Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Bajnok: a Komlói Bányász A maratoni (utók sikeres éve! JKgy középpályásra és egy balszélsőre lenne szükségem* Nincs lefutva a visszavágó iKonrád feladatát helyesen határoztam meg — Tóth lelkesedése, szelleme, munkabírása kiemelkedett** Czibulka dr. a .Ju Yen tus-mcccs tanulságairól Ahogyan mondani szokták: mindenki aludt már rá egyet! Az edző, a játékosok, a szurkolók és a szakemberek is., Megjelentek az értékelések, itthon és Olaszországban egyaránt, és amint már megszoktuk: a vélemények megoszlanak, nem egyszer egymásnak ellentmondanak. Keresik, kutatják, miért nem sikerült a Pécsi Dózsának kiharcolnia a továbbjutás szempontjából sorsdöntő győ- zelmet, és miért sikerült ez a Juventusnak? Fussuk át raégegyszer a véleményeket, hiszen ez most beszélgetésünk kiindulópontja dr. Czibulka Mihály edzővel is. Népszabadság: «... a pécsiek a mezőnyben csak nagyon körülményesen és sok hibával szövögették támadásaikat .. Esti Hírlap: .. az előre elképzelt taktika nem érvényesült, elmaradtak a gyors támadások, hiányzott a pontos védekezés.” Népszava: „A Pécs önmaga kereste a vereséget, amikor a csapat karmesterét, Konrádot kivette a megszokott helyéről és mélyen hátravonta, a söprögető szerepkörébe állította,” Népsport: '„Börzseij János, az MLSZ főtitkára, aiki látta mindkét pécsi kupamérkőzést, ezt mondotta: ,a Newcastle elleni talákozó után főleg Kocsis okozott csalódást. Akkor játéka erőtől duzzadt, most meg elmaradtak a jó szerelések, pontos átadások és veszélyes felfutások.’ Boriséi megállapításait szó szerint alkalmazni lehetne a fiatal Tóthra is, aki bár igen sokat próbálkozott, érthetetlenül fegyelmezetlenül küzdött és főleg ezért néni tudott most hasznos lenni.” Elég sok kritikai megjegyzés érte tehát a taktikai elképzelést, a csapat hadrendjét, egyes játékosokat. Mi ezekről az edző véleménye? — Változatlanul az a véleményem, hogy Konrád feladatát helyesen határoztam meg. Már az Űjpest elleni bajnoki mérkőzésen is az volt az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy nem képes Benét tartani. Anastasi őrzése még nehezebb lett volna számára. Erre Maurert alkalmasabbnak tartottam. Ezt a mérkőzés legnagyobb részében jól megoldotta, az igaz, hogy nem tudott úgy előre törni, labdákat felvinni, mint ahogyan erre Konrád képes. A válogatott játékostól azt vártam, hogy a sepregetésen túl előretör, felviszi a labdákat, de sajnos az utóbbira nem vállalkozott és ez valóban hiányzott a csapat játékából. A várva várt, de elmaradt gólok a beszélgetés viszatérő témái voltak. Erről már közvetlenül a mérkőzés után is szomorúan nyilatkozott az edző, most ismételten átgondolva a következőket fogalmazta meg: — Az első félidőben több olyan szituáció adódott, amelyből gól születhetett volna. Különösen az első félidő szögleteiből, az azokat követő kavarodásból, a Juventus védelmének zavaraiból. Ez nagyon megnyugtatta volna a csapatot. A második félidő végén nagy nyomás nehezedett a Juventus kapujára, de ekkor Taneredi kapus mindent kivédett, pedig Tóth és Tüske lövései gólt érdemeltek volna! Már a szünetben, az öltözőben mondtam a játékosoknak, hogy kevés a kapu elé magasan beívelt labda, melyekből helyzeteket lehet teremteni. Ezt különösen Hernádi szabadrúgásaitól vártam — de elmaradt. Az igazsághoz tartozik, hogy az olaszok gólja letörte, megzavarta a csapatot, érezték, hogy a közönség győzelmet vár tőlük, és csak a második félidő végefelé tudtak újítani, de az olaszok védelmét ekkor már képtelenek voltak áttörni. Az edző megvédte a fiatal Tóth játékát, — Igaz, hogy sokszor túlzásba vitte a cselezést, az egyéni játékot, de lelkesedése, szelleme, munkabírása kiemelkedett. Ha a többiek ilyen teljesítményt nyújtottak volna, más lett volna az eredmény! Szerintem erényei többet nyomtak a latban, mint hibái. A szabály- talankodása felesleges volt. A lapvélemények, a mérkőzés tanulságai alapján a legtöbb szó a csapat játék- felfogásáról esett, ami sok gondot okoz az edzőnek. — Ismételten kiütköztek a csapat gyengéi! A labda birtokában a támadások szervezése, indítása nehézkes, lassú. Több játékosnál hiányzik a helyzetfelismerés, az elképzelések gyors kialakítása. Több figyelemre, átgondoltságra lenne szükség, de ehhez még sokat kell fejlődniök a fiatal játékosoknak. El kell érni, hogy rendelkezzenek a legjobb helyzetek, lehetőségek gyors meglátásának képességével. Éneikül nem lehet célratörő, gólveszélyes a játékuk, nem tudnak kidolgozni igazi gólhelyzeteket. Az edzéseken ezeket kívánom fejleszteni. Több olyan játékosunk van, akik fel tudnak nőni ezekhez a feladatokhoz és még sok örömet szerezhetnek a csapat szurkolóinak. A véleményeknek abban igazuk van, hogy a középpályás játékunkat kell erősíteni. Persze ehhez erre alkalmas < játékosra is szükség lenne, aki most hiányzik. Egy középpályás és egy balszélső — ezek sok gondomat megoldanák. Jelenleg Kocsis, Tóth, Tüske és Daka azok a játékosok, akik ezt a feladatot betölt- hetik. Es végül: közismert, hogy a Pécsi Dózsa egy tömörülő védelem ellen nem tud játszani. A támadó csapatokkal szemben mindig jobb eredményt érünk el. Ezen is változtatni kell, játékfelfogással, megfelelőbb taktikával. Es ez már előre mutat a következő mérkőzésre is: az 1:0 ellenére otthon támadnia kell a Juventusnak és nekünk a védekező pozícióból talán több esélyünk lehet. Erre kell felkészülnünk. Edzésprogramunkon nem változtatunk. A bajnoki félidő vége után nagyon érződik a játékosok igénybevétele. A cél a gyorsaság, a frisseség tartása, javítani a csapatmunkán, levonni a csütörtöki mérkőzés tanulságait. Azt gondolom, hogy a felállításban egy változás lesz: a kezdő csapatban Tüske is játszik majd. Néhány játékos új feladatot, más szerepkört kap, de erről most még nem akarok beszélni... így látja az edző, néhány nappal a nagy érdeklődést kiváltott mérkőzés után. De hátra van még a második forduló. Joggal állapíthatjuk meg, hogy minden elképzelhető, a lehetőség adva van. Nincs még „lefutva” a december 16-i visszavágó. Ezt bizonyítja az olasz Corriere della Sera című lap véleménye is: „A magyarok felénkén játszottak, de így is felcsillant nélűiny játékos tehetsége. s a Juventusnak óvatosnak kell lennie a visszavágón.” Bárcsak ’ igaza lenne és Máthéék igazolnák valódi tehetségüket, azt, amit. a 'szurkolók várnak tőlük! Mitzki Ervin Dr. Horváti) nyerte a Tízek bajnokságát Befejeződött a felnőtt fér- í fi versenyzők megyei Tizek j bajnoksága. A versenysoro- £ zat reudkívül éles küzdelmet £ hozott, a Pécsi Ércbányász ( három kitifnősége egyaránt ) nyolc-nyolc győzelmet ért í el. Köztük a sorrendet a ) játszmaarány döntötte el. A j három első helyezett egymás j! elleni eredményei; Balázs— t dr. Horváth 2:1, dr. Horváth !j —Araiiő 2:1, Arató—Balazs 2:1. A bajnokság végeredménye: 1. dr. Horváth (Ércbányász) 8 gy., 17:1 játszmaarány, 2. Arató (Ércbányász) 8 gy., 17:5 játszmaarány, 3. Balázs (Ércbányász) 8 gy., 17:5 játszmaarány, a második és harmadik hely kérdését az egymás elleni eredmény döntötte el. 4. Szederkényi (Ércbányász) 5 gy., 11:8 játszmaarány, 5. Szeifer (Ércbányász) 