Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-10 / 238. szám
1970. oktdber 10. dunántúli napló Harmincötmilliót szavazott meg a vb a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat fejlesztésére Ratal rendező a Nagy Lajosban Pénteken délután a Nagy Lajos Gimnázium és Szak- középiskola diákjai a Virág- vasárnap alkotóival találkoztak. A találkozót Tamási Eszter, tévébemondó vezette, jelen voltak Gyöngyössy Imre, a film rendezője, Szécsé- nyi Ferenc operatőr, Megy- gyesi Mária és Iványi József a szereplők közül. Fiatal rendező plusz fiatál közönség — egyenlő őszinte, jól sikerült találkozó. A diákok arra voltak kiváncsiak elsősorban, vajon a film két főszereplője közül melyiknek van igaza. — Simon pap az egyik beszédét így kezdi: „Van egy álmom, hogy egyszer megvalósul a szeretet társadalma. Ezt a mondatot Martin Luther King egyik utolsó beszédéből vettem — mondotta a film rendezője. — Csupán a szeretetre vagy csupán a fegyverre bízni nem lehet ennek a jó társadalomnak a megvalósítását, az igazság valahol a két testvér magatartásának a dialektikájában van. A forgatás érdekes részleteiről is tudomást szerezhettek a tanulók ezen a beszélgetésen. Forgatás közben a rendező arra kérte a hivatásos színészeket, hogy ők próbáljanak alkalmazkodni a statisztéria egyszerű, naiv játékához. — Remélem, hogy a ti generációtok az, amelyikre alapozhatunk, amelyik értő közönsége lesz a filmjeinknek — mondotta a tapssal végződő találkozón Gyöngyössy Imre. — mar — Megharapta gondozóját egy majom Nagy riadalom támadt csütörtökön a mecseki állatkertben. Mátyás Gyula 27 éves állatgondozó a Poznanból néhány napja érkezett hím pnangama majom ketrecében tartózkodott. A pár- nélküli és a környezettel most barátkozó állat hirtelen megvadult és gondozója combjába harapott. Éles fogaival mély roncsolt sebet ejtett a férfin, akinek sikerült kimenekülni az életveszélyes helyről. Mátyás Gyulát a mentőállomásra szállították, ahol összevarrták sérülését. — Szüneteltetik a motorkerékpár-vezetői vizsgáztatásokat. A Pécsi Autóközlekedési Tanintézetben idén először téli szünetet tartanak a motorkerékpár-vezetői vizsgáztatásokban. A rossz útviszonyok különösen a tanulóvezetők közül szedték áldozataikat, a balesetek csökkentése érdekében tartanak szünetet november 1 és feb- rurár 15 között. Kiképző központot épít az MHSZ A tanácsi bevételek a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva növekedtek — állapította meg a beszámoló jelentés a Baranya megyei Tanács vb-a tegnapi ülésén. — Egyes ágazatok, mint például az építőanyagipar 20 százalékkal több árbevételt ért el 1970. első félévében, mint tavaly. Ez köszönhető az elmúlt év végén üzembe helyezett „gőzölgő alagút”- nak, amely a tél folyamán is lehetővé tette a betonáruk folyamatos termelését, valamint annak, hogy ismét működik a magyarbolyi mészégető. Más ágazatokban is jó eredményeket értek el. Különösen nagy érdeklődés kísérte a Szerelőipari és Szolgáltató Vállalat kaputelefon, nővérhívó és diszpécser készülékeit. A Carbon Könnyűipari Vállalat műbőr felsőruházati és lábbeli termékeinek szintén osztatlan sikerük volt a piacon. Jelentős a csökkenés a kulturális ágazat — nevezetesen a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat — bevételének alakulásában. Csökkent a látogatók száma, s így a jegybevétel is. A beszámoló jelentés e csökkenés okául nagy vonzóerejű magyar filmek hiányát tünteti feL Az ülés napirendjén a Baranya megyei Tanácsi Magas és Mélyépítő Vállalat kapacitásának fejlesztése is szerepelt A végrehajtó bizottság egyetéretett e vállalat kapacitásának szükséges bővítésével, s az ehhez szükséges támogatást — 35 millió forintot — elvi alapon meg is szavazta. Szükségesnek látMai program: Nemzeti Sitnbii: 11.00; A Pécsi Balett áj műsora a VI. Magyar Játékfilmszemle vendégeinek tiszteletére Kossuth mezé: 14.30: Csend 1S.30: Zabriskie Point 10.30: Egy este, egy vonat 20.30: Zabriskie Point 22.30: Csend Petőfi mozi: 9.00: Zabriskie Point 14.30: Zabriskie Point 20.00: Zárd díszelőadás. Szerelem (Ősbemutató. Rendezte: Makk Károly) 22JM: Szerelem szik azonban az új beruházások felülvizsgálata, mivel a közel százmilliós fejlesztésnek csak elenyésző hányada a gépi berendezések beszerzése. Természetesen szükséges az új telephely megépítése, de az elsődleges cél a munka termelékenységének emelése, s ez kizárólag gépek fokozottabb beállításával érhető el. A vállalat a IV. ötéves tervidőszakban 92 millió forintot fordít a fejlesztés egészére, s ebből mindössze 22 milliót gépekre — ebből is tizenkétmilliót jelent a miniházgyár beszerzése, melynek szükségessége vitatott. A tenapi vb-ülésen kétmillió forint hozzájárulást szavaztak meg az MHSZ megyei kiképzési központjának megépítéséhez. k. p. A kaposvári múzeum legszebb képei 7 árlatnyitás a Modern Magyar Képtárban „A múzeumi hónap műso- i rában Janus Pannonius ven- | dégeként a Somogy megyei Rippl-Rónai Múzeum gyűjteménye szól ma hozzánk. Újszerűnek hat ez a látogatás és mint minden igazi újítás, a felfrissítő atmoszféra derűjével fogad és ugyanakkor a gondolat hasznosságával érvel” — mondotta beszédében tegnap este Martyn Ferenc festőművész, a Modern Magyar Képtárban, A kaposvári múzeum legszebb képei című tárlat megnyitásán. A művész emlékidéző gondolatokkal folytatta megnyitóját. S e családi visszaemlékezés a négy Rippl „fiú”-ra felettébb érdekes, tanulságos. Kevesen tudhatták, hogy a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményeinek alapja csaknem egészében egy emberhez fűződik: a festő hosszú ideje halott öccséhez, Rónai Ödönhöz. Martyn Ferenc megnyitó beszédében szeretettel rajzolta meg ennek a furcsa külsejű, különös úrnak a portréját, aki alighanem Somogy első műgyűjtője volt. Visszaemlékezését példateremtő emlékeztetőnek szánta a jelennek, még inkább a jövőnek. Mindazokra gondolva, akik legtöbbször névtelenül mondtak le közgyűjteményekre méltó alkotásokról — a társadalom egészének javára. A tegnap este megnyitott kiállításon (még szűkebb hazájukban is) egészen ritkán látható képek: egyebek közt Ferenczy Károly, Berény Róbert, Paizs Goebel Jenő, Rud- nay Gyula, Csók István, Kmetty János, Martyn Ferenc, Barcsay Jenő, Med- nyánszlry László, Egry József, Pór Bertalan, Czóbel Béla, Galimberty Sándor, Márffy Ödön és természetesen Rjppl-Rónai József festményei láthatók. Vita a mai magyar filmről Bizonytalanság, szétszórt vélemények — őszintén szólva illett ez a három 6zó a magyar filmművészet helyzetéről rendezett tegnapi tanácskozásra. A Kulich Gyula utcában megtartott rendezvényre ugyan eljött a magyar filmszakma színe-java, vagy kétszáz rendező, operatőr, dramaturg, forgatókönyvíró, kritikus. Ez önmagában örvendetes, hiszen az idei filmszemlére kevés színész érkezett, s a vitára összegyűlt tömeg azt bizonyítja, hogy végleges marad a szemle arculata: a szakma vitafóruma lesz inkább, afféle sztárparádéktól mentes fesztivál. De a vita után megválaszolatlan kérdések maradtak hátra — 6 ez nem jó. B. Nagy László, a Filmkultúra vitacikkének szerzője mondott bevezetőt a Filmművész Szövetség filmkritikus szakosztálya által szervezett tanácskozáson. Az alkotó művészek számára mindenesetre ügyes megoldás volt, hogy azokra hagyták a vitát, legalábbis annak kezdetét, akik véleményt mondanak a filmről. Így sikerült nyilvánvalóvá tenni, hogy ha van valami gond a mai magyar film- művészetben, annak nemcsak a megoldása, de még a megfogalmazása sem egyértelmű, még a hivatásos véleményalkotók körében sem. B. Nagy László bevezetőjében arról beszélt, hogy túlságosan és alaptalanul beideg- ződött a sorok, illetőleg a képek közötti olvasás, s legfőbb ideje, hogy szakítsunk ezzel. A sokat emlegetett válságelméletben nem hisz, de szerinte vizsgálni kell: a filmművészet és a kultúrpolitika eddigi együttműködésében vannak-e új elemek. Bár úgy látszik, hogy a két pólus egyikén sem alakult ki olyan helyzet, amely megrontotta volna a kapcsolatot, mégis súlyosbodott a légkör, s tisztázni kellene, hogy miért. Ezek után születtek a kezdetben általában gyenge, majd határozott vélemények. Ezek azonban szétszórtan jelentkeztek, esetenként periférikusán, s elég nehéz rendszerbe foglalni a tanácskozást, éppen a vélemények szétszórtságából keletkező bizonytalanság miatt. Densőséges ünnepség kerétében jutalmazták meg tegnap délelőtt a Mecsek- és a Drávamenti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége székházában a kiváló kom- bájnosokat és bálagépkezelőket. Papp Zoltán, a szövetség elnöke köszöntötte a győzteseket és a helyezetteket, majd Lőrincz János, a versenybíróság elnöke ismertette az elért eredményeket. A nyári betakarítási versenyben a szövetség területéhez tartozó 22 termelőszövetkezet 82 kombájnosa, valamint hat tsz kilenc bálázója vett részt. A kombájnosoknál első helyezést, az ezzel járó oklevelet, pénzjutalmat és vándorzászlót Lóé Ferenc, mágocsi kombájnos szerezte meg. Második Egédi Béla bicsérdi, harmadik Staub Nándor ugyancsak mágocsi gépvezető lett. A bálázók versenyét Kovács Gyula, kovácshidai bálázó nyerte meg. Az ifjú gép vezetők versenyét a KISZ Baranya megyei B'zottsága külön értékelte. A A győztesek fehér asztal mellett győztest, if). Pöntöl Istvánt — a baksai tsz kombájnosát, — sorrendben Laczó László mozsgói és Petre István szabadszentkirályi kombájnosok követték. A díjak átadását követően fehér asztal mellett beszélték meg a versenyzők a mozgalmas nyár eseményeit. Az idei esztendő „többet” tartogatott mint az elmúlt évek. Az aratást az időjáráson kívül alkatrészgond is nehezítette. Mind a díjazottak, mind a névtelen aratók keveset pihentek. — Hajnali négytől este tízig-tizenegyig talpon voltam. — Lóé Ferenc 1967-ben országos második volt. — A családot nemigen láttam. Mégis úgy vagyok vele, hogy alig várom a következő nyarat. Csodálatosabb érzést el sem tudok képzelni, mint amikor belevágok először a táblába. — Kikapcsolódás? — Amikor az utolsó méterek után kiszálltam a nyeregből, irány a műhely. Az adapterek javítása. Hétfőn már indulok a kukoricásba. ..Nyaralás” talán majd télen. Ifj. Pöntöl István a felnőttek között is megállta a helyét — huszonhárom évével. Negyedikként, éppen az apát — id. Pöntöl Istvánt — előzte meg. Ök ketten külön családi versenyt vívtak. A kombájnokat az apa javította, és segítette győzelemre fiát. — ötvenháromban nyertem meg az akkori gyapottrösztnél a sztahanovista címet. Három évig nem tudták elvenni tőlem. Fiam, már akkor kijárt a mezőre, hordta az ivóvizet. Aztán egyszer fellopakodott a gépre. Amikor egyedül engedtem neki bevezetni a színbe a Hoffert, azt mondja az agronómus: „Na, magára már nem sokáig lesz szükség ...” Azóta arattam a régi AC-vel is, idén meg új SZK-val. — A fiú most megelőzte ... — Már nem aggódom érte. Nősülhet. Kovács Gyula — bálagépkezelő. Ezer holdról kötötte össze a szalmát gépével. Idén jutalmazták először. Hat év munkája ért be a mai nappal. A bálakötözés kevésbé látványos, mégis szívesen csinálja. — A kombájnos a prímás a határban, én csak amolyan másodhegedűs lehetnék. Az öt első helyezett összesen 2397 katasztrális holdat vágott le — 39 324 mázsa búzát takarítottak . be. Amikor Lóé Ferenc társai nevében is megköszönte a jutalmat, csak ennyit mondott: — Keveset aludtunk, izzadtunk — de azért ment. — ki — ősbemutató Szerencsére a tanácskozás vége felé már kialakult egy kép — elsősorban Rényi Péter felszólalása révén arról —, hogy mi a kultúrpolitikai koncepció. E szerint nem helyes a filmművészet-kultúrpolitika párhuzam, mert ez az azonosítás semmiféle eredményhez nem vezet, a kérdés bonyolultabb, sokrétegű. Részben azért, mert ma Magyar- országon mindenki monopóliumokat keres, erre hivatkozik, holott nincsenek kultúr- monopóliumok. Egyetlen filmirányzat sem számítható úgynevezett „fővonalnak”. Inkább a különböző irányzatoknak együttesen kell megvalósítaniuk a kultúrpolitikát, s ezzel összhangban van az a tény, hogy az új gazdaságirányítási rendszer következtében is nőttek a kulturális szükségletek. Ezt kétségtelenül nehezebb kielégíteni, de nem lehet kemény kézzel megoldani, hanem az erőfeszítések, a munka növelésével, az árnyaltabb követelményekhez való igazításával. A következő lépést azonban nem tette meg a tanácskozás: nem tudta világosan megfogalmazni az ebből fakadó feladatokat, a kiküszöbölendő hibákat. Néhány feladat ugyan világosnak tűnt, így az, hogy a filmgyártás szerkezete I elavult, a stúdióknak nagyobb | önállóságot kellene biztosíta- j ni. De végül is igaza volt j Kosa Ferencnek: a mai bonyolultabb, összetettebb korban nehezebb cselekvőnek lenni, mint a forradalmak egyszerű „fekete-fehér” korában, s meg kellene próbálni a cselekvési lehetőségek felrajzolását. Ehhez azonban vajmi kevés gondolatot kaptak az alkotó filmművészek a tegnapi tanácskozáson. Földessy Dénes Hat holdas rózsakert Tegnap ritka vendéget köszönthettünk a Kossuth moziban, a magyar filmek szerzői között kereken negyven esztendeje fel nem bukkant Babits Mihályt. Ranódy László idézte meg szellemét a filmvásznon, s az eredmény: néhány élő egy árnyékvilágban. Ranódy, aki a lírikus klasz- szikusok megfilmesítésének avatott mestere, amint ezt „Pacsirta” és „Aranysárkány” című filmjei is bizonyították — ézúttal is nagy művészi biztonsággal „fordította le” a film nyelvére a lírikus Babits egy aránylag kevéssé ismert prózai művét, úgy, hogy hű maradt Babitshoz, de mégis a műbe foglalta saját véleményét egy korról és egy társadalomról, mely ma már sokkal távolibbnak és idegenebbnek tűnik, mint amilyen messze tőlünk a történelmi időben valójában van... A „Hat holdas rózsakert”, nagyszerű alkalmat kínált a rendezőnek, hogy ismét megcsillogtassa hangulatidéző_, elmúlt világokat felelevenítő képességét, melybe oly mesteri módon tudja belehelyezni a jól ismert, kedvelt színészarcok tucatjait, hogy azok annak valóban szerves részének tűnnek. Mindezen túl — mindvégig komolyan véve magát a történetet — bátran elegyíti bele a hajdani slapstick-ko- médiák stílusát, mintegy a filmstílus korával fejezve ki egy történelmi időt, ami igen eredeti és meggyőző. „Aki egy gesztust elevenít meg, egy sorsot idéz fel” — mondja a film nyitómondata, s a következő pillanatban Gruber Franci Gádorosra keveredett jogász tragikomédiájának beavatottjai vagyunk. Egy „okos lány” praktikái az eljegyzés hírébe „taszítják” és mikor már- már örömmel befogadná a kisvárosi társadalom, érzelmeire hallgatva, botrányt hagyva maga után, továbbáll, nem vállalva a hazug és szeretet nélküli házasság következményeit. A színészt, aki a „Hat holdas rózsakert”-ben „egy gesztust elevenít meg, egy sorsot idéz fel” Tahi Tóth Lászlónak hívják, és sikeres alakítást nyújt. Tehetsége, humora uralja a filmet és igazolja Gruber Franci magatartásának, olykor nem mindenben megindokolt változásait is. Levegője és stílusa van. Csakúgy mint a körötte élő, sürgölődő-forgolódó világnak, melyet a magyar színészélet nagyjai valóságos parádéjának is nevezhetnénk. Tulajdonképpen a legtöbb „sztárnak” kis, vagy kisebb szerepe van, de Tolnai Klárival, Kiss Manyival és Páger Antallal élükön, olyan örömmel és szeretettel formálják meg a rájuk bízott alakokat, amilyennel (ilyen nagy általánosságban) csak ritkán találkozhatunk. Külön kell szólnom Illés György képeiről, melyek mind hangulatukban, „mind színeikben és kiemeléseikben rangos segítői Ranódy hangulatteremtő erejének. A néző igen kellemes perceket tölthet, zavartalanul szórakozhat a nézőtéren, bár tudomásul kell vennie, hogy Ranódy témaválasztása ez- 1 úttal nem az „Aranysárkány” vagy a „Pacsirta” klasszi- kusságának igényével jelentkezik. hanem inkább a szórakoztatáséval, a könnyű, de mégis magvas bírálatéval. A maga műfajában és a maga mércéjével a tv-film- nek ^készült „Hat holdas rózsákért”, sikerült mű, moziban is nagyon érdekes és feltehetően sikeres lenne, meri pontosan az, aminek Babits Mihály is írta és műfajilag megjelölte: „vidéki komédia” ... Fenyves György
