Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

1970. október 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 EROTISSIMO Vágy egy régi történetet, lehetőleg Boccaccio mester műveiből, de gyengébb után­zata is jó. Ebben a magát el­hanyagoltnak érző feleség jóképű, ámde nagyon elfog­lalt urát akarja visszaszerez­ni. Hogy a mély lélektan is megkapja a magáét, az a gyanú erősödik meg benne, hogy erotikus eszközökkel kell visszahódítania a férfit. A végén persze nagy nehe­zen visszakapja, annál is in­kább, mert nem egy még erotikusabb nővel kell meg­küzdenie, hanem csak egy Kaján nevű állami adóellen­őrrel, aki éjszakák évadján is kínozza a jóképű igazgatót a különféle főkönyvekkel. Mi van még a filmben? Országúti cirkálóra emlékez­tető autó, alvilági, félvilági, nagyvilági alakok, hipermo­dern lakberendezés, párizsi éjszakai élet, korunk egész technikai csodája és egész menazsériája. Modem szob­rász, akinek szenvedélye a repülés, modern testvér, aki úgy fogyasztja a nőket, mint más a rágógumit, rengeteg helyzetkomikum, sok vidám jelenet, jól mozgó, rutinos, úgy rémlik, tehetséges színé­szek és vagy másfél óra paj­zán nevetés, amelyből fél óra múlva semmi sem marad meg. Pedig jobban indult a film, korunk sex-uralmát kezdte kifigurázni, ahol az étolajat erotissimónak hívják és aki evvel süt-főz, az erotikusabb mindenki másnál. A hangle­mezen Eroika helyett Eroti­ka a cím és már-már ez a korunkra annyira jellemző túlzás hajszál híján átcsapó­dott szatírába, de mindjárt az indulásnál a rendező meg­óvta ettől a filmet és a tech­nikai csodákat leszámítva, időtlenné tette. A színészek? A komédiá- zást jól szolgálják, a már más szerepekből ismert An­nié Girardot, mint komikus színész mutatkozik be; nem rosszul, kedvesen, de végül is egysíkúan. Az epizódsze­replők jól eltalált figurák és jól segítik azt a másfélórás nevetést, aminél a film töb­bet nem ér. Annyit azonban teljesít. Sz. R. Befejeződött az első dél-dunántúli népművészeti hét Az első dél-dunántúli népművészeti hét, amelyet négy megye részvételével rendez­tek Kaposvárott, pénteken bej ejeződött. Az ünnepi záróbeszéd után került sor a dél-dunántúli népművészeti hét és 0 nép­rajzi és nyelvjárási gyűjtöpályázat eredményének kihirdetésére, a díjak átadására. A mintegy száz pályamű közül a népművészeti tárgyú dolgozv.tért első díjat kapott Lantos Miklósné pécsi lakos. Az I. dél-dunántúli népmű­vészeti hétnek lesz folytatása is: Somogy és Kaposvár után évenként más és más megye- székhely vállalkozik majd a rendezésre. Mint azt megnyi­tó beszédében Molnár János, a művelődésügyi miniszter- helyettes elmondta, kiemel­kedő jelentőséget tulaj dom't a tájegység egy egész ország­rész összefogásának. Ez a ren­dezvény mind tartalmában, mind pedig kisugárzásában messze felülmúlta a helyi megmozdulások nehezen át­tekinthető, sokszor bizony változó színvonalú sorát. Azt is elmondta a népmű­vészetről Molnár János, hogy azt legjobbjaink — Petőfitől Kodályig — soha nem válasz­tották el a nép felemelkedé­séért vívott küzdelemtől. Mai társadalmunkban helye van a népművészetnek, megőriz­zük a hagyományokat, az ér­tékek javát, lehetőséget biz­tosítunk ezek felkutatására, széleskörű terjesztésére, va­lamint a népi művészét to­vábbi művelésére. Az I. dél-dunántúli népmű­vészeti hét azt demonstrálta, hogy a népművészet nálunk nem csupán hagyomány, nem­csak múlt, hanem élő jelen is. Az előadások, tudományos tanácskozások, kiállítások és hangversenyek mindenkit meggyőzhettek, hogy hazánk­nak e népművészetben külö­nösen gazdag tájegységén, ha megváltozott körülmények között is, de virágzik a nép­művészet számos ága Való­ban, a táj egységéről kell szólnunk, mert a látottak- hallottak tanúsága szerint a négy megye összefogása nm tekinthető formálisnak, mert e táj folklórja — túl az el­téréseken, a helyi vagy szű- kebb tájegységi sajátosságo­kon — meghatározott egysé­get képez. A népművészeti héten köz­ponti helyet foglalt el a há­Hasznos kezdeményezés Ilyen klub még nem volt Furcsa nevű klub alakulá­sának voltunk tanúi csütörtö­kön a Technika Házában. A Gépipari Tudományos Egye­sület pécsi szervezetének anyagmozgatási szakbizottsá­ga anyagmozgatási klubot alakított. Az első összejöve­telen megjelent számos vál­lalat és üzem — DÉDÁSZ, TITÁN, Téglaipar, ÉPGÉP, Mecseki Szénbányák, ÉPFU — akik számára problémát jelent az anyagmozgatás. Ezt az alkalmat is megragadták arra, hogy nehézségeikből ki­utat találjanak. Ugyanakkor hiányoltunk olyan vállalato­kat, ahol tudomásunk sze­rint szintén anyagmozgatási gondok vannak — hol nin­csenek? — de ez az egye­dülálló kezdeményezés nem keltette fel érdeklődésüket. Talán a Hőerőmű, Állami Építőipari Vállalat. Mecseki Ércbányászati Vállalat szak­emberei is gazdagabbak let­tek volna néhány hasznos, itt szerezhető ötlettel. Saj­nos mások is távol marad­tak. A meghívottak 20 szá­zaléka tartotta mindössze ér­demesnek a megjelenést. A résztvevők viszont vilá­gos célokat maguk elé tűzve, meghatározták a legsürgő­sebb tennivalókat, s távoli célokat is. A rendszeres havi összejöveteleken, az anyag- mozgatási szakembereket előadások, filmvetítések és bemutatók keretében megis­mertetik a legújabb techni­kai berendezésekkel. Novem­ber 17-én például a vagon­rakodás gépesítése lesz a té- ■Hl A későbbiekben olyan részfeladatokkal is foglalkoz­ni kívánnak, mint a tégla­mozgatás. A vagonokba tör­ténő ki- ,és berakodástól az ÉPFU és AKÖV közbeeső szállításáig részletezve. A tervezett programokon túlmenően a szakemberek kötetlen beszélgetések során számos tapasztalatot szerez­hetnek — vitán felül áll, hogy az ország mostani szál­lítási nehézségei közepette ez mennyire fontos. ‘romnapos tudományos nép­zenei tanácskozás és az eh­hez kapcsolódó hangverse­nyek és bemutatók sora. Nagy érdeklődést keltett dr. Vargyas Lajosnak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia népzenei kutató csoportja ve­zetőjének előadása. Megtud­tuk, hogy számos olyan he­lyen, ahol a falu civilizáló- dási folyamata lassabban megy végbe, elevenen él még a magyar népdal, kiváltkép­pen annak ún. új stílusa. Azt a dallamkincset, amelyet ez­előtt vagy egy fél évszázad­dal Bartók, Kodály és tár­saik összegyűjtöttek, ma sok­kal szélesebb területen, min­denütt, ahol csak magyarok élnek, megtalálják a kutatók. Mi a sorsa a magyar népdal­nak? Kár lenne tagadni, a szájhagyomány ereje egyre csökken, a falu kultúrája egyre inkább a város hatása alá kerül. A népdalt ma már ter­jeszteni kell, ha nem akar­juk elveszíteni. Nagy a sze­repe és felelőssége a rádió­nak és a televíziónak. Sok jó szándékú kísérlet, a Páva-ve­télkedő alig remélt sikere után is úgy érezzük, hogy e szervek többet tehetnének a legértékesebb dallamkincs megőrzése és megszerettetése terén. Még átfogóbb az isko­lai nevelés hatása. (Várnai Ferenc ezzel kapcsolatos elő­adása és az ezt követő élénk vita is e kérdés döntő jelen­tőségét húzta alá.) Sokkal többet kell tennie az iskolá­nak azért, hogy a népdal és a népdaléneklés valóban élet­re szóló élményt jelentsen a tanulóknak. A tantervnek, a szemléltetés és a megszeret­tetés módjainak alkalmaz­kodniuk kell a megváltozott élethez. A népdalról szóló érteke­zések sorában mindenkinek jól esett a Várnai Ferenc kezdeményezte közös népdal- éneklés. (Erre szervezett for­mában sem ártott volna gon­dolni!) Népzenei értékeink­nek örülhettünk a rendező megyék énekes és hangszeres népművészeinek pódium mű­során, ugyanezt a célt szol­gálták azok a reprezentatív estek, amelyeken egy-egy me­gye művészeti együtteseinek és szólistáinak önálló hang­versenyeit rendezték meg a nagyközönség részére. Népi énekesek, hangszerjátékosok, tánccsoportok léptek fel eze­ken az esteken, de olyan rangos együttesek is képvi­selték megyéjüket és városu­kat művészi teljesítményeik­kel, mint például a Mecsek Énekkar, Zenekar és Tánc- együttes. A további műsorok és prog­ramok sorából a szebbnél szebb népművészeti kiállítá­sokat említjük még meg, így a „Baranyai temetők művé­Díjnyertesek hangversenye szetéből” c. kiállítást, ame­lyek az egyes megyék nép- j művészetének egy másik, \ fontos ágába engedtek bepil­lantást. Anélkül, hogy teljes­ségében bemutathattuk vol- fta, vagy tanulságait részlete­sen elemeznék a I. dél-du­nántúli népművészeti hétnek, megállapíthatjuk, hogy je­lentős vállalkozásnak bizo­nyult, sok értékre és nem ke­vés gondra hívta fel a fi­gyelmet. Szesztay Zsolt A Filharmónia idei első kamarabérleti hangversenyén szerda éste négy fiatal mű­vész működött közre, mind­nyájan az 1970. évi budapes­ti nemzetközi zenei verseny díjnyertesei. Bár valameny- nyiük szereplését örömmel fogadtuk, sajnáljuk, hogy egyetlen külföldi díjnyertes sem jutott el ezúttal Pécsre. Ezzel nem kívánjuk kisebbí­teni a hangverseny értékét, hiszen a fiatal magyar mű­vészek mind bebizonyították, hogy tehetségükkel, felké­szültségükkel rászolgáltak a díjakra. Külön örültünk Kovács Kolozs énekét hallani, aki az áriaverseny kategóriájában I. díjat nyert, hiszen az ifjú művész pécsi származású, a Pécsi Zeneművészeti Szakis­kolából került a Zeneakadé­miára. Az elmúlt évben fe­Uj konstrukciók Korszerűbb kukoricabetakarítás Az MTESZ rendezésében tegnap a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár konstruk­tőrei adtak tájékoztatót a baranyai és a tolnai tsz-ek és állami gazdaságok gépész- mérnökeinek, műhelyvezetői­nek a kukoricatermesztés és Szárítás legújabb magyar gé­peiről és ezek fejlesztésének irányáról. Hazánkban jelenleg két­féle kukoricabetakarító gé­pet használnak a gazdaságok. Jugoszláv kooperációban kezdték gyártani, s immár harmadik éve dolgoztatják a ZMÁJ 2—KM típusú két­soros, traktorral vontatott gépet, amely a csövet letöri, fosztja és kocsira gyűjti, a szárat pedig Szecskázza. A másik berendezés, amely a szakemberek előtt hasonlóan ismert már, a francia licenc alapján gyártott négysoros ZEA—4 BRAUD adapter. Makón két változatban ké­szül az adapter, amelyet ga­bonakombájnhoz kapcsolva használnak. Mindkét géptípust, illetve berendezést továbbfejlesztet­ték. A korszerűsítés elsőd­leges célja a nagyobb ter­melékenység elérése volt. Így például a BRAUD adapterek hatsoros változatának a prototípusát készítették el. Ugyancsak kikisérleteztek egy olyan BRAUD adaptert, amely megmarad négysoros­nak, de az eddigi változat­tal szemben elvégzi a szár szecskázását is. A mezőgazdasági gépfej­lesztési intézet szakemberei a közelmúltban megalkották egy harmadik kukoricabeta­karító géptípus terveit. A do­kumentáció alapján a BMG elkészítette a mintapéldányo­kat. A szakemberek előtt ez a gép se teljesen ismeretlen, Graßhai kiállítás nyílt a képcsarnokban Tegnap délután a Képcsar­nok Vállalat pécsi üzletében kiállítás nyílt a magyar gra­fikusművészek kiemelt alko­tásaiból. Várady Géza meg­nyitó szavaiban utalt arra, hogy korunkban a grafika, a rajzolás sajátos reneszánszát éli, sokoldalúan igyekszik a világot, az embert bemutat­ni. A kiállításon a hatvanas évek új nemzedékének, Lak- ner Lászlónak, Molnár Gab­riellának, Kondor Lajosnak, Bokros Lászlónak, Gacs Gá­bornak és másoknak a mű­vei láthatók. A kiállításon bemutatott képek mind megvásárolha­tók, aránylag olcsón s így mindenki hozzájuthat a la­kását díszítő valódi művészi értékekhez. a régebben már gyártott KB —2 továbbfejlesztett, korsze­rűsített változata. Előnye, hogy mindent tud, amit pél­dául a ZMÁJ típusok, de a szárat úgy szecskázza, hogy az begyűjthető legyen. Kü­lönösen a takarmányszegény vidékeken — avagy eszten­dőkben — hasznos. Ám aján­latos azoknak a kisebb gaz­daságoknak is, amelyek al- mozásra felhasználják a szá­rat. A kukoricát morzsoltan és csövesen egyaránt beta­karítja. Még ilyen kis országban, mint a miénk, még itt sem elegendő csupán egyetlen géptípus. A sík vidékeken, tehát az alföldi környezetben, s nagy területen lévő gazdasá­gok kedvelik a BRAUD 4, s bizonyára még szívesebben fogadják a hatsoros adapte­reket. Ugyanekkor a dunán­túli hegyes, dombos tájon más típusok válnak be jobban. Egyébként a BRAUD adapte­rek előnye, hogy a gabona- kombájnokra szerelve mű­ködnek, így a kombájnok az év nagyobb részében válnak kihasználhatóbbá, mint eddig. Újdonság az is, hogy a BMG konstruktőrei a törő­berendezéseket tipizálják. Ki­alakították annak a berende­zésnek a prototípusát, amely valamennyi nálunk használa­tos kukoricabetakarító gép­hez alkalmazható. A tegnapi tanácskozás so­rán sok szó esett a szárító- berendezésekről. Mind több a morzsolva betakarító, az viszont köztudott, hogy csu­pán szárazon lehet tárolni a morzsolt kukoricát. A BMG makói gyára je­lenleg egy, két kocsis, OTSZ típusú — mobil — szárító­berendezést állít elő. Ez kis- kapacitású. A fejlesztés irá­nya, hogy * az igényeknek megfelelően mindinkább át­térjenek a nagyobb teljesít­ményű berendezések gyártá­sára. Már elkészült egy új szárító mintapéldánya: órán­ként öt tonna kukoricát szá­rít meg. Stabil kivitelezésű szárítótelep, amelyet típus­egységekből lehet felépíteni. Rövidesen elkészítik az OTSZ 10, 15 és 20 tonna óránkénti kapacitású berendezések min­tapéldányait is. Mind szélesebb körben ter­jedt el egy másik jól sike­rült szárítóberendezés is. Az FT—5 folyamatos üzemi to­ronyszárító óránként 5 tonna morzsoltkukoricát 10 százalé­kos vízelvonás mellett szárit. Az ország különböző pont­jain már hatvan üzemel eb­ből a típusból. A 10 tonna kapacitású változat első pél­dányai ezekben a napokban készülnek el. A sikeres pró­baüzem után hamarosan meg­kezdik a próbagyártásukat jezte be tanulmányait és már a Magyar Állami Operaház tagja. Hangadottságai egé­szen kivételesek, tömör, nagy vivőerejű basszusa minden regiszterben kiegyenlített. Hatalmas súlya ellenére moz­gékony ez a hang és különö­sen képes a drámai kifejezés ábrázolására. A Verdi-áriák- ban, kiváltképp a Don Car- losból Fülöp áriájában érez­tük a legotthonosabbnak. Ko­vács Kolozs, ha művészi fej­lődése töretlen marad és a zenei elmélyedés terén is to­vább érik, méltó utóda lehet a nagy magyar basszisták­nak: Kóréh Endrének, Szé­kely Mihálynak, Ernster De­zsőnek. Kirobbanó közönség- sikere megérdemelt. Szintén az áriaversenyben nyert díjat III. helyezésével Miller Lajos. Magas fekvésű, a tenorhoz közeli színezetű baritonja elsősorban a ma­gasabb fekvésekben és na­gyobb hangerő bevetése ese­tén csillogott. Hatalmas erő­vel rendelkezik ez a fiatal énekes is, szinte kicsi volt számára a Liszt-terem. Ke­vésbé éreztük meggyőzőnek éneklésmódját a halkabb, lí­raibb hangvételű zenék elő­adásában, mint Wagner Tannháuserében az esthaj­nalcsillaghoz énekelt híres­szép dalban. Miller Lajos is az Operaház énekese, már harmadik éve, számos szép szerepet bíztak már rá. Dittrich Tibort, a rádióze­nekar klarinétművészét má­sodszor üdvözölhettük Pé­csett. öt évvel ezelőtt szere­pelt nálunk először, amikor a mostani versenyhez hason­lóan, szintén második díjat nyert. A hangverseny sze­replői közül ő a legkiforrot- tabb, legérettebb muzsikus. Hangszerét kulturáltan é3 hallatlanul nagy biztonság­gal kezeli. Századunk zené­jének három különféle stílu­sából játszott. Weiner Bal­ladájában inkább virtuóz technikáját csodáltuk, Sztra­vinszkij darabjaiban azt, hogy mi mindent képes ki­fejezni az egyszál szóló kla­rinét, Penderecki Miniatűr­jeiben pedig, hogy a zseniá­lis kortárs lengyel zeneszer­ző mily nagyszerűen ábrázol­ja a mai ember érzéseit és indulatait. Az oboaverseny II. díjának nyertese, Erdélyi Tamás még végzős zeneakadémista. Já­tékán azonban csak nagyrit­kán érződik az iskola hatá­sa. SZép, kristálytiszta oboa­hangjával, érzékeny, töré­keny dallamformálásával, megbízható, ha kell: virtúóz játékával méltán érte el si­kereit. Ránki népszerű da­rabját, a Don Quijote és Dulcineát más alkalommal is hallottuk már Pécsett hason­ló intenzív és muzikális elő­adásban, a Telemann-szoná- j tában és méginkább Bozza: | Fantasie Pastorale című mfl- | vének lassú középrészében meggyőződhettünk Erdélyi Tamás figyelemre méltó adottságairól. Az egész hangversenyen Steinert Mária látta el a zongorakíséret szerepét. A nagy zongorakísérők egyike: játéka nem pusztán pontos és megoldott, mindig olyan mértékben emelkedik ki vagy szorítja magát vissza, ahogy azt a zenei folyamat kíván- ja. Egyszer pasztell színár­nyalattal egészíti ki, máskor egy nagyzenekar illúzióját kelti. Sz. Zs. — Műszaki klub alakult tegnap Pécsbányán. A törek­vések értelmében a jövőben kizárólag nem a műszaki dol­gozók részvételére számíta­nak, hanem műszaki kérdé­sekkel foglalkozó valameny- nyi dolgozót szívesen látják. Az első foglalkozáson Sebes­tyén Béla főmérnök „A mű­szaki fejlesztés várható irá­nya” címmel tartott elő­adást. Ezt követően Bimbó Mihály vezető geológus olaszországi útjáról számolt be. 1 Gácsi Mihály: Golf óta etmfl fcéfe előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents