Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
4 DUN4NTCLI NAPLÓ 1971. január 31. Polgári védelem Kik mikor mentesíthetők? A polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról tájékoztatták a sajtót a Polgári Védelem Országos Parancsnokságán. Elmondották: a polgári védelmi kötelezettség — a honvédelmi törvény rendelkezése szerint — a férfiakra 14. életévük betöltésétől a 65., a nőkre ugyancsak 14-től 60. életévük betöltéséig terjed ki. Bizonyos körülmények ese tén azonban a törvény men- j tességet biztosít a polgári j védelmi kötelezettség alól. A mentesség vonatkozik a I terhes nőkre a terhesség ne- | gyedik hónapjától, valamint a szoptató anyákra a szop- ] tatás hatodik hónapjának ; végéig, de csak akkor, ha j ezt a lakóhely szerint illetékes terhes tanácsadói, orvosi vagy szakorvosi bizonyítvánnyal igazolja. Ugyancsak mentes a polgári védelmi kötelezettség alól az az anya, aki hat éven aluli vagy legalább három tizennégy éven aluli gyermekét maga gondozza. Mentesül a polgári védelmi kötelezettség alól az is, akinek munkaképessége legalább kétharmadrészben csökkent. A továbbtanuló dolgozót — igazolt tanulmányainak ideje alatt — mentesíteni kell a polgári védelmi kiképzésben (továbbképzésben) — és gyakorlaton való részvétel alól. Az általános polgári védelmi kötelezettek soraiból azokat, akik képzettségüknél vagy képességeiknél fogva különleges polgári védelmi feladatok ellátására alkalmasak, úgynevezett polgári védelmi szakszolgálatra jelölhetnek ki. Szakszolgálatosok. , esetében a polgári védelmi kötelezettség' a kiképzésben, továbbképzésben és gyakorlaton történő részvételen, valamint a folyamatos polgári védelmi szolgálaton felül magában foglalja a megjelenési és bejelentési kötelezettséget is. Ez annyit jelént, hogy a szakszolgálati beosztással összefüggő változásokat (például név, lakcím, munkahely, családi körülmények, magasabb képzettség megszerzése stb.) 48 órán belül közölni kell a polgári védelmi «zerweh A lakosság kötelező jellegű, újrendszerű polgári védelmi felkészítését, amely áz idén kezdődik, utasítás szabályozza. Az 1971-ben induló öt éves felkészítési időszak alatt a lakosság összesen 10—30 órás kiképzésben vesz részt az államigazgatásban, a termelésben elfoglalt helyének, szerepének megfelelően. Kié a Szentháromság-szobor? Kelendők a kispareellák Nyolcezer ügy a I elekkönyvnél Új igazgató a Megyei Levéltár élén A Pécsi Járásbíróság Telekkönyvi Hivatalának ajtaján a tábla: „Félfogadás 9-től 11-ig”. Nagy a forgalom, a „felek” egymásnak adják a kilincset. Az ügyvédek naponta vendégek. Pécs és a ! pécsi járás telekkönyvi ügye- j it, „tulajdonjogi viszonyokat” j rögzítik itt. — Évente mintegy 8000 j ügy érkezik, ennek felét la- ! kóházak, házhelyek vétele- | eladása, cseréje képezi — mondja Soós Miklós, a hivatal csoportvezetője. Az asztalokon térképek, úgyszólván állandóan kézben vannak. A behatárolt földrészletekben helyrajzi számok. Forgatom kezemben Pécs térképét. Csak „szúrópróba” szerűen ujjammal rábökök a rajzon a Széchenyi térre. — Megtudható az itteni iratokból, hogy kié például a Szentháromság-szobor? — kérdem a hivatal csoport- vezetőjét — Pillanatok alatt. Közel hajol a térképhez. — Igen, tehát a 18 481-es helyrajzi szám ... Az egyik szekrényhez lép, kis füzetet választ ki az irathalmaz közül, lapozza. —> A 18 481-es számról a 10 376-os telekkönyvi betétből tudunk meg többet — mondja. Nem telik bele egy perc és kézben van a 10 376- os „betét” egy kis lapocska. Ebből kiderül, hogy Szentháromság-szobor az 1928. április 27-én kelt 6179 sz. irat szerint 1928 óta a magyar állam tulajdonában van. — Pécs valamennyi területének ilyen gyorsan meg lehet találni a tulajdonosát? — Most már igen — válaszolja a’ csoportvezető;' —* Azért mondom, hogy most már igen, mert korábban bizony többször sok utánjárásba került, amíg a kérdésre választ tudtunk adni. A Geodéziai és Térképészeti Vállalat Pécsett teljesen felmérte, elkészítette a térképet a mai állapotnak megfelelően. Mi pedig ebben a térképben rögzítettük a tulajdonviszonyokat. A telekkönyvi hivatalnak három nagy részre oszlik a munkája. A zártkertekkel, a belterülettel és a külterülettel kapcsolatos tudnivalókra. Zártkertek: nagyüzemi művelésre nem alkalmas területek, de szőlő- és gyümölcstermelésre „maszeknak igen. A belterület: a lakóházak építésére kijelölt terület. A nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas, egybefüggő földeket pedig mint „külterület” tartják nyilván. A munkák jelentős részét i képezi a zártkertek adásvételi szerződéseinek nyilvántartása — mondja a csoportvezető. Nagy a kereslet a kispareellák iránt. Például Pécsett mindhárom kerületi j tanács felmérte, miként tudná hasznosítani a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan, j állami tulajdonban lévő földeket. Felosztották parcel- j Iákra és hétvégi házak, nyaralók kialakítására eladják. Kapósak ezek a kis terüle- j tek. Az új tulajdonosok j megkötik a szerződéseket, mi ! pedig a nevükre írjuk az I ingatlant. Jelentős Pécsett a | lakásépítkezés. A Városi Ta- ! nócs meghatározott tervek j szerint építi a lakásokat a belterületen. Természetesen ! jelentős számú a belterületen a személyi tulajdonban lévő ingatlan. Sok esetben kisajátításra kerül sor. Mi hitelt érdemlően nyilvántartjuk tulajdonosát. Szó esik arról is, hogy akadnak-e vitás ügyek? Legutóbb például bejött egy vevő és elmondta: vásárolni akar egy területet, természetesen szeretné megnézni, kinek a nevén van? Az eladóval már meg is egyezett. Szerencséje, hogy bement a telekkönyvi hivatalba: a terület nem is volt az eladni szándékozó nevén. Volt, aki öröklakást kívánt vásárolni. Már foglalót is adott. Itt derült ki: az öröklakás nincs a nevén. — Az adás-vételi szerződésekben foglaltak átvezetésével, a tulajdonos megállapításával nagy forgalmunk ellenére is lépést tudunk tartani — mondja a csoport- vezető. — Egy hónapon belül intézzük az ügyeket. Telekkönyvünk mondhatni rendben van. Itt, adminisztrálják a társasházak, szövetkezeti lakások telekkönyvi rendezését is. — A tsz-ek kezelésében lévő területek tulajdonjogi rendezése is gondolom számos problémát vetett fel...-r Igen. Amikor a tsz-ek szervezése folyt, kevésbé törődtek a telekkönyvi rendezéssel. Most, hogy a tsz a nem tsz tagok földjét megváltja — gyakran jönnek, keresik „hol is volt nekem egy hold földem?” — Milyen „alaki hibák” gátolják a telekkönyvi hivatal gyors ügyintézését? — Gyakori, hogy a szerződő felek a terület egy részének eladására, illetve megvásárlására kötnek szerződést. A területet a Földmérési Hivatal felméri, elkészíti a vázrajzot. De ezt a Tanács építési osztályának láttamoznia kell! Amíg nem láttamozta, addig sajnos nem tudjuk átírni. Adni-venni csak akkor lehet, ha sem az eladónak, sem a vevőnek nincs adóhátraléka. Ezt viszont igazoltatni kell az illetékes tanács adóügyi csoportjával. Ha ezt az az igazolást az eladó, vagy a vevő nem csatolja a kérelemhez, — „fekszik az ügy”. Nem egyszer hoznak szerződéseket, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, mert legtöbbször nem szakember készíti. Ez is késedelmet okoz. Iratcsomót vesz elő. Januári kérelmek. — többségük már elintézve. A telekkönyvi hivatalok ma a földtör- f vény végrehajtása érdekében I is nagy munkát végeznek. I Jégpáncéllal borítóit úttest Tucatnyi gépkocsi az árokban Zsebemben a meghívó: „Január 30-án, szombaton 10 órai kezdettel a Parlamentben, a Belügyminisztérium, a közlekedés és Postaügyi Minisztérium szakemberei sajtó- tájékoztatót tartanak a KRESZ módosításáról. A sajtótájékoztatóra meghívjuk”. Tegnap kora reggel indultunk. Nagy a köd, de azért — úgy számolom — tíz órára így is az Országház előtt leszünk. Kollégám, aki mellettem ül, — Budapesten intézendő ügyei miatt csatlakozott hozzám — szintén nagy figyelemmel fürkészi az utat. Ebben a tejsűrű ködben most csakugyan elkél a „Több szem, többet lát” elve. Csúszkál az autó. Negyven kilométerre csökkentem a sebességet. Mellettem egy Volga személygépkocsi körülbelül 60-nal elhúz. Alig tíz perc múlva megpillantom az útpadkán áll. Mögötte lefékezek. — Mi újság? — kérdem a gépkocsivezetőtől. Az autóban még hárman ülnek. — Vitatkozunk — mondja. — Menjünk-e tovább, vagy sem. Budapestre igyekeznénk Szekszárdról. Kiszállok az autóból. Egy pillanat alatt kicsúszik lábam alól a talaj. Jégpáncél borítja az úttestet. — Itt legfeljebb 20 kilométeres sebességgel lehet menni, talán még annyival sem... — mondja a gépkocsivezető. — Így nem érünk idejében Budapestre, — forduljunk vissza — szól ki a Volgából egyik férfi. Visszakanyarodnak. Én is megforduljak? Dehát Húsz óra a levegőben — Galamb — mondja, és én most csak azt sajnálom, hogy ennek az áhítattal kiejtett szónak a dallamát nem kottázhatom le. Mert így tán valami édesbús melódia zöngicsél az olvasó fülében, pedig himnusz ez, ujjongó diadalének. Gadó Béla a Kesztyűgyár dolgozója egyébként, ám most mint a madárkiállítás rendezője —, maga is aktív galambtenyésztő, — kalauzol a több mint hétszáz galamb, száz tyúk, és kakas, s a két j kalitka papagáj és kanári között. A Porcelángyár művelődési otthonában került sor tegnap reggel a pécsi 42. számú Galambtenyésztő Egye- i sülét reprezentatív kiállítására, amelyen meghívottként jugoszláv és cseh galambászok is megjelentek. A 350 pécsi tenyésztő közül csak a legkiválóbbak hozták el madaraikat: alig kilencve- nen. Nagydíjat közülük Varga János röp-fajtával, Folbert i Károly haszongalambjával és j Dallos János díszgalambjával j Ugató galambok nyert. Az eredmény annál is nagyobb elismerést érdemel, hiszen több országos verseny győztese közt folyt a vetélkedő. Együttesen pedig mintegy hatvan galambfajta vonult fel, meglehetősen nehéz munkát adva a budapesti