Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
mi. Január L DUNANTDL1 NAPLÓ UJJÉ, ÚJÉV! Szilveszter, újév. Búcsú és évkezdés. — leszámolás és tervezés. De miért éppen január 1-én? — Ezt az évkezdést a XIII Gergely pápa által megreformált (Julián us) naptár tette általánossá. Az újév az ókori népeknél is nagy ünnep volt, amelyet összekötöttek a téli napfordulóval, a napisten születésével. Ez a nap — a tél fordulása, a természet felszabadulása, a tavasz éledése. Ezen a napon ünnepli a világosság győzelmét a hideggel, a sötétséggel. A zsidók Tisri hó 1-én, Adám teremtésének napján ülték meg az újévet. Krisztus születésnapjának megállapítása után az egyház Krisztus körülmetélésének napjára tette az év kezdetét. (Innen ered a latin ircumcisio; körülmetélés szóból a naptár régies magyar neve: a csízió.) Ennek ellenére a középkorban más évkezdő napok is szerepeltek, sok helyütt Krisztus születésnapját, január 25-ét Franciaországban egészen 1556-ig, húsvétvasárnapját, Angliában 1752-ig március 26-át tartották az év első napjának. Napjainkban az egyiptomi koptok augusztus 1-ét, a Szíriái keresztények szeptember 1-ét ünnepük. Újév napján — a régi rómaiak, a perzsák ajándékot adtak egymásnak, szeretteiknek. A karácsonyi ajándékozás szokása eredt ebből. Az év utolsó és első napjának fordulójához szokások egész sora fűződött már az ókorban. A perzsák újévkor tojással, a világ teremtésének szimbólumával lepték meg egymást. A hozzánk szláv közvetítéssel eljutott koledálás. koledajárás, vagy regölés, a római újév Calandea nevének emléke. A szokás is római — a léli napforduló állatbőrös alakoskodóinak felvonulásából ered. A magyar népszokások tájanként változók. Legáltalánosabb és legelterjedtebb az óévet jelképező szalmabábu elásása (tél temetése), vagy öregembernek öltöztetett legény kiűzése (tél kiverése). Tanyákon — 15—20 legény, a kondás vezetésével hangos kolompolással, pergőzéssel és kurjongatással kergeti az oesztendót. Másutt, a szomszédok megtréfálják egymást — oltott mésszel telt ledugaszolt üveget dobolnak egymás udvarába, ami nagyot durran. Városokban még áll a karácsonyfa. még tart az utcák, terek ünnepi kivilágítása. A világ más-más országaiban sok hasonlósággal, és helyi szokással köszöntik az újesztendőt. Moszkvában újévre állítanak fényes, kivilágított, vagy pörgő-forgó karácsonyfákat az utcákon, tereken, a nagy üzletekben, a lakásokban. A Vörös téren öt emelet magas óriásfa áll. A fát szaloncukor formájú hla- puska ékesíti, de ez a dísz nem cukrot, csokoládét rejt. Az egyikből konfetti hull szerteszét, a másik kibontva nagyot pukkan. Kedves szokás a szovjet éttermekben, szórakozóhelyeken megjelenő ifjú és öreg télapó. Mindketten fehér ruhában, piros puttonnyal érkeznek, piros zsákban hozzák az ajándékokat — cukrot, gyümölcsöt, csokoládét. Aztán, megjelenik Hópelyhecske, Télapó lánya. Fehér bundácskában, jégcsillagokból álló koszorúval. Mivel a gyerekek december 31-ig járnak iskolába, ott is megrendezik a télapó-ünnepélyt. A fehér vattával díszített karácsonyfa alá já- tékállatokat, nyilat, medvét, rókát, farkast, az erdők lakóit gyűjtik egybe. Rómában éjfél előtt csendesek az utcák, családi körben, rokonoknál, ismerősöknél búcsúztatják az óévet. De pontban 12 órakor megnyílnak az ablakok, s hangos zörgéssel, csörömpöléssel, kidobálják a felesleges holmikat. Ócska bútorok, lábasok, lavórok, használt ruhaneműk, lyukas cipők, üres dobozok, üvegcserepek hullanak, recsegnek, ropognak, továbbtörnek és szakadnak. Jókedvű kiáltozások kíséretében szabadulnak meg avitt holmijaiktól a rómaiak. S tesznek eleget annak az ősi népszokásnak, amely szerint nem szabad az új esztendőbe valamiféle ócskaságot átvinni. Mint mondják, a kidobált ódonságok 2—3 napig ott maradnak forgalmi akadálynak a római Utcán, aztán — elviszik az utcaseprők, a szemetesek. Japánban az újév a legnagyobb ünnepek egyike. Az újévi fesztivált? a leggondosabb szertartással celebrálják. Már három nappal előbb bezárnak az üzletek, a bankok, a hivatalok. Megjelennek a házakon, az utcákon az újév díszei: a fenyőgallyak, a bambuszok, az áruházak tarka-barka zászlói és virágdíszben hirdetik meg év végi nagy kiárusításukat. Az otthonokban speciális újévi ételeket GRAIN ANDRÁS RAJZA készítenek, s legszebb ruhájukat, ünnepi kimonójukat öltik fel a rokonok, barátok látogatásához. New Yorfc-ban éjfélkor, az ünnepi köszöntők után a Times Square-n, — a város legnagyobb terén — érdemes körülnézni. Tíz- és tízezrek tolonganak, ujjonganak, ismerősök és ismeretlenek köszöntik egymást, csókkal, öleléssel. A tv is a térről közvetít az újév első perceiben. Miamiban, a milliomosok üdülőhelyén januar elsején kellemes nyár van. Itt már Szilveszter délutánján megkezdődik a színes, látványos felvonulás, a King Orange Parade. A déli államok vállalatai, gyárai, üzleti vállalkozásai, iskolái, egyetemei fel- virágzott kocsikat állítanak. A virágkocsikból csinos nők integetnek, virágot szórnak. Zene szól, és hosszú sorokban vonulnak a díszkocsik. Az újévi ételek szinte az egész világon a pénz, a gazdagság jelképei: bablevest. lencsefőzeléket eszünk, hogy az újesztendőben gazdagok, szépek legyünk. A sárgára főtt kukorica és babszemek már az ősi Egyiptomban is az aranypénzt jelképezték. Az ősvallasok hiedelme szerint, aki fogyaszt az „aranyból” az magához vonzza az igazi aranyat is. Üjévi malacot sütünk, mert a malac a kincskeresés lázának ideje óta a szerencse szimbóluma Európában. Bár a keleti népek mar évezredekkel ezelőtt szerencséi hozó szent állatként tisztelték a malacot, mert kitúrja a kincset. Szilveszter, újév, jókedv, vidámság, búcsúzkodás és évkezdés. Megannyi kedves szokás, mulatság az egész világon, Kádár Márta KARÁCSONYI ÖRÖMÖK Nem tudom, a szilveszteri vigasságok és fáradalmak után szívesen emlékszik-e még az olvasó a múlt heti — sőt már múlt é,vi — Karácsonyra. erre az örvendetesen hosszúra nyúlt ünnepre, amely négy egész napos, szinte non-stop televíziós műsorral tette próbára az alkotók képességeit és a nézők idegeit. A nézőknek persze köny- nyebb Ha nincs kedvük, nem nézik a műsort. A televíziósoknak nehezebb: nekik akkor is csinálniuk kell, ha máshoz volna kedvük. Igaz, nekik ez a dolguk ... Szerencsére — vagy inkább a technika jóvoltából — van egy áthidaló megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a nézők is jóllakhassanak, és a televíziósok nagy részének is megmaradjon a Karácsonyuk. A megoldás az ismétlés és a ..dobozolás”, a jó előre felvett műsorok lejátszása, a filmek, a sorozatok, és a többi... Úgy látszik, már-már hagyománnyá válik, hogy a karácsonyi ünnepi műsorok túlnyomó része ismétlés. Ezt azért sem kárhoztathatjuk — kellő mértékletesség esetén —, mert ilyenkor közel már az év vége, s szívesen megnézzük amit annak idején elmulasztottunk, vagy szívesen megnézzük másodszor, ha először is tetszett. Es az se nagy baj, ha nem nézünk meg mindent. Ha mindent megnéznénk, úgyis beleőrülnénk. Az ismétlésekről és a kon- zervekről még csak annyit, hogy többnyire valóban értékes vagy sikeres műsorokat ismételtek, csütörtökön a Márton bátyámat és a Csak tiszta forrásból egyik részletét, pénteken Erdei Ferenc dokumentumfilmjét. Lengyel József Igézőjét, A fából faragott királyfit és Ilosvay Katalin versműsorát, szombaton Móricz Pillangóját és a Jónás könyvéi. szívesen m egn éztü k-megl í allgattuk újra. A labdarúgó VB. nagy mérkőzéseiről készült összeállítás is sokak számára kedves csemege volt ezekben a sportszegény napokban. A filmekről sok jót nem írhatok A csütörtöki Család nélkül kissé giccses, érzelgős története azonban legalább némi karácsonyi hangulatot árasztott, s a pénteki Legénylakás is valamivel jobb volt, mini az előző karácsonyi Pizsamajáték. A legértékesebb film alighanem a Piros léggömb volt, ebből azonban sajnos egy annyira kopott, elviselt, meggyötört kópiát láthattunk, hogy időnként alig lehetett élvezni. A csütörtök legnagyobb érdeme az előző évihez képest az volt, hogy igyekezett valamelyest kapcsolódni az ünnepi alkalomhoz Az említett Család nélkül mellett jól sikerült ebből a szempontból a Békesség, békesség ... című irodalmi összeállítás és a Karácsonyesti muzsika. Nem volt éppen karácsonyi jellegű, de ünnephez illő szép élményt nyújtott A kékszakállú herceg vára prózai előadása. Gábor Miklós nagyszerű volt, s Piros Ildikó is nemcsak külső megjelenésével hatott kedvezően, hanem helyenként szövegmondásával is fel-felnőtt partneréhez. Dobai Vilmos rendezése tetszett, stílusában a díszlet is modernül hatott, csak ne lett volna helyenként olyan borzalmas ecset vonásokkal összemázolva. Pénteken láttuk a legtöbb ismétlést és a legkevesebb újdonságot. A Vízszintes — függőleges ... elmaradt, a Kicsoda — micsoda? volt már jobb is. Ezen a napon — minden jóindulatú megértés mellett is — valamivel több eredetiséget vártam volna a műsortól. A szombati Tom Jones show farsangi harsogása az év végéhez talán jobban illett volna. A Világirodalmi Magazinban nagyszerű volt Tom Stoppard: A pontos idője, de az egész műsor túlságosan hosszúra sikerült, az öt helyett bőven elég lett volna három darab is. A humor általában gyengébben csörgedezett az idei ünnepen. Alighanem a Tévedni isteni dolog-nak kellett volna mindent pótolnia. Voltaic is ebben szellemes ölletek, mulattató részletek, de sajnos sok giccses ócskaság is akadt benne bőven. Mindvégig érezni lehetett benne az iróniát, néha azonban nem lehetett tudni, mi is az irónia tárgya. Még mindig a szerelem, vagy annak valamilyen stílusfelfogása ? Nem volt hát fenékig öröm az ünnepi műsor, az összkép elég vegyes hatást keltett. Szederkényi Ervin Kéremszépen, azt mondják manapság, hogy „szegény ország vagyunk” és kell e ennél kitűnőbb érv, amikor azt sem kapjuk meg a pült alól, amit egyébként mindig a pult alól szoktunk megkapni. Aztán ez lehet velős- csont vagy rézkilincs, krómozott csaptelep és beázás- mentes női csizma, vagy éppen béremelés és Trabant. Vagyis! Cifra-nyomorúság, És hogy továbbra is „Marko - vies őrmester’' szavainál maradjak: minek a micsodája ez? Kibúvó a valóság elől. Mert a valóság az, — szúkebb baráti körökben — hogy úgy fizetéstől számítva másfél napon át holland Amphora dohányt és Astorl szívunk, utána megteszi a kapadohány és a Fecske, ami mellesleg majdnem ugyanaz. Már a két utóbbit illetően. No persze. Szegény ország vagyunk és pechesek is. amiért nem az Astor négyforint-negyven és a Fecske húsz forint, vagy mert az Anastasi a Juven- tusban játszik és nem P. Dózsában. Te cifra nyomora ság, te! As ember a nyomorúságtól, majdnem könnyesre röhögi magát. A minap is egy illető, vadonatúj Opeljének támaszkodva elmerengve bámulta a kocsiját egykedvűen mustrálgaió kisfiút, aki közben egy óriási karéj zsíroskenyeret haravdált. Szinte kinézte a kezéből, majd tétovázva megszólította: — Ha adsz egy harapást, beülhetsz az autómba .,. Hiába, zsiroskenyér is, meg Opel is. együtt nem megy, valamelyikről le kell mondaná. Az ember élete merő lemondás. Most például le kell mondanunk a felejthetetlen emlékű, mindig dúsan terített Baranyai Vasárnapokról. Költséges cécók voltak. Hát ezért. AL rendelet szigorúan kimondja, hogy a Baranyai Vasárnapok ünnepség-sorozatából ezután csak a Mohácsi Busójárást, a Siklósi Várfesztivalt, a Hegy háti Tó-ünnepséget, továbbá a Szigetvári Zrínyi Napot és a Pécsváradi Leányvásárt szabad megtartani. Másról szó sem lehet. Igaz .., más nem is igen volt. Viszont a szigorú tilalom mégiscsak jó dolog, mert a rendelet azt is kimondja, hogy az engedélyezett ünnepségeket ezután nem a megyei tanács finanszírozza, hanem a rendező járási, városi tanácsok. Vagyis! Ök adják a dohányt. TeháA nem az állam pénzén „busózunk”, hanem a tanácsén, A megyének ilyenformán marad a Pécsi Filmfesztivál ... pardon ... filmszemle. Színes, mozgalmas az egész filmhét, főleg a nyitó- és za- * róest. A hazai filmvilágnak olyan jeles és neves szeme lyisegeivel rázhatunk kezet a banketten, de meg autógrammra is szert tehetünk, — mint Külthammer Matild súgó, Vranálc Jenő csapóember, aztán például még egyet a nagyok közül, hogy mást ne is említsek, Kulha- nek Tamás fövilágositó és 78 tagú brigádja. Aztán jönnek még Pestről a színes stábbal mókáslanyok is, akiknek kapcsolatuk a filmiparral teljesen világos és félreérthetetlen. A fene ■ a májamat, m.ajd hogy nem elfelejtettem: egyszer három Kossuth-díjas művész is itt volt a banketten. És még az is szép ezen a banketten, hogy olyan igazándiból vegyes a társaság. Flanc?! De még mennyire. Sötét ruha, vakítóan fehér manzsetták, kisestélyik, sustorgos „tafoták”. Ezek a vendéglátók. Aztán kordbarsony zakók, napszemüveg, sál a nyakban, farmernadrág, bokacipő. a hölgyeken pantalló és pulóver. Ök a vendégek. A fentiek. No de ha egyszer csóró ország vagyunk! Ez már abból is látszott, hogy a Széchenyi téri min denkt karácsonyfájának csak az elejére került díszítés, ha túlra, a dzsámi felől, már nem. De fő a szeretet! Meg a meleg szívek. Meglett, fel nőtt emberek mily nagy kedvvel és szeretettel állították fel a 16 méteres fenyőfát! Hát ez nem is igaz. Bar a fát meg fektében feldíszíthették volna, de hát otthon sem fektetik le a szőnyegre, hogy ráaggassák a szaloncukrot. így aztán felállították az óriás-fenyőt, majd vagy nyolcán a létrát fogták, a kilencedik fölkúszott a tetejére és rakta a vattát meg mindent. Istenem. Mindenhová nem jutott. Szeretetből annál több, „Szenteste” például egyik vendéglátóipari „egysegünkben” is karácsonyfával leptek meg az anyátlan, apat- lan, rokontalan, hazatlan gyérszámú vendégsereget. Hadd legyen nekik, is egy szép estjük. A hangulat kitűnő volt, főleg este, amikor a gyertyakai is meggyújtot ták a fán és a nagyobb fényű lámpákat leoltották. Megkapó jelenet volt. Főleg ott hátul... a sarokban, ahol két árny félreérthetetlenül összetapadt — kihasználva a félhomályt — szóval, szöszerint vették a szeretet ünnepéi és ha a pincérek oda nem rohannak, hát e pász torkodás, ki tudja, mivé fajúi? Vagyis, Markovics őrmester szavaival elve ezek ketten, a krapek meg a lány. szintén nem voltak pásztó rok... Nem. is csodálkozom. Sze geny ország vagyunk, de szeretni tudunk. Még ha nem is jut mindenkinek szállodai szoba, vagy egy kies bokor, De a reményt nem szabad feladni. Kilábolunk mi még a cifra nyomorúságból, ha nem- is Opellel, de leg alabb Trabanttal! Rab Ferenc
