Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-09 / 288. szám
1010. december 9. DUNANTÜLI NAPLÓ Készülnek a pályaalkalmasság kritériumai Felvételivel vagy ielvételi nélkül? Felsőoktatásunk gondjai nemcsak a továbbtanulók kö rében, hanem — érthetően — a közvélemény szélesebb rétegeiben is visszhangot váltanak ki. A manapság vitatott problémákról tanulságos és érdemes meghallgatni azok véleményét is, akik már biztonságos és „védett” helyről, az egyetem falain belülről ítélhetnek — a felvett hallgatókét. A felvételi vizsgával kapcsolatosan itt következőkben felvetett kérdések nagy része azon a vitán hangzott el, amelyet a joghallgatók rendeztek a kollégium klubjában. Teszt, beszélgetés avagy semmi? Hogy azt a bizonyos „lécet”, a felvételi vizsgát ki viszi át, ki veri le és ki súrolja, az nemcsak a tudástól függ, hanem akár a sportolóknál: a pillanatnyi formától, alkati tényezőktől is. A nagy kérdés tehát az, hogyan lehetne objektivebbé tenni a felvételit, hogy a valódi tudást, s ami legalább ennyire fontos, a pályára való alkalmasságot lemérhessék a bizottságok. Van olyan „radikális” javaslat, amely egyszerűen eltörölné a felvételi vizsgát. Mindegy, hogy milyen felkészültséggel és elhivatottságMit ígér karácsonyra a rádió és a televízió? A rádió és a televízió karácsonyi műsortervében, a rádióban a muzsika lesz túlsúlyban, a televízióban be- prutaíijak-ázántos ty.-játékot és nagysikerű filmalkotást. A rádió megismétli „A szeretet arca” című összeállítást. Kodolányi János „Ju- liánus barát” című regényét rádiójáték formájában mutatják be. Főként a tanyasi gyermekekkel foglalkozik a „Nyitnikék fenyőfája” című adás. A zenei csemegék közé tartozik az a műsor, amely- hen Bach hat brandenburgi versenye hangzik el Jehudi Menuhin vezényletével. A Beethoven év jegyében mutatják be december 26-án, illetve 27-én a BBC-től érkezett két zenei ritkaságot, a nagy zeneköltő hetedik és ötödik szimfóniájának Liszt- zongoraátírásában készített felvételeit. „A zene nem ismer határokat” címmel készült százperces különkiadás a köny- nyebb múzsa kedvelőinek. December 26-án könnyűzenei és sanzon bemutató lesz a rádióban, „Randevú” címmel. A vakáció kezdetétől gondoskodnak a legfiatalabb korosztály szórakozásáról: így a többi között december 22-től 3 folytatásban közvetíti a rádió Becher-Stowe világhírű regényének, a Tamás bátya kunyhójának rádió adaptációját. Karácsony estéjén szerepel a tv műsorában két költői francia film: a „Család nélkül” című történet és La- morisse világhírű alkotása, a „Piros léggömb”. Az ünnep első napján ismétlik meg Erdei Ferenc Makóról készült filmjét és az Antonio Gádes balettegyüttesét bemutató riportműsort. Üjból vetítik Lengyel József és Szi- netár Miklós Igéző című nagysikerű tv-játékát. Három negyven perces adásban a mexikói labdarúgó világ- bajnokság izgalmas mérkőzéseit elevenítik fel. Újból bemutatják a „Legénylakás” című világhírű amerikai filmet. a ..Cartouche” című kalandtörténetet és Móricz Zsigmónd Pillangójának tv- játék változatát. A Világirodalmi Magazin műsorát bűnügyi történetekből állították össze. gal választaná a jelölt a pályát, bekerülhetne az egyetemre, ahol azután a produkció mértéke szerint állnának helyt egyesek, s buknának ki mások. Csakhogy ez az elképzelés nem számol az azonnal létrejövő még súlyosabb nehézségekkel: a három-négyszeresére duzzadt évfolyamokat vajon hol helyeznék el a kollégiumok és egyetemek, honnan vennék a megfelelő oktatói személyzetet, arról nem is beszélve, hogy ki gondoskodna a hallgatók „eltartásáról”. Maradni kell tehát a kisebbik „rossz”, a felvételi mellett, s ezen kell javítani. A felvételi vizsga nagyon rövid ahhoz, hogy valakiről átfogó képet nyerjen a bizottság. Tulajdonképpen a középiskolának kellene négy év alatt „felvételiztetnie” —, de tudjuk, ezt nem lehet megvalósítani, sőt, gyakori, hogy a végzősöket még fel is „értékelik” a kedvezőbb start biztosítása céljából. A pályaválasztási tanácsadás pedig még gyermekcipőben jár nálunk. A felvételik hagyományos formája, a beszélgetés tulajdonképpen alkalmas lenne a jelölt szakmai rátermettségének, emberi egyéniségének jobb megismerésére, csakhogy ... Csakhogy a bizottság is elfárad, s ember legyen a talpán, aki a tizedik felvételizőt is olyan frissen nézi mint az elsőt. A másik oldalon pedig ott vannak a különböző idegrendszeri adottságokkal rendelkező felvételizők: az egyik kevésbé jön zavarba a bizottság előtt, a másik, bármilyen jó képességű legyen is, nem tudja az igazi tudását nyújtani. Egyöntetű vélemény a felvé- teliztető oktatók körében, hogy minden felvételiző töb- bé-kevésbé gyengébb eredményt ér el, mint normális körülmények között. A szubjektivitást kiküszöbölendő, már a legutóbbi felvételik alkalmával is kísérleteztek a jogi karon az ún. teszt-vizsgával. De itt is több nehézséggél kell megküzdeni. Nem minden tárgyból lehet készíteni megfelelő teszteket: matematikából avagy az egzakt tudományok köréből könnyű olyan kérdéseket feltenni, amelyekre egyértelmű válasz adható. S így van ez a jogi felvételi tantárgyaiból, magyarból és történelemből is. A hallgatók felvetették, hogy talán a felvételi tantárgyak sem szerencsések, helyesebb volna a jövendő jogászokról ún. intelligenciateszt alapján dönteni. Tudás vagy rátermettség ? A felvételiről általában az él a köztudatban, hogy a megfelelő pontszám, azaz a tudás elegendő az adott pályához, a felvételhez. Lehet, hogy az egyetem elvégzéséhez igen, de a pályához nem. A rátermettséget nem pótolhatja a tudás, habár tudás nélkül senki és semmilyen pályán nem számíthat helytállásra. Valahol tehát a pályára való alkalmasság megállapításánál kell elkezdeni a felvételik tökéletesítését. Az természetes, hogy minden felvételiző váltig állítja, hogy csak azon a pályán tudja elképzelni az életét. Csakhogy olyan pályáról állítja ezt a jelölt, amelyet jószerével nem is ismer, mert honnan is ismerné. Igaz, a felvételi bizottság tapasztalt tagjai jó érzékkel képesek felismerni a pályára alkalmas személyeket, de tudományosan megalapozott, vizsgálati anyagon alapuló személyiségkép egyelőre nem áll rendelkezésre a felvételi bizottságoknak. Az első feladat tehát az, hogy kidolgozzák az alkalmasság kritériumait. Ennek ismeretében már nagyobb biztonsággal és nyu- godtabb lelkiismerettel ítélhet a bizottság a felvételiző diákról. Mint dr. Judi István dékánhelyettes elmondotta, a képzés helyét, rendszerét felülvizsgáló folyamat végéhez közeledik, s két év munkájának eredményei már a kö zeljövőben napvilágot láthatnak, köztük a pályaalkalmasság objektív követelményei is. De ez sem minden. Nincs olyan felvételi rendszer, amely hibaszázalék nélkül funkcionál. S még egyet nem szabad elfelejteni: igaz, az egyetem szelektál, de ez korántsem jelenti azt, hogy aki bekerült, az feltétlenül jo szakember lesz. Utóbbi már az egyéni teljesítményen, magatartáson múlik. Marafkó László Bartók- emléfckiállítás nyílt Pécsett Fotók, partitúra-fény képek, a népdalgyűjtés térképe, megint fotók — mindez Bartók Béláról. Pécsett is megnyílt a Bartók-emlekkiálli- tás. Rendezte a Doktor Sándor Művelődési Központ. A Tudomány és Technika Házában lévő tárlat anyagát Baranyában már többfelé bemutatták, Pécsre Komlóról érkezett. A Művelődés- ügyi Minisztérium megbízásából a Kulturális Kapcsolatok Intézete szervezi a vándorkiállítást. amely nagyon jó, látványos összefoglaló Bartók Béláról December 20-ig minden nap délelőtt 10- től délután 1 óráig és délután 2 órától este 7 óráig lesz nyitva. Könyvespolc J. D. Watson: A kettős spirál J. Kendreiv: Az élet fonala A két könyv egybevetése önként adódik, a „kettős spirális”: „az élet fonala”, íróik, mindketten a molekuláris biológiával foglalkoznak. Watson Crick-kel és Wilkins-szel 1962-ben a biológiai, Kendrew Perutz-cal ugyanabban az évben a kémiai Nobel-díjat kapta meg. Watson művéről Snow írja — talán túlzó lelkesedéssel — »»egyetlen könyvhöz sem hasonlít” Az irodalmi Nobel-díjra is jelölték. Olvasása valóban felejthetetlen élmény: vendégség tudósok körében egy Nobel-díj megszületésénél. Kendrew könyve a szerzőnek a BBC-ben tartott rádió előadásai alapján készült Előszavában megjegyzi: „A molekuláris biológia kitűnő téma nem szakemberekből álló közönség számára. Bárki kénes megérteni, anélkül, hogy tudományos kutatói képzettsége lenne. Egészen természetes, hogy mindnyájunkat érKiváló együttesek A fúvósmuzsika és a bányászember összetartozik. Mióta bánya a bánya... Társak, jóban-rosszban. Megkeresik egymást... A szerená- dos divat idején nem ritkán rézfúvósok csendültek halkan, visszafogottan a bányászkislány ablaka alatt. Fúvós zenére táncoltak a lagziban, a bálokban, a Borbála napi ünnepségen. És elkíséri a fúvószenekar utolsó útjára is a bányászt. Ezekből adódik, hogy megmelegszik a szíve tája mindig, valahányszor felharsan a rézhangszerek jól ismert hangja. Így érezték ezt a Mecsek vidékén is, amikor tizenkét saját hangszerű bányász a tízes évek elején megalakította a Pécsszabolcsi Bányász Zenekart. A kis fúvósegyüttes az első világháború alatt rövid időre feloszlott, majd többször is újjáalakult. A húszas években már nagyobb létszámban szórakoztató zenét is játszanak. A felszabadulás után id. Gorrieri Ferenc vezetésével új, mozgalmas életet él az együttes. Mind gyakrabban szerepelnek felvonulásokon, ünnepségeken, térzenéken. Nyolc éve — egyesülve a pécsbá- nyai zenekarral — már országos hírnevű, rangos bányász fúvószenekar. Azóta pedig szépen ívelő, újabb minőségi fejlődést tükröz működésük. Jelenleg a felnőtt és ifjúsági részlegből álló 84 tagú zenekar Pécs- Baranya három Kiváló címmel kitüntetett művészeti együttesének egyike. Karmesterük, Gorrieri Ferenc, tisztét édesapjától vette át. Pontosan tíz éve. Mint minden új vezető, ő is új elképzelésekkel indult el azon az úton, amely az elmúlt évtized sikereihez vezetett. Erről kérdeztem s ő a siklósi várfesztivált említette igen nagy serkentő erőként. Itt igazolódott, hogy az igényesség, a mérce megemelése a munkában helyes és járható út. A várfesztivál színvonalbeli és műsorpolitikai követelményrendszere igazolta, hogy az országos nívó, az eredmények megtartása csak így lehetséges. Amatőr és hivatásos együttesnek egyaránt, hiszen itt egyetlen elv és egyetlen cél CSAK NÁLUNK!!!! ENGEDMÉNYES SZÖNYEGVÁSÁR A MECSEK ÁRUHÁZ LAKÁS-TEXTIL OSZTÁLYÁN. Jugoszláv import perzsa: 70 cm x 140 cm 90 cm x 160 cm 150 cm x 250 cm 200 cm x 300 cm Egyiptomi import 170 cm x 250 cm 200 cm x 300 cm 250 cm x 350 cm 663,— Ft helyett 449,— Ft 943,— Ft helyett 660,— Ft 2170,— Ft helyett 1720,— Ft 3930,— Ft helyett 2750,— Ft perzsa: 3170,— Ft helyett 2200,— Ft 4480,— Ft helyett 3140,— Ft 6530,— Ft helyett 4570,— Ft FIGYELMES ÉS ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS van: a magyar fúvósmuzsika ... Ügy formálódott át a zenekar műsorpolitikája is, ahogyan a jobbára népszórakoztató jellegű — és zeneileg nem mindig értékes — repertoárban fokozatosan egyre inkább helyet kaptak a mai modern szerzők is: Eördögh János, Lendvai Ka- milló, Vaszi Viktor és újabban Bartók Béla művei s e művek átiratai. S a próbaterem hatalmas vitrinjébe újabb és újabb trófeák kerültek be. Második helyezések a fesztiválon: Baranya serlege; Arany lant fokozat az országos minősítésben, s legutóbb, novemberben a Kiváló együttes cím. A zenekar tagjai csaknem teljes egészében fizikai munkások. Átlagéletkoruk 35 év, de van néhány nyugdíjasuk is, mint Schwáb Ádám, Szabó Ernő, akik több mint negyedszázada muzsikálnak a pécsi bányászzenekarban. Az ifjúsági együttes mintegy 20 tagú. ők az utánpótlás. Igaz, jó részük iskolás. Néhány év után elröppennek, ahá- nyan, annyi felé. Tavaly is ketten maradtak meg valóságos utánpótlásul a nagy zenekar számára. Ez gondja a vezetőségnek — mondta beszélgetésünkön Földvári Mihály; a zenekar titkára. De szerencsére a bányászember szereti a muzsikát, s a tagság túlnyomó részben fiatal még, nem áll fenn az „elnéptelenedés” veszélye. A nehéz testi munka után a muzsikálás gyönyörűsége vonzza a próbaterembe ezeket a bányászokat hetente kétszer. Szombat délelőtt pedig — a bányász-muzsikusok szabadnaoosok lévén — négyórás próbán készülnek az újabb és újabb szereplésekre. Nemrégen tértek vissza sikeres ötnapos ausztriai vendégszereplésükről. Most pedig ú.iabb erőpróba áll előttük. Szeretnék mevédeni ismét Aranvlant-minő«?ítésüket. Ez pedig kottaismeretet, hangszertudást és muzikalitást kíván. Nem adiák ingyen . . . De a fárasztó és kemény munka óráiban is tudják. hogy a sikereken túl több ezer bányásztára ív figyel rájuk. W. E. dekel a biológia, mert magunk is élő szervezetek vagyunk, tehát mi is beletartozunk a tárgykörbe.” Fokozatosan építi fel könyve „meséjét”, hogy a laikusok számára is érthető legyen, és amit nem érthetünk meg teljesen, talán kicsit merész hasonlattal, olyan, mint a modern komolyzene, amelyet nem mindenki | „ért”, — aki esetleg „csak él- i vezi”. Erre gondolhatott a szerző, amikor tudományos könyv I mottójául W. Blake versét idézi: „Tigris! Tigris! éjszakánk erdejében sárga láng, mely örök kéz szabta rád rettentő szimmetriád?” A szimmetria a D. N. S. szerkezetére utal, és ezzel a szerző a „kettős kultúra” korában a művészetekre, a megérzésre —* a Vernék felé mutat. Ahogy lépésről lépésre közelíti meg az „élet fonala” problémáját, mintha szelíd, de mind meredekebbé váló dombokon vezetne a Himalája felé. Már szédülünk a magasságtól, pedig a csúcs felett a csillagos ég végtelenje nyílik meg . . . Azzal az érzéssel tesszük le művét, amely elfog az égbolt távcsöves, és a vízcsepp mik- i roszkópos vizsgálatánál; a vég- : télén két irányban tárult fel: j a kicsiny világa éppolyan szé- > dítő, mint a világűri távlatok. Míg könyve után Kendrew „csak tudós”, Watson művész is, sőt tudós vetélytársai szemében „bűvész”, amint barátjával, Crick-kel szinte elővarázsolják a kettős spirális bonyolult szerkezetét. Watsonék munkáját Kendrew könyve csak néhány mondatban említi: „ . . . alig néhány hét alatt, egy-két eredménytelen nekifutás után végül is tökéletesen megoldották az egészet.” Ebbe az egyetlen, mondatba be van sűrítve mindaz, amit a „megoldás” jelent: „Az intuitív ugrás, mely időnként bekövetkezik a tudományban. Nevezzük zsenialitásnak, vagy ahogyan tetszik.” Persze ahogyan nem mindegy, hogy az a bizonyos alma éppen Newton fejére esett, éppúgy nem véletlen az otrombának látszó golyós, lemezes, pálcás szerkezet, amellyel a legfinomabb struktúrát közelítették meg. Míg Kendrew a kutatás útját képletekkel, ábrákkal, modellekkel szemlélteti, Watson művében magát a kutató embert eleveníti meg vesékig hatoló őszinteséggel. A Cambridge! egyetem patinás falai közt egyes nagyképű tudósok a nagy hajú fiatal amerikai ösztöndíjast, és i sokat fecsegő barátját féltékenyen nézik. (Watson Nobel-dí- jas korában 25 éves.) Párizsba jár kikapcsolódni, Svájcba sízni, megnézi a csinos egyetemista lányokat, kongresszusok bankettjein szórakozik a „bőven folyó amerikai pezsgő mellett”, s közben felfedezi a „kettős spirális”-^ az „élet fonalát...” Watson közvetlen, minden nagyképűségtől mentes stílusában a legmagasabb fokú tudományos kutatómunka szinte valami vetélkedő, „barkóba”-sze- rűnek tűnik. Nem leplezi örömét, mikor Linus (a legnevesebb amerikai kémia professzor keresztneve) egyszer nagyot téved. „A díjat meg kell kaparintani”, „a hiányzó vizet majd besuszteroljuk a spirálunk szélein található üres részekbe”, beszámol róla, hogy „célvonal előtt” gyomorgörcsök kínozták. Az olvasó elmosolyodik —, de ha rátekint a kísérő ábrákra, képletekre, vagy Watson néhány oldalas tudományos fejtegetésbe kezd, nagyon kell figyelni, mert úgy érezheti, hogy bezárul a résnyire tárult kapu, amelyen át villanásnyi bepillantást nyert a tudomány szentélyébe. A kél könyv nagyszerűen kiegészíti egymást, bár olyan különbség van köztük, mint az angol király-himnusz és a Jan- kee Doodle között. Konkoly Thege Aladár Ajándékozzon gyermekének optikai epitoszekrényt! Ara: 280,—Ft J i % r A bányászzenekar
