Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

im. Január 1«. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 Gazdaságpolitikai értekezlet Sellyén A megyei, a járási és a nagyüzemi pártbizottságok gazdaságpolitikai osztályveze­tői, illetve munkatársai rész­vételével tegnap egésznapos értekezletet tartottak Sellyén, az Agrokémiai Szövetkezet­ben. A tanácskozásra a Me­gyei Pártbizottság múlt évben életrehívott gazdaságpolitikai osztálya, illetve a siklósi já­rási pártbizottság szervezésé­ben került sor. A tanácsko­zás résztvevőit Czégény Jó­zsef osztályvezető, majd dr. Nagy József, a Megyei Párt- bizottság titkára tájékoztatta időszerű kérdésekről. Az ér­tekezlet második napirendi pontjaként a vendégek meg­ismerkedtek az Agrokémiai Szövetkezet életével, munká­jával és fejlesztési elkép­zeléseivel, majd megtekintet­ték az ormánsági múzeumot. A Megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya a jövőben rendszeressé kívánja tenni az ehhez hasonló, egy- egy üzem, vagy gazdaság területén megtartott tanács­kozásokat Zárszámadás a mohácsi LJj Barázda Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról.) hozták a késedelmet, időben elvégezhették a betakarítást és az őszi mélyszántást. A szarvasmarha-ágazat árbevé­tele a tervezett 4,7 millió helyett 5,1 millió forint lett. A lucernaszárító üzem egy­maga 668 ezer forint több­lettel járult hozzá a kiesett árbevételek pótlásához. Emelte termelését a húsüzem is, azon kívül, hogy bevezet­ték szombatonként a tagok friss hússal való ellátását, megkímélve őket a sorbán- állástól, a húsüzem a terve­zetthez képest közel másfél- millió forint többlet árbevé­telt ért el. Néhány beszédes számadat. A termelőszövetkezet 1969. évi árbevétele 52 millió fo­rint, tavaly 90 millió forint. A közös vagyon egy év alatt 18 millió forinttal nőtt. Az összes 1970-ben kifizetett ré­szesedés 16,6 millió forint, 4 millióval több, mint 1969- ben! A vezetőség kiemelke­dő munkájukért megdicsérte a tsz szocialista brigádjait, oklevelet és zászlót nyújtott át Bergováczné, Preizingemé és Schmidtmayemé brigád­jának. Oklevelet és jutal­mat nyújtott át a dr. Marek Májusban lesz a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa I Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése Pénteken az ÉDOSZ szék­házban ülést tartott a Szak­szervezetek Országos Taná­Első napirendi pontként Nemesilaki Tivadar, a SZOT titkára tartott beszámolót a negyedik ötéves terv és az 1971. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. A SZOT titkára az élet- színvonal emelésének több jelentős kérdését elemezte. A többi között elmondotta, hogy az árszínvonal növekedése az elmúlt években az évi 1—2 százalékos határon belül ma­radt. Mégsem kerülheti eá a szakszervezetek figyelmét, hogy a munkások, a bélből és fizetésből élő családok az árak alakulásával foglalkoz­nak a legtöbbet E kérdés megítélésénél a ezakszerve- ateteknek kiindulópontja: a fogyasztói árak kívánatos rendszerének az életszínvonal növelését, a célszerűbb fo­gyasztási szerkezet kialakítá­sát kell szolgálnia. A tényle­ges értékhez igazodó árakat — bármennyire la indokolt ez közgazdaságilag — nem lehet máról holnapra megte­remteni. E munka rendkívül nagy körültekintést igényel és éppen ezért boeszá folya­mat. A szakszervezetek messze­menően egyetértenek a párt Központi Bizottságának az­zal az álláspontjával, hogy gazdasági visszaélések, hará- csolás, árdrágítás, csalás ese­tén gazdasági szankciókat alkalmazzanak, illetve bün­tetőeljárást indítsanak. Egyetértenek azzal is, hogy a fogyasztok védelmében a haszon mértékét, kulcsát ál­lami normatívakkal hatéko­nyabban szabályozzák és az árképzést is hatóságilag rend­szeresen ellenőrizzék. Az utóbbi időben jogosan sokszor esett szó arról, hogy a bérek jobban tükrözzék a felelősség, a szakképzettség és a munkakörülmények sze­rinti különbségeket. A kérdés leegyszerűsítése, ha valaki bér-differenciálás alatt csupán a vezetők és a beosztottak bérkülönbségét érti. Minden­esetre gondosabban kell meg­fogalmazni a bérek differen­ciálásának elvéit. Figyelembe kell venni a termelőerők je­lenlegi és Jövőbeni fejlettsé­gi szintjét, a munkaerő-viszo­nyokat és e téren is gondosan kell tanulmányózni a nem­zetközi tapasztalatokat. A ke­resetek differenciálása poli­tikai és erkölcsi szempontból azt is jelenti, hogy a jobb, a hatékonyabb munka a dol­gozók, a munkások nagy tö­mege számára nagyobb anya­gi elismerést biztosítson. A pártkongresszuson is felme­rült, s a szakszervezetekben is gyakori téma a munka nélkül szerzett jövedelmek kérdése. E problémával az illetékes szervek foglalkoznak és intézkedések is várhatók. A munkakörülményekkel összefüggésben a SZOT tit­kár utalt arra, hogy igen je­lentős mértékben — egy év alatt több mint 40 százalék­kal — nőtt a túlórák száma. A feltétlenül szükséges túl­órákat természetesen tovább­ra sem szabad akadályozni, nem engedhető azonban meg, hogy a gyenge vezetésből, a munka szervezetlenségéből keletkezett elmaradásokat bárhol is túlórákkal pótol­tassák. A SZOT tat. eSnőfcüég be­számolóját egyhangúlag el­fogadta. A második napirendi pont­ként Samoakői Gábor SZOT titkár előterjesztette az el­nökség javaslatát a szakszer­vezetek XXII. kongresszusá­nak napirendjére és előkészí­tésének módjára. A tanács­ülés az előterjesztést elfo­gadva határozatot hozott ar­ról, hogy a magyar szak­szervezetek XXII. kongresz- szusát 1971. május 4. és 8-a között tartsák. József Mezőgazdasági Tech­nikum igazgatójának és gya­korlatvezetőjének, az elnök köszönetét mondott a taná­roknak és a diákoknak azért a segítségért, amit szaktu­dásukkal, tapasztalatukkal a szövetkezetnek nyújtottak. Az idei esztendő megala­pozottan indul. Egy hold föld sem maradt szántatlan, elvetették az őszieket, ki­szórták a műtrágyát, meg­van a szükséges állatlétszám és a takarmány. Bizakodás­sal nézhetnek tehát a jövő­be. Nagy taps fogadta a be­számolót, majd az ellenőrző bizottság elnökének beszá­molója következett. Ezután Losonczi Pál emelkedett szólásra. Az Elnöki Tanács elnöke először is köszönetét mon­dott a meghívásért. Gratu­lált a szép eredményhez, amelyet a tavalyi, nagyon nehéz esztendőben értek el. Szorgalmas a tagság, jó a vezetés és ez a kettő itt ta­lálkozott — mondotta Lo­sonczi Pál. — Az Űj Baráz­da Tsz esete példa arra, hogy a közösség ereje, ösz- szefogása úrrá tud lenni a nehézségeken. A tavalyi évT ben, bár sok nehézséggel kellett megküzdenie a me­zőgazdaságnak, nemcsak az ár- és belvízzel, a rossz idő­járással is, mégis, az ered­mények megközelítik az 1968. évi jó eredményeket. Losonczi Pál Kádár János kongresszusi beszédére hivat­kozva leszögezte: ilyen ered­ményeket csak a közös gaz­daságok képesek felmutatni. Ami az ország iparát illeti, a problémák ellenére az ipar is túlteljesítette tavalyi ter­vét, kedvezően alakult a ter­mékek összetétele, azt ter­melték, amire a fogyasztók­nak szüksége volt. Nagy szó, a termelésnövekedés szinte kizárólag a termelékenység fokozódásából származott. Az Elnöki Tanács elnöke ezután növekvő külpolitikai tekintélyünkkel foglalkozott A Magyar Népköztársaság eredményeire felfigyel a vi­lág, elismerik a magyar nép munkáját a széles világban. Érintette a negyedik 5 éves térv célkitűzéseit, amelyek reálisak, teljesíthetők, sőt, remélhetőleg túl is teljesít­jük azokat. Befejezésül örö­mét és elismerését fejezte ki, s további sikereket kí­vánt a mohácsiaknak. Losonczi Pál felszólalását követően Ognyenovics Milán szólt magyarul és horvátul a közgyűléshez. Megvalósult Mohácson A magyarok, a dél­szlávok és a németek barát­sága és ezt a hagyományt ápolni kell — mondotta töb­bek között. A zárszámadási beszámolót a közgyűlés egyhangúlag megszavazta. Ugyancsak egy­hangú szavazattal hagyta jó­vá az állandó nőbizottság megalakítását. A közgyűlést ezután berekesztették. Kul­túrműsor következett, a kul- túrház és a technikum tánc- csoportja szórakoztatta az egybegyűlteket. A közgyűlés után azonnal megkezdődött a kiegészítő részesedés — az évi alapkereset 12 százaléká­nak — kiűzetése. A tagság egyik felét ma este a Béke Szálló összes termeiben va­csorán látja vendégül a ter­melőszövetkezet. A tagság másik felének megvendége- lésére január 23-án kerül sor. A zárszámadó közgyűlés után rövid interjút kértünk Losonczi Páltól. — Mint hajdani szomszéd­nak, a barcsi termelőszövet­kezet volt elnökének, mi a véleménye a baranyai pa­rasztok munkájáról? — Én most már úgy va­gyok, hogy épp úgy örülök a baranyai, mint a somogyi eredményeknek — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. — A baranyai eredmények ér­tékét csak emeli, hogy ipari megye, amelynek megvan az a hátrányos hatása a mező- gazdaságra, hogy elszívja a munkaerőt. A másik dolog: Baranya soknemzetiségű me­gye. A több nemzetiség meg­találta egymást a termelő- szövetkezetben, egy célért küzd és olyan közösséget ké­pez, amilyenről 20—25 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk. Itt Mohácson külön elisme­rést érdemel, hogy a szövet­kezet jól együttműködik az itteni mezőgazdasági techni­kummal. Az eredményekben a parasztok szorgalma mel­lett ez is benne van. A jövő­ben ez a kapcsolat jó alapot nyújt arra, hogy a rendelke­zésre álló technikát, a bio­lógiai forradalom, a kémia eredményeit sokkal jobb ha­tásfokkal érvényesítsék a ter­melőszövetkezetben — mon­dotta Losonczi Pál. Miklósvári Zoltán [Sápirenden a IV. ötéves terv Több mint ötmilliárdos beruházási program Pécsett A Városi Pártbizottság ülése ötmilliárd forint... Ki­mondva is óriási összeg, bár a tényleges nagyságát csak akkor lehet igazán érzékel­ni, amikor felmérjük, hogy mennyi mindent lehet abból építeni. Ezt végezte el a Pécsi városi Pártbizottság, mely két igen közérdekű témát tár­gyalt tegnapi ülésén. „A ne­gyedik ötéves terv gazdaság- politikai célkitűzései és fő mutatói Pécs városban” il­letve a „Pécs város 1971— 1975. évi fejlesztési terve és az 1971. évi fejlesztési elő­irányzatok” című napirendi pontokat. Az elsőhöz Wieder Béla, a Városi Pártbizottság titkára, a másodikhoz pedig Hpryáth Lajos, a Városi Ta­nács elnöke fűzött szóbeli kiegészítést Az elmúlt hónapokban szinte mindenről szó esett lapunkban, amelyet ez a két előterjesztés tartalmaz. Ilyen például a műszergyár építése, az úi nyomda, új kenyérgyár, új postaközpont, s gyakorlati­lag 'valamennyi pécsi gyár bővítése é« korszerűsítése: a SVW> lakás . Siklósi Úti felul- járó, sportcsarnok, ifjúsági ház, ktfttürkombinát felépí­tése, a. tv-torony—átadása —, hogy csak néhányról tegyünk említést. Hangsúlyozzuk: ezek többsége valóban is­mert a város közvéleménye előtt. Így együtt látva azon­ban hosszú felsorolásokat, a konkrét, gyárakra, lakótele­peikre, üzletházakra, iskolák­ra vonatkozó programokat olyan átfogó keresztmetsze­tet kapunk Pécs IV. ötéves tervéről, amelyet — nem túl­zás Így mondani — élmény olvasni. Ez az első eset, ami­kor teljes szélességében és mélységében láthatjuk, mi Megkezdődött a Sopiana űj csarnokának birtokbavétele — Több levegőnk lesz — jegyezte meg találóan Varga József üzemgazdasági előadó a költözködés egyik irányí­tója. S aztán sok mindent elmondott a tegnapi napról, amelyen az első gép — egy lemezolló — megkezdte az üzemelést. De lássuk az előzményeket! A Pécsi Sopiana Géppúr új üzemcsarnokának építése 1969 harmadik negyedévében kezdődött. A műhelyek zsú­foltságának a megszüntetése és a gyártásfejlesztés volt a munkák fő „doppingolója”. A tervek egy kétszintes csar­nokról beszéltek. A föld­szinten a daraboló üzem, a hegesztőműhely, a festők és a központi élezési műhely kapott helyet, míg az eme­léten a rész-szerelde mellé a termelési osztály irodái kerültek. Az építő — a Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat — munkáját határ­idő előtt két héttel befejez­te. Így már december köze­pén elkészült a három és fél millió forintba kerülő új üzemcsarnok. Még egy-két simítás, és a közelmúltban megindult a Nagy Jenő ut­cai telep gépeinek átköltöz­tetése, a csarnok birtokba­vétele. A költözködés általában a hétvégekre tevődik, ugyanis a lehető legkisebb munkaki­eséssel végzik. A gépalapok szombatra elkészülnek, va­sárnap pihenhet a gép, s hétfőre már megköt a beton — indulhat a termelés. Persze, a gépek sem lép­hetnek be akárhogyan leen­mindennel gazdagodik ez a város öt év alatt. A Városi Pártbizottság ülé­sének előadói és felszólalói — érthetően — részletesen kitértek a gondokra illetve arra, hogyan kell majd ezt a programot megvalósítani. Bármilyen ígéretes dolgokról van ugyanis szó, ez egyelőre csak terv, mely akkor válik konkrét anyagi valósággá, ha keményen megdolgozunk ér­te. Ebben lehet összefoglalni a szóbeli kiegészítések és a vita lényegét, melynek során Czakó János, a párt-végre­hajtó bizottság tagja, dr. Rugási Endre, Horváth Jó­zsef és Sándor Gyula, a pártbizottság tagja szólt hoz­zá. A terv egyik legfigyelmez­tetőbb számadata az. hogy bár az építőipar további 2 .milliárd forinttal növeli a kapacitását, tehát a tervidő­szakban már 8 milliárdos nagyságrendű tervfeladatot tud megoldani, még mindig elmarad az igényektől, amely 10 milliárd Ft. Tehát még a IV. ötéves tervben is fe­szültség lesz a kívánalmak és lehetőségek között, s ezt — ha nem is valami nagy örömmel — de nem árt már most tudomásul venni. Egy másik alapvető jelenség, amit Horváth Lajos emelt ki: Pécs kiegyensúlyozottabban akar fejlődni a negyedik ötéves tervben, mint a harmadik­ban. Ezért tartalmaz az új terv annyi kapcsolódó illetve járulékos beruházást is, köz­tük egy seregnyi ABC-áru- házat illetve kereskedelmi létesítményt, amelyekről épp a mai lapunkban szólunk, egy másik cikkünkben. Szó esett természetesen ar­ról is. hogy a vállalati fej­lesztéseket a termelő, a nem­zeti jövedelmet gyarapító, te­hát az életszínvonal emelé­sét lehetővé tevő beruházá­sokra kell koncentrálni, nem pedig arra, hogy X vállalat vezetői milyen szolgálati ko­csival rendelkeznek. Wieder Béla azt is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem tá­mogathatjuk az indokolatlan áremeléseket, a vállalatok csak valós költségeket szá­mítsanak be a termékeikbe. A közvélemény minden bi­zonnyal megnyugvással olvas­sa, hogy ezek is kellő hang­súlyt kaptak a tegnapi vitán, mint ahogy azt Is, hogy ja­vítani kell a bérgazdálkodá­son. Aki többet dolgozik, az I többet érdemel — ez az utóbbi megállaoítás lényege. A leírtak csak halvány ké­pet nyújtanak arról az óriási tényanyagról, amely tegnap szerepelt a Városi Pártbizott­ság ülésén. A részletek, a konkrét vál'alatokra. hiva­talokra szóló feladatok már ismeretesek, így semmi aka­dálya sincs annak, hogy meg­valósítsuk a tervet. „Csupán” dolgozni kell. olyan céltuda­tosan és eltökélten, ahogy a terv megkívánja. FILM Emberöléssel vádolva A Kortársak című gazda­sági és társadalmi-politikai problémákat feltáró, sőt egyé­ni hangon elemző kitűnő szovjet film óta fokozott ér­deklődéssel keresem a ha­sonló témájú alkotásokat Gyakran találni ilyet a fil­mek s a drámai vagy más irodalmi művek között. Egyik másik valóban élményerejú, kimagasló művészi értékű. Hogy nem mind ilyen? Az alkotó folyamatok természe­tes velejárója ez. Egy biz­tos. A figyelem mind gyak­rabban irányul a mai élet valóságos problémáira. Kö­zöttük az ellentmondásokra, a fejlődés ellenében ható jelenségekre, tényezőkre. Ré­gebben ez tabu volt, eset­leg óvatos utalások Jelezték létüket Érdeklődésem ez táplálta most is egy periférikus je­lenséggel foglalkozó de tár­sadalmi rugóit, hátterét, ösz- szefüggéseit is ígérő szovjet film iránt. Ebben a bíróság egy galeri nem szándékos, de különös kegyetlenséggel vég­rehajtott gyilkossági ügyét tárgyalja. Négy fiatal ittas állapotban halálra ütlegel egy hasonló korú fiatalem­bert. Kinek a kezében volt az üveg, melyiküké a halálos csapás? — lehetne az alap­kérdés. Hogyan jutottak idá­ig, mennyiben hibásak ők, mennyiben a környezetük, a társadalom? — lehetne ez is. Milyen egyéni, emberi drá­ma rejlik négy irányban egy- egy csomóponton, szituáció­ban; mi lesz végül is az íté­let? Ezek Is valóságos kér­dések, pontosabban felvillan­tott kérdések a filmben. A rendező mind a tárgyalás helyszínén, mind a visszaper- getés eszközével „rákérdez”, mindegyikre, bele-belekap ezekbe az égető izgalmas miért?-ekbe, de a felszínen marad, nem nyúl a 'kérdések mélyébe. Nem is nyúlhat, ipi- után a sok részkérdés között elvész a ki nem választott fő kérdés. Helyesebben ezt az alapvető kérdést, az eset­ből leszűrhető (egységes mon­danivaló híján) társadalmi tanulságokat nem a film egy­séges művészi eszközeivel, hanem bizonyos pontokon „definiálva", újra és újra visszatérő summázatként pró­bálja megválaszolni. Több­nyire eléggé szerencsétlenül a bírósági pulpitusról vagy a tanúk részére fönntartott „szószékről” hangzanak el ezek a gondolatok. Közhe­lyekké válnak, tankönyvízú „vastagbetűs” szabályokká laposodnak így fontos er­kölcsi igazságok, etikai tör­vények, amelyeket a film egészétől, elsikkasztott izgal­mas, feszült drámai légköré­től várnánk. (Egyetlen iga­zán őszinte és mély emberi percére emlékszem: az áldo­zat apjának vallomására.) Az igazságszolgáltatás ha­zai mechanizmusában sem vagyok jártas, a szovjet bí­rósági eljárások menetét vég­képp nem ismerhetem. De ki­zártnak tartom, hogy tanú- kihallgatásoknál kérdések nélkül bárki pro vagy kontra véleményezzen, kritizáljon, a várható ítéletről csevegjen — tények közlése helyett és bí­rói rendreutasítás nélkül. Itt pedig ilyesmi folyt, és a film hitelének ez se használt. Az erőszak, a huligán-kér­dés nem ritka témája a fil­meknek, az irodalomnak. Konkrétan azzal is, hogy má­sok szemeláttára agyonver­nek egy embert, ugyancsak találkoztunk már. Legutóbb a magyar tv nagy port ka­vart rövidfilmjében, koráb­ban a lengyel Choinsky drá­májában (Éjszakai történet) és novellákban, regényekben is nem kevésbé. De ebben az esetben a film alkotói adósok maradtak a film mű­vészi ereiével, moodanivaló- tának mélvebb. társadalmi érvérívű mpvf'v-'almszé-ával. Az elő^w»nvek ismeretében azonban önmavábao a t°ma felvetése is örvendetes, feé­ret arra: láthatunk maid iób- bat is a szoviet fiimwártás hasonló alkotásai között. (w. e.) dő otthonukba. Teljes kar­bantartáson, tisztításon és újrafestésen esnek át. Teg­nap — lévén péntek és hét­vége — egy ma átkerülő présgépet gördítettek az ajtó elé gázolaj-fürdetésre. A daraboló műhely rövide­sen teljes kapacitással ter­melhet, de így van ez az emeleti rész-szereidével Is. Néhány műhely birtokba­vételére — így a festőkére is — azonban még várni kell. Amiatt, hogy a termo- ventillátorok még nem ér­keztek meg, s a gyártó cég szállításukat csak a harma­dik negyedévre igazolta vissza. Éppen ezért ezeket a műhelyeket csak a hideg el­múltával lehet telepíteni. Még egy gond: a teherfel­vonó még nincs sehol, pedig decemberre ígérték.

Next

/
Thumbnails
Contents