zsűritagoknak. Olyan különlegességek is láthatók, mint például a jemeni ugató galamb, vagy a dánszarka, mindkettő keringőfajta. A . kingek a haszongalamb csoportba tartoznak. Súlyuk megközelíti az 1,30 kilót, legfeljebb egy méter magasra repülnek, s exportálásuk esetén 240 forintot is kap értük darabonként a gazdájuk. Amennyiben nem fogyasztásra, hanem továbbtenyésztésre vásárolják meg, akkor 6—800 forintot kap a tenyésztő. Csodaszép színek. Végülis mindent látni, csak éppen galambszürkét nem. Fehér, fekete, ezüst, kék, sárga, vörös, kendermagos. És böhöm kövér az egyik fajta, keszeg a másik, s aztán bóbitások, vagy olyan a farktollazatuk mint a dühös pulykáé. Eredményeiket éppen úgy számon tartják mint az olimpiai bajnokokét. Tágas kalitka lakói legutóbb 5 óra 54 percet töltöttek a levegőben, ebből több órán át olyan magasan keringtek, hogy szemmel nem voltak láthatók: két kilométer felett tehát. A postagalambok percenként egy kilométert repülnek. Leghíresebbek a belga postagalambok, azok Afrikába Is elszállnak, de magyart is küldtek már vissza a francia tengerpartról. Küldték, mert a szerencsétlen jószág egyhuzamban teszi meg ezt a több száz kilométeres távot, s úgy kifárad, hogy olykor el is pusztul a megerőltetéstől. Legtovább és legmagasabbra az angol tiplerek emelkednek. Némelyik húsz órán át marad fenn. Gadó Bélától és Suvák Györgytől — szintén neves tenyésztőtől — kérdem, látva becézgető dédelgetésüket: — Nagyon szeretik a galambot? — Lehet nem szeretni? Tétován mondom: — A csirkehúst jobban kedvelem. Maguk hogyan készítik? Parányi hökkent csend után felelik: — A fiatalját kirántva, de becsináltnak is ... Suvák György hozzáteszi: — De csak a továbbtenyésztésre nem alkalmasakat! Nos nézzék meg a kiállítást. Vannak ott hat kilón felüli kakasok, dísztyúkok, kanárik és továbbtenyésztésre feltétlenül alkalmas galambok. Még ma estig nyitva a kiállítás. (szántó) a sajtótájékoztató! Megyünk tovább, — alig 20 kilométeres sebességgel. A kömlődi halászcsárda közelében a ködből egy futó férfi kontúrjai bontakoznak ki, felém közeledik. „Álljon meg, nagy karambol van” — mondja, amikor mellé érek. Kollégámmal gyalog megyünk előre vagy harminc métert... A halászcsárda előtt a főútvonalon keresztbe áll a szekszárdi 11-es Volán Vállalat YC 72—40 rendszámú tehergépkocsija, mögötte pedig ronccsá törve egy Skoda személygépkocsi. A falun keresztülvezető mellékútvonalon lehet csak továbbmenni. A kilométeróra alig leng ki a 20-as számig ... Két kilométer után árokba csúszott teherautót pillantunk meg. A vasbetonkorlátok eltörve fekszenek az útpadkán. Bun- dás férfi int, menjünk tovább. Dunaföldvár közelében egy teherautó és három személy- gépkocsi megelőz. Könnyen előznek, mert már alig 15 kilométer a sebességem ... — Majd utolérjük őket.. — mondja kollégám. Jó jósnak bizonyult. Tíz perc sem telik bele, a köddel borított országúton ismét emberek integetnek, álljak megi — Egy teherautó és három személygépkocsi egy- másbacsúszva... Az előzők! A karosszériájuk felrepedve, lökhárítók elferdülve ... Előttük egy lovaskocsi összetörve. Egy teherautó gurul Pest felől. Vezetője, amikor mellénk ér megáll. A négyes karambolt nézi, aztán kiszól a kormány mögül: — Ez még semmi, azt látnák, ami följebb van! Több tucat autó az árokban... Rám néz. — Hova megy? Pestre? Én onnan jövök. Reggel ötkor indultam és még csak itt vagyok. Három óra alatt alig 80 kilométer ... Indítok, — de csak pörög a kerék ... Már nem érhetek tízre a sajtótájékoztatóra. Megfordulok. Óvatosan 10 kilométeres „sebességgel” megyünk vissza Pécs felé. Az FG 01—55 rendszámú teherautó megelőz, öt perc múlva parkíroz az útpadkán, vezetője int. — Álljon meg — mondja amikor mellé érek. — Vagy harminc méterre egy teherautó pótkocsistól az árokban. Egy daruskocsi érkezik, az próbálja vontatókötélre venni. Az órámra pillantok: 10 óra, most kezdik a sajtó- tájékoztatót a KRESZ-ről.. Na, majd az MTI leadja ... nyugtatom magamat. Lemaradtam a tájékoztatóról. Vagy talán mégsem? Mert KRESZ ismereteimet most gyakorlatban alaposan bővíthettem ... Garay Ferenc A Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága dr. Szita Lászlót, 1971. lebruar 1-i hatállyal a Megyei Levéltár igazgatójának kinevezte. Dr. Szinkovich Márta levéltári igazgató hétfőtől az Üj Magyar Központi Levéltár főlevéltárosaként fejti ki tudományos munkáját. Az új igazgató beiktatására, illetve a volt igazgató búcsúztatására tegnap került sor Pécsett a Levéltár épületében A bensőséges ünnepségen részt vett Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, dr. Balázs Péter, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának képviselője és az intézmény munkatársai. Az üdyözlő és búcsúztató beszédek után dr. Szita Lászlótól rövid interjút kértünk. — Innen indultam el tizenhárom évvel ezelőtt. Az egy- temi tanulmányaim után ugyanis itt kaptam segédlevéltárosi munkakört. Nem valami újnak az elkezdése a mostani munkakör, csak új beosztásban való folytatása a kutató munkának, hiszen — az utolsó négy évben a Dunántúli Tudományos Intézet tudományos munkatársa voltam. — Ügy tudom az egyetem elvégzése után több iskolában is tanított. — Voltam igazgatóhelyettes a Székely Bertalan úti Általános Iskolában, tanár a Mátyás király úti Általános Iskolában, majd adjunktus a Tanárképző Főiskolán. — A köszöntés során munkatársai őszinte Örömmel üdvözölték, baráti érzésekkel fogadták. — Legfontosabbnak tartom a munkatársi együttműködést, a nyugodt légkört. Ez a tudományos kutató munkának egyik leglényegesebb feltétele. — Tudom az ünnepi alkalom nem kedvező program megjelölésére. De örömmel venném, ha néhány mondatban vázolná a legfontosabb tennivalókat. — Szeretném elérni, hogy a helytörténeti munkában fokozottabban együtt működjünk a Dunántúli Tudományos Intézettel, a Tanárképző Főiskolával és annak tanszékeivel. A másik lényeges tennivalónk. Szinkovich Márta kitűnő laboratóriumot hozott létre levéltárunkban. Ezzel a felszereléssel olyan értékek megőrzését akarjuk elérni, mint a nem levéltárban őrzött irattári anyagok kópiáit, vagy a középkori, páratlan értékű — oklevelek fénymásolatát nálunk tárolni, olyanokét, melyeket az Országos Levéltárban őriznek. A történelmi forrásértékű pártdokumentum gyűjteményeket ma a Párttörténeti Intézetben gyűjtik. Baranyai, pécsi történeti anyagok mikrofilmre vétele nem csupán a helyi kutató munka segítését, de úgy vélem a megőrzés magasabb szintjét is jelenti. — Munkájához sok sikert kívánunk. Nagy István
