Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

M70. anrnsztús T

DUNÄNTOLT NAPLÓ

5

Cselekvésre ösztönző erő

Ä kommunista pártok szervezeti alapelve a demokratikus centralizmus. A kifejezés ugyanannak a jelenségnek két lényegi oldalát jelöli. A demokratizmus és a centralizmus felfogásunk szerint egységet alkot, s ezt az elvet érvényesítjük pártunkban is.

A párton belüli demokratizmus alapvetően a következőket jelenti:

© a párt valamennyi vezetS testületét, szervét alulról felfelé választják;

© valamennyi választott szerv választói előtt beszámolásra kötelezett, s választól által visszahívható;

® valamennyi párttag és minden azonos szintű pártszerv összes tagjai egyenjogúak;

© a választott testületekben a kollektív vezetés elve és a többségi elv alapján döntenek;

© érvényesül a pártszerű bírálat szabadsága;

© a kommunistáknak aktívan kell részt venniük a párt politikájának kialakításában, kezdeménye- zően kell fellépniük a párt politikájának helyi érvényesítésében.

A centralizmus oldaláról a demokratikus centralizmus elsősorban azt jelenti, hogy

© a párt egységes egész, egysé- ges programja, szervezeti szabályzata van;

<D a párt élén két kongresszus között egységes vezető szerv, a Központi Bizottság áll;

(D a íelsőbb szervek határozatai - az alsóbbakra kötelezőek:

® minden pártszerv és pártszervezet önállóan dönt a hatáskörébe tartozó kérdésekben, de állásfoglalásaiknak, döntéseiknek összhangban kell lenniök a párt általános határozataival;

© a párthatározatok végrehajtása a párttagok számára akkor is kötelező, ha valamilyen kérdésben külön véleménye van. Amíg tehát egy többségi határozat érvényben van, semmiféle véleményeltérés nem gátolhatja meg a pártban a ^ cselekvési egységet és fegyelmet, a | határozat egységes végrehajtását. "

Egységes elv

Talán nem felesleges még azt is említeni, hogy a centralizmussal szélesebb fogalmat fejezünk ki, mint ahogy azt egyesek gondolják. Ugyanis nemcsak a központi pártszervek határozatai, irányelvei, utasításai valóraváltá- Bát foglalja magában, hanem a közép és alsóbb szántű határozatok, a helyi pártszervek, a taggyűlések döntéseinek fegyelmezett megvalósítását is. A centralizmus tehát nemcsak a központi vezetésre vonatkozik, hanem a párt minden egységére is.

A demokratikus centralizmus tehát egységes, szétválaszthatatlan e’v. Nem lehetséges csupán az egyik vagy a másik oldalát kü- lon-külön, egymástól elszakítva érvényesíteni, erősíteni, fejleszteni, hanem csakis együtt, egymással szoros kölcsönhatásban.

Ugyanezt állapíthatjuk meg, ha a jogokról vagy a kötelességekről beszélünk. Nemcsak arról van szó, hogy általában a több jog egyben több kötelességet is jelent. Minden párttagnak nemcsak joga, hogy részt vehet például a párt elméleti, politikai és szervezeti kérdéseinek pártfórumokon történő megvitatásában és a határozatok hozatalában, hanem kötelessége is kifejteni a véleményét. Ez még akikor is’ kötelessége, ha egyéni véleménye eltér a felsőbb pártsaerv képviselőjének, vagy az adott pártszervezet vezetőségének véleményétől.

A jogok és kötelességek ilyen egységes felfogása és gyakorlása rendkívül fontos a párt számára. A párttag jogainak gyakorlásával — teljesítve kötelességét — egyénileg is felelősséget vállal azért; hogy milyen határozat születik. A pártszerű vita tehát erősíti a kommunisták, az egész párt egységét, fegyelmét, a pártszervezetek eszmei, politikai és szervezeti összekovácsolását. Ha csak arra gondolunk, hogy a vitában az érvek és ellenérvek összecsapása során mindenki előtt világosabbá válik, hogy miért éppen úgy értékelnek egy adott helyzetet, s miért és milyen intézkedéseket szükséges tenni a szóbanforgó kérdésben, már sokat tettünk a centralizmus érvényesítése terén is. Hiszen — ha a határozatot. jobban értik azok a párttagok, akiknek azt kötelességük végrehajtani, jobban, pontosabban teljesítik kötelességüket. Ha egy-egy kérdésben meghallgatják a párttagok véleményét, s a vita során megfogalmazódott közös álláspontot tartalmazza például a taggyűlés határozata, akkor a határozat végrehajtása jobban biztosított, mert nemcsak jobban értik a párttagok, hanem sajátjuknak is tartják. Az így hozott határozatnak tehát — azon túl. hogy reálisabb, jobban kifejezheti a valóságot — nagyobb a

vonzereje, hiszen az ilyen határozatokban a tagság saját akaratának, elképzeléseinek megtestesítését látja, s fegyelmezetten végre is hajtja. Ezért is mondhatjuk —, s intézkedéseinknél figyelembe is kell vennünk —, hogy a demokratizmus helyes elveken alapuló fejlesztése erősíti a párt egységét és fegyelmét, a párt ideológiai, politikai, szervezeti és cselekvési egységét.

A kongresszus előtt

A pártdemokrácia helyzetével és fejlesztésével —. a párttagok előtt ismert módon — a Központi Bizottság 1969. november 26—28-i ülésén foglalkozott. A Központi Bizottság határozata — az eredmények rögzítésén túlmenően '— erőteljesein felhívta a figyelmet olyan fogyatékosságokra is, amelyek megszüntetése érdekében jelenleg is sok még a tennivalónk. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a Szervezeti szabályzat a jelenlegi gyakorlatnál lényegesen nagyobb lehetőséget nyújt a pártélet demokratizmusának — és centralizmusának — a mainál jobb, hatékonyabb érvényesítésére.

Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a pártszervezetek egy részében jó néhány esetben megsértik a demokratikus elveket. Munkamódszerbeli és más okok miatt nem biztosítják kellően a demokratikus jogok gyakorlásának feltételeit. Nem igénylik eléggé a tagság részvételét a pártszervezet előtt álló feladatok kialakításában és végrehajtásában. Előfordul, hogy választott testület vagy taggyűlés elé tartozó kérdéseket egyes személyek döntenek el. Sok párttagnak az a véleménye, hogy bíráló megjegyzést nem lehet tenni — különösen az állami, gazdasági vezetők felé —, mert azt rossznéven veszik és közvetett módon megtorolják.

A Központi Bizottság teljesen jogosnak ismerte el a párttagság többségének igényét, hogy az egész pártban következetesen törekedjenek a határozatok egységes értelmezésének kialakítására, a párthatározatok egységes végrehajtására, az egyes párttagoknál tapasztalható passzivitás felszámolására, a kollektív vezetés mellett a személyi felelősség határozottabb érvényesítésére, a taggyűlések szerepének, az egész párttagság aktivitásának növelésére. A Központi Bizottság határozatait és a helyi tennivalókat azóta sok taggyűlésen megtárgyalták, s intézkedéseket is tettek, elkezdték az adott helyen meglévő hibák kijavítását. Bizonyára jelentős állomás lesz a fogyatékosságok felszámolásában mindenütt az augusztusi beszámoló taggyűlés, amely módot nyújt a demokratikus centralizmus érvényesítésével kapcsolatos teendők elemzésére is. A párttagság minden bizonnyal alaposan fogja tanulmányozni a Szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó tervezetet, amelyet augusztus második felében megismerhetnek.' A Központi Bizottság által javasolt módosítások jelentős része a demokratikus centralizmus további erősítését szolgálja. A vezetőségválasztó taggyűlésen a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a Szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat megvitatják, s minden párttagnak lehetősége van arra, hogy e dokumentumokkal kapcsolatban — amelyeket a vélemények figyelembevételével a Központi Bizottság a X. pártkongresszus elé fog terjeszteni jóváhagyásra, elmondja észrevételeit, javaslatait. Párttagságunk felelősségét növeli, hogy e dokumentumokkal kapcsolatban a „nagy politika” alapvető kérdéseiben fog véleményt nyilvánítani.

A párt politikájának alakításában, a pártpolitika helyességének állandó ellenőrzésében és végrehajtásában a lehető legnagyobb szerepet kell biztosítani az alsóbb szintű pártszerveknek és az egész párttagságnak. Csak így kerülhetjük el a nagyobb zökkenőket, csak így tarthatjuk meg a párt bevált politikai vonalának állandóságát, úgy, hogy egyúttal mindig' a valósághoz, az állandóan változó társadalmi körülményekhez igazítsuk.

A pártot tudományos világnézetén alapuló politikája és cselekvési egysége teszi harcképessé. De figyelembe kell venni, hogy az egyes párttagok gondolkodásában, magatartásában és tevékenységében tükröződik az is: milyen helyet foglalnak el a társadalmi munkamegosztás rendszerében^

milyen szinten, milyen vetületben, milyen szociális környezetből szerzik ' mindennapi tapasztalataikat. A párt ezért önmagában is hordozója a különböző szinteken dolgozó és elhelyezkedő emberek érdekei közötti ellentmondásoknak, illetve ezek lehetőségének. Ilyen körülmények között párttagságunk állásfoglalásaiban kifejeződik a párt politikájának védelme, de folyamatos kritikája is. (Ami tá- gabb értelemben szintén a párt védelmét jelenti!) A párton belüli demokrácia fejlesztése tehát az élethez állandóan igazodó, s ezért a tömegek által elfogadható politika kialakításának és megvédésének is fontos feltétele.

A Központi Bizottság és a párttagság „párbeszéde” pártunkban folyamatos. A párttagság véleményének figyelembevétele természetesen nem fogható fel úgy, hogy a Központi Bizottság egy- egy határozat előtt minden esetben direkt módon kéri a párttagság véleményét. Ez többször így volt az elmúlt években nagy horderejű kérdésekben, így van most a kongresszusi irányelvekkel és a Szervezeti szabályzat tervezettel kapcsolatban, s a Központi Bizottság döntése alapján így lesz a jövőben is. Fontos azonban látnunk, hogy az ilyen „kiemelt” eseteken túlmenően a lényeget mégsem a vélemény közvetlen kikérésének módszere, formája jelenti. A lényeg abban van — s ez munkamódszerünk állandó eleme —, hogy a párt különböző szintű vezető szervei mindig jól ismerjék a párttagság véleményét, a mindennapi munkában, a különböző határozatok meghozatalánál azzal mindig számoljanak.

A pártdemokrácia fejlesztését folyamatos, állandó tevékenységként lehet felfogni. Nem véletlen, hogy a Központi Bizottság éppen a közelmúltban tisztázta a pártdemokrácia fejlesztésében követendő elveket és a konkrét tennivalókat. Az eddig vázoltakon túlmenően, több tényező tette indokolttá.

1 Társadalmunk a szocializmus ■" teljes felépítésének szakaszába lépett. Az előttünk álló feladatok csak a dolgozó tömegek aktív tevékenységével oldhatók meg, ennek pedig feltétele a szocialista demokrácia fejlesztése. A párt helyzetéből, vezető szerepéből következik az az Igény, hogy belső életének demokratizmusával mutasson példát, adjon ösztönzést az egész társadalomnak a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. A párt- demokrácia fejlődése nélkül nem erősödhet, nem terebélyesedhet állami és közéletünk demokratizmusa sem.

O Pártunk kormányzó párt; po- *• litikája kormánypolitika. Az állami szervek a párt politikája alapján tevékenykednek. Történelmi körülményeink úgy alakultak, hogy nálunk egypártrendszer van. Nincsenek koalíciós partnereink, más pártokba tömörült ellenzékünk. Alapvetően tehát a pártra ' hárul az a kötelezettség, hogy saját tevékenységét kritikusan értékelje és felülvizsgálja; a fogyatékosságokat feltárja és kijavítsa. Ez csak a párttagság magas fokú aktivitásával lehetséges. A pártdemokrácia fejlesztése ennek jobb feltételeit segíti elő.

*> A szocializmus építésének )o- ”■ len légi időszakában a felvetődő problémákra a marxizmus— leninizmusnak, nincs — és nem is lehet — kész és kidolgozott válasza. E kérdésekre és továbbfejlődésünk problémáira a helyes választ csak a marxizmus—leniniz- mus alkotó alkalmazásával találhatja meg a párt. Ehhez elengedhetetlen a párton belüli demokratikus légkör folyamatos továbbfejlesztése, a pártszerű keretek kö-. zöttl nyilt viták, a nézetek kicserélésének és ütközésének biztosítása minden szinten.

A A nemzetközi munkásmozga- ■ lomban kialakult helyzet Is időszerűvé teszi, hogy a pártdemokrácia fejlesztéséről a magunk részéröl világosan állást foglaljunk. A lenini elvekből eredően minden kommunista párt maga alakítja politikáját, gyakorlati tevékenységének formált és módszereit. Az egyes pártok politikája és gyakorlati tevékenysége ugyanakkor hatással van a többi pártra is.

Növekvő befolyás

A demokratikus centralizmus erősítésével az a célunk, hogy a párton belüli legszélesebb demokrácia a fegyelmezett, összehangolt cselekvési egységben valósuljon meg. Mindezzel növekedni fog a párt, a pártszervezetek, a párttagság befolyása a társadalmi életre, környezetükre, ösztönzést kap minden szinten a szocialista demokrácia fejlesztésének ügye, s hosszabb távon erősödik a pártós a nép kapcsolata. Közös munkánkkal eredményesebben oldjuk meg a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos feladatainkat.

Pártunk X. kongresszusára készülve, már a kongresszus előtt sokat tehetünk céljaink valóra- váltásáeak elősegítéséért.

ÉGETŐ LAJOS

Két évad között

Jegyzetek a Pécsi Nemzeti Színházról

M

ásfél hónapja már, hogy megkezdődött színházainkban a nyári szünet, s még majdnem ugyanennyit kell' várnunk, míg újra felgördül a függöny. Az elmúlt évad előadásai a közönség számára lassan emlékké halványulnak, a „szakmai” értékelés, mérleg-készítés azonban még nem zárult le. Az eddigi elemzésekből mindenesetre egyértelműen kitűnik, hogy a vidéki színházak országos mérlege minden eddiginél kedvezőbb, pozitívabb, a műsorrend összeállítása és az előadások színvonala szempontjából egyaránt.,

A műsorrendet tekintve különösen figyelemre méltók a vidéki színházak sikeres erőfeszítései a mai magyar dráma ügyében. Köz-' ismert, hogy a dráma korábban sem volt soha irodalmunk reprezentatív műfaja, s a felszabadulás után sem fejlődött egyenletesen. Voltak periódusok, amikor az egész országban nem lehetett féltucatnál több új magyar drámát bemutatni, de még néhány esztendeje is aggasztó volt a hiány. Vidéken, Pécsett is, évente legfeljebb egy művet sikerült „szerezni”, abban sem volt sok köszönet.

Többtagozatos, prózai és zenés műveket, ezen belül operettet, zenés játékot és operát — Pécsett emellett balettet — játszó vidéki színházaink jelenlegi műsorösszeállítása lényegében a közízlésen alapszik s a legkülönbözőbb rétegek igényeit igyekszik kielégíteni. Egy kritikus — a magyar televízióhoz hasonlítva a vidéki együtteseket — igen találóan „egycsatornás” színházakról beszél, amelyek egyetlen programban oldják meg a népszerű tömegszórakoztatás és a magasabb rendű szocialista művészeti ízlésformálás feladatát. Ez a koncepció kétségtelenül kompromisszumos, de reális, és a közönség nagyobbik része támogatásának kockáztatása nélkül gyökeresen nem változtatható. Színházaink szórakoztató bázisa ma még többnyire az operett, amply kétségtelenül a közízlés legkonzervatívabb rétegét táplálja s akarva-akaratlan egy kispolgári ízlésvilág „prolongálását” szolgálja. Ezt a hatást különböző rendezési manőverekkel csak enyhíteni, tompítani lehet, a járhatóbb út azonban inkább a modernebb témájú zenés játékok, musical-ek számbeli növelésén s a megújulásra képtelen stílusú operett fokozatos kiszorításán keresztül vezet.

Az évi műsornak általában egynegyedét alkotó operett és zenés játék profilját a magasabb ízlés szintjén kisebb mértékben a klasz- szikus opera, többnyire azonban a klasszikus és kortárs külföldi próza „ellensúlyozza”. A mai magyar dráma egyelőre inkább csak különleges csemege, s önmagában csak akkor válhat komolyabb ízlésformáló erővé, ha legalább a műsorrend egynegyedét foglalja majd el.

A Pécsi Nemzeti Színház lezárult évadjának legnagyobb „áttörése” a két mai magyar drámabemutató volt. Korántsem ez a színház múlt évi egyetlen érdeme, de az élő dráma korábbi jelentéktelen aránya és színvonala mindinkább nyomasztó adósságot jelentett, amely állandóan megkérdőjelezte az együttes korszerű törekvéseinek hitelességét és hatékonyságát.

Illyés Gyula és Cseres Tibor drámájának pécsi ősbemutatója természetesen az egész együttes, de elsősorban a színház vezetőségének és dramaturgiájának érdeme. A tanulság nyilvánvaló: erős, szakmailag magas szintű s emellett „rámenős”, az írókkal szemben „tapintatosan erőszakos” dramaturgiai munka nélkül nincs színvonalas mai dráma. Másrészt: az írókkal való tisztességes és elmélyült munkával, szinte a barátságig finomuló személyes kapcsolattal igenis lehet kellő számú és színvonalú mai drámát bemutatni. Sőt, az, elmúlt évad tanulsága az is, hogy ezzel a lelkiismeretes munkával ellensúlyozni lehet azokat a hátrányokat is, amelyek a vidéki színházakat még jelenleg is terhelik a fővárosiakkal szemben.

A pécsi színháznak a műsorrend kulcsterületén elért figyelemre méltó sikeréhez hozzájárult természetesen az együttes egész munkájának megerősödése, a megbízható átlagszintű többi prózai előadás, néhány kiemelkedő egyéni teljesítmény, s egészében a hosszú évek óta folyó tervszerű munka. Ez is elengedhetetlen feltétele, hogy a ma élő legjobb drámaírók bizalommal forduljanak a színházhoz.

Külön említést érdemel a színház igényessége a színészi beszéd állandó fejlesztése iránt. Országosan is jó híre van a pécsi együttes beszédkultúrájának, s az elmúlt évadban különösképpen tanúi lehettünk, milyen nehéz beszédtechnikai követelményeket támasztó művek egész sorát oldotta meg igen jó átlagszínvonalon. Girau- doux Judith ja, a két görög klasz- szikus, Illyés Tisztákja és az Arturo Ui egyaránt példa erre.

Az operarészleg három előadása külön elemzést érdemelne. A korábbi évekhez viszonyítva szembetűnő a javulás, a Mártha, a Manón Lescaut és a két mai magyar bemutató egyaránt azt bizonyította, hogy új, a korábbiaknál színvonalasabb, önmagával szemben igényesebb, a közönséggel szemben pedig „ütőképesebb” részleg van kialakulóban. Sajnos, az évadvégi személyi változások túlságosan aggasztóak ahhoz, hogy a jövőre is merjünk utalni.

A „könnyebb műfajú” zenés darabok előadásai közül egyetlen tanulság kíván kiemelést: a West Side Story példája. Kitűnő választás és jó előadás volt, mert helyesen épített arra a nem új „felfedezésre”, milyen kitűnő speciális lehetőségeket nyújt Pécsett a balett jelenléte. A többtagozatúság- nak vidéken számos hátránya van. Magában rejt ugyanakkor egy nagyszerű lehetőséget: olyan művek műsorra tűzését, amelyekben több tagozat együttműködhet, mintegy megsokszorozhatja külön hatékonyságát. A távolabbi múltból hadd idézzük a Hoffmann meséi feledhetetlen előadását, amely az opera és a balett együttműködésére épített s országosan, sőt talán még tágabb körben páratlant tudott nyújtani. A West Side Story újabb sikere arra is figyelmeztet: kár lenne a színháznak egyetlen évadban is kihasználatlanul hagynia ezt a nagyszerű lehetőséget

Nem lehet szó természetesen a balett teljes „beolvasztásáról”. A kitűnő jubileumi előadás-sorozat nemcsak az eddig megtett utat összegezte, hanem olyan új, a jövőbe mutató vonásokat is felcsillantott amelyek önálló kiteljesedésre várnak.

Az együttes tevékenységének fontos területe a gyermekszínház és az elmúlt évadban indult Stúdió-színpad. Mindkettő a színház jövője szempontjából nélkülözhetetlen réteg-érdekeket szolgál. A gyermekszínház már megtalálta helyét és szerepét: nemcsak egy méltatlanul elhanyagolt és a tömegkommunikáció útján talán nem mindig helyesen befolyásolt réteg színvonalas szórakoztatásáról gondoskodik, hanem ugyanakkor saját jövendő közönségét is neveli.

A Studio számára még kísérleti esztendőnek számít az első évad. Három előadása közül a Jelenkorest a legjelentősebb, nem elsősorban a folyóirat népszerűsítése szempontjából, hanem inkább azzal a.z Ofszágos kezdeményezésnek számító és a jövőben is sokat ígérő közeledéssel, amellyel a színház szorosabb kapcsolatot talált egy szűk, de nem jelentéktelen pécsi és dunántúli író, irodalmár és művészetpártoló réteggel. A többi színház stúdiója főképpen kísérleti vágy egészen szűk rétegnek szánt alkotások műhelye. A pécsi Studio előzetes tervei is hasonlóra utaltak, de végülis a tényleges kezdeményezés talán még az eredetinél is többet ígér, s folytatásra érdemes.

Ä évad műsortervében

már érezhető a színházak új működési rendszerének néhány előnye, lehetősége. Ha az eddig közölt terv végleges, kevesebb lesz a bemutatók száma. Ezzel növekszik az előadások próbaideje, s remélhetően általános színvonala. A klasszikus operettek száma csökken, a prózai darabok között viszont több a vígjáték. Shakespeare és Illyés Gyula vígjátéka mellett a harmadik ígért már túlzásnak is látszik.

Az új működési szabályzat tisztázta a színházak területi hatókörét és szabályozta a tájelőadásokat. A nagyszínházzá emelkedés és a többi dunántúli színház körzetesítése talán kevésbé előnyös a pécsi színháznak, mintha > az összevonás elve érvényesült volna, a tájelőadások szabályozása azonban további lehetőséget nyújthat a magasabb színvonalú városi bemutatók előkészítésére.

.JäiilU SZEDERKÉNYI ERVIN

V

«V