Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
l*tl, február 14. DUNANTCLI napló Tanácsrendszerünk reformjáról Az államelmélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos lépéseként, hosszú és gondos előkészület utón fogadta el néhány napja'az országgyűlés a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvényt. Bár az új tanácstörvény számos vonatkozásban jelentősen eltér elődjétől, az 1954- ben született tanácstörvénytől, a tanácstagokat, a tanácsi dolgozókat és a lakosságot mégsem érte váratlanul a tanácsrendszer törvénybe foglalt reformja. A társadalmi, gazdasági és politikai előrehaladás igényeinek megfelelően és egyben a tanácsrendszer átfogó reformjának fokozatos előkészítéseként — néhány esetben kifejezetten kísérleti célzattal — a Kormány 1965-től kezdve számos újszerű rendelkezést bocsátott ki, amellyel - oz Elnöki Tanácstól kapott felhatalmazás alapján — módosította, vagy kiegészítette a hatályos tanácstörvényt és végrehajtási rendeletéit. Példaként' említhetjük a tanácsok gazdasági és pénzügyi jogosultságainak, területi tervező, településfejlesztési és területi koordinációs jogainak kiterjesztését, a kibővített hatáskörű nagyközségi jogállás, valamint a városirányítású község kialakítását, az egységes községi szakigazgatási szerv létrehozását, a tanácstagi és állandó bizottsági munka egyszerűsítését, a tanácsi szakigazgatási szervek központi elvi irányításának eszközeit és a végrehajtó bizottság közvetlen irányító munkájának módozatait meghatározó' rendelkezéseket stb. Az új tanácstörvény ezeket az utóbbi években végrehajtott változásokat — a szerzett tapasztalatok alapján többnyire továbbfejlesztve — beiktatta a tanács- rendszer átfogó reformjába. Népünk fennállásuk két évtizede alatt megismerte a tanácsi szerveket és magáénak vallja a tanácsok gondjait. Érthető, hogy a közvélemény nagy érdeklődéssel fogadja a helyi és o területi népképviseleti szervek továbbfejlesztését. Fokozza érdeklődésünket az a körülmény, hogy az ugyancsak tökéletesített választójog a|apján a közeljövőben választjuk meg a tanácsok tagjait és az ország- gyűlési képviselőket és építjük ki a tanácsi szervéknek az új jogszabályokon nyugvó rendszerét. Társadalmi és állami szerveinknek, valamint a hírközlő orgánumoknak nagy körültekintéssel kell segíteniük az állampolgárokat abban, hogy behatóan megismerhessék választási és népképviseleti rendszerünk egymáshoz szorosan kapcsolódó jelentős változásait, E törekvések jegyében az alábbiakban megkísérelem összegezni a tanácsrendszer reformjának főbb elemeit. A tanácsok és a különböző tanácsi szervek funkciójára és egymáshoz fűződő viszonyára erőteljesen kihat a tanácsok jellegének újszerű meghatározása. A törvény értelmében a tanácsok és a tanácsi szervek a néphatalmat megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei. E meghatározásból világosan kitűnik, hogy a reform feloldotta azt az éles megkülönböztetést, amelyet eddig a tanácsok mint államhatalmi szervek, valamint a tanácsi végrehajtó bizottságok és szakigazgatási szervek, mint államigazgatási szervek között tettünk. Az új koncepció a tanácsokat az egyéb tanácsi szervekkel együtt minősíti népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szerveknek. A korábbi megoldásokkal szemben ebből az új felfogásból természetesen következik, hogy indokolt esetben maguk a tanácsok is végezhetnek államigazgatási teendőket. Megszűnt az a merev tétel, hogy a tanács csakis a felsőbb államhatalmi szervnek állhat alárendeltségében. A jövőben o felsőbb végrehajtó bizottságok az alsóbb tanácsok felett gyakorolt felügyelet keretében megsemmisíthetik e tanácsok törvénysértő aktusait is. A tanácsi szervek jellegének új meghatározása tette lehetővé, hogy megszüntessük a tanácsi szervek központi irányításának azt a kettősségét, amelyben a tanácsoknak, mint állam- hatalmi szerveknek általános irányítását az államhatalom egyik legfelsőbb szerve, az Elnöki Tanács, a végrehajtó bizottságok központi irányítását pedig az államigazgatás legfelsőbb szerve, vagyis a Minisztertanács végezte. A jövőben az egész tanácsszervezet egységes elvi irányítása a Minisztertanács feladata lesz. o A tanácsrendszer új szabályozásának egyik fontos vonása, hogy a törvény lényeges különbséget tesz a különböző tanácsszíntek, elsősorban a helyi (községi, nagyközségi, közös tanácsú községi, városkörnyéki községi, városi, fővárosi kerületi és megyei városi), valamint a területi, elsősorban a megyei és megkülönböztetett módon a fővárosi tanácsi szervek rendeltetése között és ennek megfelelően határozza meg e fokozatok sajátos feladatait, hatáskörét és szervezeti kereteit. A lakossággal közvetlen kapcsolatban álló legalsóbb fokozatú tanácsok szerepének bővítése érdekében mondja ki a törvény,' hogy a tanácsok hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyekben az elsőfokú hatáskört általában a helyi tanácsok gyakorolják. A jellegzetes területi, vagyis a megyei tanácsok három alapvető funkció betöltésére hivatottak, mégpedig: a központi irányítás közvetítésére, a megyén belüli tanácsi és egyéb fejlesztések összehangolására, valamint a megyéhez tartozó helyi tanácsok érdekeinek képviseletére és egyeztetésére. o Az új tanácstörvény különös gondossággal építette ki a tanácsi szervek és az illetékességi területükön működő egyéb szervek együttműködésének, fejlesztési törekvéseik és o lakosság ellátását szolgáló tevékenységük összehangolásának eszközeit. Ffogy a kormányzat mennyire fontosnak tekinti e kapcsolatok szervezett és hatékony alakulását, megnyilvánul abban is, hogy a tizenegy fejezetre tagozódó törvényben önálló, mégpedig a III. fejezet szabályozza a tanó-, csők és a Hazafias Népfront, valamint a tömegszervezetek együttműködését, a tanácsi szervek és az alájuk nem rendelt gazdálkodó egységek megnövekedett kölcsönös jogait és kötelességeit, továbbá a tanácsok együttműködését a bírósággal, az ügyészséggel és a rendőrséggel. o Az új tanácstörvény a tanácsok szervezetére és működésére vonatkozóan csak a legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza és a tanácsokra bízza, hogy a tanácstörvény, valamint a Kormány által kibocsátandó irányelvek alapján tanácsrendeletbe foglalva maguk dolgozzák ki és határozzák meg szervezeti és működési szabályzatukat A tanácsi szervezetet érintő törvényi rendelkezésekből az alábbiakat emelem ki. A községi tanácsok népképviseleti-önkormányzati szerepének bővülése következtében lehetővé, sőt szükségessé vált, hogy a továbbiakban a járásokban ne hozzunk létre választott tanácsi testületekét. A járási tanácsok létrehozása 20 évvel ezélőtt nagy vívmánya volt a magyar tanácsrendszer kialakításának. A járási tanácsok az elmúlt két évtizedben kiemelkedő szerepet töltöttek be a mezőgazdaság szocialista átszervezésének összefogásában, valamint az új arculatú községi élet kereteinek kiépítésében. Amennyire történetileg szükségszerű volt a járási tanácsok létrehozása és két évtizedes funkcionálása, oly mértékben vált indokolttá, hogy szerepüket átadják azoknak a községi tonácsi testületeknek, amelyeknek fejlesztésében maguk is fontos szerepet töltöttek be. A járási tanácsi szervek utódaként azonban továbbra is működnek a járásokban a megyei tanácsi végrehajtó bizottságok járási hivatalai. A járási hivatalok közvetítik a megyei végrehajtó bizottság irányítását a községekhez és másodfokon eljárnak a községi tanácsi szervek által elbírált, de az érdekeltek által megfellebbezett ügyekben. A megyei tanácsok es a fővárosi tanács említett funkcióinak eredményesebb betöltése, különösen a települési, területi képviselet tartalmasabb megvalósítása érdekében térünk át a megyei tanács és a fővárosi tanács közvetett, vagyis a megfelelő helyi tanácsok általi választására. Elsősorban a megyén belüli koordináció eredményesebb biztosítása érdekében következett be a tanácsfokozatok rendszerében a megyei jogú városi pozíció megszüntetése. Volt megyei jogú városaink — közöttük Pécs - különleges helyzetét, az átlagosnál kiterjedtebb vonzáskörét veszi figyelembe és juttatja érvényre ugyanakkor a törvény, amikor előírja, hogy a népgazdasági tervben és költség- vetésben - a megyei tanács tervén és költségvetésén belül elkülönítve - kell meghatározni a megyei, városi tanács fejlesztési feladatait, bevételi forrásainak körét és a részesedés mértékét, valamint az állami hozzájárulás ösz- szegét. A törvény a tanácsokra bízza, hogy milyen állandó és ideiglenes bizottságot hoznak létre. Valamennyi szinten meg kell választaniuk azonban a tanácsi ügyrendi bizottságot és a szám- vizsgáló bizottságot. Külön jogszabály írja elő a megyékben és a fővárosban a tanácsi tervgazdasági bizottság létrehozását. A tanácsi állandó bizottságok újszerű ágazati és ágazatközi összehangoló szerepével függ össze az a lehetőség, hogy a jövőben a tanács a tanácstagok mellett külső szakembereket is megválaszthat a tanácsi bizottságok tagjaivá. A végrehajtó bizottság titkárával szemben állított újszerű követelményeket szolgálja az a változás, mely szerint a titkár többé nem választott, hanem a tanács áltál kinevezett tisztség- viselő lesz. A titkár fő feladatait a tanácsi szervek hatósági munkájának támogatásában, összehangolásában és törvényességi felügyeletében jelölik meg az új jogszabályok. Biztosra vehetjük, hogy az új tanácstörvény és a közeljövőben megjelenő végrehajtási rendelet, valamint e jogszabályok alapján kiépülő tanácsszervezet kedvezőbb feltételeket nyújtanak az egyre növekvő tanácsi feladatok eredményes ellátásához. Az is természetes viszont, hogy e kereteket csakis a tanácstagok, a tanácsi dolgozók szakszerű és felelősségteljes munkája, a társadalmi szervezetek és oz állampolgárok odaadó közérdekű tevékenysége, valamint az egyéb szervek támogatósa töltheti meg tartalommal. Dr. Adóm Antal Négy pécsi fotoa matőr MIKLÓS SÁNDOR: SRÁC A Mecseki Fotoklub elmúlt évi, nagysikerű kamarakiállítás-sorozatá- nak méltó folytatásaként januárban ismét a klub tagjai léptek szűkebb hazájuk nyilvánossága elé. A Doktor Sándor Művelődési Központ klubtermének falain bemutatkozó szerzők a legrégibb klubtagok közé tartoznak ugyan, nevük mégsem ismert annyira, mint azt képeik alapján megérdemelnék. Horváth Imre a Kesztyűgyár szabásza, Miklós Sándor lakatos, Jakab Antal vegyész a Pécsi Bőrgyárban, Fábos Mihály pedig a Hirdi Kendergyár segédművezetője. Fábos Mihály mezőgazdasági témájú fotói a legsikerültebbek, de meglátja ő a jellemzően lényegest a pécsváradi leányvásór forgatagában, vagy a havas táj látszólagos egyhangúságában éppúgy, mint a győri háztetők antennaerdejében, vagy a vevőre váró virágcserepek glédájában, Horváth Imrének a közelmúltban készült felvételei tetszenek leginkább: az egyszereggyel birkózó emberpalántát segítő tanítónéni, a cigarettaparázs mögül felsejlő férfi, az élet alkonyán visszatekintő, megfáradt öregember képe a hétköznapok apró, de jellemző pillanatait idézi elénk szűkszavúan szuggesztív humánnal. Jakab Antal a mozgásábrázolás mestere: a körhintán repülés szédítő vízióját, a motorversenyzők száguldását a foto nyelvén villantja elénk. Miklós Sándornak van érzéke és tehetsége képpé formálni azt, ami mellett naponta megyünk el közömbösen és talán észre sem vesszük. A kiállítás összképe meggyőzően bizonyítja, hogy mind a négy szerző „fotós szemmel” látja a világot és pallérozotton tudja használni a fényképezés szavak nélkül is közérthető világnyelvét. Dr. Szász János ZENEI KRÓNIKA Századunk magyar zenéjéből állították össze a Pécsi Filharmonikus Zenékor legutóbbi hangversenyét. Végre az idei hangversenyévadban első ízben hallhattuk Bartóknak, illetve Kodálynak egy-egy művét, a Magyar Ké- pek-et és a Háry-szvitet, magyar szer-, ,ző művének pécsi bemutatójaként Mihály András Fantázia fúvósötösre című kompozíciója egészítette ki a biűsort. A magyar képek-ben a „Melódia” tétel mellé négy régebbi zongoraművét (Este a székelyeknél, Medvetánc, Kicsit ázottan és ürögi kanásztánc) hangszerelte meg és foglalta színes, vonzó hangzású sorozatba Bartók Béla. A zenekari köntös új színekkel gazdagítja az eredetileg zongorára szánt darabokat, méginkább kidomborítja azoknak karakterét, hangulati elemeit. A műsort nyitó szám előadása kissé elfogódottnak tűnt, nem érvényesült a mű valamennyi szépsége. Előadóink lelkes igyekezete jóvoltából a közönség mégis valós képet alkothatott magónok e Bartók-műről. A hálás fogadtatás a bizonyíték, hogy a pécsi Vözönség nem idegenkedik századunk •ogy magyar mesterének műveitől. Még nagyobb siker követte a Háry János részleteiből összeállított nagyszerű zenekari szvit előadását. Elgondolkodtató: valóban szükségszerű-e, hogy egy nagy zeneszerző műveit halála után félretegyék, hogy aztán egy idő múlva nagy ovációval felfedezhessék? Kodály műveit, a Háry-szvitet kiváltképpen nem hogy nem lehet megunni: nem lehet velük betelni. Mint a többi igazán nagy alkotásban, minden meghallgatáskor új és új szépségeket fedezünk fel bennük. Pedig az előadásról nemcsak jót tudunk mondani* A kibővített fúvós- és ütőskar játékát dinamikai, hangszínbeli aránytalanságok, ritmikai pontatlanságok tarkították. Dicsérhetjük viszont a vonósok szép hangzását, külön említést érdemel Koszorú Árpád brácsoszólója. Nagy feladat és felelősség kortárs magyqr szerző művét először játszani. Mihály András nagytudósú, invencióban gazdag muzsikus, mint ezt Fantázia fúyósötösre c. versenyműszerű darabja is mútatja. A közel húsz éve keletkezett, a bemutatón még merésznek vélt mű ma már könnyen követhető, élvezhető. Minden elismerést megérdemel a MECSEK FÚVÓSÖTÖS (Szkladányi Péter - Deák Árpád — Paláncz Tamás - Várnagy Attila — Tolnai Gábor): kiválóan felkészültek a feladatra, az anyag fölényes ismeretében, a stílusban jártason vitték sikerre az értékes, szép művet. Egyénenként is, de főként együttesként kiemelkedőt nyújtottak. Németh Gyula a művek avatott mestereként állt a zenekar élén. Izig-vérig muzsikus: utolsó lehelletéig küzd, hogy az eszményi hangzást elérje. Kár, hogy muzsikusait nem mindig tudja meg- nyerbi elképzelései megvalósítására. Németh Gyula az a típusú karmester, aki több próbával lényegesen jobb produkciót érhetett volna el, az ö számára reménytelenül kevés volt a rendelkezésre álló idő. Nem győzzük eleget hangsúlyozni: zenekarunk — jelen összetételében és állapotában is - többre képes, mint amit általában nyújt. A feladatok vállalásánál, az időpontok megállapításánál legyen döntő szempont, hogy elég (több!) idő jusson a felkészülésre! A befektetett több munka busáson megtérül a hangversenyek színvonalában. Ez pedig zenekarnak és közönségnek egyaránt érdeke. * KIRCSI LÁSZLÓ és SZKLADÁNYI PÉTER hangversenyén egy újszerű kezdeményezésnek voltunk tanúi: a Zene- pedagógusok Szakszervezetének most induló sorozatán a pécsi zenei intézményekben tanító tanárok jutnak pódiumhoz. Ezúttal is meggyőződhettünk, hogy Kircsi László egyike a legtehetségesebb, legtöbbre hivatott pécsi muzsikusoknak. Oboahangja nemesen szárnyal, hajlékony, kifejező. A kifejezésbeli gazdagság különösen jellemző Kircsi László muzsikálására. Olyan szenvedélyes hitvallással áll az előadott művek mellé, hogy azok eme előadásmód révén valóban meggyőzően hatnak. Technikája nem virtuóz, meg kell dolgoznia az eszközökért, de végül is biztosan birtokolva, azokat is a kifejezés szolgálatába állíthatja. Századunk zenéjéből játszott Kircsi László, anyanyelvi fokon beszéli e sokszor igazán nehéz, újszerű nyelvezetet. A francia Ibert és Dutilleux Concertó- jában, illetve Szonátájában, de még inkább Láng István „ultramodern” hangzásokban és effektusokban bővelkedő Impulsioni című művében o kortárs zene hivatott tolmácsolójának bizonyult. Néhány éve szerezte fuvolatanári diplomáját Szkladányi Péter. Dicséretes, hogy tanári és zenekari munkája mellett kamaramuzsikál a Mecsek Fúvósötösben, sőt egyénileg is tovább dolgozik hangszerén. Teljesítményét nem szabad a társszereplő Kircsi László magas mércéjével mérni. Szkladányi Péter nemcsak ambiciózus, de jó érzékű, intelligens muzsikus, aki számos szép pillanatot szerez közönségének. Kifejezőkészsége és hangszerének hongja még viszonylag szűk korlátok között mozog, a regiszterváltásoknál hangszíne meg-megtörik. További fejlődéséhez megítélésünk szerint tanári segítségre lenne szüksége, produkciója jelenleg kiegyensúlyozatlan es nem eléggé jelentékeny. Vanhal, Martinu és Prokofjev fuvolaművei talán azért is tűnhettek kissé sápadtnok, mert előadónk röviddel előtte a zenekari hangverseny szólistái között szerepelt. Simonfai Maria vékony szövésű zongorázása felettébb alkalmas a fafúvók kísérésére. Teljesen magáévá teszi szólistáinak zenei elképzeléseit, sokszor nehéz szólamát példamutató biztonsággal játssza. Szesztay Zsolt
