törvényt; nő, virággal, a virágtól roskadozó barack- és mandulafa zuhatagos sziromzáporában, a héthotárph nyíló szerelem bujtó lázában; kigyúlt tekintetében, alabástrom-amphora-testének varázsában a torokszorítóan fájdalmas-boldog ifjú tavaszok döbbenetével; olyan cSókra-öléléSre váró-biztató igézettel, hogy a reszkető-szorongó-féltő ragyogásban csupán véletlenül nem rogy le a mennybolt májusi an ciánkupolája; . nő, virággal, t ..... o biborszirmú rózsák piros csókú stigmáival; nem megalázkodással és megolázottsággal, de á futótűz-nyár is- tenüit gőgjéből kikristályosodott odaadó alázattal, hogy a szépség-jóság, testet öltvén, köztünk lakozzék; hogy az egyenjogúságban is nő maradhasson; hogjy ne csak ünnepi fölbuzdulással rebegjünk róla, de hétfőtől-stombatig lássuk meg benne az embert is; az embert, aki egy kicsivel büszkébb-rátartibb lehetne arra, hogy nő, hogy a szerelem beteljesítő jé, s az emberi létnek, az ötök folyamatnak gyümölcsérlelő, dajkáló-ringató édesanyja; Hegedűs Magda Éjszakai ügyelet nő, virággal, a békét hozónak pálmaágat lengetve őrködik a nyu- gódtsZuszogású kisdedek álma fölött; a világ tébolyult ámokfutóira átkot szórva, virágözönt zúdít az ágyúk halált okádó torkába; szünet nélkül zsongja-sirja-kiáltja litániáját, hogy méhének áldott gyümölcse értelmes, szép emberi életet örökölhessen. ! / 'ti ^ O dakint havazik. Apró, vógelát- hatatlan pelyhekben, Borostás arcom odalapul a valószínűtlen ablaküveghez, és réveteg tekintettel bámulom o különös világot. Most egy új, egészen más világ van odakinn. A rohanás lelassult, a sugárút majdnem kihalt, csak egy-két ember itt-ott, vigyázva mennek, apró csoszogással. Hideg lehet odakinn, fogvacogtató. Az ablak résein bemorajlik a kavargó szél. Reggelre talán megszületnek oz első jégcsapok. Jó itt a szobában, meleg van, a kandallóban ropog a tűz, nincs rohanás, nincs csoszogás, megállt az idő. Ridegek az ablakok. Az utcák, a házak, az emberek. Minden nagyon rideg és csupa fehér, Hoppá!. .. Majdnem orra bukott az a bácsika. Ejnye bácsi I A maga korában már jobban kell vigyázni. Ilyen időben nem szabad egyedül botorkálnia, vagy legalább egy bot kellene. És a nénike hol van? Otthon maradt, vagy talán rinár meghalt? Nem halhatott meg. Látom a kis töpörödött arcán, hogy él még 0 néniké. Vigyázzon bácsi, félrecsúszott a fülvédője! Maga már egykettőre megfázhat és oztán, jajj, egyedül marad o nénike. Ne hagyja magára mért nagyon rossz egyedül. Négy óra. Milyen jó lenne, ha mór itt lennél. Talán dolgozol még? Biztosan topogsz o körúton és várod a buszt Azt a nyavalyás járatot. A bíró merőn nézi a vádlottakat. Mindketten— férj és feleség — titkos pálinkafőzők. - Szóval - kérdezi a bíró — ön, vádlott, nem érzi magát bűnösnek?- Nem - mondja a férj — nem érzem ... A feleségem a bűnös mindenben. O csinálta, ő is Ickoljon érte. Én semmit sem tudok erről . . . — Engedelmet kérek - döbben meg a bíró - hogy a csudában lehetséges ez? Egy fedél alatt élnek a feleségével és nem tud semmiről? Azt sem tudja ívvel foglalatoskodik o felesége?- Nem tudom,- bíró polgártárs . . . Mindenben csak ö . . .- Hát ez furcsa - mondja a bíró. — Feleség, mit szól maga ehhez?- így igaz, bíró úr, ahogy az uram ition'1'" Mindenért én vagyok vét- k .s • , „sulijának le... Neki nincs ,;oz.o .iozzó .. . — Polgártársnő! — jön indulatba a bíró. - Ha az a szándéka, hogy kimentse a férjét, hiábavaló fáradozás! Dobok még egy-két hasábbal a tűzre. Nyomorúságos lehet ilyenkor a vadállatoknak. Nyüszít az erdő. Idebenn jó, Csönd van, riyugalom. Csák az ablak ne lenhe olyan rideg. Most már korán sötétedik. Nemsokára felgyújtják a villanyokat. Senki sem siet, alig csoszorognak. Hóemberek. Na végre valaki, akinek sürgős. Fiatalember. Vajon hova rohan? Talán hazafelé. Várja a gyerek, meg a felesége. Nem, még biztosan nőtlen. Túl fiatal még és túl lendületes. Ilyen csők legényember lehet. Majd idővel ő is lelassul. Most még rohan, eltűnik a sarkon. . De amott, az a bőrkabátos férfi nagyon óvatosan jár. Több, mint óvatosan. Pedig még nem öreg ember és annyira az aszfalt sem síkos. Ismerős nekem. Mihez is tudnám ezt a mozgást hasonlítani? Megáll a szemközti kapunál, óvatoson körülnéz - alig lát ki 0 kalap alól —, aztán komótos mozdulattal lepaskolja magáról a hó- kristályokat. Egy pillanatra elővillan sállal bebugyolált arca. Ki lehet ez az ember? Mérnök, orvos, igazgató vagy téesz-elnök? Egyik sem, akkor kocsival jönne. Mindenesetre jólöltözött. Biztoson családos is. A gyűrű ugyan nem látszik a kesztyű miatt, de jóltartott pofahúsáról sugárzik a családi békesség. És a cipője is milyen fényes, szinte lepattog róla a hópehely! A nyakkendője meg valósággal kiabál. A bíróság úgyis kiderít mindent... Csak húzza-halasztja az ügyet... Beláthatja: nem hihetem el, hogy a férje egy fedél alatt él magával és semmiről sem tud ... Vagy talán, nem élnek együtt, mi? Az asszony hallgat. A férj azonban boldogan rábiccent a fejével.- Éppen erről van szó, bíró polgártárs! - mondja. - Nem élek vele! Nem bizony! Sokán azt gondolják, hogy együtt élünk, pedig dehogy . , . Ö a bűnös mindenben .,.- Igaz ez? — kérdezi a bíró az asz- szonytól.- Már biz’ így van . . . Engem büntessenek meg, az uram nem vétkes . . . . - Aha, szóval így állunk - mondja a bíró. - Nem élnek együtt... Vajon miért, nem egyezik talán a természetük? DTNANTTL? napló legalább húsz éve ellenőrzik o kötését. Még egyet lép, megint körülles, gyanakvón, mintha félne valamitől, aztán hirtelen besurran. Hát persze! A szeretőjéhez megy, szembe, a harmadikra. Ezért olyan ismerős! Nahát, a disznó, hogy nem szégyelli magát, karácsony délután! Vajon mit hazudott otthon, hova megy? Azt nem mondhatta, hogy kiszállásra, és azt se, hogy értekezletre, legfeljebb azt, hogy átugrik egy kicsit a rokonokhoz. Igen, biztosan azt mondta. És most, tessék, mór fent van a harmadikon. Te mit mondanál erre, ha most itt lennél? És vajon mit hiszel? Esetleg egészen mást. Ti sohasem mutatjátok ki teljesen, amit gondoltok rólunk, és igazatok van. Hol lehetsz most? Kár, hogy még nem vagy itt. Rossz egyedül. Szentséges ég, azoknak meg elment az eszük? Ilyen időben csóko- lózni. És hogy belebújik abba a lányba, alig látszanak ki egymásból. Brrr! Mindjárt megfagyok helyettetek. Azért ezt nem csinálnám útónotok, még egy ilyen hosszú csókért sem. Vagy lehet, hogy egyszer én is csináltam? Lehet. Ugye nincs hova behúzódnotok, egy jó meleg szoba kellene. Rögtön le- klabálok, hogy gyertek föl ide. Itt aztán folytathatjátok, nagykabát nélkül. N em, azt azért mégsem. Most már minden pillanatban itt lehet . . . Dobok még egy-két hasábbal a tűzre, hiszen biztosan átfázott, szegény. Boór András A férfi bólint. — A természetünk sem egyezik, bíró polgártárs, és úgy általában . . . öregebb is nálam, meg ... — Már hogy lennék öregebb!? — háborodik fel az asszony. - Egyidősek vagyunk mi, bíró úr... Csupán csak egy hónappal születtem előbb . .. — Ez igaz - mondja a férj — csak egy hónappal . . . No, de egy asszony életében egy hónap annyi, mintha egy teljes év lenne . .. Különösen a negyvenedikben ... — Még nem is vagyok negyven! Hazudik, bíró úr! — Persze, még nem vagy a negyvenedikben ... de egy asszony életében harminckilenc év - az már nagy kor... A haj is őszül már negyven felé, és általában ... M ielőtt elment, még megtartotta a vizitet és utasításokat adott az ügyeletes madám- nak. Hat óra volt, amikor a lépcsőházba ért. Most jutott csak eszébe, vajon Gábor hazahozta-e a gyereket az óvodából. Elfelejtették reggel megbeszélni, melyikük menjen érte.- Itthon vagytok? — rontott be örömmel. öltek a fotelban, a zöld állólámpa mellett, az arcukon valami nagy, közös titok varázsával. De a kislány e pillanatban kiszakította magát a bűvöletből, adaszaladt és panaszosan kapaszkodott a nyakába:- Anyukám, a-nyu-ká-ám .........de sok á jöttél! - Majd elengedte és gyanakodva kérdezte: — Megvetted a bevásárlóbabát? A doktornő megingott. Forogni kezdett vele a szoba és pettyeskendős, fonottkosaras babák néztek rá szemrehányóan. Leült a fotelba.- Egy cigit - mondta. Nehéz napja volt ma. öt műtét, az egyik több, mint kétórás. Négy szülés, ügyelet az osztályon, meg a szakrendelés. Amikor végre ledobhatta a gumikesztyűt és kitántorgott a műtőből, legszívesebben leroskadt volna a tolókocsira: terítsetek ki, csináljatok velem, amit akartok, nem bírom tovább! Meg kellett állnia egy percre a nyitott ablaknál, hogy be tudjon menni a szülőszobába. Mélyeket lélegzett a ködös levegőből és akkor egy pillanatra eszébe jutott a bevásárlóbaba. A férfi kivett egy cigarettát a tárcájából, meggyújtotta, átnyújtotta az asztal fölött.- Köszönöm — mondta az asszony. Elszívom, aztán vacsorázunk. A kislány visszament az apjához. Befészkelte magát az ölébe. A férfi nyugtalanul csókolgatta a gyerek haját.- Lázas — mondta.- Már megint? - rémült meg az asszony. Elnyomta a félig szívott cigarettát. Megfogta a gyerek fejét.- És csak így mondod? — Hogy mondjam? Az asszony fölhívta a gyerekorvost, de az nem volt otthon.- Most mit csinálunk? - állt tanácstalanul. Itthon nem akart orvos lenni. Szerette volna elhatárolni a kórházat, ahol a napjait tölti, az otthonától, ahova haza-haza fut, A férfi savanyú képpel nézte, mit tesz az asztalra. — Tudod, mit szeretnék egyszer már enni? Paprikáskrumplit, töltöttkáposztát, túrósrétest. Nem is tudsz te igazi töltöttkáposztát főzni! Mindig csak étterem, meg készétel, meg hidegétel . .. Idegesen járt föl-alá a szobában.- És nem tudsz mit kezdeni a beteg gyerekeddel! Nem gondolod, hogy nevetséges vagy?- Pedig ... - mondta csüggedten az asszony. — Tudom — állt meg a férfi. — ügyelet. Éjszakai ügyelet... A gyerek szótlanul lapult a fotelban. Csodálkozó szemmel követte a szüleit. Hol oz egyiket, hol a másikat nézte. Gondolta, hogy valami baj van, amiért nem lehetett megvenni a bevásárlóbabát. De fegyelmezett volt, nem( sírt. — Mit általában? — háborog megint az asszony. — Mondd végig . . . Nincs mit takargatnom a nép előtt! Mit általában? A bíró elmosolyodik. — Semmit, Maruszenyka ... Csak úgy, na... Azt mondtam - általában ... a bőr sem olyan már, és ráncok is jócskán vannak, hogyha, mondjuk, negyven felé jár az ember. .. Nem, nem élek vele, bíró polgártárs ... — Ah, hát erről van szó! — kiabál Oz asszony. — A bőröm nincs a gusztusodra? Nem tetszenek a ráncaim, te kutyapofájú!? Szégyenbe akarsz hozni a népek előtt? Hazudik, bíró úr! Velem él ö, az ebfajzat! Velem! És a pálinkafőző készüléket is ő vette ,,. Hej, az okasztófára való! Pokolra vi- Hát ide figyelj — kezdte újra ae asszony.- Nem érdekel. Elegem van - szakította félbe ingerülten a férfi. Cigarettára gyújtott és elment. Az asszony hallotta, hogy becsapódik az előszobaajtó. Tanácstalanul állt, bámulta a megterített asztalt. Aztán odébbtolt egy villát. Legalább a gyereket megetetem - gondolta. De a kislány nem evett semmit. Újra hívta a gyermekorvost. Vidékre ment, még nem érkezett vissza. Megmosdatta a kislányát, lázcsillapítót adott neki, lefektette. Aztán mesélt neki.- Mennyit kell még aludni? - szakította félbe a gyerek a mesét.- Meddig?- Hogy ne menj dolgozni.- Holnap szabadnapos leszek. Itthon maradok. Jó?- Jó. És holnapután? Akkor megint mész a kórházba?- Persze, hogy megyek.- De mennyit kell aludni, hogy ne menj többet, azt kérdezem, nem érted?! Honnan szed ilyen képtelenségeket? - tűnődött az asszony,- Mert a Csábinak meg tízegyet kell aludni és akkor soha többet nem megy az anyukája a gyárba. Az asszonynak eszébe jutott, hogy néhány hónapja minden reggel azzal ébredt a gyerek: Anyu, szombat? Itthon moradunk? A vasárnapokat hívta akkor még szombatnak. Óránként telefonált az ügyeletes madóm. Tompa, színtelen hangon adta le a jelentéseket. Kilenc órakor: — Az osztályon nyugalom, újabb beteg nem érkezett. A háromhónapos terhes a hatosból enyhén görcsöl. Az esti görcsoldót beadtam. Tízkor: - Szülés nincs. A háromhónapos a hatosból erősebben görcsöl. Tizenegykor: - Szülő nő érkezett. Második szülés, normális szívhangok, harántfekvés. Délután öt óra óta jönnek a fájások, jelenleg tíz percenként. A háromhónapos a hatosból rosszabbul van. Másodszor is adtam görcsoldót. Úgy néz ki, vetélés lesz.- Megyek — mondta a doktornő. Megigazította a takarót az alvó gyereken. Körülnézett a szobában. Lekapcsolta a villanyt. Indult. A z utca már néptelen volt. Az autóbusz zörgött az ürességtől. Megállt a sarokban, Erzsire gondolt. Együtt érettségiztek, Erzsi hamarosan férjhez ment. Azóta szeretne gyereket, de nem sikerül neki. Tavaly ilyenkor hónapokig feküdt az osztályon, akkor is o hatos szobában, Fiú lett volna. Hetekig siratta... Reggel hatra ért haza. Futva ment föl a lépcsőn, Abban a pillanatban, amint belépett, megérintette az otthon melege. Az ablak párás volt, a férfi és a gyerek egymás mellett aludtak a széles rekamién. Csak állt az ajtónak támaszkodva, mintha attól tartana, összeesik. Még lihegett a rohanástól, meg a kiállt izgalomtól. Amikor vetkőzni kezdett, úgy érezte, fölszakad benne valami, és oszladozni kezd, mint kint a köd. szem a lelkem miatta, hogy megmentsem és nézzenek oda — még szégyenbe hoz ... Most már azért is, csukjanak be együtt benrfünket,.. A z asszony sír, hangosan kifújja a zsebkendőjébe az orrát. A férj meglepetten nézi, aztán beletörődve csak legyint a kezével.- Asszony, asszony, ördög adta teremtés ... Bizony így van, bíró polgártárs ... Én is... én is bűnös vagyok .,, Bizony, bizony .., Hej, az ördögbe is! A bíró és az ülnökök összedugják a a fejüket. 1923. (Kovács Sándor fordítása) A kitűnő szatirikus író hagyatékából az utóbbi években több humoros írás előkerült. Ez a kis történet közülük való. Mihail Zoscsenko* Asszony, asszony... ABLAKBÓL
