Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

6

DUNANTÜLI NAPLÓ

1971. január 30.

Anno 1791

Közönséges Reguláji a' Gazdaságnak

* ^ A. ^

ELSŐ S

I. SZAKASZ.

Kmímssts XtrxUji a’ (hmimttuk

Jubilál a színház

Pécsei! játszott Petőti menyasszonya Ruhatárral együtt szerződtették a primadonnát

PÓDIUM

ÁLARCOSBÁL A TETY- TYÉN. Pécs egyik legszebb, legjellemzőbb részén, a Tety- tyén álarcosbált rendeznek ma, szombaton, január 30-án az ottani halászkertben.

FŐSZEREP. Pásztor Erzsi, a Pécsi Nemzeti Színház

új Reménykedők című filmjének női főszerepét. (Képünk: Pásztor Erzsi).

KÉTEZER HACSEK. A február 15-én Pécsett rendezendő Expressz a divat című ŐRI műsorban Kibédy Ervin és Hlatky László kétezredszer játssza a Hacsek és Sajót. Fellépnek még a műsorban: Késmárki Marika, Mikes Éva. Szegedi Molnár Géza, Kozák Péter, az Expressz Együttes, Pálos Miklós, Keleti László és Keleti Pál.

•M-f

BÖLCSEK A FÁN. — ez a végleges címe Illyés Gyula legújabb komédiájának, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház számára írt. A darabot a napokban fejezte be a szerző.

♦++

JÁTSSZUNK ZENÉT címmel holnap, vasárnap délelőtt 9 és 11 órakor az általános iskolai bérleti hangverseny részeként Mikes Károly énekel, Kiss András zongorázik, Sassy Iringó gordonkázik, Szkladányi István fuvolázik. Zongorán kísér: Gerő Pál. Játékvezető: Friss Gábor.

TIT

elnökségi ülés

A Tudományos Ismeret- terjesztő Társaság Baranya megyei szervezetének elnöksége tegnap délután tartotta ezévi első ülését. A múlt év munkájának a tapasztalatait vitatták meg, s az 1971. év feladatait határozták meg.

Az ülésen elnöklő dr. Lis- sák Kálmán akadémikus tájékoztatta a megyei szervezet elnökségét a TIT országos elnökségének az ismeret- terjesztés korszerűsítéséről alkotott állásfoglalásáróL

Tselédsors és póitzázás

A Miskoltzi eset

Mielőtt belefognék a kissé megpenészedett könyven böngészésébe, hadd ejtse» egy-két szót bevezetőként Az első magyar mezőgazda- sági kézikönyv, amelyet szépapám lapozgatott hosszúra nyúlt téli estéken, „Májusnak 6-ik Napján 1791-ben" íródott. Szerzője egv szabad- kőművesből lett jószágigazgató, Nagyváti János. (Bár a Magyar Életrajzi Lexikon t-h-y-nal írja a nevét, a megsárgult „gazdász biblia" címlapján csak így áll. Nagyváti. (A hosszúra nyúlt cím is ezt a régi világot idézi: A szorgalmatos mezei gazda a Magyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságának rendjén keresztül. Amit el szeretnék mondani róla, csak egy kis töredék a műből. De azért úgy érzem, sok érdekeset tartogat.

,,A' Férjfi Tselédnek Igazgatásáról"

Mindenekelőtte a beveze- j tés a gazdaságba, a cselédek fogadása. Milyennek kell hát lennie? A cselédet a vallás formálja leginkább: „mentül jobb Keresztény valaki, annál jobb Szolga". S mihelyt a szolgálatba lép, a házi dob-szóhoz kell szoktatni. Ez a szemes gazda dolga. „A’ Rossz-társaságtól, dorbézolástól, kortsmázástól, Éjjszalcai kóbórlástól a’ Tselédet elkeli vonni." S mivel a jó híre s neve az ember legdrágább „kintse”, óvakodni kell, hogy a cseléd által ne a szomszédasszony tudja meg „egész fekvésünket” legha- marább. Inkább „altatni” kell a szolgát, mint a szomszédba engedni „fetsegésre”. De a rendes időben való mértékletes mulatságtól nem okos eltiltani: „mert hiszen azok ts emberek". Háljanak a szolgálókkal, mert úgymond ,,a’ Szerelem-beteg lomha és rest”. A „tseléd” szökése ellen sok gazda „a’ szegődéskor minden ollyas ruhájokat elzáratta”. Büntetni „áristommal, páltzával vagy márjás-fizetéssel” kell, bár az áristom nem a legcélravezetőbb. Ugyanis ha sok a munka, a „takarás ideje lévén”, inkább megy áris- tomba a szolga, csakhogy ne kelljen dolgozni.

A „Ganaj"-ról

A földek javítása elmaradhatatlan. Nagyváti háromféle trágyát ajánl: „Madár, Ember és Marha-ganajat”.

! „A Persák a’ legjobb Diny- j nyéket, Galamb-ganajjal kö- vérített Földben termesztik, és tsak azért tartják tsupán a’ Galamb-házakat, hogy a Ganajjok szaporodván, jó féle Dinnyéket termeszthessenek, a’ mellyekben-is igen gyönyörködnek” — írja. Az ember-ganaj felhasználásáról kínai tapasztalatok alapján számol be, igen érdekesen. Bár megemlíti azt is, hogy „Brüxelben és Ántverpiá- ban” egy hollandus felette meg is gazdagodott belőle.

„A' Vetni-való Magokról"

A búzától a kenderig minden szerepel, gondosan meghatározva, hogy miként, mikor és milyen földbe kívánkozik az leginkább. Egy-két növényt azonban hiába kerestem, nem találtam meg. Talán más neve van manapság, talán nem termesztik már. Így például az első a lednek. Így szól róla a fáma: ,,A’ Lednek-szalma egy nyomon jár a’ Ló-herével: Télben teleltethetjük vele a’ Ménest nagy haszonnal.” Másik ilyen a Kruppa: „hol a’ Nyírfának hazája van, a’ Kruppának is bő szüretje van. Széleskés Leveleivel úgy elborítja a Föld’színét, hogy ott a’ Vad-füveknek el-kell veszni." S hogy mióta magyar étel a burgonya? Erre is választ ad a gazdakönyv:

„A’ Krompély Amérikai, nevezetesen Peruviai Plánta, a’hol az minden ültetés nélkül terem. Jó ízű kenyeret, vagy a’ mint ők nevezik, Khumot készítenek belőle. Mintegy 1586 Esztendőben hozta bé magával Sir Francis Drake elsőben Európába.

„Vakondok"

1 megfogása

A rétek művelése is nagy gondosságot kíván. A sokféle fű — Bak-szakáll, Tsom- bókos káka, Szaladó Szálkafű, Hője-fű, Réti-Rókafark — növését nem szabályozzuk, akkor a legelő kárunkra válik. Mert „... Ökör ott hagyja a’mit a ló szeret, és a’ Juh meghagyja a’miben az Ökör s a’ Marha gyönyörködik ...” Legnagyobb ellensége a réteknek a vakond. Irtása — a szerző szerint — a legfontosabb ténykedése a gazdának, ötletet is ad: fazekat kell leásni a földbe, mégpedig olyan mélyre, hogy a fazék szája a túrással legyen szintben s „ebbe a’ fazékba bé vetnek eg’y eleven Vakondakot, ’s valami Hangyákat is, a’ mely- lyek ötét marják, ’s nyi- vogni kényszerítik. Ezt a’ szomszéd Vakondakok hallván, rágással sijetnek küszködő Barátjoknak szabaditá- sára: ’s egyszersmind magokat is veszedelembe ejtik.” A módszer hatékony, mivel a szerző maga látott egy éjszaka ilyen módszerrel 32 „Vakondakot” fogni.

Tyúkból

nem lesz „kátsa"

S végezetül egy igen különös megfigyelés.

„Én 1777-ben láttam eg’y Gunár Kátsát Miskóltzon, a’melly az Udvarban egynéhány Tyúkot meg-gátséro- zott: s úgy tapasztaltam, hogy a’ Tyuk nem is tojt, nem hogy azt várhattam vó- na, hogy majd a Tyuk tojásból Kátsa lessz.”

Kozma Ferene

Mikor kezdődött a magyar nyelvű pécsi színjátszás? Kezembe került egy plakát 1832-ből. „Pétsen ma Szom- : baton Januárius 26-ik Nap- I ján 1832-ben, a Székes Fehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság által előadattatik Hamlet, a Nevezetes Szomorú Játék 5 felvonásban. írta Shakespeare, fordította Kazinczi Ferencz Ür.” Az előadáson Ophéliát Déryné „Ifj. Assony” játszotta. A színház akkor a mai Janus Gimnázium és a bíróság épülete helyén volt, s a Déryné utcát is ennek az előadásnak az emlékére nevezték el.

A korabeli Hamlet-előadás | színpadképének a makettje I is szerepel azon a kiállítá- I son, melyet a Pécsi Nemzeti : Színház fennállásának 75 évfordulója alkalmából rendeznek. A kiállítást Illyés Gyula Bölcsek a fán című új komédiájának premierjén, március 19-én nyitják meg a színház emeleti előcsarnokában. A kiállítás előkészítésére Pécsre érkezett dr. Cen- ner Mihály színháztörténész, a Magyar Színházi Intézet tudományos munkatársa.

— A kiállításon a pécsi

színjátszás eredeti dokumentumokkal illusztrált három nagy korszakát mutatjuk be. Az 1820-tól 1895-ig tartó

hőskort, az 1904 és 1945 közötti időszakot és a felszabadulás utáni pécsi színjátszást. A hőskorban neves színigazgatók működtek Pécsett 1839-ben a híres Lend- vai Márton volt a pécsi színház igazgatója, aki az 1837- ben megnyílt Pesti Magyar Színháztól jött, s tevékenységével fővárosi nívót hozott létre Pécsett. Prielle Kornélia híres színésznő is szerepelt ebben az időben itt, róla annyit, hogy 1846-ban rövid ideig Petőfi Sándor menyasszonya volt. A mindenki által ismert Latabár- dinasztia több tagja is volt pécsi színész. Latabár Endre igazgatása hozott az 1848 utáni nehéz időkben magyar nyelvű társulatot Pécsre. Az utána következő időkben Molnár György, a Budai Népszínház alapítója. Szigeti Gyula, Szigeti József író fivére és Miklósi Gyula voltak pécsi színigazgatók.

— Itt érkeztünk el 1895- höz, a mai Pécsi Nemzeti Színház felavatásához.

— Igen, erről az időről már sokkal többet tudunk.

A Pécsi Napló a megnyitás napján, 1895 október 6-án külön számban foglalkozott a színházzal. Az új színházat Somogyi Károly akkori igazgató nyitotta meg, aki Innen Nagyváradra ment. Negyven éves színészi jubileuma alkalmából Ady Endre Párizsból üdvözölte. Ezt az Adydokumentumot ma is őrizzük. A Pécsi Naplóból tudjuk, hogy a színház építési költsége, a telekkel együtt 414 ezer 692 forint 90 koronába került. Birtokunkban van a megnyitó előadás színlapja is, melynek érdekessége, hogy ekkor mutatták be Váradi Antal pécsi író Ébredés című egyfelvonásos drámai prológusát. Váradi Antal egyébként a budapesti Színiakadémiának volt később az igazgatója, emellett jeles színháztörténészünk.

— Milyen volt abban az időben a színház hangulata?

— Egészen más, mint ma. A bonvivánt és a primadonnát „ruhatárral” együtt szerződtették. Ez azt jelentette, hogy a színész a saját ruháit hordta a színpadon is. A bonvivánnak volt például zsakettje, huszártiszti egyenruhája stb„ a primadonna pedig a saját kék nagyestélyijét és rózsaszín kisesté- lyijét viselte az előadáson. Ma általában hat hétig próbálnak egy darabot, annak idején mindez három napig tartott. A díszletek? Volt egy kék és egy rózsaszín szalon, s mindig azt használták, amire éppen szükség volt.

— Beszéljünk a máról. Hogy kezdődött a felszabadulás után?

— Az első díszelőadás a Bánk bán volt. A színház fennállásának ötven éves jubileumát a János Vitézzel ünnepelték 1945 szeptember 22-én. Az akkori igazgató dr. Székely György, ma a Színházi Intézet igazgatóhelyettese. A 45 után meginduló színházi élet érdekessége, hogy 1945. július 20-án, a Magyar Nemzeti Színház vendégszerepeit Pécsett a Viharos alkonyat című darabbal, melyben olyan neves művészek játszottak, mint Gobbi Hilda, Major Tamás, Somogyi Erzsi, Ladomerszky Margit, Balázs Samu, Apáti Imre és az akkor még kezaft színész, Gábor Miklós.

A Pécsi Nemzeti Színház olyan, ma már híres művészeket adott a magyar színművészeinek, mint Tomanek Nándor, Bessenyei Ferenc, Kálmán György és Kürthy György, aki ma a legöregebb magyar színész és 89 éves korában is teljes szellemi frisseségben dolgozik. Tavaly jelent meg a Derű a deszkákon című anekdotagyűjteménye, s most újabb könyvön dolgozik.

A kiállításon sok érdekes dokumentumot, régi színházi plakátot láthatunk majd, melyek felidézik a pécsi színházművészet történetét, a különböző korok hangulatát. Emlékezés a régiekre, tisztelgés a régieknek.

Panics György

Komolytalan rovat

VÁRATLAN VESZEDELEM

z írók benn ültek az irodában és a művészeti előadónő lábát nézték. Jó lába volt. Ott volt még a kultúrotthon igazgató, meg a népművelési vezető, de az ő lábuk nem érdekelt senkit. Mindhárman kimeredt szemmel várták, hogy a nő kereszt betegye, amit a legpesszimistább számítás szerint is két percen belül meg kellett tennie.

— Hát nem lesznek azért olyan sokan!, — állapította meg az egyik író, az alacsony fekete, amint sikerült egy pillanatra elvonni a szemét a nő lábáról. Aztán villámgyorsan visszanézett, de sajnos elkésett. Ezért mord képet vágott, amit az ügyvezető a gyéren gyülekező közönség miatti felháborodásnak tulajdonított.

— Hárman már benn ülnek — mondta mentegetőzve. — Ebben a kosz községben még semmit sem kezdtek el pontosan.

Ezt nem gyalázóan mondta, hanem úgy, mint aki egy kicsit büszke is erre, ha már másra nem lehet. Mintha mondaná: „Igaz, hogy nincs itt semmi nevezetes, sár van, de szeretném látni, hogy akad-e még egy község ebben az országban, ahol ilyen későn kezdik el azt az átkozott előadást!”

— Majd félóra múlva, akkor özönlenek!

De nem özönlöttek. Közben megjött a könyvtáros és most hárman figyelték a kinti lépteket. Az irók nem figyeltek. Változatlanul a nő lábát nézték, ismét esedékes volt, hogy keresztbetegye.

— Hopp! Megint jön valaki! — ugrott fel a kultúrotthon igazgató. Kirohant és elégedetten mondta:

— Ná, ez már nem megy el!

— Hát a Földszöv hol marad? — mondta indignálódva a művészeti előadó.

— Hát itt nem megy úgy,

| mint a városban, — jelen- I tette ki az ügyvezető. Itt | dolgoznak!

Erre már felrezzent a kis- bajúszos, göndör, fekete hajú író is:

— Na — na! A városban

is dolgoznak. Mindössze az a különbség, hogy olt elmennek az előadásra, itt meg nem.

Az ügyvezető ebben a pillanatban megutálta az irodalmat és undorral válaszolta:

— Mi mindent megtettünk! Egész nap bömbölt a rádió. Te is hallottad, Pista?

— Hogyne! — helyeselt az igazgató. Ugyanakkor mondták be, amikor az adóhátralékosokat.

Újra lépéseket hallott, de ezek nem mentek be, hanem kinn mocorogtak.

— Ott kinn topognak a nyamvadtak! — horkant fel az igazgató és kirohant.

Kintről kapacitálás hallatszott, végre a menet megindult.

Az igazgató visszajött.

— Benyomtam őket! — mondta elégedetten, a jól végzett munka örömén.

Közben lassan összejöttek nyolcán. Az ügyvezető indítványozta:

— Menjünk be a terembe, mert azt hiszik, hogy nem jöttek el az írók és ők is elmennek.

Erre felcihelődtek és bementek.

Váratlanul beállított tizén- öt ember. Leültek, kinyitották a televíziót. Három kártyát vett elő, négy meg ivott. Ebben a lélektani pillanatban odasúgta az ügyvezető az íróknak:

— Kezdhetjük! Most senki sem menekülhet el! — rögtön föl is állt és megszólalt:

— Kedves Vendégeink! Régóta kívánták, hogy irók

jöjjenek közénk. Végre meghallgatták óhajunkat! Ezennel megragadom az alkalmat és szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent, közkedvelt, kiváló íróinkat, akikre az egész megye büszke.

— Hát nem televízió lesz? — kérdezte az egyik vendég elhülve.

Az ügyvezető a megjegyzést elengedte a füle mellett és váratlanul felordított:

— Hé emberek! Kultúr- emberek maguk? Azonnal rakják le a kártyát!

Azok vontatottan ugyan, de engedelmeskedtek. Közben morogtak:

— Mi nem előadásra jöttünk ide!...

Az ügyvezető most már harciason lépett fel:

— Fogd bé a szád, Jóska, mert lekeverek egyet! Olyan buta akarsz maradni, mint amikor még én tanítottalak? Itt komoly irodalmát hallhatsz!

A komoly irodalom nem mindenkit töltött el egyforma örömmel. Hárman észrevétlenül az ajtó felé sóm- fordáltak, majd szó nélkül megléptek. Az ügyvezető ezt

sem tűrte sokáig. Fogta a székét és egyszerűen az ajtóba ült.

Ezzel megkezdődött az irodalmi előadás. A tőrbecsaltak ábrázata mindig reménytelenebb lett, majd apatiku- san maguk elp meredtek. — Úgy vártak a jobb időkre, mint eleink a török• megszállás végére.

Egyesek még a szünetben bíztak, de az ügyvezető is tudta, mitől döglik a légy, és esze-ágában sem volt szünetet tartani. A harmadik, a szemüveges író észrevette rögtön a cselt és odasúgta a fekete novellistának:

— Itt szó sem lesz kimenetelről. Akinek ki kell mennie, az bent megy ki!

Az előadást most már semmi sem zavarta. Mikor az ügyvezető három óra múlva befejezésül még elmondta az áment, mintegy három percig senki sem mozdult. Csak a három perc után kaptak észhez, de akkor háromnegyedrésze úgy iszkolt el, mint a nyúl.

Volt valami igazuk. Nehéz órákat éltek át.

Szőllősy Kálmán