Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

/ Víláq proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló ggSSBMBa—3BBBM ■ I 1 M» -HII-1-IÍ n-i in ■ r l III n ll ,1 . iihí'.mjjj arr-'* ■ »- r.r:-; 'Ti-jmr ■■■■>■■! '■ 7- i i ■ i ■ r -.n. mi. -w ■ ■ ■■ --r ■ 11 'lrl''1 * ' ■ 1 ll^ll*, '* 1 n,érfotyaia,889.s&ám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja bo?­Befejezte munkáját az MSZMP X. kongresszusa Kádár János vitazáró beszéde — Elfogadták a kongresszus határozatát Megválasztották a párt vezető testületét á párt X, feeugTessstH sását ötödik munkanap­ja", pénteken befejező­dött a Központi Bizott­ság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bi­zottság jelentése feletti vita. A vitát Kádár Já­nos, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első tit­kára foglalta össze. Az alábbiakban közöljük Kádár János elvtárs vi- tazárőját, amit a X. kong­resszus pénteki ülésén mondott el. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők, Elvtár­sik! A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egysé­ges volt. Egyetlen olyan fel­szólalás sem hangzott el, amely' valamely lényeges kérdésben eltért vólna a párt politikájától. Ezért első sza­vam a felszólaló elvtárSakhóz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizott­ság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megkö­szönöm ezt a teljesen egysé­ges támogatást. (Nagy taps.) Pártunk X. kongresszusá­nak küldöttein kívül felszó­lalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden kül­döttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogad­ták és képviseltették magú­kat, s azért, hogy a Szovjet-- unió Kommunista Pártja s általában a kongresszusunkon résztvett testvérpártok, kül­döttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán ér­demén felül is — megtisztel­ték pártunkat. (Nagy taps.) A testvérpártok küldöttsé­geinek felszólalására külön- külön bem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevé­ben őszinte köszönetét mon­dók azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános ér­telemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainknak pártunk töfekvéseivél kapcsolatos in­ternacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülöz­hető, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunk­hoz. A kongresszus küldöttei­nek felszólalása, a vita ma­gas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetésé­hez. A vita egyik résztvevő­je mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt el­kezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség.) Mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy mi­lyen fórumhoz szól, aki tud­ja, hogy itt minden elhang­zott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. R kongresszus vitája magas színvonalú volt Ügy vélem, annak a tény­nek, hogy az elvtársak álta­lában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előké­szítése alaposabb és szerve­zettebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tud­jak és érzik, hogy mindegyi­kük — még a statisztikai norma alapján is — ezer ma­gyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. Az egyik szünetben alkal­mam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik párton kívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akart kér­ni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt es minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, fel­készült és megfelelően szólt hozzá a napirendén lévő kér­désekhez. A felszólalásokban kifeje­zésre jutott az a politikai fejlődés, amely, mindennapi munkánk eredményeként ál­talában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a po­litikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész né- : Bünknek egyik, jellemzője. Kiszélesedett az emberek lá­tóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy félszobás kapcsán megjegyzéseket lehetett hal­lani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gon­dolom, nemcsak beszélni tud­nak jól, hanem — ha tetszik, ha nem — már közgazdaság- tanra is megtanítanak min­ket. A felszólalók egyikét-má- sikát régebbről ismerem és tudom, hogy nemcsak beszél­ni tanultak meg, hanem szá­mítani, számolni is a reali­tással, az élettel. A kong­resszus vitájában ez is meg­felelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységé­nek, az elhangzott két beszá­molónak minden fontos kér- , dése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita min­den mozzanatára kitérni. Ké­rem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön- külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóan egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természe­tesen annak is tulajdonítha­tó, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Na­gyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezek­ben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, ha- . nem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdé­sek körül, ugyanazon alap­állásban tanácskoztak, foly­tatták az eszmecserét a szé­les tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighall­gatta a testvérpártok felszó­lalásait is, amelyekből meg­ismerte azt az internaciona­lista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országok­ban és mindazokban az or­szágokban, ahol testvérpárt­jaink publicitást tudtak biz­tosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusát. Ta­nácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Vé­gül majdnem ugyanott kötöt­tek ki, mint ahol a mi egyetéi'tő táborunk, saját parttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializ­must építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusát él- lenfeleink és ellenségeink is úgy értékélik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt ta­lán nekik is jó tudniuk. (De­rültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széleskörű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyil­vánvaló, hogy az az 56 elv­társ, aki szóhoz jutott, nem­csak a saját véleményét fe­jezte ki, hanem a kongresz- szus álláspontját is. De az egyetértés még szé­lesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetsége­seink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével talál­kozott. Mindazok egyetértésé­vel, akik jó és nemes érte­lemben magukénak érzik a part, a szocializmus ügyét. És mint már erre Utaltam, egyetértéssel találkozik kong­resszusunk alap-állásfoglalá­sa és fővonala a kommunis­ta és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés szolidaritás — mind a hazai, mind a nem­zetközi — nagy erőt ad pár­tunknak további munkájához, harcához. Kőtelező feladatunk eddigi politikánk folytatása Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészí­tő munka során mint párt­tagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott ki­fejezésre, amit hétfőn a Köz­ponti Bizottság beszámolójá­ban még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következe­tesebben, még jobban érvé­nyesítse politikai irányvona­lát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szol­gálni akarjuk, akiknek nevé­ben pártunk gyakran szól, ál­lást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ért, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk min­den pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező felada­tát. Ez az egységes állásfogla­lás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddigi­nél még következetesebben és még jobban végezzük azt, ' W amit a pártnak el beli vé­geznie Szeretnék röviden érinte­ni néhány, a vitában szoba került konkret kérdést. Töb­ben is szóltak a szénbányá­szatról. Éppen négy eszten­deje, hogy a IX. kongresz- szus egyik fontos témája volt az energiastruktúra át­alakításának nepgazdaságilag feltétlenül helyes programja, 3mely célul tűzte ki a szén­felhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásá­nak növelését E népgazdasági lag feltét­lenül helyes cél megvalósítá­sához hozzáfogtunk, és eb­ben komoly eredrnényeket értünk eL Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavarta­lan, mert az energiaigény hi­hetetlen gyorsasággal — ta­lán még a. számítottnál is nagyobb mértékben — nö­vekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel. Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszu­son nagy súllyal szerepelt az u II Ml KSfO. NAPLÓ, TBLEPOTO fé&sb ért m M&.ZMP X koagresssnsa. At isaes&&e& sarósiésea a MMottefe as a feladat, hogy a nem gaz­daságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel kibányász­ható szenek kitermelését las­san le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet tovább­ra is bányászni fogjuk. Meg­felelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem fog­lalkoztatható bányász testvé­reinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szo­cialista forradalomban szer­zett nagy érdemeiket. Bizto­sítottuk számukra, hogy el­helyezkedhessenek más mun­katerületen. Mindennek vi­szont az lett a látszata, hogy a szénbányászat általános le­építése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, he­lyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy na­gyobb mértékben és keve­sebb költséggel a jó szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fütőértékűt. De, bár a szén részaránya az összes energiaforrásokon be­lül továbbra is csökkenni fog, a magyar szénbányászat, figyelembe véve a népgazda­ság fokozódó energiaszükség­letét, körülbelül ezen a szin­ten marad, Szocialista mezőgazdaságunk életerős Felmerült a vitában a ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nem­csak az árvíz sújtotta ter­melőszövetkezetekre gondo­lok. Ismeretes, hogy a ked­vezőtlen időjárás miatt a nö­vénytermelésben komoly ki­esések voltak, és azokban a tsz-ekben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesz­tés, érezhető jövedelemki­esés is jelentkezett. A mezőgazdaság a jó terv. a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg, és art hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, töb­bek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre, és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink: hozzá­szokhattak, hogy a mezőgaz­daságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén, nyolc hónapon ke­resztül, hogy a tizedik hó­napban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. És ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erő­vel egyelőre még nem tu­dunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyérgabonából — 12 má­zsa körül van. Ezt még nem­régen országos rekordként ünnepeltük. De közben fej­lődött mezőgazdaságunk, volt egy jó évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tényleg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy visszapottyantunk egy fok- kaj, az öt vagy hat évvel ez­előtt rekordként ünnepelt or­szágos átlageredményt elke­seredetten vesszük tudomá­sul Hadd jegyezzem meg, hi­bát követnének el azok a TSotytoteu « JL «sidoiat^ , N

Next

/
Thumbnails
Contents