Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. december IS. nNégyszáz vesebeteg sorsát kísértük figyelemmel Pécsi eredmények az immunológiai kutatásban Interjú dr. Hámori Artúr professzorral Joggal mondják a szakemberek, hogy az immunológia ma a világ érdeklődés középpontjában áll. Különösen a nagy vihart kavart szív- átültetések- kapcsán ismerték meg az emberek milliói a szervezetnek azt a makacs tulajdonságát, hogy akár „élete árán” is védelmezi egyedi sajátosságait minden idegen anyaggal szemben. Dr. Hámori Artúr profesz- szor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem II. sz. belgyógyászati klinikájának igazgatója az elmúlt napokban e témakörben tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián 1970. évi tudományos ülésén, az orvostudományok' osztályának vitaülésén. Azokról a kutatásairól számolt be előadásában, amelyeket munkatársaival végzett a klinikán különösen az utóbbi tíz évben. Amikor felkerestük Hámori professzort, elsősorban ezekről a kutatásokról s eredményekről érdeklődtünk. — Mielőtt erre rátérnék, hadd mondjak néhány szót magáról az immunológiáról — kezdte válaszát dr. Hámori Artúr. — Lényegében a fertőző betegségek elleni védekezés tudományáról van szó, amely azonban mindinkább kibővül a védekezés következtében kialakult betegségek tanává is. A szervezet védekezik a baktériumok ellen, de minden más olyan ártalom ellen is, amely egyedi tulajdonságait meg akarja változtatni. Minden szervezet egy külön, minden mástól eltérő test (s ez alól csak az egypetéjű ikrek jelentenek kivételt), s ezt a minőségét minden lehetséges módon védelmezi. A vérpályába bekerült baktériumokkal, idegen fehérjékkel stb-vel szemben antitesteket, ellenanyagot termel a szervezet védekező mechanizmusa, közben azonban túlérzékennyé is válik a szervezet, azaz a védekezés következtében gyulladás léphet fel a szövetekben: ezek az úgynevezett allergiás megbetegedések. A köztudatban is ismertek az olyan allergiás betegségek, mint a csalánkiütés, az asztma bron- chiálé, vagy a vesegyulladás. — Ez az utóbbi az, amivel az akadémiai előadás is foglalkozott. — Igen, a vesegyulladással kapcsolatos kutatásaimról számoltam be.Tudni kell, hogy a vesegyulladás a legfontosabb belgyógyászati vesebetegségek közé tartozik. Elég gyakori is, még járványokat is leírtak a szakirodalomban. Mi itt a klinikán, a világirodalmi adatok és saját kísérleteink alapján a következőképpen tisztáztuk a vesegyulladás természetét. Kétfázisú betegségről van szó, az első fázis kezdetén az ember találkozik a kórokozóval, egy streptococcus-féleség gél, mó',"r'r1'g legtöbbször felső- léz- fér*".rés révén.. A kórok mérgei behat 'Inak a vérbe, rregindít’ák a szervezet ellenanyagtermelését. Ez az az eset, amikor a szervezet gyulladás árán védekezik az idegen anyag ellen: megbetegszik a vese. A vesegyulladás legtöbbször meggyógyul, szerencsétlen esetben azonban a vese alterálódik, vagyis megváltozik a súlyos fertőzés következtében. Ekkor alakul ki a betegség második fázisa, az ún. autoimmuni- zációs folyamat. Ennek az a lényege, hogy a szervezet a saját anyagát idegennek minősíti és ennél fogva védekező rendszere ellenanyagokat termel, most már saját veséje ellen. Az a folyamat szakadatlanul tart, következtében a vesegyulladás idültté válik, a vese végül is összezsugorodik, vagyis a szervezet önmagát pusztítja el, ha az orvos nem avatkozik közbe. — A betegség természetének tisztázását a gyógyítás módjának kikísérletezése követte. Mit tudhatunk meg erről? — Nyilvánvaló, hogy az elméleti kutatások alapján a terápiás lehetőségeket kutattuk. A heveny vesegyulladás legjobb gyógyszere a penicillin, ez ismert tény. A nem gyógyuló esetekben azonban olyan gyógyszerekre van szükség, amelyek az immun- rendszert elnyomják, ezek azonban nagyon veszélyesek, mert azt okozhatják, hogy a szervezet semmiféle idegen hatás, fertőzés ellen nem tud védekezni. Ez a probléma ismert a közönség előtt a transzplantációk révén. E szerek mellékhatásai ugyancsak életveszélyesek lehetnek. (A professzor egy preparált gyomrot mutat, szomorú emléke annak á nagyon tanulságos esetnék, amikor a szerencsétlen beteg önkényesen túladagolta magának á gyógyszert. Amikor behozták, már nem lehetett rájta segíteni. A gyomron 5 centiméternél nagyobb átmérőjű fekély látható, amelyből elvérzett a beteg.) — A mi eredményünk abból áll, hogy maximális mennyiségben tudjuk alkalmazni a. gyógyszert úgy, hogy semmiféle veszély. nem . fenyegeti a beteget. — Mit tesznek még a ve-. sebetegekért? — Amit még nagyon fontosnak tartok — válaszolta dr. Hámori professzor — az, hogy klinikánkon megszerveztük a .vesebetegek gondozását. Az elmúlt években kereken 400 ember sorsát ki- j sértük figyelemmel. Kidolgoztuk a gondozás alapelveit és technikáját, ajánlatainkat sok országban elfogadták. A gondozás természetesen magában foglalja a rehabilitációt, vagyis azt a törekvést, FELVESZÜNK ma^ós, esztergái u>s, k rt rr OiffilVPS szu sást. Jelentkezés: ZSOLNAY V UTCA 15. SZÁM ALATT. hogy a nem teljesen gyógyult betegek is dolgozhassanak a vese teljesítőképességének megfelelő munkakörben. — Mi a klinika kutatási terve? i — Tekintettel arra, hogy a vesetranszplantáció és a művese alkalmazása rendkívül komplikált, minden therapiás lehetőséget igénybe kívánunk venni, hogy minél kevesebb ember szoruljon elpusztult veséjének pótlására. H. E. Ra kétások — bevetésen Az ágyúk elhallgattak. A távoli domboldalon még felszáll egy füstpamacs, de ebben már nincs semmi riasztó. A nap a kopár sziklacsúcs felett ragyog — minden vidám, s minden fényes. A tüzelőállás alatti fenyvesből kiröppen egy szarka, majd még egy. Szép ez a fény, ez a nyugodtság, de csak néhány percig tart az idill: szemben velünk, a távoli dolomit-parton, feltűnnek az ellenség harckocsijai. — Egy, aztán még egy, majd újabb kettő. Megfeszül az áll, összerándul a szem. Most majd meglátjuk, mit tudnak a rakéták!... Hátunk mögül, jobbról is, balról is, előkúszik egy-egy páncélkocsi. Két lapos, zöld szörnyeteg. Az árok se számit, az áthatolhatatlannak tűnő tüskés cserje-fal se. Lassan, ellenállhatatlanul kúsznak előre, személytelenül, közömbösen, mint a fantasztikus filmek kiszámíthatatlan szándékú robotjai. De aztán serpen a rádió, s egyszerre minden hihetőbb, emberibb lesz. „Látom a célt, leküzdöm a célt.” A rádió már újra süket, de az előbbi hang még a fülünkben van. Olyan, mintha már hallottuk volna, mintha ismernénk, akitől származik... A kocsik elérik a domb peremét; még egy perc, s szemtől-szembe állnak majd amazokká 1. A távolság két vagy három kilométer lehet. A páncélkocsik megtorpannak, s már nyílnak is a fédölemezek. Felsüvölt a hidraulika motorja, s a lapos járművek testéből kiemelkednek a rakéták. A harckocsik a völgy irányába futnak, a számukra kedvezőbb terep- szakasz felé. Most! Ez az a pillanat! A kocsi megrándul, Iárigcsóva takarja el a kilövősínt. Az ormótlannak tűnő rakéta lágyan az ég felé ível, majd egy ügyes manőver után orral a cél felé fordul. Az ellenség a védelmet ígérő bokrok felé száguld, a tűznyíl elől azonban már nincs menekvés... Láng és füstoszlop, mennydörgésszerűén hullámzó detonáció. A távcsövek leha- nyatlanak, a tüzelőállás periszkópja mellett felegyenesednek a parancsnokok. Szép lövés volt. A páncélelhárító rakétahordozó kilövőrendszere új célra fordul, s bár a kocsiban elsőéves katonák ülnek, sőt első lövők, a második rakéta is célba talál. A kilövés és a becsapódás között húszegynéhány másodperc telik el, ez a viszonylag hosszú idő és a rakéta kilövésének észlelése sem segít azonban az ellenséges harckocsin. Hiába minden manőver: a rakéta dühös darázsként követi. T. L. mérnökszázados a működési elvet magyarázza. A rakéta két hajszál-vékony acélvezetéken kapja a parancsokat Az irányzó a kocsi orrában ül, s a szó legszorosabb értelmében üldözi a célt. Egy gyakorlat alkalmával 110 kilométeres sebességgel menekülő célt is befogtak — egyszóval nem a rakétán múlik. A robbanás az ütközés pillanatában következik be. A vezetékes parancstovábbítás látszatra primitív megoldás, az igazság azonban az, hogy a rádióve- zetéses módszert cserélték fel vele. A rádióhullámok hosszát felderítheti az ellenség s viszonylag könnyűszerrel hatásosan zavarhatja a tűzvezetést Márpedig a siker alapja, hogy a támadásba lendült rakéta határozott, s egyértelmű parancsokat kapjon. Üjra csend van: új üteg vonul fel, s közben átrendezik a lőteret. K. L. százados a homlokát törölgeti: vizsga volt ez, méghozzá nem is akármilyen. — Nyolc hónap munkája volt a tét... — Indulás előtt mit mondtak a fiúk? ,— Azt mondták: menni fog, s bár én mindenkinél jobban tudom, mennyit tanultak és dolgoztak, nagyon izgalmas órák voltak ezek. Az első lövés olyan, mint a tűzkeresztség. Eddig csak a gyakorlókocsi elektromos imitátorán „lőttek”, s bár a rakéta vezetésének technikája tökéletesen egyezik az éles helyzetével, mégiscsak más. ha az ember feje fölött felsüvölt a rakéta lángja ... Kész a statisztika: egy kis szerencsével kiváló minősítést is kaphatott volna az üteg. A tüzérfőnök mosolyog: majd tavasszal... — „Bevetés” előtt pszichológusok, orvosok beszélgettek a fiúkkal, s ennek nyilván megvolt az eredménye. A tüzér, s pláne a rakétatüzér számára azonban mindennél fontosabb a gyakorlati megismerés, az első sikerélmény. Ezek a fiúk most már a szó legteljesebb értelmében katonák. Nemcsak azt tudják, mi mire való a kocsiban, de azt is, mire képesek a rájuk bízott fegyverek. És tudják a legfontosabbat is, azt, hogy végsősoron minden rajtuk múlik . — Milyen volt? — Az lepett meg, mennyire engedelmes... Türk Ferenc őrvezető még mindig az élmény hatása alatt áll. Két lövést adott le; az egyik telitalálat volt, a másik egy-két méterrel haladta meg a célt. Éles helyzetben még ez a rakéta is elvégezte volna a \ dolgát, most mégis lelkiismeretfur- dalása van. — Az utolsó pillanatban az volt az érzésem: nem éri el... Ezért egy hajszálnyit megemeltem a kart... Az irányzó a páncélkocsi orrában ül. Előtte egy miniatűr vezérlőpult: a hidraulika, a kilövő sín és az indítószerkezet gombjaival. A rakéta vezérlését egy néhány centis botkormánnyal végzi — alig észrevehető mozdulatokkal oldal, illetve fel-le parancsokat adva. A kocsiban ketten ülnek. Két sorkatona, ök döntik el mikor lőnek, s éles helyzetben többnyire még azt is, mire. A kilövő sínen három rakéta, a kocsi aljában még három — egyszóval ketten nagyobb tűzerő gazdái, mint a második világháborúban egy lövésszázad volt — Mikor tudta meg, hogy rakétásokhoz került? — Azt csak a legvégén, de amikor a reflex és teszt- vizsgálatokat végezték, már sejtettem, hogy nem akármilyen helyem lesz... Üttalan utakon döcög a menetoszlop: vége a lövészetnek — irány a tábor. Törpefenyők, köves homok. Húsz—harminc kilométeres távolságokat lehet itt úgy bejárni, hogy egyetlen falut, sőt házat se lát az ember. A kopár hegyek által körülzárt fennsíkot csak néhány horhos, vízmosás, satnya erdő tarkítja, no és persze a tüzérségi és rakétalövedékek tölcsérei. A sátrak egymáshoz bújva sorakoznak a szélben. Bent gondosan rendben tartott ágyak, duruzsoló kályha. Kint sportpályák, gulyáságyúk, s örökké indulásra kész szállító és harcjármű- vek. Egy tizedes tűzpiros csipkebogyóból jelszavakat „ír” a sátra előtti homokra, egy másik tisztes meg éppen kiselőadást tart a túlmagasra emelt rakéta visszacsalogatásának titkairól. Mert holnap új bevetés lesz; új megpróbáltatások, új nehézségek. Valahol Magyarországon, 1970 decemberében ... Békés Sándor Személygépkocsi - szerényebb életmód — Lőtér társadalmi segítséggel. Bolyban társadalmi munkával lőtér épült. A gyakorlótér átadásával rendszeressé teszik a kiképzést és a lövészverseny tartását. Csaknem minden huszadik családnak van már gépkocsija hazánkban — jelenti a Központi Statisztikai Hivatal. Azt is megvizsgálták a statisztikusok, hogy a gépkocsi viszonylag gyors térhódítása — a munkaidő csökkenéssel, illetve a jövedelemnövekedéssel párosulva — miként módosítja az érintett rétegek életmódját, a család jövedelmének felhasználását stb. A legfőbb tapasztalat: a gépkocsival rendelkező munkásalkalmazotti, valamint paraszti háztartások havi átlagos jövedelme több mint hatezer forint, körülbelül 50 százalékkal több, mint a gépkocsival nem rendelkező családoké. Általános tapasztalat az is, hogy a viszonylag magas jövedelmű háztartások nagy része legelőször a lakáshelyzetét rendezi, otthonát felszereli, berendezi, és csak utána gondol gépokocsi beszerzésére. Természetesen számosán vannak olyanok, akik a megfelelő anyagi feltételek hiányában is, másfajta igényeik rovására tartanak gépkocsit. Jól példázza ezt az „autós” háztartások, illetve a gépkocsival nem rendelkezők személyes ki- \ adásainak összehasonlítása. Akiknek nincs autójuk, általában havi jövedelmük 44 százalékát költik élelmiszerre, italra, dohányárura. A gépkocsitulajdonosok ilyen szempontból sokkal takarékosabbak: fizetésük 33 százalékát használják fel az említett célra; a ruházkodáson 2 százalékot, a háztartáson és lakásfelszerelésen ugyanennyi ttakarítanak meg,, s egyéb kiadásaik is általában kisebb tételekkel szerepelnek a család havi költségvetésében; viszont a gépkocsival nem rendelkező családokhoz képest 17 százalékkal többet — a havi jövedelem több mint egyötödét — az autó fenntartására, üzemanyagra stb. fordítják. Végeredményben az adatok arra utalnak, hogy a személyenkénti havi 1200 —1400 forint, illetve például négytagú család esetén 4800—5600 forint havi jövedelem nem elegendő a gépkocsitartáshoz. Ha az ilyen keresettel rendelkező családok ragaszkodnak az autóhoz, annak szerény mértékű < üzemeltetését is csak más j fontos szükségleteik rová- > sara tudják biztosítani. í A
