Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
6 dunántúli napló 1971. január 23. 99 A Népköztársaság nevében!...*6 Fiatalkorúak a lejtőn »A Baranya megyed bíróságok által elítélt fiatalkorú bűnelkövetők száma az elmúlt 3 évben csökkenő irányzatot mutatott Az 1967-ben elítélt fiatalkorú bűnelkövetőkhöz viszonyítva 1968-ban 75,8 százalék, míg 1969-ben 69,4 százalék volt az elítélt fiatalkorúak aránya”. A 17 éves K. I. kipirult arccal, égő fülekkel lép a bíród pulpitus elé és többször is rá kell szólni, hogy hangosabban, érthetőbben válaszoljon a kérdésekre. — A szüleim? Nem, igazán nem mondhatom, hogy bármit is elzártak, vagy megtagadtak volna tőlem. Ha zsebpénzt kértem, mindig kaptam. Igaz, nem sokat, de kaptam... — Hogy miért keveselltem? Azt hiszem azért, mert mindent hamar megszoktam, meguntam... — Igen, a mozit azt szeretem. Nem, nem a gyilkos, inkább a betörős filmeket. Azokat, ámelyekben sok pénzt találnak a páncélszekrényben és még pisztoly sem kell hozzá, csak nagy ügyesség. Nekem is sikerült... — Ja, a taxisofőr? — Igen, annak száz forint borravalót adtam, amikor kiszálltam a pécsi ékszerbolt előtt. — Nem, nem a japán gáz- öngyújtó, hanem az arany parkertoll miatt történt minden. Kétezerötszázba került és nálam csak kétezer forint volt. A többit otthon rejtettem el. Szóval az volt a baj, hogy a boltos kérte a személyimet és én nagyon megijedtem. Hát ezen buktam le Néhány szót a tanúvallomásokból is. — Nagyon szélsőséges fiú volt. Egyik pillanatban példás maga viseletű, de a másikban már fegyelmezetlen, i zgága — jellemezte az osztály- főnöke. — PL gyakorlati foglalkozásokon ő volt az első, aki megszegte a fegyelmet, ha utasítást adtunk ki, hogy nem szabad hozzányúlni a balesetveszélyes gépekhez. Általában ártalmatlan kamaszkori jellemvonás ez, de úgy látszik az ő esetében a gátlástalanság, a konok ellenállás szembetűnő jegyeiről beszélhetek. Az apa véleménye? Talán az volt a baj, hogy túlzásba vittem a fegyelmezését? Mert ha valamiért elővettem, megszidtam, olyankor legtöbbször konok hallgatásba merült és még a testi fenyítést is némán tűrte. Igazán nem is tudom, hogy milyen módszerekkel nevelhettük volna helyesebben. 9,A szabad élet** jegyében L. J.-t és hét társát bűn- szövetkezetben elkövetett rablás és egyéb büntettek miatt vonta felelősségre a fiatalkorúak bírósága. Néhány évvel ezelőtt verbuválódtak össze a „szabad élet” jelszavával. Eleinte csak „szerény”, vagy ahogy ók mondották „pitiáner” dolgokra vállalkoztak: boltok elől lopkodták el hajnalonként a péksüteményt, a palackos tejet. Ennél már valamivel „izgalmasabb” volt a második számú akciójuk, amikor egy parkírozó teherautó ponyváját lopták el, hogy „végleges tanyát üthessenek” valahol a Mecsek rejtekében. Ez utóbbi be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, mert innen „csaptak le” éjszakánként az — Ötnapos kiskereskedelmi tanácskozás fejeződött be tegnap Pécsett a Ságvári Művelődési Házban. Baranya, Tolna és Somogy megye kiskereskedelmi vállalatainak és szövetkezeteinek vezetői megbeszélték a IV. ötéves terv kereskedelmi szabályzóit, amelyek a jövőben az egész kereskedelmi életet irányítani fogják. A tanácskozáson részt vettek a Belkereskedelmi Minisztérium és a Szövetkezetek Központjának képviselői is. alvó város lelakatolt boltjaira Kapukat emeltek ki, rácsokat feszítettek szét, majd a „szakszerűen” feltört ajtókon, ablakokon át, kézről kézi« adták a rabolt holmit. A lebukásuk? Egyszerű lefülelés volt, nem kellett hozzá-különösebb nyomozói bravúr. A feltűnő költekezés, a túlzott italozás, a nagy han- goskodás nyomravezette a hatóságokat. Néhány mondat