Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
1570. szeptember 16, DUNÁNTÚLI NAPLÓ A nevelésügyi kongresszus előtt A kis iskolák sorsa Településeinknek több mint a felében 500-nál kevesebb lakos él. A többi megyében e kategória aránya ennek még a felét sem éri el. Baranyában 50 ezer ember lakik még mindig kis falvakban, pusztákon. Az ebből fakadó kérdések a nevelésügyi kongresszus téziseinek vizsgálatával még inkább előtérbe kerültek, s a feladatok is alapvető célkitűzéseink között szerepelnek. Valljuk be, teljes megoldásuk ma is késik. Nevelők tanácskozásán gyakran, de szülők körében is többször vitát kavartak ilyen kérdések: valóban egyenlőek gyermekeink tanulási lehetőségei a különböző iskolákban? Tényleg tehetségüknek megfelelő esély- lyel készülhetnek fel továbbtanulásra a kis iskolák gyermekei is? Körzetesítés A szeptemberi napsütéses időben még nem tűnik túlságosan hosszúnak a kanyargós salakos út, melyen a gyerekek — gyalog vagy kerékpáron — a körzeti iskolába igyekszenek, de máris újra zsúfoltak bejáró tanulókkal az autóbuszok. S nincs kétség, hogy esős időjárás is lesz, újra feláznak a gyalogutak, s a néha-néha késve érkező vagy elmaradó buszokra várakozó tanulóknak nem nyújt kielégítő védelmet az autóbusz-váró. Az általános iskola egyik főkövetelményének csak úgy tudunk eleget tenni, ha a felsőtagozatban az egyes tantárgyakat szaktanárok oktatják megfelelő szinten. A későbbi továbbtanulásnak is egyik legfőbb segítője ez. A bevezetőben említett sajátos települési adottságok miatt került sor a körzetek kialakítására, tárgyi, személyi feltételek megteremtésére. A körzetek nyomán sikerült elérni, hogy apró községekkel teletűzdelt járásunkban is a tanulóknak csaknem 90 százaléka részesülhet szakrendszerű oktatásban. Nagy erőfeszítés áll az eredmények mögött, de igaz, hogy pl. az alig 200 lakost számláló Sárok, vagy ezt alig valamivel meghaladó Szellő. Kisbudmór, s további húsz kistelepülés és puszta gyermekei szakosított oktatásban részesülhetnek- A tanácsok kezdeményezésé, a szülők vállalása nyomán a körzeti iskolákban bővültek a tantermek. Tavasszal Dunaszek- csőn, az elmúlt hetekben Szederkényben új iskolába, új tantermekbe költözhettek a tanulók. S csak így váltak elérhetővé a kis iskolákból érkező tanulóknak is a szakosított oktatást segítő szemléltető anyagok, felszerelések, fizikai és kémiai eszközök. Ezekben az osztott iskolákban nyílik lehetőség számukra is a búvárkodásra, tananyagot kiegészítő könyvek forgatására, a tehetségeseknek szakköri munkára. Járásunkban a felsőtagozatosak közül minden ötödik tanuló indul naponkint a körzeti iskolába autóbusszal, kerékpáron vagy gyalog. Több mint 600 utas! Tanácsaink egymás után építették az autóbusz-várókat, közülük több igen esztétikus létesítménye a falunak. Igazgatóink a bejáró tanulók iskolai elfoglaltságát igyekeznek legjobban beosztani, s ezért a közlekedést, a helyi egyéb adottságot figyelembe véve dolgoznak esetenkint eltérő órakezdéssel is. Véménden például már 8 óra előtt folyik a tanítás, s így két órára újból otthonukba érkezhetnek a bejárók is. Másutt negyed 9-re érkeznek a helybeliek is, hogy ne csonkaórát kapjanak a tagközségből érkezők. Ügyesen szervezik a tv-órákat, hogy itt se rövidüljenek meg a kisdiákok. Külön nevelői felügyelettel készülnek másnapra a menetrend várakozási idejét is felhasználva. Néhány helyen (Kékesd) lakásukig kísérik a tanulókat a nevelők, akik «inten „bejárók”, miután szolgálati lakásuk is a tagközségben van. A napközi hálózat is köny- nyíteni igyekszik a bejárók helyzetén. Elsősorban ők nyerhetnek felvételt, s így az itt étkezők többsége utazó gyerek. Bőven megtérül a néhány forintos térítési díj, hiszen az étkezésen felül a másnapi felkészülést segítik a nevelők. Legnagyobb iskolakörzetünkben — Máriaké- ménden — ez évben újabb csoportot kellett beindítani a növekvő igények kielégítésére. A körzetesítés tehát nagy előnyt jelent a szakrendszerű oktatás megteremtésében, bár a jobb, a több tudásért — a kedvezmények, a segítés mellett is — tiszteletre méltó áldozatot hoznak a bejáró tanulók. Tagiskolák A megoldás A körzetesítés oidotta meg sajátos viszonyaink között az általános iskola általánossá válását, a felkészülést az egyenlő eséllyel történő továbbtanuláshoz. Most azokról esett szó, akik több áldozatot hoznak a célkitűzésekért, és azokról, akik — ha mind kevesebben is — nfa még nélkülözni kénytelenek a bekötőút, a diákotthon előnyeit. Bár a megoldás itt is a közeljövőben várható, mégis nagy szükség van a kis iskolák, az összevont csoportot vezető nevelők további nagyobb áldozatvállalására, s ennek anyagi elismerése sem maradhat el. Nagyobb megértést kell kérnünk esetenkint a közlekedési alkalmazottaktól, hiszen a bérlettel utazó tanuló is fizető utas, megértéssel kell lennünk nekünk felnőtteknek is, hiszen az iskolából haza siető gyermekek is munkából jönnek, fáradtak, s délután rájuk is vár még a másnapi felkészülés sok tennivalója. Lantos József, a mohácsi járási tanács műv. osztályának vezetője Szabályozzák a Felső-Dunát A magyar—csehszlovák közös műszaki bizottság a minap értékelte a határmenti folyók szabályozásánál végzett közös munkákat, s meghatározta az újabb feladatokat. A Felső-Dunán, Rajka és Szob között, de elsősorban Rajkától Gönyűig a nemzetközi víziút fenntartásában, korszerűsítésében dolgoznak együtt a két ország szakemberei. Évente általában 500 ezer—600 ezer köbméter kavics kikotrásával mélyítik ezt a Duna-szakaszt. Az írószövetség dél-dunántúli csoportjának közgyűlése Pákolitz István titkár, Arató Károly titkárhelyettes lett Kedden délután a Jelenkor szerkesztőségében került sor a Magyar Írók Szövetsége dél-dunántúli csoportjának tisztújító közgyűlésére, amelyen megjelent dr. Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, az Írószövetség titkárságának képviseletében pedig Mi van a kistelepüléseken maradókkal, mit teszünk az ő érdekükben? A városok, a körzeti központok vonzó hatása a lakosság mozgásában nálunk is érződik, mégsem szabad türelmetlen intézkedésekkel a kistelepülések oktatási igényeit sérteni. Erdősmárokon már csak 230 ember él, miután az elmúlt években a lakosság több mint egyharma- da elköltözött, mégis fenn kell tartanunk az iskolát. Hét tanulóval foglalkozik a nevélő. Bekötőút, diákotthon fogja megoldani e gondjainkat, de addig is az alacsonyabb létszámmal, s nem csökkenő színvonallal biztosítani kell az oktatást. Az összevont tanulócsoportokban dolgozó kis iskolák nevelőinek jó szervezése nyomán számos előnyös vonást is találunk az oktatásban. Egyrészt több- egyéni foglalkoztatásra nyílik lehetőség az alacsonyabb létszámok mellett. Igaz, hogy a tanítóknak ide olyan felkészültséggel kell érkezniük minden rap, hogy a „feszített” időben adhassanak útmutatást az önálló munkához, s azt még szem- | mel tarthassák a közvetlen foglalkozások idején is. Erős szellemi igénybevételt jelent egy-egy tanóra vezetése. Viszont megvan az az előnve, hogy biztosabban alakítja ki a tanulói önállóságot. Továbbá az alacsony óraszám miatt itt már eddig sem volt lehetőség 6zűk tanórában gondolkodni, helyette egy-egy téma, fejezet értékelése került előtérbe. Az összevont felsőből érkezők is előnyösen érvényesítik, hasznosítják továbbtanuláskor mindezeket. Számításba kell vennünk tehát, hogy a tagiskolák, az összevont csoportok működését ezután is biztosítani kell. S az esetek többségében nincs is hiba e szemléletben. A körzetek egyidejű erősítése mellett rendben tartják a kisközségek tantermeit, s ha -nem is mindig elegendő, de jut anyagi erő az itteni pedagógus lakásokra is. (Például közművesítés Nagy- budméron.) Kár, nogv nevelő hiányában egyik-másik helyen üresen állnak ezek a lakások. A 23 tagközségünk felszereltsége sem marad el az osztott iskoláké mögött. Az elmúlt tanév tv-akciójának ők voltak első részesei. fi Kodály-móterről — Diaszaknak „Ma Femóban magyar zene- hallgatás van, amelyen Kodály Zoltán műveit mutatja be Agó- csy László, a tanfolyam előadója ...” — így kezdődik az II Massaggero című nagy olasz lap tudósítása, amelyet Agócsy László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának tanára elémtesz az asztalra. Augusztus 2 és 20 között 46 olasz iskolai énektanár részére „Maré e musica” (Tenger és zene) címmel nemzetközi zenei tábor színhelye volt a csodálatos fekvésű kis, 40 ezer lakosú város. A nemzetközi összetételű és -hírű előadók között a pécsi vendég a Kodály-módszerről tartott előadást. Első ízben hallottak erről a témáról előadást Olaszországban az énektanárok. —■ A hallgatóság megegyezett abban, hogy a többi bemutatott metódus is szép, de az igazi zene mégis Kodályé, itt érvényesül az az elv, hogy a zene legyen mindenkié. Természetesen nemcsak a módszer iránt érdeklődtek, hanem azokat a műveket is énekelték, amelyeket Kodály erre a célra írt. Akkor vált különösen érdekessé a dolog, amikor olasz népdalokra adaptáltuk a metódust. Hallgatóim megígérték, hogy keresnek olyan gyermek- és népdalokat, ame-. lyek alkalmasak a Kodály-mód- szer terjesztésére. Az utolsó órán az olasz—magyar barátság jegyében elénekeltük azt a Kodály biciniumot, amelyben Garibaldi csárdás 1 kiskalapjáról és Kossuth Lajosról van szó. Több meghívást is kaptam későbbi előadásokra, természetesen egyelőre nem tudom, melyik valósul meg. —mar— Űj professzorok Dr. Tigyi András Az egészségügyi miniszter 1970. július 1-i hatállyal dr. Tigyi Andrást kinevezte tanszékvezető egyetemi tanárrá a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének, élére. A kinevezés egyben azt is jelenti, hogy a Biológiai Intézet levált az Élettani Intézettől. Az intézet munkatársai már elfoglalták helyüket az új elméleti tömb harmadik emeletén. Számukra még mindig hihetetlennek tűnnek a tágas, világos szobák, laboratóriumok. — Pécsi nevéltetésű vagyok — kezdi saját pályafutásáról dr. Tigyi András. — 1943-ban Pécsett kezdtem az orvosi egyetemet. Harmadéves koromban vett maga mellé Lissák professzor demonstrátornak. Akkor még az élettan és a biológia egy intézeten belül volt. Részt vettem az élettan oktatásában és neurofiziológiával foglalkoztam. 1955-ben kaptam megbízást arra, hogy irányítsam az elsőévesek számára a biológiaoktatást. Ekkor kezdtem hozzá az intézeten belül egy biológia-munkacsoport létrehozásához, A mai gárda tehát lényegében 10 év óta együtt dolgozik. A szó szoros értelmében „tanítva tanultunk”, mi magunknak is meg kellett ismerkednünk a modem biológiával. Sokat jelentett, hogy Lissák profesz- szortól kezdettől fogva teljes önállóságot kaptam. Az oktatás kérdésének azért tulajdonítok nagy jelentőséget, mert a hallgatók részére a biológiaoktatás világszerte megoldatlan probléma. A német iskola például ma is zoológiát és botanikát oktat biológia címén. 1966-ban és 1967-ben jártam Angliában, ahol szintén általános biológiát oktatnak. Akkoriban nagyon sok vita folyt náluk, hogy érdemes lenne modernizálni az orvosi biológiát. Nagyon meghökkentek, amikor megtudták, hogy mi teljes éves kurzus formájában immár 6—7 éve modem sejt- biológiát tanítunk. AmennyiVáltozás a kisdiákok írásra tanításában Az elmúlt években — az Országos Pedagógiai Intézet irányításával a fővárosban és vidéken folytatott vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy az alsó négy osztályba járó gyerekek viszonylag szépen, de lassabban írnak, írásteljesítményük több szempontból nem kielégítő. Kiderült, hogy a tantervben előírt — szabályos — betűkhöz, alakítási módjukhoz és kötésükhöz való merev ragaszkodás a harmadik és a negyedik osztályban sok tanulónál akadályozza az írás lendületessé válását, a gyorsabb írástempó kifejlődését. Az alsó tagozatú osztályokban sok esetben nem engedtek teret az egyéni írás kibontakozásának. Az írásoktatás említett problémájának megoldására írástanítási kísérletet folytattak ugyancsak az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. Ennek tapasztalatai alapján módszertani útmutatót állítottak össze, amelyet még az idei tanév megkezdése előtt megküldték az iskoláknak. Az ebben ajánlott módszerek lehetővé teszik az első és második osztályban tanított betűformák bizonyos határon belüli „lazítását” a harmadik és a negyedik osztályban, továbbá az előírt kötési módoktól való eltérést is. A pedagógusok dolga lesz, hogy felismerjék az egyéni , sajátosságok jelentkezését a gyerekek írásában, támogassák a helyes, követheő megoldásokat, illetve vegyék elejét az írásban esetleg mutatkozó szabadosságnak. Az útmutató feltétlenül elősegíti, hogy a harmadik, negyedik osztályban megalapozzák a tanulók egyéni írásmódjának kibontakozását. re Európát ismerem, ilyen két féléves korszerű sejtbiológia-anyag sehol sem szerepel az orvostudományi egyetemeken. — Az intézet munkájában tehát az oktatás és a kutatás egymástól elválaszthatatlanul fontos feladat. Mi az intézet legfontosabb kutatási témája? — Immár tíz éve tehát a sejtbiológia a fő téma. Ezen belül pedig a molekuláris és az ultrastruktúra-kutatást műveljük. Az elmúlt években a nukleinsav-kutatáson belül a ribonukleinsav, az RNS néhány fontosabb kérdésével foglalkozunk. Molekuláris szinten a sejt felépítésének és működésének programját a dezoxiribonuk- leinsav, a DNS-molekula tartalmazza. A program átadásában van egy közbülső lépés, amely a program megvalósítását végzi, ezt szabályozza az RNS. Itt rengeteg részletkérdés még nyitott. Modem komplex kutatási módszerekkel dolgozunk: kémiai eljárások mellett, mivel óriásmolekulákról van szó, elektronmikroszkópot is alkalmazunk. — Hogyan kapcsolódik be az intézet a nemzetközi tudományos együttműködésbe? — Nagyon jó a kapcsolatunk a moszkvai molekuláris biológiai intézettel. Ennek egyik vezetője Georgi- jev professzor, aki mindösz- sze 38 éves, de nemzetközi hírű szakember, akit szívesen hívnak meg a nemzetközi szimpozionokra. Két munkatársam másfél t évet töltött ebben az intézetben, s néhány hét múlva indul a harmadik kollégánk is. Ugyancsak kitűnő kapcsolataink vannak a glasgowi egyetem biokémiai intézetével, ahol 1966-ban és 1967- ben én jártam. — Intézetünk műszerezettsége jónak mondható, a lehetőségekhez mérten minden támogatást megkaptunk az az eddigiek során. Talán egyetlen fontos eszköz hiányzik, egy Spinco-ultracentrifu- ga. Csak összehasonlításként: a moszkvai intézetben ebből öt van. Marafkó László Fábián Zoltán és Funk Miklós. Pákolitz litván, a csogort leköszönő titkára tíevezéföjé- ben elemezte az írácspport elmúlt négy éves munkáját Megállapította, hogy á ; konszolidációs folyamat további kiteljesedése ment végbe, s az írók éltek is a részükre biztosított alkotói szabadsággal — erről tanúskodnak az elmúlt négy évben megjelent művek. A Jelenkor részére a megyei szervek felelősség- teljes önállóságot biztosítottak. A gondok között megemlítette az írók elvándorlásának problémáját, amely- lyel sajnos, nincs arányban az ideköltözés folyamata. 1957 óta hat író hagytá el Pécset, s csak ketten választották azóta lakóhelyükül ezt a várost. A másik égető gond a pécsi könyvkiadás ügye: a Jelenkor-Magvető Könyvkiadó inkább csak formálisan létezik, a végső döntés joga az esetek többségében, a Magvető kiadó kezében van. A probléma azért is megoldásra vár, mert szorosan ösz- szefügg az írók elvándorlásának ügyével. Végül felvetette egy Janus Pannonius díj létesítésének gondolatát, amelyet évente a legjobb teljesítményt nyújtó művésznek — s nemcsak írónak — adnának ki. A vitában felszólalt Csorba Győző, aki alkotóház vagy alkotószoba biztosítását szorgalmazta az írók részére. A társművészekkel kialakítandó kapcsolatok ápolására pedig művészklub beindítását javasolta. Hozzászólásában kitért arra is, hogy sajnos, az író-olvasó találkozók tiszteletdíjára vonatkozóan nincs egyértelmű rendelet, ezért a Megyei Könyvtár kénytelen volt abbahagyni az „írók Baranyában” c. sorozat .népszerű rendezvényeit. Funk Miklós bejelentette, hogy az elkövetkező időszakban Fábián Zoltán titkár látja el az írószövetségen belül az egyes írószövetségi csoportok munkájának kocif- dinálását, a vidéki csoportok tájékoztatását A baranyai fiatal írók csoportjával kapcsolatban elmondotta, hogy hasznosnak tartaná bemutat- kozó estek cseréjét a budapesti Fiatal írók- Munkaközösségének tagjai és a pécsi fiatalok között. Dr. Csendes Lajos felszólalásában örömét fejezte ki, hogy jó a kapcsolat az író- szövetség csoportja valamint az illetékes megyei párt- és állami szervek között. ígéretet tett a felvetett problémák megoldására, köztük az egyes helyi fórumokkal kapcsolatos honoráriumgondok rendezésére. Ugyanakkor felhívta a közgyűlés résztvevőinek figyelmét az irodalmi élet belső dinamikussá- gának fokozására. Mint mondotta, az a fontos, hogy Pécs kulturális színvonalának jelenlegi szintjét ne csak tartsuk, hanem meg kell keresni a módot arra, hogy továbbfejlesszük. Szederkényi Ervin, a folyóirat szerkesztő bizottságának nevében kifejezte azt a szándékát, hogy a Jelenkor továbbra is azoknak az íróknak a bázisára támaszkodik, akik itt élnek vagy azokat próbálja továbbra is bekapcsolni a munkába, akik innen származtak el. Az elvándorlás megszüntetése céljából felhívta a figyelmet az irodalmi élet külső feltételeinek fontosságára. Végezetül Pákolitz István bejelentette lemondását a titkári tisztségről. Az író- szövetség titkársága nevében Fábián Zoltán tett javaslatot az új vezetőségre. Titkárnak ismét Pákolitz Istvánt javasolta, mellette titkárhelyettesi funkció létrehozását indítványozta, amelynek betöltésére Arató Károlyt jelölte. A közgyűlés résztvevői az indítványt titkos szavazás formájában döntő többséggel elfogadták. mar ^ k
