Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

1971. február 21. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 A gazdaságpolitikai rovat kerekasztala Tizenkét óra előtt öt perc­cel döbbentünk rá: az elsor­vadás veszélye fenyegeti a háztáji gazdaságokat. Ekkor már sokezer ól és istálló állt üresen megyénkben is, amely közismerten jó állattenyész­tő megye hírében áll. A men­tőakció nagy lendülettel in­dult Eltelt néhány év. Hol tartunk ma? Nos: sikerült megállítanunk a kezdetben feltartóztathatatlannak tűnő folyamatot, s ma már— kü­lönösen ami a baromfi- és a sertéstenyésztést illeti — másfajta gondjaink vannak. Mik ezek az új gondok, mi­vel számolhatunk a jövőben? — ez kerékasztalunk témá­ja, * A gazdaságpolitikai rovat vendégei: Légrádi György, megyei állattenyésztő szak- felügyelő, Hideg Gyula, az Állattenyésztési Felügyelőség területi kirendeltségének he­lyettes vezetője, Farkas Béla, a Duna és Karasica menti Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének termelés- fejlesztési főmunkatársa, Kertész István, a Megyei Párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Vi- tárius Endre, a Kaposvári Húskombinát pécsi gyáregy­ségének helyettes vezetője, Sajtos József, a siklósi fo­gyasztási szövetkezet igazga­tósági elnöke, Nagy Károly, a bicsérdi termelőszövetkezet elnöke, Bors Ferenc, a szá­lán tai termelőszövetkezet el­nökhelyettese, párttitkár és Szabó László, a Baranya me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat igazgatója. A beszélgetésen lapunkat Bé­kés Sándor, a gazdaságpoli­tikai rovat vezetője és Mik- lósvári Zoltán közgazdász, a \ gazdaságpolitikai rovat mun­katársa képviselte. Baromfi és sertés Légrádi György: A háztáji, hasonlóan a közös gazdasá­gokhoz, ahol a gazdálkodás kezd iparszerű formát és méreteket ölteni, minőségi" változáson megy keresztül. A legeltető szarvasmarhate­nyésztéssel, a kapirgáló tyú­kok tartásával párhuzamo­san tért hódít az intenzív állattartási forma. A ház­táji gazdaságokban a szarvasmarhatartás vissza­szorul, a baromfi és a ser­tés előre tör. A háború óta nem volt olyan magas a sertéslétszám, mint 1970-ben. Ha a közgazdasági helyzet nem változik, a tendencia tartós lehet. Szabó László: Mindezt a felvásárlás adatai is alátá­masztják. Vágósertésből 1966- ban 116 ezer darabot vásá­roltunk fel. Ebből 106 ezer származott a közös gazdasá­gokból, a háztáji gazdaságok részesedése pedig mindössze 10 ezer darab, azaz 9 száza­lék volt. Ezzel szemben ta­valy 115 ezer sertést vettünk át, s ennek 30 százaléka már a háztájiból származott. A háztáji tehát egyik évről a -f másikra 250 százalékkal adott többet. Ami az idei kilátáso­kat illeti, még kedvezőbb a helyzetünk: arra számítunk, hogy 160 ezer sertést vásá­rolunk fel, s ennek 35 száza­lékát a háztájiból. A vágó­marhánál más a helyzet. A felvásárlásban évről évre csökken a háztáji aránya. 1966-ban 24 600 vágómarhát vásároltunk fel, ebből a ház­táji gazdaságok részesedése 9200. Tavaly 25 600 darabot vásároltunk fel, de már csak hétezret a háztájiból. Miklósvári Zoltán: Sokszor elmondjuk: a nemzetgazda­ságnak fontos érdeke fűző­dik a szarvasmarha export­hoz. Véleményem szerint ma már, ha a háztáji gazdálko­dás fellendítéséről beszélünk, a szarvasmarhára kell gon­dolnunk. A háztájiban, saj­nos, nem sikerült megállítani az állomány csökkenési fo­lyamatát. Nagy Károly: A háztáji felfutása a baromfitenyésztés terén kezdődött. A magyará­zat egyszerű: ezt lehet a leg­könnyebben modernizálni, itt térül meg a leggyorsabban a befektetés. A második lép­csőben a sertéstenyésztés modernizálása és felfuttatása kezdődött. A szarvasmarhá­Mit kapunk a val azonban ma is úgy van­nak a gazdák, hogy inkább leépítik, mint fejlesztik. A jövőben az első kettővel le­het számolni, a marha a kö­zös gazdaság állata lesz. Drága a gépesítés Miklósvári Zoltán: A kö­zös és a háztáji gazdaság együttműködésének egyik mintaszerű modelljét Szalán- tán alakították ki. Náluk is olyan rosszul áll a háztáji szarvasmarhatenyésztés ? Bors Ferenc: Nálunk 1968- ban 130 hízómarhát adtak le a tagok a háztájiból, tavaly már 295-öt. A jövedelmek így alakultak: 1968-ban egy családra 18 800 forint jöve­delem jutott a háztájiból. 1969-ben már 20 200, 1970- ben pedig 30 125 forint. Köz­ben, természetesen, a közös­ből származó jövedelem is hasonló arányban nőtt. A szarvasmarha-tartással kap­csolatban az a véleményem, hogy a fiatalokat is rá lehet nevelni a háztáji gazdálko­dásra, de ennek előfeltétele a munka további könnyítése. Itt jegyzem meg, hogy saj­nos, nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű kisgép, il­letve, hogy drága a gépesítés. Sajtos József: Az állam megpróbált segíteni: dotációt adott a kisgépekre. De a ren­delet megjelenése után el­tűntek a gépek az üzletek­ből. Hideg Gyula: Az Állatte­nyésztési Felügyelőség kez­deményezte a háztáji fejőgé­pek beszerzését. Sokan je­lentkeztek — még iskolaigaz­gatók is írtak: jó lenne a gyerekeket is megtanítani a gépek használatára —, saj­nos a gépek beszerelése drá­ga, többe kerül, mint maga a gép. Vagy: a borjúnevelést forradalmasították a külön­féle tápok, de a gazdák csak ritkán jutriiak hozzá. Túltermelés? Békés Sándor: Többször el­hangzott: tavaly rekord­mennyiségű sertés volt a háztáji gazdaságokban. Nagy szó ez, de vajon egyértelmű lehet-e az örömünk? Az el­múlt két hónapban tucatnyi jelzést kaptunk: nehézségek vannak az átvételnél. Egyik olvasónk már azt a kérdést is megkockáztatta: most meg sok a hús? Szabó László: Egyáltalán nincs sertés-túltermelés, ezt j nagyon határozottan le sze- j retném szögezni. Valamiféle j rendre, tervszerűségre azon- ; ban a háztáji vonatkozású- ' ban is szükség van. Mert mi J történt? Sokezer disznóra > nem kötöttek szerződést | a gazdák, arra speku- I Iáivá, hogy majd megveszik a bányászok, természetesen drágábban, mint az állam. Nem így történt, s ezért a dömping. Miklósvári Zoltán: És a tojás-, a baramfi-dümping? Farkas Béla: Nagyon örü­lök ennek a kérdésnek, mert szerintem itt valóban több­ről van szó, mint egyszerű torlódásról. Sok százezer to­jás állt hetekig a termelők­nél, s végülis nagy részét saját maguknak kellett érté­kesíteniük. A teremelő érté­kesítési biztonságot akiar, s tegyük hozzá: joggal, de a baromfi vonatkozásában er­ről most nem lehet beszél­ni. Sajtos József: Februárban I forint volt a tojás ára. Ez túl kevés ahhoz, hogy a te­nyésztőknek jó közérzetük legyen. A kihelyezett napos­csibék száma máris csök­kent ... Vitárius Endre: Tavaly 71 millió tojásra kötöttünk szerződést, az idén 82 mil­lióra. Nem értem tehát, mi­ért címezi mindenki a ba­romfiiparnak szemrehányá­sait. A tojástermelési kedv néhány helyen valóban visz- szaesett. összességében azon­ban nincs baj. Ez az egyik. A másik: a baromfi nemcsak tyúkot jelent Pulyka, hízott liba — jöhetne minden mennyiségben ... Békés Sándor: Szerintem többről van itt szó, mintamit el lehet intézni ezzel: he­lyenkénti visszaesés... A boltokban 1 forint 50 a to­jás, a baromfiipar 1 forintért vásárolja fel darabját, s a boltoknak 1,35-ért adja to­vább ... Bors Ferenc: Pontosan ki­számítottuk, egy tojás ter­melői ára 98—99 fillér, kor­szerűtlenebb viszonyok kö­zött éppen 1 forint. Ehhez, azt hiszem, nem kell semmit hozzátenni. Békés Sándor: Éppen öt­ven százalékkal drágább minden egyes tojás, mire a termelőtől a fogyasztóhoz ée. Ez rendkívül nagy emelke­dés. Ügy tűnik, mindenki keres a bolton, csak az nem, aki dolgozott. Tehát a ter­melő ... Vitárius Endre: A tojásra vállalatunk több tízmillió fo­rinttal ráfizet, s mégis csi­náljuk ... finevelésnek és -tartásnak tehát nagy távlatai vannak. A zavartalan fejlődéshez azonban két dolog kell. Meg­bízható technikai háttér és termelési biztonság. Békés Sándor: Ez utóbbi­hoz kapcsolódva kérdezném: hajlandó-e a baromfiipar több évre szóló termelési szerződéseket kötni, ami vég­sősoron alapja lehetne a biz­tonságnak? Vitárius Endre: Hajlandó. Nyúlra, hízott libára máris kötünk. Sajtos József: És mit tar­talmazna ez a szerződés? Az árat is? Vitárius Endre: Erre saj­nos nem tudok válaszolni. Sajtos József: Pedig van jó példa. Nemrégiben még csak három vagon mézet vá­sároltunk fel, tavaly már nyolc és felet. Hogy miért? Mert a méhészetben már be­vezették a több évre szóló szerződést, amelyben az árat is rögzítik ... A Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyárában idén 5 és fa- millió forinttal nagyobb értékű bútort gyártanak, mint tavaly, ösz- szesen 27 és fél millió forint értékben. A legnagyobb tétel a 2500-a» példányban készülő Balassagyarmat kombináltszekrény. Kooperá­cióban a budapesti gyárak részére ülő- és fekvőbútorokhoz kilenc­féle kárpitrámát szállítanak. Az itt készült bútorokat belföldön áru­sítják. Erb János felvétele Egy riport második felvonása Feldolgozó kapacitás Kertész István: Ez bizo­nyára így van, de akkor en­nek is megvannak az okai. Az apparátus korszerűségére, illetve a technikai feltételek színvonalára gondolok. És most már nem is kizárólag csak a baromfiipar vonatko­zásában. A termelés felfu­tott, a felvásárló-, a feldol­gozó- és tároló-kapacitás azonban alig-alig változott. Az a véleményem, hogy a bajok egy jelentős részének a húsfeldolgozó-kapacitás elégtelensége a forrása. Szabó László: Ezzel nem értek egyet. Vállalatunk két megyét lát el hússal, sőt a bajai hűtőháziba is szállí­tunk ... Kertész István: És amikor tavaly Ausztriában kellett hűtenünk? Hideg Gyula: A rendelke­zésre álló kapacitás, ameny- nyiben a ciklikusságot ki tudjuk küszöbölni, pillanat­nyilag talán elegendő. A fel­dolgozó egységek területi el­helyezkedése azonban már egyáltalán nem szerencsés, azért is tartom olyan nagy jelentőségűnek, hogy végre Pécsett is lesz baromfifeldol­gozó kombinát. Kertész István: Újabban többször hallani, hogy a ba­romfivonalon túltermelési válság van. Ez nemcsak pon­tatlan, de felelőtlen kijelen­tés is, a piac ugyanis még nagyon messze van a telí­tettségtől. Változtatni lehet — és kell is — a fogyasztás szerkezetén. Nem lelkese­dünk a baromfihúsért, s nem fogyasztunk elég -tojást. Ha a termelés nemcsak mennyiségi vonatkozásban fejlődik, de korszerűbb — tehát gazdaságosabb is lesz —, csökkenthejjük az árakat, ami új igényeket, új fogyasz­tókat eredményez. A barom­Meííszűnik a húsíuség Békés Sándor: Baranya megyében tizenhét új sertés­telep kezd termelni, ami éves szinten sok tízezer hizottser- tést jelent. Milyen hatása lesz ennek a háztáji gazda­ságokra? Szabó László: Magyaror­szágon a sertéshús a hús. A külföldi piacokon a marha­hús a.z értékesebb. Az új szakosított telepek belépése tehát mindenekelőtt a hazai piacon ígér jelentős válto­zást. Meggyőződésem, hogy már a következő évben meg­szűnik a húsínség, kielégít­jük az igényeket. Ezek az igények azonban folyamato­san nőnek, attól tehát senki­nek sem kell tartania, hogy sok lesz a hús. A háztáji gazdaságokban hizlalt álla­tokra is szükség lesz. Kor­rekt, kétoldalú — mindkét fél számára kötelező —. szer­ződéseket ajánlunk és ké­rünk a kistenyésztőktől is, mert csak így vagyunk ké­pesek a rendelkezésünkre ál­ló szállító- és feldolgozó­kapacitással jól gazdálkodni. Tizenkét óra előtt öt perc­cel döbbentünk rá: az elsor­vadás veszélye fenyegeti a háztáji gazdaságot. A felis­merés óta eltelt rövid idő, mint azt kerekasztal-beszél- getésünk is bizonyítja, jelen­tős változásokat hozott. A termelés ösztönzésén túl most már oda kell figyelnünk a termelésnövekedés okozta változásokra is. Világos, hogy a felvásárlóknak és a for­galmazóknak egyetlen fel­adatuk lehet: a zavarok ki­küszöbölése és — a terme­lők és fogyasztók igényeinek szem előtt tartásával —, az egyensúly megteremtése. A hangsúly egyébként változat­lanul a termelésen van. „A kertet felásom, az utak mellé meg fát ültetek. Na­gyon sok fát. Barackot, szil­vát, almát. Ja, és körtét. Körtefát muszáj.. Az egész dolog mintegy két éve kezdődött. Kossuth-bá- nyán összehívták azokat, akik segítségre szorultak lakás ügyben. — A Dobos elvtárs szólt — mondja Orsós Lajos — még hatvankilenc nyarán. Ingben voltunk valamennyi­en, húszán, huszonnégyen ... Aztán — többekkel együtt — Orsós Lajos is segítséget kapott. Harmincezer forintot az üzemtől, bontási anyagot, idomtéglákat, hitelt az OTP- től és — az emberek is ösz- szefogtak... A Kasler-brigád segített. Két szabad szombat, és elké­szült a ház alapja, mutatós­ra faragott idomkövekből. A ház — kettőszoba kony­ha. éléskamra — építési költ­sége 124 000 forint. Építése jó másfél éve indult meg, akkor megjelent az újságban a riport: Orsós Lajos háza címmel, s amelyben nyilat­koztak az emberek, akik se­gítettek, Orsós Lajos is, ho- | gyan képzelik el, milyen lesz, ! mi hova kerül? ,.A kerítés is nagyon szép lesz. Idomkőből csinálunk neki alapot, a vasakat pe­dig befestjük pirosra. És a kapun, természetesen posta­láda lesz...” Keresem a nagyon szép ke­rítést. A ház maga is bepu- colatlan még, az utcafront kicsit kopár. Az ablaküvegen festéknyomok. A házikó azért takaros külsejű. Kérdő La­jossal, Kossuth-bánya szb- titkárával együtt nézegetjük. Amikor kérdeztem tőle, ho­Két éven belül nem vásárolható másodszor új kocsi Megszigorították a személygépkocsi-megrendelés feltételeit A belkereskedelmi minisz­térium néhány intézkedést hozott az új személygépko­csik értékesítésénél előfor­duló spekuláció megszünte­tésére, illetve korlátozására. A miniszter utasítást adott ki, amely szerint hétfőtől a Merkur Személygépkocsit Értékesítő Vállalat — a mi­nisztérium által meghatáro­zott típusokból — személy- gépkocsi eladására nem köt­het szerződést azzal, aki az előző két évben a vállalat­tól autót rendelt vagy vásá­rolt. Az Országos Takarék­pénztárnál kapható megren­delőlapon már ez a feltétel szerepel. A megrendelő lapon fel­hívják a vásárlók figyelmét arra is, hogy az új gépkocsi ára maximált. Ezért az, aki az előírtnál magasabb áron adja el a gépkocsit, bűncse­lekményt követhet el. Aki ilymódon nyerészkedik, ügyé­szi indítványra bírósági el­járással kötelezhető arra, hogy a jogosulatlan összeget az államnak visszafizesse. Egyelőre valamennyi kapha­tó típusra érvényes a szigo­rítás, amelyet úgy oldanak fel, ahogyan egyes típusok­ból javul a kínálat, az ellá­tás. A minisztérium szükség­megoldásként adta ki a kor- , létozó intézkedést, annak tudatában, hogy a vásárlók­nak csak egy töredéke vásá­rol spekulációs célzattal. Az intézkedések átmeneti jelle- j gűek, s addig maradnak ér­vényben, amíg a belkereske­delemnek nem áll rendelke­zésére elegendő személyautó. A számítások szerint a gép­kocsi kínálat már a jövő év­től javul, s az ellátás prob­lémái ebben a tervidőszak­ban megoldódnak,. I gyan áll Orsós Lajos háza, kicsit kedvetlen lett. — Szorgalmasabb is lehe­tett volna — mondta. Előkerül a tulajdonos is, beljebb invitál. Tájékoztat, hogy éppen most ment el a kőműves — a konyha és az előszoba hidegpadlóját rakta j le. A festés-mázolás már megvolt. Orsósné zsilettpen- ; gével kaparja az ajtó üvegé- i ről a rácsöppent festék folt­jait. Orsós Lajos kicsit ag- I gódva néz rám. ! ‘ — Nem tudom, nem túl ! cifra-e ... i Mindenesetre szép színes. Van benne arany is. Itt-ott nagy, piroskalapos gombák virítanak. És a szoba köze­pén áll a frissen mázolt kre- denc, odabent, a másik szo­bában cementes-- és mész- zsákok halma. Lenézek a lá­bam alá: beton. Itt még bi­zony nem laknak emberek. — Nem kaptunk parkettát — mondja szomorúan a tu­lajdonos — arra várok. Már készen lennénk akkor. — És most hol laknak? — Hát... még Jánosipusz- tán, a gunyhóban. Nehéz dolog építkezni, még segítséggel is. Kicsi a kere­set, beteg az asszony — a strumaműtét után nem dol­gozhat, két gyerek van, meg j egy unoka náluk, hát bizony i különös számtanórát tart ne- I kém Orsós Lajos. De mindent kiszámol, és ! bizonyítja, hogy mindenre jut még a pénzből. Magyaráz a kertben: ide vécé kerül majd, meg a disznóól, nyolc­ezerért meglesz a kerítés is, maradt a hitelből pénz, meg még anyag is van hozzá — szóval ha minden jól megy, május elsején költöznek. Ke­resem a fákat. A kert — bár a földet megforgatta Orsós Lajos — kissé még elhanya­golt. De kilenc gyümölcsfa — szilva, alma, barack — már várja a tavaszt. Már tényleg nincs sok hát­ra az építkezésből. Közel két esztendő alatt azért felépült Orsós Lajos háza is. aki na­gyon hálás a segítségért, amit kapott az üzemtől, em­berektől, és nagyon örül a házának... Egyetlen gondolat feszen­gett bennem kifelejövet. Or­sósné, beszélgetésünk elején megemlítette a fürdőszoba hiányát. Az nagyon jó lett volna, mondta. A kerítés he­lyén állunk meg búcsúzkod- ni (biztosan idekerül majd a postaláda is valamikor) s nem állom meg, megkérde­zem Orsós Lajostól: — És mondja, vécé, disz­nóól, lacikonyha után vajon a fürdőszobát mikor ragaszt­ja a házhoz? Mókásan néz rám. Tartása kicsit felenged a hivatalos emberekkel szembeni kötele­ző ,.hapták”-ból. És elmoso­lyodik. — Ha majd elnyerem az ötössel... Kampis Péter / Költözés május elsején...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents