Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
1970. október í DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 BEMUTATÓ A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN SZENTiVÁNÉJI ÁLOM SHAKESPEARE második hazája Magyarország. Amióta a romantika fölfedezte művészetét, és szülőföldjének határain túlterjedt híre, • legkorábbi és legigényesebb fordítások nálunk születtek. Amióta műveit az angol színpadon kívül Európa más tájain is bemutatják, a legtöbb és -legigényesebb Shakes- peare-előadásra nálunk került sor. Shakespeare úgyszólván „nemzeti” drámaírónk lett. Amikor néhány éve az angol Shakespeare-színház Budapesten járt, és tagjai megnéztek néhány magyar Shakespeare- előadást, azt mondták, hogy — természetesen a maguk stílusát és értelmezését leszámítva — a Shakespeare-művek legtökéletesebb, legrokonszelleműbb színpadra állításával nálunk találkoztak. Jól választott tehát a fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő Pécsi Nemzeti Színház, amikor jubileumi évadnyitó előadásként Shakespeare-művet tűzött műsorra. (Ennél jobbat csak akkor tehetett volna, ha eredeti nemzeti drámát mutat be. Tudom, később majd erre is sor kerül...) A Szentivánéji álom előadásával a színházban több éve tartó Sha- kespeare-sorozat is méltó folytatást kapott. Dobat Vilmos, a pécsi előadás rendezője nyilatkozatában számos újítást ígért, s a bemutató után hangos vitát sejtetett. Dicséretére legyen mondva, maga az előadás korántsem olyan mellbevágó, hogy megrökönyödve, szemét dörzsölve jönne ki a néző a színházból. Dohai okos és egészséges arányt talált a hagyományos elemek és a korszerűsítés, a megőrzés és az újítás között. Sőt a több mint száz esztendős fordításhoz, az archaikusán zengő Arany János-i szöveghez való ragaszkodással már- már valami gyengéden ironizáló, talán szándéka ellenére is felbukkanó humoros hatást lop a színpadra. A fordulatos, kusza szálakból szőtt cselekményt áttekinthető, világos tagolásban állítja színpadra. Jól elkülönül egymástól a történés négy síkja: az athéni palota esküvőre készülő urainak, a „szülőknek” a története; a fiatalok, a két szerelmes pár óvódása és egymásra találása; a baj- és bájkeverő tündérek ugra-bugrálása; valamint az udvari előkelőség mulattatásá- ra készülő mesteremberek kedves bumfordisága. A FIGYELMÜNK persas elsősorban az újításra, a darab egyéni értelmezésére tapad. Elmaradt a megszokott Mendelssohn-zene nyitányostul és nászindulóstól együtt. A szín pompás, aranyozott, prémes jelmezeket egyszerű, csaknem „civil", mai szabású kosztümök váltották fel. Forgószínpad alkalma-« zása helyett egyetlen díszlet falai, pontosabban: dróthálója között folyik a játék ... Ám mindez még lehet akár külsőség. Mint a karácsonyfára aggatott díszek évente történő cseréje. A rendező munkája akkor látszik meg igazán, amikor a játékos-mulatságos, látványos-szórakoztató mese, a „vígjáték” helyett (inkább: mellett) kibontja a mű gondolati-filozófi- kus, elmélkedő-eszméltető rétegét A Szentivánéji álom Dobai Vilmos értelmezésében a szerelem titokzatosságának, kiismerhetetlenségé- nek, ellentmondásosságának a nagyszerű parabolája. Ez a rendezői szándék persze nem idegen a Shakespeare-i műtől: benne van abban. Shakespeare talán sehol nem beszél (és nem ábrázolja!) annyit a férfi és nő kapcsolatáról, a szerelem ösz- szetettségéről, a szivárvány színein végighullámzó érzelmi gazdagságáról, imádatot és gyűlöletet, szenvedélyt és ellágyulást, haragot és gyengédséget, kétségbeesést és reményt, megvetést és boldogságot, szakítást és egymásratalálást ma- gábaölelő „tartalmáról”, mint éppen itt. Dobai Vilmos szerencsés kézzel hozza felszínre a Szentivánéji álom-nak ezt a tündérke- désseí-látványossággal gyakran eltakart, emberi és emberhez szóló i gazságát. Néhány, jobbára öncélú különcködésnek látszó apróságot (pl. a sodrony-díszletre aggatott szőlőgyökereket, a díszlet mögötti tükörfalat. az utolsó képbe behozott létszám-szaporító s csak a színházi foglalkoztatást bizonyító statisztáról.! leszámítva tulajdonképpen os"k két ponton volna „vitatkozni valónk”. Az egyik a mesteremberek túlexponált beállítása. Félreértés ne eseék: nem valami esztétizáló finynyásság mondatja ezt velünk. Jól tudom, Shakespeare-től (és semmiféle nagy művészettől) nem idegen a humor, a nevettetés, a jóízű harsányság. Minden dicséret a mesteremberek pécsi alakítóié. S ha a rendezés legalább fele any- nyi gonddal és ötlettel dolgozta volna ki például a darab lírai részleteit, mint amennyi remek ötlettel, egyéni leleménnyel játsszák a maguk szerepét Zubolyék, már nem szólnánk. így azonban a játék helyenkint hangsúlyt (nemcsak hangulatot!) vált, s az eredeti rendezői szándék is elhomályosul. A másik Puck alakjának értelmezése. Akármit is mond a rendező, — hogy tudniillik „Puck egy kis gonosz ördög, aki Oberont, Titániát, a négy szerelmest összevisszakeveri, s okozója a pokolnak, ami férfi és nő kapcsolatából születhet” — én jobban hiszek Shakespeare-nek, akinél Puck mégis inkább nagyszerű tréfacsináló, játékos-vidám szellem, az „éj víg vándora”; s amennyire „gonosz”, annyira „csintalan manó” is, amennyi poklot okoz, any- nyi boldogságot is fakaszt, ameny- nyire össze-visszakeveri a szerelmeseket, annyira szét is bogozza a szálakat és segíti őket egymásra találni. Hát ebből a játékosságból, könnyedségből, kedvességből, alakváltoztató derűből és csalafintaságból viselhetett volna több színt. A PÉCSI EGYÜTTES remek kórusként követte a rendező elképzeléseit, karmozdulatait, intéseit Talán az athéni urak, az „atyák” nemzedéke kapott kevesebb hangsúlyt kissé merev, oratórikus beállítást. (Labancz Borbála, Baracsi Ferenc, Galambos György, Bősze György). A fiatal szerelmesek (Szabó Tünde, Vajda Márta, Kiss István és Sipeki Tibor) sok bájjal, kedvességgel, érzelmi árnyaltsággal tették élővé és emberivé ezeket a könnyen elszálló, légiessé Örömmel vettük kézbe • Dr. Babies András és Dr. Szita László szerkesztésében megjelent Válogatott dokumentumok a baranyai— pécsi munkásmozgalom történetéhez II. (1918—1929) c. kötetet. Vártuk. A közölt források 1918. nov. 14-től a szerb megszállás kezdetétől, 1929. okt. közepéig tartalmazzák a pécs—baranyai munkás- mozgalomra vonatkozó válogatott dokumentumokat. Az első fejezet az összegyűjtött dokumentumok közel felét adja. Ez nem véletlen, hiszen a szocialista munkásmozgalom Baranya megyében és Pécsett a megszállás idején olyan sajátos, különálló anyagot tartalmaz, amelynek dokumentumait közreadni e kötet szerkesztőinek különösen felelősségteljes kötelessége. 1918. nov. 13-i belgrádi konvenció értelmében a Szerb—Horváth —Szlovén Királyság csapatai szállták meg a megye négyötöd részét és Pécset is. A megszállás 33 hónapig tartott, és ez idő alatt a terület munkássága és szervezetei olyan körülmények közé jutottak, amelyek egyedülállóak a magyar munkásmozgalom történetében. Jelentős fejlődésbeli különbségek keletkeztek a demarkációs vonallal elválasztott megszállt területen és a szabad megyerészen. Amíg a polgári forradalmat követően proletárdiktatúra épült ki a járásnyi északi területen, addig a megszállók elzárták az utat a szocialista társadalmi viszonyok kialakulása előtt. Amikor a túlerő leverte a Tanácsköztársaságot, és a fehér terror, a törvényesített ellenforradalmi rezsim üldözte a munkásmozgalmat, akkor a megszállt terület menedéket nyújtott az üldözötteknek, és lehetőséget a szocialista munkásmozgalom kibontakozásának. A proletárdiktatúra megdöntése után jelentős számú kommunista munkás emigrált Pécsre, pártvezetők, akik a tanácskormány szolgálatában jelentős pozíciókat töltöttek be, így a helyi munkásmozgalom jelentős forradalmi erőket koncentrált. A párt és a szakszervezeti élet, a gazdasági és politikai demonstráció soha nem tapasztalt méreteváló alakokat. Különösen Szabó Tünde vált ki az együttesből. Hangulatváltásai, a kissé pipiskédé kedvességtől a szenvedélyes dühkitörésig, hitelesek, meggyőzőek voltak. Művészete egyre érik, gazdagodik. A mesteremberek (Padi László, Szivler József, Kol- tai Róbert, Somodi Kálmán, ifj. Kömives Sándor, Kovács Dénes) derűs, fölszabadult perceket, negyedórákat hoztak a színpadra. Sok és változatos eszközzel, egyéni színekkel, kissé közönségre kacsintó játékkal keltették életre az esetlenségükben is rokonszenves, a ripacskodást is bájjal ötvöző műkedvelő-mesterember színészeket. Legkivált Kottái Róbert pécsi bemutatkozása érdemel figyelmet. Magabiztos, rokonszenves, gazdag két öltött. A szerb kormányzati körök általában nem akadályozták ezeket a mozgalmakat, minden törekvésük arra irányult, hogy a megszállt terület legaktívabb politikai tényezőjét a szervezett munkásságot megnyerjék az annexió eszméjének. 1920 tavaszától a Pécsi Szocialista Párt — amely programjában a III. Internacionálé alapvető célkitűzéseit elfogadta, irányította a munkásság politikai mozgalmát. A Pécs—Baranya megyei Szakszervezeti Tanács a rendkívül erőteljes bérmozgalmakat fogta össze. A párt tevékenysége az ellenforradalmi rendszer leleplezésére irányult, majd pedig arra, hogy megakadályozza az ellenforradalom bevonulását a megszállt területre. E fejezet a kötet legértékesebb részét tartalmazza. E dokumentumok a mozgalom sokrétűségét, sokszínűségét és ellentmondásait mutatják, és jól jelzik a szakszervezeti mozgalom eszmei színvonalát is. A második fejezet „Baranya megye a Tanácsköztársaság idején” címen adja közre az iratokat. Meggyőzően dokumentálja a megszállt területen élő munkásságnak a Tanácsköztársaság iránti szolidaritását. A bányamunkásság tömegesen lépte át a demarkációs vonalat és beállt a Vörös Hadseregbe. A vas- utasság ugyancsak meggyőző jelét adta a proletárdiktatúra iránti együttérzésének, hűségének, csatlakozott a Vörös Hadsereghez. E fejezet dokumentumai csaknem kivétel nélkül a proletárhatalom helyi szervei által készültek, elsősorban a helyi államigazgatás kiépülését, a pártszervezetek létrejöttét, a mezőgazdaság szocializálását, a gazdasági életben mutatkozó nehézségeket jelzik. A harmadik fejezet az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása és átmeneti stabilizációja idején kibontakozó szocialista munkásmozgalom helyi dokumentumait nyújtja. A Tanácsköztársaság leverése idején a burzsoázia terrorja érzékeny csapást mért a munkásmozgalomra. Az ellenforradalom hatalomra jutása a szerb megszállás miatt időben egymásárnyalattal dolgozó, sok reményre jogosító színész. Talán a tündérek játéka és jelmezei őrizték meg a legtöbbet a darab hagyományos előadásából. (Tímár Éva, Győry Emil, Kálny Zsuzsa, Martényi Márta, Kemény Eszter, Karádi Judit, Bus Katalin.) Poétikus, táncos mozgásuk jól átgondolt, szépen megkomponált koreográfiát követ. A Puckot alakító Sólyom Katalin hűségesen alkalmazkodik a rendező elgondolásához: a figura gonoszkodó, boszorkányos, érdes vonásait emeli ki. Az új kísérőzenét Kocsár Miklós szerzetté, a szokatlan díszletet Vata Emil tervezte, a változatos ruhák Kalmár Katalint dicsérik. tói két eltérő periódusban zajlott le. A megye északi részén a tanácsrendszer a szakszervezeti kormány alatt is funkcionált. A direktórium intézte továbbra is az ügyeket. Az ellenforradalmi rendszer az államhatalom fegyveres megerősítését augusztus közepén végezte el, a közigazgatást augusztus második felében szervezte újjá. Pécs és a megszállt terület 1921. augusztus 22-ig megmenekült az ellenforradalom súlyos nyomásától. A volt sásdi direktórium területén az ellenforradalom módszerei ugyanazok voltak, mint az ország más területén. Pécsre és Baranya megszállt területeire 1921. aug. 22-vel vonultak be az ellenforradalmi erők. A kiépülő helyi burzsoá államhatalom az ellenforradalmi rendszer országosan megszilárduló körülményeinek megfelelően a megtorlás „enyhébb” és „törvényesített” formáit alkalmazta. A kommunista sejtek és szociáldemokrata szervezetek munkája átmeneti szünet után 1921. decemberében az állandó üldöztetések ellenére újra megindult. A dokumentumok 1929-ig mint mérföldkövek kísérik nyomon a párt tevékenységét, a munkásmozgalom különböző szektoraiban. A dokumentumok rendezési alapelve a kronológia, mégpedig a forrás keltezése alapján. örömmel konstatáltuk e második kötetben a szélesebb forrásfeltárást, hiszen dokumentumait az országos kormányhatóságok, a jugoszláv katonai és közigazgatási szervek, a helyi államigazgatási szervek és vállalatok, a párt és szakszervezeti iratok, valamint a munkássajtó és polgári sajtó anyagából gyűjtötték össze. Ez az igazán jól sikerült kötet — megítélésünk szerint komoly előrelépés az I. kötethez képest — felbecsülhetetlen segítséget nyújt e korszakkal foglalkozó történészeknek, de ugyanilyen nélkülözhetetlen lesz a történelemtanárok számára is, hiszen e helytörténeti dokumentumokon keresztül életszerűen, meggyőzően tudják dokumentálni az országos fejlődés általános tendenciáit. Dénes Béla ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK Lehet, hogy túl sokat dicséret» mostanában a televíziót — figyelmeztettek is már barátaim _ —, most mégis hadd dicsérjem újra, hátha nem árt meg neki.. A szerdai műsort dicsérem, amely az egyszerű hétköznapból ünneppé emeite ezt a délutánt és estét. Pedig az „előzmények” nem voltak túl biztatók. A szombati főműsor, a Pesti erkölcsök címen Molnár Ferenc műveiből készült összeállítás például nem tetszett Nem azért mintha Molnár Ferenc művei alkalmatlanok lennének » mulattatásra — ellenkezőleg. Inkább az egyenetlenség bosszantott az, hogy a néhány kitűnő darabot miért kellett rengeteg apró jelentéktelenség közé ágyazni. Ügy szerkesztették ezt a műsort mint egy rossz költő verseskötetét: talán arra gondoltak, hogy a néhány erős mű kontrasztként is elbírja a sok gyengét. Pedig meggyőződésem, hogy Molnár Ferenc apró írásai közül is egyenletesebb színvonalon lehetett volna válogatni. Méltatlanul hosszúra és helyenként unalmasra terebélyesedett ilyenképpen ez a műsor, ha kevesebbet láttunk volna belőle, többet ért volna. Sajnos, a labdarúgó-mérkőzések játékideje kötött. Pedig néha jó lenne ha ezekből is kevesebbet láthatnánk. Vasárnap például a Magyarország—Ausztria meccsen éreztük hogy ez a műsor is méltatlant, hosszúra sikerült. Több örömünk telt volna benne, ha csak az első húsz percet látjuk. De, hogy rátérjek a szerda dicséretére, akkor például már a meccs is más volt. A Honvéd csak a végén vágta ki a rezet, itt nem éreztük hosszúnak a közvetítést, pedig szinte az egész délutánt betöltötte. Ez persze még nem a televízió közvetlen „érdeme”, hanem a Honvédé meg a véletlené. A televíziót dicséri viszont A fából faragott királyfi nagyszerű bemutatója. A balett szakmai problémáihoz nem értek, a mesterség oldaláról nem tudom értékelni az előadást, a néző oldalról azonban megragadott. Láttam már a műnek néhány más előadását, amelyeknek librettója közelebb maradt az eredetihez. Láttam néhány nagyszerű koreográfiái felfogást is, többek között a pécsi balett szegedi szabadtéri és pécsi kőszínházi változatát. Kétségtelenül a hatásosság szempontjából ez a tévé-változat minden korábbit felülmúlt. Számomra el tudta fogadtatni az eredeti szövegkönyv változtatását, bizonyos fokú leegyszerűsítését is. Kitűnőnek éreztem Horváth Ádám rendezését és Seregi László koreográfiáját. Külön öröm volt a gondos és tiszta zenéi hangfelvétel. Elvileg ellensége vagyok minden olyan „változtatásnak”, amei> nek során irodalmi vagy más művészeti remekművekből a tel:v;ziós alaptál ás során itt-ott látva yos, de mindenképpen szegényes, halvány változat jön létre. A Klasszikusok tévéfilmen sorozatában nem egyszer láthattunk erre szomorú példákat. A szerda esti Tonio Krö- pertől is féltem, mert az a gyanúm, hogy Thomas Mann a lej '■■»eh szebben tévésíthető alko'.ók közé tartozik. Annál kellemesebben csalódtam. A Tonio Kroger jól sikerült adaptáció volt. szinte minden lényegeset „átmentett” a képernyőre, ami csak egy irodalmi műből átmenthető. Gondolom, elsősorban a szöveg átdolgozóié az érdem: Erika -anná és Ennió Flaianoé. A szöveg leíró részeinek és gazdag reflexióinak finomságait persze nem lehetett képekbe áttenni, de kitűnően megragadták az alaphangulatot, s ennek megteremtésében már a rendező és a nagyszerű s-- ’Vők is osztoznak az érdemb" tó v-lt az egész film ritmusa és fm-k'pezé- se. a déli és észa'’i fá'sk és emberek ellentétének érzékeltetése, amelynek alanvető funkciója van az eredeti műben is. A legsikerültebb televizK változat sem pótolhatta -s.-szs az e ede- ti művet, a Tonio Kröger változata azonban valóban alkalmas arra, hogy elvezesse a nézőt a könyvhöz, sőt azoknak is élményt nyújtson, akik már ismerték a művet. Értékes, szép volt a szerdai műsor. s biztató kez'’“t. un - -gyre több lesz talán a T. n képernyő előtt az ilyen ünnepi hétköznapunk. Szederkényi Ervin Tüskés Tibor MUNKÁSMOZQALMI DOKUMENTUMKÖTET [9 TO Puck — Sólyom Kati
