Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. január 1. Január 1-től * / Önálló a Pécsi Bőrgyár Ruga'mas piaci munka — Átszervezések, új főosztály Ötnapos munkahét a nőknek Bőripari Vállalat Pécsi Gyára — mint ilyen, nincs többé. Január elsejétől önálló a Pécsi Bőrgyár. Ebből az alkalomból interjút készítettünk a vállalat vezetőivel. Mielőtt interjúnkat közölnénk, rövid áttekintést adunk az elmúlt évtizedekről. A Pécsi Bőrgyár 1963-ig a Bőr- és Cipőipari Igazgatósághoz tartozott. 1963-ban, akárcsak az ország többi bőrgyára, a Bőripari Vállalat egyik gyáregysége lett. Ugyanazt csinálták, mint addig, bizonyos szempontból még jobban kötve volt a kezük. Közép-Európa egyik legnagyobb bőrgyárának mondhatták magukat, az ennek megfelelő szakmai tekintélynél, de még annyi önállóságuk sem volt, mint egy kis tanácsi vállalatnak. Nem vitás, a nagyváUalati forma kezdetben előnyös volt. A központ ismerte az ország valamennyi felhasználójának igényét, s ez kereskedelmi vonatkozásban^ nagy előny. Amikor a Bőripari Vállalat megkapta az önálló export- és import jogot, bevezette és gyors sikerre vitte a pécsi bőröket a világpiacon. E végül, a nagyvállalati forma lehetővé tette a fejlesztési alapok koncentrált fel- hásználását. A koncentrált beruházások eredményeként épült fel a Pécsi Bőrgyárban az új krómosüzem és a rost- műbőrgyár, s lett ezzel hazánk legmodernebb bőrgyára. Az új gazdasági mechanizmus viszonyai között az önállóság létkérdés, az eddigi kötöttségek tarthatatlanok. Csak érzékeltetni szeretnénk, milyen szoros volt a gyeplő: a Pécsi Bőrgyárban 600 milliós eszközzel gazdálkodnak, 800 millió forint az évi termelési érték, ezzel szemben az igazgatónak nem volt joga aláírni és kifizetni 10 ezer forinton felüli újítási díjat. Volt időszak, ha áthelyezték a portást, vagy fizetésemelést adtak neki, _ fel kellett küldeniük engedélyezésre a központba. A példák, ha érzékletesek is, huszadrangú kérdések. Nem is itt érezték az önállóság hiányát. A piac volt az, amely könyörtelenül kikényszerítette az új szervezeti formát. A női cipő a divatcikk. Az alapanyagok iránti igény gyorsan változik, tehát a gyárnak is gyorsan kell reagálnia. Eddig, ha egy új bőrt kísérleteztek ki, először a nagyvállalati zsűri elé vitték. Havonként, kéthavonként ülésezett. A piac azonban nem várhat. Megtörtént az is, hogy az új bőrféleséget a zsűri elutasította, holott a vevő elvitte volna. 1969 végén, 1970 elején a centralizmus erős szálai lazulni kezdtek. A feszültségek nem belül, hanem kivül keletkeztek, a piac oldaláról. A központ szabta meg, melyik cipőgyár igényét melyik bőrgyár elégítheti ki, a felhasználók nem vásárolhattak ott, ahol akartak. A verseny a piacon teljesen hiányzott. Ezek után következzenek a kérdések: — Milyen szervezeti változásokat eredményezett a Gazdasági Bizottság határozata? Bérezi Pál igazgató: Január elsejétől három önálló bőrgyár működik az országban: a pécsi, a budapesti és a simontornyai. Ez a három vállalat a volt Bőripari Vállalat export-import osztályából létrehozott egy negyédik vállalatot, a BIVIMPEX-et. A BIVIMPEX feladata lesz a hazai nyersbőrök begyűjtése, a nyersbőrök és cserzőanyagok importja. a nyers- és készbőrök, valamint a rostműbőr exportja. — Milyen átszervezések lesznek a Pécsi Bőrgyárban? Dr. Nagy Lajos főkönyvelő: Az új, központtól átvett feladatok ellátására 70 új embert vehetünk fel. Mi csak 40—45-öt kívánunk felvenni. Teljesen új osztály lesz a közgazdasági főosztály és a pénzügyi-számviteli főosztály, amelynek ugyan már megvolt a magja. Megerősítjük a kereskedelmi vonalat, lesz vevőszolgálat. Budapesten kereskedelmi irodát nyitunk. Bajomi László főmérnök- igazgatóhelyettes: Megerősítjük a műszaki vonalat is. Műszaki főosztályt hozunk létre. Ezen belül teljesen új technológiai és gyártmányfejlesztési osztályt. Feladata: a változó piaci igényeknek megfelelőén gyors reagálás, új technológiák kidolgozása. — Hogyan alakul majd a termelés? Dr. Nagy Lajos: A termelés tervszámait ezután mi állapítjuk meg a piaci igényeknek megfelelően. Jóváhagyás ezután nem kell. Célunk : rugalmasan kielégíteni a piacot, ugyanakkor hatni a piacra. Természetesen továbbra is elsősorban a hazai igényeket elégítjük ki, s csak utána jöhet az export. Ebben a tekintetben a vállalati érdek nem fogja keresztezni a népgazdasági érdekeket, hiszen a minisztérium kooí- dináló szerepe fennmarad. Bérezi Pál: Évi termelési értékünk az idén 840 millió forint, jövőre tervek szerint 910 millió lesz. A termelés mennyiségét nem növeljük, Inkább a választékot bővítjük, megnő az értékesebb bőrök részaránya, növeljük az exportot. Nem tervezzük a munkáslétszám növelését, sőt, a létszám a gépesítéssel, a termelékenység fokozódásával párhuzamosan csökkenhet. Nem küldünk el senkit, érről nines szó. Hanem: a kilépőket és a nyugdíjbámenő- ket nem pótoljuk. — Meddig bővül az export? Dr. Nagy Lajos: A jelenlegi 2 millió dollárról 3 millió dollárra növeljük az exportot. Ez azután nem változik a kővetkező években. Most már arra várunk. mikor rendezik az exportérdekeltséget, mivel az eddigi — export-visszatérítésekkel kapcsolatos — szerződések lejártak. Annyi bizonyos, csökken a visszatérítés. —- Milyen fejlesztési alapokkal rendelkezik majd a gyár? Bérezi Pál: A hazai bőrgyárak közül a pécsi á legjobban felszerelt, köztudomású, mi adjuk a bőripar majdnem teljes készbőr-exportját. Nálunk képződik a bőripar nyereségének — s az ebből képezhető fejlesztési alapoknak — nagyobb hányada. Fejlesztési alapunk évenként a 40 millió forint körül mozog. A minisztériummal egyetértésben felajánlottunk 60 millió forintot, s ezt átadjuk a pesti gyárnak. 1972- ben 10 milliót, majd az azt követő években 20 és 30 millió forintot. Látható, jelentős összegekről mondunk le, ami marad, éppencsak szűkösen elegendő a szinten tartásra. — Mire költik a fejlesztési alap megmaradó részét? Bérezi Pál: Elsőként azt a 18 millió forintot említeném, amit 1972-től kezdődően a nők helyzetének javítására fordítunk. Üj gépek beállításával megkönnyítő ük munkájukat, javítjuk szociális helyzetüket. A következő években szóba jöhet a nőknél az 5 napos munkahét bevezetése; Bajomi László: Viszonylag rendezett termelést akarunk. Az elmúlt években a termelés mennyiségi növekedése rendkívül feszített volt, rengeteg túlórát kellett igénybe venni. A jövőben szeretnénk minimálisra csökkenteni a túlórákat és kiküszöböni a harmadik műszakot. Nem fi- zetődik ki, nagyon megnöveli a költségeket, ha éjszaka is dolgozunk. A harmadik műszak tartalék lesz. Szeretnénk továbbá, különös tekintettel női dolgozóinkra, megszüntetni a vizes, egészségre ártalmas munkahelyeket. Soksok tennivalónk van még a gépesítés terén, hiszen a fejlett nyugati bőrgyárakban azonos feladatot a mienké- nek csak a fele, harmada létszám elvégzi. Bérezi Pál: öt évre előre kidolgoztuk fejlesztési elképzeléseinket. 1972-ben készül el 3,3 millió forintért az új öltözőnk és fürdőnk. Kisebb szállítóeszközök és gépek beszerzésére évente 4—5 milliót költünk. Jelentős összegeket, milliókat fordítunk a Pécsi víz rendezésére és a szennyvizderítés korszerűsítésére. Megszűnik gyárunkban az utolsó sufni: átépítjük az asztalosműhelyt; ezenkívül tímár-tanműhelyt, gép- kocsijavító-műhelyt építünk, sor kerül a tmk-műhely rekonstrukciójára, a készáruraktár bővítésére, a kikészítőüzem légkondicionáló-berendezéssel való ellátására. Fejlesztjük a rostműbőf- gyártást, a termelést a mostani 130Ó tonnáról 2000-re növeljük. Ez a cipőipar jobb ellátását jelenti. Javítjuk az áramellátást, korszerűsítjük a gőzhálózatot. 1974-ben új telefonközpontunk lesz. Vannak más terveink is, így többek között a meszes-műhely korszerűsítésé, öt év alatt összesen közel 80 millió forintot költünk fejlesztésre. — Mi lest azután? Bajomi - László: öt év alatt kissé elmaradtunk a gépesítésben, hiszen a modem gépek nagyarányú beszerzéséről Szó sem lehet. Interjúnkat azzal zárjuk: rendkívül nagy jelentőségű, új távlatokat nyitó változás történt a Pécsi Bőrgyár életében. A változás remélhetőleg a dolgozók jövedelmében is megmutatkozik. Hiszen a bőrgyártás, bár a könnyűipari tárcához tartozik, az egyik legnehezebb, egészségre káros munka. Miklósa ári Zoltán Megszűnt a lorgaloin a selíye—zalálai vonalon As utolsó Állomás: Drávasztára—Zaláta. Az utasok: fiúk, lányok, egy-két idősebb házaspár, összesen nem tesznek ki egy tucatot. Szilveszterkor, 1970. december 31-én, 19 óra 52 perckor felbőg a motor, Pataki Béla talán egy kissé jobban is túrázza mint egyébként szokta, és a 6341-es számú vonat, az utolsó ezen az állomáson, megindul Sellye felé. Az állandó utasok közül — 15—20 diák, munkás — többen is megígérték, kijönnek a búcsúzásra, játszott vidámsággal möndták: megsiratjuk a feketelobogós halottat. Merthogy ez a szerelvény a Sellye—-Sósvertike—Zala ta szárnyvonal temetését Is Jelzi. Végülis csak ketten búcsúztatják. Az állomásfónök felesége és lánya. Az állomásfőnök már nincs itt Okorágon vette át a szolgálatot. Az állomás épületben egy kissé félrehúzzák a függönyt, Kerékgyártó István néz az utolsó kocsi után. Az őrházban lakott, nemrég költözött áz állomás épületbe. Az állomást elhagyva Pataki Béla motorvézető jól ráhúzza a gázt —- Itt 2 kilométeren keresztül emelkedőn kapaszkodik a vonat. A sínék mellett apró örház, az ablakon figyél valaki. Égy fűtő lakik itt. A pécsi fűtőház a szolgálati helye — nehezen oldja majd meg a közlekedést A szárnyvonal búcsúja tulajdonképpen már régebben megtörtént. Vaskos kötet tanúsítja, hogy semmi szükség ré. Gondosan, precízen kiszámítottak mindent. Felmérték a forgalmát, megvizsgálták a vonal állapotát, az útviszonyokat, kiszámították az üzeméltetés költségeit és a ráfizetést, mielőtt a halálos ítéletet kimondták Volna. A középső kocsiban a faszénkályha körül melegszik a -Sellyére igyekvő társaság. Ök nagyon keveset tudnak abból, hogy évente 1,5 millió forintos ráfizetéssel üzemelt ez a 8,9 kilométeres szakasz. Nem beszélve arról, hogy a háromnegyed évszázados, gyenge felépítményű, alacsony téngelynyomású vonal legfeljebb 5 évig lett volna csak üzemeltethető felújítás nélkül, A Budapest—Dombóvár— Pécs fővonalból Szentlörincen ágazik le az általános vasútépítések idején épített Sellye —Zaláta számyVasút, amelyet 1895. december 22-án adtak át a forgalomnak. A vasút eredetileg a Dráva-hídon át Nasicenél csatlakozott a verőcé—eszéki vonalba. A határforgalom a szerb megszállás után, 1921. augusztus 20-án megszűnt. A vasutat, Zaláta és az országhatár között, csak 1945-ben szedték fel, amikor a Dráván átívelő gzakasz, a híd roncsaival együtt már a folyóban rozsdásodott. Az eredetileg sem túl nagy- forgalmú szárnyvonal teljesítménye a 60-ás évek eléjétől egyre jobban Csökkent, 1968- ban Drávasztára—Zaláta állomás áruforgalma már napi 0,3 kocsira csökkent A személyforgalom pedig csak a Sellyére bejáró diákok és néhány munkásrá korlátozódott. Ilyen körülmények között került sor — országosan az elsők között — a vásútvönal széleskörű hatékonysági vizsgálatára, amelyet a Vasúti Tudományos Kutató Intézet és a MÄV Pécsi Igazgatósága végzett el. A vizsgálat kimutatta, hogy a forgalom közútra terelése esetén áz egyszeri költségkihatások 10 milüriús trombita, konfetti és álarc Hangulati kellékek vására Nagy szilveszteri trombita, csak'1 és duda-vásár a Széchenyi téren Nemcsak az élelmiszer- és csemege boltokban, a papírüzletekben is nagy volt a tolongás az elmúlt napokban. A boltvezetők tapasztalata szerint, évek óta nem volt ilyen nagy érdeklődés a hangulati kellékek iránt, mint az idén. Legnagyobb sikert az óriás trombita aratott, de elkapkodták a legfélelmetesebb álarcokat is. Ezúttal bőséges volt a választék, s a hagyományos tigris, nyúl, medve stb. állatfej álarcok mellett boszorka maszkot, ördög-pofát és tollas indián felszerelést is kínáltain Több százezer forint értékű hangulatkeltő cikket hoztak forgalomba a pécsi papírboltok, közte külföldi lampionokat, NDK gyártmányú konfettit és ízléses, színes papír girlandokat. Ezúttal is keresték az újévi kéményseprő jelvényt és a lóherés szerencsepénzt, amely sajnos kevésnek bizonyult. lió forint megtakarítást eredményeznek a már említett évi ráfizetésen kivüL Természetesem figyelembe kellelt venni a környező községekben élő 2 ezer ember érdekeit is. Sósvertike bekötőutat kapott, Drávasztárás és Zalátán már korábban ia volt, így minden akadálya elhárult annak, hogy az AKÖV menetrendszerű autóbuszokkal és tehergépkocsikkal megoldja a személy- és teherszállítást. Az utasoknak nem kell a jövőben több kilométert gyalogőlniok, sőt 3 évig továbbra is érvényben iharad a vasútra érvényes menetdíjkedvezményes jegy is. A sajnálat tehát úgy tűnik, csak nosztalgia, amely az első kényelmes autóbusz út végén már feledésbe csitul. Pataki Béla mozdony... bocsánat motorvezétő 1 éve járt először ezen a vónálon. Két hónapja pedig minden másnap — ekkor van szolgálatban —- többször Is végigutazza a vonalat. A Dráva árterében még mindig derékig ér a hó — Pécsett már álig látni. Legutóbb is — mondj* Pataki Béla — két részeg bejött a motorkócsibá, molesztáltak vezetés közben. Tudtam: Sósvertikéfft utaznak. A megálló előtt tálán égy méteres szakaszon volt eltakarítva a hó, persze nem ott álltam meg. Az atyafiak áU# tudtak utat törni a hóbaft ... — Mi minden történt mióta erre jár? — A szúnyogok. Azt íöhá nem feledem. Nyári estéken, éjszakában a kocsi alagutat fúr a szúnyogfelhőbe. Ahányszor erre jártam akkoriban: napokig gyógy! tgáttam feldagadt képemet. — Jói ismeri a környékek.. — A múltkoriban éreztem, hogy döceen a kocsi. Na mondom ez síntörés. Ettől kezdve minden fordulónál figyeltem, hogy a pontos hé- lyet jelenteni tudjam, végül is a pályaőr találta meg. Alig 9 kilométer, mégis mást mutat ez a táj csaknem minden nap. — Vezetett már utolsó Vonatot? — Nem. Elsőt sem. A faszénkályha körül már jókedvű a társaság, pedig visszafele már gyalog kell jönniük. De hát szilveszter éjszakája után a leghosszabb út is vidám ... Vashídon dübörög a Vonat... — Zaláta felé itt szoktam levenni a gázt — mondja Patakig Béla — innen már begurultunk. Visszanéz. Soha többé vo nat nem jár erre ... lnmbosi Jenő
