Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
1970. október 8. DUNANTÜLI NAPLÓ Bartókemlékest a Pannóniában A játékfilmszemle alkal-, mából Bartók-emlékestet rendezett kedd este a Hanglemezgyártó Vállalat a Pannónia Szálló nagytermében. Bevezetőjében Bors Jenő igazgató méltatta vállalatának nagyjelentőségű vállalkozását, a Bartók-összkiadást, amelyből két részletet mutatott be az érdeklődőknek. A Kontrasztokat három rendkívül tehetséges fiatal művész élő előadásában hallottuk. Kocsis Zoltán (zongora), Szenthelyi Miklós (hegedű) és Berkes Kálmán (klarinét), akik Bors Jenő szavait idézve, együttesen sem érik még el a 60 esztendőt, fényesen bizonyították, hogy méltók voltak a választásra, jelen előadásuk alapján lemezfelvételüket is melegen ajánlhatjuk a kamaramuzsika és Bartók zenéje barátainak. Tökéletes összjá- ték, biztos technikai felkészültség, a részletek kimunkáltsága mellett a költőisége mellett meglehetősen bonyolult zenei anyag világos áttekintése és megformálása jellemezte játékukat. Ezután a Fából faragott királyfi színes filmváltozatát láttuk-hallgattuk, amelyet a Televízió és a Hanglemez- gyártó Vállalat közösen készített. (A táncjátékot, ellentétben az előzetes híradással, nem a Pécsi Balett, hanem az Állami Operaház balettegyüttese adta elő.) A filmet a múlt héten már láttuk a tévé adásában, a vetített színes képek azonban jelentős többletet nyújtották, valóban színesebbé tették a már megismert változatot, még közelebb hozták Balázs Béla és Bartók Béla költői mesevilágát. A zenei felvétel (Feren- esik János vezényli a budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát) is élvezetesen szép, bár ennek megítélésében zavaróan hatott a hangerősítés és a vetítés gépzaja. s z s Az Ermitázs főigazgatója Pécsett Ismeretes, hogy a leningrá- di Ermitázs Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban kiállításon mutatja be Carpaccio és Tiziano, Tintoretto és Tiepolo, holland klasszikusok és flamand mesterek, francia meg német grafikai remekek — 120 híres lapját. A tárlat megnyitására hazánkba jött B. Pjotrovszkij, az Ermitázs főigazgatója, aki tegnap I. A. Anoscsenkónak, a Szovjet Kulturális Minisztérium múzeumi osztálya vezetőjének és N. B. Sahalová- nak, a moszkvai irodalmi múzeum igazgató-helyettesének társaságában kétnapos látogatásra Baranyába érkezett. A vendégeket elkísérte megyénkbe dr. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója és dr. Gőnyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályvezetője. A szovjet vendégeket Pécsett Palkó Sándor, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke fogadta a Megyei Tanács vb-termében. A baráti találkozón részt vett dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára, Bernics Ferenc osztályvezető és Sarkadíné Hárs Éva múzeumigazgató. Palkó Sándor tájékoztatót adott Baranya és Pécs város múzeumszervezetéről, a Pécsi Képtár fővárossal vetélkedő képanyagáról, a Zsol- nay-múzeum értékeiről, valamint a műemlékvédelemről és arról a nagyszabású munkáról, mely az őskorkutatással és a legújabb kor — a munkásmozgalom emlékeinek gyűjtésével foglalkozik. A fogadás után a vendéglátó házigazda, Palkó Sándor ebédet adott Pjotrovszkij főigazgató tiszteletére az Olimpia étteremben. Ebéd után a szovjet kulturális delegáció tagjai megnézték a Székes- egyházat, a sírkamrákat, a régészeti emlékeket, több pécsi múzeumot. Este a TIT Bartók Béla Klubban bemutatták részükre a Diákváros és Pécs—Baranya műemlékei című filmeket. Dr. Münnich Ferenc özvegye Dr. Münnich Ferenc özvegye tegnap meglátogatta a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító Üzemét. A vendéget fogadták az üzem párt-, gazdasági- és tömegszervezeti vezetői, valamint Münnich Ferencről elnevezett szocialista brigád tagjai. A pécsi látogatásra éppen a brigád meghívására került sor. Az özvegy látogatást tesz a csertői gyermekotthonban, ahol az uránosok évek óta szülőként gondoskodnak az apróságokról. Vé- •gezetül pedig a brigád család- ládtagjaival együtt a Szőlőskertben közös vacsorán vesz részt. Az első percek egy kissé elfogódottak. Igaz, Karádi Csaba, a brigád vezetője és helyettese Pálfi József, már Budapesten is meglátogatták a „mamát”, de hát most egészen más. ök a házigazdák.- Amikor megérkeztem, azt írtam egy barátomnak: esik az eső, beteg vagyok és szörnyen érzem magam — mondja Münnich Ferencné. — Ma feladtam egy másik üdvözlő kártyát. Kisütött a nap, csodálatosan szép helyen lakom — a Fenyvesszállóban. Meggyógyultam. És itt mindenki olyan kedves. Az élőbb képletesen mamát mondtam. Talán a hajában csillogó ezüstfehér csík az egyetlen, ami a fiatalos, nagyon szellemes asszony éveiről árulkodik. Karádi Csaba mondja el: a felszabadító harcok közben ismerkedtek meg férjével Budapesten. Az özvegy 'akkor Csepelen egy partizán osztag tagja volt. A beszélgetés az áldozat- készség körül zajlik. Nem az 1945-ös áldozatokról van szó, scsak a mostaniakról. Amikor az autó, szőlő, családi ház — a szocialista birtok — gyakran elvonja az embereket a közösségi élettől. — Természetes, hogy a be- ttületes munka jutalmaként az emberek élvezni akarják, amiről évekig álmodoztak. Férjemmel mi ezt akkor is hangoztattuk, amikor a ló- denkabátos időkben a ház, autó a kapitalista rendszer mézesmadzagjának számított — mondja Münnichné. — De most mintha a másik oldalra zuhantunk volna. Férje 50 éven keresztül szolgálta a forradalom ügyét. Nem osztályhelyzetéből adódott, hogy élete így alakult, hanem a tudományos felfedezés vezette erre az életútra. Nevét az országban számos intézmény, brigád, iskola felvette. Természetesen nem tud mindenhova eljutni. Annál inkább örül, hogy a pécsieket megismerhette. Most felelősségteljes munkájukat, munkahelyüket is látta. Dr. Münnich Ferencné pécsi tartózkodását felhasználja férje életrajzának hiányos adatai felkutatására. Ugyanis az elhunyt államférfi a fel- szabadulás után Baranya főispánja volt. A szovjet vendégek a Megyei Tanácson rendezett fogadáson Szovjet vendégeink mai programjuk során ellátogatnak Siklósra, ahol megnézik a várban rendezett kiállításokat. Villányban felkeresik a fiatal képzőművészek szabadtéri alkotótáborát, majd Harkányba utaznak. —nist— tíz egészségügyi koordinációs Mts*p ülése Tegnap ülést tartott Pécsett a Városi Tanács épületében az Egészségügyi Koordinációs Bizottság. A középkáder ellátottság helyzetéről, s az ezzel kapcsolatos feladatokról dr. Boros Béla, az Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Breila István, Pécs város főorvosa és dr. Kóbor József megyei főorvos adott tájékoztatót. A Si- kondai Éjjeli Szanatórium feladatáról és hovátartozá- sának kérdéseiről, dr. Váradi Sándor igazgató főorvos referált. A Bizottság ülésén részt vett és felszólalt: Szentirányi József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője, Szentistványi Gyuláné, a Pécs városi Pártbizottság titkára és Csorba Tivadar, a Megyei Pártbizottság munkatársa. Mai program: 14.00: Az Imposztorok c. film művészeivel találkozó a KPVDSZ Művelődési Házában 14.00: Az Utazás a koponyám körül c. film alkotóival találkozó a Tanárképző Főiskolán Kossuth mozi: 14.00: Lopott csókok (rendezte: Truffaut) 16.00: Szerelmesfilm 18.30: Szép lányok, ne sirja- jatok! (ősbemutató) 20.30: Tájkép czata után (rendezte: A. Wajda) 22.30: Olivier (rendezte: Carol Reed) W Petőfi mozi: 15.00: Tájkép csata után (rendezte: A. Wajda) l£.00: Virág vasárnap (versenyfilm) 20.00: Isten hozta őrnagy úr (versenyfilm) 22.00: Lopott csókok (rendezte: Truffaut) Szigetvár: 18.00: Szép lányok, ne sírjatok ! (Üj magyar ősbemutató) 20.00: Isten hozta őrnagy úr (versenyfilm) Uj köntösben a „Glosszátor" 1967-ben jelent meg először a pécsi jogászhallgatók lapja, a Glosszátor. A lapot a kollégium diákbizottsága alapította, s kezdetben szerény, stencilezett formában évente egy-két alkalommal jelent meg. Tavaly komolyabb anyagi támogatás és a szerkesztés átszervezése nyomán már öt alkalommal jelentkezett a jogászok lapja. Október 10 körül új köntösben, rotaprin eljárással nyomtatva jelenik meg a Glosszátor 300 példányban. A szerkesztők ígérete szerint félévenként három szám ad hírt az egyetem életéről. A lap helyet ad a szépirodalommal foglalkozó jogászoknak is. Találkozás a közönséggel A MÉV-nél vitatták a mű eredetiségét Hol vannak az alkotók? — Kétszer egyórás késés Művészek és a kézSnség találkozója az Ércbánya Vállalat rendezésében a Ságvári Kultúrotthonban Helyenként azért döcög a szervezés! Szerdán délután Simó Sándor, a Szétnüvege- sek rendezője az orvosi és a jogi egyetem hallgatóival találkozott a jogi egyetem kollégiumának klubjában. A rendező sajnos késve érkezett, önhibáján kívül, mert fél óráig várakozott kalauzára. A hallgatóságot és a vendéget is kárpótolta azonban az őszinte hangú beszélgetés. — Szeretem a konkrétumokat, a pontosságokat, az egzaktságot — mondotta magáról Simó Sándor. S ez érthetővé is vált, amikor hozzátette, hogy műszaki pályára készült s később váltott át a filmre. A Szemüvegesek több figurájával és helyzetével is itt ismerkedett meg. A hallgatóság — érthető módon — kíváncsian és érzékenyen reagált a film problémáira, hiszen egy-két éven belül valamennyiüket közvetlenül is érinteni fogják azok a gondok, amelyekkel a film foglalkozik. Miért alkalmazott amatőr színészeket? — tették fel a Vegyszeres vadriasztás Baranyában évenként 400 000 —800 000 forint értékű kultúrnövényt pusztítanak el a vadak. Ez évi számítások szerint mór az egymillió forintot is eléri az általuk okozott kár összege. A vadak tönkre teszik kalászosainkat, de veszélyt jelentenek ősszel a kukoricatermésre is. A kár megelőzésére — egyidőben a vadvédelemmel — szükségesnél! látszik a vegyszeres vadriasztás. Erről tanácskoztak tegnap Pécsett a Technika Házában Baranya megye mezőgazda- sági és erdőgazdasági szakemberei a termelőszövetkezetek képviselői. Salamon Gyulának, az AG- ROKER vállalat igazgatójánál! megnyitója után dr. Paul Jenschke, a bécsi Avenarius Kémiai gyár mérnöke elmondotta, hogy Ausztriában több mint százmillió schillingre becsülik az erdőkben keletkezett vadkárt. Az Avenarius gyár az elmúlt évek során több hatásos vadriasztó vegyszert állított elő, közöttük a CERVACOL elnevezésű műgyantaemulziót, melyet a legkorszerűbb vadriasztó szernek ismernek el a szakemberek. Dr. Hauer Lajos, az Erdészeti Tudományos Intézet főmunkatársa elmondotta, hogy több hazai erdőgazdaságban kipróbálták a vegyszereket s a tapasztalatok igen kedvezők. A kellemetlen szagú és ízű vegyszerek távoltartották a vadakat az értékes növényektől. Ezeket a kémiai szereket ajánlja, hogy Baranya egyes területein, főleg a szigetvári, a sásdi járásban és a vadakkal teli Dráva menti szövetkezeti gazdaságokban használják fel az értékes növényi kultúrák védelme érdekében. N.L kérdést a rendezőnek. Simó Sándor elmondotta, hogy a filmszínészi és a színházi színészi játék két különböző terület, s ő úgy érezte, természetes módon játszó, élettel teli amatőröket sikerült megnyernie a film egyes szerepeinek alakítására. — A Szemüvegesek Kovács nevű figurájával egy kisfilm forgatásán ismerkedett meg. Közönség—színész találkozó egy órás késéssel, alkotók nélkül: így jellemezhetnénk röviden a Mecseki Érc- bányászati Vállalatnál tegnao lezajlott vitát a Szemtől szembe című filmről. A film alkotói, színészei közül senki nem jelent meg a találkozón, helyettük Poor Klári, Bilicsi Tivadar, Farkas Antal, Bónffy György és Ábel Péter filmkritikus állták a kérdéseket. Élénk és érdekes vita alakult ki a filmről, melyet Dobozy Imre drámájából Várkonyi Zoltán rendezett. Az egymással szemben álló vélemények azt mutatták, hogy a film elérte célját: gondolatébresztő, jó alkotás. A hozzászólók közül többen vitatták a mű eredetiségét, szükségességét. Sokaknak nem tetszett a film színtechnikája. Ezekre a kérdésekre válaszolva Ábel Péter elmondotta, hogy a mű témája Dobozy Tmre személyes élménye volt. tehát hitelességéhez nem férhet kétség. A színek dramaturgiai funkciójáról sz^'va hangsúlyozta. hogy a filmben két világ áll szemben egvmás- sal s ezt a rendező a színekkel is igyekezett ábrázolni. Sajnáljuk, hogy az „illetékesek” nem jelentek meg a találkozón, mert rendkívül hasznos és tanulságos volt azok váleménvét hallani a filmről, akik átélték azt a kort, amelyben a film játszódik. Ősbemutató: Igéző Egy kicsit önvallomás, egy kicsit sorsidézés, ez az Igéző. Lengyel József klasszikus novelláját Sipos Tamás alkalmazta televízióra úgy, hogy megőrizte az eredeti lényegét, szépségét, hitetlen hitét. A játékfilmszemle kiteljesedését jelzi, hogy az idén az ősbemutatók sorában már televíziós alkotásokat is lát-1 hatnak. A sort kedden este a Kossuth moziban Szinetár Miklós nyitotta meg a már említett Igézővel. Tanúi lehettünk tehát egy műfaj továbblépésének, térhódításának A bevezető expozíció — ha terjedelmes is —, de itt a drámai építkezést szolgálja. Az idegen — akinek titka van — eldobhatatlan betonként hordozza a múltját, s ezért oly tüskés, érzékeny. A szénégető — egyenes öregember — érzi. hogy a másik nem a maga jószántából került ide a távoli erdővidék közepére. Okának kell lennie, hogy még most is a magányba húzódik s megpróbálja a maga módján e magányt feloldani. A novella nagyobbik része finom lé- lekrajzzal kettőjük viszonyát rajzolja meg érzékletes párbeszédben, amelybe csak olykor segít „bele” a narrátorhang. Sajátos barátság fejlődik ki így, s a dráma akkor forrósodik fel, amikor az erdőkerülő kutyáját kell az idegennek megvédenie a kerülővel szemben Jelképes az összeütközés, hiszen már régen másról és többről van itt szó. Ember szegül szembe az embertelenséggel, ba- sáskodó kegyetlenkedik a kiszolgáltatottal. Szinetár Miklós a bemutató előtti interjújában szerényen annyit mondott, hogy szereti a novellát és azt kívánja vele elérni, hogy minél szélesebb közönséghez jusson el mondanivalója. Rendezése éppen ezért rendkívül puritán és lényegre törő. Nem modernkedik, hanem egyfajta higgadt realizmussal ábrázolja az eseményeket. Ráérősen kanyarint- ja a történetet s bőséges alkalmat ad szereplőinek, hogy plasztikus jellemeket formáljanak. Fölényes biztonságú a színészvezetése, érzi, hogy hol s milyen hangsúlyokat kell felraknia. Kitűnő ötlet, hogy a felhangzó orosz népdalok mintegy megadják a téma helyét, hangulatát. Dé talán ennél is beszédesebb a befejező részben a váratlan felcsendülő magyar népdal, amely arra utal, hogy sebeket hordozó idegenek köztünk is járnak. Czabarka György képei igen szépek, gondosan komponáltak, élnek a színes technika nyújtotta lehetőségekkel. A siker — és a mondanivaló — a három főszereplőn áll vagy bukik. Nehéz lenne (és hiba is volna) rangsorolni. Avar István (kitűnő maszkkal) felejthetetlen pillanatokat szerez akkor, amikor egy-egy odavetett mondattal tolmácsolja az Idegen megszenvedett bölcsességét. De beszédes akkor is. amikor hallgat. A pillantása, a szájaszéle, az összeharapott ajka felel helyette. Rajz János szénégetője éppen az ellentéte. Sokat fecseg, ravasz- kodik, de éreztetni tudja a falusi vénember becsületes emberségét. Aprólékosan kidolgozott alakítás az övé, amelyben egyformán jelentős a hangsúly meg a gesztus. Bánhidi László erdőkerülője jó színészi munka és főként hatásos, bár eszközei már-már modorosak. Iványi Antal szépbeszédű, higgadt tanácselnöke azt jelzi, hogy a személyi kultusz idején meg utána az államhatalom képviselője nem kell hogy kötelezően negatív figura legyen. Az igéző tehát kilépett a könyv lapjaiból s Szinetár Miklós és a többiek jóvoltából hamarosan a tévénézők milliós tábora elé kerül. Reméljük. mint sugárzott műsornak. ngm l^sz kisebb sikere a pécsi ősbemutatónál. Ábel Péter
