Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Sikeres nemzetközi bemutatkozás A Pécsi Dózsa labdarúgói a tavaszi egyidényes. kétfor­dulós bajnokságban csoport­jukban a 4. helyen végez­tek, összesítésben a legjobb vidéki csapatként a 7. helyet szerezték meg. A legjobb vi­déki csapat megtisztelő címe nem járt egyedül. Az MLSZ a Dózsa eredményeinek el­ismeréséül a pécsi csapatot nevezte az EVK-ra. A BEK, a KEK mellett az EVK a legrangosabb labda­rúgó-kupa a kontinensen. Ebben az évben tizenhar- madszor írták ki és népsze­rűségét bizonyítja, hogy 90 csapat nevezett. A szervező bizottság csak 64 együttes nevezését fogadta ed, köztük a Pécsi Dózsáét. A kupavé­— Hogyan sikerült a nagy karácsonyi vásár, Tüke? — Emelje meg a puttonyo­mat, majd meglátja! Nehéz, mi? — Üjra kitett magáért. Micsoda gyönyörű lilafehér felszerelést látok! — Ezt félretesszük a dó- zsásoknak. Ha netán a baj­noki mérkőzések után is le­rángatják róluk a szurkolók a mezeket. — Bajnokin? Kacaghatok? A Rába ETO nem Newcast­le, Tüke! — Éppen azért rendeltem egy speciális ollót. Látja, itt van. Ezzel az angol szabású mellényeket lehet átszabatni olaszosra. Utóbbi nem olyan bő. mint az angol. — És ez a nagy üveg li­kőr? — A derék szurkolóké. De­cember elején így verseltek: Megisszuk a Hubertust, ki­verjük a Juventust! Mivel ez nem rajtuk múlott, legyen részük az ivásban! — Látok még néhány pa­lackot a fára kötve. dők között csupa nagy csa­pat szerepel: Barcelona, Va­lencia, SK Róma, Zaragoza, Ferencváros; Dinamó Zágráb, Leeds, Newcastle, Arsenal. A Pécsi Dózsa még ilyen rangos, nagy nemzetközi lab­darúgótornán nem vett részt. A Rappam Kupában egy al­kalommal rajthoz álltak a lilafehérek, de a Rappan Ku­pa népszerűsége és jelentő­sége meg sem közelíti az EVK-ét. Nemcsak Pécsett, de a vá­ros környékén is nagy ér­deklődés nyilvánul meg a kupamérkőzések iránt. A pé­csiek sokat vártak csapatuk­tól. A lilafehérek lépten- nyomon érezték a szurkolók szeretőiét és jó eredmények­kel igyekeztek meghálálni a bizalmat. A Pécsi Dózsa a nemzet­közi porondon sikeresen mu­tatkozott be. Craiovában, idegenben egy góllal kapott ki a pécsi csapat és a szur­kolók nem hiába bíztak a li­lafehérekben. Lelkes, odaadó játékkal kiharcolta a Dózsa Pécsett a román Craiovával szemben a továbbjutást. 1970. szeptember 30., a Pé­csi Dózsa történetében arany­betűs nap. A lilafehér csapat ezen a napon vívta a hazai pályán első nemzetközi, nagy kupamérkőzését. A Dózsa túl volt az éfcő fordulón, de a következő mérkőzések sokkal nehezebb­nek ígérkeztek. Amikor ki­derült, hogy a kétszeres ku­pagyőztes, Newcastle lesz a Dózsa legközelebbi ellenfele, kevesen voltak olyanok, akik a tisztes eredményen felül A torinói mérkőzés előtt útrakészen a Tüzér utcai pályán a pécsi sportküldöttség. csapat címét A kupában azonban még ott volt a Dó­zsa. Ée következett a nagy hírű olasz csapat, a Juven­tus. Talán még egyetlen egy mérkőzés iránt sem nyilvá­nult meg Pécsett ilyen nagy érdeklődés. A Juventus a győzelem határozott remé­nyében jött Pécsre, az ola­szok nem titkolták, biztos győzelmet várnak csapatuk­tól. És a mérkőzésen kiütkö­zött: a Dózsa labdarúgói fia­talok, tehetségesek, lelkesek, de nem rendelkeznek megfe­lelő nemzetközi rutinnal. Hiányzott a csapatból az a plusz, mellyel a maga javá­ra tudta volna fordítani a döntő pillanatokban a mér­kőzés eredményét. A pécsi vereség után sem adták fél azonban a reményt a lila­fehérek. És Torinóban is a Dózsának állt a mérkőzés. De a szerencse, akárcsak Pé­csett, a visszavágón is az olaszokhoz pártolt. Nagy le­hetőséget szalasztottak el a lilafehérek. Nem sok hiány­zott az igazi nagy meglepe­tésből: a Dózsa labdarúgói a Craiova és a Newcastle skalpja mellett övükre tűz­hették volna a Juventus skalpját is. Becsületes, sport­szerű küzdelemben maradt alul a Dózsa Torinóban és búcsúzott az EVK-tóL A Dózsának nem kellszé- gyenkeznie, a magyar labda- ) rúgás élcsapatai, az Újpest, j a Ferencváros és a Honvéd | az első aikadálynál elbuktak. A kupamérkőzések meg­mozgatták a város és a me­gye társadalmát. Vállalatok, üzemek segítették, támogat­ták a csapatot, de sokkal több és nagyobb támogatást érdemelne Baranya repre­zentatív labdarúgó-csapata, ezt nemcsak a megye, de a magyar sport érdeke is így kívánja. A kupamérkőzések gazdasági mérlege sem rossz, a Dózsa a 16 hazai bajnoki j mérkőzésén alig valamivel több bevételire tett szert, mint a három hazai kupa- mérkőzésen. Hegyi István — Erre azt címkézték: Bá­torság Ital. Ha pécsiek a jövőben a Honvéd, vagy a Csepel ellen játszanak, ezt isszák előtte. — Remélem nem ahhoz vesznek bátorságot, hogy más palackokból rángassák ki a dugókat. Tüke, ezt a jugo feliratú üveget kinek szánta? — Rapp Imrének. Ne fél­jen, mester ez nem sligovica, hanem a Férfiak Forrásából merítették. — Csak nem...? — Persze, hogy nem! A fiatalító vizet azért itatom a kapussal, hogy még néhány DECEMBER 28-ÄN KEZD A KOMLÖ A Komlói Bányász labda­rúgói nem sokat pihennek. Lantos Mihály edző, decem­ber 28-ig adott szabadságot a játékosoknak, a tavaszi bajnoki évadra a bányász­csapat a karácsonyi ünnepek után, december 28-án kezdi meg felkészülését. Az év sportolói: Gyarmati Andrea, Kelemen Péter és az öttusa válogatott ÖKÖLVÍVÓ NB I. B. Budapesti Építők Fémmunkás—Steinmetz SE 12:10. továbbjutást reméltek volna a pécsi csapattól. És a Dóssá rácáfolt a papírformára, a kupagyőztest verte ki. New- eastleban 58 ezer tomboló hazai néző előtt .két góllal alul maradt a pécsi csapat, de a mérkőzés utón úgy nyi­latkoztak a Dózsa vezetői, az angol csapat előnye nem be­hozhatatlan. Egészen nagy játékkal Pécsett le lehet győzni a Newcastlet. És arra a délutánra sokan, de sokan szívesen emlékez­nek vissza. A Dózsa játéko­sok felnőttek a nagy feladat­hoz. Egy ország szurkolt a televízió képernyője mellett a lilafehéreknek. De hogy szurkoltak a pécsiek. Ilyen hangorkánt, buzdítást még nem látott a PVSK sportte­lepe. A 11-esek berúgása után elözönlőitek a lelkes pé­csi szurkolók a pályát, vál­lukon vitték le a Newcastle ellen ragyogó győzelmet ki­harcolt játékosokat. A Dózsa szinte erejét meg­haladó feladatra vállalkozott helytállni a bajnokságban, és sikeresen szerepelni az EVK- ban. A kupám; rkőzések nagy megterhelése érezhető volt a csapat játékán és ezt a baj­nokság eredményei sínylették meg. Komló és Tatabánya eile- pontot adott le a Dó­zsa ' a hazai pályán a Diós­győrtől vereséget szenvedett. Ä diósgyőriek elhódították a pécsiektől a legjobb vidéki A MŰOSZ sportújságíró szakosztálya az előző eszten­dők szokásainak megfelelően, idén is megtartotta hagyo­mányos közvéleménykutatá­sát az év legjobb sportolója cím odaítélésére. A sportsajtó, rádió és tele­vízió munkatársainak szava­zása alapján az év legjobb női sportolója Gyarmati Andrea úszó, 2. Balogh Györgyi atléta, 3. Tóth-Har- sányi Borbála, kézilabdázó. Az év legjobb férfi spor­tolója: Kelemen Péter öttu­sázó, 2. Varga János birkózó, 3. Pézsa Tibor kardvívó. Az év legjobb csapata: öt­tusa válogatott, 2. A párbaj­tőr válogatott, 3. Jónyer— Klampár asztaliteniszező ket­tős. A díjakat ünnepélyes ke­retek között későbbi időpont­ban adják át a Magyar Sajtó Házában. A magyar sportsajtó mun­katársai 1958 óta rendszere­sen megválasztják az év sportolóit. Az idén szavaztak 113. alkalommal és még egyet­len évben sem került a női, illetve a férfi rangsor élére olyan ifjú sportoló, mint az idén Gyarmati Andrea, illet­ve Kelemen Péter személyé­ben. Gyarmati Andrea még ifjúsági korú. Jégszníház, 200 néző. V.: Katona dr., Nagy L. A mér­legelés után 4:2-re -vezették a vendégek a 9 versenyzővel kiálló Építők ellen. Eredmé­nyek (elöl az Építők ököl­vívói). Papírsúly: Salamon (Steinmetz) e. n. gy., 0:2. Légsúly: Akkermann a 2. m~ben döntő fölénnyel győ­zött Szarka ellen, 2:2. Har­matsúly: Balogh L. p. v. sz. Zomitól, 2:4. Pehelysúly: Ta­kács ellen Bánfai a 3. in­ben feladta, 4:4. Könnyű­súly: Előd ellen Forrai az 1. m-ben feladta, 6:4. Kis- váltósúly: Hajnal p. v. sz. Győritől, 6:6. Váltósúly: Ta­kács S. (S.) e. n. gy., Kapi- nya ellen, 8:8. Középsúly: Szabó J. m. n. gy., mert el­lenfelét, Csabait, az orvos nem engedte indulni, 10:8. Félnehézsúly: Trapp az első m-ben Horváthot kiütötte, 12:8. Nehézsúly: Kárpáti az első szünetben feladta, 12:10. évig sikerrel hárítsa a ti­zenegyeseket! Ezen az üve­gen meg ez áll: Taktikai Fe­gyelem Nektára. Majd egye­sekre. Köves Lacira, Tüske Csabára külön vigyázok, ne­hogy kicseréljék szőlőhegyi nektárra! — Látok néhány egyéni ajándékot a focisták számá­ra. — Nagyon jól látja, Tüke. Pécs díszkötésű albumát és az edzői oklevelet a Dunai Iván kapja. Ezt a friss jogi diplomát a Bérezési öcsi. Talán fellelkesül tőle és há­lából néhány dugót lő ta­vasszal! Egy pár pacsker a Hernádi Ferinek. Ebben gyorsabban' lehet futkározni, mint a szöges csukákban. Acélbetétes gyógyfűzőt kap a Jánosi Karcsi, míg meg­szokja a védők lökdösését. Bár használná a tavasztól egészséggel! Na, milyen va­gyok, mester? — Hogy oda ne rohanjak, Tüke! — Maga hiába rohanna, nem kap ajándékot. A Lo­vász Lázár viszont kap. Ra­gyogó újítás! Egy alig lát­ható légcsavart szereltünk a kalapácsba. Ha mással nem, ezzel bejut a Hetvenmétere- sek köró. — Látok még egy mecha­nikai játékqt. — Nem játék ez, hanem egy fűnyírógép a Sopiana Gépgyárból. Manapság egyes focisták olyan nagy hajat növesztenek, hogy a tulajdon édes mamájuk sem ismer rá­juk. Csoda, ha rossz helyre szállnak a pályán is az át­adások? — Nem csoda, Tüke. Ma nincsenek csodák, csak vé­letlenek. A pontos átadás is ezek közé tartozik? — Az igen, de nem vélet­len, hogy a MERUKER-nél néhány tucat csodaszép tö­rülközőt Vettem az ökölvívó edzőknek. — Mire használják ezt a praktikus ajándékot? — Ezt dobálják majd be versenyzőik után a szorítóba. Szép dobás, szép törülköző. Szép kis micsoda, mondha­tom! Valami csak kell a publikumnak, mester. — Ezt a beáztatott szegedi kenderkötelet is nekik szán­ja? — Hova gondol? Ezzel az urános pingpongozókat nás- pángolom el az elúszott vi­déki bajnokságért. — De itt látok egy zo­mánctáblát. Rajta a szöveg: A vidék legjobbja. Ezt hova akarja kiszögelni? — A Pécsi Dózsa klubiro­da falára. Csak az a baj, hogy a kátéesz a gazdasá­gosság miatt egyszerre töb­bet is legyártott. Szállítottak Diósgyőrbe, meg Tatabányá­ra is belőle. Egy nagy kosárral. — Amekkorát a kará­csonyfán is látok? Kinek a kosár? — A Pécsi Bányásznak. Ha már az ilyennevű játé­kost-csak egy év szünet után használhatja Ebbe össze­szedhetik a sok dugót, amit az ősszel kaptak. — És ez a nagy felkiáltó­jel? — Szintén az övék. Gyűj­tik az írásjeleket, mégsem mennek sokra. Vessző már van, legyen felkiáltójelük is. A kérdőjelek árát majd ösz- szetányérozzák a drukkerek tavasszal. Ezt a kórházfelsze­relést is nekik vettem. Hord­ágy, mankó, kötszerek. Hisz annyi a sérült náluk! — Maga nem fogy ki az ajándékokból, Tüke! — Az a jó, mester. Mit csinálnának a szerencsétlen úszók, ha újfent nem kapná­nak eg}- fedett uszodát. Más városokban nem a tükék, hanem a tanácsok ajándé­koznak ilyesmit! Egy zsák pétisót a sportiskola kap, hogy a kis focistapalánták minél előbb megnőjenek a maguk és szüleik javára, meg a város dicsőségére. Egy láda spenótkonzervet küldök a megyei labdarúgó­szövetség tagjainak. — Az minek nekik? — Mert azt mondták, hogy jövőre nyakukba veszik a megyét és patronálják a já­rásokat. Ez nem könnyű do­log, mester! Egy nagy" doboz Andaxint kap a Czibulka mester, hogy nyugodtan tud­jon aludni egy-egy merész taktikai elképzésére. — Két deli „legényt” is látok a fán, az égjük katona ruhában. — Ez egy szolgálaton kí­vüli őrmester, nagy bajusz- szal és szigorú taglejtésekkel. Olvasom, hogy a Kesztyű­gyár férfi kézilabda csapatá­nak van szüksége nagyobb fegyelemre a jövőben. A má­sik egy igazi legényember. Fiatal testnevelő, aki szereti végre az asztaliteniszt. Ab­ban az iskolában talán ki­alakul egy kis utánpótlás. — Maga mindenkire gon­dolt, Tüke. Feltehetően ezt a kocsirakomány Pannónia szalonsört nem a sportolók­nak szánja! — A szurkplóknak tarta­lékolom. Egy-egy döntetlenes meccs után gurítok be né­hány hordóval a nézőtérre, hogy az én barátaim vigasz­talódjanak. — Ez a sör nagyon sok forintjába kerülhet, Tüke! — Nekem nem, mester. Az árát levonatom az arany- lábú gyerekek gázsijából! \ * t T A TÜKE IV. karácsonyfája

Next

/
Thumbnails
Contents