Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
1971. január 19. DUNANTÜL! NAPLÖ 3 Válaszolunk olvasóinknak... FORUM A Magyar Televízió nagysikerű FÓRUM műsorában, az elmúlt év végén lehetőség nyűt arra, hogy a vidéki nézők is kérdezzenek. Sajnos, a műsoridő rövidsége miatt a beérkezett több száz kérdés nagy hányada megválaszolatlanul maradt. így számos pécsi és baranyai néző hiába várta, hogy az őt érdeklő — többnyire közérdeklődésre is számot tartó — kérdésre választ kapjon. A Dunántúli Napló vállalkozott arra, hogy a baranyaiak kérdéseit összegyűjtse és a legilletékesebb fórumokon választ keressen. Hagyó Ferenc pécsi lakos arra szeretett volna választ kapni, hogy a jövőben tervezik-e a földgáz elvezetését Szegedről Pécsre? Dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari minisztert a/ legutóbbi országgyűlés szünetében kérdeztük meg. Válasza: a IV. ötéves tervben egészen biztosan nem kerül erre sor. Sajnos, az idő rövidsége miatt részletes indoklásra nem került sor. Annyit azonban más forrásokból sikerült Pécs jövőbeni gázellátásáról megtudni, hogy már az 1971- es évben megkezdődik az előkészítése két újabb 100 ezer köbméteres benzinbontó építésének. A mostaniakkal együtt így 1974-re napi 400 ezer köbméter kapacitású, szénhidrogén-bontással működő , gázfejlesztő működik majd, amely a város fejlődési ' ütemét. is figyelembe véve, elégséges lesz Pécs megfelelő gázellátására. Schaff Antal, a siklósi már vány hány a üzemvezetője arról szeretne Információt kapni: az ÍVM tervezi-e a tv. ötéves tervben a márványbánya fejlesztését. A kérdésre érdemleges választ a minisztériumban nem tudtak adni. A siklósi bánya az Országos Kőfaragó Vállalat felügyelete alá tartozik. Keresztesi István főmérnök itt kielégítő’ és főleg kedvező választ adott a kérdésre. A nagyvállalat megpályázott egy 50 millió forintos fejlesztési hitelt, az építő- anyagipari termékek előállításában közreműködő telepek fejlesztésére. A pályázat minden valószínűség szerint a napokban kerül a zsűri elé elbírálásra, mégpedig az előzetes hírek szerint kedvező elbírálásra. Ebben az esetben még az 1971-es évben Siklóson 4—5 millió forintos költséggel egy műkő-gyártó üzemet létesítenek. A legfontosabb kellékek: az elektromos energia és a víz rendelkezésre áll. A korszerű, nagy termelékenységű üzemben padló-bur kola ti lapokat, lépcsőket, falburkoló lapokat, ablakkönyöklőket gyártanak majd. Nagy előnye, hogy nem kell a hatalmas köveket sokszáz kilométeren keresztül utaztatni. Csak a késztermék kerül majd Siklósról elszállításra. A fejlesztés során a mostani 30—40 fős létszám . várhatóan 100 fölé emelkedik. Eperjesi Ferenc pécsi ntzü kérdése: a negyedik ötéves tervben a közlekedési dolgo- /üli számlthatnak-e élet- és munkakörülményeik javulására? Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter szintén a legutóbbi országgyűlésen válaszolt a Dunántúli Napló munkatársának, így részleteibe menő választ adni nem tudott. A következőket mondotta: a negyedik ötéves tervben megszámlálhatatlan intézkedést tervezünk a közlekedési ERÖG EPEK, GÉPKOCSIK " ^TENGELYEINEK köszörülését, csapágyazását rövid határidővel vállaljuk égerag. „Gyöngyvirág” Tsz Telefon: Egerág 4. dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Persze, most