Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-07 / 56. szám

4 DUNÁNTÚLI N A Pl. O 1971. március 7. Hány évig tart a városközpont építése? 'további tíz évre van kilátás — Rövidíteni kellene az időt! Lehangoló hírt hallottam a Pécs-Baranyai Beruházási Vállalatnál: Gódor András igazgató és Berényi József osztályvezető azt állította, hogy Pécs új városközpont­jának építése további tíz évet vehet még igénybe. „Feltéve, hogy az építkezés jelenlegi mechanizmusa nem változik” — tették hozzá, majd megindokolták, hogy miért is van még szükség tíz esztendőre. Nyomás ér­veket hangoztattak, amelyek­kel vitába szállni — nem volt értelme. így csak a bosszúság ma­radt meg az emberben. Hi­szen az a — Rákóczi út, Szabadság utca, Szalai And­rás és Bajcsy-Zsilinszky ut- ea által határolt — terület, amelyet Pécs leendő új vá­rosközpontjának nevezünk, még 0.5 négyzetkilométernyi sincs. Ezen a nem egészen fél négyzetkilométeren „pe­pecselünk” már 4—5 éve, s most „megtoldjuk” további tízzel. Nem sok ez a nagy­ipari építkezés korában?! Száz érdek kérész tiüzében Nyilván, hogy sok a tizen­öt év, a kérdést azonban nem lehet elintézni egy ilyen kurta válasszal. Közhelyet emlegetünk, de így igaz: nagyon „exponált” terület az a nem egészen 0,5 négyzet- kilométer. Csupán a város- központ 1/b ütemének neve­zett területen — a Rákóczi út, Jbkai, Szalai András és Bajcsy-Zsilinszky utca által közrefogott térséget nevezik 1/b ütemnek, — tehát csupán itt vagy 15 vállalatot, intéz­ményt kell kitelepíteni, a kisebbeket — például egy bélyegboltot — nem is szá- mítva. Körülbelül ugyan­annyi intézmény és cég akar ’-'építkezni a helyükben. Ez a- együttesért máris vagy 30 érdek, s ahol ennyi az érdek, ott rengeteg, időtrabló érte­kezletet kell tartani az ér­dekek egyeztetése végett. Külön szanálási ütemter­vet kel] készíteni, amelyet egyeztetés követ. Amikor ev­vel végeznek (de nehezen vé­geznek vele!), a beépítési terv. a közmű tanulmány- terv és egyéb terv kerül „te­rítékre” és megint kezdődnek az egyezkedések. Ilyen a mai építkezés mechanizmusa, már ez a puszta leírás is sejtetni engedi, hogy miért „mennek-mendegélnek” egy­más után az évek ,.. Mindennek tetejébe még további „mellékzöngék” ne­hezítik a helyzetet. Az pél­dául, hogyha egy vállalat, vagy intézmény azt mondja, hogy ő a városközpontban akar építkezni, az még nem jelent száz százalékos elkö­telezettséget. A Belkereske­delmi Minisztérium is azt mondotta például, hogy egy szállodát akar létesíteni ott, aztán meggondolta magát. A szállodaépítés legújabb helyéül a Kórház tér van ki- szémelve. Kétségtelen, hogy jobb és szerencsésebb hely az egy szállodának. De ha egy vállalat belép, a másik meg kilép — s nemcsak a Belkereskedelmi Miniszté­rium lépett ki — mi lesz a városközponttal? Ha ugyanis valaki kilép — s ami avval egyet jelent: egy más valaki belép — elölről kezdődik az alkudozás. S — bár kicsit túlzunk —, mégis így kell feltenni a kérdést: meddig alkudozzunk? Miért kell mén tíz év? Ha valakit a fentiek még nem győznének meg, hall­gassa csak meg mit mond Gódor András és Berényi József! Mivel indokolják azt a további tíz évet? 1. Egyelőre csak az SZMT- székház, Ifjúsági Ház, MHSZ székház és DÉD ASZ-iroda­épület építése látszik biz­tosnak az 1/b ütemben. Bi­! zonytalan még az emeletes I nagygarázs és az is, ki építi be majd a 12 ezer négyzet- méter alapterületű áruházi eladóteret. Az utóbbi még egy pályázaton fog eldőlni. 2. A mai építési mechaniz­mus minden vonatkozásban hosszú „átfutási” időt igé­nyel. Nézzük például a Ba­ranya megyei Élelmiszerke­reskedelmi Vállalatot, amely­nek a Rákóczi út és Baj- csy-Zsilinsaky utca sarkán van az irodaháza! Ahhoz, hogy e vállalat elköltözzön a mai helyéről, előbb új központot kell építenie. Üj központot viszont csak ak­kor építhet, ha előbb sza­nálnak a Honvéd utca és Ifjúság útja sarkán. Ezen a területen valószínű csak 1973 közepén tudnak bontani. Eszerint csak 1974/75-ben kezdődik meg az építkezés, s mire az befejeződik, mire a vállalat átköltözik, mire a Rákóczi út és Bajcsy-Zsilin­szky utca sarkán is bontani lehet, s mire ott is befejező­dik az építkezés ... Nos, számoljunk csak: sok az a tíz év? 3. Mindez még nem elég, mert ott van még az építési kapacitás, ami tudvalevőleg ’ „hiánycikk”. Építésre beter­vezett és nem létező ABC- áruházak, sportdsarnokok és egyéb középületek jelzik, hogy az építőipar képtelen megbirkózni, lépést tartani a társadalmi igényekkel. Eb­ből a helyzetből csak a köny- nyű szerkezetes építési mód­dal' lehet kilábalni. Igen erő­teljes kormányprogram in­dult meg ezen építési mód fejlesztésére, ami valószínű már a IV. ötéves terv má­sodik felében éreztetni fogja majd a hatását. Igenám, csakhogy a könnyű szerke­zet drágább a hagyományos­nál. Mi történik majd, ha X-vállalat majd azt mondja: kérem, nekem erre nincs pénzem, keressenek valaki mást... Hhtelt! Hitelt! Sötét ez a kép? Kétségte­lenül. kissé sötétebb a való­ságosnál. Nem beszéltünk például arról, hogy a Szalai András utcában lévő Autó- és Motorjavító Ktsz-nek már elkészült az új telephelye a Diósi dűlőben, tehát az már kiköltözhet. Nem szóltunk ar­ról, hogy szépen épül az új TÜZÉP-központ is — tehát történt már egy és más. A mai körülményekhez képest nem is kevés! S mégis, ha az igényeket nézzük, azt például, hogy az SZMT munkatársai aládú­colt épületben kénytelenek dolgozni, vagy arra gondo­lunk, hogy további tíz évről van még szó, akkor minden okunk megvan az elégedet­lenségre. Sok az a tizenöt év! Mit lehetne illetve kellene hát tenni? Az egész építkezés me­chanizmusát meg kellene vál­toztatni! Ezt viszont csak ak­kor lehetne megváltoztatni, ha a Városi Tanács 80—100 milliós hitelt kapna, ha a Városi Tanács előlegezné a szanálási és kitelepítési költ­séget, ha — miután lerom­bolták az ócska házakat —, tehát .megtisztították” a te­repet — utána ülnének le a „felekkel” végső tárgyalásra. A beépítési, közműfejlesz­tési tervek birtokában és avval a kikötéssel, hogyha egy vállalat igent mond, ak­kor nincs visszalépés, s ha mégis visszalépne, akkor vállalja a döntés jogi és anyagi következményeit. Ki kellene tehát azt a sok alkudozást kapcsolni, ami ma van. Ezt viszont csak 80—100 millió forint birto­kában lehet megtenni. Ebben a néhány mondatban lehet­ne a Pécs-Baranyai Beruhá­zási V. vezetőinek javaslatát összefoglalni, s ezt az indít­ványt meg kellene vizsgálni, mert egyelőre nem hallot­tunk jobbat ennél. Hogyan tovább? De ha valaki mégis jobbat tudna, mondja meg, való­színű, az egész város közvé­leménye szívesen fogadná a jó javaslatokat. A lényeg az, hogy valamit tenni kellene, mert — ismételjük — na­gyon sok az a tizenöt év. Magyar László A szakszervezeti mozgalom folyóirata, a Munka országos Jubi­leumi fotópályázatára érkezett közel 900 kép Javából kiállítás nyűt a Fővárosi Művelődési Házban MUNKASABRAZOLAS címmel. A Mecseki Fotoklub tagjai ismét sikerrel szerepeltek: Beidek András RAKODÁS e. képével élsö díjat, Péter János és dr. Szász János kiemelt kűlöndljat nyert, Bayer Károly, dr. Lajos László és Szász László fotói pedig kiállításra kerültek. Nőnap, ’71 Virág, bonbon, köszöntés és meleg szavak. Hányszor, de hányszor kaptuk meg a nőktől, hogy csak ilyenkor, a hivatalos ünnep, a Nem­zetközi Nőnap alkalmával kerül szó munkájukról, gond­jaikról, örömeikről, ilyenkor vesszük észre, hogy ők is ott állnak mögöttünk a sorban, illetve dehogyis mögöttünk, velünk egy sorban ... Most valahogy nyugodtab- ban ülünk az ünnepi asztal mellé. Egy esztendő telt el pártunk Központi Bizottság gának a nők politikai, gaz­dasági és szociális helyzeté­ről szóló határozata óta, — s az 1971-es az első Nemzet­közi Nőnap, amikor a kö­szöntés és a virág mellett — I egy év távlatából — egy kis számadást is végezhetünk: mit tettünk annak érdeké­ben, hogy valóban érvényre jusson a párt határozata, több tartalmat kapjon az em­berek szemléletében is a nők egyenjogúsága, kevesebb le­gyen az anyák, asszonyok gondja. Talán a legfontosabb: a nőkérdés „alapfokon” is té­ma lett, a figyelem közép­pontjába került, — a nők körében végzett politikai munka irányítását, problé­máik megoldását szolgáló határozatok ellenőrzését és összehangolását a párt vette a kezébe, illetve minden fo­kon a helyi szervek gondjai­ra bízta. így az átfogó köz­ponti döntések mellett, — az adott helyzet ismeretében — lehetőség nyílt a nők érde­kében teendő hél.yi intézke­désekre, esetenként egy-egy konkrét kérdést már a „hi­baforrásnál” tisztázó állás- foglalásra. Baranyában is bő­ven van példa arra, hogy a vállalatok, termelőszövetke­zetek, fogyasztási szövetke­zetek a tanács partnereiként nyújtanak segítséget egy-egy bölcsőde, óvoda vagy más szociális jellegű intézmény építéséhez. A terebélyesedő, korszerűsödő üzlethálózat, a hosszabbított-, és vasárnapi nyitvatartás, a szolgáltatások körének fokozatos bővítése, az anyasági segélyt igénybe­vevő nők, az egyedülálló anyák helyi erőből történő támogatása, — a társadalom részéről egyre jobban érez­hető teherátvállalás sokféle formája teszi könnyebbé a nők életét, elviselhetőbbé a munkahelyen, családon belül vállalt terheiket. Szükségük van az így felszabadult idő­re: többet pihenhetnek, szó­rakozhatnak, — és ami a lé­pés-tartóshoz, társadalmi rangjuk, pozíciójuk megerő­sítéséhez feltétlenül fontos, — több idejük jut általános, szakmai és politikai művelt­ségük növelésére, aktívabb közéleti szereplésre. A számadás nem teljes. Hosszú felsorolás lenne is­mertetni a szakszervezeti, szövetkezeti nőbizottságok kezdeményezésére, gondot jelző felhívására tett intéz­kedéseket. Nem teljes azért sem, mert egy esztendő ke­vés terveink megvalósításá­ra, a párthatározatban fog­laltak több évre meghatá­rozzák munkánk irányát, a feladatok végrehajtása több együttható tényező függvé­nye. A nők érdekében tett in­tézkedések, a társadalom fo­kozottabb aktivitása kézzel­foghatóan bizonyítja a nők rangjának, társadalmi hely­zetének elismerését, az egyen­jogúság gyakorlati megvaló­sulását. Párhuzamosan azon­ban egy másik harcot is kell vívnunk: a konzervatív, szemléletünkben még bőven fellelhető „gyengébb nem” felfogás ellen. így lesz iga­zán értéke a hétfői virág­csokroknak, kedveskedésnek, tartalma az elhangzó köszön­tőknek. Március 25—31.: Egyetemi és főiskolai napok Pécsett Idén immár negyedszer rendezik meg a hagyomá­nyos egyetemi és főiskolai napokat Pécsett. A rendez­vénysorozat megnyitó ünnep­ségére március 25-én kerül sor a Jogtudományi Egyetem aulájában. A program 26-án délután az egyetemi és főiskolai sportversenyekkel folytató­dik. A Műszaki Főiskola tor­natermében rendezik az asz­talitenisz, a Tanárképző Fő­iskola uszodájában az úszó, az Orvostudományi Egyetem kollégiumában a sakk, a PE- AC-csamokban a kosárlabda, a PEAC-pályán pedig a lab­darúgó-bajnokságokat. Március 29-én délelőtt 9 órakor az Orvostudományi Egyetemen a párttag-hallga­tók és a KISZ-vezetők tar­tanak tanácskozást a kom­munista vonások erősítéséről és a pártépítés feladatairól a felsőoktatási intézmények­ben. Ezen a napon rendezik meg a sportversenyek dön­tőit; 6 órakor kezdődik a pé­csi egyetemek és főiskolák politikai szellemi vetélkedője a Tanárképző Főiskolán. A rendezvények 29-től Sí­ig tartó háromnapos bemu­tatósorozattal érnek véget. A Kamaraszínházban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem, a Soproni Erdésze­ti és Faipari Egyetem, a Sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem, a Pécsi Jog- tudományi Egyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, a Pécsi Tanárképző Főiskola irodalmi színpadai és a bu­dapesti Universitas-együttes tartanak előadást. A képviselőasszonyt ke­resem — mondta egy idősebb férfi a mohá­csi vasöntöde portáján. — Mindjárt megkeres­sük ... Néhány perc múlva jött a képviselő. Igaz, nem éppen a legújabb divat szerint volt öltözve, gyöngyházlakk sem csillogott körmein. Ügy tűnt, mintha a bácsika egy pilla­natig zavarban lett volna. — De hát én a képviselő­asszonnyal ... — En vagyok, tessék. A kemény kézfogás elosz­latta az „ügyfél” zavarót és hozzákezdett mondókájához. A kis epizódot Halasi La­jos né. a mohácsi vasöntöde ma; é /ítője, Mohács és a körei i községek országgyű­lési képviselője beszélte él, amikor az elmúlt négy esz­tendőben végzett munka ke­rült szóba. Az 1967-es választásokon leit képviselő. Ugyanennek : . 'vnek decemberében már a Pl 'k mentben hallatta hangját. — Az első országgyűlési felszólalásomban — mondja — sürgettem a siklósi ke­nyérgyár építkezését, beszél­tem a mecseki szénbányák szakmunkás utánpótlásának nem megnyugtató helyzeté­ről. Szóvá tettem azt, hogy a megye Tüzép telepein ke­vés a tüzelőanyag... Na­gyon jól esett, amikor a posta hozta a miniszterek válaszait. Mint fizikai munkás a magkészítőben ledolgozza a nyolc órát, és legtöbbször csak ez után láthat hozzá 3 funkcióval járó feladatok megoldásához. — A rendszeres kapcsolat a hivatalos szervekkel és a választókkal — egyik leg­fontosabb feltétel a jó mun­kához — mondja. — Részt veszek mint meghívott töb­bek között a városi, járási tanács különböző megbeszé­lésein, ez is hozzájárul a lá­tókör szélesítéséhez. A kép­viselői fogadóórák, besz..- molók pedig a választókkal való kapcsolat egyik formá­ja. Csak „tallózni” lehet az elmúlt négy év sokrétű fel} adataiban, a hivatalos szer­vek és a választók kérései­ben, amelyek elintézése nem kis „utánjárást” igényelt. — Mohácsi-szigeten a ba­racskai—homorúdi út nagyon rossz — kezdi a „tallózást”. — Választóim kérték: szor­galmazzam ennek az útnak a javítását. Jártam a kü­lönböző fórumokat, kértem szép szóval, ha kellett, kissé „hangosabban” is ... Ügy tű­nik, hogy a „holtponton” már túl van az ügy, a kő­hordás megkezdődött. Kezét mintegy tiltakozóul maga elé emeli. — Nem, egy pillánatfa sem könyvelem el a magam érdemének, ka valami elin­téződik. Az „elintézés” nern lehet egy ember munkája, mindig kollektív eredmény. A különböző szervek meg­értő, hogy úgy mondjam „hozzáállásán” se* múlik. Dunaszekcsőnek egy részére például nem adtak ki épí­tési engedélyt, mert vasút­vonalat terveztek arra a te­rületre. A terv azonban egyelőre nem valósul meg, -r- de az építési tilalmat sem oldották fel. Kérték, — nézzem meg az ügyet és ha lehet, oldják fel a tilal­mat. Megtörtént. A gör- csönydobokaiak bekötőút ké­réssel jöttek. Ígéretem már van. De mondhatom tovább. Mohács szépen fejlődik, új házak, utcasorok épülnek. Jöttek a választók a fogadó­szobámba ... Mosolyogva folytatja: mármint Mohácson . a lakásomra, ott van a „fo­gadószobám”: járjak már el, vezessék be a villanyt, a vÍt zet... Ebben az ügybé'n js megértést tapasztaltam: tel­jesült a kérés. Irattartót vesz elő. — Természetesén nem minden kérést sikerül elin­tézni — folytatja. — Meg­történik, hogy olyan ügyben jönnek hozzám, amelyikről már kezdetben látni: a kérés jogtalan. Mit lehet tenni? Egyenesen meg kell monda­ni. Fordulnak hozzám olyan kéréssel is, vagy kérik vé­leményemet, amelyek mond­juk például tipikusan ta­nácsi ügy, ott lehet elintézni. Egy asszony telekügyben jött múltkor hozzám taná­csért. „Köszönöm lelkem, ezt hallottam a tanácson is” — mondta. Ügy látszik, hogy az emberek több helyről akarják ugyanazt hallani, akkor megnyugszanak. — A képviselők mandá­tuma március 19-én lejár. Ennek ellenére van-e ügy, amelyik most is foglalkoztat­ja?-r- Közügy, egyéni prob­léma is mindig van, amely megoldásra vár. De a sok kérést — valamennyit nem lehet megoldani egyszerre — rangsorolni kell. Például Mohácson — ahogy én lá­tom — igény van többe» között egy új általános isko­lára. A környező községek­ből mind többen betelepül­nek a városba. Már most el kell kezdeni az új iskola létesítéséhez szükséges elő­munkálatokat. Gondoskodni a pénzről, a tervekről. Egyetértünk ebben a tanács­csal is. Aztán óvoda, böl­csőde ... Az elmúlt négy év leg­maradandóbb élményeiről kérdezem. — Első utam a Parlament­ben — mondja. — Azt el­mondani nem lehet, csak átélni, átérezni. Emlékezetes volt a jubileumi országgyű­lés, amikor együtt lehettünk a baráti országok Vezetői­vel. Vagy amikor mint az országgyűlés honvédelmi bi­zottságának tagja,, többed- magammal ellátogattunk ka­tonai alakulatokhoz. A kel­lemes emlékek közé tartoz­nak azok az egyszerű - sza­vak, baráti kézfogásók, ame- lvekkel választóim honorál­ták munkámat. Mert egy képviselőnek mégiscsak ez jelent legtöbbet. Garay Ferenc A VÁLASZTÓKÉRT

Next

/
Thumbnails
Contents