Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
dunantüli napló 1970. október 4. ft |/«koi tb évvel ezelőtt, Wt-bu *v tizenhét afrikai ország nyerte Tissza függetlenségét. Ezek az országok korábban főleg Franciaország gyarmatai voltak és Francia Nyugat- éa Egyenlítői-Afrika felbomlásával kerültek fel független államokként térképeinkre. Egycsapásra csaknem 12 millió négyzetkilométeres területen 11# —■120 millió ember szabadult meg az Idegen elnyomás béklyójától. Az elmúlt tíz esztendőben az évszázadnyi lemaradást természetesen nem lehetett felszámolni. A függetlenség elnyerését követő napok örömteli időszaka után a fiatal afrikai országoknak szembe kellett nézniök azzal a ténnyel, hogy nem rendelkeznek elegendő erővel még saját, meglevő gazdasági lehetőségeik felhasználásához sem. A gazdasági elmaradottság új lehetőséget teremtett a volt gyarmattartók, az imperialista hatalmak számára, hogy az afrikai országokat újfajta kötelékekkel vonják ellenőrzésük alá. Emellett azok az erők, amelyek a függetlenség elérése érdekében korábban közös táborba tömörültek, most sok helyen szembe kerültek egymással. Ezt a körülményt is igyekeznek a neoko- lonialista erők felhasználni. Ha végigtekintünk Afrika tízéves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást. Az elmúlt évtizedben több mint 25 katonai puccsról számollak be a krónikások a világnak ezen a részén, és egy tucatnyi országban katonai kormány van hatalmon. Tanúbizonysága ez annak, hogy Afrika országaiban még közelről sem fejeződtek be azok a társadalmi folyamatok, amelyek a kontinens arculatának végleges kialakulását hívatottak elősegíteni. íme az 1960-ban függetlenné vált tizenhét ország az önállósulás sorrendjében: KAMERUN (KAMERUN SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG) A több mint 460 ezer négyzetkilométer kiterjedésű és 5,6 millió lakosú ország 1960. január 1-én nyerte el függetlenségét. A függetlenség elnyerése után a Brit-Észak- és Dél-Kamerun gyámság! területeken 1961. februáf 11— 12-én népszavazást tartottak, ezen a lakosság többsége délen a volt Francia Kamerunhoz, északon pedig a Nigériához való csatlakozás mellett döntött. 1961. október 1-én Dél-Kamerun Nyugat-Kamerun néven egyesült a volt Francia Kamerunnal, amely szövetségi köztársasággá alakult át. A franciák a függetlenség kikiáltása után is megtartották befolyásukat az országban. TOGO (TOGÖI KÖZTÁRSASÁG) A kb.' 56,6 ezer négyzetkilométeres ország területén 1,8 millió ember él. A második világháború után ENSZ gyámságként a Francia Unió társterülete volt, majd 1956-ban az Unió keretein belül autonóm köztársaság lett. 1958-ban az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartottak az országban és ennek nyomán nyerte el Togó I960, április 27-én alkotmányjogi függetlenségét. Az önállóságot követően elmélyültek a belső ellentétek, é* ez 1963-ban katonai puccshoz vezetett. A hadsereg tisztjei meggyilkolták Sylvanus Olympio elnököt, s a helyébe lépő Nicolas Grunitzky feloszlatta a nemzetgyűlést, felfüggesztette az alkotmányt, majd szerződést kötött Franciaországgal, amelynek értelmében Togó védelmét francia fegyveres erők vették át. Grunitzkyt 1967. január 12-én sikerült eltávolítani az ország éléről. A hatalmat Eyadema vezérkari főnök vette át, aki az eddigi külpolitika folytatása mellett szállt síkra. MALI (MALI KÖZTÁRSASÁG) A „mali” — víziló — az erő és hatalom jelképe Nyugat-Afrikában, s az egykori Francia Szudán azért vette fel ezt a nevet, hogy vállalja az egykor területén virágzó Mali Birodalom örökösének szerepét. A kb. 1,2 millió négyzetkilométer kiterjedésű és 4,8 millió lakosú ország 1958-ban, amikor Francia Nyu- gat-Afrika felbomlott, Francia Szudán — Szudáni Köztársaság néven — a Francia Közösség autonóm tagállama lett. 1959. január 17-én az első miniszterelnök, Modibo Kei- ta javaslatára Szudán, Szenegál, Felső-Volta és Elefántcsontpart részvételével megalakult a Mali Államszövetség. A Szudáni Köztársaság még az államszövetség idején, 1960. január 20-án elnyerte az államjogi függetlenséget, a Mali Köztársaság nevet azonban csak szeptember 22-én vette fel. Az ország az önálló fejlődés útjára lépett, de a francia neokolo- nialisták ezt nem nézték tétlenül. Mesterkedésük nyomán 1968. november 19-én a hadsereg puccsot 'áhított végre, s Modibo Keita elnö- öt eltávolították az ország éléről. SZENEGÁL (SZENEGÁL KÖZTÁRSASÁG) A kb. 107 ezer négyzetkilométer "'a'Nd'sű és 3,7 millió lakosú or- Fitr. iaország egyik legrégeb- gyar.-m ' .1 volt Nyugat-Afriká- 1960. június 21-én a Mali Ál- •. .'ószövetség tagjaként, a Francia Közösség. keretében nyerte el alketmányjogi függetlenségét, de: az ország szeparatista vezetői francia katonatisztek támogatásával már ugyanezen év augusztus 20-án végrehajtották a kiválást a Mali Államszövetségből. 1962. december 17-én letartóztatták, 1963. május 13-án hamis vád alapján életfogytiglani börtönre ítélték Mamadou Dia miniszterelnököt, aki a nem kapitalista fejlődés híveként gyökeres társadalmi reformokat követelt. 1966. január 18-án az ország vezetői katonai egyezményt kötöttek Franciaországgal, s ezzel ismét alárendelték Szenegált a francia neokolonializmus érdekeinek. MADAGASZKÁR (MALGAS KÖZTÁRSASÁG) Madagaszkár földünk egyik legnagyobb szigete, mintegy 400 kilométerre fekszik az afrikai kontinenstől. A megismétlődő vérontások és a francia katonai fölény hosszú időre visszavetették a sziget lakosságának (587 000 négyzetkilométeren 6,5 millióan élnek) függetlenségi mozgalmát. Az első politikai tömegpárt is csak a második világháború után, 1946-ban alakult meg. A franciák az 1947 márciusában fellángolt nemzeti mozgalmat vér- befojtották és 80 000 szabadságharcost gyilkoltak meg. A függetlenségi törekvéseknek azonban nem tudtak gátat emelni. 1958 októberében Madagszkár a Francia Közösség keretében autonóm köztársaság, 1960. június 26-án pedig Malgas Köztársaság néven független állam lett. Később azonban kétoldalú védelmi egyezményt kötöttek Franciaországgal és ez továbbra is lehetővé teszi a volt gyarmatosítók beavatkozását az ország életébe. KONGÓ (KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG) A hatalmas, Európa csaknem egynegyedének megfelelő területen (az ország területe 2 345 000 négyzet- kilométer, lakóinak száma 16,7 millió) a második világháború után indult meg a függetlenségi mozgalom és az ötvenes évek végén érte el tetőpontját. 1959 áprilisában a kongói politikai pártok kongresz- szusa követelte az ország mielőbbi függetlenségét, amit 1960. június 30-án Patrice Emery Lumumba vezetésével ki is kiáltottak. 1960. július 8-án a belga csapatok intervenciót hajtottak végre a fiatal köztársaság ellen, Katanga pedig a monopóliumok zsoldjában álló Csőmbe vezetésével elszakadt az anyaországtól és szembefordult Lumumba központi kormányával. 1960. szeptember 14-én Mobutu, a vezérkari főnök vette át a hatalmat. Lumumbát és társait letartóztatták, majd 1961 januárjában Csombéák meggyilkolták őket Ettől kezdve Kongó Afrika egyik leg- labilisabb pontjává vált. A politikai harc gyakori kormányváltozások és felkelések formájában lángolt fel újra és újra. Az 1965. november 25-i katonai puccs után némileg konszolidálódott a helyset Mobota igyekeeett- a Wweg* nacionalista és. antiimperialista beállítottságára támaszkodni és az ország külpolitikai kapcsolatait is kiszélesíteni. Noha Mobutu politikája lényegében sok vonatkozásban á nemzeti függetlenség erősítését szolgálja, távolról sem mentes az ellentmondásoktól. SZOMÁLIA (SZOMÁLIÁI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG) Az egykori Brit Szomáliföld és Olasz Szomália területének egyesítése révén jött létre 1960-ban a 637,6 ezer négyzetkilométer kiterjedésű és 2,7 millió lakosú Szomália. Az ENSZ határozata értelmében Olaszország 1960 végéig köteles volt átadni minden hatalmat a helyi szomáli hatóságoknak. Ennek előkészítését szolgálták az 1956 februárjában megtartott választások. 1959-ben Brit Szomáliföldön is választásokat tartottak, majd 1960- ban az alkotmányjogi függetlenség elnyerése után az ország törvényhozó testületé a független Szomáliához való csatlakozás mellett döntött. így az 1960. július 1-én kikiáltott Szórnál! Köztársaság a korábbi olasz és brit területeket egyaránt magában foglalja. 1969 októberében Szomáliában katonai pucs- csot hajtottak végre. Ezt követően az ország nevét Szomáliái Demokratikus Köztársaságra változtatták. DAHOMEY (DAHOMEY KÖZTÁRSASÁG) Dahomey 1960. augusztus 1-én nyerte el alkotmányjogi függetlenségét. Az ország 112,6 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területén ma 2,6 millió ember él. Függetlenségét az 1958. december 4-én bejelentett intézkedések előzték meg, amikor is az ország a Francia Közösség keretén belül önkormányzatot kapott. A függetlenség elnyerése után Dahomeyben is hamarosan kiéleződött a belpolitikai helyzet. Pucs- csok következtek, amelyek során 1963. október 28-án megdőlt a franciabarát Hubert Maga elnök uralma. A kormányon belüli viszályok azonban nem simultak el. A fokozódó gazdasági bajok elégedetlenséget szültek, s ezt kihasználva Soglo tábornok, 1965. december 22- én katonai puccsal átvette a hatalmat, felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és betiltotta a pártokat. 1967 decemberében úiabb államcsíny zajlott le, az államfő Alphonse Alley lett, de jelentősebb változást ez sem hozott. NIGER (NIGER KÖZTÁRSASÁG) A csaknem 1,2 millió négyzetkilométer kiterjedésű ország (lakóinak száma: 3,6 millió) még az ötvenes évek közepén is a Francia Nyugat-Afrika főkormányzóság része volt. 1958. december 18-án a főkormányzóság felbomlása után, a Francia Közösség tagállamaként alakult meg aztán az autonom Niger Köztársaság. 1959 áprilisában Dahomey-el, Elefántcsontparttal és Felső-Voltéval együtt megalakította a kül- és belpolitika összehangolását célzó Afrikai Antantot. Niger ■MbésM MggHftenaégét M®. augusztus 3-án nyerte el. Bár az ország nem tagja a Francia Közösségnek, vezetői támogatják a francia neokolonialista politikát. FELSŐ-VOLTA (FELSŐ-VOLTA KÖZTÁRSASÁG) A kb. 274 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, 5,2 millió lakosú ország 1960. augusztus 5-én nyerte el függetlenségét. Lényegében ezt készítette elő két évvel korábban az a döntés, amelynek alapján Felső- Volta már akkor a Francia Közösség keretén belül önkormányzatot kapott. Maurice Yameogo vezette első kormányát azonban a korrupció, a bércsökkentés és az adóemelések miatt kirobbant tömegmozgalom elsöpörte és a hadsereg vette át a hatalmat 1966. január 4- től, Sangoule Lamizana tábornok vezetésével megindult egy lassú, haladó irányú politikai és gazdasági fejlődés. A külpolitikában a fő francia orientáció mellett, Malival jó viszonyt építettek ki és 1967 februárjában a Szovjetunióval is felvették a diplomáciai kapcsolatot. Ez a fejlődési irány nem tetszett a régi elnök híveinek és elefántcsontparti támogatással 1967 szeptemberében meg akarták buktatni Lamizanát, de az összeesküvést leleplezték. ELEFÁNTCSONTPART (ELEFÁNTCSONTPART KÖZTÁRSASÁG) A Francia Nyugat-Afrika főkormányzóság felbomlását követően a Francia Közösség tagállamaként 1958. december 4-én megalakult az autonom Elefántcsontpart Köztársaság, amely azután 1960. augusztus 7-én elnyerte függetlenségét a Francia Közösség keretében. Területe 322,4 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma 4,1 millió volt 1968- ban. A függetlenség kikiáltását követően 1961. április 24-én azonban szoros politikai, gazdasági és katonai együttműködésről szóló egyezményt kötöttek Franciaországgal. Ennek tulajdonítható, hogy 1963- ban és 1964-ben kíméletlenül elnyomták az országban a haladó erőket és segítették a progresszív afrikai államok elleni aknamunkát. CSÁD (CSÄD KÖZTÁRSASÁG) A rendkívül ritkán lakott Csád Köztársaság — 1,3 millió négyzet- kilométeren mindössze 3,5 millió lakos él — Elefántcsontparthoz hasonlóan a Francia Egyenlítői-Afrika főkormányzóság felbomlása után, 1958. november 28-án lett a Francia Közösség tagállama. Alkotmányjogi függetlenségét 1960. augusztus 11-én nyerte el, de ez a belső problémákat nem oldotta meg. 1965-től spontán módon terjedő felkelés indult az országban. 1966-ban Szudánban megalakult a Csád Nemzeti Felszabadító Front. 1968-ban jelentős területek kerültek a felkelők ellenőrzése alá. KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG A közép-afrikai fennsíkon elte- NH6 «*M> cser négyzetkilométer kiterjedésű és 1,5 millió lakosú ország 1960. augusztus 13-án vált a Francia Közösség alkotmányjogi-; lag független államává. A fiatal köztársaság helyzetét rendkívül megnehezítette, hogy a nemzeti mozgalom elismert vezetője — Barthélemy Boganda — közvetlenül a függetlenség kikiáltását megelőzően, máig is tisztázatlan körülmények között repülőszerencsétlea- ség áldozata lett. A hatalom a francia neokolonialistákat kiszolgáló erők kezébe került. 1966. január 1- én a hadsereg Jean Bedal Bokassa vezetésével megdöntötte az addigi kormányt. Az új állam- és kormányfő Bokassa lett, aki kijelentette, hogy fő feladatának a hazai burzsoázia bűnéből kialakult igazságtalan társadalmi viszonyok felszámolását tekinti. KONGÖ (KONGÓI NÉPI KÖZTÁRSASÁG) A csaknem egymillió lakosú és hazánknál kb. három és félszer nagyobb ország 1958-ban, a Francia Egyenlítői Afrika felbomlása után Kongó Köztársaság néven vált a Francia Közösség tagállamává, 1960. augusztus 15-én kikiáltották a független köztársaságot, de a franciák meghatározó befolyása csak három évvel később, a Fulbert Youlou abbé uralmát megdöntő 1963. augusztus 15-i tömegmozgalom után ért véget. Youlou elűzés« után Alphonse Massemba-Débat alakított kormányt. 1968. május 13-án jobboldali zsoldosok kísérletet tettek Massemba-Debat kormányának megdöntésére, majd az augusztus 1-én kirobbant politikai válság azzal végződött, hogy Massemba-Debat helyébe Alfred Raul lépett. Az ország 1969 decemberében felvette a Kongói Népi Köztársaság nevet Az 1970. január 3- án életbe lépett új alkotmány szerint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok. Az államtanács elnöke Marien Ngouabi. A kormányzópárt a Kongói Dolgozók Pártja. GABON (GABON KÖZTÁRSASÁG) Az 1950-es évek végén felbomlott Francia Egyenlítői-Afrika főkormányzóság helyén alakult államok között Gabon a legkisebb. Csaknem 268 ezer négyzetkilométeres területén mindössze 500 ezer lakos él. 1960. augusztus 17-én vált függetlenné a Francia Közösség keretében. A függetlenség után hatalomra került Gabon! Demokratikus Tömé a reakció és a francia monopóliumok érdekeit szolgálta. Ezt a helyzetet akarta a nemzeti erőkre támaszkodva megszüntetni a hadsereg. Ezért 1964 februárjában katonai puccsot hajtottak végre, Leon M’bá elnök lemondott, és ideiglenes kormány alakult. A franciák erre fegyveresen közbeavatkoztak és Leon M’bát visszaültették az elnöki székbe. MAURITANIA (MAURITANIA ISZLÁM * KÖZTÁRSASÁG) A kb. 1,1 millió négyzetkilométeres, 1,2 millió lakosú ország Francia Nyugat-Afrika felbomlása után, 1958-ban kapott önkormányzatot, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét A francia csapatok azonban az országban maradtak. Jelenleg a köztársaság elsősorban gazdasági téren szorosan együttműködik Franciaországgal, de az utóbbi időben közeledett a radikális függetlenségi politikát folytató afrikai államokhoz. NIGÉRIA (NIGÉRIA SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG) A hazánknál kb. tízszerte nagyobb és csaknem 63 millió lakosú Nigéria 1960. október 1-én kapta meg függetlenségét a Brit Nemzetközösség keretén belül, A köztársaságot azonban csak 1963 októberében kiáltották ki. A nyugati tartományban 1964. október 11-én választási csalások miatt polgárháborús állapotok alakultak ki. I960. január 15-én fiatal katonatisztek antifeudális felkelést robbantottak ki, de végül Is Ironsi tábornok, a hadsereg főparancsnoka ragadta magához a hatalmat. Megszüntette a szövetségi államrendszert. Uralmának Gowon, a hadsereg vezérkari főnöke vetett véget, aki katonai puccsal átvette a hatalmat és visszaállította a szövetségi államrendszert. 1967. május 30-án Nigéria keleti tartományának vezetői Biafra néven független köztársaságot hoztak létre. Súlyos fegyveres harcok kezdődtek a központi kormány csapatai és a biafra: egységek között, amelyek különféle neokolonialista erők támogatásával több mint két és fél évre szólóan pusztító polgár- háborúba taszították az országot, amely csak 1970. január 13-án ért A függetlenség tíz éve Fekete-Afr i ká ban