kizárólag baranyai példát mondani nem tudok, de például a MÁV- nál a jövőben is megmarad a bértömeg-gazdálkodás. Ami a' jó gazdálkodás közben megmarad — és marad — tetszés szerint felhasználható. Lépésenként számos javító intézkedés érhető , el. Tarlós Antalné pécsi lakos azt szeretné tudni, lesz-e esti tagozat a pécsi műszaki főiskolán? Dr. Kisbán László, a Pol- láck Mihály Műszaki Főiskola igazgatóhelyettese szerint nem dőlt még el, szerveznek-e esti tagozatot. A budapesti részlegnél volt, a mostani évfolyamok még ott végeznek. Nem valószínű, hogy az 1971/72-es tanévben Pécsett indul esti oktatás, de a végleges választ csak májusban tudják megadni. Nem egészen világos Benkl István pécsi lakos kérdése, amely így hangzik: miért volt szükség arra, hogy a továbbtanuló gyermekektől megvonják a családi pótlékot? Dr. Varga János, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Baranya megyei Igazgatóságának vezető helyettese szerint semmiféle megvonásról nincs szó. A továbbtanuló gyermekek 16 éves korig minden további nélkül megkapják a családi pótlékot. A középiskolákban tanulók érettségiig, vagy bukás esetén 19 éves korukig. Az ipari tanulók esetében egyedi elbírálás alapján történik a családi pótlék megítélése. Toll István pécsi lakos arra volt kiváncsi, hogy az egy főre jutó nemzeti Jövedelmet tekintve Magyarország hányadik a világon? Magyarország jelenleg az egy főre jutó 750 dolláros nemzeti jövedelmével a közepesen fejlett országok kategóriájába tartozik. Kiegészítésül el kell mondanunk, hogy a különböző társadalmi rendszerekbe tartozó országok gazdasági fejlettségének összemérésére a közgazdasági gyakorlatban az ún. bruttó hazai termék (angol nevén Gross Domestic Product — közismerten GDP) mutatóját szokás használni, amely tartalmazza mindazokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyeket egy adott időszakban létrehoznak. Egy pontos kimutatás szerint 1965-ben például az egy főre jutó GDP-ben a 2331 dolláros USA volt az első, mi 622 dollárral a 22. helyen álltunk. Ugyanebben az évben az egy főre jutó személyi fogyasztás az USA-ban 1520, Magyarországon 401 dollár volt. Az elmúlt öt esztendő alatt, bár statisztika nem áll rendelkezésünkre, közelebb kerültünk a legfejlettebb kapitalista országokhoz, és a következő tervidőszak végén Emelkedik a családi pótlék Fejlesz ik a siklósi márványbányát 1974: t.api 4ÜÜ ezer köbméter gaz Pécsett el kell érnünk ezek közül néhánynak a színvonalát, esetleg egy „súlycsoporttal” feljebb is kerülhetünk. Benyovszki Imrém- pécsi lakos kérdése: remélhető-e a következő tervidőszakban a családi pótlék emelése? Vályi Péter pénzügyminiszter hivatalában fogadta lapunk munkatársát. A kérdésre elmondotta, hogy a negyedik ötéves terv során számos tervezett intézkedés — bérek, nyugdíjak és más szociálpolitikai intézkedés mellett sor kerül a családi pótlékok emelésére is. Lombos! Jenő A külföldi megrendelőknek, többek között lengyel, szovjet, csehszlovák, nyugatnémet, svéd belga és holland cégeknek 400 ezer pár női cipőt, szandált és csizmát mar eladott erre'az évre a Pécsi Kossuth Cipész KTSZ. A Baranya megyei Cipönagy kereskedelmi Vállalat 40 ezer pár női lábbelit kötött le a KTSZ kapacitásából. Az említett cipomennyl- séget különböző nagyságú szériákban 18 modellben gyártja a szövetkezet. A képén: mar — az előtérben is látható — nyári cipők készülnek az üzem futószalagjain. Erb Janos felvétele AZ IGAZGATÓ Tizenöt embertől kaptam | választ Közöttük volt: orvos, I szakmunkás, segédmunkás, tisztviselő, műszaki, rendőr, bolti eladó ... stb. A kérdés ez volt: „Az igazgató fogalmáról mi jut eszébe?” Ilyeneket mondtak: Góré. Nehéz bejutni hozzá. Több á fizetése. Idegroncs. Mindig rohan. Mosolyog, mert ráér. Köny- nyű neki, állandóan kiabál. Autóval jár. Semmi. Nem gondolkoztam ezen. Egyes kategóriás. Ajaj, ne is kérdezze! Nem vállalnám. Az igazgatói szék néha tüzes trón. Titkárnő meg párnás ajtó. A vélemények zömének csengése tehát nem hízelgő. Legalábbis gyanakvó, meg nem értő és főleg felületes, vagy általánosító. E gyors, kis „teszt-vizsgánál” senki nem szerepelt abból az üzemből, amelyet a napokban felkerestem: Beton- és Vasbetonipari Művek Pécsi Gyára. Igazgatója: László Imre. Hat esztendeje nevezték ki a gyár élére. Akkor 32 éves volt. De éveinél akkor is fiatalabbnak látszott. Szőke, kamaszos arc. Ma már sötétül a haja. Másnak őszül, Imrének csak bámul. — Miért jöttél? — Írni akarok rólad, — Meg vagy őrülve. Heid Jenő jön be, üzleti leveleket hoz aláírásra. Zavarnak az üzleti leve- j I lek. Túl precízek, ridegek, j hangjuk fegyelmezett. És ha j az igazgató egy álló hónapig | egyetlen papírt sem írna alá? Biztosan káosz. Vagy j ha kikapnám a kezéből és j az egész paksamétát én írnám alá, de még azokat is, Hetvenegyezer végzős a szakmunkásképző iskolákban Az idén mintegy 71000-en fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző , iskolákban. Ezek a harmadéves tanulók május végén, június elején osztályvizsgákon vesznek részt, majd ezt követően kerül sor a szakmunkás- vizsgákra. Az 1971-es év első fele számukra tehát a tanulás utolsó erőpróbáját jelenti, hogy minél jobb eredményekről adhassanak majd számot, minél jobban elsajátíthassák mesterségük tudnivalóit. Az utánpótlásból többek között 5000 forgácsolót, 12 000 gépszerelőt, 4000 villanyszerelőt, 3500 autószerelőt, 3800 kőművest kap az ipar, míg a mezőgazdaság 3500, a kereskedelem és a vendéglátóipar pedig együttesen körülbelül 6400 ifjú szakmunkás munkába állására számíthat az idén. Amint a Munkaügyi Minisztériumban elmondották, a végzősöknek nem lesz elhe- i lyezkedési problémájuk, hi- szén változatlanul nagy a ' munkaerő-kereslet, a népgaz- j daság nagy számban igény- 1 li a jól képzett fiatal szak- ' munkásokat. De ellentétben | az igények növekedésével — j mivel a demográfiai hullám ezeknél a korosztályoknál már túljutott tetőpontján — ; a következő években csők- j ken az utánpótlás. Nem le- i hetett ezt figyelmen kívül hagyni az új felvételi tervek kialakításánál sem. Ennek megfelelően az 1971—72-es J tanévre — az idei 82 000-rel ' szemben — már csak 75 000 elsőévessel számolhatnak, holott vannak olyan megyék, ahol kétszerannyi szakmunkás képzését igényelték, mint j amennyi fiatal területükről I tanulónak jelentkezhet ‘ mindent, arm az íróaszta ián van? Ebből talán nem lenne baj. Az aláírásokat úgy sem lehet elolvasni. A legsűrűbben előforduló „szignó” a bankjegyeken van, naponta milliók hordják zsebükben, pénztárcában, de senki nem tudja elolvasni. Meg is nézem az árva tízesemet. Három aláírás, az egyik „Kovács”, a másik kettő olvashatatlan. — Milyen érzéssel vállaltad a kinevezést? Vállat von: — Hatvankettőben egyszer már volt szó róla, de nem vállaltam. Akkoriban a „magasoknál”, tudod, a Nemeskériéknél, főépítésve- zetőként' dolgoztám.; A szakiparnál nagyon jó, összeszokott társulat volt. Nehezen válik még az' ember a munkahelyétől. Amikor a tech- j nikumot elvégeztem, ötvenhatban a reptéren kezdtem a munkát. Szerettem ott. — Miért mondod, hogy „reptér”? Pécsi vagy? — Nem vagyok pécsi, de gyerekkorom óta itt élek. — Szép gyermekkorod volt? — Hát... igen. Mondjuk. Ami szép volt benne, az az, hogy szép családi életet éltünk. Apám vasutaskodott, a pénzt nem lapátolták be az ablakon, de azért ötünket tisztességesen felneveltek. Rongyokban soha sem jártunk. Szolidan elegáns. Mindig jólöltözöttnek láttam. Az ötvenes években ismertem néhány igazgatót — igaz, egészen kis üzemecskék vezetőit — eléggé kopottak voltak. Azt hiszem, az akkori „politikai divat” nem szívlelhette az öltözködési — fehér inges, nyakkendős — divatot. Meg némely igazgatónak — főként ha nagy családra keresett — nem is jutott még a legenyhébb flancra sem, — Szép fizetésed van? — Igen. Feleségem is keres, pedagógus. Két kislányunk van, jövedelmünk négyünknek elég. De egyébként is, soha nem kértem béremelést akkoriban sem, amikor meglehetősen alacsony keresetem volt. A gyár létszáma több mint 700 fő. Eszközérték: 100 millió. Múlt évi termelési érték 116 millió, az idei terv 170 millió. Mindez gondokkal jár. Még akkor is, ha a milliókért ebben a gyárban mindenki felel, a legnagyobb felelősség az igazgatóra hárul. Hogyan is mondják? „Tüzes trón az igazgatói szék?” — Voltak nehéz napjaid? — Hónapjaim! A legnehezebb időszak hatvannyolc- hatvankilencben volt. Heteken át készítette a teljesen, új , termelési struktúra tervezetét, amelyet benyújtott a Műveknek, vagyis a budapesti központnak. Hatvannyolcig a gyár termelése hallatlanul széles és szerteágazó profil jegyeit viselte. A járdalapoktól a szegélykövekig, az idomkövektől a födém-béléstestekig mindent előállítottak, amit betonból kreálni lehet. Gazdaságtalan volt a termelés. Éveken át a Művek „nagykalapjából” dotálták a pécsi gyárat. A dombóvári telepen pedig egyszerűen már tart- hatalan volt a helyzet. A dotáció összege meghaladta a 25 milliót. Csak a profiltisztítás és új — a piacon keresletnek örvendő — termékek gyártása húzhatja ki a gyárat a slamasztikából. A tervezet világos, érthető, végrehajtható volt. A Művek bizalmat adott László Imrének: „Csináld, mert amit leírtál; az jó. De há néiti* sikerül, a hátát senki sem tartja helyetted...” 1970. II. félévében — az országban először — a pécsi gyár megkezdte a mezőgazdasági állattartásra alkalmas komplett épületek gyártását. A helyszínen felállítható épületekhez alapozás sem szükséges. Mindent az üzem ad: kehelyalapot, pilléreket, főtartókat, fali és oldalpanelokat, ajtókat, ablakokat, a kívánt méretben. Ezekből az épületekből vásárolt a szent- lőrinci, sombereki, véméndi termelőszövetkezet, aztán a 12. AKÖV raktárnak, a balassagyarmati nyomda pedig — mintegy 1600 négyzet- méter alapterületre szintén raktárnak. — Egyébként ha nem tudom magam mögött kitűnő műszaki gárdánkat, illetve a gyár egész kollektíváját, nem vágtam volna bele. Ezt most egészen komolyan mondom, s nem azért, mert ilyenkor „illő” a kollektívára hivatkozni. Nagyon nehéz, közös munka volt. Kérsz egy kis konyakot? — Nem. Mondd csak, nem jársz vadászni? Arról jutott eszembe, hogy milyen klasz- szul esik a hó, szép lehet ilyenkor az erdő ... — Időm nincs és nem is vagyok tagja a társaságnak. Egyszer szóltak, lépjek be a horgászokhoz. Biztosan jó lenne, de képtelen vagyok időt szakítani rá. Vagy talán rosszul osztom be a szabadidőmet? Lehet. Talán néha ráérnék, de egy-két alkalomra nem érdemes. Annyi minden van itt, hogy nem is igaz. Harmadikán Pesten voltam, holnap megint megyek, aztán tervtárgyalások, aztán megnézni a telephelyeket, aztán újabb és újabb GB-hátározatokat áttanulmányozni, rendeleteket átrágni, akkor, a külföldi szak- irodalom fordításait is elolvasom, hogy valamit konyít- sak a legújabb betontechnológiához ... Későn megyek .haza, szinte nap mint nap és akkor megkérdezik* hol voltál? Jóságos isten, robbanni tudnék! — Meséid el egyszer egy napodat otthon. Ültesd le 4 családot a bevetőre, sorban, egymás mellé, aztán olvasd föl nekik mondjuk a tervtárgyalás jegyzőkönyvét, vagy az évi tervdokumentációt Ne engedd ókét moccanni sem. Többet nem kérdezik. — Bolond vagy. — Voltak álmaid? Valamikor? — Egyetem. Amikor lett volna rá időm, halasztgat- tam és most már nem merek belefogni. Iszonyatos munka hat éven át. Van itt nálunk egy rakodó. Nagyon sajnálon szegény fiút. Korábban másik üzemben dolgozott, levelezőn négy évet lehallgatott és kész lett. Találkozom vele az udvaron, csak mosolyog . . . mindig . mosolyog. Kikészült. Tudom, hogy nagyon sokan ennek ellenére munka mellett elvégezték az egyetemet. Kalapot emelek előttük. Kemény fickók, annyi szent — A kongresszuson szó volt a vezetők iránti bizalomról, biztonságérzetükről ... Ezeket meg kell teremteni számukra. — Hogy’a Művek bizalommal viseltetnek irántam, az valószínű, mert segítenek, támogatnak. Az üzemben pedig ... kérdezd meg az embereket. Ök tudják. A biztonságérzet más dolog. Százszázalékosan nincs, nem érzem. Nem is lehet. A kényelmes vezetési koncepciónak végérvényesen vége. Ahol abszolút biztonságérzét van, ott nincs kockázatvállalás, enélkül pedig manapság dolgozni, azt hiszem, bűn. — Mi az, ami valaha is kihozott a sodrodból? — Kinevetsz. — Nem nevetek — A nagymosás, meg az eső. Szegény anyám, ha nagymosást rendezett, a szoba is, konyha is kopár és lehangoló volt. Egy váltás függönyünket, hímzett falvédőnket leszedte. A tűzhelyen főzte ki nagy mosófazékban az ágyneműt és a pára lecsapódott az ablakon. És minden nagymosáskor bableves volt az ebéd, mert amíg megfőtt, anyám moshatott. Gyűlölöm a bablevest. Az esőtől meg majdhogynem sírvafakadok, pontosabban a megázástól. Rossz paraszt lenne belőlem, mert én ugyan nem könyörögnék az úristenhez esőért. Az eső iránti allergiám az eredeti szakmámból származik. Az építőmunkás legnagyobb ellensége a hideg, a kegyetlen eső. Úgy érzem, mintha támadás érne, amikor meg- ázom. Érdekes, ismerek egy festőművészt, igaz, bohém gyerek, de amikor eső van, felöltözik és sétál az utcán. Ki érti ezt? — A folyadékról Jut eszembe, most már adhatod a konyakot. Utálom, de ha egyszer nincs borod ... Rab VertM
