Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

1976. december 13. DUNANTÜLI NAPLÓ 7 A KÖNYVTÁR a világról szerzett is­mereteinket tartalmazó dokumentumok gyűjtő, feltáró és közvetítő helye s ■unt ilyen, a társadalom leglényege­sebb életjelenségeihez alapozó jellegű szolgáltatást ad. A könyvtár társadal­mi funkcióját — működési sajátossá­gából adódóan — egyéni szolgáltatá­sok formájában látja el. Lényegében a társadalmi szükségleteket a lehető legteljesebb mértékben képes kielégí­teni, mert a könyvtárban összegyűjtött Információk időbelileg nem korlátozot­tak, tematikailag nagyon gazdagok és Igényszintek szerint differenciáltak. A szükséges információk bármikor visz- szakereshetők s ezek a társadalom sokrétű tevékenységében (termelés, kutatás, műalkotás, oktatás-képzés, önképzés, kulturált szórakozás, köz- és magánélet) hasznosak és szükségesek. Mindez azt bizonyítja, hogy a könyv­tár a társadalom tájékozódási, műve­lődési rendszerében alapvető szerepet lát el. Egyetlen kulturális, de még a tö­megkommunikációs intézmény sem működhet könyvtár nélküL Ma már természetesnek tartja min­denki, ha belép a könyvtárba, hogy ott sokoldalú igényeit — szórakozását, tanulmányait, művészeti, politikai ér­deklődését, hobbyját - kielégítik; vagy a könyvtárban található könyvek, fo­lyóiratok segítségével, vagy más na­gyobb, teljesebb és differenciáltabb gyűjteménnyel rendelkező könyvtárak­ból könyvtárközi kölcsönzés útján. Nem volt ez mindig ilyen természe­tes. A felszabadulás előtt hazánkban nem volt általános, minden település­re kiterjedő könyvtári ellátás. A mun­kásság és parasztság haladó szerve­zetei - a nehéz körülmények miatt - csak a dolgozók kis részét tudták el­látni könyvvel. A háború a meglévő gyűjtemény jó­részét elpusztította, a megmaradó ál­lomány pedig egy csekély hányadától eltekintve, tartalmilag használhatatlan volt az új társadalom szolgálatára. Ma mór a közművelődési könyvtár a legkisebb településen is megtalálható - megyénkben is - és szolgáltatásait minden állampolgár igénybe veheti. Nem volt könnyű ezt megteremteni. A feltételek majd teljes hiánya miatt szinte az alapokról kellett kezdeni a hálózat kialakítását. A fordulat éve utón megszervezték a könyvtári ellá­tást. gondoskodtak a könyvtárak elhe­lyezéséről, felszereléséről, állományá­ról s nem utolsó sorban könyvtárosról. A közművelődési könyvtári ellátás hálózati rendszere — a párt művelő­déspolitikájának alapján - az 1960-as évek elejére vált viszonylag teljessé. A tanácsi rendszer szintjeihez kapcso­lódó területi, illetve a szakszervezeti szakmai, szakmaközi, önálló és letéti könyvtárak. Az első években fontos feladat volt az állomány bővítése, az olvasás meg­szerettetése, a klasszikus és szocialista irodalom megkedveltetése s e célok szolgálatában az irodalompropaganda változatos eszközeinek, módszereinek alkalmazása. Az eredményes munka beszédes bizonyítékai a következő számadatok. A közművelődési könyv­tári állomány 20 év alatt országosan néhány százezerről 20 millió fölé, a beiratkozott könyvtári olvasók száma pedig néhány tízezerről 2 millió fölé emelkedett, a kikölcsönzött könyvek és egyéb dokumentumok száma pedig évente 55 millió. A könyvtárak társadalmi jelentősé­gét, tömegkapcsolatait bizonyítja az, hogy minden negyedik ember olvasója valamilyen könyvtárnak. Az elmúlt időszakban — sokszor ne­héz körülmények között — megyénkben is szép eredmények születtek. így pl. a megyei könyvtár és hálózata — az első statisztikai adatszolgáltatástól számítva — 1953-ban 152 000 kötettel rendelkezett s ez 1969 végéig 666 000- re emelkedett, az olvasók száma ugyanebben az időszakban 29 000-ról majd 62 000-re, a kölcsönzött kötetek száma pedig 543 000-ről majd másfél millióra,­Az eredményes munkát segítette, falun és városban, a könyvtárak egy részének korszerű elhelyezése és be­rendezése, a helybenolvasás, a folyó- iiot-használat biztosítása, s a körzeti Lehet-e Véménden élni? „És hogy tudod elviselni? Hogy lehet létezni egy ilyen eldugott kis faluban?" - Egy ideig csak bosszantottak az ilyen kérdések. Most már bántanak. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló bennük a jószándék, az együttérzés. Valóban. Miért érzem jól magam itt? Miért tartom szülölalumnak Véméndet, mikor csak tizenegy éve, hogy itt lakom? A rádió, televízió, könyvek, ellogadható közlekedés Pécs és Mohács irányában talán megmagyarázza valamennyire. Mégsem ez a válasz. Mindig hazajövök ide. Mindenhonnan. Ezeknek az utcáknak az ünnepi, vasárnap délelőtti csöndje a gverek- kor időtlen vasárnapjait idézi. Rétjei, dombjai ismernek, talán szeretnek is. A szolgálati lakás kertje (jogilag csak ötven százalékban enyém, de ez semmit nem jelent) olyan aranyzölden tündököl a koranyár hajnalain, olyan déltengeri szikrázással ég a déli napban, úgy feketül ko­rán alkonyuló októberben, hogy csak versek közvetíthetik igazán. Itt értettem meg Dsida örök sorait: „A párholdas (pár négyzetméteres?) kert is vadon, ha a sötét varázso érte." Szőlőédes őszökön itt hömpölyögnek a lakodalmi menetek az ablakom alatt, szinte testközelben zendül föl a sztereotip, mégis megindító egyházi esküvői ének: „Kö­zelebb, Uram, közelebb." A lakodalmi kalács meleg illata az asztalok mellé is elvisz. Es itt vonulnak el a fekete­ezüst, tömjénfüstölős temetések: „Élt 65, 80, 23 évet...“ Az utcákon csöppnyi óvodások futnak felém:. „Igaz, hogy tanár néni vagy?!" A kapuból egy kislány szalad ki: „Tanár néni, hogy fordítsam németre ezt a monda­tot?" (Magyart tanítok.) Almaarcú, népmesékből előlépő, fekete ruhás nénik kérdeznek: „Javult-e az onokám he­lyesírásból, Ida néni? (Legalább harminc év van közöt­tünk.) Hogyan foglalkozzunk vele?" Szives mosollyal fo­gadja a köszönésemet a fehérbajuszú öreg, akinek a ne­vét sem tudom. Sötét bronzarc, néhány négyzetcentiméter történelem. Vasárnaponként a kocsma, presszó, templom ajtajá­ban fekete-fehérben nehéz szavú, csöndes férfiak. Vőle­gény- és gyászjelmez. Együtt a teljes élet. S bent színes forgatag, mellényes, trapéznadrágos, szineskabátú lányok- fiúk. Gimnazisták, szakmunkástanulók, fiatal házasok. Volt tanítványok. „Emlékszik még tanár néni arra a dolgozatra? Most már szeretem ám én is a verseket!" Lehet itt élni? Mindaz, ami ehhez a faluhoz köt, több, mint szerelem. Csöndes, próbákat is kiállott barát­ság. Elveszettnek hitt kulcsot, karperecét, cigarettát, kis- kabátot, könyvet, békességet adtak vissza már ezek a ré­tek, ezek az utcák, ezek az emberek. Kollégáim, tanítvá­nyaim, ismerőseim. Testvéreim. Ide már mindig hazajövök. Itt befogadtak. Itt vagyok itthon. MAKAY IDA Galambosi László: A megtöretett Görnyedek, mint Lázár, ha véznaságára nézett; hullatok feketét, fehéret. Krisztus négyszirmú szakálla, keringő kereszt, virít a magasban. Forog fölszálló tűz bagolyra-támadó kakasban. Liliom-puha torkából hova siklat a kór, a gyűrűs gyalázat? Beborít zöldfényű homály, hajnalka-kürtös futóka lakatlan házat Vonulnak csontevö szarvasok pokol erdején; látom a vezérbikát, hordja a fájdalom csillagát fején. Tele az ég vörös vitorlákkal; nem mérhetem, mint Dávid cédrusba-ültetett drágakövekkel, hány bolyongásnyira a sir. Csak muzsikálok irgalmat ígérő éjszakának, akár a nyír. Hárfámat magasság-mélység hangolta föl; körötte bárányfej, vadrózsa tündököL Pécs, II. Beiklfnika 1970. október 75. MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA Zajok, zajongók és nagyobb könyvtárakban a kézi- könyvtári (lexikonok, szótárak stb.) anyag beszerzése s ezzel a tájékoz­tató munka alapjainak megteremtése. A különböző olvasórétegek jobb el­látása érdekében kezdte el munkáját a városi könyvtár ifjúsági részlege és az SZMT könyvtárának hírlap- és folyóiratolvasója. A megyei könyvtár helyismereti gyűjteménye és szaktájé­koztató munkája is a társadalmi igé­nyeknek megfelelően jött létre. Ezek az eredmények fokozatosan megteremtették a közművelődési könyvtári szolgálat minőségi tovább­fejlesztésének lehetőségeit. Bár me­gyénkre is vonatkozik az az országos megállapítás, hogy a könyvtárak fej­lődése elmaradt a társadalom nö­vekvő szükségleteitől. Pedig a könyv­tár a szocialista társadalomban éppen olyan társadalmi alapszükséglet, mint az iskola. Pártunk X. kongresszusán Kádár elv­társ beszámolójában azt olvashatjuk: „Az ország előtt álló feladatok, vala­mint a tudomány és a technika roha­mos fejlődése, az emberek képzettsé­gének növelését, az ismeretek szün­telen bővítését igénylik társadalmi mé­retekben. Ezért a közoktatás, a köz- művelődés további tökéletesítése szo­cialista továbbfejlődésünk egyik alap­kérdése." TÁRSADALMI FUNKCIÓJÁT tehát a jövőben csak az a könyvtár képes be­tölteni, amely a társadalmilag szük­séges irodalom egészét tartalmazza és bocsátja rendszerezetten a lakosság rendelkezésére. A könyvtárok teljesítő képessége természetesen függ az új beszerzésű könyvektől, friss informá­ciók nélkül aktualitása és megbízható­sága kérdésessé válik. A könyvtárak célszerű működéséhez- a fenntartó szerveknek biztosítani kell a megfelelő feltételeket, a korszerűbb ellátottságot A könyvtárosokkal szemben is na­gyobbak lesznek a követelmények, mind szakmai munkájukban, mind mű­veltségük emelésében. A jövőben a nyilvános könyvtári rendszernek elsősorban azt a lenini elvet kell megvalósítani, hogy az or­szágban, illetve a megye bármely ré­szén élő állampolgár, vagy intézmény a lehető leggyorsabban hozzájuthas,- son a számára szükséges Információk­hoz, dokumentumokhoz, irodalomhoz. Nálunk ez azt jelenti, hogy a le­hetőségek figyelembe vételével a me­gyei könyvtár állományát úgy bővítse, hogy az a megye összlakosságának érdekeit szolgálja. Tehát legyen a je­lenleginél magasabbfokú ellátási köz­pont, gazdag prézens állománnyal, nagyszámú folyóirat-gyűjteménnyel, külföldi dokumentumokkal, felkészült tájékoztató apparátussal és korszerű olvasótermekkel. Természetesen a fej­lődés a járási, városi és a körzeti könyvtárakban is elsősorban a szolgál­tatásokra vonatkozik s ez felveti a munkamegosztás lehető legésszerűbb rendezésének kérdését is. A könyvtárnak éppen ezért töreked­ni kell sokoldalú információs szerepé­nek fokozására, szervezetének tökéle­tesítésére, szolgáltatásainak hatásos propagálására, használói körének szé­lesítésére. Ezt a szerepét azonban csak a társadalom különböző szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel együtt valósíthatja meg. Az Olvasó Népért- mozgalom nagyon sokat tehet — töb­bek között - azért, hogy sokcsatornás társadalmi tevékenységében rávezes­sen mindenkit arra, hogy a könyvtári szolgáltatásokra saját céljai elérésé­hez, saját feladatai teljesítéséhez van szüksége. Rövidesen megkezdi tanácskozását a 111. országos könyvtárügyi konferencia. A tanácskozás számot ad a könyvtá­rak eddigi tevékenységéről s meghatá­rozza a könyvtári ellátás fejlesztésének irányait és szükségleteit, illetve köve­telményeit A TÁRSADALOM minden tagja ér­dekében a könyvtárügy továbbfejlesz­tése megyénkben is megkülönböztető figyelmet, fokozott erkölcsi és anyagi támogatást igényel az állami és tár­sadalmi szervek részéről. Fodor Pálné Szűk az utcánk. Mint mindegyik a belvárosban. Ha az autók, a motorok egymásutánja megszakad, a földszin­tes házak ablakaiban könyöklők el­társaloghatnak a túlsó soron könyök­lőkkel. Normális hangerővel. A máso­dik emeleti ablakból sem kell kia­bálnunk, ha a szemben lévő földszin­tes ház szemlélődő öregjeinek hogylé- te felől érdeklődünk. Ez a délszaki kö­zelség az oka, hogy az egymással át­ellenesen lakók sokkal jobban isme­rik egymást, mint az egyazon házban élő szomszédok. Még akkor is, ha sohasem köszöntek egymásnak. A meghitt, szűk utcák az elmúlt év­századok embereinek szükségéről és nyíltságáról vallanak, konflisok és gya­logos járókelők méreteire szabottak. Falumban bevett szokás volt, senkit sem szóltak meg érte, ha a haragos szomszéd ablaka elé a kilátást meg­akadályozó táblát állított. A saját por­táján, hogy a szomszéd át ne lásson, ne leshesse meg életének bizalmas mindennapjait. Itt, az utcára nem le­hetett kerítést húzni. Ezért kitalálták inkább az ablakba tett kispárnát, a könyöklő szemlélődést, az utcán át tör­ténő csevegést, hírközlést, pletykát. Az elmúlt századokban. Mert manapság ez a szabad leve­gőn végzett tevékenység egyre több akadályba ütközik. Mindenekelőtt a fentebb már említett motorizált jármű­vek zajába. Aztán ugyanezeknek a masináknak az égéstermékeibe, ame­lyek összekeveredve a gyárkémények bodor füstjével, ablaknyitáskor pillana­tok alatt megtöltik a szobát, akár a süly- lyedő hajó kabinját a beömlő víz. így aztán mór maga az ablaknyitás is meggondolandó. A könyöklésre fordít­ható idő is egyre kevesebb. A fiata­lok, a szemben lakók arca és az ut­cai járókelők helyett inkább a tévét nézik, szórakozni járnak, dolgoznak, egymással foglalatoskodnök. A világ azonban a csukott ablakokon át is beáramlik. öregekhez is, fiatalok­hoz is, azokhoz is, akik a kulcs elfordítá- sával ki akarják rekeszteni otthonukból. Amikor ide költöztünk, lefekvés után, elalvás előtt számtalanszor előfordult, hogy felkattintottam a villanyt, mert úgy hallottam, hogy a szomszéd szo­bában járkál, beszélget valaki, holott három szinttel lejjebb, a túloldali jár­dán ballagott, társalgott két ember. Az esti járművek mintha a szobán száguldanának keresztül, néha ösztö­nösen félreugrok. A tévé hangját csak csukott ablakok mögött lehet hallani. Nem hiszem, hogy a közeljövőben megépül a városban a Le Corbusier megálmodta, háztetők felett vezető autópálya, ahonnan legjobb remé­nyeim szerint a hang és a kipufogó­gáz ugyancsak felfelé szállna. A gépi járművek elterelése kimondottan ne­kik szolgáló utakra, ahol az út mel­lett nem lakások, hanem üzemek, par­kok, kertészetek, esetleg garázsok áll­nának, a gyalogos és az autós forga­lom céljára szolgáló utcák szétválasz­tása, ez sem holnap kezdődik. Jó ideig bejárhatnak még az autók a szűk belvárosi utcákba, s egyre töb­ben lesznek, tovább fejlesztve a gya­logosok és autósok, az itt lakók és az itt közlekedők közötti idegháború tech­nikáját. Kölcsönös megegyezéssel, összefo­gással azért egyben-másban segíthet­nénk magunkon. Például a késő este vagy éjszaka hangoskodó polgártár­sak megrendszabályozásával, akik a záróra utáni órában, éjfél tájt, miköz­ben hazafelé tartanak, s alig férnek el a szűk utcákban, gajdolással, or- dítozással, kötekedéssel próbálnak könnyíteni magukon. Egy régi pécsi mondta egyszer, hogy ebben a városban az a jó, hogy ha az ember torkig van a zajokkal, a tö­meg nyüzsgésével, bármikor arrébb mehet egy utcával, ahol falusi csend­ben, nyugalomban folytathatja útját. — Sajnos, a házakat nem lehet áttolni a szomszéd utcába, a zajongók min­denütt otthon érzik magukat, s kü­lönben is meg kellene kérdezni a szomszéd utca lakóit. Ha a hangérzet erőssége eléri a 130 font, az emberben fájdalomérzet lép fel. A zajártalmak a világ minden nagyvárosában, nagyüzemében gon­dot okoznak. Szakemberek mérik, vizs­gálják a munkahelyek, gépek, váro­sok zaj-szintjét, hogy a munkásra, oz emberre ható ártalmakat megelőzzék, kiküszöböljék. Aki szabadban, apró településeken tölti a hétvégeket, az a zajok elől is menekül. Előbb-utóbb ki kell találnunk valamit az otthonában pihenő, munkaerejét újra termelő em­ber nyugalma érdekében is s talán az önmagunkba-nézéssel, zajforrásaink lecsendesítésével, a többi városlakó jogainak tiszteletben tartásával kezd­hetnénk hozzá. Berták László A 4 V t 'l Könyvtár és társadalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents