Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
I 1970. november 15. dunanthli napló A gazdaságpolitikai rovat kerekasztalala Napirenden: szénbányáink helyzete Szénbányászatunk egésze, s azon belül a mecseki üzemek is, nehéz év zárása előtt állnak, s a jelek szerint nem lesz könnyű a jövő esztendő sem. Baranya ipari megye, iparának arculatát a bányászat határozza meg, a megye egészé szempontjából se mindegy tehát, hogyan prosperál legnagyobb vállalata. Kerekasztal beszélgetésünk célja összegezni az elmúlt időszak legfőbb tapasztalatait, választ kérni néhány sokakat foglalkoztató kérdésre, s felvázolni azokat a feladatokat, melyek alapvető fontosságúak a jövő szempontjából. A beszélgetés résztvevői a Mecseki Szénbányák vezetői: Garamvölgyi János igazgató, Stier József, a vállalati párt- bizottság titkára, Markwart Károly, a Szakszervezeti Bizottság titkára és Pozsgai Károly, műszaki igazgató-helyettes, illetve Békés Sándor rovatvezétő és Lombosi Jenő — lapunk gazdaságpolitikai rovatának munkatársai. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A* összegezés napjait éljük. Erre késztet az a tény, hogy pártunk X. kongresszusának küszöbén állunk, Illetve, hogy alig több mint másfél hónap múlva lezárul a in. ötéves terv időszaka. Mit hozott az elmúlt öt év a Mecseki Szénbányák üzemei, illetve több mint tizenhétezer dolgozója számára? GARAMVÖLGYI JÁNOS: A III. ötéves terv két vonatkozásban is rendkívül jelentős időszak volt. Ezekben az évekbén került sor gazdasági' életünk refornjjára, s ekkor került napirendre az energiahordozók arányváltozásának kérdése is. Az új gazdasági mechanizmus előkészítése vállalatunknál már jóval a reform rajtját megelőzően megkezdődött. Több üzemünkben — kísérleti jelleggel — csökkentettük a gazdálkodási mutatók számát, növeltük az önállóságot. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a vállalati apparátus felkészítése, átalakítása is. Kiépült a piackutató és az új típusú értékesítési szervezet. Tanfolyamokat szerveztünk, melyek keretében különböző' szintű vezetők százaival értettük meg a reform célját, lényegét. Mindezek eredményeképpen az átmenet szinte zökkenőmentes volt. POZSGAI KÁROLY: Az energiapiacon végbemenő változásokat sem néztük tétlenül. A mennyiségi szemléletet felváltó minőségi követelmények messzemenő figyelembevételével már a tervidőszak elején megkezdtük a pécsi, majd a komlói szénosztályozó átalakítását. Nagy verseny volt kilátásban, s mi semmiképpen sem akartunk elbukni e versenyben. A rekonstrukciók eredményeképpen minőségi szeneink aránya ugrásszerűen megnőtt, s bár ma ismét az a helyzet, hogy bármilyen szenet el lehet adni, szénosztályozóink minőségjavító tevékenységének változatlanul nagy jelentőséget tulajdonítunk. GARAMVÖLGYI JÁNOS: A III. ötéves terv természetesen nemcsak új feladatokat, de új gondokat is hozott! A szén jövője körüli bizonytalanság megrendítette embereink egy részének szakmájába vetett hitét, megnőtt a kilépők száma, s ezzel párhuzamosan aggasztóan nehézzé vált az utánpótlás biztosítása is. Csökkentek beruházási lehetőségeink, s mindezek betetőzéseképpen természeti csapások sorát éltük át. Vízbetörések, tüzek, sújtólágrobbanások raboltak el tőlünk értékes területeket, míg más területeket a geológiai ellehetetlenülés miatt vesztettünk el. NehézségeinI két csak fokozta az a tény, ! hogy a tervidőszak végére — rajtunk kívülálló okok ; miatt — ismét szénhiány je- i lentkezett, ami tartalékaink 1 jelentős részének felélését, illetve bevetését is kikényszerítette ... DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Egy- szóval: nehéz időszak volt. Ez a jelző különösen az idei esztendőre illik. Az éves terv teljesítése érdekében talán még soha nem kellett ilyen erőfeszítéseket kifejteniük bányászainknak. Mivel magyarázható ez...? POZSGAI KÁROLY: 1970. első féléve elfogadható volt. A visszaesését a III. negyedév hozta. Pillanatnyilag jóval alatta vagyunk a tervben célul tűzött nyereségszintnek, s ez valamennyiünket nyugtalansággal tölt el. Az előbb már volt szó az elmúlt időszak bányakatasztrófáiról. Ezek egy része idén éreztette csak igazán hatását, ugyanakkor több üzemünk küzd súlyos geológiai nehézségekkel. Béta-akna helyzete azt hiszem közismert. A széntelepek szinte minden átmenet nélkül elmeddülnek; hiába minden erőfeszítés, sorra vesznek el a munkahelyek. Súlyosodott létszámhiányunk is. Idén már 420 munkáskéz hiányzott. Nem váltak be azok a remények sem, melyeket a komplex fejtésgépesítési kísérlethez fűztünk. Értékes hónapokat, tonnák tízezrét vesztettük el. GARAMVÖLGYI JÁNOS: Terveink teljesítéséről ennek ellenére sem mondtunk le. A IV. negyedévre operatív terv készült, melynek teljesítésére meg van minden remény. A lemaradás pótlására kényszerítenek bennünket a szállítási szerződések, a felajánlások pártunk X. kongresszusára, s persze az se mindegy, mennyi lesz az évvégi nyereség. A tavalyi szintet el kell érnünk! Ezt követelik gazdasági-műszaki érdekeink, s ezt a dolgozóink életszínvonala iránt érzett felelősség is ... DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Néhány konkrét kérdés olyan problémákkal, Illetve hírekkel kapcsolatban, melyek a bányászok tömegeit, de az érdeklődő nagyközönséget Is foglalkoztatják. Mi az igazság Zobák-akna, illetve Kossuth- bánya „határincidenset” Ule- tően ...? POZSGAI KÁROLY: A két bányaüzem széntelepei szakadás nélkül folytatódnak Kossuth-bánya területe és Zobák-bánya között. Előre látott dolog volt, hogy a bányaműveletek során a két üzem előbb-utóbb megközelíti egymást. Végül is ez történt. Egy szint választja el a két bányaüzemet, állandó operatív határmódosításokat kell tehát végreha j tanunk. Ez állandó műszaki készültséget követel tőlünk és az üzemektől egyaránt. Nem' szabad megtörténnie annak, hogy a vágatok egymásba szaladjanak... DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Es Béta ...? GARAMVÖLGYI JÁNOS: Béta és Vasas esetében több elgondolásunk van. Bétabánya egy 2000 tonna kapacitású üzemként szerepelt terveinkben. Sajnos, az alsóbb szinteken nincs meg az a szénvagyon, amelyet a felsőbb rétegekből minden zökkenő nélkül kitermeltek a sok sikert elért bétaiak. Ezért az 1970-es évet a rendezés évének szántuk. Nagyfokú kutatási programot hajtunk végre: bizonyosságot kell kapnunk arról, hogy a jövőben mire számíthatunk. Vasas-bánya további működését illetően is számos tervvariációt dolgoztunk ki. Any- nyi bizonyos: a tervezett rekonstrukciót végrehajtjuk. Az épületek és gépek állapbta ezt feltétlenül szükségessé teszik. Szó esett már arról is, hogy a költséges vasúti szállítás helyett gépkocsin vagy gumiszalagon szállítjuk a szenet — esetleg a bétái szenet is —, az újhegyi mosóba. Felmerült a két üzem összevonásának gondolata is. Vasason 120 fős létszámhiány van. Amennyiben a bétái kutatások eredménytelenek maradnak, ott létszámfelesleg lesz. Maga magát adja a kérdés: maradhat-e az üzemek mostani mértékű önállósága ... ? STIER JÓZSEF: Egy esetleges összevonás azonban nem jelentheti azt, hogy a bányászok közül bárki is rosz- szabb körülmények közé kerüljön mint annak előtte volt. Már gondoltunk arra is, hogy Bétáról a vasasi területre elsősorban csak Vasas közvetlen közelébe lakó hosszúheté- nyieket helyeznénk át. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az itt elmondottak nem döntések, csak variációk — a későbbi helyzettől függően születnek majd meg konkrét terveink. Annyi azonban bizonyos, hogy a jövő évre Béta-bánya 25 százalékkal kisebb tervfeladatot kap. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Két évvel ezelőtt mindenki Szé- chenyi-akna felszámolásáról beszélt. Ebből semmi sem lett. Ellenkezőleg: e nagy- multu üzem a vállalat legstabilabb termelő egységei közé küzdötte fel magát, s lám, most mégis újjáéledtek a felszámolással kapcsolatos híresztelések ... GARAMVÖLGYI JÁNOS: Nem titok, amikor két esztendeje értékesítési gondjaink voltak, a széntermelés csökkentésén kellett gondolkodnunk. Elsősorban Pécs- bánya és Szászvár leállítását terveztük. Az élet azonban mást hozott. Jelenleg Szászváron folyik egy újabb szint előkészítése. Természetesen a távlatokat illetően Széchenyi- és István-akna jövőjével kapcsolatban is számos elképzelésünk van. Pillanatnyilag azonban semmiféle elhatározásunk nincs; 1971-ben Pécsbánya terve ugyanakkora lesz mint 1970- ben. STIER JÓZSEF: Pécsbánya egyik legstabilabb bányaüzemünk. Leállításával ma nem foglalkozunk. Az Erőmű és majd egy esetleges pécsi brikettgyár ellátásában lehet fontos szerepe. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: La- punk is többször hírt adott róla: a brikettgyár áttelepítését tervezik. A brikettalapanyagot termelő bányák Pécsett vannak, valóban az lenne hát célszerű, ha itt lenne a gyár is. Hallhatnánk valamit az ezzel kapcsolatos tervekről? GARAMVÖLGYI JÁNOS: Elöljáróban szeretnék néhány gondolatot elmondani a brikettgyártással kapcsolatban. A brikettgyártás veszteséges. A Mecseki Szénbányák minden tonna brikettre 80 forintot fizet rá. Vagyis éves szinten 32 millió forintot. Brikettet olyan szénből érdemes készíteni, amit különben nem lehetne értékesíteni. Mi most másutt is értékesíthető szenet pazarolunk el. A vállalati érdek szerint tehát nem kellene gyártanunk. A népgazdaság hosszabb távon is évi 200 ezer tonnát kér, de ehhez két gyárra nincs szükség. A hidasi gyár egy részét máris átadtuk a Budapesti Vegyiműveknek. A még üzemelő részben kitűnő gépek dolgoznak. A magas költségeket tulajdonképpen a szén utaztatása okozza, hiszen akár Pécsről, akár Komlóról csak óriási kerülővel jutnak Hidasra a szenes vonatok. ÉpPozsgai Károly, Markwart Károly, Garamvölgyi János, Stier József, Békés Sándor és Lombosi Jenő a gazdaságpolitikai-rovat kerekasztal-beszélgetésén. . pen ezért kétféle elképzelésünk van Vagy új gyárat I létesítünk Pécsett a hidasi ; gépekkel, vagy Nagymányo- í kon állítjuk üzembe a Ht- 1 dasi gépeket. Most azonban még minden bizonytalan, hiszen a mostani szénhiányban nem engedhetjük meg, hogy leálljon a hidasi gyár. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Eljutottunk hát a jövőig. Mit ígér az 1971-es év, illetve a IV. ötéves terv, melynek előkészítése ezen időszak legfőbb feladata? GARAMVÖLGYI JÁNOS: Vállalatunk IV. ötéves előzetes tervprogramja elkészült. E szerint az elkövetkezendő öt évben a piaci igények nagyobbak lesznek vállalatunk termelési, kapacitásánál. Visz- szafejlesztésről tehát szó sincs! Hogy konkrétan mennyit termelünk — 4,2, vagy 3,8 tonnát? —, ez elsősorban rajtunk, lehetőségeink kihasználásán, fejlesztésén múlik. POZSGAI KÁROLY: Célkitűzéseink közül két dolgot emelnék ki! Áz egyik: meg kell gyorsítanunk a műszaki fejlesztést! A másik: stabilizálnunk kell létszámunkat, tovább fokozva a termelési kedvet. A műszaki fejlesztés két területen is folyik. Egyrészt új, korszerű, az eddigieknél sokkal könnyebb és termelékenyebb ' kisgépeket szerzünk be, hogy ezzel könnyítsük embereink munkáját. Másrészt mindenképpen megoldjuk a komplex gépesítés problémáját. A Gullick-kísérlet nem sikerült. Mégse volt haszontalan: megjelölt bizonyos utakat. A kísérletezést, a megfelelő automatikák, gépek keresését folytatjuk. STIER JÓZSEF: Itt kívánom megjegyezni: a jövőben még jobban támaszkodunk saját szellemi kapacitásunkra. Nagyszerű mérnökök, technikusok dolgoznak nálunk, s bár a külföldi tanácsokat, tapasztalatokat, bevált eljárások adaptálását nem nélkülözhetjük, a nyitott kérdésekre mégiscsak itt helyben, nekünk kell választ adnunk. Erősítjük az alkotó légkört, feltárjuk tartalékainkat. Az idei év, mely felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója jegyében telt el, s mely egyben a kongresszus éve is, ismét meggyőzött bennünket arról, milyen teljesítményekre, áldozatokra képesek bányászaink. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Beszéljünk az emberekről. Ha egyre több Is a gép, a főter- heket még sokáig a bányászok viselik. Hogy ítélik meg a vállalat létszámhelyzetét, illetve a bányászok szociális ellátottságát, erkölcsi és anyagi megbecsülését? STIER JÓZSEF: Sajnos a bányászat visszafejlesztése körüli nézetek nem tettek különbséget a Mecsek és más szénmedencék között. Bányászaink öregszenek, az utánpótlás pedig mind kevesebb és kevesebb lesz. Éppen ezért vetettük fel legutóbb a megyei pártértekezleten is: állítsák vissza azt a rendelkezést, amely szerint a bányászatban dolgozó fiatalokat nem viszik katonának. Kérésünk, úgy tűnik, országos szinten megértésre talált. MARKWART KÁROLY: Az 1968-ban egy esztendőre, majd 1969-ben két esztendőre kötött kollektív szerződést a munkarendben történt változások kivételével betartottuk. A szabad szombati termelő műszakok szervezése az országos szénhiány miatt vált szükségessé, ezt dolgozónk többsége megértette. Az elmúlt időszakban a munkások jövedelme évi 2,9 százalékkal, az alkalmazottaké évi 2,7 százalékkal emelkedett. Dolgozóink azonban többet várnak — joggal —, mint amennyit a vállalat mostani lehetőségei között adni képes. Ezt a . kérdést csak központilag lehet megoldani. A bányász-bérek ügye a legutóbbi országgyűlésen is szóba került — reménykedve várjuk, az intézkedéseket. A lakáskérdés. Sajnos, ftlég most is 7 több mint 1000 Jogos lakásigénylőt tartunk nyilván. A lehetőségeink korlátozottak. Az 1970-es évben vállalatunk anyagiak hiányában lakást nem épített. Viszont segítséget adunk saját lakóház építéséhez. Dolgozóink 30 ezer forint vissza nem térítendő és 20 ezer forint kamatmentes hitelt kaphatnak. Ez az összeg 1969- és 70-ben egyaránt 2,2 millió forint volt. Természetesen, ha nagyobb nyereséget tudunk elérni mint eddig, ez az összeg tovább emelkedik. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A pártértekezíeten meglehetősen sok szó esett vitás kérdésekről. Ilyen például a szabadságok kérdése — a szabadszombatos munkarend viszonyai között. Vagy az egységes pőtlékolás ... MARKWART KÁROLY: Meg kell mondanom: a dolgozóknak igazuk van. A heti munkaidő nem csökkent, csak a munkarend változott. Sajnos, a törvényes rendelkezések éppen a munkarendváltozás miatt írják elő a szabadságok egy részének elvonását. Ez a kérdés most különösen kiéleződött, amikor bányászaink többsége csaknem valamennyi szabadszombatját feláldozza. Szerintünk és a Bányász Szakszervezet álláspontja szerint is, az a pár, nap nem éri meg, hogy bányászaink hangulatát, munkakedvét elrontsuk. Minden lehetséges fórumon eddig is és a jövőben is felvetjük ezt a kérdést. Ugyancsak napirenden szerepel az egységes pótlékolás megoldása. Már régen elmosódtak azok a határok, amelyek szerint a bányabeli csőszerelők, gépészek, vagy akár szállítók kevesebbet vannak a bánya veszélyesebb helyein, mint a csapaton dolgozók. A Bányász Szakszerevezet álláspontja szerint minden földalatti dolgozó számára egyaránt jogos a 40 százalék pótlék. Döntés esetén bányászaink 1/3-a részesül majd 10 százalékkal magasabb pótlékban. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Beszélgetésünk végéhez értünk- Egyetlen kérdést még: mit vár a jövőtől, illetve miben látja a közeljövő főfeladatát az igazgató, a műszaki vezető, s miben a politikai, tömegszervezeti funkcionárius? GARAMVÖLGYI JÁNOS: A fogyasztók igényeit — fiv gyelembe véve üzemeink op-. timális termelőképességét —, maximálisan ki kívánjuk ,elé-- gíteni. Érdeklődésünk előterében egyébként változatlanul négy főfogyasztónk a Dunai- Vasmű, a MÁV, a Pécsi Hő-- erőmű és a belkereskedelem' —, igényei állnak. Értékest-- tett termékeink minőségét -és* választékát tovább javítjuk,, különösen a koksz- és darabos szénféléségek arányát kívánjuk jelentősen '• növelni.' Minden évben nagyobb nyereséget akarunk — és kell is —, elérni. Az ehhez vezető út a költségek folyamatos csökkentése. .... POZSGAI KAROLY: A tavalyi és' üdéi' évek tapasztó latai alapján legfontosabb feladataink egyike a geológiai kutatás hatékonyságának fokozása, illetve a megfelelő számú tartalékmunkahely ki-- alakítása. STIER JÓZSEF: Sok szó esett e beszélgetés keretében is a munkaerőhelyzetről. A létszám stabilizálása alapvető feladatunk. Ezért is tartom fontosnak leszögezni: a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk a már meglévő emberek megtartására, mint újak szerzésére. Mert eddig, sajnos, nem így volt. MARKWART KÁROLY: Mint arról az előbb már szó volt, különböző fórumokon többen javasolták, hogy kapjanak a sorköteles bányászfiatalok felmentést a katonaszolgálat alól. Ha a bányászfiataloknak nem kell elmenniük pályájuk kezdetén két évre üzemükből — ez felbecsülhetetlen értékű segítség lesz az iparág számára. Szak- szervezeti vonatkozásban egyébként az emberek egészségének, testi épségének fokozott védelmét, illetve a bérek folyamatos — teljesítmények növekedésével arányos —, javítását tartom legfontosabb feladatunknak. STIER JÓZSEF: örülünk, hogy létrejöhetett e beszélget tés. Fontosnak tartjuk, hogy dolgozóinknak és a közvéleménynek világos képe legyen vállalatunk jelenét, jövőjét illetően. Éppen ezért még egyszer aláhúzom, amit az egész beszélgetés bizonyítani kívánt: nincsenek perspektíva gondjaink. Szénmedencénk hazánk egyetlen feketeszén-lelőhelye. A feketeszén, s különösen a koksz, ma világszerte hiánycikk, s még nagyon sokáig az is marad. Nemcsak azok mehetnek tőlünk nyugdíjba, akik már hosszabb-rövidebb ideje nálunk dolgoznak, de azok is, akik ma még az iskolapad-: ban ülnek, s csak ezután választják hivatásukul a bányászatot.
