Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
i DUNÁNTÚLI NAPLÓ áogúsÉta* t* Bédai halászok „Él a víz" — jó fogás ígérkezik „Vegyétek a vizet!” — kiáltja valaki, aztán egy mezítlábas, félmeztelen ember kockás irkával fut be a rádió mellé: A Duna Passau- nál ennyi, Bécsnél ennyi, Rajkánál, Gönyünél, Komáromnál ennyi meg ennyi... Ez az utolsó gátőrház, a töltés alatt a bédai halásztanya. Szürke épület, bent ágyak, tévé-készülék, rádió — mellette a mezítlábas Ilomli József — edények, csizmák, hálók, szákok. Kint póznára aggatott húzóhálók száradnak, jellegzetes kelléke a tanyának. Az x-lábú t ;ztalon Kiefer Jani bácsi tésztát gyúr, a vízparton rozsét raknak a bogrács alá, a ladikban pontyot, keszeget, angolnát, harcsát, márnát tisztítanak. Késik az ebéd, de nem baj, az elnök, Köpeti József is most jön át a túloldalról, takarmányt szórt a halaknak. A víz csendes, akár csak a dús flórájú, Laragoszöld partvidék. Jugoszláviában — valahol lent, jónéhány kilométerre — robbantanak, éppen csak afféle halk morgás hallatszik, de a víz tükre több száz méter hosszúságban megrezzen. — Nem a víz rezzen, hanem a halak. A víz minden zörejt átvesz, de még az elektromosságot is és a kishalak kicsapnak a víztükörre, — mondja Kiefer János. — Nézze csak! Ha becsapom az ajtót, látja, megint ugranak. Hallatlanul érzékenyek ... — Miért fontos jegyezni a vízállást a „Petőfin”? — Enélkül nem megy ma már a nagyszerszámos halászat. Ha például Budapestnél apad, akkor nekünk a holtágakon le kell rekeszte- nünk a vizet, különben a vízzel együtt a halaink elmennek. Köpeti József elnök magyarázza, hogy a Mohácsi Halászati Termelőszövetkezet — egyébként 22 ilyen szövetkezet van csupán ' az országban — 2 ezer 100 hold- nyi vízterületen gazdálkodik: ezalatt a Duna — országhatártól — fent Bár község északi határáig terjedő — szakaszát kell érteni, jobb és bal partját és természetesen a holtágakat is. Nem mondhatom, hogy a Duna fenemód bőkezű a bédai halászokhoz. Két esztendeje — úgy számították — kifognak vagy 850 mázsa halat, de sem akkor, sem utána évben nem sikerült, illeve csak felét a tervezettnek. Ebben az esztendőben óvatosabban terveztek, 700 mázsát vinnének piacra. Mindenesetre ez az év jól indult. A kaposvári kettős Új színészek Pécsett Bús Kati még Németországban filmezik — Az öreg halászok szerint az a jó év, amikor áprilistól Péter-Pálig, június közepéig tart egy kis áradás, utána apad. Ez azért jó, mert a füves ártér nagyon gazdag természetes táplálékban. Ilyen helyen a hal jól kezdi az ívást — mondják a halászok. — Tehát sajnos, sok múlik a véletlenen... — Eddig legalábbis így volt — jegyzi meg az elnök. — Mert ha a takarmányozást leszámítom, bizony a vízállásra voltunk utalva. Csak hogy ez nem megy sokáig. Megmondom őszintén, nagyon lecsökkent a keresetünk. A kifogott hal értékének felét kapja meg a halász és ez nem sok, ha jól meggondolom, havi kétezerre ha felfut. A szövetkezet évi termelésének mintegy 20 százaléka csak I. rendű hal — ponty, kecsege, márna, balin, harcsa, süllő, csuka, fehéramur, busa — a többi 80 százalék úgynevezett „szeméthal”, ezek közé tartozik a keszeg, dévér, jász, spiccer, Éva-ke- szeg, garda, törpeharcsa. A „szeméthal” olcsó, kevés jövedelmet hoz. Nyilvánvaló, hogy az arányokon kell változtatni. Ivadékot vásároltak, nemesharcsát, süllőt, de elég drágán és egyáltalán, megszerezni is* nehéz. Most helyileg próbálkoznak harcsa és süllő ivadékot előállítani, sátorszerű harcsafészkek és Meg-megrezdüí a víz tükre keltető-kosarak beállításával. — Vándorol e a hal, vagy inkább az állomány? — Az angolna feltétlenül, ez köztudomású. Az amerikai partvidékről jön át az óceánon, a nyugati halászok aztán kifogják és magas összegért adják el főleg a Duna-menti országok halászainak. Van itt is, de aztán egyszer megindul, amikor már ivarérett, és akkor a jóisten sem tartja meg. Kilométereket el megy síkos, vizenyős füvön, amíg csak nagy folyót nem ér, ott aztán leúszik a Fekete-tengerbe, onnét át a Földközi-tengerbe és vissza az amerikai partvidékre, hogy utódait lerakhassa. Furcsa, érdekes hal ez. Ami az állományt illeti, többnyire megmarad egy bizonyos területen. Az Alsógödi Dunakutató Állomás egyik kutatója, dr. Tóth János gyakran lejárt ide Bédára, jugoszláv szakemberekkel. Mintegy 500 darab halat jelöltek meg fémlapocskákkal, majd „útnak” eresztették a kísérleti állományt. Az ország összes halászati intézményénél kihirdették, hogy amennyiben jelölt halat találnak, a halat megtarthatják, de a fémlapocskát — a kifogási hely, továbbá a méret és a fogási idő megjelölésével — 30 forint ellenében küldjék el az intézetnek. Itt Béda környékén eddig jelentős mennyiségű „kísérleti” halat fogtak ki... Közben elkészül a halászlé, a bográcsot az asztalra helyezik, külön tálakba a kifőtt tésztát. Aztán villányi j hárslevelű is van, tettyei | szikvízzel. Most már másról folyik a szó. Némely halász szidja az amúrt meg a busát, az elnök védi. A belső vizet, a Boki-Dunát busával, amurral tisztíttatták meg és azt mondják, az amur a legjobb napszámos, mert ha hínárvágó géppel mennek a vízre, a szövetkezetnek még a „gatyája” is rámegy a rezsire. — Az amúrt akár halfogásra is betaníthatnánk — mondja Komli József ravaszul. A párttitkár Dobró közbeszól : — Megint a témánál vagyunk ... Az elnök felvilágosít, miről is van szó? Huszonhárom tagja a szövetkezetnek, ebből 14 fő „közösségi” csoportban dolgozik, vagyis amit kifognak, annak értékét közösen, egyenlően osztják el. (Pontosabban az érték 50 százalékát.) A többiek a csökkent munkaképességűek csoportja, akik egyedileg, kis szerszámokkal halásznak és még is többet keresnek, bár kevesebb halat hoznak. De a közösségi csoportban sem egyenlően végzik a munkát. Egyik jobban „húz”, a másik kevésbé, és ebből adódnak a nézeteltérések és a bérfeszültség. Persze a Dunától akkor is úgy kell elrabolni kincsét, amikor bőven van belőle. Csak dögnehéz munka árán adja oda, különben nem ... Szinte egyszerre pillantanak le a vízre, amelynek tükre meg-meg rezdül a halaktól, erre mondja a halász, hogy „él a víz”, jó fogás ígérkezik még ezen a nyáron. Rab Ferenc Elmúlt az ekhósszekerek kora, régen elmúlt, de a színházi közönség kíváncsisága maradandó: kik jöttek? Honnét jöttek? Mit játszottak? Kezdjük tehát a bemutatást és mindjárt a legifjab- bakkal, a két frissen végzett főiskolással, Bus Katival és Sipeki Tiborral. Bus Kati ugyan még nem érkezett meg Pécsre, távirat jött helyette a Német Demokratikus Köztársaságból, most fejezi be második német filmjét, mindkettő főszerep, az elsőnek Halálos tévedés volt a címe. Képe pedig eljutott Japánba: a Virágvasárnap című magyar filmnek ugyanis szintén ő ‘az egyik főszereplője. s ez az alkotás sikert aratott az oszakai fesztiválon. A képernyő közönsége is láthatta már, mégpedig a Víz, a Múzsák neveletlen gyermeke és a Nagylegény című alkotásokban. De vizsgaszerepei is figyelemre méltóak: játszotta az Egy szerelem három éjszakájának Júliáját, Csehov: Három nővérének Irináját Sipeki Tibor Bus Kati évfolyamtársa volt. Nagy szereppel kezdte pályáját, a főiskolán Hamlet-alakítással felvételizett, s felvették. Ritkaság. Másik figyelemre méltó szerepe: az Odry Színpadon Hubai: ők tudják, mi a szerelem című darabjában Berliózt játszotta, ki 63 éves Rómeónak érzi magát és meg akarja szöktetni fiatalkori szerelmét, a 70 éves Estellát. Szerepálma: a III. Ri- chárd. Somody Kálmán már 10 éves korában színész volt, görög drámában játszott. Bár nem végezte el a főiskolát, tehetsége révén szerződtette az Állami Déryné Színház, ahol színésszé érett. Illyés Gyula Bolhabáljában játszott, alakította a Don Carlos címszerepét, Dandin György Csikaszát, a Tristan Ogrinját. Megnyerő külsejű, lírai alkatú színművész Kiss ísf- ván. Koltai Róbertnek nemcsak pályatársa, továbbá nemcsak együtt szerződtek és érkeztek Kaposvárról Pécsre, de már a főiskolán is együtt végeztek 1968-ban. Sőt vizsgaelőadása, a Rómeó után az első produkció Pinter A gondnok című darabja is összefűzi a két fiatalt. Szegeden kezdte a pályát, ahol a Bánk bán mellett néhány vígjátékban és Hubay Fiatal nők kékben és fehérben című egyfelvonásos tragédiájában kapott szerepet Ez utóbbiban a tv-képernyőn is láthattuk. A múlt évadot Kaposváron töltötte, legutóbb pedig a Vígszínház hívta meg Szakonyi Adáshiba című komédiájának egyik szerepére. Több ízben szerepet kapott filmekben, tv-filmek- ben is. Társa, a másik Kaposvárról Pécsre szerződött fiatal színművész, Koltai Róbert. Nem lehet panasza az elmúlt két évadra: 14 jelentős szerepet bíztak rá. Játszott vígjátékokban és a drámáktól Shisgal Gépírók-jának tragikus hőséig minden elképzelhető szerepet eljátszott, többségükkel méltán figyelmet keltve. A Shisgal- egyfelvonásosban és Harold Pinter A gondnok című darabjának öreg csavargó szerepében tehetséges alakítását az országos és a szakmai sajtó is meleg hangon méltatta. A tv-ben legutóbb az őrjárat az égen című sorozat összeroppanó fiatal repülős növendékének konfliktusát játszotta meggyőző erűvel. Amerikai újságíró Mohácson Negyven oldal Magyarországról — A Hazafias Népfront csereakciója eredményeként Virányi Endre villányi festőművész kiállítása volt Szegeden a Bartók Béla Művelődési Otthonban augusztus 1- től 25-ig. A kiállítást Szelesi Zoltán műtörténész nyitotta meg. Virányi Endre festőművész kiállítását igen nagy érdeklődés kísérte. Amerikából jött. Mestersége újságíró. Hobart K. McDowell e hónap elején érkezett Budapestre. A főváros nevezetességeinek megtekintése után Kecskemétre és Bugacra látogatott el. Majd a Balaton szépségeivel ismerkedett meg. Most pedig Baranyát járja, volt Pécsett, Villányban, Harkányban, Siklóson, tegnap pedig Mohácson. Itt találkoztunk a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal mohácsi kirendeltségén. — Zavarban vagyok. Jónéhány éve, mint újságíró dolgozom, mindig én kérdeztem. Most engem faggatnak — mondja a jómegjelenésű, középkorú férfi. Kedvem lett volna megkérni, írja meg önmagával ezt a kis beszélgetést ... Be sem várva első kérdésemet, bemutatta lapját. — The National Geographic Magazine washingtoni lapnak vagyok a munkatársa. A képesmagazin földrajzi jellegű. Kiinduló pontunk a megszemélyesített földrajz. A politikát kizártuk a magazinból. _ 11 — Helyesbítek — folytatja — felvetünk lapunk hasábjain mi is politikai kérdéseket, de azokhoz nem fűzünk semmi féle kommentárt. Közlünk olyan interjúkat, amelyekkel nem értünk egyet. Teszem fel, készítettem riportot a kannibálokról. írásomhoz egy félmondat kommentárt sem fűztem. — Mennyi előfizetője van a lapnak? — Tudomásom szerint hétmillió. — Ügy tudom cikket készül írni Magyarországról. — Ezért jöttem. Tavaly jártam először Magyarországon, a cigányokról írtam egy könyvet. Tizenhat ország, köztük Magyarország cigánytelepüléseit és cigányszakértőit kerestem fel. őszintén mondom a 16 ország közül kettő volt olyan, mely felkeltette érdeklődésemet: Afganisztán és Magyarország, önöknél az emberek érdekelnek. Sok országban jártam, mégis kevés emberi, baráti kapcsolatra tettem szert. A magyarok mások: kedvesek, vendégszeretők, barátkozó hajlamúak. — Tehát nem a „csikós gulyáspaprikás” gyakran emlegetett romantikája vonzotta? — A negyven oldalas írásomban még nem tisztáztam, hogy a földrajzi vonatkozások kapcsán, vagy utazásaim időrendi sorrendjében mutatom be Magyarországot. Egy biztos: a magyar folklorisztikus elemek mellett cikkem fő részét a földrajzi és műemléki vonatkozásokon, túl a modern magyar élet bemutatása foglalja el. írásomat gazdag képanyag illusztrálja majd. Tavasszal itt járt lapom egyik fotóriportere, aki az ősz folyamán ismét ellátogat Magyarországra. Tizenötezer színes felvételt készít itt, ebből válogatjuk ki azt a negyvenet, amely bekerül a magazinba. — Baranyai élményei? — Eddig ez a táj ejtett meg legjobban. Gondozottak a falvak és a városok, rengeteg a műemlék. Sokat olvastam Mohácsról, az 1526-os csatáról. A csata emlékére emelt templomban láttam egy mondatot. István király intelmét a fiához: „Ne feledd, hogy múlt nélkül a nemzetnek jövője sincs.” Soha nem fogom elfelejteni. Hobart K. McDowell szeptember közepéig tartózkodik Magyarországon. Mécs Lehet, hogy megtörtént? Harmincöt évvel ezelőtt a szegedi szabadtéri játékokon a szerző Mascagni rendezésében és vezényletével bemutatták a Parasztbecsületet. Az opera idén ismét szerepel a játékok programjában, a Ba- jazzókkal egy műsorban. Az előkészületek már teljes erővel folynak az olasz nyelven sorrakerülő előadásokra. A próbákon sok idősebb szegedi ember elragadtatással nyi- lakozik a Parasztbecsület három- és félévtizede tartott előadásáról. Gyakran szóba kerül egy adoma, amely lehet, hogy valóban meg is történt. Amint mesélik, a 35 évvel ez előtti bemutatóra Mascagni némi késéssel érkezett. Ennek oka állítólag egy nagyba juszú ellenőr volt, aki a művészbejárónál teljesített szolgálatot. Az előadásra érkező karmestert nem akarta beengedni, attól tartva, hogy valaki így akar jegy nélkül bejutni a nézőtérre. Mascagni, alti nem tudott magyarul, egyre csak a nevét ismételte, magára mutatva kezével: Mascagni, Mascagni... A nagybajuszé ellenőr még mérges is lett: mászkálni aztán itt igazán nem leheti- — mondta. A történet szerint a zeneköltő végül egy másik kiskapun sikerrel próbálkozott, bejutott a Dóm térre, ahol az emlékezetes előadást vezényelte. A bcdai halásztanya
