Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
2 DUNÁNTÜLI NAPLÓ 1970. november 29. Befejezte munkáját az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról) termelőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti nehézségek miatti kesergésük- bea, vezetőségcserével próbálnak megoldani a kérdést. A vezetőik rendesen, becsületesen dolgoznak, tartsák is meg őket és dolgozzanak velük tovább. Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illeti: először is a mi, szocialista alapokra helyezett mezőgazdaságunk életerős, nehézségeket is elviselni képes nép- gazdasági ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél megállapítottuk, hogy ha nem lenne a mező- gazdaságban kollektív erő, és hozzáteszem, a munkásállam ereje, akkor mindezeknek szörnyű következményei lettek volna Így pedig átvészeljük e közbejött nehézségeket öntudatában, magabiztosságában a parasztság is más, mint volt akár tíz esztendővel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben, ahogy a víz lement, s az emberek valamelyest magukhoz tértek, az esedékes mezőgazdasági munkákat teljes mértékben, a terveknek megfelelően, sőt azokat túlteljesítve elvégezték. Minden bajnak ez a legfőbb és- a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik. A parasztság öntudatában — merem mondani, hogy már kollektív és szocialista tudatában — is nagyot fejlődött. Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta szövetkezeteknek mintegy kétezer termelőszövetkezet nyújtott közvetlen segítséget, tehetsége szerint, összesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit Nagyon sok felszólaló foglalkozott a nők társadalmi helyzetével Valóban eleven, égető kérdéseket vetettek fel, így például azt, bogy a nőknek még mindig nehéz vezető posztra jutniok, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét még nem sikerült mindenütt érvényesíteni; hogy gondok vannak a bölcsődei, az óvodai helyekkel. Ez mind igaz, és jó, hogy itt a kongresszuson is szóba került. A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámolóban Is említettük — van elvi döntése, a Minisztertanácsnak vannak átfogó határozatai mindezekben a kérdésekben. Teljes megvalósulásukhoz évekig kell következetesen dolgoznunk, mert Itt nem olyan dolgokról van szó. amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet ezredévek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is. Hadd említsem például a nők helyét és szerepét a közéletben. A párthatározat óta nem telt el sok idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekövetkezett változást le lehetett volna mérni. Egy esemény azonban biztosan volt, mégpedig a pártban — ez pedig általában példaként szokott szolgálni. A kongresszusi előkészületek során a Központi Bizottság határozatának politikai és morális ereje következtében a párt- vezetőségek újjáválasztása- kor az elvtársnők száma a korábbihoz képest 33 százalékkal, tehát egyharmaddal növekedett. A mintegy 140 ezer tisztségből 34 ezret — ez mintegy 27—28 százalék — most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követjük, s minden más területen és minden más vonatkozásban így fogunk a nőkre vojelent öntudat tekintetében. Mindez bizonyítja, hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számít a paraszti testvérosztályra, azzal szövetkezik és együtt halad a szocializmus építésének útján. Vannak talán, akiknek kétségeik voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongresszus állásfoglalása, amely szerint a parasztság jövedelmi viszo- nyait, a munkásosztály, a parasztság, népünk egyesült erejével országosan és átlagban a munkásosztály szintjére felemeltük. Ez — elvtársak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se szabad sajnálnia egyetlen munkásembernek sem, ellenkezőleg, büszkének kell rá lenni. Ennek gyümölcseit a jövőben minden komoly feladatunk megoldásánál élvezni fogjuk. Ami pedig az idei év nehézségeit illeti: a munkás- osztály sohasem hagyta még cserben a parasztságot. Mellette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bíráltuk az építőipart és azt hiszem még sokáig fogjuk is bírálni. Mégis, ha az ember, akárcsak a tv-hiradóban megnézte az árvizsúj tóttá vidéket a víz levonulása után, és most, az azóta felépült szép és korszerű, emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy amit a párt, a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajbajutottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt A Központi Bizottság, a kormány megtette a megfelelő intézkedéseket a termelőszövetkezeti parasztságot pedig felhívta, hogy mozgósítsa saját erejét, de ami a saját erejéből nem megy, ott érzi és érezni fogja a segítséget Egyetlen egy termelőszövetkezetet sem engedünk tönkremenni, mert most nehézségeik vannak. (Nagy taps.) aatkozó központi bizottsági es kormányhatározatok végrehajtásához, akkor 'évről évre érezhetően jobban megoldódnak a nők társajdalmi kérdései. Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket még Központi Bizottsági vagy kormányhatározattal, sőt még kongresszusi határozattal sem lehet megoldani. Nem lehet például határozattal előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek. De amikor mindenütt, itt a kongresszusi vitában is, a felszólalók megállapítják, hogy a termelésben résztvevő aktív munkaerő 41 százaléka nő —, s azonkívül minden ember tudja, hogy még ezen kívül mi vár az aktív keresőknek erre a 41 százalékára a háztartásban, a nevelésben — akkor azt kell mondanunk, hogy bár határozatot hozni nem tudunk, de aki kommunistának vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, az tisztelje a dolgozó nőt! (Nagy taps.) Van ennek egy, talán nem is olyan fontosnak tűnő viselkedésben, mondhatnám illemszabályszerű oldala. Hányszor látjuk, hogy elmaradott emberek — nem mondom, hogy férfiak, mert minek vegyünk magunkra külön vádakat — (derültség) — az egyenjogúsítást úgy értik, hogy elfelejtenek illő módon előre köszönni, holott már százéves illemkódexekben is elő van írva: ha a férfi nővel találkozik, 6 köszönjön előre, vagy, ha villamoson nincs hely, adja át a helyét. Mindez csekélységnek tűnik, de rendkívül fontos: mj ne úgy értsük az egyenjogúságot, és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhatnak, mint a férfiak, s ugyanúgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egymásnak. seim köszönünk. (Ütemes, nagy taps.) Mert a természet törvényein senki sem tud változtatni, és ha a sző fizikai értelmében terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki. és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz magára. Az ilyen alapállás, segíteni fog abban, hogy a konkrét kérdésekben — az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósításában, csakúgy, mint másokban is, egy kicsit gyorsabban haladjunk előre. Nagyon örülök, hogy itt, a kongresszuson. nagy ipari vállalatok felelős férfi vezetői is komolyan beszéltek erről a kérdésről, hiszen nemcsak a központi szervek kezében vannak eszközök és lehetőségek, de helyben is. És. ha nem egy 23 tagú kormány, vagy egy száztagú Központi Bizottság, hanem 10 és 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan foglalkozni, aid;or helyben megtalálják a ki nem használt lehetőségeket, tartalékokat, eszközöket a helyzet javítására. Ez viszont elvtársak — már párthatározat, nem úgy, mint az illemkérdés, amit egyébként a magam részéről szintén javasolnék komolyan venni. (Nagy taps.) E kérdésnél maradva, szeretnék még néhány szót szólni az anyák tiszteletéről. A IX. kongresszuson elvi döntés született a gyermekgonSokféle igény vetődött fel a vitában — így a textilmunkások, a pedagógusok és mások fizetésének emelése és egyéb problémák. Az igényeket sokféleképpen lehet kezelni. Hadd említsem példaként a közellátást. Bizonyára emlékeznek az elvtársak, hogy olyan években, amikor egész évben igen csak gyenge volt a közellátás nevezetesebb alkalmakra — felszabadulási ünnep, pártkongresszus, karácsony — megjavították azt. (Derültség.) Ahogy tapasztalhatják — letértünk erről az útról nem állítjuk, hogy egész évben príma az ellátás, de azt legalább már megoldottuk, hogy nemzeti ünnepen, kongresz- szuson sem jobb, mint máskor. (Elénk derültség, nagy taps.) Azt viszont merem állítani. hogy most az átlagszínvonal van olyan, mint régen a nagy ünnepeken volt. (Elénk derültség, nagy taps.) Megjegyzem, ne felejtsük el, hogy az említett helytelen gyakorlat idején más fejlődési periódusban voltunk. Négy év múlt el a IX, kongresszus óta. Nem akarom felsorolni mindazokat az életszínvonal-javító intézkedéseket. amelyeket e négy év alatt bevezettünk. Nem kellett tehát várni a X. kongresszusig, sok kérdést megoldott közben a Központi Bizottság. a kormány, vállalataink, és ez volt a helyes, az egészséges, ez az életszinvo- nal fejlesztésének normális útja. Mindebből az is következik, hogy ha itt, % kongresz- szuson, nincs is döntés, nem kell e kérdésekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kormány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt. amit meg lehetett és meg kellett adni. Elvtársak! Szóltunk a beszámolóban az idei évről. Ismertettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredményeit. De akinek akár csak a legkisebb háztartáshoz is köze van, nagyon jól tudja, hogy egy gazdasági évet le kell zárni. Emlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz idején az ország vezetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyorsan kellett intézkednie, hogy a termelést, az ellátást, a normális élet feltételeit biztosítsa. s elmondhatjuk, sikerrel és mindvégig biztosította is. Még . ahol .8 víz ömlött, még ott is meleg ételt dozási segély bevezetéséről. Ez meg is történt. Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is, hogy valóra válhasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti és úgy látszik sikerült elgondolást a gyermekgondozási segélyt megfelelőképpen kiegészíti. Szeretném itt is hangsúlyozni mély meggyőződésemet, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anyagi eszközök kellenek. Mi materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni, nagyon nehéz. De merem állítani elvtárs "k, változtatnunk kell egy jelenleg eléggé elterjedt — bár nem uralkodó — szemléletmódon is. Ha ki-ki saját lelkiismerete szerint latolgatja, hogy tv-t vesz inkább, vagy kocsit, mintsem, hogy gyerekük legyen, az ő dolga. Itt kötelező törvények nincsenek, de ha ez odáig fajul, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem saját jólétével törődik, akkor ezzel nekünk, kommunistáknak szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvényei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem tehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. (Nagy taps.) Van persze női hiúság is, van aki arra gondol, ha szül, már nem lesz olyan karcsú (derültség). Ez lehet, de szebb lesz emberi és általános értelemben. (Nagy taps.) ettek este az emberek. (Hosz- szantartó taps.) Arra kérem tehát a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámolójában kifejtett álláspontot fogadja- el: adjon módot és időt az. illetékes szerveknek, hogy pontosai! megvonják ennek az évnek a mérlegét. Több felszólaló foglalkozott a közerkölcs gyűjtőcíme alatt említhető kérdésekkel. A beszámolóban is megfelelő hangsúllyal esett szó az öntudat és az érdekeltség viszonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocializmus építése megköveteli a szocialista tudatosság erősítését, az önzetlenség és áldozatkészség szellemét, sőt a lelkesedés szellemét és azt, hogy anyagilag is ugyanabban az irányba hasson az ösztönzés. És amennyiben ez közerkölcsi kérdés, áz az álláspontunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen építi máSzombat reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus újjáválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot A pártkongresszus zárónapján is a táviratok százai érkeztek a tanácskozás színhelyére: vállalatok, intézmények, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fejezik ki a Központi Bizottság beszámolójával, a párt irányvonalával, fővárosi és vidéki vállalatok, termelőszövetkezetek kongresszusi felajánlásaik teljesítését jelentették a kongresszusnak. A zárt ülés után a kongresszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a Fellebbviteli Bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak. Megválasztották a párt két vezető testületét: a Központi Bizottsodállásban, de egy nép má- sodallúsoan nem tudja felépíteni, csak a főállásban. (Derültség, nagy taps.) Szerencsére így is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszólaló a munka- erkölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszerben, majd dicsőség, most meg egyesek számára szívesség. (Derültség.) A szocializmust azonban szívességből nem építheti senki. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek (taps). Így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztességes ember. A munka nálunk becsület dolga is kell, hogy legyen. És ha netán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni (taps). Munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, a társadalom minden rétegétől naponta százával érkeztek a kougresz- szushoz üdvözlő táviratok, levelek. E levelekben teljesített munkafelajánlásokról értesítettek bennünket és ugyancsak majd mindegyikben szó volt arról, hogy készek a párt X. kongresszusa határozatainak megvalósításáért dolgozni, Ez is a bizalom megnyilvánulása és kifejezése a becsületes munkásmentalitásnak:. nemcsak azt kell mondani, hogy igen, hanem meg is kell csinálni azt, ami soron van és elvégzendő. Pártunknak van írott programnyilatkozata, amely még a két munkáspárt egyesülésekor született. E programban is — amelyből sok minden megvalósult már — benne volt, hogy pártunk célja a szocialista társadalom felépítése. Van marxista—leninista irányvonalunk, amelyet továbbra is követnünk keik Van bevált szövetségi politikánk, amelyet továbbra is alkalmaznunk kell, hogy a kommunisták és a pártonkí- viiliek még jobban tudjanak tömörülni. A párt a tömegekkel összeforrva dolgozik — még jobban össze kell forrni a jövőben, a néppel, a Szeretnék szólni még a kommunista vezetőkhöz, az alapszervezeti vezetőkhöz csakúgy, mint a területi párt- bizottságok vezetőihez. Voltam az idén a VIII. kerületben látogatóban. A pártbizottság üléstermében, ahol beszélgetünk. volt a falon egy Lenin-portré. Az idő telt-múlt, és utána mondtam az elvtársaknak: még valami kell arra a falra: egy óra. Nálunk, a Központi Bizottságban Lenin arcképe és egy óra van a falon. Ez sok mindent kifejez. Ha ránézünk, Lenin és az óra együtt megmondjak, hogy mit s milyen irányban, milyen szellemben és mikor kell tenni. Az óra meg külön még azt is mondja: az idő liaiad. siessünk mi is, amennyire tőlünk telik. Itt a kongresszuson öröm volt hallgatni, hogy a felszólaló elvtársak majdnem mindegyike — és aki külön nem is fogalmazta meg, benne volt a felszólalása értelmében — hangoztatta, ők maguk és a kollektívájuk, amelyet képviseltek, készek a X. kongresszus határozatainak megvalósításáért dolgozni. népért dolgozunk — így keli tennünk, amikor a X. kongresszus határozatainak megvalósítása kerül sorra. Pártunk eddig Is internacionalista egységben harcolt a kommunista és munkáspártokkal együtt — a jövőben még összeíorroltabban kell együtt dolgoznunk a szocializmust építő testvéri népekkel. Elvtársak! A kongresszus vitája igazolta, hogy azonos módon gondolkodunk az ösz- szes fő kérdésben, és ez a legfontosabb a további munkánkhoz. Kérem az elvtársakat, hogy fogadják el válaszomat és bízzák meg az újonnan megválasztandó Központi Bizottságot, hogy hasznosítsa a felszólaló elvtársak tanácsait, azt az erőt, szemléleti egységet, azt a munka- és harckészséget, valódi marxista—leninista gondolkozást, kommunista öntudatot, internacionalizmust, amely pártunk X. kongresszusát jellemezte. Meg vagyok győződve, hogy a Központi Bizottság mindezt hasznosítani is fogja közös ügyünk javára. Köszönöm figyelmüket. (A kongresszus részvevői felállnak; hosszan tartó, nagy taps.) 0 kongresszus szombati tanácskozása Ságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság is megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztségviselőit. A Központi Bizottság megválasztotta a Politikai Bizottságot, a Titkárságot, munka- bizottságait és az ügyvezető tisztségek viselőit. Ezután Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára ismertette a kongresz- szus zárt ülésének, illetve a n Központi Bizottság tagjai Aezél György munkás, az. MSZMP KB titkára, Ajtói Miklós dr. mérnök, a Minisztertanács elnökhelyettese, Apró Antal munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Balogh Mihályné könyvelő, a Debreceni Ruhagyár PB titkára, Bálint József munkás, az. MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Senke Valéria tanítónő, á Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának vezetője, Benkei András munkás, belügyminiszter. Bíró József dr. munkás, külkereskedelmi miniszter, Biszku Béla munkás, az MSZMP KB titkára, Bodnár Ferenc dr. mezóKözponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A küldöttek helyükről felállva, hosz- szan tartó nagy tapssal fogadták, hmlkor Németh Károly bejelentette a Központi Bizottság első titkárának a párttagságunk, a munkásosztály, a nép akaratával egyetértőén ismét Kádár Jánosi választotta. Németh Károly bejelentet-, te, hogy a X. kongresszus a Központi Bizottságba 103 tagot választott: gazdasági munkás, az MSZMP Borsod megyei Bizottsa. gának első titkára, Bognár Géza dr. gépészmérnök, a TÁK1 tudományos igazgatója, Borbándi János munkás, az MSZMP KB közigazga tasi és adminisztratív osztályának vezetője. Borbély Sándor munkás, a Csepel Vas- és Fémművek Pártól aottságának első titkára, Bu gár Jánosné munkás, a Ha zafias Népfront Országon Tanácsának főtitkárhelyettese, Burgert Róbert dr. agro rómus, a Bábolnai Állam! Gazdaság igazgatója, Czinc ge Lajos munkás, honvédéin! (Folytatás a 3. oldalon) Több figyelmet a nők társadalmi megbecsülésére B lehetőségek alapján biztosftjuk az életszínvonal folyamatos emelkedését Valósítsuk meg terveinket, hajtsuk végre határozatainkat
