Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvii.évt.242 szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja mo. okt. 15., csütörtök Fegyverbarátság Á hét közepe óta moz­gásban vannak a csa­patok. Tankok, pán­célozott szállító járművek, autók, • lövegek tízezrei vo­nulnak a Német Demokrati­kus Köztársaság útjain. Bom­bázó és vadászrepülő ezre- dek, ejtőernyősök és rakétá- sok várnak bevetésre ké­szen, s bár mindenki tudja: a tárakban „vaklőszer” van, pattanásig feszültek az ide­gek. Az elmúlt évtized leg­nagyobb szabású hadgyakor­lata kezdődött meg az NDK- ban — a Varsói Szerződés tagállamainak részvételével. Az úttalan-utakon bukdácso­ló harcjárművek között jó- néhányon a Magyar Népköz- társaság felségjele van, s a bevetésre induló katonák kö­zül sok ezer a „mi fiúnk”. A hírközlő szervek annak ide­jén közölték: kijelölt csapa­taink elvonultak, s most itt vannak az első hírek e csa­patok szerepléséről. A kom­mentárok egybehangzó véle­ménye szerint a magyar ala­kulatok tisztjei és sorállomá­nyú katonái nagy lelkesedés­sel készülnek feladataik ma­radéktalan végrehajtására, s ami ugyanilyen fontos: tech­nikai felszereltségük mara­déktalanul alkalmassá is te­szi őket erre. Dörögnek az ágyúk, dübö­rögnek a harckocsik. A szív összeszorul, fegyvert markol a kéz. Gyakorlaton részt vevő katonáktól ilyen sokat még sohasem vártak. Ember és technika, parancsnok és be­osztott tökéletes összhangjá­ra van szükség, s még vala­mire: személyes bátorságra, áldozatvállalásra. A gyakor­lat — vizsga. Vizsgáznak a törzsek, az egység- és alegy­ség-parancsnokok, a katonák és természetesen a felszere­lések is. És vizsgázunk mi is, a „hátország”, akik felépí­tettük, kiképeztük és felsze­reltük ezeket a hadserege­ket. A hadgyakorlat fedőne­ve: Fegyverbarátság. Zúg az éter: német, magyar, orosz, román, bolgár, lengyel és cseh szavak keverednek egy­mással. Egymás szavait ta­lán nem értő, de egymás gon­dolatait, szándékait nagyon is jól ismerő tízezrek akciója, demonstrációja ez a gyakor­lat. Jelkép minden mozza­nat. A síkságon magyar pán­célos alakulat dübörög, fe­lette német védővadászok, elől és az ellenség hátában pedig lengyel ejtőernyősök. Bízunk egymásban, áldozato­kat hozunk egymásért, ki­egészítjük egymást. Vizsgázik egy hatalmas szervezet. Hadseregek mé­retnek meg, s országok. Meg- tettünk-e mindent annak ér­dekében, hogy egy esetleges háborúban szilárdan tartani tudjuk a ránk bízott front­szakaszt? Meg tudunk-e fe­lelni a ránk bízott felada­toknak, s ezzel együtt meg­tudjuk-e őrizni nemzeti mél­tóságunkat? — Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter pár nappal ezelőtt fogadta a magyar sajtó ve­zetőit és katonai témákkal foglalkozó munkatársait. A kérdésre nem szavakkal, ha­nem néphadseregünk fegy­verzetének, harci technikájá­nak bemutatásával válaszolt. Amit láttunk — meggyőző és felejthetetlen. Kétéltű és minden időbeni páncélosok, páncélozott szállító harcjár­művek, föld-föld- és föld-le­vegő rakéták, sorozatvetők, páncélelhárító rakétarend­szerek, katonai rendeltetésű munkagépek, éjjel-látó ké­szülékek, s híradóeszközök — döbbenetes teljesítménnyel és mennyiségben. Egy raj ma nagyobb tűzerőt képvisel, mint a második világhábo­rúban egy század, egy század majd egy ezreddel ér fel, s egy ezred ma sokszorosára képes a közelmúlt ezredéi­nek. A terep többé nem ké­pezhet akadályt. A kétéltű járművek menetből küzdenek le akár Duna nagyságú fo­lyókat, a harckocsik pár per­ces előkészítő után víz alatt kelnek át, s mindezek felett ott őrködik a légierő, melyet a VII. pártkongresszus had­seregfejlesztéssel kapcsola­tos határozata értelmében el­sőként korszerűsítettünk. A magyar néphadsereg ma Európa bármely hadseregével egyenértékű — immár tech­nikailag is. De miután a har­cot a jövő háborújában is embereknek kell megvívniuk, talán még e fénynél is dön­tőbb jelentőségűek azok a változások, melyek a honvé­delmi munka kiszélesítése, illetve a honvédelem eszmé­je erősítése terén értünk el. A hivatásos tisztek és tény­leges katonai szolgálatot tel­jesítő fiatalok mellett tarta­lékosok százezrei, állampol­gárok milliói állnak készen­létben. Kiépültek és egyre jobban működnek a lakosság elő-, illetve utóképzésével foglalkozó szervezetek. — Sok mindent tudunk az árvíz el­leni küzdelemről, azt azon­ban eddig csak kevesen tud­ták, hogy a védelem irányí­tói parancsára néhány óra alatt ezredeket állítottak fel. Munkások, parasztok, értel­miségiek lettek minden áldo­zatra kész katonává — nem egyszer percek alatt. A biza­lom erősödése, a haza iránti felelősség új követelménye­ket állított a mozgósítási szervek elé, s új lehetősége­ket is adott a kezükbe. Nem szeretjük a militariz- must. Nem szeretjük a fegy­vereket. De nem szeretjük a kiszolgáltatottság érzését sem, az örökös félelmeket. Béke van, de a háború egyelőre reális lehetőség, s ebben a helyzetben honvédelmi kész­ség nélkül nincs hazaszeretet. M it akar egy ilyen kis ország? — kérdezik gyakran, cinikusan. — Minek nekünk hadsereg? A válasz lehet tudományos igé­nyű, lehet hadászati jellegű, s lehet szubjektív, az érzel­mekből fakadó. Engedtessék meg, hogy az enyém most ilyen legyen. A hadsereg nemcsak stratégiai tényező, a hadsereg nemcsak nyers erő — a hadsereg szimbólum is, a nemzet létének, eltö­kéltségének, kulturális, tech­nikai és anyagi színvonalá­nak mércéje és szimbóluma. Kis ország vagyunk, de sen­kinél sem alávalóbb. A haza védelme minden állampolgárnak szent köte­lessége. Ezt kimondja az al­kotmány, s egyre hangosab­ban mondja ki közvélemé­nyünk is. A hadsereg nem rémisztgetések eszköze többé, mint ahogy a hadseregben el­töltött két év sem elveszett idő. A fentebb említett mi­niszteri fogadáson beszéltünk egyetemi előfelvételis fiúkkal — egy automata légvédelmi üteg irányítói voltak —, ők mondták: a civiléletben leg­feljebb az egyetem elvégzése után, sok év múlva bíztak volna rájuk ilyen techni­kát ... Dübörögnek a harckocsik, dörögnek az ágyúk. Csapat- szállító gépeken ejtőernyősök ülnek beharapott szájjal. Most mindenki megméretik. A gyakorlat vége még mesz- sze van, a pontos értékelés elkészülte még messzebb, bárhogy is alakuljanak azon­ban a részletesemények, ka­tonáink helytállnak, s a ke­zükbe adott fegyverek és esz­közök segítségével maradék­talanul megfelelnek majd a velük szemben támasztott kö­vetelményeknek. Mint ahogy hazánk egésze is megfelelt az elmúlt évtizedben a vele szemben támasztott, honvédő célzatú, hadseregfejlesztési követelményeknek. Békés Sándor Megnyílt az ENSZ jubileumi ülésszaka A magyar küldöttséget Péter János vezeti A tartalomból; Ma: elnökválasztás az LAK-ban <2 old.) Járási pártértekezlet Sásdon (3. old.) Teljes forduló a labdarúgó l\B l-ben (8. old.) Tizennyolc államfő, mint­egy harminc kormányfő, egy alelnök, két miniszterelnök­helyettes és körülbelül húsz rendkívüli küldött, köztük külügyminiszterek és kor­mánytagok vesznek részt a tegnap megnyílt ENSZ alap­okmány aláírásának 25. év­fordulójával kapcsolatos ju­bileumi ülésen. Az ülésszakra érkező magasrangú személyi­ségek valamennyien beszédet mondanak. Az ülésszak megkezdése előtti napon több ország még nem hozta nyilvánosságra, hogy milyen szinten képvi­selteti magát. Október 22-én Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter mond beszédet és ugyanezen a napon 6zólal fel a francia küldött is. Ed­ward Heath brit miniszterel­nök 23-án a reggeli ülésen, míg Nixon amerikai elnök a délutáni ülésen tartja meg beszédét. Október 24-én nyi­latkozatok ünnepélyes elfo­gadásával záródik az ENSZ jubileumi ülésszaka. Az emlékülésszakon a kö­vetkező országok képviselte­tik magukat államfővel: Cip­rus, Co6ta Rica, Csád Köztár­saság, Dahomey, Egyesült Ál­lamok, Etiópia, Felső-Volta, Finnország, Gabon, Kambod­zsa, Közép-Afrikai Köztár­saság, Mauritania, Nicaragua, Pakisztán, Panama, Romá­nia, Tanzánia, Zambia. Szerdán az első felszólaló Sharp kanadai külügyminisz­ter volt. Mint ismeretes, ere- detilag Pierre Trudeau mi­niszterelnök lett volna Kana­da szónoka, de megmásította azt a szándékát, hogy sze­mélyesen is részt vesz az ENSZ emlékülésszakán. A közgyűlés 25. ülésszakán a norvég Edvard Hambro el­nököl. Péter János külügyminisz­ter október 14-én New York­ba utazott, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés jubileu­mi ülésén. A magyar külügy­minisztert útjára elkísérte dr. Prandler Árpád, a Jogász Szövetség főtitkára és dr. Petrán Jáno6, a Külügymi­nisztérium főelőadója. Felszabadulási emlékkönyvtárak Baranyában Új művelődési otthonok Egy éve adták közre az Országos Népművelési Ta­nács felhívását. E szerint — a Száz falu-száz könyvtár­mozgalom keretében — 1970- ben épüljön fel helyi erőfor­rásokból száz klubkönyvtár a felszabadulás emlékére. Ba­ranyában 15 község jelent­kezett a mozgalomba. Eze­ket a könyvtárakat ország­szerte felszabadulási emlék- könyvtáraknak nevezik, be­rendezésükhöz pedig tekinté­lyes összeggel hozzájárulnak az Országos Népművelési Ta­nács munkájában részt vevő szervek. Így nem lepett meg, ami­kor épülő művelődési házak után érdeklődtünk, hogy Ba­ranyában jobbára épülő klub- könyvtárak adataival talál­koztunk. A nagyobb megyei beruházási erőket ugyanis, érthetően, koncentrálják a Félidő Beremenden Harmincezer házgyári lakás cementszükségletét fedezheti a BCM határidő előtti üzembe helyezése Az évi egymillió tonna ce­ment előállítására tervezett BCM építése félidejéhez ér­kezett. Á 2,5 milliárdos beru­házás a hazai gyárépítkezés történetében szinte példátlan gyorsasággal készül. 1968 áp­rilis eleje óta végzett munka, harminc hónap kemény erő­feszítéseinek eredményeként „talpon áll” Közép-Európa egyik legkorszerűbbnek ígér­kező cementgyára. Eddig 940 millió forintot használtak fel az összköltségekből, túlnyomó részét építésre, a többit ha­zai és import berendezések­re, ezek szerelésére. Ez az érték az év végére eléri az 1,1 milliárd forintot. Közben teljesen megváltozott Bere- mend határának arculata. A nemrég még szántónak hasz­nált száz holdnyi területet a gyáróriás tizenhat objektuma foglalta el. Ahány, annyi fé­le. Egyik többezer négyzet- méteren terjeszkedik, mint például a háromhajós TMK- csarnok. A cement- és nyers­silók, a homogenizáló és hő­kicserélő tornyok az ég felé törnek, magasságuk 35 és 76 méter között változik. Itt épül az ország „legerősebb” útja is, 70 centiméter vastag pályaszerkezettel. Ha termel a gyár, 40 tonnás dömperek szaladnak rajta, mészkövet szállítanák a bányából a tö­rőbe. Az ipari autósztráda ára is különleges, minden ki­lométere 15 millió forintba kerül. Ez év tavaszán megjelen­tek a szerelők is, jelenleg kétszázan vannak. Sorra ve­szik birtokba az épületeket technológiai szerelésre. A VÁV, amely elsőnek vonult fel, rövidesen befejezi a fő­trafóépület szerelését. A Gép­szerelő Vállalat a hét végére elkészül az első klinkerégető forgókemence elemeinek be­emelésével, összeállítják a 65 méter hosszú kemencekolosz- szust. Megkezdték a hőkicse­rélő torony technológiai sze­relését is. A Csőszerelő Vál­lalat a tárolósilókat, a Ganz- MÁVAG a műhelydarukat, a Hajtó- és Felvonógyár a sze­mélyi- és teherfelvonókat szereli. A java természetesen ezután következik. A BCM területén összesen 11 000 ton­na gépi berendezést kell el­helyezni, „életre” kelteni. A Gazdasági Bizottság ha­tározata szerint 1973. június 30. a befejezés határideje. Ez év elején helyi kezdemé­nyezésre vállaltaik, hogy az első gyártóvonalat 1972. ápri­lis 4-én, a másodikat öt hó­nappal később, augusztus 20- án üzembehelyezik. A határ­idő rövidítés 450 000 tonna cement többletet jelent, ami 30 000 házgyári lakás vagy 600 kilométer korszerű autó­út megépítéséhez elegendő. A BCM építőinek eddigi teljesítménye a legfőbb biz­tosíték arra, hogy a vállalás valóra válhat. Az év három­negyed évében a műszaki teljesítés 10 százalékkal ma­gasabb a tervezettnél. Egy­két épületnél, ahol némi csú­szás van, az építés és szere­lés párhuzamos, összehangolt végzésével tavaszig pótolják az elmaradást. A téli idő­szakra fűtött vagy védett munkaterületeket biztosíta­nak a munkásoknak. Min­denki tudja, milyen sok mú­lik a téli hónapokon, hogy a beruházás újabb fontos állo­mására időben érkezzenek: 1971 december végére ugyanis el kell készülni az I-es gyár­tó vonal szerelésével, hogy 1972 januárjában kezdődhes­sen a próbaüzemelés. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a kapcsolódó technológiai sze­relést a gyár egész területén erre az időre 80 százalékban el kell végezni. H. L-né mintegy 50—60 milliós beru­házású komlói művelődési kombinát, illetve a Pécsett felépülő megyei művelődési ház céljaira. A Száz falu-száz könyvtár mozgalom keretében már fel­avatták a kátolyi és az új­mohácsi klubkönyvtárat. So- mogyapátiban is még ebben az évben elkészül a csaknem kétmilliós költségű művelő­dési ház klubkönyvtári része. Nagytermét és a hozzá kap­csolódó helyiségeket jövőre avatják fel. Klubkönyvtáruk berendezésére mintegy 100 ezer forintos központi támo­gatást kapnak. Több helyütt régi épület átalakításával, illetve bontási anyagból építenek klubkönyv­tárat. Mint például Somogy- hatvanban és Magyarboly­ban, ahol még ebben az év­ben, november 7-én átadják rendeltetésének a felszaba­dulási emlékkönyvtárat. Szentlőrincen ugyancsak át­alakítással készül el a mű­velődés épülete. Hasonlókép­pen építik fel a klubkönyv­tárt Vókányban, Olaszban, Nagynyárádon, Máriakémén- den, Baranyajenőn, Gödrén, Mágocson, Drávasztárán és Komló-Kökönyösön. Görcsönyben megtartották a körzeti művelődési ház mű­szaki átadását. Az új intéz­ményben ifjúsági klub, nők klubja é6 könyvtári klub is lesz. A napokban érkezett levél a Megyei Tanácsra Baksáról, ahol ugyancsak körzeti mű­velődési házat építenek 1971- ben. Ezt az építkezést külön, példaként is megemlítjük. Ugyanis költségeit teljes egé­szében helyi erőkből fede­zik. Az Ezüstkalász Tsz mint­egy 700 ezer forint értékű bontási anyagot és díjmentes tervezést biztosít, az ÁFÉSZ, a Járási KISZ-Bizottság na­gyobb összegekkel és a közös községi tanács pedig öt évi községfejiesztésével járul hoz­zá az építkezés költségeihez. A lakosság önkéntes társa­dalmi munkával vállalta a termelőszövetkezet felaján­lott, használaton kívüli épü­leteinek lebontását. Felavatták az egerág—szökédi új utat Dr. Nagy Gyula felavatja az új utat. (Riport az 5. Oldalon) 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents