Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

1970. augusztus 13. DUNÁNTÚLI NAPLÖ Válaszolunk olvasóink kérdéseire (3) Lakásépítés, lakáselosztás, lakbér Folytatjuk a válaszadást azokra a kérdésekre, amelyek a lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztással és a lakbérek új rendszerével kapcsolatos határozatra hozzánk érkez­tek. Az új rendelet tovább fogja ösztönözni a szövetkezeti la­kásépítést, de sok az igénylő most is. Mi lesz a megoldás? Az igénylők számának csök­kenése csak a lakásépítés vo­lumenének növekedésével arányosan várható. A negye­dik ötéves terv az állami erőből megépülő lakások szá­mának megkettőzését irá­nyozza elő. A tanácsok által épített lakások legalább egy- harmadát szövetkezeti lakás­ként értékesítik. Az értékesí­tés arányát a tanácsok 60 százalékig emelhetik. Termé­szetesen az igények és a le­hetőségek közötti összhang kialakulásához még hosszabb időre van 'szükség. A rendelet érvénybe lépése előtt felújítják-e az elhanya­golt állapotban lévő szolgá­lati lakásokat, mert ha nem, akkor ezek a lakók rosszul járnak az 50—50 százalékos kőltsé g vállaláss al 7 Az elhanyagolt állapotban lévő szolgálati lakásokat meg­határozott progTam szerint újítják fel. Kétségtelen, hogy azok a lakók, akik régebbi lakásban laknak, más hely­zetben lesznek, mint azok, akik éppen új lakást kapnak. Viszont az ilyen lakásban la­kók döntő többsége régóta kedvezményes lakbér mellett használja a lakást és nem fizet építési hozzájárulást, il­letve lakás-használatba véte­li díjat. A végrehajtási ren­delet részletesen szabályozza majd, hogy milyen berende­zési tárgyak pótlásának költ­ségeit nem kell megosztani. A rendelet életbelépése után Tárható a magánépítkezések ■ növekedése. Kendelkeznek-e a tanácsok megfelelő pénz­alappal kommunális létesít­mények építéséhez? A 'TV.. Ötéves' terv a •mvá- gánlallas .építés eddig kiala­kult Színvonalával számolt. Á felkészülés során arra törek­szünk, hogy a magánépítési igények teljes mértékben ki­elégítésre kerüljenek. A ta­nácsok fejlesztési alapjai egyre bővülnek. Növekszik az állami központi hozzájárulás összege is, amely a kommu­nális ellátás javításához ala­pul szolgál. Az 1971. július 1-től átadott lakások műszaki átvétele után jelentkező hibák kijavításá­nak költségei is 59—50 száza­lékban oszlanak meg? E kérdést a Központi Bi­zottság határozata nem érin­tette, mert jogszabályilag rendezett. A garanciális időn belüli javítások költségei a kivitelező vállalatot terhelik. Az 50—50 százalékos megol­dás tehát e kérdésre nem vonatkozik. Miért nem kényszerítik la­kásépítésre azokat, akiknek jó anyagi helyzetük van? Ez a rendelkezés megint csak a magasjövedelműeknek ked­vez, mivel ők könnyebben kifizetik a magas fenntartási költségekből rájuk eső részt. Nem lenne helyes egyetlen állampolgárt sem jövedelmi, vagy fizetési helyzete alap­ján valamely építési va^y el­látási formából kizárni, an­nál is inkább, mert a maga­sabb jövedelem az esetek többségében a több és jobb munkán alapul. Ennek meg­felelően a jelenleg bérlakás­ban lakó, magasabb jövedel­műek .lakásépítésre való kényszerítése sem lenne he­lyes. Az újonnan épülő laká­sok elosztása során a taná­csok — társadalmi és mun­káltató szervek bevonásával — bírálják el az igénylők jogosultságát és ezután köz­ük velük, hogy melyik lakásellátási formában elé­gíthetik ki lakásigényüket. A tanácsok végső soron a la­kást igénylők anyagi, jöve­delmi helyzetének, illetve rá­szorultságának mérlegelése alapján döntenek. Milyen lesz a lakáscserék lebonyolításának módja? A lakáscserék lebonyolítá­sának módja két féle lehet a) Úgynevezett minőségi la­káscsere a tanácsok útján. Elbben az esetben a bérlő megfizeti a két lakás értéke közötti különbözetet a ta­nácsnak. Ha netán a bérlő ad át nagyobb lakást, akkor a tanács fizeti meg a bérlő­nek; b) A bérlők egymás kö­zötti cseréje, vagyis a bérlők szabadon cserélhetnek .és megfizethetik egymásnak a két lakás bérleti értéke kö­zötti különbözetet. Lesz-e kötelező lakáscsere elrendelés? A lakásügyi eljárások so-1 ran az adminisztratív kény­szerintézkedések visszaszorí­tására, megszüntetésére tö­rekszünk. Inkább az anyagi érdekeltség előtérbe helyezé­se kívánatos. A reálisabb lak­bér megállapítása is azt cé­lozza, hogy a családok csak az igényjogosultságuknak megfelelő nagyságú lakást tartsanak fenn. A nagy lakásban lakó nyug­díjasokat, mi ösztönzi a la­kás elcserélésére? A nagy lakásban lakó nyugdíjasokat elsősorban az fogja ösztönözni a lakás el­cserélésére, hogy egyrészt megkaphatják a két lakás értéke közötti különbözetet készpénzben, másrészt lak­bér-hozzájárulást csak a mél­tányos lakásigényük erejéig kaphatnak. Hogyan szabályozzák a sze­mélyi tulajdonban lévő laká­sok cseréjét? Elősegítik-e, hogy a tulajdonosok beköl­tözhessenek saját házukba? A tulajdonosok beköltözé­sét a határozat elő kívánja segíteni. Lehetővé teszi pél­dául, hogy a tulajdonosok megfelelő cserelakás, bérleti jogát megvásárolják. A ta­nácsok is segítik ezt az új és megüresedő lakások fel- használásával. Űj okiató­és ismeretterjesztő filmek Érdekes rövidfilmekkel gazdagodott a Pécs—Bara­nyai Film- és Szemléltető­eszköz Tár. Az ismeretter­jesztő filmek közül talán a legérdekesebb a Leonardo da Vinci művészetét bemu­tató színes film. Vankóné Dudás Juh a címe annak a filmnek, amely egy festő­asszony életén keresztül ad ízelítőt a galgamácsai nép­művészetből. Csak a monog­ramját ismerjük az 1500-as években élő N. S. mesternek, aki az Esztergomi Keresztény Múzeumban talált és restau­rált műalkotásokat készítet­te. A páratlan értékű kincse­ket mutatja be az N. S. mes- i tér passiója című film. Legjobb védekezés a megelőzés Járványellenőrzés a mohácsi hajóállomáson Ojsághlr . A napokban a bécsi mentők ötven fagylalt- 1 mérgezéses beteget szállítót- ] tak a kórházak elkülönítő!- ; be: többségükön paratífusz- tüneteket észleltek az orvo­sok. A mohácsi hajóállomáson egésznapos szolgálatot tart felváltva három orvos. Fel­adatuk: a hajószemélyzet és az utasok járványügyi ellen­őrzése. Olykor naponta tizen­öt—húsz hajóellenőrzést is elvégez a szolgálatos orvos. Dr. Margitai Máriusz harma­dik éve huszonnégy órázik ebben a beosztásban. — Mi az ellenőrzés célja és módja a gyakorlatban? — Meggátolni a fertőző be­tegségeket, amelyeket alulról vagy felülről behozhatnak a hajósok vagy az utasok. Hi­szen a legjobb védekezés a megelőzés. Gyorsabb lett a közlekedés( emelkedett a for­galom — nagyobb a fertőző betegségek veszélye is. És az ördög nem alszik ... Nemré­gen az NSZK-ban is találtak himlő megbetegedést. Hason­ló ellenőrzés folyik Ferihe­gyen is. A mi dolgunk azért valamivel könnyebb, mivel az út hosszabb, a tünetek je­lentkezésének így nagyobb a valószínűsége. A gyakorlat ban? Egyfelől a hajóparancs­nok írásbeli nyilatkozatot ad — magyar, francia és orosz­nyelvű űrlapon: — észlelt-e valami gyanúsat; van-e be­teg a hajón, illetve tud-e fertőzésre utaló körülmény­ről. Ezt általában a harmad­tiszt hozza be az ellenőrző állomásra. A , nyilatkozatot aláírja, lepecsételi, és ha minden rendben, akkor kap egy igazolást az ellenőrzés­ről. Másfelől a társszervekkel együtt az orvos is fölmegy a beérkező hajóra. Ha szük­séges, a panaszoktól, a tüne­tektől függően intézkedik a személyes ellenőrzéskor. — Emlékszik-e olyan eset-: re, amikor sürgősen intéz­kednie kellett? — Hogyne „leszedtünk” már vakbelest, három-négy alkalommal pedig tífuszost, vagy más beteget is. Ilyen­kor a hajóállomás vizsgáló­jában dönti el az orvos: a mohácsi kórházba, vagy to- vábbszállítsák-e a beteget. Persze némelyik utas baná­lis apróságokkal is előjön ha meghallja, hogy itt a „Herr Doktor”. Ha azonban ne adj’ isten valami súlyosabbra is gyanús tüneteket észlelünk, akkor rendkívüli intézkedésre is szükség lehet. — Milyen esetekben volna erre szükség és mit érthe­tünk a különleges intézke­déseken? — öt esetben — pestis, ko­lera, sárgaláz, feketehimiq^s lepra gyanú esetén -— •he csak egy személynél is >$Si- leljük, a hajó azonnali ha­tállyal karanténköteles. Ilyen szerencsére nálunk még nem fordult elő. A hajó ez eset­ben lehorgonyoz a túlsó par­ton, vagy ott, ahol a karan­tén feltételei megvannak. És ott marad a feloldásig. Bi­zonyos esetekben fokozottabb, szigorúbb ellenőrzést fogana­tosítunk. A tavasszal például, amikor az NSZK-ban himlő- járvány-veszéllyel számoltak, az onnan érkező hajósok friss oltási igazolványait is ellenőriztük. Summa summá- rum: az óvatoság nem árt, hiszen olykor a lappangási idő elhúzódhat. És nem biz­tos, hogy a román vagy a jugoszláv szakaszon jelent­keznek valakinél a diagnó­zist eldöntő szimptómák. — Ezért különösen fontos a jár­ványügyi ellenőrzés, a Duna magyar szakaszán — egybe­hangzó vélemények szerint — igen jól szervezett, megbíz­ható. A gépkocsivezető olyan hirtelen és határozottan ta­pos a fékbe, hogy félig fel­nyomódon a műszerfalra, — a kilométeróra mutatója fél másodperc alatt nyolcvanöt­ről hatvan alá zuhan ... Tiszta előttünk az út, ko­csinak még nyomát sem lát­ni. — Na, úgy látszik meg­hozták a radart, — mondja a gépkocsivezető, aki még jó időben felfedezte a „ve­szélyt”, az út mellett felál­lított okos kis masinát, amely cáfolhatatlanul lelep­lezi a „hosszúlábú” gépkocsi- vezetőket. A lakott területen megengedett sebességgel, hat­vannal kocogunk tovább. Más alkalommal a hatos úton az egyik község előtt integető autósokkal találko­zunk. Integetésük jellegzetes: apró kis köröket rajzolnak kezükkel a levegőbe. A vo­lánnál ülő barátom egyből lekapja lábát a gázról, „itt valahol radaroZnak” — mondja a beavatott bizton­ságával, — és ártatlan bá­rányként gurultink tovább. Megható segítőkészség, ne­mes gesztus. A magam ré­széről persze jobban szeret­ném, ha akkor figyelmeztet­nék egymást a gépkocsiveze­tők, ha valaki túllépi a megengedett sebességet De itt még nem tartunk. — Jó, jó megittam két féldecit, én úgy vagyok, hogy nem tudok egy társaságban józan bolond lenni. Elkap­Útitárs — a sxess Ne a radar fékezzen! — Egy jobb üzemben sem engedik meg... Minden dél-amerikai Modern zenés presszó A Kedves cukrászda előtt álló Szent Ferenc-szobor ren­dületlen nyugalommal szem­léli a munkásokat, akik be­tont kevernek, homokot, tör­meléket hordanak. Nagy a felfordujás, valami készül itt. — Készül bizony — tájé­koztat Juhász Emőné üzlet­vezető —, a Kolumbia kávé­bárt építik. Az utcán a te­rasz lesz, amolyan párizsi kávéház módra, kis asztalok­kal, napernyőkkel. Jöjjön, megmutatom a belső helyi­ségeket is. Az udvaron hatalmas tör­melékhalmok között jutunk a szomszéd lakásba. Kibon­tott Mák, ajtók, ablakok, ki­álló csövek, lógó drótok jel­zik az építkezést. Itt lesz a bár és az eszpresszó. Egy kávé mellett folytat­juk a beszélgetést. Asztalunk­hoz ül Kővári Ferenc, a Ba­ranya megyei Vendéglátó Vállalat főkönyvelője is: — A város egyik idegen- forgalmilag legjelentősebb pontján vagyunk. A szom­szédban van a Hotel Tourist, nem messze a minaret, a Sé­tatér. Egyrészt ez tette szük­ségessé az üzlet átalakítását, te nem utolsó sorban szeret­nénk egy valóban különle­ges, reprezentatív üzletet lét­rehozni. Az átalakítás után, a jelenleg 50 négyzetméteres cukrászda háromszor ekkora lesz, a terasz pedig 80 négy­zetméter. A Megyei és a Vá­rosi Tanács támogatásával sikerült az épületben lévő lakást és az előtte lévő köz­területet megkapnunk. — Miért Kolumbia lesz a neve az új létesítménynek? — Szerződést kötöttünk a Compack Kereskedelmi Vál­lalattal. Kizárólag dél-ame­rikai Columbia kávét fo­gunk árusítani, melyet tőlük kapunk. 300 ezer forinttal ők is hozzájárultak az üzlet építéséhez. Egyébként a cuk­rászda belső terét dél-ameri­kai jelleggel alakítjuk ki. A térelosztást és a berendezést iparművészek tervezték. A falak kő és bambusznád bur- kölatúak lesznek, a beren­dezés bambuszból és nyers fából készül, a falakon ere­deti kolumbiai képek lesz­nek, melyeket a kolumbiai követség segítségével szerez­tünk. Ezt a hangulatos dél­amerikai jelleget hangsúlyoz­za majd a zene is, mindössze két spanyol gitár fog játsza­ni szórakoztató zenét, táncol­ni azonban nem lehet. Ezzel is el akarjuk kerülni azt, hogy a cukrászdából mulató legyen. A neve ugyan kávé­bár lesz, de nem éjszakai bár. A jelenlegi fagylaltos rész is üzemelni fog, mint büfé. Azt akarjuk, hogy a közönség egy másodosztályú cukrászdát kapjon .első osz­tályú körülményekkel és ki­szolgálással. Szeretnénk min­den igényt kielégíteni, ezért dél-amerikai dohányt, italo­kat, süteményeket is árusí­tunk majd, sőt ha minden jól megy, még déligyümöl­csöt is. — Egy kérdést még: mi­kor lesz kész a Kolumbia bár? — November 7-e tisztele­tébe szeretnénk nyitni, a te­raszt pedig tavasszal, amint az idő engedi. Be akarjuk bizonyítani, hogy a vállalat képes saját erőből olyan üz­letet létrehozni, amely az or­szág legmodernebb zenés presszója lesz, amely megfe­lel a legigényesebb egészség- ügyi és higiéniai kívánal­maiénak is, és ahol az ország legfinomabb dél-amerikai ká­* véját lehet kapni. Panics György tak, jól megbüntettek és kész. Minek ezt felhánytor- gatni ? — Máskor is ivott már? — Majd hülye leszek meg­mondani ! — Szóval ivott. — Hagyjuk ezt. Nekem senki ne magyarázza, hogy egy féldeci, vagy mondjuk egy fröccs megárt. Ez csak humbug. A rendőrök talál­ták ki, hogy macerálhassák az embert — És a részegen okozott karambolok, a halottak és a nyomorékok? Ez is csak humbug? — Ja, maga TIT előadást akar tartani ti ekem? — Eszemben sincs. Én jo­gosítványt sem adnék magá­nak. — Ugyan kérem! Nyuga­ton a kutya sem törődik vele, ki mennyit iszik. Tulajdonképpen igaza van. Nem törődnek azzal, hogy iszik-e vagy sem. De vele sem törődnek... * — Látott már