Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

1970. szeptember 22. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Ismét Tunyogmatolcson Száz liáz tető alatt „/Vem mertem hinni...“ — Szabolcsban az ország Nézem a Szamost. Gátjai közé szorítva csendes és je­lentéktelen. Piszkos, sárga vi­ze egykedvűen ringatja a csónakot, a parton, ahol va­lamikor a „kurta kocsma’ állt halászhálókat szárít « nap. Tulajdonképpen csak most látom, milyen is lehetett a falu, Tunyogmatolcs. Amit eddig mutatott magából, az a víz műve volt. A romoknak pedig nincs karakterük. All az utcasor. Takaros, pi­ros-szürke házak, derékma- gasnyi beton alapon. Az út mellett kész a ház. Tulajdonosa az utca másik oldaláról nézegeti, fél kezét csípőre téve. Mintha maga sem hinné, hogy tető van a feje felett. Előző házát nyolc esztendőn' keresztül építette. Abba ölte a pénzét, mindig ragasztott hozzá valamit, ja­vítgatott rajta Az idénre már csak a vakolás maradt volna A víz semmibe vette a terveket, a nyolc évi mun­kából jóformán csak néhány gerenda maradt. S most itt áll az új ház, sápadt piros te­tővel, szebb mint amilyenről álmodott. Két és fél hónap telt el a katasztrófa óta. Szabóékhoz vendégek jöt­tek. Árvíz után voltak itt utoljára, akkor élelmet hoz­tak a családnak. A vendég­ségbe jött fiatalasszony köny- nyes szemmel járja körül a házat — Nem hittem el, hogy így lesz. Nem mertem gondolni, hogy ennyi idő alatt ezt meg lehet csinálni. Az új épület cáfolhatatlan bizonyítékként terpeszkedik az udvarban. Kovács Lajosék, Seres Györgyök, Pásztor Ignácék, Siposék, Rádiék — és még vagy húszán már beköltöz­tek az új házba. Egyelőre csak a megmaradt, régi bú­torokkal, a víkendházból fel­került vasággyal, de már nem Bokáig lesz szanaszét a ház. A víz szitta maradékok he­lyébe talán még az ősszel új bútor kerül, ök sem hitték volna. Tunyogmatolcson száz csa­lád már nyugodtabban hall­gatja a reggeli idő járásjelen­tést, kémleli az eget: nekik már nem sokat árthat az eső, tető van a fejük felett. Százhatvan új ház felmenő falai készen vannak, kétszáz- hatvan másik épületen is se­rénykednek a munkások. So­ha ennyien még nem kíván­ták, hogy 6zép hosszú ősz, na­pos vénasszonyok nyara le­gyen az idén. „Szorít” nekik az egész ország: csak kitart­son az idő. Mert az emberek kitartanak. Üj házsorok nőnek ki a földből Az emberek itt is csak em­berek, az „árvízsújtotta” ki­fejezés korántsem takar ka­rakterben azonosságot — a rendkívüli helyzet, a két és fél hónapja tartó felfokozott idegállapot olykor torz indu­latokat szül. A községi tanács vb titkára, amikor a segély­ügyekről próbálom faggatni, azonnal visszahúzódik: nem, erről ne beszéljünk, nem sze­retnék róla beszélni. Próbálja meg elképzelni a helyzetün­ket ... Nem kell elképzelni, az em­berek beszélnek róla. Az „in­gó” segélyeket, a kár nagysá­gának figyelembevételével pártatlan társadalmi bizott­ság intézi. Jól intézi? Jól. Mert próbáljon meg valaki, ebben a helyzetben az igaz­ság tévedhetetlen bajnoka lenni. A nincsből arra követ­keztetni ami volt — nagyon nehéz, olykor nem éppen tisztességes szándékok is ne­hezítik — mégis úgy kell el­osztani a rendelkezésre álló forintokat, a társadalom ado­mányait, hogy mindenkit át­segítsenek a legnehezebb idő­szakon. Megállítottak azzal, mond­jam meg, miért kapott a szomszéd kétezer forinttal többet, amikor már vagy öt éve vette a bútorát, ő pedig az őszön? Nem tudom, miért kapott többet, gondolom, mert na­gyobb volt a kára. Azt vi­szont tudom, hogy ennek az embernek négy hónappal ez­előtt még esze ágában sem lett volna irigyelni a szom­széd kétezer forintját... Túlfűtöttek az indulatok — viszont messziről, a kényel­mes otthon biztonságából könnyű ítélkezni. Az egyik napról a másikra nincstelen­né vált- embereknek adandó segítség — szerintem — nem csak anyagilag értendő. Igen, vannak, akik nem akarnak segíteni saját házuk építésénél. Anélkül, hogy íté­letet, mondanék róluk: miért kell csodálkozni azon, hogy Tunyogmatolcson az árvízsúj­totta több mint ötszáz család közül néhány ilyen is akad. Az ő házukat is fel kell épí­teni. A visszalévő két hónap nem a tudatformálás ideje. Néhány községben azt csinál­ják: aki nem segít, .Átugor­jék”, építik a következő há­zat. Ilyenkor aztán gyorsan észbekapnak a kényelmeske- dők is: az új otthon nem az égből jött ajándék. Szabolcsban van az ország. Építők, segédmunkások, hi­vatalnokok, mérnökök, isko­lások, katonák. Építőanya­gokkal rakott vagonok százai futnak be nap mint nap az állomásokra. A tempót még fokozni kell, az anyagoknak a helyén kell lenniök mire megjön az esős őszi idő. Versenyt futunk az idővel. Nem győztünk még, fej-fej mellett haladunk. Üj gond jelentkezett: az utak. Rendbe kell hozni őkét míg tart a jó idő — nehogy miattuk kell­jen napokig állni az építkezé­seknek. És ebben tudunk se­gíteni: az ország szinte min­den részéből útépítő gépeket irányítottak a Szamosközbe, minden kéz, minden gép jól jön. „Elbizakodottságra nincs okunk. A következő hetek­ben, hónapokban még nagy feladatokat kell megoldani, rendkívüli erőfeszítésre lesz szükség. Bízunk az itt dolgo­zókban ...” — mondta Bon- dor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter ittjár- takor. Tunyogmatolcs szép falu. Szép falu lesz, olyan ami­lyennek lennie kell egy mai községnek. Néhány hónap alatt húsz évet lépünk előre. D. Kónya József Első lépéseit teszi egy új vállalat: Közművek százmillióért Fontos munkákat végez Baranyában a kaposvári székhellyel alakult Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat Közművesítés ... E szó mö­gött sokmillió ember igénye és sok illetékes gondja, fej­fájása rejtőzik. Gázvezeték, ivóvízhálózat, szennyvízcsa­torna építés: gond Pécsett, Baranyában, az országban mindenütt. A meglevő, közmüveket építő vállalatok nem bírják kapacitással. A problémá­val tavaly a Gazdasági Bi­zottság is foglalkozott. A szaktárcákkal való konzul­táció után döntés született: hat új vállalatot hoznak lét­re, s ezek segítségével meg­valósíthatják a közműépítés távlati elképzeléseit. A hat közül kettő — az Eger illetve Kaposvár székhellyel alakult — az Országos Vízügyi Hi­vatal, négy pedig az Építési és Városfejlesztési Miniszté­rium felügyelete alá került. Székhelyeik: Győr, Gödöllő, Nyíregyháza, Szeged — az egész országot elláthatják. Kaposvárott július elsején alakult meg a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vál­lalat. Tevékenysége négy me­gyére — Somogy, Tolna, Baranya, Zala — terjed ki. Elég-e a háromszázmillió s évi kapacitás, mit mutatnak a számok Dél-Dunántúlon? Déldunántúl az ország te­rületének egyötöde. Előzetes, hozzávetőleges becslés sze­rint másfélmillió ember szá­mára kell közművesítést biz­tosítani. Ezen kívül a meg­levő, és az ezután létesítendő ipari üzemek is támasztanak igényeket. A Gazdasági Bi­zottság előterjesztésében sze­replő irányszámok szerint Déldunántúlon a IV. ötéves tervben 4 milliárd forintért közművesítenek. Jelenleg 2,2 milliárdos kapacitással ren­delkeznek a négy megyében. Majdnem ugyanannyi, 1,8 milliárd forint a kapacitás- hiány. Az irányszámok egymilli- árdot terveznek a meglevő vállalatok kapacitásának fej­lesztésére, 800 milliót vár­nak az új vállalattól. A 800 millió Ft beépítése a IV. ötéves tervre vonat­kozik. Az új vállalat évi ka­pacitása — teljes felfutás esetén — 300 millió forint. Mikorra éri ezt el? 1974-ben már teljes kapacitással kell dolgozniuk. S addig? Jövőre 100 millió, 1972-ben 200, 1973-ban pedig 250 millió fo­rintos kapacitással dolgoznak. Ez összesen, a IV. ötéves terv időszakában 1150 millió forint, tehát 350 millióval nagyobb összeg, mint a ter­vezett. S most lássuk, hol épülnek a közmüvek ez idő alatt? Pécsett, illetve Baranyá­ban komoly érdekeltségei Egyetemisták helytállása az árvízvédelemben Hétfőn kézfogással köszön­tötték a Pécsi Tanárképző Főiskola vezetői az új első éveseket. Ugyanakkor kapta meg oklevelét az árvízmun­kában tanúsított helytállásért az a 24 előfelvett hallgató, akik a nyár folyamán még katonai szolgálatukat teljesí­tették. Az Orvostudományi Egyetem hallgatói közűi 41- en kaptak elismerést az ár­víz elleni küzdelemben való részvételért. Kinevezés Dr. Ballér Endrét, a Ba­ranya megyei Tanács műv. oszt. oktatási csoportjának volt főelőadóját szeptember 15-i hatállyal kinevezték a Művelődésügyi Minisztérium Nevelési Osztályának főelő­adójává. Nyolcvannyolcezer biztosítás Pécsett Kétmillió a szociális alapra Fél év alatt 4,5 millió kártérítés Kedvelt formája a bizto­sításnak a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítás, a közismert nevén CSÉB. Ezt bizonyítja, hogy ma Pécsett 49 ezer CSÉB-biztosítást tartanak nyilván. Kedveltté teszi nem­csak a szolgáltatások sokféle­sége, hanem a befolyt ösz- szegből közel tíz százalék visszatérítése, az úgynevezett szociális alap, amely lehető­séget nyit a tagoknak kü­lönböző segélyekre, bel- és külföldi társasutazásokra — kooperálva az IBUSZ-szal és a COOPTURIST-tal — szín­házi látogatásokra, gyógy- üd ültetésekre, kirándulá­sokra. Tíz intéző bizottság gon­doskodik a szociális alapban felhalmozott összeg felhasz­nálásáról. Ez évben közel kétmillió forint az az ösz- szeg, melyet ilyen formá­ban térítenek vissza a CSÉB tagjainak. Érdekes összetételt mutat — a CSÉB-en kívül — az egyéni biztosítások halmaza. Legtöbben családi házukat, nyaralójukat biztosítják, szám szerint 13 ezren. A lakásbiztosítás a második helyre szorul: 11 ezer lakás- biztosítást kötöttek Pécsett. 2000 az úgynevezett „nagy életbiztosítások” száma és az utolsó helyen áll a Casco gépjárműbiztosítás. Pécsett 700 ilyen biztosítást jegyez­nek. Napi harminc káresetet in­téz az Állami Biztosító pécsi fiókja. E kárügyekből kifo­lyólag az első félévben több, mint négy és félmillió fo­rintot fizettek ki a károsul­taknak. Az év végéig ez az összeg várhatóan meghaladja a kilencmillió forintot. lesznek az új vállalatnak. Pécsett két építésvezetőség alakul, Szigetváron és Sikló­son pedig egy-egy A fő­építésvezetőség Pécsett, a Pó­lya utcában létesül. Telep­helyük két holdon terül majd el. Négy év múlva Baranyá­ban e vállalat 100 millió forintot épít be a közmű- hálózatba. Teljes kapacitásá­nak tehát egyharmadát itt köti le. A jövő év végére készítik el a Makár-hegyi 1500 köb­méteres víztározót. 1972 nya­rára fejezik be a Megyeri Kertvárost kiszolgáló 2500 köbméteres víztározó építé­sét, a szivattyúteleppel együtt. Végül 1972 végére építik meg a pécsi déli szennyvíz- főgyűjtő csatornát, a Siklósi úttól keletre — közel a Bu­dai vámig. Erről a három munkáról elvi megállapodás született, a szerződés megkö­tése a következő napokban várható. Es mégegy, mm kevésbé fontos szám: Baranyában az új vállalat közel ötszáz em­bernek biztosít majd mun­kalehetőséget. A vállalat főprofilja a víz- gazdálkodással kapcsolatos beruházások kivitelezése. Te­lepülések vízellátási, csator­názási hálózatának, valamint szennyvíztisztítók építése. Ipari vízfelhasználással és szennyvíztisztítással kapcso­latos létesítmények megépí­tése. Víztározók, öntözőbe­rendezések, halastavak léte­sítése. Épületek és műtár­gyak különleges alapozási munkáinak végzése. Július elsején kétszáz fő­vel dolgoztak. Az év végére ötszázan lesznek. Fejlődő, fi­atal vállalat Százmillió fo­rintot biztosítottak számukra állóeszközbeszerzésre Het- venmillióért vásárolnak gé­peket. Négy év múlva öt­száznál több gépük lesz. Első lépéseit teszi egy „maszületett” vállalat. Segít­ségre van szüksége. Pécs vá­ros vezetői minden szükséges segítséget megadnak, hogy minél előbb a saját lábára álljon és léptei biztosak, ha­tározottak legyenek. Kampis Péter Melegházváros — metánfűtéssel? A Mecseki Szénbányák érdekes ajánlata Figyelmet keltő ajánlatot tett Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazga­tója. Indítványozta: vizsgál­ják meg, nem lenne-e célsze­rű melegházvárost építeni Pécs és Komló határában? A Mecseki Szénbányáknak ugyanis metángáz feleslege van, a melegházváros tehát metánfűtésre rendezkedhetne be... A javaslatot követően fel­kerestük Garamvölgyi Jánost, aki a következőkkel indokol­ta az ajánlatot: — Valójában, tekintélyes mennyiségű metánkészletünk van Komlón, amelyet gázle- csapolás útján nyerünk. E készlet 1972 után még növe­kedhet is. A Mecseki Szén­bányák csak egy kis részét tudja hasznosítani, a többi felhasználatlanul távozik a levegőbe. A számítások azt mutatták, hogy nem kifizetődő metán­gáz vezetéket építeni Komló és Pécs között, sokkal éssze­rűbb lenne e gázt helyben hasznosítani. Amikor szóba került Pécsett egy melegház­város megépítése, önként kí­nálkozott egy lehetőség: épít­sünk melegházvárost a Béta­illetve Zobák-akna közötti te­rületen, s fűtsük metánnal. A Mecseki Szénbányák bá­nyászattal foglalkozik,, nincs mezőgazdasági illetve kerté­szeti szakembere, mi nem vállalkozhatunk a melegház­város felépítésére, üzemelte­tésére. Ezért tettem ajánlatot a Pécsi illetve Komlói vá­rosi Tanácsnak, hogy vizsgál­ják meg ezt a lehetőséget. A kérdéses terület egy fennsík jellegű térség. Mező- gazdasági szakértőt küldtünk ki, aki megállapította, hogy az említett terület a talaj - összetétel valamint a napfé­nyes órák szempontjából al­kalmas lenne kertészkedésre. Kiépített úton lehet megkö­zelíteni, s vízzel is el lehetne látni Béta-aknáról. Ügy érezzük, a többi már nem ránk tartozik elsősor­ban. Amennyiben a mezőgaz­dasági üzemeket, azok képvi­selőit és természetesen a két város tanácsát érdekelné ez a téma, kérjük, értesítsenek bennünket... A többi már a mezőgazda- sági üzemekre, illetve azok képviselőire tartozik. Mi csu­pán emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat arra, hogy nem ez az első melegházváros, melynek építése felvetődött. Néhány évvel ezelőtt részle­tesen beszámoltunk lapunk­ban egy másik tervről, ame­lyet az AGROTERV egyik szakembere dolgozott ki Bu­dapesten. A tervező azt aján­lotta, hogy a Pécsi Hőerőmű szomszédságában kellene fel­építeni egy melegházvárost A tervet — annak rendje és módja szerint — megtárgyal­ták a mezőgazdasági üzemek vezetői, illetve a tsz-ek kép­viselői is, s nem nyilatkoz­tak róla egyértelmű lelkese­déssel. Amikor megkérdeztük tőlük, miért nem, a többi között azt válaszolták, hogy sajnos, a Pécsi Hőerőmű na­gyon sokat kér azért a hulla­dékgőzért, amit a melegház­városnak átadna. Bár nem a hulladékgőz ára volt az egyedüli oka annak, hogy még nincs — s ha így haladunk: nem is lesz — semmi abból a tervből, em­lékszünk arra, hogy az volt az egyik legnyomósabb ellen­érv abban az időben. Nagyon időszerű emlékeztetni erre, hiszen — ezt még nem ír­tuk le — Garamvölgyi János a következő szavakkal bú­csúzott el munkatársunktól: „Még annyit szeretnék előze­tesként hozzátenni, hogy a metán költsége nem lenne akadálya a melegházváros felépítésének”. Szándékosan „hagytuk ki” Garamvölgyi Jána nyilatko­zatából ezt a mondatot, szán­dékosan idézzük csak most, a cik.-cünk végén, hiszen ez a dolgok lényege és csattanója. A Mecseki Szénbányák ol­csón adná a gázt, a tízezer tonna szénnek megfelelő energiát a beruházóknak. Kíváncsian várjuk, mit szól a Mecseki Szénbányák ajánlatához a mesye két tsz- szövetsége, a két város ta­nácsa, tehát mit válaszolnak azok, akiket, a téma elsősor­ban érdekelhet. Meggyőződéssel valljuk: ha valamit tanulmányozni érde­mes, a Mecseki Szénbányák ajánlata azok közé tartozik. Ez már most sem lehet vita tárgya. — Magyar — Autódaruk (GÓLYA II. TÍPUSÚ) üzemképes állapotban ELADÓK BA RANY A—TOLNA MEGYEI VÁLLALAT t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents