Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

8 dunántúli napló 1970. november 15. Csőd­összeomlás- nélkül Moldova ban járva * —23 között, s e városban született Néhány hónappal ezelőtt az lOS genfi központjában megkezdődött a hajsza, hogy elöxerít'séx Bernard Cornfeldet, az IOS főnökét. Ez egy pénteki napon volt, amelyet azóta az IOS fekete péntekének nevez­nek. Éjfél leit, mire telefonon meg­találták Mexikó egyik divatos für­dőhelyén. A keskenyváll'ú alacsony, kékselyém bermuo'a-öitözékben dí­szelgő ember egy kissé méltatlan kodva ment a telefonhoz, mivel éppen négy hölgykísérője társasá­gában élvezte a lenyugvó nap su­garait. A vonal másik végén igaz­gatóságának elnöke jelentkezett. Röviden csak annyit mondott: „Bernie, jöjjön olyan, gyorsan Genfbe, ahogyan csak tud. A hely­zet igen komoly. Nagy a felhábo­rodás.” Bemard Cornfeld,’ aki csak mé­regdrága magánlökhajtásos gépe­ken szokott utazni, most felült a legelső menetrend szerinti járatra. Genfben palackzöld Lincoln Conli- nentál kocsijának vezetőjét úgy hajszolta, hogy a 15 perces utat hat perc alatt tették meg. Utazá­sának néhány órája alatt rádöb­bent, hogy az igazgatósági elnök tömör mondatai a csődöt és egy­ben vagyona nagy részéinek elvesz­tését jelentették. Még talán az is át villant agyán, hogy a csőd egy­ben a világon több ezer takaré­koskodó, munka nélkül értéktöbb­letet remélő ember pénzének és bizalmának elvesztését is jelenti. A központi székházban 26 IOS igazgató várta. (Az IOS INVES­TORS OVERSEAS SERVICES, megközelítő fordításban: Beruhá­zások Tengerentúli Szolgálata). „Mi történt”? kérdezte szinte sut­togva, mint aki tudja, hogy úgyis meghallják amit mond. Hogy ki adta a választ, azt nem lehetett pontosan megállapítani, de a vá­lasz így hangzott: „Csődbe jutot­tunk.” A kialakult helyzetet senki sem tud la áttekinteni. Elsőként a fő­menedzsert rúgták ki. . Bernie é szavakkal bocsátotta , útj.ára: „Ne­kem 14 évre volt szükségem, hogy ezt a társaságot felépítsem, neked csak 6 hónap kellett, hogy lerom­boljad.” Ez az egyszemélyes elma­rasztalás nem volt reális, ugyanis az IOS hatalmas összegekkel töb­bet adott ki, mint amennyit meg­keresett. Es amíg „kint” az ügy­felek között, vasszigorral betaní­tott ügynökök hada dolgozott, ad­dig bent, a genfi központban olyan személyek trónoltak, .akik már rég nem tudták áttekinteni a vállalat pénzügyeit. Az IOS igazgatása annyi pénzbe került, mint valószínűleg semmifé­le más vállalkozás igazgatása a vi­lágon. Fényűzően berendezett gen­fi székházuk mellett számos ingat­lannal, saját lökhajtásos repülő­vel, hatalmas luxus gépkocsipark­kal rendelkeztek. Üj cégeket ala­pítottak anyagi fedezet nélkül. Az igazgatók és főnökök hatalmas fi­zetést kaptak. Bemard Cornfeld, aki mindezt 14 év alatt megteremtette, a brook- lyni szegénynegyedből tört fel. Át­lagén felüli intelligenciával, és jó üzleti érzékkel rendelkezett. Há­ny-lőtt élete során sok mindennel P; bálkozott. Voil meggy őzöd éses s iális gondozó, New Yorkban egy beruházási részvénytársaság hitleveleit árusította. A második vi’ '(háború után egy hirtelen öt- 1” >1 mindent maga mögött hagy­va Párizsba utazott. Ott a pénz iránti különleges szimatjával ha­marosan rájött arra, hogy a Fran­ciaországban állomésozó jólfizetett amerikai katonákat lehet legköny- nypbben megfejni. Hitelleveleket vagyis részjegyeket adni el nekik, ame'yekkel a rendelkezésre bocsá­tott pénzösszeg arányában részvé­nyeket és más értékpapírokat sze­reznek be számukra. 10 év alatt a jutalékból sokszo­ros milliomos lett. Az 50-es évek vége fel5 Cornfeld már a nem ki­vi-’' s s~emílyek közé tartozott, mert ‘tevékenysége ellentétbe ke­rült a francia érdekekkel. De Gaul­le nem nézte jó szemmel, hogy az amerikai katonák Zsoltijukat ame­rikai érdekeltségekbe fektették és nem Franciaországban költötték el. Cornfeld ezek után székhelyét Svájcba helyezte át, ahol megszer­vezte, szinte az egész világra ki­terjedő tevékenységét. Önbizalma szinte betegessé vált. elhitte ma­gáról. hogy bármihez nyúl. pénz­zé változik. Bernie 1967 után kiengedte ke­iből a gyeplőt. Mint újgazdag, aki ! álságosán nagy hatalomra tett szert, minden igyekezetével a R.otschildok, Rockefellerek társasá­gához szeretett volna tartozni, ezek befogadására és elismerésére vá­gyott. Mivel ezt nem sikerült el­érnie, a legszélsőségesebb életmód­dal, különcködéssel, külteisez issei igyekezett elégtételt és barátokat szerezni magának. Hétvégi pihe­nőnek egy középkori várat rend - zett be, ahol „párducmacskák "-Ital. versenylovakkal, divatos fiatal höl­gyekkel és ízléstelen fényűzéssel vétette körül magát. 2000 szemé­lyes fogadásokat adott és hason­lókra repült naponta Európa leg­különbözőbb városaiba és divatos fürdőhelyeire. Jóformán minden­hol megjelent, de sem az életet él­vezni, sem szeretni nem tudott már. Életét gyakran emlegetett primitív filozófiája irányította, amely szerint már csak a gazdag­ság teszi boldoggá. Szűkén szá­mítva az derült ki, hogy az egy­kori szociális gondozó az elmúlt 10 év alatt 30 000 nyugatnémet mun­kás átlagos havi keresetének meg­felelő pénzt szórt szét. Ilyen élet­mód mellett üzleti ügyeket sem lehetett megtárgyalni vele. Még a legedzettebb bankárok is elvesz­tették bizalmukat fizetőképessége iránt. Igazgatói sokszor meg sem találták, csak hatalmas költekezé­seiről és botrányairól érkeztek hí­rek, amelyeknek közlését sajtó- megbífeottai hol pénzzel, hol jó szó­val igyekeztek megakadályozni. Így a jelentkező vészjelekről sem ó, sem a kis és nagy részvé­nyesek nem értesülhettek. A csőd híre tehát mindenkit váratlanul ért. Azok az emberek, akik pénzü­ket a biztos, meghatározott kama­tokat jelentő bankbetétek helyett részvényspekulációkba fektették, most alapos leckét kaptak. A rész­vényesek száma Nyugat-Németor- szágban volt a legnagyobb, mért az IOS vezetők között olyan nyu­gatnémet potentátok is voltak, akiknek neve önmagában is garan­ciát jelentett. Amikor kitört a pánik, Bernie hiába kereste ezeket a barátait. Mindenki mindenkit hibáztatott és csak saját érdekeivel törődött. Am a teljes csőd, a többszáz vállala­tot érintő látványos pénzügyi bot­rány elmaradt. A nemzetközi bankvilág számára nem a látvá­nyos összeomlás, hanem az IOS békés szanálása volt a kifizető­dőbb. A világ vezető bankházai milliókkal az IOS megmentésére siettek, korántsem a kisemberek befektetése feletti bánatukban, ha­nem csupán azért a régi közismert tényért. hogy a holló a hollónak nem vájja ki a szeméi. Ha magyar vendég érkezik Moszkvából repülőn a Moldovai Köztársaságba, a magasból lepil­lantva az a benyomása, mintha otthoni vidékek fölött húzna el a gép. Lent a táj a dunántúli dom­bok képeit idézi, termékeny sző­lőtelepítésekkel. gazdag gabona­táblákkal. Ezek az első pillanatban a felületes hasonlóságok tízezer méte magasból. A szembetűnő különbség viszont az hogy Moldo­va főfolyója, a- Dnyeszter szeszé­lyesebben csavarog, több varga­betű' ír. kötélszerűen kanyarogva sűrűbb hurkokat köt. mint a Du­nánk. Október 21-én rkeztem Kisi- nyovba. Moldova fővárosába, az ot­tani folyóirat, a „Kcdri” vendége­ként. „Kodri” a moldvai nyelv­ben hatalmas erdő nevét ielenli. egyúttal Moldávia szimbóluma is. Kisinyov — kísérőm, a Győrből elszármazott Viki — elbeszélése és adatai szerint a második vi­lágháború óta lakosait tekintve öt­szörösére nőtt (450 000). gazdag iparral és magas kultúrával ren­delkező ötszáz éves város. Több színháza közül az első helyen a Nemzeti Opera- és Balettszínházai •»mlíthetn óm. melynek színpadán Marija Biesu. az őstehetségű pa- rasztasszony, ma már világhírű énekesnő lép fel rendszeresen. Ki- sinyovnak öt főiskolája, sok tech­nikuma van, s itt található a Mo'dovai Tudományos Akadémia tolj kutatóintézete is. Magas szín­vonalú finommechanikai iparának jellemzéséül csupán egy adatot • hajszálnál vékonyabb drótot gyár­tanak az itteni üzemekben, egy kilométer hosszú drót súlya mind­össze egy gramm, A város központjában áll az 1840-ben, a törökök elleni győze­lem emlékére emelt Dicsőség-To­rony ma is pontosan járó órájá­val; a negyedeket egy 6400 kilo­grammos harang üti. melyet zsák­mányolt török ágyúkból öntöttek. Szemben a toronnyal, a dísztér másik oldalán emelkedik a Moldo­vai Központi Bizottság impozáns, modern épülete, hatalmas arányai­val lenyűgözve a nézőt. A kisinyo- viak büszkék a város irodalom- történeti szempontból is érdekes- múltjára, hiszen itt élt, pontosab­ban: ide száműzték Puskint 1820 Kanadában immár egy hónapja, ok­tóber 16-a óta tart a rendkívüli álla­pot, amely valójában háborús szük­ségállapotnak relel meg. A kanadai alsóbáz a múlt héten elsöprő több­séggel, 152:1 arányban fogadta el a kormány által javasolt ideiglenes rendfenntartó intézkedéseket. Az események felszínén a kanadai és a nemzetközi közvéleményt to­vábbra is a kanadai dráma detektiv- regénybe illő részletei foglalkoztat­ják. Miután i.aporte, Quebec tarto­mány munkaügyi miniszterének holt­testét megtalálták egy repülőtér-han­gárban hagyott gépkocsi csomagtartó­jában, a terroristák által elrabolt Cross angol kereskedelmi tanársos sorsa foglalkoztatja a világot, Elrablói éppen a napokban küldtek fényképe­ket a hatóságoknak, s ezek alapján azt állítják, hogy a diplomata még mindig életben van. Ez azonban csak a „krimi". A de- tektivregény mögött mély politikai válság rejtőzik, amely a világ egyik leggazdagabb es mindeddig legnyu­godtabb országát páratlanul mély po­litikai válságba sodorta. híres elbeszélő költeménye, a ne­vezetes Aljekóról és Zemphiráról regélő poémája, „A cigányok”. Ki- sinyovban tartózkodott huzamo­sabb ideig a bolgárok nagy köl­tője, Hriszto Botev is. Ma emlékű­ivel szép múzeum őrzi. A moldovai zene. a moldovaiak néptáncai, pom­pás népdalaik világszerte ismertek, visinyov híres kórusa a „Dojna”. láncegyüttese a „Sok”, zenekara a „Fluerás”, melynek olyan ritka hangszerei vannak, mint a chim- poi, fluer, nai és a taragot — a klarinét őse. A Népművészeti Múzeumnak hatalmas gyűjteménye van mold­vai népviseletből és szőnyegekből. Érdekességképp: minden szőnyeg­nek más, saját mintája van és a minták egyik szőnyegen sem ismét-, lödnek, a motívumok variációja számtalan. A moldovai lányok nép­viselete a „plahla”, mely fehér alapú, színe« díszítésű blúz, üveg­gyöngyökkel ki varrt bekecs, népi hímzésű szoknya és egy tarkán szőtt öv. Élénk, Vidám, ragyogó színű viseltekben festői látványt nyújtanak! E válság gyökerei valójában igen régi keletűek. A körülbelül 20 milliós Kanada lakosságának valamivel több mint 30 százaléka francia. Eredetileg ugyanis 1603 óta Samuel de Champlain vezetésével a franciák kezdték gyar­matosítani a mai Kanadát. Az ango­lok csak 60 évvel később érkeztek és újabb száz évig tartott, amfg 1763-ban a hétéves háború után egész Kanada az angolok birtokába került. Ez volt a nagyarányú „angol népvándorlás” kezdete. Az eredeti francia kolonialis- ták gócpontja, Quebec tartomány azonban néprajzilag is, meg nyelvében és szellemében is sok szempontból francia maradt. Kanada tizenkét tar­tománya közül ez a második legna­gyobb: nagyságra nézve csak a gya­korlatilag lakatlan Északnyugati Te­rületek múlják felül. Ami a lakossá­got illeti, csaknem hatmillió ember él Quebecben. Ezeknek 80 százaléka fran­cia eredetű és vagy csak franciául be­szél vagy kétnyelvű. A gyorsan fejlődő Kanadában Que­bec viszonylag elmaradott tartomány. Erőteljesen megőrizte mezőgazdasági jellegét. Nyíltan meg kell mondani, hogy ebben a francia lakosság és he­lyi vezetői is bűnösök. Quebec politi­kailag és vallásilag egyaránt bigottan katolikus, rekaciós sziget maradt az általában polgári liberális Kanadában. A helyzetet konzerválta, hogy 1944— 1959-jg Duplessis vezetésével egy fran­cia nacionalista és ugyanakkor mély­ségesen reakciós politikus volt a tar­tomány vezetője. Az 6 bukása után liajjékonyabb politikusok következtek ugyan — azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy ne szélesedjék a szakadék a rohamosan amerikani- zálódó és gazdagodó angol-Kanada, va lamínt Quebec tartomány között. Ez a gazdasági elmaradottság és a belőle fakadó politikai hátrányok, ér­vényesülési nehézségek jogos elégedet­lenséget keltenek a francia többségű Quebec tartomány lakosaiban. Szá­mos, a francia lakosságot tömörítő politikai párt van, amely reális poli­tikai célkitűzésekkel lép fel és az egy­séges kanadai állam keretei között egyrészt nagyobb önkormányzatot, másrészt erőteljesebb iparfejlesztést követel Quebec számára. Hogy a la­kosság többsége ezeket az egészséges keretek között maradó követeléseket támogatja, azt jelzi, hogy a tartomány legnagyobb városának, Montrealnak a polgármesterét, Jean Drapeau-t októ­ber végén, a krízis tetőpontján 92 százalékos többséggel választották új­ra. Hívei a városi tanács mind az 52 helyét megszerezték és teljesen kiszo­rították onnan a szélsőségeseket. Ezek a szélsőségesek az illegális „Québeci felszabadítási frontban” tö­Végül, de nem utolsósorban az emberekről. Utam során bármer­re jártam, mindenütt igen nagy barátsággal és szívélyességgel fo­gadtak. Mintha már régi ismerő­sök lettünk volna, beszélgetéseink közvetlenül és természetesen foly­tak. Sokat hallottam már indu­lásom előtt a moldovaiak vendég­szeretetéről, de mint más esetek-* ben is, a valóság túllép az elkép­zeléseken. így történt e néhány nap alatt is. Figyelmességüknek köszönhettem, hogy nemcsak Kisi- nyovot ismerhettem meg, hanem a Fekete-tenger partján Ogyesszát, bejárhattam a Kodri főszerkesz­tőjének, Alekszandr Ivánovics Na- nijev és a szerkesztőség mindenre kiterjedő gondoskodása jóvoltából a t'alesti járás városait és falvait, s érezhettem az ottani első titkár, Georgij Csohaj és a goresti iskola igazgatónőjének asztala mellett a moldovaiak valóságosan is tapasz­talt, megható vendégszeretetét, oWar* emberekét, akik mindent megtettek azért, hogy kedves em­lékekkel. jó benyomásokkal érkez­zem haza. mörülnek, amely a tartományt ©I akarja szakítani Kanadától és függet­len országgá akarja tenni. A szepa- ratisták tényleges aktivistáinak szá­mát háromezernél kevesebbre becsülik. A rendőrség szeriut a frontnak 22 sejtje van, egyenként 130 taggal. Ere­jét elsősorban szervezettsége és szi­gorú illegalitása adja, ami lehetőséget nyújt brutális terrorcselekedetek vég­rehajtására és politikai zsarolásra. Az is világos azouhan, hogy a front tá­mogatásra talál Quebec legelkeseredet- tebb és legszegényebb mezőgazdasági vidékeinek lakói között. Kanada nemzetközi jelentősége mar olyan komoly, hogy az országot gyöt­rő válságot nem lehet egyszerűen bel­ső kanadai kérdésként felfogni. Isme­retes, hogy az amerikai tökének ural­kodó pozíciói vannak Kauadábau. Tru­deau, a fiatal kanadai miniszterelnök kormány rakerülése óta a politikában megerősödött az az irányzat, amely korlátok között akarja tartani az ame­rikai töke hatalmát és egész sor nem­zetközi akcióban demonstrálta Kanada pozitív, függetlenségi törekvéseit. (Ilyen volt legutóbb a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Kínai Népköz- társasággal.) A québeci ultraszeparatisták terrorja tehát egy mind belpolitikai, mind nemzetközi viszonylatban pozitív vo­násokkal rendelkező kormány hely­zetét fenyegeti. Quebec tartomány az ország keleti, az Atlanti-óceánhoz leg­közelebb eső részén stratégiailag is kulcshelyzetet foglal el. Ha a tarto­mány elszakadna Kanadától, ennek kettős következménye lenne. Az első mindenképpen az, hogy az angol nyel­vű tartományokban lavinaszerűen megerősödnék az Egyesült Államok­hoz való csatlakozás mozgalma. Na­gyon valószínű, hogy néhány év alatt ezek a tartományok Washingtonhoz csapódnának. A második következ­mény az lenne, hogy Quebec — mint önmagában gazdaságilag életképtelen egység -- még jobban elszegényednék. Ennek következtében egyre jobban ki lenne szolgáltatva az őt körülvevő USA—kanadai komplexum nyomásá­nak. Mindebből az következik, hogy a nemzetközi politikai és stratégiai hely­zet józan egyensúlyának fenntartása az ultraszeparatista törekvések elve­tését követeli meg. Végső elemzéskép­pen ezek a terorrista-szeparatisták az észak felé irányuló USA-terjeszkedés politikája számára teremtenek alapot az amerikai kontinensen. Ezért nem­csak a kanadai nép, hanem a nemzet­közi élet stabilitásáért aggódó vala­mennyi ország érdeke, hogy Quebec tartomány valóbau meglévő súlyos gazdasági és társadalmi problémái az egységes kanadai állam keretei közott oldódjanak meg. —1—6* (— sa *—) EGYESÜLT ÁLLAMOK .WASHINGTON: Kanada térképe. A sötéten pontozott rés* Quebec tartomány. Arató Károly Krimi és politika

Next

/
Thumbnails
Contents