Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
DUN4NTÜLI NAPLÓ 1971. február 21. Kitől függ a kulturáltabb töm Közlekedési csőd vagy lépcsőzetes munkakezdés/ Parkoló gépkocsik, lassú autóbuszok Ha statisztikát készítenénk arról, melyik a legtöbbet szidott vállalat Pécsett, a Baranya megyei Építőipari Vállalat meg a 12-es Volán kerülne az első két helyre. A BÉV azért, mert nem tud annyit építeni, mint ameny- nyit a társadalom kíván tőle, a 12-es Volán pedig azért, mert mindenki utazik, következésképp 150 ezer kritikusa van a városban. Nem akarjuk védeni a Volánt, mert vannak olyan esetek, amikor rászolgál a bírálatra. Mégis, ha tárgyilagosan szemléljük a dolgot, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy sokkal. többet ..szapuljuk”, mint ahányszor jogos volna. Olyan hibákat is a nyakába varrunk, amelyekről nem tehetnek. Szólaljon meg hát mosta másik oldal, azazhogy Pap János igazgató, dr. Vajda István igazgatóhelyettes, Héra István párttitkár — tehát a 12-es Volán vezetői. A velük folyó beszélgetés alapján született meg alábbi cikkünk. Milyen szélesek a főutcák/ Ha megkérdeznők a Váróéi Tanács közlekedési szakembereit, milyen szélesek a legforgalmasabb pécsi utcák, fejből mondanák az adatokat. Ez volna az elméleti szélesség. A gyakorlat egészen más. Már most, az „autókorszak” küszöbén parkoló autók sokasága szűkíti, zsugorítja a szélességet a belváros és Uránváros minden fontosabb utcájában. Az ilyesmi persze lelassítja a forgalmat, köztük az 1 autóbusz közlekedést is. Egyre többször kénytelenek lelassítani, megállni a járművek, megvárni, hogy a szembejövő autó elmehessen, illetve a keskenyre szűkült úttest végre szabad legyen. Egy lassítás, illetve megállás csak néhány másodpercet vesz igénybe, de ha gyakran ismétlődik, percek lehetnek belőle. A Volán vezetői azt indítványozták, meg kellene tiltani, hogy autók parkoljanak a főutcákon. A személyautók parkolását a mellékutcákba kellene terelni. Észszerűnek látszik a javaslat, s támogatni is kellene, hiszen egy magánautóban legfeljebb 5 személy fér el, egy autóbuszban viszont 50—130 ember. Könyörtelen dolog a matematika, s nyilván, első a többség érdeke. Igen ám, csakhogy a magánautók már nem férnek el csupán a mellékutcákban. A jövőben még kevésbé számíthatunk erre. Amint a Városi Tanács építési és közlekedési osztályán elmondották, a közelmúltban jelent meg egy rendelet, mely megengedi, hogy az autók a főutcákban is parkoljanak — feltéve, hogy nem teszik lehetetlenné a forgalmat. Hozzátették: azokban az országokban, ahol több az autó, mint nálunk, már a járdaszélesség bizonyos részét is fel lehet használni a parkolásra. Sajnos, előbb- utóbb nekünk is rá kell fanyalodnunk erre a megoldásra. Persze célszerű volna, ha a rendőrség szigorúbban ellenőrizné a parkoló autókat. Vannak ugyanis /olyan magánautósok is, amelyek az autóbusz megállóknál, vagy azok bejáratánál várakoztatják a gépkocsijukat. A kényszer ereje Tavaly a budapesti UVA- TERV-nél jártam, ahol középtávú, illetve távlati tervei készítettek Pécs közlekedésinek fejlesztésére. Az ÜVATERV szakemberei elmondották, hogy csúcsforgalmi időkben teljesen telített a 6-os út. s közlekedési csőd fenyeget Pécsett. Mint hozzátették, a csőd szó nem azt jelenti, hogy akkor egyáltalán nem lehet közlekedni a városban. „Csupán” arról van szó, hogy forgalmi dugók keletkeznek, s az autóoszlopok gyötrelmesen lelassulnak... Azóta már mindenki meggyőződhetett arról, hogy az UVATERV szakemberei reális veszélyről beszéltek. S arról is, hogy — a kelet— nyugat irányú forgalmat tekintve — 1975-ig nem számíthatunk alapvető javulásra. Ahhoz ugyanis meg kell építeni az ún. M6-os utat — azt, amelyik a Szalai András utca, Regős utca stb. nyomvonalán haladva kerüli meg a 48-as teret —, ezenkívül a jelenlegi 6-os utat — tehát a Rákóczi utat stb.-t is szélesíteni kell. Amint a Városi Tanács építési és közlekedési osztályán elmondották, meg is épül az M6-os út két nyomsávon, tehát a Kilián utcától a Páfrány utcáig lehet majd közlekedni rajta — de csak 1975 végén. Akkor adják át. S ami a Rákóczi utat illeti, csak a legkritikusabb szakaszon, tehát a Bajcsy-Zsilinszky utca és Zsolnay-szobor között tudnak majd bontani a IV. ötéves tervben. (Itt alig 7 méter szélesre szűkül az úttest.) Arra azonban, hogy a Doktor Sándor utcában, meg a Kórház tér torkolatánál bontsunk 1975-ig, nincs lehetőségünk, pedig ott isszuk az úttest. így is 1300 lakást kell szanálni öt év alatt Pécsett, még a Krőzusnak sem lenne többre pénze. Mi következik az elmondottakból?. Csak az . következhet: 1975 végéig bajban leszünk, addig más tartalék után kell nézni. Más tartalék pedig nincs, Csak a lépcsőzetes munkakezdés, tehát a délelőtti — s evvel együtt a délutáni — csúcsforgalom „széthúzása”. Nem először beszélünk a lépcsőzetes munkakezdésről, eddig azonban nem lett különösebb eredménye. Most meg kell „jósolnunk”: a szükség, a kényszer majd rávisz bennünket erre. Semmi értelme ugyanis arra kérni a Volánt, hogy állítson be több autóbuszt a forgalomba, ha azok csak cammogva haladnak. A hírek szerint a Városi Tanács VB is napirendre akarja tűzni majd a témát, bár tudatában van annak, hogy csak a tanács erőfeszítése nem lesz elegendő. A lépcsőzetes munkakezdésben vállalatok, Intézmények, iskolák sokasága van érdekelve, sikerre csak akkor számíthatunk, ha mindenki megérti: nincs más választásunk. Nemcsak a Volán „reszortja“ A 12-es Volán egyébként most készíti a IV. ötéves tervét. A tervből ítélve több csuklós autóbuszt akarnak forgalomba állítani a következő öt évben. Mivel a csuklós buszok nem tudják megmászni a hegyi utakat, e járatokon továbbra is „szóló-buszok” közlekednek, avval az eltéréssel, hogy csupa olyan kocsira cserélik ki a jelenlegi „szóló-busz” parkot, amelyeknek hátul nagy, süllyesztett peronjuk van. A nagy, hátsó, peronra azért is szükség van,, mert a szőlővidékeken járó autóbuszokon sok „kosaras” ember utazik. Érdekes — s a jelekből ítélve hatékony — tervet | dolgoznak ki arra nézve, J hogy megszűntessék az autó- buszvezető hiányt (tehát ne maradjanak ki a 30-as járatok emiatt), hogy az autó- buszvezetők „csak” 210 órát dolgozzanak havonta, hogy ne legyenek túlhajszoltak, s — mint minden dolgozó — ők is az utolsó napig kive- hessék jól megérdemelt szabadságukat. Nekünk, utasoknak is érdekünk, hogy e tervek megvalósuljanak: S az is, hogy gyorsabbak legyenek az autóbuszok. De- hát — mint mondottuk — ez már nemcsak a Volán „reszortja”. Magyar László Bányászok, katonák, úttörők, munkásőrök vetélkedője Az emléktúra egyik csapata a 6-os úton. Tímárnők az új gyárban Már sokan megírták, hogy a Pécsi Bőrgyárban — enyhén szólva — milyen büdös van, hogy némely szagos üzemrészt badarság volna drogériával összetéveszteni. Aztán az iparág szakmunkását, a tímárt is képzeletben idéztem meg, fabakancsban, nyaktól bokáig érő bőrkötényben és persze... az éles séroló-késsel kezében. Hogy a „mesterség e címerei” hiánytalanul fellelhetőek-e ma is a gyárban, azt nem tudom. Mindenesetre az á két tímár — akikkel Vajda József gyárrészlegvezető jóvoltából — találkoztam, így ránézésre is inkább irodai kisasszonyoknak véltem, mint sem tímároknak. Először is: nők. Két fiatal asszonyka, a magasabbik Simon Lajosné, Zsóka és Bokrovics Jánosné, Maxi. — Nem haragszik a becenévre ? — Nem. A főművezetőnk, Szakala Feri bácsi nevezett el még régebben, amikor kislány koromban beléptem a gyárba. Maxifrizurám volt akkor is. — És a kék köpeny, meg a fehér gallér? Ki látott ilyent? — Na ne hogy azt higgye, a bőrgyárban minden munkahelyen így lehet dolgozni. De Maxi a szortírozóban végzi a munkáját, én pedig modern hasítógépen. Nézzen körül, a marhabox-üzem is új, meg a berendezés is. Meg aztán nem okvetlenül szükséges, hogy egy nő elhagyja magát és lompos legyen, csak azért, mert gyárban, gépen dolgozik. Már persze, ha a munka is tiszta. A férfiak nem nagyon adnak ilyesmire, őszintén szólva, kicsit trehányok. — Hm ... Hol is hagytuk abba? A szakmunkás-vizsgánál ... — Igen. Kevés a tímár szakmunkás, ezért a vezetőség tanfolyamot indított és mi is jelentkeztünk. Fél esztendeje, vagy még több is, hogy végeztünk. Három esztendő anyagát egy év alatt kellett megtanulniuk. Heti két alkalommal 4—4 óra elméleti oktatás munkaidő után, a gyakorlati oktatásra pedig ráment a szabad szombat. Hogy ez mennyire nem volt afféle „gyorstalpaló” tanfolyam, azt tanúsíthatják a nehéz tantárgyak is: nyersbőrismeret, gyártásismeret, anyagismeret, matematika, kémia, politikai gazdaságtan, géptan, balesetvédelem stb. Hatvanan indultak — köztük 25 nő — és levizsgázott összesen 26 dolgozó, közülük öten nők. — Tulajdonképpen miért tanultak? Maxi: — Feri bácsi szólt: Maxi - kám, meddig akarsz segédmunkás lenni? Elmondta, milyen lehetőségek vannak, akkor aztán jelentkeztem. Pedig féltem nagyon. Van egy kisgyerekünk, gondozni, nevelni kell őt is, aztán a férjem, bár sokat segített, de eleinte balhézott egy kicsit. — Mit segített? Elneveti magát: — Amihez kedve volt. Porszívózott, miegymás. — Az ablakon kirázta a rongyot? — Á, nem! Néha többet is segített. Mikor este elcsendesedett a lakás, akkor álltam neki tanulni, éjfélig, éjfél utánig. Kicsit aludtam, reggel be az üzembe. tgy ment ez egy. esztendeig. Zsóka: — Valahogy ügy érzem, hogy amennyiben az ember egy életen át segédmunkási szinten tevékenykedik, sivárrá válnak napjai, nincs előtte cél, de még a munkájában sem talál semmi fantáziát, éppen azért, mert végül is nem ért semmihez sem. Megért engem ugye? A másik: több lehet a kereset. Simonná keresete korábNyeríes gépkocsi-nyereménybetétkönyvek Az Országos Takarékpénztár szombaton folytatta a gépkocsi nyereménybetétkönyvek sorsolását az Egyetemi Színpadon. Ez alkalommal a vidéken váltott betétkönyvek számai kerültek a szerencsekerékbe. A sorsoláson azok a tízezer és ötezer forintos betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1970. október 3l-ig váltottak és 1971. Január 30-an még forgalomban voltak. A vidéken váltott ötezer forintos betétkönyvek közül nyertek: 1 522962 Polski Fiat 1500 1 529332 Polski Fiat 1300 1 533173 Trabant Llm. 601 1 543606 Trabant Lim. 601 1 543871 Trabant Lim. 601 1 544943 Wartburg Tourist 353 1 547853 Wartburg Tourist 353 1 547884 Wartburg Tourist 353 1 550202 Wartburg De Luxe I 1 551937 Trabant Lim. 601 • 1 1 560015 Skoda S—100 1 560150 Trabant Lim. 601 1 562178 Skoda S—100 1 562756 Zaporozsec 966 1 563511 Wartburg Tourist 353 A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget. A nyereményigény érvényesítése céljából a nyertesnek a betétkönyvvel, vagy az ezt helyettesítő ,,IgazoláS”-sal a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fióknál — ha a betétkönyvet postahivatal vagy takarékszövetkezet állította ki, úgy a területileg illetékes takarékpénztári fióknál — a sorsolás napjától számított harminc napon belül, tehát 1971. március 22-ig kell jelen tkezni«* ban 1700—1800 forint volt, most 2300—2400 forint. Bok- rovicsné keresete is több valamivel, de nem olyan mértékben nőtt, mint Zsókáé. Vajda József mondja: — Alapelvünk az volt, hogy magasabb bért adunk általában azoknak, akik szakmunkásvizsgát tettek, Simonná esetében például a bér megegyezik az azonos munkát végző férfiak keresetével. Viszont nem lehetett mindenütt ilyen arányban emelni a bért. Például az üveglapos részlegnél ketten vannak szakmunkások, a többi nem rendelkezik ezzel a képesítéssel, viszont ugyanazt a munkát végzik. Így hát az „egyenlő munkáért egyenlő bért”-elv ezúttal fordított előjellel érvényesül. És ez így igazságos, hiszen most 2800, 3000 forintot keresnek az üveglaposok, kivétel nélkül. — Hogyan fogadták a régi szakmunkások az újak „belépését”? — Ajaj! — kapnak a fejükhöz az asszonyok. Bizony nehéz ügy volt. Meg kell hagyni, nem a hátuk mögött, hanem a szemükbe megmondta néhány tímár az asszonyoknak, hogy nem tetszik nekik ez az egész, mert végül is ők meg- ! szenvedtek a szakmáért évek- i kel, esetleg évtizedekkel ezelőtt és különben is mi az hogy „női tímár?”! Ma már könnyű az új gépekkel, de valamikor... Egyszóval: nem is a kereseti azonosulás bántotta a férfiak egy részét, hanem inkább önérzetükben érezték sértve magukat. Ezt csak az tudja igazán, alti ismeri a gyár belső világát, ahol valamikor a „tímárság” külön kaszt volt, ami nem egyenlő a — különben szép — szakmai büszkeséggel. A tímárok legerősebben még ma is a faragóknál tartják a „frontot”, közéjük helyezni ifjú szakmunkást, bajos dolog. Igaz, hogy a korosabb szakmunkások sokkal nehezebb körülmények között dolgoztak, elég csak még ma is megnézni a régi krómos üzemet, amely sötét és szel- lőzetlen. De az is igaz, hogy j a tanfolyamot végzők már a korszerűbb technológiát sajátították el tanulmányaik során és igazán magas elméleti követelmények közepette, amely összehasonlíthatatlanul nehezebb a régi inasiskolák elméleti tematikájánál. A kedélyek persze lecsillapodtak már, , úgy tűnik, az asszonyok bizonyítottak: megtanulták a szakmát. Végül is az új gyárrészleg — impozáns, világos, egészséges épületeivel — gépeivel, új technológiájával nagy lépést jelent a korszerű gyártásban és majd a makacsabb emberi gondolatok is felnőnek, esetleg lassabban .., Rab Ferenc Jubileumi csertetői cmléktúra Fázósan, de lelkesen gyülekeztek a KISZ-esek, bányászok, magyar és szovjet katonák, úttörők, munkásőrök tegnap reggel a pécs- újhegyi Bányász sportházban. A Mecseki Szénbányák KISZ Bizottsága ebben az esztendőben ötödször rendezte meg a már hagyományos csertetői emléktúrát. Először 1967-ben hirdették meg a fiatalok kitüntető versengését, s azóta minden évben százak indulnak az 1937. február 24-én mártírhalált halt bányászok és a mecseki bányász munkásmozgalom emlékének adózva. A túrán résztvevő harminc csapatban bányászok, katonák, munkásőrök küzdöttek az első helyért. A tíz kilométer hosszú útvonalon öt ellenőrző állomáson kellett a különböző feladatokat megoldani. Az első állomáson, a Bányász sportház könyvtárában az elméleti ismeretekről adtak számot a versenyzők. A bányászok a bányászattal, a katonák a hadászattal, az úttörők az úttörőélettel kapcsolatos kérdéseket kaptak. Az induláskor minden csapat kapott egy papírszalagot, melyen összekevert betűkkel egy jelmondat állt. Ezt a jelmondatot futás közben kellett megfejteni az utolsó állomásig. Igyekeztek is a csapatok a 6-os út mentén, nem lehetett „sétálni”, az idő is számított. A második állomáson egy „sebesültet” kellett a száz méterre levő elsősegélynyújtóhoz hordágyon vinni. A következő állomáson nemigen sikerült még a katonáknak sem a gránátdobás, de az úttörők kitettek magukért. A huszonöt méterre levő egy méter széles árokba tíz gránátból hetet bedobtak. Jó öt kilométeres futás után érkeztek meg a csapatok Vasasra. Az utolsó előtti állomáson is gránátdobás volt a feladat, de itt nem árokba, hanem koncentrikus körökbe kellett dobni, mint a célba- lovésnél. Fél tízkor érkezett meg az első csapat a vasasi Petőfi Sándor művelődési házhoz, a végcélhoz. Az utolsó feladat a céllövés. A fárasztó küzdelem után jól esett a versenyzőknek a forró tea, a szendvics, meg a sör. A beszélgetés közben — akinek nem sikerült megfejteni — megtudta a papírszalagra írt jelmondatot is: „Hűség a néphez, hűség a párthoz”. A vetélkedő befejeztével ünnepélyesen megemlékeztek a résztvevők a bányász munkásmozgalom mártírjairól. Az V. jubileumi csertetői emléktúra győztese Szabolcsbánya 1. sz. csapata, második helyezettje Szabolcsbánya r 2. sz. csapata, harmadik helyezettje pedig Vasas-bánya 1. sz. csapata lett.