karambolt? — Ajaj! Nem is egyet uram. A múltkor, • amikor Pestről jöttem... — És mi a véleménye? — Szörnyű dolog. Én úgy voltam vele, hogy utána be kellett ülni valahová és meginni egy kávét, hogy to­vább tudjam vezetni a ko­csit. Mindig hatással van rám, ha ilyet látok. És ez nem más, mint a közlekedés kulturálatlansága. Jövök ké­rem a mohácsi útról... — Ugye gyorshajtásért büntették meg? — Ja, arra gondol? Igen, egyszer tényleg. — Ez is a közlekedés kul­turáltságához tartozik. — Oda, oda tényleg. De én észre sem vettem, tudja úgy ugrik ez a kocsi, mint a macska. Meg se nyomon a gázt már nyolcvannál va­gyok. — Volt már balesete? — Lekopogom, nem. Csak egyszer koccant nekem egy hülye a kereszteződésben, pedig nekem lett volna el­sőbbségem ... Egyszer láttam egy karam­bolt Budapesten. Egy Moszk­vics felszaladt a járdaszi­getre, elütött egy kisfiút és egy idősebb asszonyt Ha a rendőr nem érkezik oda idő­ben, a tömeg félholtra veri a gépkocsivezetőt Dőlt belő­le a sörszag... A közvélemény nagyon határozottan elítéli azt a gép­kocsivezetőt, aki képtelen kibírni szesz nélkül azt a néhány órát, amit a volán mögött tölt. Hogy vélekednek erről a gépkocsivezetők? Rövid, nem hivatalos közvéleménykutatá­somból érdekes dolgok de­rültek ki. A hivatásos gép­kocsivezetők közül egyetlen egy sem akadt, aki azt mondta volna, megengedne egy-két pohár italt a veze­tőknek.: Indok: kétszeres a kockázat, — egyszer a bal­eset-veszély, másodszor az állás. Valaki így fogalma­zott: nekünk az országút a munkahelyünk, s ma már egy jobb üzemben sem en­gedik meg, hogy igyanak a dolgozók. A maszekoknál már erősen eltérő véleményekkel talál­koztam, jócskán akadt jo­gosítvánnyal rendelkező, aki úgy vélekedett, egy vagy két pohár sör miatt nem kelle­ne patáliát csapni, de volt olyan is, aki a jogosítvány azonnali bevonását tartaná méltó büntetésnek, ha vala­kit iváson kapnak. Ne áltassuk egymást. A szesz akkor is az, ha csak egy pohárral iszik valaki, s — ugyan hol lehetne felál­lítani azt a mércét, amely mutatná: kire hogyan, mi­lyen formában hat az alko­hol? Végül is, ez olyan „játék”, amelyben emberélet lehet a tét, s ennek megfelelően szi­gorú szabályai vannak. Ha valaki képtelen betartani ezeket a szabályokat, alkal­matlan arra is, hogy részt vegyen benne... Szándékosan nem olyan gépkocsivezetőket kerestem beszélgetőpartnerül, akik el­len ittasság, vagy balesetet okozó gyorshajtás miatt el­járás indult. Az ő ügyüket rendezte a rendőrség bíró­ság, — s azt hiszem egy életre keserű tapasztalatot szereztek. Elsősorban nem róluk van szó, hanem azok­ról, akik ma is vígan ko­csiznak néhány pohár szesz „bátorságot adó” társaságá­ban, — vagy „sietek!” fel­kiáltással a forgalomban sze­retnék megmutatni, mit tud a kocsijuk... Tudom, népszerűtlen fel­adatra vállalkoztam, sietek hozzátenni, hogy nem én vagyok az alkoholellenes li­ga elnöke, de mégis szíve­sebben írok erről, mint egy baleset helyszínéről. D. Kónya József Tegnap hajnali 5 órakor érte baleset Turony előtt a Ganz-MAVAG FD 18-41 forgalmirendszámú darus-gépkocsiját. A Bercmendre tartó gépkocsi vezetője feltehetőleg elaludt a volán mellett, áttért az úttest menetirány szerinti baloldalára és egy áteresznél lebillenve felborult. A gépkocsivezetőt nem súlyos sérüléssel kórházba szállí­tották, kísérőjének az ijedtségen kívül más baja nem történt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents