Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

1970. szeptember 27. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Öt év alatt három vörös vándorzászló Pá rt éri ekesiet Bolyban Az állami gazdaság kommunistái maradéktalanul eleget tettek a IX» kongresszus határozatainak ' Százötvennégy kommunista gyűlt össze tegnap reggel a Bolyi' ÄG székházának ta­nácstermében, hogy az üzem­egységek alapszervezeti tag­gyűlései után gazdasági szin­ten is összegezzék az elmúlt időszak eredményeit, gond­jait, illetve, hogy az alap­szervezeti vezetőségek után a gazdaság pártbizottságának tagjait, vezetőit is megvá­lasszák.- Az ünnepi pártér • tekezleten Ambrus Lajos, a mohácsi járási pártbizottság első titkára is részt vett. Sípos József elnöki megnyi­tója után — első napirendi pontként — Fóris Kálmán, a pártbizottság titkára tartott beszámolót a legutóbbi párt­értekezlet óta végzett mun­káról. 25 százalékkal nőtt a termelés A párt IX. kongresszusa határozatban mondta ki: a mezőgazdasági termelés a III. ötéves terv időszakában 13—15 százalékkal emelked­jék a megelőző öt év átlagá­hoz képest. A Bolyi Állam» Gazdaság kommunistái és gazdasági vezetői e feladat­nak maradéktalanul eleget tettek: 1965—70 között a ter­melés 25, az árutermelés pe­dig 75 százalékkal emelke­dett Az elért eredmények súlyát növeli az a tény, hogy a termelés mennyiségének emelkedése mellett jelentős előrehaladást értek el a ter­melés stabilizálása terén is, s hogy ebben az időszakban hajtották végre a munkaidő­csökkentést. Éves szinten ma már a Bolyi ÁG minden ál­landó munkása napi nyolc órát dolgozik. A pártbizottság beszámoló­ja részletesen kitért a telje­sítmények, illetve ennek függvényében a jövedelmek alakulására. A gépesítés és a munkaintenzitás fokozása eredményeképpen az egy munkaórára eső termelési ér­ték ma 115 százalékkal ma­gasabb, mint öt évvel ezelőtt volt. Megoldották az alapve­tő növényápolási munkák és a gabonabetakarítás teljes gépesítését, s befejezés előtt áll áz a program is, melynek eredményeképpen a szállítás, a rakodás, a kazalozás, illet­ve a kukoricabetakarítás is teljes egészében gépesíthető lesz. Mindezek forradalmi változásokat idéztek elő az emberek munkájában, élet­vitelében is. A munkaidő­csökkentéssel párhuzamosan 300 fővel csökkent a gazda­sági létszám. A jövedelmek öt év alatt 61 százalékkal nőttek —, ami országosan is kiemelkedő eredmény. Fóris Kálmán a gazdasági eredmények és feladatok is­mertetése után a párt-, illet­ve tömegszervezeti élet főbb eseményeiről, tendenciáiról adott számot. A pártbizottság titkárának beszámolója után Cseh Sán­dor titkárhelyettes a Kong­resszusi Irányelvek feletti, illetve a Szervezeti Szabály­zat módosításával kapcsola­tos alapszervezeti viták ta­nulságairól adott számot. A legtöbb hozzászóló a de­mokratizmus erősödésével, il­letve az államigazgatási mun­ka átszervezésével, a helyi önállóság növelésével foglal­kozott. Többen aggodalmuk­nak adtak hangot: ném je­len ti-e majd a jogok megnö­vekedése egyes emberek — tanácsi funkcionáriusok — hatalmának megnövekedését? A választott testületek sze­repének, súlyának növeked­nie kell —, ami, természete­sen, a választások maximális komolyságát követeli meg. Az életszínvonal alakulásá­val kapcsolatban a taggyűlé­sek felszólalói hangsúlyoz­ták: a differenciálás elve he­lyes, arra azonban minden­képpen ügyelni kell, hogy az alacsonyabb keresetű rétegek életszínvonala se csökken­jen. Mindenekelőtt megfelelő mennyiségű és minőségű ol­csó árucikkre van ennek ér­dekében szükség. A pártta­gok közül többen helytelení­tették, hogy ma a gazdaság­vezetők legtöbb helyen sok­kal magasabb jövedelmet él­veznek, mint a párt-, illetve tömegszervezeti vezetők.­Csökkenő aktivitás ? A beszámolókat követően élénk vita bontakozptt ki. Felszólalt többek között Ba­ris István, a helyi pártbizott­ság tagja is, aki az életszín­vonal és az életszemlélet ala­kulásának ellentmondásairól beszélt. A jólét és a kénye­lem fokozódása meglehetősen sok ember esetében az akti­vitás csökkenését, a ' köz­ügyek iránti érdeklődés és felelősség lanyhulását ered­ményezte. Szántó Zoltán köz- gazdasági igazgatóhelyettes az új gazdasági mechanizmus hatásairól beszélt. A bolyi gazdaság idén várhatóan re­kord-termést ért el hibrid- kukoricából, piaci oldalról azonban még sok a kérdőjel — egyszóval: ma már nem elég csak a magas termés­átlagokra törekedni. Dr. Si­mon Jánosné felszólalásában a dolgozó nők gondjainak se­gítését kérte. Az elmúlt öt év alatt több lakás épült a gazdaság területén, mint ko­rábban húsz év alatt, a nagy- családosok egy jelentős része azonban még mindig aggasz­tó viszonyok között él. Meg­segítésük — akár jelentős anyagi áldozatok árán is — rendkívül sürgős feladat. Felszólalt a vitában Amb­rus Lajos, a járási pártbi­zottság első titkára is. El­mondta: négy év alatt 50 szá­zalékkal nőtt a mohácsi já­rásban a mezőgazdasági ter­melés — s ebben a bolyiak- nak kiemelkedő szerepük volt. Az alacsonyabb beosz­tású gazdaságvezetők politi­kai aktivitása kívánni való­kat hagy maga után — mon­dotta a felszólaló —, aminek mielőbbi kiküszöbölése új sikerek forrása lehet. Az új vezetőség A tartalmas vita után a pártértekezlet megválasztot­ta a gazdaság pártbizottsá­gának tagjait, illetve azt a 18 küldöttet, akik a járási pártértekezleten a bolyiakat képviselik. A pártbizottság titkára ismét Fóris Kálmán lett. B. Nyugodt ellátás várható Ur. Uimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter sajtótájékoztatója Kiküldött munkatársunk je­lenti. Az élelmiszergazdaság ter­meléséről és az ellátásról, va­lamint az őszi mezőgazdasági munkákról és az ezzel kap­csolatos feladatokról tájékoz­tatta a sajtó munkatársait szombaton délelőtt a Parla- mentoen ár. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. A tájékoztató témájával szeptember 24-i ülésén a Minisztertanács is foglalkoztok Az őszi munkák sikeres elvégzése népgazda­ságunknak egyik legfonto­sabb problémája ezekben a hetekben. Az élelmiszergazdaság hely­Csak etetéskor gyullad ki a lény Az Agárdi Állami Gazda­ság pusztaszabolcsi zárt rend­szerű szakosított sertéstele­pén, amely a legelső ilyen komplex típusú üzem, ki­emelkedő eredménnyel hiz­lalják a hibridsertéseket. A hizlaldákban a Clay szaba­dalom alapján programozott automatikával etetnek. A ser­tések naponta négyszer kap­nak enni és csak ilyenkor gyullad ki a fény az egyéb­ként sötét ólakban. Az idén a tervek szerint 11 500 ser­tést hizlalnak 105 kilós súly­ra. A sertéshús termelése vi­lágszínvonalú, egyrészt azért, mert a sertések 75 százalé­ka sonkasertés, másrészt, mert a felső súlyhatár el­éréséhez kilogrammonként át­lagosan csak 3,30 kilogramm takarmányt használnak fel. Háború — győztesek nélkül Áldatlan állapotok a Baranya megyei Cipész Ktsz-nél Jobb ezer pár eladatlan cipő raktáron Az elnök hetek óta ideg­csillapítókon él, a tagok egy jelentős része pedig nyakra- főre kilépéssel, illetve diffú­zióval fenyegetőzik. Vad vi­tává fajuló termelési tanács­kozások, rendkívüli vezető­ségi ülések, jelentések a leg­különbözőbb szerveknek, s közben egyre kevesebb mun­ka — ez jellemzi ma a Ba­ranya megyei Cipész Ktsz életét, mely 1965-ben elnyer­te a „Kiváló szövetkezet” cí­met, s melyet ma alig né­hány lépés választ el a sza­kadéktól. A belső bajokat takaró burok .ez év nyarán foszlott szét, ántikoris a sik­lósi telephely®! új gépsort helyeztek üzembe, s ezzel összefüggésben új normát ve­zettek be. Az. emberek , ki­számították: 18—20 száza­lékkal csökkenhet a -bérűk, s ez- elindította;■ a . lavinát,. .. . A PIAC KÍMÉLETLEN A Ktsz 1963-ban alakult. Tevékenysége három irányú. Javítási munkákat végez, méretes tevékenységet foly­tat, s — különösen az utóbbi években — jelentős áruter­melést. Hatvanöt részlege és két telephelye van: a siklósi és a mohácsi. Ezek a telep­helyek valamikor önálló szö­vetkezetek voltak, amit azért érdemes már elöljáróban megjegyezni, mert e ténynek — megítélésünk szerint leg­alábbis — jelentős szerepe van a dolgok ilyetén alaku­lásában. A telephelyeken — századele ji módszerekkel — 25—30 pár cipőt gyártottak naponta. Hogy milyenek vol­tak ezek a cipők? Tartósak, nem vitás, de miután né­hány lépéssel mindig a leg­divatosabb modellek után cammogtak — keresetté so­hasem váltak. Az „ó-mecha­nizmusban” mégsem volt baj: a kereskedelem mindent át­vett. Az 1968-as év is el­ment még valahogy, tavaly azonban már érezhetővé vál­tak a bajok. Aztán eljött az idei, „forró” nyár. A rak­Megkezdodott a szerelés a Sopiana új csarnokában — Az építők kitűnő mun­kát végeztek — mondotta Török László, a Sopiana Gép­gyár igazgatója. — Tegnap megkezdődhetett a csarnok belső szerelése. Ez nemcsak azt jelenti, hogy jó ütem­ben halad a munka, hanem azt is, hogy. némi „előretar- tás” van. Ha semmi sem jön közbe, akkor január elsejé­től már nem 85 millióra ter­vezünk, hanem százmilliós termelési értéket állíthatunk elő évente. A Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat, — a kivitele­ző, — tehát kitett magáért. Ennek köszönhető, hogy kéz­zelfogható közelségbe került a régóta várt szakosítás gon­dolata, megszűnhet a szerei­dében a jelenleg uralkodó zsúfoltság. A hegesztő, festő és a villanyszerelő részlegek új otthont kapnak, az eme­leti részen pedig a részsze- relde indul be. Megvalósul­hat a központi szerszáméle­zés is — ami kevés helyen van még az országban. Az esz­tergályos ezentúl a munka­lappal és a munkadarabbal együtt a tálcán megkapja a szerszámot is, amelyet a spe­ciális élezőgépeken külön brigád készít el. A munkafolyamatok sza­tárakban 2250 pár cipő és 2100 pár női szandál halmo­zódott fel — vevő azonban sehol. Az értékesítési nehéz­ségekről ekkor már szélté- ben-hosszában tudtají az em­berek, változás mégsem tör­tént: a műhelyekben tovább gyártották az eladhatatlan cipőket. Gungl József, a Ktsz el­nöke, a bajok kezdetét a július 1-el életbeléptetett for- galmiadó-emelésben látja. „A 20 százalékos forgalmiadó versenyképtelenné tett ben­nünket” — mondja; ez azon­ban legfeljebb magyarázza, de semmiképpen sem indo­kolja a kialakult helyzetet. A versenyképtelenség igazi oka — az igényváltozások figyelmen kívül hagyása mel­lett a magas önköltségi Ezt a tényt egyébként a szövetkezet vezetői is felis­merték, hisz mi másért tűz­ték volna máról—holnapra napirendre a gépesítést? RAJT — KUDARCCAL A kitörési kísérlet tapasz- tajatcsere-látogatásokkal kez­dődött. Az elnök és munka­társai a félországot beutaz­ták. A végkövetkeztetés: cél­gépek kellenek, szalagszerű termelés, s teljesítménybér természetesen. Kaposváron — 30 fő — 200 pár cipőt gyárt naponta, Siklóson — közel ekkora létszám — huszonötöt. A tények — a vezetés szint­jén legalábbis — mindenkit meggyőztek. Beszerezték a szükséges gépeket. Pontos terv készült az átállással kapcsolatban, s miután a Munkaruházati Nagykeres­kedelmi Vállalat személyé­ben új vevő is akadt, min­den úgy tűnt: jóra fordul­nak a dolgok. A munkások kérték: a betanulási időre kapjanak átlagbért. Rendben, mondták a vezetők, de itt aztán véget is ért a béke korszaka. A szalag ugyanis nem készült el időre. A ve­zetés — a szalag hibái el­lenére — kierőszakolta az indulást: milyen fényt vetett volna a szövetkezetre, ha már az első rész-szállítási kötelezettségnek se tudtak volna eleget tenni? Az erő­feszítések eredménye: a be­csület folttalan maradt ugyan, a termelékenységi mutató azonban mélyre zuhant. S el­szabadultak — különösen Siklóson — a kedélyek is. NEM LEHET... Jelentések, viták, vádasko­dássá fajuló érvelések. A sik­lósiak rendkívüli közgyűlés­ről beszélnek, „kilépésről”, s hiába a vezetőség minden erőfeszítése. A reformokat nem lehet életbeléptetni. Teljesíthetetlenek a nor­makövetelmények — ez a viták refrénje, s hiába bi­zonyít az OKISZ Labor se­gítségül hívott normása, s hi­ába érvelnek a tények is. Az elnök elrendel egy kísérletet. Ugyanazt a munkai oly ama­kosíthatók, ami a termelé­kenység növelését biztosítaná. Eddig egy brigád végezte a gépek szerelését, festését az első csavartól az utolsóig. Január egytől — az új csar­nok üzembeállásának pil­lanatától, — a kényesebb egységeket a rész-szereidében állítják elő, s a brigádoknak csak helyére kell tenni eze­ket az „előregyártott” egy­ségeket. A rekonstrukció — az új csarnok építése, — tehát a végső fázisához érkezett. A három és félmilliós beruhá­zás évente 15 millió forinttal növeli majd a termelést. tot mérik Mohácson és Sik­lóson. Az eredmény: Mohács 6,45 perc, Siklós — 15 perc. Ez sem segít azonban, a sik­lósiak kitartanak: * ez nem embernek való... A kötélhúzás még tart, újabb eseményei is vannak, de miután új vonásokat egyik fél megnyilvánulása sem mu­tat, nem érdemes rá vesz­tegetni a szót. Inkább arról valamit, mi a tanulsága en­nek az áldatlan állapotnak? Kezdjük a dolgozókkal! Tiltakoznak a keresetcsök­kenés ellen. Érthető. Az azonban már kevésbé érthe­tő, hogy — bár tulajdonosi érzésük és öntudatuk nagyon is erős — az ellen nem til­takoztak, hogy a termelés évek ótá a lehető legala­csonyabb szinten folyt, s az ellen sem emeltek szót — pedig tudtak róla, — hogy már jóideje raktárra termel­nek. Különválás. A nosztal­gia, melyet a régi „önálló­ság” iránt éreznek emberi­leg talán érthető, de miután nélkülöz minden közgazdasá­gi realitást, csak ellenezni lehet. Egy üzem — húsz­egynéhány emberrel. A me­gyei szövetkezet azért van ebben a helyzetben, fnert versenyképtelennek bizonyult. S ők? ök talán bírnák? Ka­lapáccsal, kaptafával, fasze­ges-technológiával ? ÜJ MÓDSZEREK KELLE­NEK S a vezetés? Felelősségük súlyát maguk is érzik. A baj ott kezdődött, hogy éveken át eltűrték a laza normákat, éveken át nem törődtek elég­gé a piaccal, éveken át csak a mára gondoltak. Mostani intézkedéseik szükségszern­ek, de miután „nagy ugrást" még kicsiben sem lehet — vagy csak olyan nagy áldo­zatok árán lehet —• megvaló­sítani, szinte törvényszerű, ami történt. Hogy mi lesz — nehéz vol­na megjósolni. A szövetkezeti demokrácia sok mindenre le­hetőséget ad, a piac viszont irgalmatlan. A fentebb em­lített Munkaruházati Nagy­kereskedelmi Vállalattal kö­tött szerződés rövidesen le­jár. Üj szerződés nincs. De van raktárkészlet, melyre fi­zetni kell az eszközlekötést, s mely már így is sokkal többre van, mint amennyi­ért el lehet adni. A szövet­kezet a tagoké — mondják a szemben állók, s ez az, amire e cikk zárásaként is figyelmeztetni szeretnénk. Rangra és múltra való tekin­tet nélkül most minden tag­nak az az első számú ér­deke, hogy „partot” érjenek végre, s aztán majd ráérnek tisztázni, ki a felelős. Akkor majd lehet vitázni a szövet­kezet sorsáról, sőt a végle­ges megoldásnál mindenkép­pen vissza kell térni. Békés Sándor zetét értékelve a miniszter elmondotta, hogy a kései ki­tavaszodás, a sok eső, az ár- és belvizek az idén rendkívül sok gondot okoztak. Csak ka­lászos gabonából 250 ezer hold, ezen belül búzából 180 ezer hold, kukoricából pedig 100 ezer hold pusztult ki és emeliett 700 ezer hold volt a vetetlen terület. Pusztán az ár- és belvízkárok miatt az ország szántóterületén kere­ken 9 százaléka esett ki a termelésből, a kalászosok 8 százaléka megsemmisült. És ez a legsúlyosabb kár, hisz az összes gabonatermés 25 szá­zalékkal, a kenyérgabona pe­dig 23 százalékkal kevesebb, mint tavaly volt. Az ország nyugodt kenyérellátása azon­ban egész évben így is biz­tosított, mivel a tavalyi re­kord termésből jelentős tar­talékok maradtak, s az ország az idén nem exportál búzát. Más növényekből kedve­zőbb a helyzet. A rostlen és a rostkender, a borsó és a repce a tavalyihoz hasonló termést adott, pillangósokból, réti szénából valamivel több van készleten, mint tavaly a takarmányfélék minősége azonban gyengébb. A terve­zetthez hasonló, illetve annál valamivel nagyobb termésre lehet számítani burgonyából, napraforgóból, dohányból és kukoricából. Megsínylették a . kedvezőtlen időjárást a zöld­ségfélék is. A főbb cikkekből, paradicsomból, zöldpapriká­ból és vöröshagymából a kon­zervipar nyersanyagellátás­ban mintegy 15—20, a lakos­sági fogyasztásban mintegy 15 százalékos kieséssel kell számolni. Jó termést ígérnek viszont a gyökérzöldségek és az őszi káposzta. Az állattenyésztésről szólva a miniszter az állomány és az ágazat fejlődéséről számolt be. A tehénállomány a múlt év hasonló időszakához ké­pest 6 ezerrel, március végév'o* hez képest 10 ezerrel nőtt. A y legfrissebb statisztikák síé 6S rint a sertéslétszám egyne­gyeddel nagyobb a tavalyi­nál. Az ágazat anyagi, műszaki ellátása javult. Az idén a ke­reskedelem 700 millió forint­tal több gépet értékesít, mint tavaly, mégis az első félév­ben sok gépigény kielégítet­lenül maradt. Az üzemek műtrágya felhasználása is ja­vult, nitrogénből 25 százalék­kal, foszforból 9 százalékkal és káliumból 13 százalékkal több fogyott el. A gépalkat­részellátás továbbra is nagy gond. Sajnos az ősszel sem fog megoldódni. Az őszi feladatokról szólva a miniszter sürgette a ke­nyérgabona vetésének időbeni elvégzését és a több mint 2 millió hold kukorica betaka­rítását. A kukorica gépesíté­se országosan csak 35 száza­lékos, a burgonya 15 százalé­kát, a cukorrépa csaknem 100 százalékát lehet gépekkel betakarítani. Egyáltalán nem gépesíthető a szőlő, a gyü­mölcs és a zöldségfélék beta­karítása. Mindez sok kézi munkát köt le és dereka® helytállást kíván a mezőgaz­daság dolgozóitól, a család­tagoktól és a diákoktól. Az élelmiszertermelésről megállapította, hogy az üze­mek az előirányzatnak meg- . felelő mennyiségű árut ad­tak, ami nyugodt belső ellá­tást biztosít. A lakosság ellá­tását még az export rovására is biztosítani kívánják. A tény az, hogy a liszt és cu­korfogyasztás csökkenése mellett a többi élelmiszerből 6—8 százalékkal többet vá­sárolt a lakosság, mint ta­valy. Húsból és húskészítmé­nyekből az első félévben . 5,4 százalékkal nőtt a fogyasztás de ezen belül a sertéshús kí­nálat még mindig nem elégí­tette jri az igényeket. Pozitív tény, hogy nőtt az olcsóbb húskészítmények aránya. A vaj és a sajtfélék belső for­galma 8 százalékkal haladta meg a tavalyit, csak palacko- , zott tejből jelentkezett idő­szakonként. hiány. Az élelmi­szerek minőségének : javítása terén azonban sok még a to­vábbi tennivaló. Rónaszéki Ferencné \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents