Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
1970. október 25. dunántúli napló Huszonháromezer kommunista képviseletében ika Remeczki Mihály a megye kommunistáinak küldöttei tanácskoznak Pécsett október 30-án és 31-én. A megyei pártértekezleten számot adnak a IX. kongresszus óta eltelt Időszak eredményeiről, a gondokról, elmondják véleményüket a párt politikájáról és meghatározzák a feladatokat. A tanácskozás résztvevői közül beszélgettünk hat küldöttel. Rameisl Ferencné Rameisl Ferencné, az SZMT titkára közel huszonöt éve dolgozik mozgalmi funkcionáriusként. Közvetlenül a felszabadulás után az MN- DSZ-ben tevékenykedett, volt tanácstag, alapszervezeti párttitkár, a megyei nőtanács titkára. Nyolc éve képviselőnek választották, ma is ez egyik közéleti munkája. — Az élet sok területe közül a nők helyzete, gondjaik, problémáik foglalkoztattak és foglalkoztatnak legtöbbet ma is — mondja. — Most, mint SZMT-titkárnak egyik feladatomat képezi a nőbizottságokkal foglalkozás. Legfontosabb: a nőbizottságok állandóan figyeljék az üzemekben, intézményekben a nők helyzetét és közöljék javaslataikat a választott szerveknek, a szakszervezeti bizottságoknak. A nők helyzetéről, a legfontosabb problémákról kérdezem. — Csak vezérmondatokban: férfi munkaerőben hiány van, a vállalatok hogy megtarthassák szakmunkásaikat, vagy újakat vegyenek fel, több bért kénytelenek adni. A szakmunkások pedig általában férfiak. Az így kifizetett pluszbérek után már nem marad a női munkabérek emelésére. A másik: a gyermekgondozási idő, illetve segély lejártával, érkeznek vissza a nők a munkahelyeikre. Sajnos, számos vállalat, intézmény a gyermekgondozási időt töltő nők részére megfeledkezett az évi 2—4 százalékos béremelésről, és most nem tudja nyújtani ezt az összeget. Óvodák problémái: a legtöbb pártértekezleten elhangzott ez a gond. Örömmel számolok be arról, hogy itt Pécsett néhány vállalat, intézmény már megtette az első lépéseket: a Geodéziai és Térképészeti Vállalat 20 000, a Kesztyűgyár 50 000, a posta 250 000, a Megyei Vendéglátó Vállalat 70 000, a Tejipari Vállalat 75 000, a DÉDÁSZ 200 000 forintot ajánlott fel a tanácsnak óvodák építésére. Ügy hiszem, ez járható út a probléma megoldására. Nos, a nőbizottságok szorgalmazzák, hogy ilyen és ehhez hasonló célokra adjanak bizonyos összegeket a vállalatok, vegyék be költségvetésükbe. Azzal is egyetértek, hogy jelen esetben az óvodák felépítése után a vállalat, in. tézmény, amelyik hozzájárult anyagilag, kijelölhesse üzemének dolgozói közül: kinek a gyermeke kerüljön abba az óvodába. G. F. Farsang János Kockaház István-aknán, az üzem előtt elvezető út végén, a baloldalon. Itt lakik Farsang János csapatvezető vájár, a szenelők pártalapszer- vezetének vezetőségi tagja. Fiatal, jókedélyű férfi, 37 esztendős, tizenhat éve dolgozik a bányánál. Véletlen szerencse, itt van Bodor József aknász is, aki egyébként az alapszervezet titkára és egyben — Farsang Jánossal együtt — küldöttje a megyei pártértekezletnek. Arról beszélgetünk, hogy a pártélet, a pártmunka, már rég nem a pártirodán, de még csak nem is a taggyűléseken zajlik le. Farsang János műszakjában az átlagos csapatlétszám 38—40 fő, néha ötvenre is fölmegy, de ez a kis kollektíva csak harmada a teljes szocialista brigádnak. Ahány ember, annyi természet, indulat, jellem, világnézet, öröm és bánat, kiemelkedő vagy átlagos munkaképesség. Vagyis hát „tíz ujjal kell itt zongoráznia egy kommunistának”, hogy összhangba hozhassa ennyi ember cselekedetét és gondolatvilágát. — Gondok? — Minden nap van valami. Ami visszatérő: a bérkérdés. Nálunk is kollektív bérezés és egyéni premizálás van. Mondják egyesek: ez nem jó. S helyette tudnának-e jobbat? Nem tudnak. A premizálásnál is: miért kap ez ennyit, miért nem kevesebbet, vagy többet? így zajlik le a vita és most legyen az ember okos, próbálja az ember reális gondolkodásra késztetni a kétkedőt. — Nem mondom, hogy teljes létszámmal dolgozunk, de azért... többet lehetne felmutatni, ha mindenki egyformán „húzná a kocsit”. Üzemi szinten a naponta távollévők aránya 25—28 százalék. Ez a mi csapatunknál is így van. Nem igazolatlan mulasztóról van szó! Mert tényleg van valami baja, hiszen akárhogy is nézem, aki már tizenöt-húsz évet lehúz a bányában, azt akkor veszik táppénzre, amikor akarja. Ne értse félre, aki tényleg beteg, egy órát se maradjon lent, menjen orvoshoz, gyógyuljon meg. De vannak „legalizált” betegek, akik ... Szóval, amikor jó fejtésben vagyunk, hiányzás nincs, amikor rossz munkahelyet kapunk, egyszerre „lesérülnek” öten-ha- tan is. Hát erről van szó. Itt aztán vádaskodni nem lehet, goromba hangnak nincs helye. Mi van hát? Szépen, de szigorúan rávezetni őket arra a bizonyos „munkaerkölcsGyorsmozgású, temperamentumos fiatalember Pe- tőh Sándor, a Siklósi járási KISZ-Bizottság titkára. A járás 120 KISZ-szervezetének összefogása és irányítása nem is tűri meg a lassúságot. Immár öt éve, hogy a szervere”, amelyről itt, ilyen viszonyok között derül ki, hogy mennyire nem frázis és mennyire komoly dolog. — Még jó, hogy a vándorlási láz lassan elül nálunk. Furcsán hangzik, de mi nem azoknak a hiányát éreztük meg, akik beléptek, aztán hetek, hónapok múltán leszámoltak és eltűntek még a városból is. Számítani rájuk úgy sem lehetett. Sokkal fájóbb volt az. amikor négy-öt év múltán vették ki munkakönyvüket — főként az alföldiek —, akik nagyon keményen dolgoztak, amíg a ház- ravalót megkeresték. Aztán hazamentek, házat építettek és többet a bányára rá sem néznek. Ezt a folyamatot is meg kellett fognunk, szerencsére, mutatkozik is valami eredménye. No, de az elvtárs arra kíváncsi, hogy milyen pártmunkát végzünk, mi a teendőnk, kommunistáknak, igaz-e? Hát hol is kezdjük.. R. F. Ambrus Lajos — Amikor apámat egyszer elhoztam ide Károlymajorba, ahol valamikor uradalmi cseléd volt, körülnézett egy kicsit és azt mondta: „Mintha összementek volna a házak ...” Pedig a házak nem mentek össze, mi lettünk nagyobbak ... Sok az új épület, a mutatós porta, s a most itt élő emberek, a cselédek gyerekei, az én nemzedékem, az állami gazdaságban legalább úgy keresnek mint az ipari munkások. Családunk megjárta fél Baranyát. Apám, az írástudó cseléd, aki ráadásul kérvényeket fogalmazott a többiek érdekében, sehol sem volt kívánatos egy-két évnél tovább ... Jólesett most ide visszajönni, ahol ismerősen csengenek a nevek, s amikor kint járok, a pusztaiak is emlékeznek. Ambrus Lajos, a párt mohácsi járási bizottságának első titkára. Hivatásához kevés a diploma — mezőgazdász — és az évek során megszerzett, felnőtt fejjel kiegészített felsőfokú politikai ismeretanyag ... Valami olyan plusz kell ehhez, amely semmilyen mértékegységgel sem mérhető, s valahogy mégis megítélhető. Az ítészek: a párttagok, az emberek. A rokonok azt mondják: „keveset jöttök hozzánk”, s egy kicsit húzzák is az orrukat, hiszen, „itt vagytok a közelben, és te oda mész, ahova akarsz”. A család — a feleség és a három fiúgyerek — nagyon jól tudja, hogy ez nem így van, kénytelenek voltak megszokni, hogy sokszor öreg este van, mire hazaér a családfő, s hozzá igazították életritmusukat. Családi tanács szombatonként, ilyenkor, no meg vasárnap jut egy kis idő a kikapcsolódásra, vagy ahogy Ambros Lajos fogalmazott: „levegővételre”. Megkérdeztem, milyen gond foglalkoztatja most leginkább a járási első titkárt? A jó- néhány perces felsorolásból csak a legfontosabbak: a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos észrevételek, vélemények feldolgozása, az újonnan megválasztott pártve- zetők segítése, a pártoktatás, az őszi mezőgazdasági munkák ... A rokonoknak ismét várni kell egy darabig. D. K. J. Petőh Sándor zethez tartozó 2500 fiatal örömében, gondjában osztozik. — Most néztem át a községi tanácsok által elkészített IV. ötéves terveket: miben kívánnak segíteni a tanácsok a fiataloknak — mondja. — Mert rendelet van arra, hogy a tervekben, a költségvetésben a tanácsok külön foglalkozzanak a fiatalság helyzetével, anyagi segítésével. Általában jónak találtam, de az a véleményem, hogy számos községben vagy nem kellő gondossággal hallgatták meg a fiatalok kérését, vagy a fiatalok nem elég „hangosan” kértek. Természetesen tudom, hogy csak reális kérések lehetnek, mert a lehetőségek nem végtelenek ... — A fiatalok kérnek a tanácsoktól — ez az egyik oldal. De mit tesznek a maguk, a község érdekében ? — Szép eredmények vannak. Szerződést kötöttek a községekkel, segítettek különböző munkák — parkosítás, sportpálya építése elvégzését. Ennek fejében kaptak a községektől lemezjátszókat, sportfelszereléseket... Örömmel számol be arról, hogy Sellyén közös összefogással, az ÁFÉSZ, az Agrokémiai Vállalat, a tsz, a tanács ifjúsági házat kíván építeni a fiataloknak. A B. m. Építőipari Vállalat fiatal tervezői társadalmi munkában már készítik is a terveket ... Nyolcvanöt oktatási kör indul a járásban, ezeket meg kellett szervezni, — most szeretné, ha a munka jobb összefogása érdekében KISZ- csúcsszer veket alakítanának, a fiatal művészek villányi alkotótelepének fejlesztésével is van tennivaló ... — A pártértekezletek és majd a kongresszus minden i bizonnyal nagy lendítőerőt ad a mi munkánkhoz is ... a f. Remeczki Mihály géplakatos a MÁV Pécsi Vontatási Főnökség motorműhelyének egyik csoportvezetője. Hétszáznyolcvan dolgozót — közöttük 139 párttagot — képvisel majd másodmagával, Csepregi Viktorné villanyhegesztővel a megyei pártértekezleten. Persze a „képviselet” nemcsak egy al-N kalomra szól. mert — mint mindenütt, úgy itt is — számos tennivalója van egy kommunistának nap mint nap, szüntelenül. A feladatok sokaságából csak egyet: — A dieselesítés — mondja. Ennek megvan a több évre szóló programja. amelyet minisztériumi és igazgatósági szinten dolgoztak ki és ... — ... közbevetőleg: egy ilyen nagy horderejű program végrehajtásához mi segítséget adhat egy viszonylag kis kollektíva? — Sokat! Vannak feladatok, amelyeket nem a minisztérium és nem az igazgatóság old meg, hanem mi „lent” a műhelyben. Nézze csak: mi is a cél? Lassan, fokozatosan le kell cserélni a gőzmozdonyokat Dieselmotorokra. Ezt nálunk mindenki tudja a műhelyben, hogy a gőzvontatásnak — sok egyéb hátránya mellett — még a hatásfoka is alacsony. A Diesel gazdaságosabb. Aztán gyorsabb a szállítás, kevesebb létszámot igényel . mit mondjak még? Csak hogy a motorokhoz szakember is kell. Mi évente körülbelül 30 ipari tanulót nevelünk motorszerelői szakmára. Nyilvánvaló^ hogy közülük kell majd kiemelni a Diesel-motorok vezetőit is. — Ennek a fiatalok csak örülnek, nem? Mégis csak vonzóbb foglalkozás, ha nyílt pályán száguldhat egy szerelvénnyel, nem? — Biztos, hogy szép munka, de nem mindenki ismeri fel ennek a beosztásnak nagyszerűségét, még akkor sem, ha a keresete több lesz. És itt kezdődik a mi munkánk: beszélni, beszélni és megint csak beszélni a fiatal szakmunkásokkal, hogy már szolgálati érdekből is, de vállalják el. Az igazság az, hogy bizonyos kedvezőtlen tények miatt tartózkodnak ettől. A motorvezető tulajdonképpen folyamatos üzemi jelleggel dolgozik. Megjár a szabadnap, de nem biztos, hogy éppen vasárnapra, vagy ünnepnapra esik. Hiába, ezzel számolni kell. Aztán a felelősség is nagyobb, hiszen a Diesel-szerelvények többnyire 100 kilométeres sebességgel robognak, a motorvezető higgadtságán, felelősségérzetén múlik, hogy a szerelvény pontosan, baj nélkül célba érjen. No de hát „valamit — valamiért”: nehéz, de szép pálya és szerencsére van is eredménye a pártái apszerve- zetünk ilyen irányú munkájának. A jelenlegi motorvezetőknek legalább nyolcvan százaléka itt nevelődött nálunk. itt kaptak szakmunkásbizonyítványt és itt kapták motorvezetői kinevezésüket is. De hát a több évre szóló program nagy. szakemberekről továbbra is gondoskodnunk kell. És ez csak itt, ..ezen a szinten’” megy. (R. F.) Dr. Kiss István A professzort mindig szem üvegesnek képzeltem el, — szemüvegesnek és egy kicsit kopasznak, aki lehetőleg könyvei között ül.. S hiába volt kedves tanárom valaki. ha mindezek az ördög tudja honnan rögződött jegyek nem voltak rajta, nem igaz szeretettel mondtuk a „jó reggelt, professzor urat”... Dr. Kiss István, a Pécsi Orvostudományi Egyetem marxista—leninista intézetének vezetője, nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, sőt azt sem fogadja túlzottan szívesen, ha valaki profesz- szor úrnak szólítja. Pedig a megszólítás „egyvelegben” már kialakult valamiféle forma: a funkcionáriusok — elvtársak, az orvosok, tanárok — urak. még akkor is, ha közömbössé, tartalmatlanná vált a szó... Pedig dr. Kiss Istvánt a „módi” szerint igazán megilletné: amellett, hogy tanít — a Pécsi Orvos! tudományi Egyetemen a Marxizmus—Leninizmus Tanszékének a vezetője — a Művelődésügyi Minisztérium etikai bizottságának immár tíz esztendeje elnöke, a Mai- gyar Tudományos Akadémia filozófiai bizottságának tagja, 1960 óta pedig az MTA etikai kutatások koordinátora, az egyetemi pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja ezen belül az agitáció- val és propagandával, az egyetemi nevelőmunka pártirányításával is őt bízták meg... A felsoroláson csak akkor kell csodálkozni, ha azt is hozzátesszük hogy dr. Kiss István — amellett, hogy mindezen funkciókat eredményesen betölti, nap mint nap készül az állandóan újat hozó filozófiai anyagból — tanít. Pécset1 a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemen is. Ezek után egyáltalán nem furcsa, hogy a beszélgetésből nehezen tudunk kikeveredni. egyáltalán azt is nehéz eldönteni, miről beszélgessünk a rendelkezésünkre álló idő alatt. A kérdésre. a filozófusetikussal vajmi kevés lehetőség marad Mégis megkér- j dezem: hogy értékeli a párt j ideológiai, eszmei. politikai ] munkáját a tanár, aki tudományos szinten már hosszú esztendeje foglalkozik a kérdéssel? — A lényeg: a párt 1957 óta következetes politikát folytat — nem annvirn határozatokat, hanem a tudati fejlődés bonyolult voltának megfelelően, a társadalom, a közvélemény meghallgatása után kialakított irányelveket hoz. D. K. J. I