a vallomásukból. L. J.: — Nem bírtam elviselni a lekötöttséget, az elkötelezettséget, ezért váltogattam olyan sűrűn a munkahelyeimet Így kerültem össze a társaimmal is, akik hasonló elveket vallottak. K. T.: — Nem szerettem a szüléimét, mert minden dolgomba beleszóltak. Ezért szöktem el hazulról. M. L.: — Nekem is a szüleimmel volt a legtöbb bajom. Erőszakosak voltak. Amikor elszöktem a gimnáziumból, akkor a technikumot erőltették rám. Nem értették meg, hogy én csak a szabad életet szeretem. „Hippik akartunk lenni** Végül még egy példát, a garázdaság bűntettével vádolt, illetve elítélt F. J.-ről és három társáról,, akik a műit év nyarán a vasasi temetőben síremlékeket rongáltak meg. A vasasi bálon italoztak és a korahajnalig tartó mulatozás után hazafelé menet „egészen véletlenül” megálltak a temető bejárata előtt. — Már nem is tudom, ki- nék jutott eszébe, hogy bemenjünk, mert előre nem terveztük, nem is beszéltünk róla, — magyarázta F. J. — Hirtelen jött az egész — hadarta lesunyt fejjel D. P. — Szép fényesek, aranyszí- nűek voltak a feszületek és nem is volt nehéz letörni őket a sírkövekről... ■— Ott beszéltük meg, hogy a nyakunkban hordozzuk, mint a hippik — mondotta H. F. majd reménykedő ábrázattal a bírákra nézett. — De aztán nagyon megbántuk az egészet és eldobáltuk a kereszteket. Talán ennyi élég is a vádlottak vallomásaiból, melyekből mint említettük, bujkáló, vagy éppen nyüt cinikussá- got, pózolást, a másokat okoló mártiromságot láttuk és csak elvétve a valóban őszinte megbánás jegyeit. Legalább is ez a vélemény alakul ki abban, aki csendes szemlélője, fültanúja csak az ilyen tárgyalásoknak. Mert a bíró, a fiatalkorúak bírája más szemmel látja, s ítéli meg e 15—17 éves gyerek- emberek ügyetlen, vagy ügyeskedő védekezését, vallomásait. Az ő számára mindennél fontosabb, hogy fényt derítsen a bűnrevezető tényleges okokra is. Dr. Losonczy Istvánná elsőként meghökkentő statisztikára hívja fel a figyelmünket. Lelki válság — A fiatalkorú bűnelkövetők első és legáltalánosabb jellemzője az, hogy nagyon kevés kivétellel már az ötödik, hetedik évben kimaradnak az általános iskolából. Következésképpen mindjobban elszakadnak, elidegenednek a tovább tanuló, célra törekvő társaiktól, ami előbb valamiféle lelki, személyiségbeli válságot, majd zűrzavaros érvényesülési vágyat ébreszt az említett fiatalokban. Ennek megfelelően alakul ki az érdeklődési körük is, amely — mint a vallomásokból is kiderült — meglehetősen korlátozott. A krimi filmekből, a bűnügyi ponyvákból merített tippek, a „szabad élet” gyors és viszonylag könnyű elérésére inspirálják őket, amihez természetesen adva vannak a megfelelő társak, illetve a környezet. Amikor a szülői környezet felelősségét említettük, dr. Losonczy Istvánná óképpen reagált rá, — Sokkal bonyolultabb a kérdés megközelítése, mint gondolnánk. Mert felelős az egyén is saját magáért, a maga pszichikai adottságaival, de a környezet is, amely ronthat, vagy javíthat attól függően, hogy a nevelés igazodik-e a fiatalkorú egyéniségéhez, vagy sem. Az eltúlozott nevelés példája az egyik tanúként beidézett apa, aki őszinte kétségek között mondotta, vagy inkább kérdezte, hogy mikor és mivel követte el a hibát: azzal-e, hogy túlzásba vitte a fegyelmezést, vagy azzal-e, hogy el- siklott afelett, amikor a fia némán, konokul tűrte, még a testi fenyítést is. Valójában maga válaszolt meg a saját kérdésére, sajnos csak késve... De tévedett a tanúként beidézett pedagógus is, amikor így jellemezte a fiút: „A fegyelmezetlenség általában ártatlan kamaszkori jellemvonás, de úgylátszik az ő esetében a gátlástalanság, a konok ellenállás szembetűnő jegyeiről beszélhetek.” — E szerint az apa és a pedagógus is jól látta, vagy legalább is jól sejtette, hogy többről van szó, mint egyszerű kamaszkori tünetekről, mégis megmaradtak csak a fegyelmezés, a büntetés, ez esetben eredménytelennek bizonyult módszereinél. Pedig ha a sikertelenséget látva eggyel előbbre lépnek, és szakember kezébe, pszichiáter gondjaira bízzák a fiút, talán nem történik meg, ami megtörtént De még mindig csak talán, mert sok más körülmény is hozzájárul még ahhoz, hogy eredményes legyen az említett; pszichiátriai „elvonókúra”. Segítő kéz Példának említette a szórakozó helyeket, ahol szemrebbenés nélkül szolgálják ki szeszesitallal a fiatalkorúakat — szomorú tényként hozzáadva, a fiatalkorú alkoholfogyasztók megdöbbentően magas számát, majd legvégül a taxisofőrt, aki „természetesnek” tartja, hogy egy 17 éves fiú 100 forinttal tetézi meg a 25 forintos viteldíjat. — Ide, illetve ezek elé sorolhatnánk még az olyan üzemeket, munkahelyeket is — mondotta dr. Losonczy Istvánná —, ahol már az első kérésre szó nélkül, majdcsak nem megkönnyebbülve adják ki a munkakönyvét, hogy megszabaduljanak a „nehéz fiútól”. Más szóval — ha közhelyesen hangzik is — az egész társadalom segítő, óvó kezére, szívére kell apellálni, hogy a jövőben még kedvezőbb és reménykeltőbb statisztikát állíthassunk ki a fiatalkorú bűnözés alakulásáról Pálinkás György Mennyi 1000 lux? Új, 1000 lux fényerejű világítást kap a Népstadion Az említett; rövid jelentés — bármilyen fényerőről is van szó — csak azoknak világos, akik szakemberek, ismerik az elektromossággal kapcsolatos megjelöléseket. Az átlag-olvasók csak találgatnak: mennyi is lehet 1000 lux? Schmidt József, a Népstadion műszaki osztályának vezetője érdeklődésünkre igen részletesen tájékoztatott, hogy milyen is lesz az új világítás, mennyire láthatjuk jobban az eseményeket. — Eddig a négy hatalmas oszlopról csaknem négyszáz fényszóró biztosította a világítást, 230—250 lux erősségben — mondotta. — Ez több mint félmillió wattot jelentett. s bár ez a szám a jövőben sem változik, mégis négyszer több lesz a fény, vagyis a lux. Hogy miért? Mert Magyarországon még soha nem használt fényforrást használunk fel. Az átalakítást az ÉVITERV végzi, s a holland Philips gyártól beszerzett — szó szerinti fordításban — „fémhalogén gőzlámpák”, (ugyanannyi áram felhasználásával, mint eddig) adják a nagyobb fényerőt. Gyakorlatban például: ha lakásunkban elhelyezünk egy 100 wattos normál és ugyancsak 100 wattos ilyen speciális égőt egymás mellett, akkor mindjárt láthatnánk az óriási különbséget És, hogy mi indokolja a Népstadionban az ugrásszerű fényerő növelést, arra is megkaptuk a választ. — Amikor 1959-ben dkőszült a világító berendezés, az az akkori igényeket kielégítette — informált Schmidt József. — De ma már a színes televíziós adásokra is gondolni kell, s ehhez sokkal nagyobb világítás szükséges. Európa úgyszólván valamennyi nagy stadionjában megtörténtek az átalakítások. Stuttgartban például ugyanezt a világítást készítették el, s a bécsi Práter stadion is hasonlót kapott. Terveink szerint 1971-ben nálunk is meglesz az átalakítás, s így a világításra többé nem lehet panasz. Akkor már csak a jó futball hiányzik, mert ugye, nem minden a világítás. Ezt a nappali mérkőzések is bizonyítják ... Elkészült az üzemi balesetek statisztikája Harminkilenc halálos baleset Nem a figyelemmel, a fegyelemmel van a baj — Az anyagmozgatás a legveszélyesebb munkaterület — Még mindig „szépítünk** Tizennyolcszor tárcsázták az elmúlt év minden munkanapján izgatott kezek a mentők telefonszámát: egyetlen év alatt 5762 üzemi baleset történt