5 gy., 13:10 játszmaarány, "6. Flagoncsa (Bányász) 4 gy., 7. Kenyeres (PEAC) 3 gy., 8. Horváth (Bányász) 2 gy., 9. Szabó (Bányász) 1 gy., 5:16 játszmaarány, 10. Pálosi (PEAC) 1 gy., 4:16 játszmaarany. M arathon, a kis görög város egy keskeny völgyben feküdt, amely alkalmassá tette arra, bogy itt csekély haderővel lehessen megállítani egy nagyobb sereget, aminthogy Miltiades által i©* 490. IX. 12-én a perzsa háborúban sikerrel is történt. A győzelem hírét futva megvivő vitéz Athén piacán „győztünk” szóval ajakán holtan esett össze. Az ő emlékére rendezik az újkori olimpiák Fénypontjaként a maratoni futást. Magyarországnak mindig volt reprezentánsa ebben a számban és emiatt is nagy öröm számunkra, hogy az 1970. évi országos maratoni csapatbajnoki cím védője: a Komlói Bányász Homoki Vince, Salpa János, Demeter István összeállítású csapata! Ez a teljesítmény a komlói fiúk becsületes munkájának jól megérdemelt sikere, hihetetlen munkabírás eredménye. A téli napok 30—40 km-e (sőt Homoki 60—70 km!) ill. nyáron napi 15—20 km-el a lábukban sikerült a ritka bravúr, vidéki csapat az első a pestiek előtt! Mi a receptjük? Bárki utánozhatja, még különösebb felszerélés sem kell hozzá. Keü viszont két egészséges láb, óriási akarat, szív. S keü még egy hozzáértő edző is! Fogarassy Sándorról, az ambiciózus fiatal edzőről nem lehet elmondani, hogy nem ért hozzá, ö maga is aktív atléta, s már 1956-ban Baranya megye 100 m-es sikfu- tóinak volt ranglista vezetője, és egy év múlva már 400-on is első, 49.8 mp-et, mellyel ma is megyei első lehetne! Ahogy teltek az évek, a tanári és edzői diplomák megszerzése mellett a vágtázóból közép- és hosszútávfutó lett, sőt tavaly a csapat érdekében jó idővel a maratoni távot is teljesítette, így gyakorlati tanácsaink használhatóságáról nem lehet kétségünk, amit bizonyít az is, hogy ma Komló a vidéki hosszútávfutás legerősebb vára! Idén ahol elindultak, az élen végeztek. A siker legfőbb állomásai: Budapest. IV. 29. az országos mezei bajnokság a 10.000 m csapatban 3-ak, (Homoki, Dudás, Salpa, Fogarassy, Velez felállásban), Szeged, VII. 19. a nemzetközi maratoni 56 induló (köztük 29 külföldi) közül a két fős csapatversenyt a Komló A csapata (Salpa, Demetér) nyeri a Komló B. előtt (Velez, Orsós). Űzd VIII. 30. az országos maratoni bajnokság, amely Homoki, Salpa, Demeter hármasé, az esélyes Bp. Spartacus előtt. Kassa X. 4. 40. jubileumi nemzetközi maratoni, ahol 12 ország 278 futójának versengésében az ismeretlen komlói fiúk a klubok csapatversenyében a moszkvai Burevesztnyik mögött másodikak! Csepel XI. 7. az évzáró nemzetközi maratonin Salpa idén már 3-szor fut belül az I. o. szinten, alig 11 mp-cel Homoki Kassán elért nagyszerű megyecsúcsá • tói, s Velez is egyéni csúcsot javít. S végül első hely a hosszútávfutó kupában.. E sok szép siker közül talán mégis a kassai verseny a legemlékezetesebb, melyről így mesélnek a fiúk: Az egész város a jubileum lázában égett, 20 000 ember zsúfolásig megtöltötte a Lokomotív Stadiont, maga az Európai Atlétikai Szövetség elnöke, Adrien Paulen is részt vett a megnyitáson. Déli 1-kor rajtoltak a futók a nézők hangorkánja és ágyúk díszlövései közepette, hogy egy kör megtétele után a szintén tömött utcákon zúgó biztatás, dó-tó-hól- kísérje ki őket a városból. Az első 10 km-en Homoki egészen az élen van, a 3-ikkal azonos idővel, később ugyan leszakad, de végig jól tartja magát. A futók a szürke országút végtelenjében apró, alkalmi társaságokba verődve küzdenek a km-ekkel, amelyek egyhangúságát csak a frissítőállomások üde színfoltjai törik, úgy is mint csapdák, hiszen a terülj asztalkák gazdag és pompás választékának (szőlő, barack, banán, narancs, citrom stb.) nehéz ellentállni. A fordulónál cigánybanda várja őket („Megjöttek a fehérvári huszárok!”) A fáradtság lassan erőt vesz rajtuk, s ráadásul 35 km körül elered az eső, csúszik a láb, lehűl a levegő, A holtponton újra a nézők szurkolása s olykor már „Hajrá magyarok” buzdítása segíti át a Bányász fiúkat és végre ismét a stadion, ahol a zuhogó eső ellenére 10 000 néző szurkolja végig a befutást, s rögtön kiderül, hogy Homoki Vince 2 óra 25 p. 51 mp-el ragyogó megyei csúcs- eredményt ért el. Az esti ünnepélyes eredményhirdetés már a megnyugvásé, a csendes örömé, Homoki, Salpa, Demeter diplomák, gyönyörű kristálytálak boldog tulajdonosai lesznek, fogadják a gratulációkat, melyhez most mi is őszintén csatlakozunk! ' KE Elbűcsúzott egy példakép Dunai János Az újságíró túlélte a labdarúgót. Jó egy évtizeddel ezelőtt, első riportjaimnak egyikét Dunai Jánossal készítettem — most az utolsót kopogtatom a gépen, mely mint aktív labdarúgóról szól. A személyes beszélgetésnél külső szemlélő azt gyaníthatta: az újságíró megható- dottabb mint a labdarúgó. Iván közismert belső fegyelme kiül az arcára és ez a mosoly nem képmutatás. Olyan típusú ember, aki nem azon bánkódik ami elmúlt, hanem annak örül, ami mégiscsak volt. Mosolygott, amikor 22 ezer szurkoló jelenlétében átvette a piros csokrot, mosolygott amikor a Newcastle mérkőzésen balra küldte a kapust és a jobb sarokba gurított, mosolygott a nyilatkozatnál is. — Ha most egy varázsütésre még egyszer 22 éves lehetne, — mint amikor először húzta magára a pécsi lila-fehér mezt — mit csinálna másként? —r Ha újra kezdhetném, mindent pontosan így szeretnék végigélni! Most sem áltathat, mert soroljuk csak: tizenegy év a legmagasabb osztályban, utánpótlás válogatottság, B válogatottság, nagyválogatottság, olimpiai bronzérem, jogi diploma, oktatói képesítés, ismerkedés tizenöt külföldi országgal, megértő feleség, kedvesen berendezett otthon, bájos, négyéves kislány, egy piros Ford. Ne, Jllai sportműsor Labdarúgás: Megyebajnokd mérkőzés: Szigetvári Kinizsi- Siklós, Szigetvár 11.00. Kosárlabda: NB L mérkőzés: PVSK—Oroszlány, férfiak, 'PVSK csarnok, 10.40. — NB I. junior mérkőzés: PVSK—Oroszlány férfiak, PVSK csarnok, 12.00. — NB n. mérkőzések: PVSK—Komárom, nők, PVSK csarnok, 9.20, Pécsi Postás—Esztergom, férfiak. PVSK csarnok, 13.20. Pécsi Tanárképző-Kertészeti Egyetem, nők, PVSK csarnok, n m, ökölvívás: NB I. csb. mérkőzés: Üj pesti Dózsa—PVSK, Újpest. 18.00. Sakk: Vegyesmester verseny záró fordulójának játszmái, Steinmetz Miklós Művelődési Ház. 14.00, városi úttörőbajnokság döntői, Üttörőház, 9.00. Vívás: Országos seregszemle, minden fegyvernemben, a pécsi ifjúsági versenyzők részvételével. Budapest. 8.00. Röplabda: Megyei leány középiskolás döntők, Fegyveres Erők Klubja. S.Ml még ne húzzuk alá az oszlopot — egy szakosztály példaképe, egy megye kedvence, a pécsi labdarúgás nagy egyénisége! — A római olimpia alatt megnéztük a Bazilikát is. Azt mondta Dalnoki Jenő, gyerekek itt hármat illik kívánni. Közben viccelődtünk és máris mindenki sorolta. ' Az enyémek így hangzottak: sikerrel elvégezni az egyetemet, a Dózsa hosszú évekig maradjon az első osztályban, találjam meg azt az élettársat, aki mellém való. Tudom. hogy nincs ebben csoda — csak szerencse — de mindhárom teljesült. Most szokványkérdések következnek, de felteszem, hogy Ivánról búcsúzóul mindent megtudjunk, amit talán eddig elhallgatott. — Legemlékezetesebb mérkőzése? — Nagy a választék, de mégiscsak az a kaposvári, amikor először játszottam a Dózsában és az én két gólommal győztük le a Diósgyőrt. — Legszebb gólja? — Arra szavazok, melyre a szurkolók; az emlékezetes Fradi elleni gól, az északi kapuban. — Legutolsó gólja? — Tavasszal Dunaújvárosban Bérezési beadott, a bal sarok felé csináltam Aczél- nak egy cselt és a levegőben irányt változtatva fejjel a jobb sarokba csúsztattam. — Melyik poszton szeretett a legjobban játszani? — Balösszekötőben. — Fő erénye? — Tudtam a védő eszével is gondolkodni, így könnyebb volt a felismerés a kapu előtt. — Mi hiányzott a tökéletességből? — A gyorsaság. — Hogyan lehet ennyire elütő adottság a két Dunai között? — Anti szerencsésebb időben született. Vele már fiatalon atlétaedző foglalkozott, én tizenhat éves koromtól napi nyolc órát álltam a szövőgép mellett, közben technikumi tanulmányok, meg a labdarúgás. — Most igy utólag sem bánta meg, hogy a sok kedvező ajánlat ellenére nem a fővárost választotta? — Még mindig irtózom Budapesttől. Természetemnek, élettempómnak Pécs felel meg legjobban. Otthonra találtam és mindig jól éreztem itt magam. — A legőszintébb választ erre a kérdésre várom: miért e hirtelen elhatározás? — Talán még soha ilyen formában nem kezdtem az évet. Mondtam is, Iván, itt a harmadik virágzásod. Aztán mindjárt * második mérkő; zésen izomszakadást szenvedtem. Egész évben nem jött rendbe, magára kellett hagynom ezt a tapasztalatlan csapatot. Ragyogóan helytálltak nélkülem is, a bajnoksággal párhuzamosan az EVK-ban is utazni meg küzdeni kellett, pedig a mezőny- játékosok feléről tavaly még alig hallott az ország. Még soha nem volt ilyen fiatal csapata a Dózsának, ezért úgy érzem ez a búcsú nem cserbenhagyás. A magyar labdarúgásnak még több munkával kell a megújhodás útjára lépni — nekem ez az út már nagyon nehéz lenne! Elmosolyodik, megsimógat- ja homlokán az utolsó sportsérülést. Az összekapcsolás helye még élőhús-színű, majd teljesen be fog forrni. De örökké látszik. — Mikor szokott szeszesitalt fogyasztani? — Csak szilveszterkor — meg most csütörtökön este! Somogyvári Valéria íj játékosok a Torinóban Az idény utolsó hazai nemzetközi labdarúgó-mérkőzésére kerül sor vasárnap 11 órai kezdettel a Hungária úti stadionban. Az MTk és a Torinó kilencven órán belül ismét megküzd egymással a Közép-Európai Kupa nyolcas mezőnyébe jutásért. A szerdai 1:1 után az MTK esélyei kedvezőbbnek látszanak, A Torinó vezetői Budapestre érkezésük óta nem győzik kijelenteni, hogy az MTK stadionban más taktikával és más csapattal lépnek pályára és egyáltalán nem mondtak még le a továbbjutásról. Mindkét csapat változtat a visszavágóra. A valószínű összeállítások : MTK: Hajdú — Török, Dunai, Strasszer, Csetényi — Oláh, Becsei —r- Sárközi, Koritár, Szuromi, Kunszt. Torinó: Castellini — Lombardo, Cereser, Puia, Fossati — Sala, Ferrini, Madde — Rampant!, Bui, Petrini. A mérkőzést a csehszlovák B. Kopcio vezeti. Kapu rezet a sakkversenyen A befejezéshez közeledő pécsi vegyesmester verseny XI. fordulója után meglepetésre a budapesti Kapu mester vette át a vezetést. A X, fordulóból függőben maradt játszmák eredményei: Bokor—Grács 1:0, Krisztán—Koszorús 0:1, Radnóti—Pasalic 1:0. A XI. forduló eredményei: Besztercsényi—Palcsó 1:0, Pasa- lie—Bereczky 1:0, Lénárt—Radnóti 0:1, Kádár—Kapu 0:1, Koszorús-Kocsis 1:0, Ribli—Bokor 0.5—f.5. Grács—Krisztián függő. Az élcsoport állása: 1. Kapu 9.0. 2. Ribli 8.5, 3. Bokor 8.0, 4. Krisztián 7.0 (1 függő), 5—6. Radnóti és Kadar 6.5—6,5 pon&
