Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

6 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. október 17. Pódium BŰVÖS ERDŐ. A szovjet kultúra napja rendezvényso­rozata alkalmából Marsak: Bűvös erdő című mesejáté­két mutatja be a Pécsi Nem­zeti Színház Gyermekszín­háza két hét múlva Sik Fe­renc rendezésében. Milyen lesz az új gépjármű-alkalmassági vizsgálat KARNYÓNÉ. Sólyom Ka­talin, a Pécsi Nemzeti Szín­ház művésznője a Budapesti Universitas Együttes tagja­ként tűnt fel, s Karnyóné szerepéért kapta az egyetemi színpadok zágrábi nemzetkö­zi fesztiválján a legjobb szí­nésznői alakítás díját. Most, az Universitas Együttes fenn­állásának tíz éves jubileu­mán ismét előadták a da­rabot, Sólyom Katalinnal a főszerepben, a Budapesti Egyetemi Színpadon. (Ké­pünk: Sólyom Katalin). HETENTE ÜJ MŰSOR. A Pécsi Pannónia Bár az Orszá­gos Rendezőirodával együtt­működve nem havonta, ha­nem hetente új énekespárt szerződtetett. Köztük orszá­gos hírű művészek is szere­pelnek. OJSZTRAH NEM JÖN. Da­id Ojsztrah betegeskedik, ízért elmarad a tervezett iécsi hangversenye. A vilag- árű művész egyik legjobb anítványát, a tavalyi moszk­vai Nemzetközi Csajkovszkij legedűverseny győztesét, a ett Gidon Krémért küldi el naga helyett, aki október 31- n lép fel Pécsett. PLAKÄTRAGASZT0T állandó munkára, 8 órás munkaidőre azonnal felveszünk Magyar Hirdető kirendeltsége. Pécs, Sallai u. 8. Enyhítések és szigorítások Űj fogalom: rendkívüli időszakos vizsgálat — Súlyosan megsérült, le­tartóztatták, meghalt, sérülé­se súlyos, de nem életveszé­lyes, eljárás indult ellene — naponta olvassuk ezeket a szavakat a baleseti hírekben. Pedig egyre többet teszünk azért, hogy minél kevesebbet olvassuk. A társadalom szer­vezett védekezése versenyez az autóiparral, az országutak forgalmával. Ennek a ver­senynek Magyarországon egyik meglehetősen fontos állomása az új törvényjavas­lat: a gépjárművezetésre va­ló alkalmasság, orvosi vizs­gálatának és elbírálásának új jogszabály tervezete. A múlt héten Pécsett rendezett má­sodik országos igazságügyi­orvostani társasági ülés egyik igen érdekes előadása szólt erről a tervezetről. A rendőri szervek kérték: az egészségügy — lehetősé­géhez mérten — vállaljon nagyobb részt a közlekedés biztonságáért folytatott küz­delemből. A jogszabályterve­zet ennek megfelelően több újdonságot tartalmaz a gép- járművezetők alkalmassági, illetőleg időszakos orvosi vizsgálatával kapcsolatosan, így kötelezi, a vezetőket az időszakos vizsgálatra akkor is, ha magukon olyan körül­ményt — eszméletvesztés, egyensúlyérzés, látászavar — észlelnek, amely a vezetésre való további alkalmasságukat kétségessé teszi. Van olyan elgondolás is, hogy a kezelő­orvos is köteles a gépjármű- vezetőt rendkívüli idő­szakos vizsgálatra küldeni, ha az említett tüneteket ész­leli nála. Sőt ellenőrizni, hogy a vezető eleget tett-e ennek a kötelességének. Bal­esetkor kötelességmulasztás­nak számít az említett rendkívüli időszakos vizsgálat elmulasztása. Ha a gépjárművezető három napon belül nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, a kezelő­orvos haladéktalanul bejelen­teni tartozik ezt a körül­ményt az illetékes rendőrha­tóságnak. A gépjárművezetési alkal­masságot felülvizsgáló szerv szükség esetén igazolást kér­het a jelentkező kezelőorvo­sától arról, hogy az orvos szerint a jelentkező szenved-e valamilyen betegségben, s ha igen, akkor milyen betegség­ben, illetőleg milyen testi, szellemi, érzékszervi elválto­zásban. Ha az időszakos vizsgálatot nem az alkal­massági vizsgálatot ellátó szerv végzi, hanem egy má­sik, akkor ez a másik szerv elkérheti az egészségügyi ira­tokát a korábban eljáró or­vosi szervtől. Erre például az | adhat okot, ha a vezetést ko- j rábban valamilyen korláto­zással engedélyezték —, ha a gépjárművezető magasabb követelményekhez kötött al- | kalmassági csoportra (pél- , dául buszvezetés) kéri az el- I bírálást, vagy ha időközben új betegség, elváltozás, ille­tőleg ezeknek gyanúja fel­merül. A cél: az illetékes rendőri szervek minden olyan adatról időben értesülje­nek, amely a vezetői alkal­masság szempontjából fontos. Ezért a másodpéldányoknak nagy szerepük lesz. Némileg változnak az al­kalmasságot kizáró okok is. Bár a kizáró okok felsorolá­sában továbbra is az arany középutat tartják meg, in­kább egyéni elbírálás lesz majd uralkodó. Bizonyos szi­gorításokra azonban lehet számítani, de mellettük eny­hítésekre is, utóbbiakra va­lószínűleg a látásélesség és színlátás vizsgálatánál. Mivel a jövőben alapképzés után lehet csak hivatásos, majd autóbuszvezetői jogosítványt szerezni —, az orvos már az alapképzés előtt megállapít­ja, hogy a jelentkező melyik kategóriába felel meg, ter­mészetesen csak egészségügyi szempontból. Ha a gépkocsi- vezető kéri: az időszakos vizsgálaton is így minősít az orvos. További újdonságok: a há­rom óránál kevesebb munka­időben dolgozó üzemi orvo­sokat is kijelölhetik az al­kalmassági vizsgálatra. Cél­szerű ugyanis, hogy az elbí­rálást ugyanaz az üzemi or­vos végezze, akinek feladata a dolgozó munkaköri alkal­masságának eldöntése is. Pél­dául egy meggyógyult gyo- morfekélyes dolgozót az üze­mi orvos gépjárművezetésre alkalmasnak minősíthet, de ismerve volt betege állapotát, kikötheti, hogy csak nappali műszakban vezethet. Erre a nagyszámú, de csak napi egy­két órában rendelő üzemi or­vosgárdának nem volt eddig joga. Növekszik tehát az alkal­masságot eldöntő orvosok száma, így azok felelőssége is. Igaz, ellentétes orvosi vé­leményekre számítva a jog­szabálytervezet szélesíti az országos egészségügyi szervek részvételét a vitás ügyek ki­vizsgálásában. Minden eset­ben ki kell majd kérni a megfelelő országos intézet szakvéleményét, ha az érin­tett gépkocsivezető állapotá­ra, a diagnózisra, a kórjós­latra, az adott állapotnak a gépjárművezetésre gyakorolt hatására vonatkozóan az or­vosi vélemények, a leletek el­térőek. Mégis hadd fűzzük hozzá a jogszabálytervezet­hez: a jövőben nagyobb le­hetőség nyílik majd arra, hogy a gépkocsivezetők, vagy jelöltek a számukra enyhébb elbírálást jelentő orvost vá­lasszák ki. Ezért ajánlatos az orvosok bizonyos továbbkép­zése és rendszeres ellenőrzése is, a gépjárműalkalmasság eldöntésének munkájában. Földessy Dénes V Meteorológiai Intézetbe* ^ ZlC . és a kolléga jelzi a talajmenti fagyokat. Erb János rajza A Pillangó dűlő „foglya”... Lehet, hogy egy melanko­likus hangulatban a lomb­hullás az elmúlást jelképezi, de az őszre megbarnuló-vörö- södő szőlőlevél nem. Inkább a beérés, az örök derű és nyugalom szép szimbóluma, amely magán viseli egy egész esztendő éltető meleg napfé­nyének jegyeit. Az arca is ilyen Kordély Mihálynak — vagy hát, tízesztendős isme- metség után engedtessék meg, hogy Miska bácsinak szólítsam — mintha azono­sult volna törékeny inas ter­metével, szikkadt, cserzett arcával környezetéhez. Itt van a Szőleje, két holdnyi. Siklós után a nagytótfalusi kanyarban éppen, a Pillangó dűlőben. A köves út túlolda­lán mint egy lefordított Pa­nama-kalap, emelkedik az állami gazdaság Göntér-he- gyi szőlészete, jobbról a kis- harsányi tsz nagyon szép, gondosan ápolt sorai, s végül itt a Kordély-féle „dzsungel”, ö -maga mondta dzsungelnek, mert a vegetációnak jófor­mán teljesen szabad utat adott, a vesszők, fürtök szin­te befonják a kordon-huza­lok közét, a dús szőlő bebo­rítja áz egész domboldalt, embert és mindenféle moz­gást elrejtve szem elöL Már alkonyodott, amikor kiértem, a szüretelők elkö­szöntek, mi pedig fölmentünk a szőlőbe. Furmint, Chardon- nay, Pinát blanc, Merlot, Cir­fandli ... Óvatosan hajtogatja fel a levélzetet, aztán tenye­rébe fektet egy-egy fürtöt, olyan lágyan érintve, akár egy csecsemő hamvas fejét. — Hát nem gyönyörű? És nézze csak, látja ezt itt? Egy tőnek két karjáról szedtük le Komolytalan ro gat Hogyan történt ez azelőtt? Jött a kölcsön jegyzés. Krecs- marek meghallotta, berohant a terem közepére, széttolta az előtte állókat és felordított: — Elsőnek akarok jegyez­ni! Példát akarok mutatni! Várakozóan körbenézett és amikor látta, hogy a leg­nagyobb figyelem és várako­zás feléje irányúit, felkiál­tott: — Két havi fizetésemet jegyzem le! Rövid szünet. A szemekből érezte a biztatást és meg­becsülést, de ki sem tudta nyitni a száját, amikor a má­sodik 6orból egy fiatalasz- szony felugrott. — Három havi fizetésemet ajánlom fel. — Ezt valóság­gal sikította és diadalmasan nézett körüL Erre felvisított 2—3 másik nő, akik nem hagyták magu­kat háttérbe szorítani: — Az asszonyok nevében csatlakozunk az előttünk szólóhoz mert nem marad­hatunk el a férfiaktól. A fél­évi fizetésünket felajánljuk és mindjárt napi 4 órát túl­unt LELKI KÉNYSZER öt óra múlva, amikor már mindenki élénk volt, a fiatal Keserű Sándor okozta a leg­nagyobb meglepetést. Ez volt az est legváratlanabb ese­ménye. ö ugyanis még soha­sem szólalt fel, csak végezte a dolgát csendesen. Keserű felnyújtotta az ujját, nagyon halkan, mégis nyomatékosan megszólalt: — Tizenhárom havi fizeté­semet ajánlom fel! Kitört a tomboláé. Minden­ki örült, hogy megszorongat­hatta Keserű kezét. Csak a sarokban az öreg Bagaméri motyogott maga elé: — Hogyan ajánlhatott fel 13 havi fizetést, amikor csak 12 hónap van? Ezt a rejtélyt 6 sem tudta megfejteni. Azóta megváltozott a világ. Megszűnt az önkéntes fel­ajánlás és áttértünk a leg­nyíltabb lélektani erőszakra. — Megvette már az e he­tit?! — ordít az ember sze­mébe a veszélyes fenyegetés. Az ember könnyen ijedő lény, már annak az elgondo­lása, hogy mi következhet akkor, ha nem vette meg, megreszketteti az inát. Ugyan­akkor feltekint a csillagos égre és ott látja a Totó- Lottó-Ottót, ezt a kis neon figurát, amint útrakészen ro­han felvenni azt a zacskó pénzt, amit a pénteki sorso­lás után majd lakásunkra hoz. De ez még mind semmi. Egész életünket átszövi ez a nyerészkedésre buzdító fe­nyegetés. — Akar családi házat, vil­lát, autót nyerni 3,30-ért?! — Próbálja meg ön is. — Árad a feliratból a hivatalos fel­szólítás. És ki nem akar? Megnézhetjük a hivatalokat is. Ha a főnök csütörtök dél­előtt megkérdezi a titkárnő­jét, vagy az előadót, hogy mit osinál. többnyire a következő választ kapja: — Ki kell töltenem ezt a három lottó-szelvényt! Nem őrá van bízva, hogy akarja-e vagy sem, hanem egészen egyszerűen köteles­ségévé vált. A utcasarkon, a kávéház­ban, az újságárusnál, a lab­darúgó-mérkőzésen lelkűnk­be van égetve a „MEGVETTE MÁR AZ E HETIT? És az ember érzi, hogyha nem vet­te volna meg, akkor pokoli bajba keveredik. Nem nyer­né meg a Polski-Fiatot, nem vehetné meg a balatoni hét­végi házat. Ezt a terrort én is érzem és bár szabad szellemnek tartom magam és hihetetlen energiával küzdők a kór el­len, mégis vasámaponkint pontosan a záróra pillanatá­ban érek oda, hogy kitöltsem azt a három szelvényt, ame­lyik mentesít ez ellen az el­viselhetetlen kényszer ellen. Mennyivel szebb volt a kölcsönjegyzés, ahol önként és lelkesen ajánlattunk fel anyait-apait fafllfay Kiírnia ma a termést, több mint húsz kilót! A Pécsi Szőlészeti Kutató Intézet Európa hírű vezető­jének, Németh Mártonnak a „klon”-ja, tőle kapta a vesz- szőt évekkel ezelőtt, és ide ültette közvetlenül a présház mögé. Nemcsak az intézetve­zetőjétől, hanem Németh Márton helyettesétől, dr. Dió- fási Lajos kandidátustól is felbecsülhetetlen értékű szak­mai segítséget kap rendszere­sen. A kapcsolat esztendők óta tart Szerződése van a Kertészeti Egyetemmel: nap­lót vezet a szőlőtermesztés valamennyi módozatáról, ta­vaszi nyitástól a szüret befe­jezéséig, pontosan feltünteti a trágyázás időpontját, a per­metezés napját, a levegő, il­letve külön a talajhőmérsék­let állását, s mindezt faj­tákra lebontva. Az egyetem nemcsak értékeli a munka­naplót, hanem szintén szak­mai tanácsokkal látja el Kor- dély Mihályt, akinek szőlejét egyébként védett területté nyilvánították. Hetvennégy esztendős ... de a metszést és a permetezést egyedül vég­zi. Láttam nála egy hivatalos papírt, amelyben az AGRO- TRÖSZT értesíti, hogy a szükséges permetezőányago- kat — tekintettel a kísérle­tekre — díjmentesen kapja. Vegyianyag szükségletének körülbelül 80 százalékát te­hát ingyen kapja. Hogy ma­gas szintű szakmai és tudo­mányos körök elismerését el­nyerte, annak azért ára volt és van: több mint negyven esztendeje foglalkozik szőlő- termesztéssel, de magas fo­kon. — A kísérletezésnek persze szintén ára van. ötvennégy­ben — soha sem felejtem el — leégettem a furmintomat. Nyomelemekkel a trágyázás a levélzeten keresztül megy. Gondosan és pontosan min­dent előkészítettem és mégis valahol hiba csúszott be. A tanulópénzt meg kell fizet­ni... A présház elé állított asz-' tálhoz ülünk, Miska bácsi gyertyát gyújt a szabad ég alatt. Leteszi kalapját, akkor látom, homloka fölött kétujj- nyi fehér csík, ahol a nap­fény soha sem éri. — Sokan mondják, szak­emberek, hogy Kordély Mi­hálynak inkább a szőlőter­mesztés a „liblingje”, a borá­szat csak afféle mostohagye­rek ... Elneveti magát: — így van. Vagy hát így volt... Figyelmeztettek en­gem évekkel ezelőtt erre. Va­lóban nagyobb kedvem van a szőlőhöz, hiszen tavasztól- őszig az ember látja, mivé fejlődik a vessző, hogyan dúz- zad a bogyó, bár keserves öröm ez is, ami azt illeti. — Miért? — Nem hiszem, hogy van még egy ilyen kényes kul­túrnövény, mint a szőlő. Any- nyi ellensége van, a talaj­menti fagytól, a fertőzésen át a jégverésig vagy a rotha­dásig, hogy ha erre gondola szőlősgazda, az aggodalomtól szinte beleremeg a szíve. Hogy a borászat „mostoha- gyerek” lenne, ezt nem kell szó szerint venni. Hordóhoz nyúl, előtte kezét öblíti fer­tőtlenített vízben. Bort szív az üveglopóba, poharakba ereszti, s míg a vendégek kós­tolgatják, fölballag a lép­csőn, a lopót öblíti vízzel és csak utána ereszti a másik hordó nyílásába. Külsőségek? A borkezelésnek tisztaság az. alapja —, örök igazság ez. — Magányos élet ez itt nem? — mondom Miska bá­csinak. Mert Pécsett él fele­ségével, szolid, szép kis csa­ládi házban, kényelmes körül­mények között „Él?” Hiszen, az esztendő háromnegyedét itt tölti el, a présházból le­választott kis konyhában, ahol egy vaságy, kecskelábú asztal, két pad és régi tűz­hely mindössze a berendezés. Többnyire hét végén jár ha­za, de előfordul, hogy hajnal­ban ismét vonatra ül... — Ügy van ez, fiam — mondja — hogy az ember csak hiszi, hogy rabjává tet­te a szőlőnek minden sorát tőkéjét és beleszól, irányítja a növény életműködését a legjobb tudása szerint Köl­csönös viszony ez: én is fog­lya vagyok a Pillangó-dűlő­nek, szabadulni innét nem le­het. Ezt szeretni kell. Eltűnik a pincelejárat bolt­íve mögött, viszi a pislogó gyertyát, itt kint teljesen ránk telepedett a sötétség. Szép ez az őszi este, a szom­szédos szövetkezeti parcellán a tőkék úgy állnak mozdu­latlanul, mint néma, fekete katonák. Távolabb a nagy- harsányi kőbánya villanyégő­füzére vetít szétfutó sugár­kévét az égboltra. A lopó a vállán, tele bor­ral, másik kezében frissen mosott poharakkal. — Ez a halotti-toros borom. Ebből még nem ivott... — Hogy-hogy halotti-toros? — Hatvanhatos cirfandli. Kétszáz litert tettem el arra, hogy majd amikor... — A négyéves bor nem jó. öreg, jellegtelen, zamatét vesztett izé... Megmondta Miska bácsi, hogy az egyre idősebb bor javuló minősége hamis legenda. — Persze. Csakhogy én minden esztendőben húsz­harminc százalékos arányban felfrissítem, ugyanazokból a sorokból szüretelt cirfandli­ból. így aztán frissen marad és megkapja a természetes szénsavdúsítást... Na, „isten­isten!” Ügy kortyolgatom, rágom, ízlelgetem, ahogy ö. Csak az én poharamból hamarább ki­fogy. — Jó bor ez! — No látja? Ezért tartoga­tom én arra, hogy majd ami­kor. .. — Ne is folytassa, Miska bátyám. Erről a borról ne­kem sok minden eszembe jut, csak éppen a halál nem. Sok minden egyéb, földi örö­mök ... annál inkább. Van még a lopóban? Rab Fereae 1

Next

/
Thumbnails
Contents