Baranyában. A statisztika még akkor is szomorú, ha valamelyest kisebb is ez a szám, mint az előző években volt. Harminckilenc ember meghalt, többszáz súlyosan megsérült, illetve megcsonkult, s több mint ötezren nyomták az ágyat — hosszabb-rövidebb ideig Már nem a bánya Szomorúak és beszédesek a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi főfelügyelőjének számai. A 39 halálesetből 15 az állami iparban, nyolc a tsz-ekben, hét az építőiparban, hat az állami mezőgazdaságban, kettő a szállítási vállalatoknál, egy pedig a kereskedelmi vállalatoknál következett be. Az állami ipar adatait érdemes kissé részletesebben szemügyre venni. A tizenöt halálos balesetből a Mecseki Szénbányák három és a Mecseki Ércbányászati Vállalat is három halálesettel részesedik, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy már nem a bányászat a legveszélyesebb munkaterület A bányák évről évre csökkenő baleseti számai mögött hihetetlenül nagy erőfeszítések, szellemi és anyagi ráfordítások állnak, s éppen ez, ami nem mondható el a többi iparág vállalatainak jelentős részérőL Bor-„ protokoll Nemcsak a diplomáciai életben vannak protokolláris előírások, a bemutatkozások és az üdvözlések „szertartásossága”: az is lényeges, hogy a különféle ételek evése közben milyen borral lehet leöblíteni a finom falatokat Nem mindegy, hogy mi után mit iszunk: itt is van egy „protokoll”, aminek mottója: minden étkezéshez a megfelelő bort az asztalra! A borászok csaknem negyven borfajtát ajánlanak az asztalra. Előételekhez csak a száraz jellegű Ezerjót, a Riz- linget, a Somlói Furmintot és esetleg az édeskés, illatos, szénsavas Chasselas-t. „Tilos” a könnyű piros- és vörösbor „használata”. A hal a száraz Rizlingekben, az édeskés Zöldszilvániban és a Soproni Leánykában „úszik” a legszívesebben. Sült húsok után nagy a választék a borfajtákban. Tizenkét féle száraz és édeskés bor között lehet választani: itt már megjelenhet a nehéz vörösbor is az asztalon. Egy jó rántott libamáj után jöhet a Villányi Burgundi, a Villányi Medoc és a Hajósi, illetve Villányi Cabernet A fűszeres ételféleségeknél, a rántott és paprikás csirkénél, a ludaskásánál „lép” az asztalra a borok „királya” a Badacsonyi Szürkebarát és a Debrői Hárslevelű, és uralják az asztalt a pecsenyefalatokon, a különböző szárnyasételeken keresztül a süteményig. A sajtok után könnyű pirosbor dukál, és ebéd után mindezeket a jó falatokat csak édeskés borral szabad „leöblíteni”. Külön „bor-protokoll”-ja van a vendég várásánakésa kártyapartiknak. „Alkalmi” vendégeinknek édeskés, illatos bort adhatunk, a kedves vendégeket Villányi Medoc- kal, Hajósi és Villányi Ca- bamettel kínálhatjuk. Kártyavendégek könnyű, száraz bort kaphatnak: Bajai Ezerjót, Bácskai Palotást, Kártyás Pecsenyét, Kunbajai Rizlin- get És ha jó a házigazda lap járása felbonthat egy üveg könnyű bort, például Csárdás Vöröset Nézzük a főbb halál-okozókat Az első helyen a szállítás, anyagmozgatás áll, ezt követi a személyek és tárgyak esése, illetve az áramütés. Üj és egyre félelmetesebb baleseti forrás a traktorok borulása. Ez utóbbinál érdemes megállni egy percre: a SZOT, a mezőgazdasági kormányzattal együttműködve, már tavaly rendeletet bocsátott ki a traktorok bo-* rulásbiztos védőkerettel való felszereléséről, a rendelet azonban csak írott malaszt maradt Nincs anyag, nincs aki gyártsa... S hogy teljes legyen a lehangoló kép: a szakszervezetek felmérése szerint azoknak a gépeknek túlnyomó többsége is síkterületi földeken dolgozik, melyek már el vannak látva biztonsági védőkerettel... A vizsgálatok tanulsága Az évek folyamán több mázsányi vizsgálati anyag gyűlt össze az SZMT munkavédelmi felügyelőségén, illetve a rendőrség illetékes osztályán. A balesetet kiváltó okok között leggyakrabban ez a szó szerepel: figyelmetlenség. Felvégi Ferenc munkavédelmi főfelügyelő nagyon indulatosan mondta ezzel kapcsolatban: ilyen nincs, legfeljebb fegyelmezetlenség van, de ezt a vállalatok nem szívesen írják le, hisz ha beismerik, hogy baj van a biztonsági fegyelemmel, akkor kimondatlanul beismerik azt is, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt. A munkavédelemmel kapcsolatos vállalati magatartás egyébként kedvezően alakul, bár a változások rendkívül lassúak. A biztonság kérdései igazán jelentőssé szinte mindenütt csak akkor válnak, amikor már megtörtént a baj. Ilyenkor van felelősség- revonás, s ilyenkor van pénz... Egy-egy haláleset nyomán évek óta ígért biztonságtechnikai berendezések valósulnak meg. Egy másik általános tapasztalat: a vállalatok a biztonság fokozása érdekében ha tesznek is egyet s mást — a könnyebb utat választják Egyetlen példa. A köszörűgépek kezelői számára kötelezővé teszik a védőszemüveg használatát. A szemüvegeket a dolgozók rendelkezésére is bocsátják, azzal azonban már csak kevesen törődnek, használják-e a munkások e meglehetősen kényelmetlen védőeszközöket. Mennyivel egyértelműbb intézkedés lenne olyan védő berendezéssel látni el a gépeket, melyek a dolgozótól függetlenek, s melyek használata nélkül a gép nem is üzemeL Vannak ilyen példák is; több gyárban látni keretbe foglalt védőüveget; mely egyben kapcsoló is: amíg nincs a helyén, nem megy a gép... Az is igaz, persze, hogy a gépgyárak konstruktőrei is többet foglalkozhatnának biztonság- technikai kérdésekkel, hisz a védőeszközök gyárilag olcsóbbak lennének. Ki a felelős? Harminckilenc halott, 5723 sérült — s több mint 130 ezer kiesett munkanap. A kérdés: ki, vagy kik a felelősök? — nagyon is magától értetődő. A vizsgálatokat lefolytató szervek alapelve: a vizsgálat alapvető célja az újabb bajok megelőzése, a veszélygócok, veszélylehetőségek felszámolása, de ugyanilyen fontos a felelősök felderítése is.\ Csak az SZMT 424 ellenőrzést végzett az elmúlt évben, s 279 esetben bocsátott ki figyelmeztető felhívást. Harminckilenc esetben gépek, üzemrészek leállítására is sor került, de sajnos ez sem volt elég. A bekövetkezett balesetek, mindenekelőtt a halálos és csonkulásos balesetek nyomán, 13 esetben tettek javaslatot büntető eljárás lefolytatására. Az ügyek többségében még nincs ítélet — meglehetősen hosszadalmasak az ilyen ügyek, hisz a felelősség kérdése csak ritkán egyértelmű —, a tapasztalat azonban az, hogy a bíróságok kemény kézzel nyúlnak az ilyen ügyekhez. A szakszerevezeti munka- védelmi felügyelőknek kétezer, a főfelügyelőnek háromezer forintig terjedő bírságolási joga van. Tavaly 15 alkalommal éltek ezzel a jogukkal, ami az előző évi tizenegyhez képest, előrelépés, az igazság azonban az, hogy a bürokrácia ez alkalommal is a vétkeseket védi. Egy-egy pénzbírság kiszabása, illetve realizálása oly hatalmas papírmunkát, s oly hosszadalmas eljárást igényel, hogy legszívesebben mindenki elfelejtené ezt a jogát, illetve kötelességét. A „hajtás4 veszélyei A múlt évben elharapódzott vállalatainknál a túlórázás. Ennek, természetesen, biztonsággal kapcsolatos következményei is vannak, éppen ezért az SZMT illetékesei úgy foglaltak állást, hogy a túlóráztatással kapcsolatos rendeletek érvényre juttatása alapvető munkásvédelmi érdek is. A „hajtás”, a kapkodás, az ideges légkör talán hoz kisebb-nagyobb — bár mindenképpen időszakos —, eredményeket, ezeknek az eredményeknek azonban legtöbbször aggasztóan súlyos ára van. Békés Sándor
