Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

4 DUNANTOLI NAPLÓ 1971. Január 10. Beremendi fények... <Ra tat mondom „Bere­dend fényei”, többre gondo­lok a BCM higanygőzös fény- füzérénél, a karcsú daruk megvilágított acéltesténél, az örökké mozgó és dübörgő teherautók jánosbogár szemé­nél .. • Magának a gyárnak léte világítja be évtizedekre előre, a község lakóinak sor­sát. A gyár nemcsak cemen­tet ad, hanem — ha közvet­ve is — anyagi és szellemi v felemelkedést hoz Beremend S500 lakójának.) Jó négy kilométer hosszú a Kossuth és Petőfi utca, a főútvonal, amely átszeli a túlságosan is elnyújtott Be- remendet. A községnek kö­rülbelül egyharmadánál ki­alakult csomópontján van a Községi Tanács, az iskola, Művelődési Ház, orvosi ren­delő, gyógyszertár, szövetke­zeti vendéglő, valamivel messzebb a vegyesbolt. De a „peremen” élő lakók már gyalogolnak, ha komolyabb vásárlást kívánnak lebonyo­lítani, vagy ügyeiket intéz­ni. Az utat átvágó vasútvo­nalon túl — éppen fejleszté­si elgondolások alapján — sorvasztásra ítélték a lakó­házakat. — Nem engedjük tovább nyújtózkodni a községet — mondja Vokó Ferenc tanács­elnök —, amikor a BCM építése megkezdődött, fönt a hajdani ráctemető mentén megépült a panel-lakótelep. Ez, hogy úgy mondjam, „vá­rosközpont” lesz, itt kívá­nunk fejleszteni. Esztendőkkel ezelőtt 40— 50 lakásigénylőt tartottak nyilván, ma számuk százra emelkedett. Korábban kiad­tak három-négy telket, ma­napság évente húsz-huszonöt család vág bele a költséges házépítésbe. És szinte kivé­tel nélkül fürdőszobás csalá­di házakat húznak fel, bár az összkomfort vízigényes. A ta­nácselnök „városközpontja” emeletes házakból áll majd, és ide megint csak víz kell, és korszerűbb fűtési megol­dás: a gyári panelházak min­tájára ... — Miből? ....— Van nekünk százkét ál­lami lakásunk ■<— mondja az elnök —, ebből kb. hetvenet eladunk. Ennek az árából fe­dezzük a közműhálózat költ­ségeinek egy részét, a köz­művet pedig rákapcsoljuk a panel-lakótelep hálózatára. Erről már a BCM tervezése idején tárgyalgattunk. Volt nekünk két kutunk is, össze­sen 250 köbméter vízhozam­mal naponta, és most — me­gint csak a gyár szüleménye­ként — itt a harmadik kút s ezzel együtt 1500 köbméter vizünk lesz. A zt megelőzően, hogy a tanácselnökkel égjük este be­széltem, a termelőszövetkezet építésvezetőjével, Ulrich Jó­zseffel találkoztam. Mondta, hogy az új lakótelep közelé­ben az első társasházat meg­építik ők a tagok részére. Három és félszobás, fürdőszo­bás lakásokról van szó. Rö­videsen szerződést kötnek két — egyenként négy-négy lakásos — társasházra, ezek két és félszobásak lesznek. Az előbbi tulajdonosa: főál­lattenyésztő (kásádi paraszt­gyerek), gépkocsielőadó, tég­lagyári dolgozó, gépkocsive­zető. A következő lákásokra kizárólag fizikai dolgozók fizetnek be. De már a je­lentkezések alapján biztosra vehető, hogy 1972-ben még három-négy társasházat épít a termelőszövetkezet. — Mennyiben lesznek kor­szerűek ezek a lakások? — Az első épületet olajtü­zelésű központi fűtésre ter­veztettük. A konyhákba pro- pán-butángázas tűzhelyet ál­lítunk. Általában kis kony­ASZTALOS szakmunkásokat vesz fel a B. M. ÁLLAMI ÉPÍTŐ­IPARI VÁLLALAT Jelentkezés: a vállalat murrkaerő- gazdá’kodásán Pécs, Rákóczi út 56. sz. alatt hákat építünk, étkezőfülké- i vei. I A tendencia világos: a jö­vendő lakóknak szakítaniuk kell a hagyományokkal. Ne a konyhában éljék le életüket, hanem a tágas, világos, par­kettás szobákban, ahol jut hely rádió és televíziós ké- i szüléknek és könyvesállvány- j nak is ... Nos, mindez szépen hang- | zik, de a megpatinásodott fa­lusi életformától sokkal ne­hezebb elszakadni, mint azt képzelnénk. Érdekes módon ugyanazon problémák jelent­keztek itt is, mint a bánya­vidékek új lakótelepein an­nakidején: hol a sertésól? A baromfiudvar? — Beszoruljunk a négy fal közé? Levegőtlenül? A kérdés áttételes: udvar és állattartás nélkül elkép­zelni parasztot? Még ha té- esz-tag, akkor is? Már pedig a szövetkezet társasházai ta­lán 100 négyszögölnyi terü­letet ha kapnak. Ennek jó, ha fele marad egy tenyér­nyi kis kertecskére. Sertés­ólakat építeni itt, — tilos. De a téesz vezetősége fog­lalkozik azzal a gondolattal, hogy a lakóteleptől megha­tározott távolságra kis „mi­ni-majorokat” létesítenek, háztáji állattartásra. Visszatérek a tanácselnök­kel való beszélgetésre: — A gyár a régi cement­üzem kőbányájára épült, vagyis óimét szállítják a dömperek a feldolgozásra szánt követ. A leánya néhány évtized alatt elfogy, de már most is ki kellett sajátítani bizonyos szőlőparcellákat. Érthető, hogy a tulajdonoso­kat kellemetlenül érintette. Nincs valami jó bor errefelé, de még is ragaszkodtak a szőlőhöz, amely hűs pincéi­vel inkább pihenésül, szóra- j kozásul szolgált. De hát mit | lehet tenni? Az igazság az, hogy a BCM többet hozott, illetve hoz, mint amit elvett. A községi tanácsnak van egy öt évre szóló terve Be­remend jövőjére. Szerintük másfélezer lélekkel növek­szik a létszám, hiszen szá­mos — ma még távol élő — család költözik ide a gyár indulásakor. A téesz és az állami gazdaság gépesítési foka már olyan magas, hogy bizonyos munkaerő átáram- lásával számolni lehet. De a lakosság — és főleg az üzem munkásainak — gyárkapun kívüli sorsáról gondoskodnia kell minden ittlévő szerv­nek: tanácsnak, termelőszö­vetkezetnek, ÁFÉSZ-nek, ál­lami gazdaságnak, BCM-nek. A tervek Is ezt célozzák. Meg kell majd építeni — a jelenleg elég silány — főút­vonalat és a lakótelephez ve­zető utat, járdát szintén. A lakótelepen a tanács fenn­tartott vagy másfél holdnyi területet játszótérnek, park­nak. A jelenlegi 29 férőhe­lyes, elavult bölcsőde mel­lé építeni kell egy újat, 40— 50 főre alkalmasat. Külön létrehoznak egy gyermekor­vosi rendelőt. A gyári és a majd megépülő községi lakó­telep mellé strandfürdőt, amelyet az itt lelhető — egyébként a harkányi vízhez hasonló összetételű — kénes vízzel táplálnak. Kétszázas gyermekszaporulattal számol­va új 4 tantermes iskola sze­repel a tervben. Aztán autó­busz-várótermek, vagy a napközi otthon bővítése, és az öregek ... — Szeretnénk egy öregek házát építeni nyugdíjasok részére, kényelmes, szép ott­hont. De hát ebben is ös­szefogásra számítunk — mondja az elnök. Bíró János ÁFÉSZ-elnök 13 százalékos forgalmi fölfu­tásról beszél nekem és ez igazán nagy dolog, ha ha­sonlítom a BCM születése előtti 2—3 százalékhoz. — Van itt pénz, csak áru legyen. — Ezt tőletek várja éppen a lakosság — jegyzem meg. — Mi erre számítottunk is. Azért rendeztük a Művelő­dési Házban a karácsonyi játékvásárt, ami soha azelőtt J nem volt Beremenden. Kint j a gyárnál és a lakótelepen van boltunk, havi 300 ezer ' j forintos forgalommal. Saját vágásból fedezzük a töltelék­ellátást, húsellátást. Csak ! azért van itt más gond is. Ez pedig a szolgáltatás. Az újságban nyilatkozó szolgál­tatóipari vezetőkre hivatkoz­nak: így, meg úgy bővítik a szolgáltatást. Hát jöjjenek ! Beremendre! Nemcsak mé­retes szabóságra fodrászatra gondolnak, hanem — ez a beremendi nők óhaja — koz­metikára! Ez volt egyedüli kívánsága annak a néhány lánynak is, akikkel a vendéglő presszó jában beszéltem. Lelkendez- j tek a szép ifjúsági klubért, i meg hogy az étteremben na- j ponta van már zene, és ! persze tánc is... De hát ha már annyira változik és szé­pül a világ Beremenden, akkor ők is szépülni akar­nak. összenevettek, de ko­molyan gondolják. R. F. Magyar vígjátékok fesztiválja Miskolcon Miskolc városi tanácsa jó­váhagyta az év művészeti programját. Eszerint a mis­kolci galériában és a miskol­ci képtárban összesen 19 képzőművészeti kiállítás nyí­lik. A galériában többek kö­zött Somogyi József Kossuth- díjas szobrászművész, az 1970-ben, a velencei bienná- lén kiállított anyagát mutat­ják be. A gazdag kiállítási programból kiemelkedik az idén hatodik alkalommal megrendezendő miskolci or­szágos grafikai biennálé. Má­jus 17—22. között kerül sor a 12. miskolci filmfesztivál­ra. A fesztiválok műsora új eseménnyel is bővül az idén. A Miskolci Nemzeti Színház kezdeményezésére fővárosi és vidéki színházak közremű­ködésével első alkalommal rendelik meg a magyar víg­játékok fesztiválját. Könöztetik a lakókat, lebontás elfitl a házalt Ez év közém'n kezdik a pécsi vasúti telül járó építését Pécs város növekvő for­galmának egyik gátja az évek óta sok problémát oko­zó Siklósi úti vasúti sorom­pó. Az 1966-os felmérés sze­rint az itt veszteglő jármű­vek állásideje stb. hatmillió forint kárt okozott a népgaz­daságnak egy év alatt. A régóta vajúdó kérdés a ne­gyedik ötéves tervben meg­oldódik, korszerű felüljáró épül a kritikus helyen. A 373,52 méter hosszú, be­tonlábakon álló felüljárón, 15,5 méter szélességben, két­szer két nyomsávon közle­kedhetnek majd a jármű­vek. A személyforgalom le­bonyolítása a csaknem két méter széles, egyoldalú gya­logjárón történik majd. A Disznónak halála... I Itt, hátul érkeznek meg a | pótkocsis teherautók, plató- ! jukon a visítozó, röfögő, bé- ! gető és nyihogó társasággal | — aztán udvariasan letessé- | kelik őket, be a korlátok I közé és a szűk „utca” végén tágas termek várják őket... í A hóban piros patakok j folynak — valahonnan, a szemközti épület felől. Egy fekete disznó mélabúsan bá- | múl arrafelé. ! Ott a vég. A sertésvágóban szorgal­mas kezek dolgoznak. Ket­ten odafönn — egyikük ke­zeli az elektromos sokkolót, másikuk szúr... A vér el­folyik alul (odakinn piros patakként csordogál), a disz­nó körmei pedig már áznak a lobogó-forró vízben. Két méterrel odébb már hasít­ják, belezik, megfosztják körmétől, pörkölik, majd a kizsigerelt, felhasított állat a nyúzógép forgó hengerei kö­zé kerül, s ott levetkőzte­tik... Tíz perc múlva már bé­lyegző van a csülkén. Nagyüzemi halál. Tavaly több mint kilencvenezer disznót, tizenhatezer marhát vágtak a Baranya megyéi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat pécsi vágóhídján, a Siklósi úton. Két éve fúzionált a Hús­ipari és az Állatforgalmi Vállalat Azelőtt Tolna me­gye neve is szerepelt a „cím­ben”, ma nem szerepel ugyan, de Tolna ellátása is a Siklósi útiak gondja. Ez pedig igen sok munkát jelent Az elmúlt évben akadozott a sertéshúsellátás. Az embe­rek morogtak, találgattak: mi lehet az oka? Nem gon­dolt senki a két év előtti száj- és körömfájásra, amely­nek következményeként ren­geteg malac elhullott, a koca- állomány minősége lerom­lott és a tenyésztési kedv körül is hibák voltak. Írországból, Dániából, Bel­giumból importáltak a hiá­nyok enyhítésére mintegy hatezer vagon hasított, sza- lonnás sertéshúst azonkívül rendezték a felvásárlási árat is. Az országba érkezett hat­ezer vagon húsból Baranyá­ba kétszáznyolcvan jutott öt­féle húsként, fele zsír- és szalonnaáruként került for­galomba. Raktári munkakör betöltésére, ANYAG ISMERETTEL RENDELKEZŐ FÉRFI DOLGOZÓT FELVESZÜNK Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat Beremend új cementmű építkezés Ma: a kocaállomány jobb a megyében, mint bármikor eddig, a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok és újabban a háztájik nagy kedvvel szerződnek a sertés- tenyésztésre. Kifizetődő. Felvásárolni, levágni, fel­dolgozni — sok munkát je­lent Tavaly 118 ezer darab sertés szérepelt a vállalat felvásárlási tervében — 126 ezer 700 darab érkezett. A tervezett kilencvenegyezer vágás kétezerrel több lett S mindennél jellemzőbb az a2 egy mondat, amit Szabó László igazgató mondott be­szélgetésünkkor : — Többre is képesek va­gyunk ... Száztizenhatezer darabot is vágtunk már egy évben. Tízmillió kilogramm ser­téshús jutott el tavaly a megrendelőkhöz. Viccesen hangzik, de igaz: a magyarok nem szeretik a marhát... Nem kelendő a marhahús, nem is marad itt­hon, csak az eleje. A hátulja exportra indul: Francia- és Olaszországba. Persze, amelyik szarvas- marhát élve küldik a kül­földi fogyasztóhoz, az magá­val viszi az elejét is... Ti­zenötezer szarvasmarha sza­kadt idegenbe Baranyából tavaly, s ezen kívül egymil­lió kiló marhahús. A válla­lat a felvásárlások alkalmá­val több, mint 33 ezer da­rab szarvasmarhát szerzett be — a tervezett 25 ezer he­lyett ... Közülük tizenhat- ezren „lelték halálukat” a pécsi vágóhídon. És a készítmények. Hat­vanöt féle húskészítmény szerepel a Baranya megyei Húsipari Vállalat „repertoár­ján”. Szalonna- és füstölt-, „vörös”- és kolbászáruk, kü­lönböző pástétomok hagyják el nap mint nap a vágóhidat A tavalyi terv? 368 vagon. Teljesítve: 371 vagon, össze­hasonlítás? Egy évben — az ünnepeket is beleszámítva — 365 nap van... Sokat dolgoznak a vágó­hídon. Néhány saS annak Illuszt­rálására, hogy az új eszten­dőben milyen ellátásra szá­míthatunk: A tavalyi 126 ezer 7Ó0 darab sertés kis mennyiségnek tűnik az idei terv mellett: 160 ezer dara­bot vásárolnak fel az idén. Szigorú követelmény, hogy az ellátás folyamatos legyen — ennek minden feltétele adott Két megye lakosságát el­látni, s az éhhez szükséges nagyszerű teljesítményt nyújtani — szép dolog. Sze­retném leírni, hogy az itt dolgozó kétszázötven ember korszerű körülmények kö­zött, magas szíitvonalú szo­ciális ellátottság mellett dol­gozik. De nagjr problémák van­nak. Nemrég ment nyugdíjba egyik régi dolgozójuk, aki még emlékezett, hogy „piros cementtel” építették a vágó­híd épületeit... Két éve megvizsgálták a vágócsar­nok, a feldolgozó épület álla­gát: bauxitcementtel készült, s ma már életveszélyes. Az Építéstudományi Inté­zet legutóbbi szakvéleményé­ből: „... szorgalmazni kell az üzem felújítási program­jának mielőbbi megkezdését és 1972-ig történő befejezé­sét...” A vágóhíd és a hűtő új épületeit feltétlenül meg kell építeni erre az időre. Akkor­ra üzemelni fognak a kor­szerű sertéstelepek is! 1970 második felében a hűtő épí­tését már meg kellett volna kezdeni. Nem történt meg. Idén februárban leteszik az asztalra az új vágóhíd ter­veit ... Ennek építését ez évben kell kezdeni, mert — az építőipar közismert gyor­saságát figyelembe véve — különben nem készül el idő­re. A régi épületeket ugyanis csak két évig használhatják. Sokhelyütt adig férni a vaskos cölöpöktől, melyekkel aládúcolták a födémet... Kérdezte valaki, hogy te­het-e fél disznót kapni a vágóhídon, mint valamikor? Már nem. Négy éve szűnt meg ez az akció, évente mintegy ötezer sertést adtak el — saját, illetve tanácsi üzemi dolgozóknak... De nem is nagyon mutat­kozik a szüksége. Már mu­tatkoznak á telítettség jelei: újévkor akadt a megyében, Pécsett is olyan üzlet, amely visszaküldte a sertéshúst, mert nem fogyott éL Az idén — s ez talán nem is puszta ígéret — megérjük, hogy bármely napon, bármilyen friss sertéshúst kaphat a vásárló a húsboltban, "nem lesz pénteki sorban állás, morgás: ehet mindenki amennyit akar. És jusson eszébe minden­kinek, hogy a fél kiló karaj vagy a csülök, sok, nehéz és mostoha körülmények között végzett munkát jelent a vá­góhídon dolgozóknak. beruházás költségei megha­ladják a 105 millió forintot, míg a szanálással kapcsola­tos költségek 88 millió fo­rintot tesznek ki. Az ösz- szességében csaknem 200 milliót igénylő munkálatok megkezdődtek. A lebontásra váró házakból folyamatosan költöztetik át a lakókat. Az érintett területeken lé­vő házak szanálása, bontá­sa három ütemben történik. Elsőként a Batthyány út­tól délre eső keleti oldal, a Rózsa Ferenc utca keleti oldala, valamint a Bolgár néphadsereg útja által hatá­rolt háromszög szabaddá té­telére kerül sor. A tervek szerint ez év közepén már felvonulhatnak ide a kivite­lezők, akik a helyszínen gyártják a hatalmas pillére­ket. Ezzel egyidőben meg­kezdődik a terület közműve­sítése is. 1971 második felé­ben végzik a Batthyány úttól a Rákóczi útig húzódó, 1972- ben pedig a Szalai András út kijelölt részeinek szaná­lását. A felüljárót valószí­nűleg 1973-ban adják át a forgalomnak. Igen ’nagy feladatot jelent a tanácsi szerveknek az épít­kezést megelőző tennivalók ellátása. Hetvenkilenc lakást szanálnak és olyan nagy vál­lalatok részbeni vagy telje« kiköltöztetését kell megolda­ni, mint a VOLÁN 12-ea Vállalata, a Pécsi Köztiszta­sági Vállalat, a Pécsi Víz- és Csatornaművek, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat egyik telepe stb. Még nem döntötték el pon­tosan, hogy a lebontásra ítélt irodákból, üzemi épüle­tekből hova költözködnek. Most folynak a tárgyalások az Illetékes vállalatok veze­tői és a Beruházási Vállalat között az igényekről és lehe- tőségekrőL Kampfs Péter Névadási szokások Baján „Névadási szokások Ba­ján” címmel tanulmány je­lent meg a bajai Türr Ist­ván Múzeum kiadásában. Elemzi az állami anya­könyvvezetés 1896-os, első teljes évének névadási szo­kásait, s tükrözi az eltelt 70 esztendő névdivat válto­zásait A modern életkörülmé­nyek jórészt elsöpörték a. ré­gi merev szokásokat, név­adási indítékokat, s ezek he­lyébe újak léptek. Hetven év alatt a leggyakoribb férfi és női nevek hatvan, illetve 80 százaléka kicserélődött. A számos régi magyar ke­resztnévvel együtt feledésbe mentek azok a nevek is, ame­lyeket általában a nemzetisé­gi családok használtak, mint Boszilka, Danicza, Darinka, Nina, Rozina, Dusán, jólle­het a nemzetiségiek Baján is megtartották s gyakorolják ősi szokásaikat, anyanyelvű­ket Valamennyi közút járható Nehézségeket okozott a köd Szombaton reggelre az or­szág valamennyi közlekedési útvonala — fő- és mellékút­vonala egyaránt — járható­vá vált A KPM ügyeletének jelentése szerint országszerte 361 gépkocsi szórja az uta­kat sóval és 228 homokkal — együttvéve mintegy 9 és fél ezer kilométer hosszúságú útszakaszon teszik biztonsá­gosabbá a közlekedést, amely az ország teljes közúti háló­zatának hozzávetőlegesen 30 százalékát jelenti. Az alsóbb­rendű útvonalakon azon dol­goznák, hogy teljes nyomtá­von közlekedhessenek a jár­művek. Péntekről szombatra virra­dóra, illetve szombaton reg­gel elsősorban a köd okozott gondokat a közlekedésben. A sűrű köd miatt a helyi és tá­volsági vonatok egyaránt 20 —40 percet késtek, a nemzet­közi expresszek pedig 1—3 órás késéssel érkeztek ha­zánkba. A MÁV AÜT járata­in is 40—60 percet késtek a távolsági buszok, de a tég- nagyobb gondot a köd a Fe­rihegyi repülőtéreh okozta: már péntek este sem szállt fel a MALÉV frankfurti, il­letve athén—kairól gépe. Szombaton reggel pedig nem Indulhatott el a moszlcvai, a müncheni, illetve a varsó—le- ningrádi járat MALÉV-gépe.

Next

/
Thumbnails
Contents