Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

ö dunántúli NAPLÓ 1970. december 19, Árverés Huszonötezer először ... Hu szonötezer másodszor . . . Sen­ki többet? — Tehát huszon­ötezer harmadszor önnek, ott asszonyom a negyedik sorban — szólt a kikiáltó és lecsa­pott a kalapácsai. Az „asszo­nyom” megelégedetten for­dult férje felé, miközben megcsillant briliáns fülbe­valója. övék most már a 18 századbeli olasz írószekrény. — Meisseni porcelán asz­tali óra, 19. század, több he- lyen törött, javított, óraüveg hiányzik ....'mindezzel együtt tizenötezer forint: — kede- lyeskedik a kikiáltó. Két perc múlva mar koppá nt a kala­pács, s ezúttal huszonnégy­ezer forinttal lett szegényebb egy másik hölgy, viszont egy órával gazdagabb — Ugye, el tudunk mi mindent adni? — társalog tovább az árve­rést vezető az ezerfőnyi ér­deklődővel. A terem zsúfolt, foglalt minden hely, legalább há­romszázan állva szoronga­nak. Ez az árverés nem ha­sonlít a tizenkilencedik szá- | zodbeli angol regényekben i oly sokszor előforduló „dob- raverésekhez”, mikor a síró tulajdonosok fájó szívvel né­zik szívükhöz nőtt holmijuk elkótyavetyélését. Itt nincse­nek szegények, s ritka kivé­teltől eltekintve tömött pénz­tárcával jelenik meg min­denki. Műkincseket, régisé­geket árvereznek, több millió forint értékben. Aranyozott kagylószék, Sévresi dísztá­nyér. Muránói pohár, ara­nyozott ezüst pohár, (25 ezer | forint), túzaranyozott ékszer­doboz Camea díszítéssel, ele­fántcsont faragványok, kele­ti perzsaszőnyegek és termé­szetesen a legnagyobb nép­szerűségnek örvendő fest­mények varnak uj gazdájuk­ra. Aba-Novák, Barabás, Ben­czúr, Brodszky, Egry, Iványi Grünwald, Lotz, Mányoki, Mednyánszky, Székely Ber­talan, Szőnyi, Vaszary mel­lett 15—16—17. századbeli olasz, német, holland, íla- mand festők képei alkotják a több mint háromszáz da­rabból álló gyűjteményt. Általában a nagyméretű bútorok és képek nehezen keltek el, míg á kis objek­tumok igen nagy összeget ér­tek el Ebben a tendenciában csak egyik ok, hogy kicsik a lakások és nem fér el ben­ne a nagy bútor, vagy kép. Igen sokan pénzüket akar­ják befektetni, és erre a cél­ra a kis képek, a régi ezüs­tök a legalkalmasabbak, mert kis helyen elférnek, könnyen mozgathatók. Tehát a vásárlók egy része DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága ás a Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Bocz József Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi út 11 Tel.: 15-32 15-33 21-60. 50-00, 60-11 Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja: * Baranya megyei Lapkiadó vállalat Felelős Kiadó: Braun Károly Kiadóhivatal Pécs Hun vádi út 13 Tel.: 15-32 15-33. 21-60. 50-00. 60-13 Telex sz 2320 PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs Munkácsy Mihály u. 10. Felelős vezető: Melles Rezső rerteszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 20,— Ft indexszám: 25 054. Jönnek kosarastól, üveges­től, bátyustól, gyerekestől — esőstől. Hoznak hurkát, füs­tölve — meg ne romoljon szegény apusnak! — mézet — ( amint kiveszik a szatyorból, | csakúgy szánkázik az üveg ] falán a beteg, nagymama reszketeg ujja, annyira gusz­tusosán lecsorgatták — to­vábbá tojást főzve, csirkét sütve és becsináltlevest ter­moszban, madzagon kalimpá­ló kanállal. Az apusok és egyéb betegek e pillanatban felvágják tekintetüket a mennyezetre és szimatolják a hazai illatát, aztán kitere­getik, megeszegetik, rosszul lesznek és — újabb hétig el- i tart a kezelés Orvosi titoktartás ide, be­tegek iránti diszkréció oda, felhajtottunk néhány látogató históriát, derűnek, tanulság­nak. Jön a szocialista brigád, mert benne áll a pirostáblás PÓDIUM KOVÁCS KOLOZST, a pécsi születésű, tehetséges fiatal basszusénekest a Magyar Ál­lami Operaház felvette tagjai sorába. * HANGVERSENYT rendez a Pécsi MÁV Vegyeskar és az Albinom Kamarazenekar hol­nap, vasárnap este 7 órakor a Liszt-teremben. Fellépnek: Németh Alice, Gurszky Já­nos, Barth. István, Mészöly Katalin, Marczis Demeter, Homor Margit, Hollay Ke- resztély és az 1970. évi nem­zetközi oboaverseny második helyezettje: Erdélyi Tamás. Vezényel: Zsigmond Balassa és Károly Róbert. ¥ KECSKEMÉTEN adott hangversenyt nemrég a Ma­gyar Rádió és Televízió népi zenekara. A Katona József Színházban rendezett hang­versenyről az ünnepek har­madik napján, december 27- én Sik Ferenc vezetésével készült filmet vetíti a tele­vízió. VARY ÉVA és a Bűvös erdő valamennyi szereplője a képernyőn is megelevenedik: a Pécsi Gyermekszinháznak erről a darabjáról ugyanis felvételt készített a televízió. De képernyőre kerül a Ku­tyás férfi is. Ezt a darabot ■elvette a rádió is. (Képünk: Váry Éva.) kis művészi igennyel, mérsé­kelt szakértelemmel, de sok pénzzel rendelkezett, és a pénzétől akart szabadulni, míg a másik részt a szeré­nyebb anyagiakkal rendel­kezők alkották, akik nekük tetsző meghatározott műtár­gyát akartak vásárolni. Előt­tem maszek kisiparos ült, aki szakértőt fogadott, hogy helyette vásároljon. Mellettem hasonló kategó­riából származó idős házas­pár foglalt helyet. Egy Glatz- képet vásároltak huszon­négyezer forintért. A férfi vaskos ujjaival kotorászta ki zsebéből ötszázas kötegelt, befőttesüveg gumival voltak leszorítva. A maradék szá­zakat a farzsebeből szuszog­ta elő oly közömbös arccal, mintha csak egy zsebkendőt vásárolt volna. Az első sorokat a múzeu­mok megbízottal foglalták el, akik meglehetősen alulma­radtak az egyéni vásárlókkal szemben. Nem bírták anya­giakkal. Bizony, a magáno­sok között akadt egy-egy „maszek múzeumtulájdonos”. Az egyik közülük száz jeles festménnyel rendelkezik. Mel­lette ült diák lánya, s mikor a papa már hetven-nyolcvan- ezer forintért bevásárolt, oda­szólt neki: „Papa, hadd ve­gyek én is valamit”, és így a kislány is vásárolt három­négyezer forintért. Mintha csak egy forintos fagylaltot könyörgött volna ki. De találkoztam a gyűjtők koronázatlan királyával, ki­nek kereken hatszáz festmé­nye van Mányoki Ádámtól kezdve Székely Bertalanon, Munkácsy Mihályon keresz­tül Derkovitsig, Gulácsiig. Az már csak természetes, hogy két Csontváry-kép is közötte van. Vannak fegyelmezett em­berek, akik nem lépik túl az általuk meghatározott össze­get, de igen sokat elkap a szenvedély, s ilyenkor el­vesztik fejüket. Mögöttem egy ur licitált a 15. század­ból származó Madonnára. Háromezer forintos kikiáltá­si ártól messze kerültek. Ti- zenketezernél tartottak, mi­kor verítékezve abbahagyta a licitet, mint aki maga is belátja, hogy ez túlzás. Hát­raszóltarn: ne sajnálja, hisz nem ér ennyit, de se látott, se hallott. Mikor tizennyolc ezernél tartottak, szinte ön­kívületlenül tartotta Jel ke­zét és egész húszezerig ver­senyben volt. A képet még sem tudta megszerezni, hu szonkettóért másé lett. Utá na rosszul lett, majdnem úgy kellett kivezetni Mindig akad egy két kép, aminek az árat rettenetesen felverik. Székely Bertalan „Vörös hajú nő” című képe négyezerről indult és har­minckétezer forintért kelt el. Mikor ezt elmeséltem, valaki összecsapta a kezét: egy képért ennyit kiadni — ször­nyűség. Hál egy autóért — vetette valaki közbe —, nem sok a duplája? Az autó min­den hónapban elvisz hat- nyolcszáz forintot, öt év múlva fele áron sem tudja eladni, míg egy Székely Ber­talan kepben állandóan gyö­nyörködhetünk, nincs rezsije, évről évre többet ér és tíz év múlva két autót vehetünk rajta. Autót, pénzt, bélyeget annyit gyárthatnak amennyit, akarnak, de Székely Bertalan festményből soha sem lesz több. Sokan gondolkodnak így, s ezért nem sokallanak egy 16. századbeli lótakaróért nyolc­ezer forintot adni, ezért ver­sengenek egy ezerkétszáz éves kínai agyagszoborért, a faragott madonnákért, az ele­fántcsont legyezőkért, az ara nyozott kardért, a flamand festményekért. József Attila nyoicsoros verse, amit egy kockás pa­pírra irt, ezerhatszáz forintért kelt el. Ha annak idejen így fizették volna verseit, tragi­kus élete talán más fordula­tot vett volna. „Brueghel utánzója, 17. szá­zad — Éva teremtése... 60 ezer forint” — hirdeti az ár­verésvezető. Az összeg halla­tára a teremben minden mo­raj elhalkul. — Van minden­kinek otthon ? — humorizál ismét a kikiáltó. Egy kéz a magasba emelkedik. Hatvan­ezer először ... Hatvanezer másodszor .., Senki többet? ,.. Tehát hatvenezerért ön­nek uram a 18. sorban — s lecsap a kalapács. Dr. Szalal István Párizs jelképe ez a torony. Tervezője egy dijoni szüle­tésű mérnök, Alexandre Gustave Eiffel Művét az 1889-es világkiállításra eme! tette saját pénzéből. A há­romszáz méter magas, monu­mentális tornyon kívül sok egyéb vállalkozás mellett részt vett a Margit híd épí­tésében is, s ő tervezte a Nyugati pályaudvar vasszer­kezetét is. Az Istenkút felé vezető Magyarürögi ut 70-es számú házának kertjében szintén áll egy torony — egy rriini- Eiffel. Éppen olyan mint az eredeti, csak százszorta ki­sebb. Tervezője és kivitelezője ifjabb Molnár József, az Ál­lami Építőipari Vállalat TMK-részlegének 22 éves géplakatosa. — Nem mondom azt, hogy könnyű volt megcsinálni. Türelem kel! hozzá. Hogy miből van? Gömb vasból. Kint szereztem hozzá anya­got az ócskavastelepen. He­gesztettem, csavaroztam. A minta egy képeslap volt. Is­merőseim, barátaim adták hozzá a segítséget, mondták, . hogy mi, hová kell, persze, akik látták már a tornyot Párizsban... Érdekes, de úgy tapasztaltam, az embe­rek nem jó megfigyelők. Volt, aki azt mondta, hogy a lift. csak félig megy fel, volt, aki azt, hogy egészen. Mások azt hangoztatták, hogy étterem a tetején van, s megint mások szerint a felénél... — Hatszáz elektródával hegesztettem össze a közel hétezer alkatrészt. Ennyiből áll. Nekem ezernégyszáz fo­rintomba került, meg a mun­kámba . . . Pontosan 946 órát dolgoztam rajta. A kis műhely a szuterén- ban van. Gyertyatartók, álló- lámpák, fényképtartók szü­letnek itt. Egy hegesztőtróía volt az első nagyobb szerze- j mény. Aztán lett egy köszö­rűgép is. ‘ Eiffel-torony a ház előtf A makettkészítést a kato­naságnál kezdte Molnár Jó­zsef. Épített egy határőrtor­nyot, aztán többet. ötve­nesért el lehetett adni — így megvolt a kimenőpénz. Az­tán kiállításra kerül az első remekmű és sikert aratott. Közöttük volt az első — hurkapálcából, ragasztással készült — Eiffel Is. Ma kettő ilyen van. Egyméteresek, a fémtorony prototípusai. Amikor besötétedik, ki­gyulladnak a falilámpák égői, kivilágosodnak az őr­tornyok. A huszonnégy vol­tos trafó is bekapcsol és ki­gyulladnak a ház előtt lévő Eiffel égői. — Áramszünet lesz 53-ig 1—16 óráig Abaligeti u„ Fábián B. u„ Nagy-Daindol, Nagy-Daindol- Hegyhát területén. (x) Látogatók könyvben: „Vállaljuk, hogy i meglátogatjuk a beteg dolgo­zót!” Előbb lábujjhegyen so- J rakoznak a jódszagú kérte- j remben, bőrkabátot hajtanak j a betegágyra és kiteszik a j brigád ajándékát — egy üveg | egri bikavért. Ki is cuppant- i ják a dugót, hátbaveregetik | a beteget: „Ez ám az, erő, j el ne hagy magad Jani!” Ki- : csit összeszólalkoznak a va­sárnapi meccsen, aztán elő a ! Piatnik-bxbliát és lejátszanak j egy partit a fehér ágy mel- j lett. Csuda jópofa gyerekek! Múlt héten történt az egyik j pécsi klinikán: Megy a főnővér, szálegye- j nes, epesztően kékszemű, férfiosztályon direkt áldás. ; De kicsit sértődött, — Mi történt? — Elneveztek negatív-pin­cérnek. Mert és nem őíelé- jük, hanem éppen ótól ük hor­dom a bort. Látogatás után mindig összejön tíz-tizenkét üveg. Csak klinikai elbocsá tás után kaphatják vissza! Más: Feszes blúzban, kicsattanó életkedvvel jön egy asszony és füstölt oldalast, borsot, to­kajit, tepertős pogácsát, lösz­kávét tesz az éjjeliszekrény­re: — Sokmindent hoztam az uramnak, mert nagyon sze­retem ! Az ura: súlyos vesebeteg. Egy ilyen uzsonna legalább egy héttel tovább köti a klinikához. „Szeretem az ura­mat?” Gyanús isz kérem! Persze ismerünk olyan kór­házat, ahol számolnak a láto­gatókkal, a hazaival és szom­I baton meg vasárnap este sze- j let kenyeret, májkonzervet ( osztatnak ki vacsorának, avagy kenyeret két kocka­sajttal. Akinek nem elég, majd eszik" a hazaiból1 Szó- i va! — a tárgyilagosság ked- ' véért — Ilyen is van!­A Mecseki Tüdőgyógyinté­zetben pedig egy-egy látoga­tás után szaporodnak a ké­relmezők: haza szeretnék ug- t rani, baj van a fiammal, el | kell intézni az OTP-t, reped i a kiskamra fala! Csupa szív- j derítő, betegnyugtató hír, j egytől-egyig látogatók hozták. Egyáltalán nem jellemző viszont, de sztorinak gyönyö­rű: Egyik kórház idegosztályá­ra jön a látogató, kicsit mér­ges, mert nem találja roko­nát. Az ápoló készséges: Hogy hívják? — mármint a beteget. Az idegen úr azon­ban magára érti és bemutat­kozik: — G. Napóleon vagyok! — Aha! — mondja az ápolónő. — Üljön csak le vezérem, mindjárt jövünk! öt perc múlva beteg lesz a látogatóból, méghozzá rács mögötti beteg. Esteledik mire kiderül: személyi igazolvá­nya szerint Napóleon a tisz­tes keresztneve, Ezekután illene meghatá­rozni, hogy milyen az ideális látogató: nem jön csapatos­tól, és elsősorban nem a ha­zai konyha, hanem a családi élet, a bensőséges kapcsolatok ízét hozza magával. De mi­előtt bármit is hozna, bármit is mondana a betegnek — gondolkodik. Hiszen ettől ember Földessy Dénes A tárgyalóteremből Megszökött hitelezői elől Chriszt Károly 40 éves vil­lamosipari technikus 1968- ban Budapestről Pécsre köl­tözött. Megtakarított pénze nem volt, ennek ellenére szövetkezeti lakást vásárolt és az első részletként lefize­tett 25 ezer forintot egy budapesti volt munkatársától kérte kölcsön, rövid határ­időre. Hogy tartozását kifi­zethesse és a szövetkezeti la­kás vételárát is törleszthesse, pécsi ismerőseitől újabb köl­csönöket vett fel, bár tudta, hogy a különböző mesékkel és ígérgetésekkel kicsalt ösz- szegeket nem tudja visszaad­ni. 1969-ben és az idén szep­tember elejéig 7 rendbeli csa­lással 73 ezer forintot szer­zett. Mindössze ötezer forin­tot fizetett vissza és jelenleg is 68 ezer forint tartozása áll fenn. Szeptemberben, amikor a kölcsönadók már feljelentés­sel fenyegetőztek, bejelentés nélkül kilépett a Baranya megyei Szerelőipari és Szol- 1 gáltató Vállalattól, ahol mint tervező dolgozott, és családját itthagyva, Budapestre uta­zott. A rendőrség azonban le­tartóztatta, az ügyészség pe­dig vád alá helyezte. A Pé­csi Járásbíróság a bűnösségét beismerő Chriszt Károlyt 2 évi és 6 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, amit szigo­rított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letöltenie. * Hat rendbeli betöréses lopást, követett el Pécsett, szeptember második felétől október kö­zepéig Banya Ferenc 21 éves kishajmási munkakerülő. A büntetett előéletű Banya Fe­renc rendszeresen bejárt Pécsre és megleste, hogy a kisforgalmú utcákból mikor mennek .el dolgozni a -lakók, majd fényes nappal hajtotta végre betöréseit. A Bokor, Bimbó, Székely Bertalan, Ma­darász Viktor és Gyümölcs utcákban elkövetett betöré­sek sorári 60 ezer forint ér­tékű készpénzt, takarék betét­könyveket, ékszereket és ru­haneműket lopott el. Október végén a rendőrség letartóz­tatta és házkutatáskor a zsákmány egy része is meg­került A járásbíróság Ba­nya Ferencet 4 évi és 5 hó­napi börtönbüntetésre ítélte. A vádlott és védője fellebbe­zett. Átszervezés alatt álló pécsi Iparvállalat nagy számvitel! gyakorlattal és mérlegképes oklevéllel rendelkező munkaerőt keres „CSOPOSTVSZEIO“ Jeligére a Sallaí a. hirdetSbe » A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents